A hazugság bűze 1. rész - Láz
Heiwajima Shizuo meglepetten
vette észre, hogy Orihara Izaya az osztályteremben ücsörög.
Meglepettségének egyik oka az volt, hogy a fekete hajú fiú jelenléte egyáltalán nem volt megszokott az iskolában, bár e-miatt Shizuo sosem panaszkodott, mert végső soron emiatt tudott odafigyelni az órákon. Izaya jelenléte ugyanis több szempontból is roppant zavaró volt a számára. Már a gondolata is dühítette őt, a hangja és a nevetése pedig rögtön arra késztette, hogy kapjon fel valami jó nehezet és addig verje azt a nyomorult bolhát, amíg már nem lesz kedve nevetgélni. De ami ezeknél is jobban zavarta Shizuot, az a szaga volt. Már messziről érezte a jelenlétét ami idegessé és nyugtalanná tette, a szagát pedig már két utcával arrébb is érezte.
Legalábbis eddig érezte, de most mintha teljesen megszűnt volna. Shinra épp a bolha mellett állt és mosolyogva beszélt mikor észrevette Shizuot és vidáman köszöntötte. A bolha viszont rá sem hederített.
Shizuo közelebb ment hozzájuk és mély levegőt vett az orrán át, de így sem érezte azt a bűzt amit általában.
– Mi a baj Shizuo? – kérdezte Shinra a festett szőke hajú fiút tanulmányozva, aki le sem vette a szemét Izayáról.
Ma valahogy másnak tűnt. Nem volt beképzelt mosoly az arcán, nem vizslatta az embereket azokkal a számító szemekkel és nem beszélt azon az idegesítő, manipulatív hangján.
Jobban megnézve, Shizuo észrevette, hogy a bolha szeme alatt hatalmas karikák vannak, az arca pedig sokkal sápadtabb mint általában, pedig amúgy is elég fakó a bőre.
A fekete hajú fiú lassan felé fordította a fejét, a szemei dühösen megcsillantak, ami miatt Shizuo haragja is lángra kapott. Az ujjai szinte bizseregtek, hogy most azonnal megragadjon valamit és a bolha képébe vágja, de Shinra előre látóan elé lépett.
– Majd iskola után lerendezitek. – emlékeztette, mire Shizuo sarkon fordult és a helyére battyogott. Igen, ha elveti a súlykot, ki fogják csapni, az pedig nem ér ennyit. Amúgy is van elég ideje arra, hogy kinyiffantsa azt a sunyi rohadékot.
Azonban még is csak zavarta, hogy Izaya nem úgy viselkedett ahogy szokott. Teljesen az ellentéte volt annak, amit megszokott tőle és ez sokkal inkább volt aggasztó, mint megnyugtató.
Shizuo egész órán őt figyelte és próbált elcsípni egy gyanús mozdulatot, ami bebizonyítja, hogy készül valamire. Alap esetben nem lenne szüksége bizonyítékra, egyszerűen csak kidobná az ablakon, de.. Mivel eltűnt az a kellemetlen bűz, Shizuo meg tudta őrizni a nyugalmát. Egészen addig gondolta így, míg ki nem csengettek, de Izaya a helyén maradt és elég egyértelmű volt, hogy nem fogja elhagyni az osztálytermet.
– Aggódok érte. Elég fáradtnak tűnik. – osztotta meg az észrevételét Shinra, mikor észrevette, hogy Shizuo még mindig Izayát bámulja. Jegyzetelni is elfelejtett, ami csak azt bizonyítja, hogy hiába tűnt el az a kellemetlen érzés ami körül lengte Izayát, és ami rettentően idegesítette Shizuot.. Ennek a hiánya is képes volt elvonni a figyelmét a tanulásról. Ennek gondolatára ökölbe szorult a keze és már épp mozdult volna, hogy kihajítsa azt a szemetet az ablakon, de csak nem hagyta nyugodni a tudat, hogy megváltozott a bolha kisugárzása.
– Eltűnt.. – nyögte ki Shizuo még mindig azon tanakodva, hogy is magyarázza el ezt az egészet úgy, hogy Shinra ne zaklassa megint a vérvétellel meg a vizsgálataival. Épp eléggé felkeltette már az őrült orvos poronty figyelmét, azzal a különleges testi adottságával, hogy szinte bármikor át tudta lépni a határait.
Shizuo már nem emlékezett pontosan, mikor történt először. Vagyis a körülményekre nem emlékezett. Tudta, hogy nagyon fiatal volt még, és az öccsével veszekedett valami miatt, mikor hirtelen égető vágyat érzett arra, hogy felemelje a hűtőt és agyon nyomja vele Kasukát, az öccsét.
A csontjai abban a pillanatban felmondták a szolgálatot, és pár órával később, már a kórházban feküdt. Shinra pedig őrülten rajongott a furcsa dolgokért, így Shizuo erejéért is.
– Eltűnt? – kérdezett vissza Shinra, mire Shizuo bólintott. – Nem igazán értem. Mi tűnt el? Vagy ki?
– A szaga.. Eltűnt a bűze.. – jelentette ki kissé meggondolatlanul, ugyanis Shinra a következő pillanatban az arcába mászva mosolygott rá.
– Te meg tudod állapítani egy ember szagáról, hogy változott-e? Ezt eddig miért nem mondtad?! Hé-hé, nekem milyen szagom van? – Shizuo a képébe nyomott egy könyvet, hogy elhallgattassa de nem járt sikerrel. Shinrának be nem állt a szája, és egyre hangosabb lett, de Izaya nem fordult feléjük, nem csinált semmit. – Milyen messziről érzed az emberek szagát? – Shizuo dühösen felé fordította a fejét.
– Nem vagyok egy rohadt kutya! – ordított rá mire a bent lévő diákok egy része feléjük kapta a fejét. Shinra mosolyogva emelte fel a kezeit a feje mellé.
– Nem is céloztam ilyesmire. Mindössze próbálom megérteni. – magyarázta azzal a megnyugtató mosollyal, amit mások esetében Shizuo gyakran még utált is, mert hazugságnak vélte, de mivel ez a srác képes volt elé állni és nyíltan megkérdezni, hogy felboncolhatja-e.. Noss lényegében Shizuo szerette, hogy Shinra őszinte, még ha flúgosnak is tartotta miatta.
– A bolhán kívül senki szagát nem érzem olyan élesen. – mondta miközben hirtelen tudatosult benne, hogy ez valóban furcsa. Eddig nem gondolkodott el ezen az apró tényen, egyszerűen csak elfogadta, hogy ez van és kész.
– Vagyis ezt értsem úgy, hogy alapvetően olyan a szaglásod mint bárki másé? – kérdezte mire Shizuo bólintott. – Szóval egyedül Izaya-kun szagát érzed a terem végéből is? – újabb bólintás. Azt nem fűzte hozzá, hogy ez csak másfél éve volt ilyen kis hatókörű, mára már a három utcával arrébb lévő kisbolt előtt is érzi Izaya szagát, ha a bolha épp az iskola területén van.
Egy hangos puffanásra kapták fel a fejüket. Shinra azonnal a földön fekvő Izayához sietett, megszégyenítve minden jelenlévő reakció idejét. Mire ők észbe kaptak, Shinra már megnyugodva fel is egyenesedett a halkan horkoló fiú mellől.
– Csak a fáradtságtól esett össze. Ki aludja magát és jobban lesz. – nyugtatta meg a többieket, köztük Shizuot is, aki döbbenten kapott a szívéhez. Miért nyugtatta meg a tudat, hogy semmi komoly baja? – Shizuo! Segíts elvinni a gyengélkedőre! – ordított oda neki Shinra.
– Miért segítenék én neki?! – csapott a padjára dühösen és hogy nyomatékosítsa a haragja mértékét, meg fel is állt a székéről.
– Mert én nem bírom el, ahogy a lányok sem. – lépett közelebb Shizuohoz mosolyogva, majd mellé érve eltakarta a száját a kezével, miközben hozzá fűzte. – Azokra a srácokra egy gombostűt sem bíznék, nem hogy egy kedves barátomat. – ez a mondat több sebből is vérzett, bár Shizuo ezt abban a pillanatban nem vette észre. Túlságosan is lefoglalta a haragja. – Kérlek szépen! – csapta össze a két a kezét Shinra és könyörgőn hajtott fejet Shizuo előtt.
A szőke hajú fiú dühösen dobta el a székét, ami a táblának csapódott és lepattant róla a háttámlája. Shinra behúzott nyakkal nézett a szék után. Talán még az is megfordult a fejében, hogy az a szék akár ő is lehetett volna.
Shizuo azonban a bolhához lépett és minden finomkodás nélkül a vállára csapta, majd hanyagul fordult Shinra felé.
– Hol van a gyengélkedő? – kérdezte ingerült hangon, bár az igazsághoz hozzá tartozott, hogy mikor felemelte Izayát, megérezte a fiú illatát.. Nyoma sem volt annak az orr facsaró bűznek ami mindig az őrületbe kergette.
Shinra vidáman mutatta az utat, talán még egyszer-kétszer dúdolt is valamit, de Shizuo figyelmét egyedül a vállán lévő fiú kötötte le. Nem elég, hogy kellemes illata volt, ami már-már emberinek tűnt, legalábbis a megszokotthoz képest, de..
– Miért ilyen könnyű? – tette fel az őt foglalkoztató kérdést, ami egyszerre hangzott meglepettnek és aggódónak. Ez nem vallott rá, és ez minden bizonnyal Shinrának is feltűnt, de bölcsen nem tette szóvá.
– Izaya-kun valóban elég vékony, de azt hiszem inkább te vagy túl erős Shizuo. – ez igaz is volt, de Shizuo még így is túlontúl könnyűnek érezte őt. Mindig is úgy gondolta, hogy Izaya erős csontozatú lehet, elvégre ha valaki kiugrik a másodikról és nem törik el a lába, azazért elárul valamit. Persze az igazsághoz az is hozzá tartozott, hogy Izaya nem a földre ugrott, hanem kisebb távolságban lévő kapaszkodókat keresett egy pillanat alatt. Shizuo emiatt is nevezte annyiszor bolhának. És persze azért is mert egy vérszívó dög, akit le akar csapni.
Most még is a vállán cipelte a gyengélkedő felé tartva, miközben belélegezte az illatát és azon gondolkodott, hogy változhatott meg ennyire egyik napról a másikra a bolha jelenléte.
A gyengélkedő üresen állt, ahogy az általában lenni szokott, Shinra azonban nem zavartatta magát és miközben az egyik üres ágyra mutatott, hogy Shizuo oda tegye Izayát, a szemüveges orvos poronty már a fiókokat túrta fel, lázmérőt keresve.
Shizuo az ágyra tette Izayát, meglepően gyengéden, ahhoz képest ahogy felkapta és ahogy cipelte. Még bele is pirult a gondolatba, hogy pont egy ilyen fiúval bánik gyengéden, akit eddig különböző jelző táblákkal kergetett, cseppet sem gyengéden simogató szándékkal.
– Eléggé ki van fogyva az elsősegély doboz. A többit pedig nem találom. Minimum ötnek lennie kéne. – panaszkodott Shinra majd észrevette ahogy Shizuo kissé ügyetlenül billeg egyik lábáról a másikra. Mintha azon tanakodna, hogy visszamenjen a terembe, vagy maradjon Izaya mellett.
Shizuo valóban ezen gondolkodott, és mikor észrevette ahogy Shinra egy kedves mosollyal figyeli őt, zavarba jött és már épp elindult volna kifelé, mikor az alvó halkan felnyögött.
Mindketten Izaya felé kapták a fejüket, akinek az arca eltorzult a fájdalomtól és kissé összegörnyedt.
Shinra a fiú mellé lépett és lázmérő híján a kezével ellenőrizte a homlokát. Ezek után kissé tanácstalanul nézte meg a pulzusát is, miközben valami olyasmit motyogott az orra alatt, hogy semmi sem változott. Valószínűleg ezeket a teremben is leellenőrizte már.
– Biztos csak nagyon kimerült, de azért aggasztó kicsit a dolog. – fonta karba a kezeit Shinra, miközben Izayát tanulmányozva gondolkodott.
Shizuo elmerengve bámulta a falat, miközben felidézte a tegnap délutánt, amikor Izaya még kifejezetten önmaga volt és nagyon is energikusnak tűnt. Még az autópályán is átrohant miközben a legnagyobb volt rajta a forgalom, aztán egy nyelvnyújtással is kigúnyolta Shizuot aki tehetetlenül ordított utána, miközben kitépett egy közlekedési táblát a földből, hogy utána hajítsa.
Jobban belegondolva, tegnap mintha egyszer megütötte volna. Shizuo lepillantott a fekete hajú fiú meggyötört arcára, majd a tekintete lesiklott a nyakán, a mellkasán, egyenesen a hasáig. Valahol ott ütötte meg, ha jól emlékszik.
Lenyúlva megfogta az anyagot és már épp felhúzta volna, mikor Shinra meglepetten felordított és elkapta Shizuo kezét.
– Mi a fenét művelsz?! – ripakodott rá és elhessegette Shizuo kezeit Izaya felsője közeléből. – Magyarázatot! – mutatott rá számonkérően, mire Shizuo elfordította a fejét, mintha nem is csinált volna semmit. Shinra erre lemondóan sóhajtott, de aztán elmerengve bámulta Izaya hasát, amit még mindig póló takart.
Shizuo eközben magát szidta amiért egyáltalán azon aggódott, hogy tegnap talán túl erősen megütötte Izayát. Elvégre pont az volt a célja, hogy nagyon is fájjon annak a nyomorult bolhának még a lélegzetvétel is, de.. Most nem tűnt idegesítő bolhának, hiába tudta, hogy egyébként az.
A gondolataiból ismét Shinra jajjgatása zökkentette ki, pedig azt hinné az ember, hogy ennyi év után hozzá szokik az ember.
– Shizuo! Ezt te tetted!? – kérdezte Izaya hasára mutatva, pontosabban egy jókora véraláfutásra ami már ránézésre is roppant fájdalmasnak tűnt. Shizuo hümmögve tette az állára a kezét, miközben megcsodálta a művét. – Ne nézz ilyen elégedetten! – korholta Shinra dühösen.
– Ha ennek köszönhetjük, hogy a bolha többé nem bolha, akkor minden nap megütöm. – ajánlkozott Shizuo, de aztán átgondolta a dolgokat. – Lehet heti egyszer is elég lesz. Hé, Shinra, mennyi idő alatt jön ez helyre?
– Határozottan nem vagy vicces. – duzzogott miközben megigazította a szemüvegét és hangosan felsóhajtott. – Lemegyek a kisboltba, veszek valamit amivel jegelhetjük a sérülését. Te menj vissza a terembe, vagy csinálj amit akarsz, de nem merészelj rontani a dolgokon, értve?! – mutatott rá dühösen mire Shizuo biccentett egyet.
Shinra egy pillanatig gondolkodott, hogy ott hagyja-e az eszméletlen Izayát, de aztán arra jutott, hogy jobb ha ő megy le a boltba, mintha Shizuot küldené és annyira nem is igazán érdekli, hogy ezek ketten mennyi kárt tesznek egymásban, amíg azt valahogy helyre lehet hozni.
Shizuo egy ideig tanácstalanul ácsorgott, kezeit a zsebeibe süllyesztette és a fehér falakat és a kopottas bútorokat tanulmányozta. Izaya halk nyöszörgése hallatán azonban újra a fekete hajú fiúra nézett. A pólója még mindig fel volt húzva, így Shizuo ismét a lilás foltot tanulmányozta. Óvatosan felé tette az ökölbe szorított kezét, de a sérülés felülete nagyobb volt mint a keze. Ezen egy darabig gondolkodott, de aztán vállat vonva elengedte ezt a dolgot, elvégre egy tűszúrás is okozhat hatalmas véraláfutást, az ő ökle miért ne lehetne hasonló? Vagy bármi más.
Miközben ezen gondolkodott a tekintete lentebb vándorolt egy kicsit. Izaya csípőcsontja ebben a testhelyzetben sokkal kiemelkedőbb volt, ahogy a v vonala is erőteljesebben kirajzolódott a fehér bőrön. Az ujjai erősen bizseregtek. Olyan érzés volt mint mikor dühében felemelt valami nehezet.
Sosem volt olyan erős, hogy megálljt tudjon parancsolni ezeknek az érzéseknek, és bár most teljesen más jellegű volt ez az egész, mégis felemelte a kezét és megérintette a kiálló csontot. Gyengéden húzta rajta végig az ujját miközben meglepetten vette észre, hogy milyen sima Izaya bőre. A hasának azon a részén amit nem csúfított a sötét folt, finoman megnyomkodta a puha bőrt, és bár nem zavarta volna, ha fájdalmat okoz a bolhának, mégis kikerülte a fájdalmasnak ítélt területet.
Kezével feltolta a puha anyagot, hogy szemügyre vehesse a mellkasát és a meglepően rózsaszín bimbókat. Shizuo kissé zavarba jött a látványtól és attól amit éppen tesz, de az ujjai egyre jobban bizseregtek, ahogy már a nyelve is, hogy minél hamarabb megérintse az újonnan felfedezett felületet.
Eddig nem igazán tudott volna jó dolgokat mondani, ha Izaya szóba került, de az a kellemes illat amit árasztott, a fehér bőre, a karcsú alakja és a rózsaszín bimbói túlságosan is jónak számítottak.
Ahogy az ujjai megérintették a rózsaszín kis pöcköt, egy kéz fonódott a csuklójára.
Izaya ujjai gyengék voltak, a szeme fáradtságtól csillogott és talán láztól is, vagy legalább egy hőemelkedéstől biztosan..
– Mit művelsz rohadék? – kérdezte de a hangja olyan gyenge volt, hogy még Shizuo sem érezte sértőnek, azonban az igenis bosszantotta, hogy Izaya az útját próbálja állni annak, hogy továbbra is azt a puha, fehér bőrt érinthesse, arról a meglepően kívánatos bimbóról nem is beszélve.
Shizuo az ágyra térdelt, majd másik lábát átvetette Izaya combja fölött, szabad kezével megtámaszkodott Izaya válla felett. A fiú szemében félelem csillant ami összeszorította Shizuo mellkasát. Ezt ő maga sem értette, hisz sokan félnek tőle, és bár ez sokszor fájt neki, mára már hozzá szokott a dologhoz.
Lehajtva a fejét ismét Izaya testét figyelte, mintha némán menekült volna attól az érzéstől amit a szemében látott.
Az agya eltompult a bizsergéstől aminek nem tudott ellenállni, és nem foglalkozva Izaya szitokáradatával, lehajolt és engedelmeskedett a nyelvét kínzó, fájó lüktetésnek.
Izaya meglepett, ijedt nyögést hallatott, mire Shizuo vére a fülében kezdett zubogni.. A fogai közé vette Izaya bimbóját és finoman harapdálta, szívogatta, nyalogatta, miközben Izaya próbálta eltolni magától. Erőtlen kezei hol a vállának feszültek, hol a haját próbálta tépni. Shizuo érezte ahogy a nyelve alatt, a bőr egyre forróbb lesz. Jobb kezével Izaya karcsú testére simított. Érezte ahogy a fiú testhője egyre emelkedik..
Shizuo végül felemelte a fejét, hogy meggyőződjön róla, Izaya valóban rosszul érzi magát. Sosem látta még ilyen erőtlennek és gyengének. Ennek nem a véraláfutás volt az oka, még csak nem is a kialvatlanság. Izaya teste egyre forróbb lett, de nem a vágytól ami Shizuot emésztette.
Izaya remegett alatta, hirtelen fázni kezdett, miközben a teste csak úgy árasztotta magából a hőt. Shizuo tanácstalanul térdelt fölötte, miközben Izaya jobb híján megpróbált hátat fordítani neki, miközben kezeit a mellkasához szorította.
A fájdalmas nyögése azonban emlékeztette rá, hogy a hasán lévő sérüléssel, ez kicsit nehezebb és fájdalmasabb lesz mint ahogy azt gondolta volna.
Shizuo megragadta a vállát és a hátára nyomta. Izaya illata kezdett megváltozni, ahogy a körülötte lévő tárgyakat figyelte. Shizuo dühösen morgott amiért az az édes illat kezd eltűnni, és közelebb hajolva hozzá megszagolta a bőrét, ami még erőteljesen árasztotta magából azt a kellemesen bizsergető illatot. Shizuo kissé megnyugodva fúrta az orrát a puha, fekete tincsek közé, ajkai ismét bizseregni kezdtek, ahogy az ujjai is, és egyre lentebb az ágyéka tájékán is.
Shizuo nagyon jól tudta, hogy letámadni valakit alvás közben, több mint gerinctelenség. Hogy kihasználni azt, hogy valaki beteg.. Még a gerinctelenségnél is undorítóbb féregnek érezte magát, de lenyelte ezeket a gondolatokat és emlékeztette magát arra, hogy ki is fekszik alatta.
Izaya nem érdemel igazságos bánásmódot. Shizuo legalábbis így gondolta és épp ezért hagyta figyelmen kívül a bűntudatot amit a tettei okoztak.
Egyedül az érdekelte, hogy honnan jöhet az a finom illat.. Végig csókolta a nyakát, harapdálta a bőrét, és kereste a forrását. A puha bőr minden négyzet centiméterét végig akarta simítani a nyelvével, apránként felfalni az egészet.
A halk nyögések és ellenkezések, csak még inkább fokozták a vágyát. Ahogy a fiú mocorgott alatta, ahogy a kezeivel próbálja ellökni, de a gyenge remegés megakadályozza benne, hogy nagyobb erőt fejtsen ki. Shizuo egész testében érezte azt a bizsergést, azt a parancsszerű igézést, ami mindig utat tört a vágyainak, amik életében most először nem arról szóltak, hogy nehéz dolgokat emeljen fel, vagy megüssön valakit. Most először volt képtelen magára parancsolni mikor szexuális vágy fűtötte. Mindig illemtudó maradt ezzel kapcsolatban, de most nem érdekelte sem az illem, sem az illető kiléte, aki még mindig alatta feküdt és remegve próbálta összeszedni magát a menekülésre.
Shizuo állatias morgást hallatott mikor egy comb feszült az ölének.
Izaya teljesen elsápadt és megfagyott. A pillanatnyi bűz egy szempillantás alatt eltűnt. Shizuot nem érdekelte a dolog miértje, egyszerűen csak élvezte, ahogy az édes illat megtölti az orrát és elkábítja az agyát.
– Engedj.. Engedj.. – remegte Izaya, majd erőt vett magán, nem volt hajlandó feladni. Oldalra kapott a kis szekrényhez, de amint elérte a rajta heverő elsősegély dobozt, szinte azonnal össze csuklott, vissza az ágyra, a doboz pedig alig mozdult el pár centit.
Talán azt szerette volna fegyvernek használni, bár Shizuot jelen pillanatban ez egyáltalán nem érdekelte. Az viszont igen, hogy azaz illat ismét kezdett tompulni, a helyét az a szúrós szag vette át, ami egyre jobban feldühítette Shizuot. Gyűlölte ezt a szagot. Erősen lefogta Izaya csuklóit és lehunyva a szemeit próbálta kizárni a bűzt. Próbálta visszaszerezni azt a bizsergető vágyat, próbálta elérni, hogy ne induljon lankadásnak odalent. Egyik lábát megemelte és arrébb tolta Izaya egyik combját, majd a másikkal is ugyanezt tette. Izaya ismét beszélni kezdett, szidta őt, talán még alkudozott is, na meg minden bizonnyal fenyegette is, de Shizuo csak a hangszínén hallotta, ami kétségbeesetten csengett.
Sosem beszélt így, és most minél többet hallotta annál jobban tetszett neki.
– Milyen összeszedetlen vagy Izaya. – hajolt az arcához közelebb. A hangja rekedt volt és sokkal mélyebb mint általában.
Izaya arcán olyan érzelmek tükröződtek amik egyszerre árulkodtak arról, hogy mennyire össze van zavarodva, mennyire kilátástalan és elveszett. És mintha Shizuo szavai ráébresztették volna erre. Erre az igazságra.
Shizuo végig az arcát figyelte miközben ismét megérezte azt az édes illatot.
Egyik kezével Izaya csípőjére fogott, majd tenyerét a dereka alá simította és közelebb rántotta magához. Izaya ajkait meglepett nyögés hagyta el, Shizuo pedig érezte ahogy az ajkai bizseregni kezdenek. Meg akarta csókolni a fekete hajú fiút. Meg akarta harapni az ajkait. Elengedte a csuklóit és felszabadult kezével megragadta az állát. Izaya döbbenten kapott levegő után, majd összeszorította a száját és dacosan nézett rá. Mintha megsejtette volna, hogy mit akar a másik.
Shizuo végig simított hüvelykujjával Izaya ajkain. Puhák voltak és finomnak tűntek. Még egy dolog ami megtetszett neki a bolhában. Ízlelni akarta, de amint közelebb hajolt kezek nyomódtak az ajkaihoz. Izaya ujjai remegtek, de nem ejtette vissza őket az ágyra, tartotta őket, hogy Shizuo ne tudja őt megcsókolni.
Shizuot dühítette a dolog, ezért elkapta onnan az ujjait és ismét a feje felé feszítette őket, míg másik kezével szétveszítette azokat a puha ajkakat.
Shizuo sosem csókolózott, és biztos volt benne, hogy Izaya később ki fogja majd nevetni miatta, de nem foglalkozott most ilyesmivel, ez nem tudta megállítani.
Nyelvét a fiú szájába fúrta és megízlelte őt. Felmordult mikor Izaya elrántotta a fejét. Újra maga felé fordította és az ajkait kezdte harapdálni, a nyelvét is megharapta majd saját nyelvével alaposan szemügyre vette a fekete hajú fiú szájüregét. A fogait amik kivillantak mikor hangosan nevetett, a nyelvét ami máskor olyan éles volt és szemtelen.
Shizuo merevedése Izaya fenekének feszült. Shizuo kíváncsian levezette egyik kezét, hogy meggyőződhessen róla, Izayának valóban apró de formás feneke van. Izaya sok szempontból aprónak tűnt most, ami még inkább megerősítette Shizuot abban, hogy a bolha becenév nagyon is illik hozzá.
Viszont ez az apró kis dolog mást is eszébe juttatott. Izaya ágyéka nem keményedett, így a méretét sem tudta szemügyre venni, de azért egy pillantást vethetne rá, nem?
Shizuo egy kézzel kicsatolta Izaya nadrágövét és hiába kiabált rá a fekete hajú, hasztalan volt. A kiabálással csak még jobban lefárasztja majd magát, ami jelen esetben nem túl bölcs ötlet.
Mikor végül a cipzárt is lehúzta, majd meg emelte az anyagot, az alsójával együtt, és lentebb húzta.. Shizuo heteronak gondolta magát, de amikor meglátta Izaya csupasz farkát, összefutott a nyál a szájában. Halkan felsóhajtott, hogy ezzel is nyugtassa magát és saját szerszámát. Izaya arcára pillantott aki remegő ajkakkal nézte ahogy Shizuo ujjai köré fonódnak. Többször is szólásra nyitotta a száját miközben hol fel pillantott Shizuora, hol pedig le, Shizuo rajta munkálkodó kezére, de aztán meggondolta magát és elfordítva a fejét összeszorította ajkait. Mintha feladta volna az ellenállást.
Shizuo feje zúgott a gondolatoktól ahogy Izayát figyelte. A szíve a mellkasában egyre hangosabban és erősebben dörömbölt.
Orihara Izaya feladta.
Shizuot ez a gondolat annyira ledöbbentette, hogy szinte alig kapott levegőt. Látta összeesni, aztán érzett rajta egy olyan illatot amit korábban soha, és.. Látta ahogy félelem tükröződik a szemében, ahogy rájött, hogy teljesen védtelen és most.. Most feladta.
Shizuo olyan hirtelen húzódott félre hogy majdnem leesett az ágyról. Izaya még mindig nem nézett rá. A felsője még mindig fel volt gyűrve, a nadrágja pedig kissé lecsúszva, a csuklóin kezdett meglátszódni Shizuo kezének nyoma, a felsőtestén több harapás is kirajzolódott.
Egyre csak azt kérdezgette magtól, hogy mit tett, de a hangján nem jöttek ki a szavak. Sietve hagyta e a gyengélkedőt, miközben még mindig a vágyaival küzdött, amik továbbra is maguk alá akarták gyűrni Izayát.
Shizuo megállt a folyosón és a hajába túrt.
Molesztálta a bolhát. Letámadta. Szexuálisan közeledett felé.
Egy hatalmas dörrenés jelezte, ahogy Shizuo megfejelte a falat. Vér serkent és folyt végig az arcán, vakolat potyogott a falról. Shizuo nyelt egyet, majd botorkálva tovább indult, miközben mindenáron próbálta elfelejteni a történteket.
Meglepettségének egyik oka az volt, hogy a fekete hajú fiú jelenléte egyáltalán nem volt megszokott az iskolában, bár e-miatt Shizuo sosem panaszkodott, mert végső soron emiatt tudott odafigyelni az órákon. Izaya jelenléte ugyanis több szempontból is roppant zavaró volt a számára. Már a gondolata is dühítette őt, a hangja és a nevetése pedig rögtön arra késztette, hogy kapjon fel valami jó nehezet és addig verje azt a nyomorult bolhát, amíg már nem lesz kedve nevetgélni. De ami ezeknél is jobban zavarta Shizuot, az a szaga volt. Már messziről érezte a jelenlétét ami idegessé és nyugtalanná tette, a szagát pedig már két utcával arrébb is érezte.
Legalábbis eddig érezte, de most mintha teljesen megszűnt volna. Shinra épp a bolha mellett állt és mosolyogva beszélt mikor észrevette Shizuot és vidáman köszöntötte. A bolha viszont rá sem hederített.
Shizuo közelebb ment hozzájuk és mély levegőt vett az orrán át, de így sem érezte azt a bűzt amit általában.
– Mi a baj Shizuo? – kérdezte Shinra a festett szőke hajú fiút tanulmányozva, aki le sem vette a szemét Izayáról.
Ma valahogy másnak tűnt. Nem volt beképzelt mosoly az arcán, nem vizslatta az embereket azokkal a számító szemekkel és nem beszélt azon az idegesítő, manipulatív hangján.
Jobban megnézve, Shizuo észrevette, hogy a bolha szeme alatt hatalmas karikák vannak, az arca pedig sokkal sápadtabb mint általában, pedig amúgy is elég fakó a bőre.
A fekete hajú fiú lassan felé fordította a fejét, a szemei dühösen megcsillantak, ami miatt Shizuo haragja is lángra kapott. Az ujjai szinte bizseregtek, hogy most azonnal megragadjon valamit és a bolha képébe vágja, de Shinra előre látóan elé lépett.
– Majd iskola után lerendezitek. – emlékeztette, mire Shizuo sarkon fordult és a helyére battyogott. Igen, ha elveti a súlykot, ki fogják csapni, az pedig nem ér ennyit. Amúgy is van elég ideje arra, hogy kinyiffantsa azt a sunyi rohadékot.
Azonban még is csak zavarta, hogy Izaya nem úgy viselkedett ahogy szokott. Teljesen az ellentéte volt annak, amit megszokott tőle és ez sokkal inkább volt aggasztó, mint megnyugtató.
Shizuo egész órán őt figyelte és próbált elcsípni egy gyanús mozdulatot, ami bebizonyítja, hogy készül valamire. Alap esetben nem lenne szüksége bizonyítékra, egyszerűen csak kidobná az ablakon, de.. Mivel eltűnt az a kellemetlen bűz, Shizuo meg tudta őrizni a nyugalmát. Egészen addig gondolta így, míg ki nem csengettek, de Izaya a helyén maradt és elég egyértelmű volt, hogy nem fogja elhagyni az osztálytermet.
– Aggódok érte. Elég fáradtnak tűnik. – osztotta meg az észrevételét Shinra, mikor észrevette, hogy Shizuo még mindig Izayát bámulja. Jegyzetelni is elfelejtett, ami csak azt bizonyítja, hogy hiába tűnt el az a kellemetlen érzés ami körül lengte Izayát, és ami rettentően idegesítette Shizuot.. Ennek a hiánya is képes volt elvonni a figyelmét a tanulásról. Ennek gondolatára ökölbe szorult a keze és már épp mozdult volna, hogy kihajítsa azt a szemetet az ablakon, de csak nem hagyta nyugodni a tudat, hogy megváltozott a bolha kisugárzása.
– Eltűnt.. – nyögte ki Shizuo még mindig azon tanakodva, hogy is magyarázza el ezt az egészet úgy, hogy Shinra ne zaklassa megint a vérvétellel meg a vizsgálataival. Épp eléggé felkeltette már az őrült orvos poronty figyelmét, azzal a különleges testi adottságával, hogy szinte bármikor át tudta lépni a határait.
Shizuo már nem emlékezett pontosan, mikor történt először. Vagyis a körülményekre nem emlékezett. Tudta, hogy nagyon fiatal volt még, és az öccsével veszekedett valami miatt, mikor hirtelen égető vágyat érzett arra, hogy felemelje a hűtőt és agyon nyomja vele Kasukát, az öccsét.
A csontjai abban a pillanatban felmondták a szolgálatot, és pár órával később, már a kórházban feküdt. Shinra pedig őrülten rajongott a furcsa dolgokért, így Shizuo erejéért is.
– Eltűnt? – kérdezett vissza Shinra, mire Shizuo bólintott. – Nem igazán értem. Mi tűnt el? Vagy ki?
– A szaga.. Eltűnt a bűze.. – jelentette ki kissé meggondolatlanul, ugyanis Shinra a következő pillanatban az arcába mászva mosolygott rá.
– Te meg tudod állapítani egy ember szagáról, hogy változott-e? Ezt eddig miért nem mondtad?! Hé-hé, nekem milyen szagom van? – Shizuo a képébe nyomott egy könyvet, hogy elhallgattassa de nem járt sikerrel. Shinrának be nem állt a szája, és egyre hangosabb lett, de Izaya nem fordult feléjük, nem csinált semmit. – Milyen messziről érzed az emberek szagát? – Shizuo dühösen felé fordította a fejét.
– Nem vagyok egy rohadt kutya! – ordított rá mire a bent lévő diákok egy része feléjük kapta a fejét. Shinra mosolyogva emelte fel a kezeit a feje mellé.
– Nem is céloztam ilyesmire. Mindössze próbálom megérteni. – magyarázta azzal a megnyugtató mosollyal, amit mások esetében Shizuo gyakran még utált is, mert hazugságnak vélte, de mivel ez a srác képes volt elé állni és nyíltan megkérdezni, hogy felboncolhatja-e.. Noss lényegében Shizuo szerette, hogy Shinra őszinte, még ha flúgosnak is tartotta miatta.
– A bolhán kívül senki szagát nem érzem olyan élesen. – mondta miközben hirtelen tudatosult benne, hogy ez valóban furcsa. Eddig nem gondolkodott el ezen az apró tényen, egyszerűen csak elfogadta, hogy ez van és kész.
– Vagyis ezt értsem úgy, hogy alapvetően olyan a szaglásod mint bárki másé? – kérdezte mire Shizuo bólintott. – Szóval egyedül Izaya-kun szagát érzed a terem végéből is? – újabb bólintás. Azt nem fűzte hozzá, hogy ez csak másfél éve volt ilyen kis hatókörű, mára már a három utcával arrébb lévő kisbolt előtt is érzi Izaya szagát, ha a bolha épp az iskola területén van.
Egy hangos puffanásra kapták fel a fejüket. Shinra azonnal a földön fekvő Izayához sietett, megszégyenítve minden jelenlévő reakció idejét. Mire ők észbe kaptak, Shinra már megnyugodva fel is egyenesedett a halkan horkoló fiú mellől.
– Csak a fáradtságtól esett össze. Ki aludja magát és jobban lesz. – nyugtatta meg a többieket, köztük Shizuot is, aki döbbenten kapott a szívéhez. Miért nyugtatta meg a tudat, hogy semmi komoly baja? – Shizuo! Segíts elvinni a gyengélkedőre! – ordított oda neki Shinra.
– Miért segítenék én neki?! – csapott a padjára dühösen és hogy nyomatékosítsa a haragja mértékét, meg fel is állt a székéről.
– Mert én nem bírom el, ahogy a lányok sem. – lépett közelebb Shizuohoz mosolyogva, majd mellé érve eltakarta a száját a kezével, miközben hozzá fűzte. – Azokra a srácokra egy gombostűt sem bíznék, nem hogy egy kedves barátomat. – ez a mondat több sebből is vérzett, bár Shizuo ezt abban a pillanatban nem vette észre. Túlságosan is lefoglalta a haragja. – Kérlek szépen! – csapta össze a két a kezét Shinra és könyörgőn hajtott fejet Shizuo előtt.
A szőke hajú fiú dühösen dobta el a székét, ami a táblának csapódott és lepattant róla a háttámlája. Shinra behúzott nyakkal nézett a szék után. Talán még az is megfordult a fejében, hogy az a szék akár ő is lehetett volna.
Shizuo azonban a bolhához lépett és minden finomkodás nélkül a vállára csapta, majd hanyagul fordult Shinra felé.
– Hol van a gyengélkedő? – kérdezte ingerült hangon, bár az igazsághoz hozzá tartozott, hogy mikor felemelte Izayát, megérezte a fiú illatát.. Nyoma sem volt annak az orr facsaró bűznek ami mindig az őrületbe kergette.
Shinra vidáman mutatta az utat, talán még egyszer-kétszer dúdolt is valamit, de Shizuo figyelmét egyedül a vállán lévő fiú kötötte le. Nem elég, hogy kellemes illata volt, ami már-már emberinek tűnt, legalábbis a megszokotthoz képest, de..
– Miért ilyen könnyű? – tette fel az őt foglalkoztató kérdést, ami egyszerre hangzott meglepettnek és aggódónak. Ez nem vallott rá, és ez minden bizonnyal Shinrának is feltűnt, de bölcsen nem tette szóvá.
– Izaya-kun valóban elég vékony, de azt hiszem inkább te vagy túl erős Shizuo. – ez igaz is volt, de Shizuo még így is túlontúl könnyűnek érezte őt. Mindig is úgy gondolta, hogy Izaya erős csontozatú lehet, elvégre ha valaki kiugrik a másodikról és nem törik el a lába, azazért elárul valamit. Persze az igazsághoz az is hozzá tartozott, hogy Izaya nem a földre ugrott, hanem kisebb távolságban lévő kapaszkodókat keresett egy pillanat alatt. Shizuo emiatt is nevezte annyiszor bolhának. És persze azért is mert egy vérszívó dög, akit le akar csapni.
Most még is a vállán cipelte a gyengélkedő felé tartva, miközben belélegezte az illatát és azon gondolkodott, hogy változhatott meg ennyire egyik napról a másikra a bolha jelenléte.
A gyengélkedő üresen állt, ahogy az általában lenni szokott, Shinra azonban nem zavartatta magát és miközben az egyik üres ágyra mutatott, hogy Shizuo oda tegye Izayát, a szemüveges orvos poronty már a fiókokat túrta fel, lázmérőt keresve.
Shizuo az ágyra tette Izayát, meglepően gyengéden, ahhoz képest ahogy felkapta és ahogy cipelte. Még bele is pirult a gondolatba, hogy pont egy ilyen fiúval bánik gyengéden, akit eddig különböző jelző táblákkal kergetett, cseppet sem gyengéden simogató szándékkal.
– Eléggé ki van fogyva az elsősegély doboz. A többit pedig nem találom. Minimum ötnek lennie kéne. – panaszkodott Shinra majd észrevette ahogy Shizuo kissé ügyetlenül billeg egyik lábáról a másikra. Mintha azon tanakodna, hogy visszamenjen a terembe, vagy maradjon Izaya mellett.
Shizuo valóban ezen gondolkodott, és mikor észrevette ahogy Shinra egy kedves mosollyal figyeli őt, zavarba jött és már épp elindult volna kifelé, mikor az alvó halkan felnyögött.
Mindketten Izaya felé kapták a fejüket, akinek az arca eltorzult a fájdalomtól és kissé összegörnyedt.
Shinra a fiú mellé lépett és lázmérő híján a kezével ellenőrizte a homlokát. Ezek után kissé tanácstalanul nézte meg a pulzusát is, miközben valami olyasmit motyogott az orra alatt, hogy semmi sem változott. Valószínűleg ezeket a teremben is leellenőrizte már.
– Biztos csak nagyon kimerült, de azért aggasztó kicsit a dolog. – fonta karba a kezeit Shinra, miközben Izayát tanulmányozva gondolkodott.
Shizuo elmerengve bámulta a falat, miközben felidézte a tegnap délutánt, amikor Izaya még kifejezetten önmaga volt és nagyon is energikusnak tűnt. Még az autópályán is átrohant miközben a legnagyobb volt rajta a forgalom, aztán egy nyelvnyújtással is kigúnyolta Shizuot aki tehetetlenül ordított utána, miközben kitépett egy közlekedési táblát a földből, hogy utána hajítsa.
Jobban belegondolva, tegnap mintha egyszer megütötte volna. Shizuo lepillantott a fekete hajú fiú meggyötört arcára, majd a tekintete lesiklott a nyakán, a mellkasán, egyenesen a hasáig. Valahol ott ütötte meg, ha jól emlékszik.
Lenyúlva megfogta az anyagot és már épp felhúzta volna, mikor Shinra meglepetten felordított és elkapta Shizuo kezét.
– Mi a fenét művelsz?! – ripakodott rá és elhessegette Shizuo kezeit Izaya felsője közeléből. – Magyarázatot! – mutatott rá számonkérően, mire Shizuo elfordította a fejét, mintha nem is csinált volna semmit. Shinra erre lemondóan sóhajtott, de aztán elmerengve bámulta Izaya hasát, amit még mindig póló takart.
Shizuo eközben magát szidta amiért egyáltalán azon aggódott, hogy tegnap talán túl erősen megütötte Izayát. Elvégre pont az volt a célja, hogy nagyon is fájjon annak a nyomorult bolhának még a lélegzetvétel is, de.. Most nem tűnt idegesítő bolhának, hiába tudta, hogy egyébként az.
A gondolataiból ismét Shinra jajjgatása zökkentette ki, pedig azt hinné az ember, hogy ennyi év után hozzá szokik az ember.
– Shizuo! Ezt te tetted!? – kérdezte Izaya hasára mutatva, pontosabban egy jókora véraláfutásra ami már ránézésre is roppant fájdalmasnak tűnt. Shizuo hümmögve tette az állára a kezét, miközben megcsodálta a művét. – Ne nézz ilyen elégedetten! – korholta Shinra dühösen.
– Ha ennek köszönhetjük, hogy a bolha többé nem bolha, akkor minden nap megütöm. – ajánlkozott Shizuo, de aztán átgondolta a dolgokat. – Lehet heti egyszer is elég lesz. Hé, Shinra, mennyi idő alatt jön ez helyre?
– Határozottan nem vagy vicces. – duzzogott miközben megigazította a szemüvegét és hangosan felsóhajtott. – Lemegyek a kisboltba, veszek valamit amivel jegelhetjük a sérülését. Te menj vissza a terembe, vagy csinálj amit akarsz, de nem merészelj rontani a dolgokon, értve?! – mutatott rá dühösen mire Shizuo biccentett egyet.
Shinra egy pillanatig gondolkodott, hogy ott hagyja-e az eszméletlen Izayát, de aztán arra jutott, hogy jobb ha ő megy le a boltba, mintha Shizuot küldené és annyira nem is igazán érdekli, hogy ezek ketten mennyi kárt tesznek egymásban, amíg azt valahogy helyre lehet hozni.
Shizuo egy ideig tanácstalanul ácsorgott, kezeit a zsebeibe süllyesztette és a fehér falakat és a kopottas bútorokat tanulmányozta. Izaya halk nyöszörgése hallatán azonban újra a fekete hajú fiúra nézett. A pólója még mindig fel volt húzva, így Shizuo ismét a lilás foltot tanulmányozta. Óvatosan felé tette az ökölbe szorított kezét, de a sérülés felülete nagyobb volt mint a keze. Ezen egy darabig gondolkodott, de aztán vállat vonva elengedte ezt a dolgot, elvégre egy tűszúrás is okozhat hatalmas véraláfutást, az ő ökle miért ne lehetne hasonló? Vagy bármi más.
Miközben ezen gondolkodott a tekintete lentebb vándorolt egy kicsit. Izaya csípőcsontja ebben a testhelyzetben sokkal kiemelkedőbb volt, ahogy a v vonala is erőteljesebben kirajzolódott a fehér bőrön. Az ujjai erősen bizseregtek. Olyan érzés volt mint mikor dühében felemelt valami nehezet.
Sosem volt olyan erős, hogy megálljt tudjon parancsolni ezeknek az érzéseknek, és bár most teljesen más jellegű volt ez az egész, mégis felemelte a kezét és megérintette a kiálló csontot. Gyengéden húzta rajta végig az ujját miközben meglepetten vette észre, hogy milyen sima Izaya bőre. A hasának azon a részén amit nem csúfított a sötét folt, finoman megnyomkodta a puha bőrt, és bár nem zavarta volna, ha fájdalmat okoz a bolhának, mégis kikerülte a fájdalmasnak ítélt területet.
Kezével feltolta a puha anyagot, hogy szemügyre vehesse a mellkasát és a meglepően rózsaszín bimbókat. Shizuo kissé zavarba jött a látványtól és attól amit éppen tesz, de az ujjai egyre jobban bizseregtek, ahogy már a nyelve is, hogy minél hamarabb megérintse az újonnan felfedezett felületet.
Eddig nem igazán tudott volna jó dolgokat mondani, ha Izaya szóba került, de az a kellemes illat amit árasztott, a fehér bőre, a karcsú alakja és a rózsaszín bimbói túlságosan is jónak számítottak.
Ahogy az ujjai megérintették a rózsaszín kis pöcköt, egy kéz fonódott a csuklójára.
Izaya ujjai gyengék voltak, a szeme fáradtságtól csillogott és talán láztól is, vagy legalább egy hőemelkedéstől biztosan..
– Mit művelsz rohadék? – kérdezte de a hangja olyan gyenge volt, hogy még Shizuo sem érezte sértőnek, azonban az igenis bosszantotta, hogy Izaya az útját próbálja állni annak, hogy továbbra is azt a puha, fehér bőrt érinthesse, arról a meglepően kívánatos bimbóról nem is beszélve.
Shizuo az ágyra térdelt, majd másik lábát átvetette Izaya combja fölött, szabad kezével megtámaszkodott Izaya válla felett. A fiú szemében félelem csillant ami összeszorította Shizuo mellkasát. Ezt ő maga sem értette, hisz sokan félnek tőle, és bár ez sokszor fájt neki, mára már hozzá szokott a dologhoz.
Lehajtva a fejét ismét Izaya testét figyelte, mintha némán menekült volna attól az érzéstől amit a szemében látott.
Az agya eltompult a bizsergéstől aminek nem tudott ellenállni, és nem foglalkozva Izaya szitokáradatával, lehajolt és engedelmeskedett a nyelvét kínzó, fájó lüktetésnek.
Izaya meglepett, ijedt nyögést hallatott, mire Shizuo vére a fülében kezdett zubogni.. A fogai közé vette Izaya bimbóját és finoman harapdálta, szívogatta, nyalogatta, miközben Izaya próbálta eltolni magától. Erőtlen kezei hol a vállának feszültek, hol a haját próbálta tépni. Shizuo érezte ahogy a nyelve alatt, a bőr egyre forróbb lesz. Jobb kezével Izaya karcsú testére simított. Érezte ahogy a fiú testhője egyre emelkedik..
Shizuo végül felemelte a fejét, hogy meggyőződjön róla, Izaya valóban rosszul érzi magát. Sosem látta még ilyen erőtlennek és gyengének. Ennek nem a véraláfutás volt az oka, még csak nem is a kialvatlanság. Izaya teste egyre forróbb lett, de nem a vágytól ami Shizuot emésztette.
Izaya remegett alatta, hirtelen fázni kezdett, miközben a teste csak úgy árasztotta magából a hőt. Shizuo tanácstalanul térdelt fölötte, miközben Izaya jobb híján megpróbált hátat fordítani neki, miközben kezeit a mellkasához szorította.
A fájdalmas nyögése azonban emlékeztette rá, hogy a hasán lévő sérüléssel, ez kicsit nehezebb és fájdalmasabb lesz mint ahogy azt gondolta volna.
Shizuo megragadta a vállát és a hátára nyomta. Izaya illata kezdett megváltozni, ahogy a körülötte lévő tárgyakat figyelte. Shizuo dühösen morgott amiért az az édes illat kezd eltűnni, és közelebb hajolva hozzá megszagolta a bőrét, ami még erőteljesen árasztotta magából azt a kellemesen bizsergető illatot. Shizuo kissé megnyugodva fúrta az orrát a puha, fekete tincsek közé, ajkai ismét bizseregni kezdtek, ahogy az ujjai is, és egyre lentebb az ágyéka tájékán is.
Shizuo nagyon jól tudta, hogy letámadni valakit alvás közben, több mint gerinctelenség. Hogy kihasználni azt, hogy valaki beteg.. Még a gerinctelenségnél is undorítóbb féregnek érezte magát, de lenyelte ezeket a gondolatokat és emlékeztette magát arra, hogy ki is fekszik alatta.
Izaya nem érdemel igazságos bánásmódot. Shizuo legalábbis így gondolta és épp ezért hagyta figyelmen kívül a bűntudatot amit a tettei okoztak.
Egyedül az érdekelte, hogy honnan jöhet az a finom illat.. Végig csókolta a nyakát, harapdálta a bőrét, és kereste a forrását. A puha bőr minden négyzet centiméterét végig akarta simítani a nyelvével, apránként felfalni az egészet.
A halk nyögések és ellenkezések, csak még inkább fokozták a vágyát. Ahogy a fiú mocorgott alatta, ahogy a kezeivel próbálja ellökni, de a gyenge remegés megakadályozza benne, hogy nagyobb erőt fejtsen ki. Shizuo egész testében érezte azt a bizsergést, azt a parancsszerű igézést, ami mindig utat tört a vágyainak, amik életében most először nem arról szóltak, hogy nehéz dolgokat emeljen fel, vagy megüssön valakit. Most először volt képtelen magára parancsolni mikor szexuális vágy fűtötte. Mindig illemtudó maradt ezzel kapcsolatban, de most nem érdekelte sem az illem, sem az illető kiléte, aki még mindig alatta feküdt és remegve próbálta összeszedni magát a menekülésre.
Shizuo állatias morgást hallatott mikor egy comb feszült az ölének.
Izaya teljesen elsápadt és megfagyott. A pillanatnyi bűz egy szempillantás alatt eltűnt. Shizuot nem érdekelte a dolog miértje, egyszerűen csak élvezte, ahogy az édes illat megtölti az orrát és elkábítja az agyát.
– Engedj.. Engedj.. – remegte Izaya, majd erőt vett magán, nem volt hajlandó feladni. Oldalra kapott a kis szekrényhez, de amint elérte a rajta heverő elsősegély dobozt, szinte azonnal össze csuklott, vissza az ágyra, a doboz pedig alig mozdult el pár centit.
Talán azt szerette volna fegyvernek használni, bár Shizuot jelen pillanatban ez egyáltalán nem érdekelte. Az viszont igen, hogy azaz illat ismét kezdett tompulni, a helyét az a szúrós szag vette át, ami egyre jobban feldühítette Shizuot. Gyűlölte ezt a szagot. Erősen lefogta Izaya csuklóit és lehunyva a szemeit próbálta kizárni a bűzt. Próbálta visszaszerezni azt a bizsergető vágyat, próbálta elérni, hogy ne induljon lankadásnak odalent. Egyik lábát megemelte és arrébb tolta Izaya egyik combját, majd a másikkal is ugyanezt tette. Izaya ismét beszélni kezdett, szidta őt, talán még alkudozott is, na meg minden bizonnyal fenyegette is, de Shizuo csak a hangszínén hallotta, ami kétségbeesetten csengett.
Sosem beszélt így, és most minél többet hallotta annál jobban tetszett neki.
– Milyen összeszedetlen vagy Izaya. – hajolt az arcához közelebb. A hangja rekedt volt és sokkal mélyebb mint általában.
Izaya arcán olyan érzelmek tükröződtek amik egyszerre árulkodtak arról, hogy mennyire össze van zavarodva, mennyire kilátástalan és elveszett. És mintha Shizuo szavai ráébresztették volna erre. Erre az igazságra.
Shizuo végig az arcát figyelte miközben ismét megérezte azt az édes illatot.
Egyik kezével Izaya csípőjére fogott, majd tenyerét a dereka alá simította és közelebb rántotta magához. Izaya ajkait meglepett nyögés hagyta el, Shizuo pedig érezte ahogy az ajkai bizseregni kezdenek. Meg akarta csókolni a fekete hajú fiút. Meg akarta harapni az ajkait. Elengedte a csuklóit és felszabadult kezével megragadta az állát. Izaya döbbenten kapott levegő után, majd összeszorította a száját és dacosan nézett rá. Mintha megsejtette volna, hogy mit akar a másik.
Shizuo végig simított hüvelykujjával Izaya ajkain. Puhák voltak és finomnak tűntek. Még egy dolog ami megtetszett neki a bolhában. Ízlelni akarta, de amint közelebb hajolt kezek nyomódtak az ajkaihoz. Izaya ujjai remegtek, de nem ejtette vissza őket az ágyra, tartotta őket, hogy Shizuo ne tudja őt megcsókolni.
Shizuot dühítette a dolog, ezért elkapta onnan az ujjait és ismét a feje felé feszítette őket, míg másik kezével szétveszítette azokat a puha ajkakat.
Shizuo sosem csókolózott, és biztos volt benne, hogy Izaya később ki fogja majd nevetni miatta, de nem foglalkozott most ilyesmivel, ez nem tudta megállítani.
Nyelvét a fiú szájába fúrta és megízlelte őt. Felmordult mikor Izaya elrántotta a fejét. Újra maga felé fordította és az ajkait kezdte harapdálni, a nyelvét is megharapta majd saját nyelvével alaposan szemügyre vette a fekete hajú fiú szájüregét. A fogait amik kivillantak mikor hangosan nevetett, a nyelvét ami máskor olyan éles volt és szemtelen.
Shizuo merevedése Izaya fenekének feszült. Shizuo kíváncsian levezette egyik kezét, hogy meggyőződhessen róla, Izayának valóban apró de formás feneke van. Izaya sok szempontból aprónak tűnt most, ami még inkább megerősítette Shizuot abban, hogy a bolha becenév nagyon is illik hozzá.
Viszont ez az apró kis dolog mást is eszébe juttatott. Izaya ágyéka nem keményedett, így a méretét sem tudta szemügyre venni, de azért egy pillantást vethetne rá, nem?
Shizuo egy kézzel kicsatolta Izaya nadrágövét és hiába kiabált rá a fekete hajú, hasztalan volt. A kiabálással csak még jobban lefárasztja majd magát, ami jelen esetben nem túl bölcs ötlet.
Mikor végül a cipzárt is lehúzta, majd meg emelte az anyagot, az alsójával együtt, és lentebb húzta.. Shizuo heteronak gondolta magát, de amikor meglátta Izaya csupasz farkát, összefutott a nyál a szájában. Halkan felsóhajtott, hogy ezzel is nyugtassa magát és saját szerszámát. Izaya arcára pillantott aki remegő ajkakkal nézte ahogy Shizuo ujjai köré fonódnak. Többször is szólásra nyitotta a száját miközben hol fel pillantott Shizuora, hol pedig le, Shizuo rajta munkálkodó kezére, de aztán meggondolta magát és elfordítva a fejét összeszorította ajkait. Mintha feladta volna az ellenállást.
Shizuo feje zúgott a gondolatoktól ahogy Izayát figyelte. A szíve a mellkasában egyre hangosabban és erősebben dörömbölt.
Orihara Izaya feladta.
Shizuot ez a gondolat annyira ledöbbentette, hogy szinte alig kapott levegőt. Látta összeesni, aztán érzett rajta egy olyan illatot amit korábban soha, és.. Látta ahogy félelem tükröződik a szemében, ahogy rájött, hogy teljesen védtelen és most.. Most feladta.
Shizuo olyan hirtelen húzódott félre hogy majdnem leesett az ágyról. Izaya még mindig nem nézett rá. A felsője még mindig fel volt gyűrve, a nadrágja pedig kissé lecsúszva, a csuklóin kezdett meglátszódni Shizuo kezének nyoma, a felsőtestén több harapás is kirajzolódott.
Egyre csak azt kérdezgette magtól, hogy mit tett, de a hangján nem jöttek ki a szavak. Sietve hagyta e a gyengélkedőt, miközben még mindig a vágyaival küzdött, amik továbbra is maguk alá akarták gyűrni Izayát.
Shizuo megállt a folyosón és a hajába túrt.
Molesztálta a bolhát. Letámadta. Szexuálisan közeledett felé.
Egy hatalmas dörrenés jelezte, ahogy Shizuo megfejelte a falat. Vér serkent és folyt végig az arcán, vakolat potyogott a falról. Shizuo nyelt egyet, majd botorkálva tovább indult, miközben mindenáron próbálta elfelejteni a történteket.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése