Balljós érzelmek 7. rész
Pár pillanatig
fel sem fogtam mit mond de kellő kínos csend után realizáltam, hogy egy
hatalmas átverés részese vagyok. Felkiálthattam volna, hogy „Úgy tudtam!” de
gőzöm sem volt róla. Pár perce még rohadtul boldog voltam és azon gondolkodtam,
hogy fel kéne vállalnom legalább a barátaim előtt, hogy kivel is vagyok együtt,
erre kiderül, hogy pont az egyik barátommal és bandatársammal is kefél.
– Ruki.. – kezdte Reita mire ránéztem és egyszerűen nem tudtam mit mondhatnék erre. „Én is lefeküdtem vele, jó mi?” ez viccnek is rossz. – Nem akarok azzal a klisével jönni hogy csak úgy megtörtént mert nem.. Tudtam mit csinálok és csak most realizáltam hogy ez mennyire rohadtul ijesztő. – átérzem. Az elején én is csak kapkodtam a fejem meg csapongtak a gondolataim, hogy miért csinálom ezt és miért ilyen jó az egész.
– Miért mondtad el nekem? – kérdeztem végül.
– Mert tudom mennyire rosszban vagytok.. És nem akarom, hogy undorodj tőlem. – ez meglepett elvégre olyan régóta ismerjük egymást, hogy már a saját hányásában is láttam hemperegni és bár az egy egészen más kategória, azért undorító az is.
– Nem undorodok tőled. – biztosítottam elvégre ő nem tudhatta, hogy Kyo velem is kavar. Ellenben Kyo! Van pofája azt hazudni nekem, hogy szeret aztán meg bevágódik Reita ágyába és neki teszi a szépet? Rohadt seggfej..
– Tényleg nem? – kérdezte mire mosolyt erőltettem az arcomra hátha ezzel megnyugtathatom.
– Tényleg nem. Nem igen tudnál olyasmit tenni ami miatt undorítónak találnálak. – ez látszólag megnyugtatta de aztán megint befeszültek az izmai. – Van más is? – kérdeztem kissé félve de megingatta a fejét. – Mióta vagytok együtt? Vagy csak egyszeri alkalom volt?
– Részéről azt hiszem egyszeri lett volna.. – erre csak a szemöldökömet ráncoltam. – De a múltkor megint megtettük és ezúttal ő jött.
– Múltkor?
– Olyan négy vagy öt napja. – töprengett mire csak kelletlenül bólogattam. Akkor már jártunk. – De én meg közben elkezdtem randizni valaki mással is. – ez megint csak meglepett ami az arcomra is kiülhetett mert kínosan elröhögte magát. – Tudom hogy ez szarul hangzik de én tényleg csak.. Ez rohadt kellemetlen.
– Aha, tényleg az. – értettem egyet.
– Nem nézünk inkább valami filmet? Ha csak nem zavarlak vagy ha dolgozni szeretnél én abban is benne vagyok.
– Nem akarsz egyedül lenni vagy még mindig arról próbálsz meggyőződni, hogy nem undorodom tőled?
– Egy kicsit mindkettő. – ismerte el.
– Oké.. Szerintem nézzük valami vicces filmet és rendeljünk kaját. – megkönnyebbülten bólintott és már elő is vette a telefonját, hogy szétnézzen a kedvenc kajáldáink honlapján. Hát, boldog egyhetes fordulót mi?
– Ruki.. – kezdte Reita mire ránéztem és egyszerűen nem tudtam mit mondhatnék erre. „Én is lefeküdtem vele, jó mi?” ez viccnek is rossz. – Nem akarok azzal a klisével jönni hogy csak úgy megtörtént mert nem.. Tudtam mit csinálok és csak most realizáltam hogy ez mennyire rohadtul ijesztő. – átérzem. Az elején én is csak kapkodtam a fejem meg csapongtak a gondolataim, hogy miért csinálom ezt és miért ilyen jó az egész.
– Miért mondtad el nekem? – kérdeztem végül.
– Mert tudom mennyire rosszban vagytok.. És nem akarom, hogy undorodj tőlem. – ez meglepett elvégre olyan régóta ismerjük egymást, hogy már a saját hányásában is láttam hemperegni és bár az egy egészen más kategória, azért undorító az is.
– Nem undorodok tőled. – biztosítottam elvégre ő nem tudhatta, hogy Kyo velem is kavar. Ellenben Kyo! Van pofája azt hazudni nekem, hogy szeret aztán meg bevágódik Reita ágyába és neki teszi a szépet? Rohadt seggfej..
– Tényleg nem? – kérdezte mire mosolyt erőltettem az arcomra hátha ezzel megnyugtathatom.
– Tényleg nem. Nem igen tudnál olyasmit tenni ami miatt undorítónak találnálak. – ez látszólag megnyugtatta de aztán megint befeszültek az izmai. – Van más is? – kérdeztem kissé félve de megingatta a fejét. – Mióta vagytok együtt? Vagy csak egyszeri alkalom volt?
– Részéről azt hiszem egyszeri lett volna.. – erre csak a szemöldökömet ráncoltam. – De a múltkor megint megtettük és ezúttal ő jött.
– Múltkor?
– Olyan négy vagy öt napja. – töprengett mire csak kelletlenül bólogattam. Akkor már jártunk. – De én meg közben elkezdtem randizni valaki mással is. – ez megint csak meglepett ami az arcomra is kiülhetett mert kínosan elröhögte magát. – Tudom hogy ez szarul hangzik de én tényleg csak.. Ez rohadt kellemetlen.
– Aha, tényleg az. – értettem egyet.
– Nem nézünk inkább valami filmet? Ha csak nem zavarlak vagy ha dolgozni szeretnél én abban is benne vagyok.
– Nem akarsz egyedül lenni vagy még mindig arról próbálsz meggyőződni, hogy nem undorodom tőled?
– Egy kicsit mindkettő. – ismerte el.
– Oké.. Szerintem nézzük valami vicces filmet és rendeljünk kaját. – megkönnyebbülten bólintott és már elő is vette a telefonját, hogy szétnézzen a kedvenc kajáldáink honlapján. Hát, boldog egyhetes fordulót mi?
Reita késő délután ment haza. Filmnézés
alatt felvetettem, hogy akkor ő most végülis biszex, szóval több lehetősége
van, de erre csak elhúzta a száját és közölte, hogy mióta tudja csak még
válogatósabb. Elviccelődtünk vele, hogy igazából miattam lett ilyen, mert túl
sokszor molesztáltam a színpadon, de erre vágyakozást tettetve megkérdeztem,
hogy vajon Uruha mikor érez késztetést egy kis változatosságra. Ezen még ő is
jól szórakozott de mikor arról kérdeztem, hogy a tagok közül bejön-e neki
valaki, rögtön morgolódni kezdett, hogy egyikünk sem esik a randizós
kategóriájába és amúgy sem akarja, hogy a zenénk rovására menjen egy ilyen
kapcsolat. Nem mondtam erre semmit, de elég gyorsan témát váltottunk szóval
nagyon esélyem sem volt elgondolkodni ezen.
Jobban aggasztott, hogy ezt mégis hogy kérdezzem meg Kyotól. Vagy egyáltalán megkérdezzem-e, elvégre úgy is hazudna. Koron a combomra tette a mancsát mire felé fordultam. Érezte, hogy valami nem oké velem.
– Átbaszott.. Rohadtul átbaszott. – dühösen vakkantott mire elhúzva a számat felemeltem a kezem és finoman a számra csaptam. – Igazad van, nem szabadna így beszélnem. – régebben nem káromkodtam ilyen sokat de úgy tűnik Kyo ebből a szempontból is rossz hatással volt rám. – Most mihez kezdjek? – kérdeztem és a megváltást vártam a csillogó kiskutyaszemektől ő azonban letörten a térdemre hajtotta a fejét. Megvakargattam a füle tövét és felsóhajtottam. – Szomorkodunk aztán felállunk. Mint mindig. – bár ilyen szívügyeim nem igazán voltak. Kikosaraztak egy csomószor vagy játszottak velem de soha nem volt ilyen kapcsolatszerűségem. – Jót tenne egy kis friss levegő nem? Na mit szólsz? Menjünk sétálni? – mosolyogtam rá mire Koron már fel is pattant és toporzékolva várta, hogy én is felkászálódjak a kanapéról.
Pár perc múlva már a kedvenc útvonalunkon haladtunk. Az egyik kezemben a póráz a másikban pedig egy cigaretta mint a ”friss levegő” egyik szinonímája. Pár perce írtam egy sms-t Kyonak, hogy ma már csak kutyát sétáltatok aztán alszok, mire a tőle megszokott perverzkedés érkezett válaszul de most nem volt kedvem bele menni a játékba. Kicsit úgy éreztem magam, mintha az egész köztünk lévő dolog most kiterült volna felfedve Kyo lapjait ami szinte röhögve közölte velem, hogy mennyire fog ez még fájni nekem. Mintha lenne nála két húzz fel négyet, két kimaradsz a körből és egy színválasztós kártya. Nálam meg a négy szín helyett hatféle szín de csupa szám meg elvétve pár körforgó.
– Azt hittem már másik útvonalon mész. – hallottam meg a rohadékot mire felé kaptam a fejem. Mosolyogva nyújtott felém egy műanyag poharat.
– Miért vagy itt? – kérdeztem és eszem ágában sem volt elvenni tőle azt a vacakot. Ki tudja mi van benne.. Kyo a szemöldökét ráncolta és eltűnt a mosoly az arcáról. Talán kezdi realizálni, hogy mit mondhatott el nekem Reita.
– Azt hittem örülni fogsz.
– Minek? Hogy kávét hozol nekem miközben mondtam, hogy fáradt vagyok és aludni akarok? – és megint itt tartunk, úgy viselkedek mint egy..
– Olyan vagy mint egy hisztis picsa! Mi bajod van?
– Baszódj meg. – indultam tovább de jött velem.
– Tea van benne, nem kávé. – kapta le a tetejét és az orrom alá dugta mintha ennyi elég lenne. – Most komolyan mi a fasz bajod van? Nem válaszoltál az üzenetemre sem.
– Nincs most ehhez kedvem.
– Miért mi van? Reita mondott valamit? Basszus ugye nem akar kilépni a bandából vagy ilyesmi?
– Dehogy akar kilépni, rohadtul nem érsz neki ennyit. – döbbenten vonta fel a szemöldökét.
– Én? Mi közöm lenne nekem ehhez?
– Elmondta hogy lefeküdtetek. – szívtam bele a cigimbe ami szinte már csak szűrő volt így elővettem a kis tartóm és elnyomtam rajta, majd beledobtam a csikket is és rögtön újat gyújtottam.
– Miért hazudna ilyesmit? – erre szinte visítva felnevettem.
– Hazudik azt mondod?
– Te komolyan hiszel neki?
– Inkább neki mint neked. – vágtam a képébe dühösen mire elkapta a karom de leráztam magamról.
– Tudom hogy sokat hazudok de basszus arra sem emlékszem mikor mit füllentek, rohadt könnyű kiszűrni a hazugságaimat de ami igaz arra emlékszem és biztos hogy én soha nem feküdtem le vele.
– Hát.. Ő máshogy emlékszik.
– Nem feküdtem le vele. Mióta a fesztivál alatt a turné buszunkban dugtunk a szeretőimet is dobtam. Oké figyelj én tényleg megértem, hogy inkább hiszel a szavahihető Reitának mint a hazug Kyonak de nézd máshogy. Valami nagyon brutálnak kellett történnie, hogy Reita ilyesmit hazudott neked.
– Nem hazudott! – kiabáltam rá mire páran felénk fordultak így sietős léptekkel tovább haladtam a park felé.
– Rendben akkor mond el neki, hogy járunk. Hívd fel és mond neki, hogy jársz velem és szerelmes vagy belém. Én amúgy sem akartam titkolózni. A bandatársaim már hellyel-közzel amúgy tudják.
– Mi van? – kaptam felé a fejem. – Erről nem kellett volna megkérdezned?
– Basszus nem vagyok annyira olvashatatlan mint amennyire hangoztatom, oké?
– Milyen meglepő. – ironizáltam mire dühösen felmordult.
– Amúgy meg Shinya felismerte a cipődet. Aznap a fesztiválon.. – dühösen vállon boxoltam és küldtem felé egy „én mondtam!” pillantást. – Basszus Ruki amúgy is kiderült volna. Egy csomó ember látta az interjút amiben a pulcsidat hordom, sőt! Még cikkeztek is róla, hogy a te kollekciód egyik darabját hordtam.
– Ebből max az derül ki hogy javult az ízlésed. – fintorogtam még mindig dühösen.
– Ugyan, a ruháidat max a földön szétdobálva szeretem látni. Azt a pulcsit is csak azért vettem fel mert Ruki illata volt.
– Ezzel már nem veszel le a lábamról. – morogtam de leginkább a fájón lüktető szívemnek üzentem. Kyo beállt elém és két oldalról megfogta a vállam.
– Szar ember vagyok oké? – kérdezte mire kínomban felröhögtem.
– Ezzel kvázi beismerted.
– Ruki én kurvára nem hazudok a hibáimról érted? Elloptam a pulcsid és kurvára nem fogom visszaadni. Turkáltam a táskádban és nem tiktakot kerestem benne hanem a dalszövegeidben kerestem utalást arra, hogy viszont szeretsz. Csúnyán beszélek és képes vagyok arra, hogy megegyem az utolsó szelet húst vagy sütit és még csak meg sem kérdezek senkit arról, hogy kéri-e. Amúgy ezt a szokást nem is értem. Ha többet kérik akkor mi van? Mindenki beleszúr a villájával? De most nem ez a lényeg. – rázta meg a fejét majd újra a szemimbe nézett. – Nem feküdtem le Reitával. Ha így lett volna beismerném mert kurvára nem akarlak elveszíteni és ha lettem volna olyan címeres barom, hogy megcsallak akkor legalább az őszinteségemmel megpróbálnék hatni rád és a bocsánatodat kérni. De ismétlem: Nem feküdtem le vele. Az én esetem egy olyan pasi aki szereti a magassarkút és rohadt jól is áll neki, odáig van a kutyusáért, csendben hortyog mikor alszik és valami kibaszott édesen grimaszolgat meg csücsörít de szinte állandóan. – az utolsó szavaknál már szinte egy szerelmes vallomásnak tűnt az egész a bamba mosolyával és a csillogó szemeivel.
– Oh bassza meg.. – morogtam és felsóhajtva ingattam meg a fejem. – Kyo szexre nem lehet kapcsolatot építeni.
– Persze hogy nem, de tudod elég sok holmid van mielőtt építkezésbe kezdesz. Nálunk a szex is egy ilyen holmi. Nem az alap, hanem valami fantasztikus dolog amit majd beviszel a stabil alapú házikóba.
– Ez úgy hangzik mintha be lennél szívva.
– Tudok én drog nélkül is filozófus lenni. – okoskodott mire elmosolyodtam. – Egyébként.. Mivel Reita nem szokott hazudni és pláne nem ekkorát a jelek szerint.. Nem lenne érdemes kideríteni, hogy mi van? Csak mert egy kicsit kíváncsi lettem, hogy mivel baszta el a heti fordulónkat.
– Egy szóval sem mondtam, hogy hiszek neked. – közöltem mire sértetten cicegett. – De a szívem szeret, szóval nem szakítok veled. – motyogtam de ezen sem derült fel. – Dolgoznunk kell azon az alapon mert egyenlőre csak szexünk van. Bármilyen hülyén is hangzik ez a mondat. – ezen már halványan elmosolyodott és felém nyújtotta a teát amit ezúttal elfogadtam. – Szóval.. Ruki illat hm? – kérdeztem mire elröhögte magát.
– Most ezzel fogsz szívatni mi?
– Majd édesen grimaszolok hozzá.
– Basszus ne már. – temette a tenyerébe az arcát és úgy röhögött amin akaratlanul is elmosolyodtam de aztán megint a szívembe markolt a keserűség. Kyo leengedte a kezeit és mosolyogva nézett rám de a komorság ragadós lehet mert végül az ő arcáról is lefagyott a vidámság. Finoman összeérintette a kezünket de épp csak összesimult a kézfejünk, ennél nem ment tovább. Nem húzódtam el amit jó jelnek vett.
– Elmondok valamit, de ha viccelődni próbálsz vagy felhasználni ellenem bármilyen formában esküszöm, hogy megöllek. – fenyegettem meg mire bólintott, hogy megértette. – Amikor Reita azt mondta, hogy lefeküdtetek szinte azonnal összetörtem. Fel sem merült bennem, hogy félreértés vagy valami ilyesmi. – és ha kiderül, hogy Kyo tényleg igazat mond akkor rohadt szarul fogom magam érezni de azt sem akarom, hogy hazudjon. – Ez nem.. Egy kapcsolatban ez nem jó.
– Nem hibáztatlak bár rosszul esik. Tisztában vagyok a hibáimmal de.. Oké ne sértődj meg de Reita? Komolyan? Mégis miért feküdnék le vele?
– Jó pasi. – vontam vállat mire felém kapta a fejét.
– Van okom féltékenykedni?
– Kyo ez is egy olyan dolog ami nem egészséges egy kapcsolatban. Ezek szerint te sem bízol bennem maradéktalanul ha féltékenykedni kezdesz.
– Ez baromság. Én bízok benned és lehetne hogy amíg nem baszlak át egyszer sem..? Ez alól a kellemes meglepetéseket nyugodtan kivonhatjuk mint a szülinap meg az ilyenek oké? Szóval amíg nem baszlak át addig megtennéd hogy bízol bennem?
– Ebben az arcban? – mutattam az arcára fintorogva mire ő is grimaszolni kezdett. – Ettől nem lett jobb.
– Tudom hogy most csak szórakozol..
– Nem, tényleg brutál megbízhatatlan fejed van.
– Ne a külsőségeket nézd Ruki hanem a belsőt. – tette a szívére a kezét. Hümmögve bámultam rá.
– Na jó de csak azért mert nem kezdtél el azzal példálózni, hogy mikor beteg voltam ápoltál és törődsz Koronnal.
– Genyóság lenne ezekkel előhozakodni. – töprengett ami miatt egy fokkal megint könnyebb lett a szívem. – De basszus én genyó vagyok, hogy nem jutott ez eszembe? – ezen már halkan felnevettem és megfogva a csuklóját megállítottam.
– Nem tudom eldönteni hogy csak viccelsz vagy komolyan mondod. – álltam meg előtte és óvatosan körül pillantottam majd mikor úgy ítéltem meg, hogy nincs veszély egy gyors csókot nyomtam az ajkaira. – A fene esne beléd hogy ennyire elragadó tudsz lenni.
– Fene.. Lehetne ez a család nevünk mikor egybe kelünk.
– Elbasztad, oda a varázs. – húztam fel a nyúl cipőt a házasság hallatán. Kyo röhögve kocogott utánunk, Koron pedig látszólag kezdte unni ezt a változó tempót mert dühösen vakkantott egyet.
– Pedig már a gyerekeink neveit is kitaláltam.
– Oh egek..
– Ötöt szeretnék. – vigyorgott rám mikor utolért és már sorolni is kezdett random neveket, ötnél persze jóval többet és mindegyikről kikérdezte a véleményemet. Felsóhajtva tapasztottam a kezem a szájára ami azért volt nehéz mert így egy kézben kellett tartanom a cigim, a poharam és a pórázt is.
– Ha befejezed ezt a témát, aludhatsz nálam. – ajánlottam mire belenyalt a tenyerembe. – Fúj, ne már! – kaptam el a kezem majd Kyo ruhájába töröltem amin csak röhögött.
– Nagyon szeretnék nálad aludni de ha csak azért egyezel bele, hogy ne tervezgessem a kis fészkünket akkor nem élek a lehetőséggel.
– Oh, igen? Ennyire a szívügyed?
– Igazából nem, csak nem akarom, hogy emiatt a Reitás izé miatt kellemetlenül érezd magad mellettem. – egy belső hang azt súgta hogy bűntudata van és a hátam mögött akar telefonálgatni Reitával de aztán lehurrogtam ezt a hangot. Reita sosem egyezne bele abba, hogy kihasználja a szerelmes szívemet és egy rohadék karmaiba kergessen.
– Jobban örülnék ha mellettem lennél. Ha távol vagy tőlem még mindig az a rohadék Kyo vagy a fejemben akivel folyton vitatkoztam régen.
– Pedig már akkor is odáig voltam érted. – a szemöldökömet ráncolva meredtem rá. – És ezzel el is árultam az egyik titkot. – vigyorgott. – Már a játék kezdete óta én voltam a vesztes. – túl szép szavak ahhoz, hogy igazak legyenek mégis el akarom hinni. Ha hazugság is legalább édes mint az üdítők. Tömény cukor de édesen pezseg a nyelvem hegyén.
Jobban aggasztott, hogy ezt mégis hogy kérdezzem meg Kyotól. Vagy egyáltalán megkérdezzem-e, elvégre úgy is hazudna. Koron a combomra tette a mancsát mire felé fordultam. Érezte, hogy valami nem oké velem.
– Átbaszott.. Rohadtul átbaszott. – dühösen vakkantott mire elhúzva a számat felemeltem a kezem és finoman a számra csaptam. – Igazad van, nem szabadna így beszélnem. – régebben nem káromkodtam ilyen sokat de úgy tűnik Kyo ebből a szempontból is rossz hatással volt rám. – Most mihez kezdjek? – kérdeztem és a megváltást vártam a csillogó kiskutyaszemektől ő azonban letörten a térdemre hajtotta a fejét. Megvakargattam a füle tövét és felsóhajtottam. – Szomorkodunk aztán felállunk. Mint mindig. – bár ilyen szívügyeim nem igazán voltak. Kikosaraztak egy csomószor vagy játszottak velem de soha nem volt ilyen kapcsolatszerűségem. – Jót tenne egy kis friss levegő nem? Na mit szólsz? Menjünk sétálni? – mosolyogtam rá mire Koron már fel is pattant és toporzékolva várta, hogy én is felkászálódjak a kanapéról.
Pár perc múlva már a kedvenc útvonalunkon haladtunk. Az egyik kezemben a póráz a másikban pedig egy cigaretta mint a ”friss levegő” egyik szinonímája. Pár perce írtam egy sms-t Kyonak, hogy ma már csak kutyát sétáltatok aztán alszok, mire a tőle megszokott perverzkedés érkezett válaszul de most nem volt kedvem bele menni a játékba. Kicsit úgy éreztem magam, mintha az egész köztünk lévő dolog most kiterült volna felfedve Kyo lapjait ami szinte röhögve közölte velem, hogy mennyire fog ez még fájni nekem. Mintha lenne nála két húzz fel négyet, két kimaradsz a körből és egy színválasztós kártya. Nálam meg a négy szín helyett hatféle szín de csupa szám meg elvétve pár körforgó.
– Azt hittem már másik útvonalon mész. – hallottam meg a rohadékot mire felé kaptam a fejem. Mosolyogva nyújtott felém egy műanyag poharat.
– Miért vagy itt? – kérdeztem és eszem ágában sem volt elvenni tőle azt a vacakot. Ki tudja mi van benne.. Kyo a szemöldökét ráncolta és eltűnt a mosoly az arcáról. Talán kezdi realizálni, hogy mit mondhatott el nekem Reita.
– Azt hittem örülni fogsz.
– Minek? Hogy kávét hozol nekem miközben mondtam, hogy fáradt vagyok és aludni akarok? – és megint itt tartunk, úgy viselkedek mint egy..
– Olyan vagy mint egy hisztis picsa! Mi bajod van?
– Baszódj meg. – indultam tovább de jött velem.
– Tea van benne, nem kávé. – kapta le a tetejét és az orrom alá dugta mintha ennyi elég lenne. – Most komolyan mi a fasz bajod van? Nem válaszoltál az üzenetemre sem.
– Nincs most ehhez kedvem.
– Miért mi van? Reita mondott valamit? Basszus ugye nem akar kilépni a bandából vagy ilyesmi?
– Dehogy akar kilépni, rohadtul nem érsz neki ennyit. – döbbenten vonta fel a szemöldökét.
– Én? Mi közöm lenne nekem ehhez?
– Elmondta hogy lefeküdtetek. – szívtam bele a cigimbe ami szinte már csak szűrő volt így elővettem a kis tartóm és elnyomtam rajta, majd beledobtam a csikket is és rögtön újat gyújtottam.
– Miért hazudna ilyesmit? – erre szinte visítva felnevettem.
– Hazudik azt mondod?
– Te komolyan hiszel neki?
– Inkább neki mint neked. – vágtam a képébe dühösen mire elkapta a karom de leráztam magamról.
– Tudom hogy sokat hazudok de basszus arra sem emlékszem mikor mit füllentek, rohadt könnyű kiszűrni a hazugságaimat de ami igaz arra emlékszem és biztos hogy én soha nem feküdtem le vele.
– Hát.. Ő máshogy emlékszik.
– Nem feküdtem le vele. Mióta a fesztivál alatt a turné buszunkban dugtunk a szeretőimet is dobtam. Oké figyelj én tényleg megértem, hogy inkább hiszel a szavahihető Reitának mint a hazug Kyonak de nézd máshogy. Valami nagyon brutálnak kellett történnie, hogy Reita ilyesmit hazudott neked.
– Nem hazudott! – kiabáltam rá mire páran felénk fordultak így sietős léptekkel tovább haladtam a park felé.
– Rendben akkor mond el neki, hogy járunk. Hívd fel és mond neki, hogy jársz velem és szerelmes vagy belém. Én amúgy sem akartam titkolózni. A bandatársaim már hellyel-közzel amúgy tudják.
– Mi van? – kaptam felé a fejem. – Erről nem kellett volna megkérdezned?
– Basszus nem vagyok annyira olvashatatlan mint amennyire hangoztatom, oké?
– Milyen meglepő. – ironizáltam mire dühösen felmordult.
– Amúgy meg Shinya felismerte a cipődet. Aznap a fesztiválon.. – dühösen vállon boxoltam és küldtem felé egy „én mondtam!” pillantást. – Basszus Ruki amúgy is kiderült volna. Egy csomó ember látta az interjút amiben a pulcsidat hordom, sőt! Még cikkeztek is róla, hogy a te kollekciód egyik darabját hordtam.
– Ebből max az derül ki hogy javult az ízlésed. – fintorogtam még mindig dühösen.
– Ugyan, a ruháidat max a földön szétdobálva szeretem látni. Azt a pulcsit is csak azért vettem fel mert Ruki illata volt.
– Ezzel már nem veszel le a lábamról. – morogtam de leginkább a fájón lüktető szívemnek üzentem. Kyo beállt elém és két oldalról megfogta a vállam.
– Szar ember vagyok oké? – kérdezte mire kínomban felröhögtem.
– Ezzel kvázi beismerted.
– Ruki én kurvára nem hazudok a hibáimról érted? Elloptam a pulcsid és kurvára nem fogom visszaadni. Turkáltam a táskádban és nem tiktakot kerestem benne hanem a dalszövegeidben kerestem utalást arra, hogy viszont szeretsz. Csúnyán beszélek és képes vagyok arra, hogy megegyem az utolsó szelet húst vagy sütit és még csak meg sem kérdezek senkit arról, hogy kéri-e. Amúgy ezt a szokást nem is értem. Ha többet kérik akkor mi van? Mindenki beleszúr a villájával? De most nem ez a lényeg. – rázta meg a fejét majd újra a szemimbe nézett. – Nem feküdtem le Reitával. Ha így lett volna beismerném mert kurvára nem akarlak elveszíteni és ha lettem volna olyan címeres barom, hogy megcsallak akkor legalább az őszinteségemmel megpróbálnék hatni rád és a bocsánatodat kérni. De ismétlem: Nem feküdtem le vele. Az én esetem egy olyan pasi aki szereti a magassarkút és rohadt jól is áll neki, odáig van a kutyusáért, csendben hortyog mikor alszik és valami kibaszott édesen grimaszolgat meg csücsörít de szinte állandóan. – az utolsó szavaknál már szinte egy szerelmes vallomásnak tűnt az egész a bamba mosolyával és a csillogó szemeivel.
– Oh bassza meg.. – morogtam és felsóhajtva ingattam meg a fejem. – Kyo szexre nem lehet kapcsolatot építeni.
– Persze hogy nem, de tudod elég sok holmid van mielőtt építkezésbe kezdesz. Nálunk a szex is egy ilyen holmi. Nem az alap, hanem valami fantasztikus dolog amit majd beviszel a stabil alapú házikóba.
– Ez úgy hangzik mintha be lennél szívva.
– Tudok én drog nélkül is filozófus lenni. – okoskodott mire elmosolyodtam. – Egyébként.. Mivel Reita nem szokott hazudni és pláne nem ekkorát a jelek szerint.. Nem lenne érdemes kideríteni, hogy mi van? Csak mert egy kicsit kíváncsi lettem, hogy mivel baszta el a heti fordulónkat.
– Egy szóval sem mondtam, hogy hiszek neked. – közöltem mire sértetten cicegett. – De a szívem szeret, szóval nem szakítok veled. – motyogtam de ezen sem derült fel. – Dolgoznunk kell azon az alapon mert egyenlőre csak szexünk van. Bármilyen hülyén is hangzik ez a mondat. – ezen már halványan elmosolyodott és felém nyújtotta a teát amit ezúttal elfogadtam. – Szóval.. Ruki illat hm? – kérdeztem mire elröhögte magát.
– Most ezzel fogsz szívatni mi?
– Majd édesen grimaszolok hozzá.
– Basszus ne már. – temette a tenyerébe az arcát és úgy röhögött amin akaratlanul is elmosolyodtam de aztán megint a szívembe markolt a keserűség. Kyo leengedte a kezeit és mosolyogva nézett rám de a komorság ragadós lehet mert végül az ő arcáról is lefagyott a vidámság. Finoman összeérintette a kezünket de épp csak összesimult a kézfejünk, ennél nem ment tovább. Nem húzódtam el amit jó jelnek vett.
– Elmondok valamit, de ha viccelődni próbálsz vagy felhasználni ellenem bármilyen formában esküszöm, hogy megöllek. – fenyegettem meg mire bólintott, hogy megértette. – Amikor Reita azt mondta, hogy lefeküdtetek szinte azonnal összetörtem. Fel sem merült bennem, hogy félreértés vagy valami ilyesmi. – és ha kiderül, hogy Kyo tényleg igazat mond akkor rohadt szarul fogom magam érezni de azt sem akarom, hogy hazudjon. – Ez nem.. Egy kapcsolatban ez nem jó.
– Nem hibáztatlak bár rosszul esik. Tisztában vagyok a hibáimmal de.. Oké ne sértődj meg de Reita? Komolyan? Mégis miért feküdnék le vele?
– Jó pasi. – vontam vállat mire felém kapta a fejét.
– Van okom féltékenykedni?
– Kyo ez is egy olyan dolog ami nem egészséges egy kapcsolatban. Ezek szerint te sem bízol bennem maradéktalanul ha féltékenykedni kezdesz.
– Ez baromság. Én bízok benned és lehetne hogy amíg nem baszlak át egyszer sem..? Ez alól a kellemes meglepetéseket nyugodtan kivonhatjuk mint a szülinap meg az ilyenek oké? Szóval amíg nem baszlak át addig megtennéd hogy bízol bennem?
– Ebben az arcban? – mutattam az arcára fintorogva mire ő is grimaszolni kezdett. – Ettől nem lett jobb.
– Tudom hogy most csak szórakozol..
– Nem, tényleg brutál megbízhatatlan fejed van.
– Ne a külsőségeket nézd Ruki hanem a belsőt. – tette a szívére a kezét. Hümmögve bámultam rá.
– Na jó de csak azért mert nem kezdtél el azzal példálózni, hogy mikor beteg voltam ápoltál és törődsz Koronnal.
– Genyóság lenne ezekkel előhozakodni. – töprengett ami miatt egy fokkal megint könnyebb lett a szívem. – De basszus én genyó vagyok, hogy nem jutott ez eszembe? – ezen már halkan felnevettem és megfogva a csuklóját megállítottam.
– Nem tudom eldönteni hogy csak viccelsz vagy komolyan mondod. – álltam meg előtte és óvatosan körül pillantottam majd mikor úgy ítéltem meg, hogy nincs veszély egy gyors csókot nyomtam az ajkaira. – A fene esne beléd hogy ennyire elragadó tudsz lenni.
– Fene.. Lehetne ez a család nevünk mikor egybe kelünk.
– Elbasztad, oda a varázs. – húztam fel a nyúl cipőt a házasság hallatán. Kyo röhögve kocogott utánunk, Koron pedig látszólag kezdte unni ezt a változó tempót mert dühösen vakkantott egyet.
– Pedig már a gyerekeink neveit is kitaláltam.
– Oh egek..
– Ötöt szeretnék. – vigyorgott rám mikor utolért és már sorolni is kezdett random neveket, ötnél persze jóval többet és mindegyikről kikérdezte a véleményemet. Felsóhajtva tapasztottam a kezem a szájára ami azért volt nehéz mert így egy kézben kellett tartanom a cigim, a poharam és a pórázt is.
– Ha befejezed ezt a témát, aludhatsz nálam. – ajánlottam mire belenyalt a tenyerembe. – Fúj, ne már! – kaptam el a kezem majd Kyo ruhájába töröltem amin csak röhögött.
– Nagyon szeretnék nálad aludni de ha csak azért egyezel bele, hogy ne tervezgessem a kis fészkünket akkor nem élek a lehetőséggel.
– Oh, igen? Ennyire a szívügyed?
– Igazából nem, csak nem akarom, hogy emiatt a Reitás izé miatt kellemetlenül érezd magad mellettem. – egy belső hang azt súgta hogy bűntudata van és a hátam mögött akar telefonálgatni Reitával de aztán lehurrogtam ezt a hangot. Reita sosem egyezne bele abba, hogy kihasználja a szerelmes szívemet és egy rohadék karmaiba kergessen.
– Jobban örülnék ha mellettem lennél. Ha távol vagy tőlem még mindig az a rohadék Kyo vagy a fejemben akivel folyton vitatkoztam régen.
– Pedig már akkor is odáig voltam érted. – a szemöldökömet ráncolva meredtem rá. – És ezzel el is árultam az egyik titkot. – vigyorgott. – Már a játék kezdete óta én voltam a vesztes. – túl szép szavak ahhoz, hogy igazak legyenek mégis el akarom hinni. Ha hazugság is legalább édes mint az üdítők. Tömény cukor de édesen pezseg a nyelvem hegyén.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése