A hazugság bűze 2. rész

Mindenki tudta, hogy a megrongált falért, Shizuo a felelős, de arról ami a gyengélkedőben történt, senki sem tudott. Shinra már nem találta ott Izayát mikor visszaért és bár meglátogatta az otthonában, nem adta jelét, hogy tudna arról, mi is történt pontosan vagy akár pontatlanul.
Izaya másnap nem jött iskolába és az azt követő napon sem. Shizuot emésztette a bűntudta, aludni sem tudott tőle, ahogy azoktól az erotikus vágyálmoktól sem, amik a napokban zargatták. Már a tanórákon is azon elmélkedett, milyen érzés lenne, ha ismét maga alá gyűrhetné a fekete hajút. Milyen érzés lenne ismét megcsókolni, apránként felfedezni a testének minden egyes szegletét.
Shizuo feje nagyot koppant a padon, mire mindenki elhallgatott. A tanár kínosan köszörülte meg a torkát, majd zavartan folytatta az órát. Nem tett megjegyzést Shizuo viselkedésére, ahogy a tanárok többsége sem, mikor Shizuo hasonló módon viselkedett, vagy kisétált a tanóráról. Az osztályfőnök ugyan finoman jelezte, hogy ez a magatartás nem helyénvaló és következményeket vonhat maga után, ha továbbra is így viselkedik.
Shinra mentette ki ezekből a helyzetekből. Mind észrevették, hogy valami nem stimmel vele, de csak Shinra sejtette, hogy ki lehet ennek az oka, bár csak futólag említette az egyik szünetben, és nem is ment bele a részletekbe, tudván, hogy Shizuo majd magától is el fogja mondani a baját, ha akarja.
Csakhogy Shizuo talán életében most először, nem akarta megosztani senkivel a gondolatait. Sem a felsőbb éves Tom-sannal, akivel igazán jóban volt és sokszor beszélgettek egymással, sem az öccsével aki mindent tudott róla és sosem ítélkezett felette, sem pedig Shinrával, aki valószínűleg még tanácsot is adhatott volna, hogy mi is történhetett a testével és mitől őrülhetett meg annyira a bolha miatt.. Nem, Shizuo ezt nem mondhatta el nekik, nem akarta elmondani senkinek. Mikor azonban az a nyomorul bolha az azt követő napon sem jelent meg, Shizuo úgy döntött személyesen fogja felkeresni.
Bár nem szívesen ismerte el, de Izaya okos, szóval ő biztos tudni fogja mi is történt aznap délután. Már ha normálisan válaszol..
Az elmúlt napokban többször is végig gondolta a történteket, leginkább Izaya illatának változását. Mikor elájult a kellemetlen bűz teljesen megszűnt, mikor magához tért és menekülni próbált, újra előkerült, bár nem volt olyan erőteljesen érezhető, mint máskor. Talán ez lehetett a megoldás. Tudni szerette volna mi azaz édes illat, honnan jött és hogy Izaya szándékosan használta-e fel, vagy teljesen véletlenül.
Nagyon úgy tűnt, hogy csakis Izaya tudhatja a választ a kérdéseire, vagy legalábbis is, Izaya jelenléte kell hozzá, hogy rájöhessen a válaszra, ezért elkérte a bolha lakcímét Shinrától. A fiatal orvos poronty először csak pislogott rá, majd egy kósza mondatban megkérdezte, miért is adná meg pont neki a fekete hajú fiú lakcímét, de végül vállat vont, hogy őt végül is nem érdekli a dolog. Ha ez kell ahhoz, hogy Shizuo abba hagyja a furcsa viselkedését akkor verekedjenek csak össze, elvégre Izaya már biztos rendbe jött azóta.
És valóban.. Shizuo már néhány utcával arrébb elkezdte érezni, hogy viszket a tenyere a dühtől és nyugtalanná vált. A szagot nem érezte ugyan, de tudta, hogy Izaya a közelben van. És alig két utcányira már érezte a bűzét..
Shizuo agya azonnal elborult és erotikus képek helyett, megint a bolha halálát kívánta, ennek ellenére mégis nyugalmat erőltetett magára. Már jó ideje annak, hogy megpróbálta kordában tartani a dühét, ami megkeserítette a mindennapjait, most mégis így tett és nagyon úgy tűnt, hogy sikerrel jár, még ha minden egyes lépéssel egyre inkább a vesztét érezte.
Meg sem kellett néznie a házszámot, hogy tudja, megérkezett. Nem vacakolt a csengő keresésével, azonnal kinyitotta a kaput és átvágott a kisebb udvaron, hogy az ajtóhoz csörtessen, ami szintén nem volt bezárva. Nem mintha ez számított volna.. Shizuo a zárt ajtókat is egyszerűen ki tudta nyitni, ha elég dühös volt hozzá, és ez elég gyakran előfordult nála. Ha nem csapta volna meg az orrát azaz ismerős, édes illat, akkor talán még el is gondolkodott volna rajta, hogy tényleg nyitva voltak-e a zárak, vagy ő tépte fel őket.
A ház előszobájában állva belélegezte azt az édes illatot ami szinte azonnal elködösítette a haragját és valami egészen másnak adott helyet. Hallotta a lépteket odafent és szinte látta maga előtt Izayát ahogy a lépcsőhöz siet. Amúgy is élesebben reagáltak az érzékei a bolhára, de most mintha ez megsokszorozódott volna.
– Ez birtok háborítás Shizu-chan! – ˝dalolta˝ azon az idegesítő, beképzelt hangján és csakhamar a bűze is megcsapta Shizuo orrát, de ezzel együtt biztossá vált az amit már sejtett. Izaya bűze a kétszínű, számító, aljas kis játszmáiból származik. A hazugsága ami az egész lényét körül ölelik, az bűzlik ennyire, azt gyűlöli Shizuo mindennél jobban.
Aznap gyengélkedett, túl fáradt volt gondolkodni és hazudni.
– Ott fogsz állni végig? – kérdezte Izaya egy kést szegezve Shizuora, miközben arra várt, hogy a szőke tegye meg az első lépéseket. Shizuo a zsebébe süllyesztette a kezeit, mire Izaya gyanakvón pillantott oda, majd kisebb zavar jelent meg az arcán. Egyértelmű volt, hogy nem tudja mit kezdjen Shizuoval a történtek után.
– Beszélgetni akarok. – közölte Shizuo mire Izaya mindkét szemöldöke a magasba szaladt, majd elnevette magát.
– Beszélgetni? Veled? Őszintén Shizu-chan, most nagyon megleptél. – a nevetése hányingert keltett Shizuoban így mély levegőt vett az orrán át, hogy a fiú igazi illata töltse meg az elméjét és megnyugtassa háborgó gyomrát. – Miről szeretnél beszélgetni Shizu-chan? Az időjárásról, a tanulásról, a lányokról? Oh, ne haragudj, a te esetedben talán inkább a fiúk jobban érdekelhetnek, nem igaz? – kérdezte egy számító mosollyal, mintha azt üzente volna vele, hogy ezt bizony még fel fogja használni ellene, ha alkalma nyílik rá. Már pedig Izayának mindig alkalma nyílt arra, hogy kamatoztassa a tudását, még akkor is ha csak egy apróságról volt szó, vagy akár egyáltalán semmiről.
– A hazugságod bűze az ami az őrületbe tud kergetni. – ez mintha kissé meglepte volna a bolhát, mert elgondolkodva biccentette oldalra a fejét, kezében a kést forgatva.
– A hazugságom bűze? – kérdezte és már épp valami újabb hazugságot mondott volna, de Shizuo folytatta.
– Egy számító rohadék vagy. Egy aljas kis hazudozó. Folyton töröd valamin a fejed, folyton hazudsz! – ezek hallatán Izaya a szívéhez szorítva a kezét, drámaian felsóhajtott, mintha fájdalmat okoztak volna neki a szőke szavai. A hazugság nem az volt, hogy rosszul esik neki Shizuo véleménye, hanem az, hogy viccnek állítja be a fájdalmat, mintha igazából nem is esne neki rosszul.
Shizuo feje kezdett megfájdulni a gondolkozástól, így úgy döntött nem fogja elemezgetni a bolha szavait. Ha bűzlik, hazudik, ha nem, akkor igazat mond. A baj csak az, hogy Izaya mindig hazudott, és mindig hátsószándékkal mondott igazat.
– Ha csak ennyit akartál elmondani akkor mehetsz is. Kivéve persze, ha megint le akarsz támadni egy lábadozó beteget. – Izaya sok mindenre hasonlított de lábadozó betegre semmiképp. Jelenleg legalábbis biztos nem.
– Az igazi illatod nagyon édes. – Izaya ennek hallatán annyira meglepődött, hogy majdnem elejtette a kezében tartott bicskát, de még időben utána kapott és megfogva a nyelét, olyan erősen szorította, hogy elfehéredtek az ujjai, pedig amúgy is nagyon fehér a bőre.
Shizuo elindult a lépcső felé, fél szemével ugyan figyelte a pengét, de a bolha arckifejezései is meglepően változatosak voltak.
– Ne gyere a közelembe! – soha nem hallotta még ilyen összeszedetlennek és ijedtnek. A napokban valószínűleg mindenre felkészült csak arra nem, hogy Shizuo bókolni fog neki, még ha óhatatlanul is tette.
Shizuo a lépcső aljánál megállt, nem ment közelebb Izayához, de a bolha még így is idegesnek tűnt, nem találta a szavakat és ez látszólag nagyon is bosszantotta.
– Miért hazudsz annyit? – Izaya tekintete dühösen villant meg a kérdés hallatán, de úgy tűnt kezdi összeszedni magát. – Mindig azt mondod, hogy szereted az embereket, de ez is hazugság. Ha minden eddig kiejtett szavad hazugság, akkor engem sem gy..?
– Tényleg megpróbáltad kilapítani az öcsédet egy hűtőszekrénnyel? – Izaya mosolya lenéző volt és gúnyos. – Még az állatoknál is rosszabb vagy Shizu-chan.
– Soha nem ütöttem meg az öcsémet és azaz eset is azzal végződött, hogy én kerültem kórházba. – a csontjai felmondták a szolgálatot abban a pillanatban, hogy a feje fölé emelte a hűtőt. Kasuka akkor sem félt tőle, nem nézett rá szörnyetegként, csak ült az asztalnál. – Kasuka sosem félt tőlem, még akkor sem mikor ordibáltam vele, vagy felemeltem valami nehezet, hogy hozzá vágjam. Tudta, hogy nem teszem meg. – vagy talán nem is érdekelte hogy megteszi-e vagy sem.
Shizuo felsóhajtott és elindult a lépcsőn felfelé, egyenesen Izayához, aki maga elé emelte a kést és készen állt arra, hogy lesújtson vele. Shizuo tudta, hogy a bolha reflexei sokkal jobbak, mint az övé, így ha el akarja venni tőle a kést, az a megoldás, ha hagyja, hogy célt érjen.
Miközben egyre közelebb ért hozzá, azon merengett, mik is a létfontosságú szervek amiket védenie kellene. A szemeit biztosan, ahogy a fejét is és a szívét meg talán az oldalát.
– Ez birtok háborítás Shizu-chan! Ha rád támadok az önvédelemnek számít.
– Máskor nem szoktál figyelmeztetni. – jegyezte meg Shizuo és mikor már alig egy lépés választotta el a bolhától.. Izaya a földre dobta a kést. Shizuo a fekete hajú fiú arcát kémlelte és a rajta lévő hamis érzelmeket. A nyugalmat, a mosolyt.. Mind színjáték. Valószínűleg van nála másik bicska is.
– Nem szeretném tönkre tenni a nagyim házát. – nem a nagyi háza. – Már abban a pillanatban hívtam a zsarukat, hogy megláttalak az udvaron. – nem hívta őket. – A rendőrök azt mondták, hogy negyedórán belül itt lesznek, addig zárkózzak be valahová. – hazudik. – Az állatias ösztöneid a hallásodra is érvényesek? Csak mert esküdni mernék, hogy egy kocsi állt meg a ház előtt. – hazudik.
Shizuo megragadta a bolha kezét, mire az felé lendített egy bicskával, de Shizuo számított erre, így a másik csuklóját is elkapta. A kés hegye megkarcolta az arcát. A szemére célzott.. Ennyit a jóindulatáról a bolha felé.
Kicsavarta a kezéből a kést és lerúgta a lépcsőn a másik késsel együtt. Kezeivel szorosan tartotta Izaya csuklóit.
– És most mihez kezdesz Shizu-chan? Megerőszakolsz? – már a gondolat is dühítette, mégis leteperte a földre. Izaya alatta feküdt, vigyorogva nézett fel rá, de a mosolya nem ért el a szeméig. Dühösen húzta össze a szemöldökeit és kihívóan vigyorgott Shizuora. – Tedd csak meg. Egy életre megnyomorítalak. Kirúgatlak az iskolából és börtönbe csukatlak. – igazat mond. Mégsem érződik az édes illat, de a bűz sem.
– Csak beszélni akartam.
– Én nem akarok beszélgetni veled. – hazudik. De vajon miről szeretne beszélgetni a bolha?
– Elengedlek, de ne támadj rám. – Izaya arca zavartan megrezdült, mintha nem számított volna erre. Őszintén szólva Shizuo sem számított erre, de a házból áradó illat nagyon is nyugtatólag hat rá.
Shizuo elengedte Izaya csuklóit és hátrébb mászva a falnak döntötte a hátát és leült a lépcső tetején. Izaya még mindig a földön feküdt és a plafont bámulta.
– Sosem akartál velem beszélgetni.. Sosem hallgattál végig.. Most miért? – erre Shizuo nem akart válaszolni. Fejben kimondva is kínos volt, hogy érdekli őt Izaya és mindez az illata miatt amit eddig észre sem vett.
Izaya hirtelen felült és nagy levegőt véve elszótagolta az imént feltett kérdést. Shizuo ösztönösen emelte fel a kezét, hogy két ujja közé csippentse Izaya orrát. Ezzel mindkettőjüket meglepte és hirtelen egyikük sem tudta mit csináljon. Mintha egy kínos szituációban ragadtak volna egy pillanatra, de aztán ez átment néma versengésbe. Izaya tekintete azt üzente „Engedd el az orromat!” míg Shizuoé azt kérdezte „Miért nem ütöd el a kezem vagy rántod el a fejed?”. Végül Shizuo tört meg és elengedte Izaya orrát, de csak azért, hogy előre nyúlva megragadhassa a derekát és az ölébe húzza, majd szorosan átölelje. Izaya édes illata az imént hirtelen felcsapott, Shizuo pedig nem tudott ellenállni a késztetésnek, hogy magához vonva belélegezze a finom illatot.
– Engedj el! Ez zaklatás! – csapta meg a hátát a bolha, elég erősen ahhoz, hogy az hangosan csattanjon, de Shizuot nem érdekelte a tompa fájdalom, mert ahogy az arcát Izaya mellkasához nyomta, meghallotta a fiú hevesen verő szívének énekét.
– Azt szeretnéd, hogy letegyelek az ölemből?
– Igen!
– Hazudsz. – már annyira nem is idegesíti az a bűz amit a hazugsága miatt érez. Főleg ha ilyen közel van hozzá, mert így sokkal erőteljesebb az igazi illata. Hozzá simítva az arcát a felsője anyagához mély levegőt vett. – Nagyon jó illatod van. – érezte ahogy Izaya teste megremeg. Shizuo kérdőn pillantott fel a bolha arcára aki leszorított szemekkel, megfeszülve tűrte Shizuo ölelését. Ez már önmagában is furcsa volt, és Shizuo akár még el is engedte volna, ha a bolha arca és a füle nem lett volna egyre pirosabb. – Kawaii~. – Izaya szemei kipattantak a szó hallatán és már épp tiltakozott volna, mikor Shizuo megpuszilta az arcát.
Izaya tágra nyílt szemekkel nézett Shizuora és mikor végre feldolgozta a történteket, zavarában a szőke fiú vállára hajtotta a fejét.
– Szóval igazából kedvelsz engem. – morfondírozott Shizuo. Ha Izaya minden eddigi szava hazugság, akkor az is az, hogy gyűlöli őt.
– Utállak. Szörnyeteg vagy.
– Megint hazudsz.
– Nem hazudok! – kapta fel a fejét és vörös arccal nézett Shizuo szemeibe. Shizuo azonban ebből csak azt vette észre, hogy Izaya ajkai elég közel vannak az övéhez ahhoz, hogy megcsókolhassa. És mivel az ajkai már jó ideje bizseregni kezdtek, engedett nekik és előre hajolva egy gyors puszit nyomott Izaya ajkaira aki döbbenten hőkölt hátra.
– Ezt az énedet kedvelem. – mondta miközben egyik kezét Izaya arcára simította aki remegve hagyta hogy Shizuo ismét megcsókolja őt és ezúttal el is mélyítette a csókot. Izaya halkan, szinte lemondóan sóhajtott.
– Szörnyen csókolsz. – és most nem hazudott. – Túl követelőző vagy és alapos. Megfullasztasz a nyelveddel.
Shizuo dühösen ragadta meg Izaya derekát és erősen megszorította mire Izaya felszisszent, így Shizuo a bal kezével lazított a fogásán, emlékezve rá, hogy Izaya sérülése még talán fájhat neki. Izayának is feltűnt a dolog, de nem volt ideje szóvá tenni, mert Shizuo még közelebb rántotta magához.
– Ha annyira jó vagy benne, akkor mutasd meg, hogy kell. – célzott itt a csókolózásra mire Izaya ismét megfeszült majd kissé mocorogni kezdett Shizuo ölében, mintha el akarna húzódni de közben mégsem. – Felőlem kergetőzhetünk tovább ha neked ez még nem megy. – Izaya döbbenten kapta a tekintetét Shizuora.
– Mi van? Ki akarna veled ilyesmiket csinálni? És mi az hogy még nem megy? Sosem fog menni!
– Igen ezt a bűzt ismerem, mi lenne ha most újat mutatnál? Mondjuk elmondhatnád az igazat. Hogy mit szeretnél. Folytatni, abbahagyni, időt kérni.. – az utolsó mondat szavainál Shizuo keze Izaya felsője alá simult, végig a gerince mentén, a lapockájáig, ahol finoman megsimogatta és kissé erősebben is megtapogatta, ezzel jelezve, hogy mit fog tenni a válasz után.
Izaya nem volt hülye, értette a néma jelzést, de mégis többször nyitotta szóra a száját, minthogy hangot adott volna ki. Végül leszorította a szemeit és hevesen bólogatott. Shizuo ezen elmosolyodott és Izaya lapockájára feszítve a kezét, magához tolta a fiút, hogy ismét megcsókolhassa, de ezúttal hagyta, hogy Izaya irányítson, azonban a tenyerét Izaya hátán tartotta, ezzel akadályozva meg, hogy hirtelen visszavonulót fújjon.
Izaya óvatosan érintette össze az ajkaikat, puhatolózó puszikkal kezdett neki. Shizuo visszafogta magát, hogy azonnal átdugja a nyelvét, pedig nagy volt a kísértés, még annak ellenére is, hogy az előbb ez a szemtelen bolha közölte vele, hogy túl erőszakos. Vajon az alapossal mire célzott?
Izaya óvatosan mélyítette el a csókot, de hagyta, hogy Shizuo nyelve csússzon át az ő szájüregébe. Óvatosan vezette, már-már hozzáértőnek tűnt abban, hogy tanítson valakit csókolózásra. Mikor elváltak egymástól, Izaya szinte újra lecsapott, de most ő indult felfedezőútra Shizuo ajkai közé a nyelvével. Gyengéden ízlelgette őt, Shizuo pedig lassan követte. Mikor ismét elváltak, Izaya kissé elhúzódott tőle, már amennyire ezt Shizuo keze engedte, vagyis nem nagyon.
– Így.. szeretem.. – sem édes illat, sem bűz. Részben igaz, de nincs befejezve.
– Ki tanított erre? – kérdezte Shizuo mire Izaya vállat vont.
– Nem emlékszem. Sok mindenkivel csókolóztam már. – Shizuo majdnem felmordult az igazság hallatán. Nem az zavarta, hogy ő még nem csókolózott ez előtt, hanem az, hogy Izaya már ilyen sokszor. – Gondolom te még minden téren szűz vagy.
– Nem vagyok túl népszerű. – ismerte el Shizuo és őszintén szólva ez sem zavarta igazán. Most jobban foglalkoztatta az, hogy Izayának milyen tapasztalatai lehetnek. – Két pasi hogy csinálja? – kérdezte mire Izaya arca fellángolt és reflexszerűen hátrálni kezdett de Shizuo nekifeszítette a kezét a hátának és a mellkasához tolta/húzta a vékony fiút. A másik kezét is Izaya hátára vezette, majd a derekára simítva tenyerét a feneke felé haladt vele. – Addig tudom, hogy ide kell betenni. – simította ujjait Izaya farpofái közé, kitapogatva azt a helyet, ahová beszeretett volna jutni. Izaya remegve markolta meg Shizuo felsőjét.
– Nem.. Ez nem ilyen egyszerű.. – motyogta ami Shizuot kissé feldühítette. Ezek szerint Izayának ezen a téren is van tapasztalata.
– Szóval nem csak csókolóztál hm? – kérdezte miközben a keze továbbra is Izaya bejáratát dörzsölte ruhán keresztül. Izaya többször is megpróbált felegyenesedni, elhúzódni, de Shizuo keze a lapockáján és a farpofái között megakadályozta ebben.
– Ne dörzsöld! – mordult fel Izaya és az elcsukló hangja hallatán, Shizuo egy pillanatra abba hagyta a tevékenykedést.
Izaya remegett, a füle vörös volt és valószínűleg az arca is, de ami igazán meglepte Shizuot az Izaya dudorodó öle volt, ami Shizuo lábához nyomódott. Izaya próbált elhúzódni tőle, hogy ne vegye észre, hogy elrejthesse az igazat, de Shizuo keze a fenekén nem igazán hagyott neki menekülő utat. Shizuo elhúzta a kezét mire Izaya fellélegzett de aztán rögtön meg is fagyott mikor Shizuo ujjai utat találtak a melegítő nadrágja alá.
– Várj! – ült fel hirtelen és látszott az arcán a döbbenet mikor ez sikerült is, ugyanis Shizuo hagyta neki, de csak azért mert látni szerette volna az arcát, mikor rámarkol a merevedésére.
Shizuo biztos volt benne, hogy amíg él, nem fogja elfelejteni ahogy Izaya döbbenten néz rá, mintha eddig észre sem vette volna, hogy kőkemény a szerszáma. Bár ez is hazugságnak számított, de az, hogy ilyen ügyetlenül leplezte a zavarát, igazán édesség tette őt.
– Várj-várj-várj! Ne ilyen gyorsan! – kapta el a csuklóját de remegve nyögött fel, mikor Shizuo simogatni kezdte. A háta ívben megfeszült, a fejét lehajtotta, kipirosodott arcán csak úgy váltakoztak az érzelmek. Shizuo kétségkívül imádta Izayát szétszórtnak látni.
– Szóval? Hogy csinálja két srác? – kérdezte miközben másik keze ismét mozgásba lendült Izaya fenekén, de ezúttal sokkal közelebbről érinthette őt, csak egy vékony alsónemű választotta el ujjait a céltól.
Izaya hátra kapta mind a két kezét és erősen fonta Shizuo alkarja köré az ujjait.
– Ne siess már ennyire! – mordult rá zihálva.
– Ha rajtad múlik, egésznap itt ülünk. – mondta Shizuo miközben folytatta amit elkezdett. Izaya ereje aligha tudta megállítani. Mikor kis bolhaként rohan és ki okoskodja a lépéseit akkor nagyon is egálban vannak, de most minden előny Shizuonál volt.
– Ha rajtam múlik, sosem turkálsz a gatyámban! – erre Shizuo meglepetten pillantott a bolha arcára.
– Nem tetszik? – kérdezte hisz az imént Izaya igazat mondott.
– Azt nem mondtam. – pillantott félre és ismét.. Igazat mondott. Annak a bűznek nyoma sem volt. – Pasi vagyok, ráadásul tinédzser, persze, hogy tetszik az ilyesmi. – Shizuo hümmögve hallgatta a féligazságot és miközben ügyetlenül próbált rájönni, mi lehet az igazság, továbbra sem hagyta abba a tevékenykedést. Ezúttal Izaya fenekét kezdte markolászni, míg másik kezével, felgyűrte a fiú felsőjét, de épp csak annyi ideig tartotta meg az anyagot, míg ajkai az egyik kemény kis bimbót nem kezdték harapni. Ezután hagyta, hogy a puha felső a fejére essen, míg ő szabad kezével ismét Izaya merevedésére fogott. Izaya felnyögött és ijedten markolta meg Shizuo vállait, a hátával homorított, hogy távolabb kerüljön a bimbója Shizuo ajkaitól. Shizuo azonban követte a kiszemelt pontot, egy pillanatra sem volt hajlandó elengedni a fogaival. Nyelvével is benedvesítette a felületet és elégedetten sóhajtott mikor Izaya egyre többször nyögött fel és hadakozás helyett inkább hozzá simult.
Ennyit arról, hogy lassítsanak. Úgy tűnt hogy Shizuo makacssága megdöntötte Izayát. Méghozzá szó szerint.