A hazugság bűze 3. rész - Kompromisszum

 Mikor Izaya kezei lecsúsztak a válláról a hátára, ölelésbe vonva a másik férfit, Shizuo elméjét egyre jobban elhomályosította a vágy. Azonban akármennyire a hátára akarta lökni a fekete hajút és keményen beléhatolni, hangos sikításokat váltva ki belőle, mégis habozott. Bár még mindig úgy vélte, hogy egy nyomorult bolha nem érdemel igazságos, figyelmes, gyengéd bánásmódot, nem hallgatott az ösztöneire és makacsul ellenált. Nem akart nagyobb kárt okozni, mint amennyit a másik még elbírt. Legalábbis intim tájékon. Ha megint kergetőzésre kerülne a sor a városban, biztosan hozzá vág egy automatát és még győzedelmiesen a magasba is emeli majd az öklét, mikor eltalálja.
A gondolataiból Izaya halk nyikkanása rántotta ki, mikor Shizuo erősebbe harapta meg a mellbimbóját.
– Le fogod harapni.. – markolta meg Shizuo hátán a felsőjét, ami furcsán ellentétben állt a szavaival.
– Nem úgy nézel ki, mint akit zavar. – ennek ellenére mégis végig nyalt a lüktető, kipirosodott bimbón.
Shizuo felpillantott Izaya arcára, a tekintetük találkozott és egy pillanatra úgy érezte, minden a helyén van. Sosem gondolta volna, hogy a bolha az ölében fog majd ülni és ködös tekintettel néz majd rá, de ez egyáltalán nem tűnt helytelennek, sőt mi több.
Mindkét kezével a fekete hajú fenekébe markolt, hogy megemelve őt feltérdelhessen és a hátára dönthesse a parkettán. Izaya egy pillanatra megszeppenve nézett rá, de mikor Shizuo levette magáról a felsőjét és félre dobta, a tekintete levándorolt izmos felsőtestén és egy halk mormogás tört elő ajkai közül. Ez némileg elégedettséggel töltötte el, főleg mikor Izaya hosszú, vékony ujjai megérintették a mellkasát és lefelé haladva végig simította a bőrét, majd az övénél megállt. Egy pillanatra elbizonytalanodni látszott.. Nyelt egyet majd összepréselte az ajkait és elfordította róla a tekintetét. Shizuo a parkettára csapott Izaya feje mellett, szándékosan azon az oldalon, amerre nézett.
Izaya összerezzent de össze szedve magát, előásta az ellenséges tekintetét és a szeme sarkából felpillantott Shizuora.
Ez feldühítette őt és erőszakosan megragadta az állát, hogy maga felé fordítsa az arcát. Erősen szorította, Izaya pedig ösztönösen kapott a csuklójára, hogy megpróbálja lefejteni magáról. Shizuot ez is dühítette, ahogy az is, hogy halványan ismét érezte azt a bűzt. Hazudik. De miben?
Shizuo az ajkaira mart, teljesen megfeledkezve az előbbi csókleckéről. Izaya a szájába nyögött, kezeit a vállára feszítette, próbálta eltolni magától. Shizuo levegő híján elvált tőle, majd folytatta újra és újra az erőszakos nyálcserét. Izaya szinte már-már fuldoklott a szájába nyomakodó nyelvtől, az agyába kevesebb oxigén jutott, hiába lélegzett az orrán át, kevésnek bizonyult. Teljesen eltompult az agya, a kezei elgyengültek.
Shizuo ebből csak azt vette észre, hogy Izaya már nem hadakozik ellene, így kihasználta az alkalmat és egy pillanatra felegyenesedve, lehúzta Izaya nadrágját a gatyájával együtt. Izaya homályos tekintette figyelte őt. Nem ellenkezett akkor sem, mikor Shizuo széttárta maga előtt a hófehér, feszes combokat és közéjük térdelve hajolt vissza felé.
Egyik kezével Izaya farkára fogott és simogatni kezdte a merev tagot, miközben a tekintetével Izaya arcának rezdüléseit figyelte. Ahogy hátra hanyatlik a feje és halkan sóhajtozik, lehunyt szemekkel, remegő ajkakkal, össze-össze vonva a szemöldökeit. Mintha csak megérezte volna a másik tekintetét, kinyitva a szemeit nézett fel Shizuora, aki ennek láttán még közelebb hajolt hozzá és finoman összeérintette az ajkaikat. Izaya lassan mozgatva a puha párnácskáit, viszonozta Shizuo csókját. Hagyta, hogy a másik átcsúsztassa a nyelvét a szájába és ezúttal a halk nyögései élvezetről árulkodtak.
Shizuo érezte ahogy Izaya egyre többször megremeg. A combjai meg feszültek egy-egy pillanatra, a farka erősen lüktetett, csak úgy száguldott a vére az ereiben, kicsúcsosodva Shizuo tenyerében.
Izaya Shizuo nyaka köré fonta a karjait és követelőzőn csókolta, erősen kapaszkodva belé. Shizuo élvezte hogy ennyire hozzá feszül, de ilyen közelről Izaya illatának minden apró változását érzékelte. Innen tudta, hogy csak azért ilyen odaadó, mert nem akarja, hogy Shizuo lássa az arcát miközben a csúcsra jut. Mintha az már túl intim lenne a számára.
Shizuo egy pillanatig úgy tervezte, hogy meghagyja neki ezt az egyet. Úgy gondolta lesz még alkalma arra, hogy lássa a bolha kéjmámorban úszó arcát, épp ezért nem fogja siettetni, hogy azonnal tárulkozzon ki előtte, és engedje el a kis hazugságait és játszmáit.
De mikor Izaya egyre erősebben szorította, Shizuo kinyitotta a szemét. Izaya szeme is résnyire nyitva volt, de mikor a tekintetük találkozott meglepettségében elkerekedett. Mintha Shizuo keresztül húzta volna a számításait.
Shizuo elvált tőle és felegyenesedett, egyik kezével megragadta Izaya csípőjét és közelebb húzta az öléhez, de közben sem hagyta abba Izaya farkának kényeztetését. Izaya halk, meglepett nyögést hallatott, miközben elfordította a fejét, egyik karjával eltakarva az arcát. Shizuo elengedte a csípőjét és helyette ismét megragadta az állát, hogy erőszakosan maga felé fordítsa az arcát.
Nem hagyja játszmázni. Nem hagy neki semmilyen előnyt mert akkor apránként egyre többet és többet fog engedni neki míg végül már minden a rohadt bolha akarata szerint történik majd.
Miközben Izaya dühös, szenvedő arcát nézte ami az élvezettel küzdött, óhatatlanul is feltört benne az érzés, hogy most láthatja először az arcát miközben csúcsra juttatja. És ezt mindennél jobban látni szerette volna.
Izaya levegő után kapott és mintha a teste össze próbált volna gömbölyödni, többször is össze-össze görnyedt. Az ajkait összepréselte, a szemeit erősen lehunyta, de nem küzdött tovább az alteste ellen. Shizuot elfogta a düh mikor megérezte Izaya élvezetét kicsordulni és ráeszmélt, hogy az a rohadt bolha bár a teste ellen nem küzdött, az arcának vonásaival igen. És győzelmet aratott. Elrejtette előle milyen az amikor mámoros tekintettel nyög..
Shizuo legszívesebben folytatta volna, hogy újra élvezetet okozzon neki és ezúttal végig nézhesse az eredményt, de a haragja háttérbe szorult, mikor ujjak simítottak a merevedésére a nadrágján keresztül.
Shizuo a még mindig a keze közti arcra nézett. Izaya ajkai egy ravasz mosolyra húzódtak, a szemei mintha ködösek lettek volna még az iménti orgazmustól.
Shizuo elengedte az arcát, mire Izaya megtámaszkodott egyik alkarján a háta mögött, miközben másik kezével továbbra is Shizuot simogatta. Egymás szemeibe néztek, de Shizuo nem tudott kiolvasni a tekintetéből semmit. Csak azt tudta, hogy a bolha ujjai óvatosan, meglazítják az övét, de egy kézzel ez elég lassú folyamat lett volna, így hát ő vette kézbe a dolgot és kicsatolta az övét, kigombolta a nadrágját. Izaya lehúzta a cipzárt majd az egyenruha alá simított. Óvatosan simogatta, mintha direkt hergelné a finomkodó érintésekkel. Talán így is volt, akkor viszont meglehetősen ostoba, hogy Shizuo türelmével játszik.
Izaya felült és finoman meglökte Shizuot, aki hagyta magát és lehuppant a földre. Kíváncsian várta mire készül, de egy pillanatra sem felejtette el, kinek a házában is van és ki ül vele szemben. Nem csodálkozott volna, ha kiderül, hogy van még nála valahol egy penge.
A bolha közelebb hajolt hozzá, egyik karjával átölelve a nyakát, míg a másik tenyerét a mellkasára tette. Magabiztosnak tűnt és a fölényeskedő mosoly is kezdett feltűnni az arcán.
– Kiverem neked, de ennél többre ne számíts Shizu-chan. – a szőke legszívesebben behúzott volna neki egyet, bár megfejelni könnyebb lett volna és mindkét lehetőség vonzónak tűnt. Túl sok rossz emlék párosult ehhez a mosolyhoz és ehhez a fölényes hangsúlyhoz. Izaya szavai és mosolya arra utaltak, hogy ő akar irányítani, de ezzel egy időben a hazugság bűze is felerősödött.
Shizuo halkan felsóhajtott mikor Izaya lassan lesimított a hasán, egyenesen be az alsója alá, ezzel elvéve az eszét a komolyabb gondolatoktól, ami a miérteket kereste. Helyette egy óvatlan pillanatra lehunyta a szemeit és Izaya ujjaira koncentrált, amik körbe ölelték a farkát és kis helyezkedés után, gyakorlott mozdulatokkal kezdte mozgatni a csuklóját.
Shizuo érezte Izaya leheletét az ajkainál, így kinyitotta a szemeit és az arcát tanulmányozta, ami alig pár centire tőle figyelte az ajkait, benedvesítve a sajátját. Úgy nézett ki, mint aki meg akarja őt csókolni, de visszafogja magát, mert látni is szeretne, meg érezni is.
Mikor a tekintetük találkozott, Izaya ujjai egy pillanatra lefagytak a lebukás miatt, hogy őszinte érzelmeket mutatott az arcán. Shizuo óvatlanságnak gondolta mikor átadta magát neki és lehunyta a szemeit, a gonosz kis bolha jóindulatára bízva, hogy nem fogja megsebezni őt. Mindeközben Izaya kihasználta a helyzetet és őszinte volt. Ellazult és a vágyairól gondolkodott, hogy mit szeretne jobban, csókolni vagy nézni a másik arcát.
Shizuo kezei Izaya fedetlen fenekére markoltak, mire a bolha ijedten megugrott és elrántotta a kezét Shizuo merevedéséről. Ezt a szőke kissé sajnálta ugyan, de Izaya arca kellően kielégítőnek tűnt ahhoz, hogy ne bánja meg amiért meglepte. Izaya ugyanis annyira elpirult, ahogy Shizuo még sosem látta. A kis bolha meglepett arca, a hirtelen jövő, igazi reakciók láttán Shizuo szíve majd kicsattant egy ismeretlen eredetű örömszerű érzelemtől. Nem bírta ki, hogy ne mosolyodjon el, amit a fekete hajú támadásnak vélt, mert rögtön elrejtette az arcát és menekülőre fogta, de épp csak addig jutott, hogy hátat fordítva épp felállni készült, a lábain megfeszültek az izmok, menekülésre készen, amit Shizuo szinte rögtön satuba fogott, ezzel késztetve megállásra a bolhát, akit annyira kizökkentett a hirtelen jövő ˝bilincs˝ hogy nemes egyszerűséggel pofára esett. Shizuo nem tartotta vissza az enyhe nevetést a jelenet láttán. Kifejezetten élvezte ilyen bénának látni Mr. Tökéletest. Az első gondolata az volt, mikor menekülőre fogta, hogy elkapja és rásóz egyet a formás hátsójára büntetés gyanánt, de amint eltaknyolt, elmerengett rajta, hogy ez épp elég büntetés a megfutamodásért.
Izaya vöröslő homlokkal, durcásan nézett hátra a válla fölött a fogva tartójára. Egy kisebb vád is bujkált a tekintetében, de Shizuo nem hagyta, hogy az ajkát is elérjék ezek a vádak. Most nem volt hangulata a vitatkozáshoz. És amúgy is.. A bolha kerek, fehér farpofái csak arra vártak, hogy valaki beleharapjon, Shizuo pedig úgy döntött, megadja nekik amit szeretnének.
Izaya meglepett, élveteg nyögést hallatott ami megfagyasztotta Shizuot, és a hang tulajdonosát is, aki előre fordítva a fejét, elszántan kerülte a másik tekintetét.
Shizuo elmerengve támaszkodott meg felette, tekintetével a falat pásztázva, hogy ezzel adjon teret a gondolatainak, hisz ha az alatta lévő fiúra nézett volna, az nagyban megnehezíti az ép gondolkodást. Persze a nagyon is kézre álló fenék nem vette el ennyire az eszét, sőt, még segítette is az eszmefuttatást, így ösztönösen markolászta a puha félgömböt.
Mindent összevetve a bolha szereti ha más irányít helyette. Talán ez is egy a sok igazság közül, amit eddig rejtegetett. Mindig úgy viselkedett mintha mindent kézben tartana, bár valójában csendes megfigyelőként hivatkozott magára. Szeretne a részese lenni a káosznak, amit közvetve vagy közvetlenül okoz, de közben vidáman futkározik előle a városban és úgy tesz, mintha elfoglalt lenne.
Shizuo felsóhajtva dönti a homlokát az alatta halkan ziháló fiú, fedetlen vállára. A feneke is túl figyelem elterelő, ennek ellenére nagyon megszerette a tapintását az ujjai alatt és szívesen beleharapott volna még egyet, de a lüktető vágya a nadrágjában, mást követelt tőle.
– Izaya, te mazochista vagy?

4. rész - Ujjak