Sziklarejtek árvája 59. rész
Zavarok? Csak 10 percet kérek!
Itachi mellett ébredni egyáltalán nem
átlagos élmény. Az első napokban annyira hihetetlen volt az egész, hogy mikor
felébredtem és ott feküdt mellettem, nem értettem. Aztán persze agyilag is felébredtem
és világossá vált, hogy „Aha, járunk.” ami át csapott egy „Jesszusom, mi
járunk!” féle kiugrik a szívem a helyéről izgalomba. Egyik nap szemtanúja volt
ennek a jelenetnek és elhünnögött valami olyasmit, hogy mikor alszok sokkal
kevesebb hülyeséget beszélek. Ami azért durva mert elvileg egyik este még a
táborban gitárhúrokról és mexikói kajákról beszéltem marha összefüggéstelenül.
Szóval beszélek álmomban. Fasza.. Na de a lényeg az, hogy miután ténylegesen
felfogtam, hogy Itachi és én együtt vagyunk, a reggelek sokkal jobbak lettek.
Kinyílik a csipám és egy kócos-morcos menyét fekszik mellettem, aki annyira
cuki, hogy az leírhatatlan. Igen, a reggelek jók.
A múltkor viszont megijedtem. Na igen, végtére is olyan férfi vagyok aki nem szégyelli beismerni, hogy olykor-olykor igenis megijedt egy kicsit. Ma este például valamiért felriadtam. Még elég sötét volt és mikor megpillantottam magam mellett egy alakot, pont nem az jutott eszembe, hogy az esetleg Itachi. Épp ellenkezőleg. Rémülten bámultam rá miközben vaktában próbáltam kitapogatni a másik oldalamon Jégcsapot, hogy csendben felébresszem aztán meneküljünk, míg a szörnyeteg észre nem veszi, hogy eltévesztette a házszámot. Azonban a másik oldalamon nem volt senki.. Még kómás fejjel is képes voltam összerakni a képet, miszerint a szörny az ágyamban valójában csak Jégcsap.
Az esetek többségében jól alszok este, de olykor sokat forgolódok és ez Itachit is zavarja, még ha nem is mondja. Mikor a minap ezt szóvá tettem, annyit mondott, hogy alapvetően rossz alvó, és mióta együtt vagyunk többször alszik jól mint rosszul, szóval őt nem zavarja a dolog, de ha engem idegesít akkor kitalálhatunk valamit. Mint kiderült Itachit komolyan zavarta régen az álmatlansága ezért elég sok módszert ismer arra, hogy jobban lehessen aludni. Az egyik az esti rutin. Ha az agyam tudja, hogy most aludni fogok, akkor hagyja is, hogy aludjak egész este. A másik a meleg innivaló lefekvés előtt ami szintén a rutin része, de fel is melegíti a testet, ami pedig szintén jót tesz ha az ember aludni szeretne. Kicsit vicces, hogy ezeket pont egy olyan menyéttől hallottam akinek olyan hatalmas karikák vannak a szeme alatt, mint egy vonatállomás. A vonalak az arcán pedig a sínek. Az út a szemeitől egészen le vezet egy állomásra amitől már csak egy ugrás a szája vagy a fülcimpája. A beszűrődő nap fényében pont kivehető volt ez az út, és ha már gondolatban így összeraktam, hiba lenne nem végig menni rajta. Óvatosan megérintettem a szeme sarkát és alig érintve a bőrét végig húztam arcán az ujjamat. Csendben morgott ami azt jelenti, hogy ébredezik, de még aludna, szóval ennek eleget téve, hagyom is aludni.. Még egy kicsit. Hozzá bújva én is becsuktam a szemem, hogy erőt gyűjtsek a mai naphoz. Itachi átkarolt és félálomban megsimogatta a hátam ami jól eső bizsergéssel töltött el.
Az elmúlt napok elég nehezek voltak. Az egyetem is szívás, mivel egy csomó zh-val kezdtünk, mert nem volt elég a felvételi, a tanárok megint tesztelni akartak minket, hogy tényleg odavalók vagyunk-e. Tudtam, hogy a Konohai Egyetem nehéz, de azt gondoltam, hogy a Konohai Gimnázium után nem igen érhetnek meglepetések. Pedig de. A sok tanulni valóra számítottam.. Ja.. Számítottam.. Viszont a tanárok elég elborultak. Az osztályfőnökünk elsírta magát az óra közepén, mert fiatalok vagyunk. Egy másik tanár pedig elaludt a saját óráján, mi pedig azt sem tudtuk, hogy most akkor felébreszthetjük vagy sem. Óra végén kijöttünk a teremből és ott hagytuk, ő pedig e-mailben elküldte nekünk, hogy milyen könyveket olvassunk el a következő órára mert dolgozatot fogunk belőle írni. Két szakkönyv.. Több anyag is van benne.. Amiket azt hittem ő fog leadni, de nem.. Az e-naplóban persze rohadtul nem az van amit órán csináltunk, gondolom mert furcsa lenne ha azt írnák oda: „Csendes pihenő a tanár számára.”.
Itachiék sem jártak jobban. Az ő osztályfőnökük egy veterán, aki elvileg a fronton harcolt, de mind tudjuk, hogy ez nem igaz. A tanár nyalizik Itachinak, amit perce Jégcsap nem igazán tűr jól. A Jégcsapok nem szeretik ha nyalogatják őket. Mindenesetre ez még mindig jobb, mint ahogy a kígyóképű viszonyul hozzá. Folyton megzavarja a személyes terét és szinte fenyegetően hízeleg neki. Bár Itachi szerint a klánja miatt teszi ezt, de mikor szem és fültanúja voltam az egyik esetnek, nem igazán tudtam eldönteni, hogy most fenyegeti Itachit vagy flörtöl vele.
És ha ez még nem lenne elég, itthon sem volt nyugtunk, ugyanis Iruka valamiért úgy döntött, több időt fog velem tölteni és majdnem minden délután beállított hozzánk, vagy ha épp nem voltam itthon akkor felhívott. Az egyik pillanatban aggódva figyeli minden mozdulatomat (ami ivás közben még zavaróbb mint evés közben), a másikban meg azt kérdezgeti hová megyek, mit szeretnék csinálni és programokat talál ki kettőnknek. Tegnap délután hozott egy kirakót.. Annyira meg voltam illetődve, hogy hagytam magam és leültem vele az ebédlő asztalhoz kirakózni. Utálok kirakózni! Viszont az új, hogy Itachi viszont szeret. Végül én csak néztem ahogy kirakják azt a szart, aztán mikor épp nekiálltam volna valami vacsorát keresni, Iruka felém kapta a fejét és a kelleténél kicsit hangosabban megkérdezte hová indulok.. Zavaromban azt mondtam, hogy a mosdóba, ő pedig nyomatékosan megkért, hogy ne másszak ki az ablakon. Aztán egyébként tényleg elmentem a mosdóba, de csak ültem a kád szélén és azon agyaltam, hogy mégis csak jobban járnék ha elmenekülnék. Iruka jelenléte az elmúlt időben eléggé fojtogató tud lenni. Itachi szerint a magánéletében lehet valami ami miatt most ennyire ragadós lett, és azért pont rám figyel ennyire mert még mindig bűntudata van Kakashi miatt. Szerintem inkább rájött, hogy mikor kilopóztam aznap este, akkor Kakashihoz mentem és arra is van egy marék ceruzám, hogy azt is tudja, mi volt köztünk a nyáron. Valószínűleg nem tudja, hogyan viszonyuljon hozzám. Utáljon, vagy ne utáljon, számon kérjen vagy ne, rá kérdezzen vagy ne.. Neki se lehet könnyű. Mondjuk annak örülök, hogy Itachi nem kérdezett rá az ablakos dologra.
Elhessegettem a felesleges gondolatokat, ugyanis bár Itachi még aludna, a lenti régiói ébredeznek. Vajon mit álmodhat? Az arcára pillantva elmosolyodtam és megsimogattam a szeme alatti érzékeny bőrt, majd áttértem az orrára ami le vezetetett a szájáig. Mutató ujjammal megnyomtam ajkait, mintha puszit adnék neki. Ez megcsináltam újra és még egyszer utoljára, majd elhúzva onnan az ajkaimmal tettem ugyanezt. Óvatosan, finoman ébresztgettem. A pillái megremegtek, ami jó jelnek tűnt, mert a következő pillanatban lassan, bágyadtan viszonozta a puszikat. Mikor már úgy ítéltem meg, hogy kellően ébren van, nyelvemet végig futattam ajkán, amit a kis noszogatásra megnyitott nekem. Összeérintve ajkainkat csúsztattam át nyelvemet a szájába és tovább ébresztgettem ezt a hétalvót. Lassan ugyan, de viszonozta a csókot miközben felvette a ritmust amit diktáltam. Mikor egy kicsit elhúzódtam tőle, kinyitotta a szemeit mire mosolyogva böktem meg az orrommal az ő orrát. Erre egy pillanatra megint becsukta a szemét ami miatt nagyon aranyosan nézett ki. Mikor fekete szemei találkoztak az enyémmel, kicsit megemelte a fejét és egy rövid csókot nyomott ajkaimra.
– Jó reggelt Hófehérke. – köszöntöttem mire egy fájdalmas nyögés volt a válasza.
– Hnn.. (Köszönöm, hogy most nem rúgtad fel a koporsót, Herceg..)
– Hm.. (Azért te is elég durva voltál velem..)
– Hn. (Megpróbáltál lenyomni a torkomon egy almát.)
– Figyelek az egészségedre. – mosolyogtam de úgy tűnt neki nem tetszik a dolog, mert befordult a fal felé. – A helyedben nem fordítanék hátat.. – emeltem meg a takarót, hogy rálássak a hátsójára. Van olyan része ami nem néz ki jól? Itachi nem ijedt meg a nyilván való célzástól így pontosítottam szavaim jelentőségén és végig simítva az oldalán, levezettem kezem a csípőjére majd a fenekére amibe mosolyogva markoltam bele. – Nem félsz? – kérdeztem csak mert hiába taperoltam egyáltalán nem mutatta jelét ellenállásnak.
– Hnn.. (A pasi akit szeretek megérint, hú de ijesztő..) Idióta. – visszatettem kezemet az oldalára és elmerengve bámultam a hátát. Logikus amit mond, de akkor sem értem. Ha én szeretnék felül lenni, még azt is hagyná? Az fura lenne, nem? Itachi mintha csak megérezte volna, hogy szükségem van rá, megfordult és az arcomra simította a kezét. – Elmondod? – kérdezte mire halkan felsóhajtottam.
– Még szokom a dolgot.
– Hn?
– Hogy férfiként kezelsz. – és hogy nem vagy erőszakos. Az első barátnőm szertetett felül lenni, így hiába voltam én a behatoló, ő irányított. Harapott, karmolt és erősen szorította a csuklóimat én meg hagytam neki, mert úgy tűnt, hogy élvezi. Sasori és Kakashi is erőszakosak voltak és elég egyértelművé tették a szerepeket. Itachi megcsípte az orrom mire duzzogva kaptam el a csuklóját és rántottam el a fejem, majd összepréselt ajkakkal néztem rá.
– Szeretnél felül lenni? – kérdezte mire meglepetten pislogtam rá kezeim közt még mindig a csuklóját fogva. A szám elé emeltem a kezét és az ujjait hajlítgattam.
– Nem tudom. Ha akarnék.. Megengednéd? – pillantottam rá ujjai felett. Itachi a szemeit forgatta és egy félmosoly jelent meg az ajkain.
– Bele mennék. – a szívem nagyot dobbant a mellkasomban. A nagy Uchiha Itachi, hagyná, hogy én.. Mintha újra szerelmet vallott volna nekem. – Hn.. (De nem hagynám, hogy te csináld a tágítást..) Túl türelmetlen vagy. – kisebb tőrként értek a szavai és a hünnögése.
– Nem lennék türelmetlen! – mordultam rá. Ha már hagyná hogy én legyek felül, hagy csináljam rendesen. Óvatos lennék, hogy ne okozzak neki fájdalmat. – Fel akarlak hizlalni. – közöltem mire a szemöldökét ráncolva nézett rám.
– Hn? (Hogy legyenek ˝melleim˝?) – ezen elmosolyodtam és ismét a szám elé emeltem az ujjait.
– Hmm.. (Az sem rossz ötlet..) De nem. Hanem, hogy velem kelljen maradnod.
– A kettőnek mi köze egymáshoz?
– Ha kövér leszel, már nem leszel olyan szexi mások számára. Én pedig akkor is veled akarok majd lenni. – erre Itachi csak a szemét forgatta, mint aki nem hisz nekem, de mielőtt ezt szóvá tehettem volna, megelőzött.
– Tehát ha kövér leszek nem kellek majd senkinek? – kérdezte a szemembe nézve. Belátom, kibaszottul dögös a kocka hasa, a kerek hátsója, az izmos lábai, a kulcscsontja meg mindene de.. A szeme ugyanolyan maradna, a mosolya ugyanolyan lenne, a hangja, a személyisége, a kedvessége..
– Elrontottad a remek tervem.. – morogtam lehajtva a fejem és megint az ujjait kezdtem hajlítgatni. Itachi közelebb hajolt hozzám és megpuszilta a homlokom. A hüvelykujjaimmal a tenyerét nyomkodtam ami akár masszázsféle is lehetne, de megnyugtató is. Nem kell nekem stressz labda, van egy Itachim. – Nem akarok felül lenni, de nagyon boldoggá tesz, hogy hajlandó lennél értem ilyesmire. – pusziltam meg az ujjait és fel pillantottam rá. – Hmm.. (A kidolgozott izmaid tényleg dögösek, de ha hájas lennél, akkor is szeretnélek..)
– Hn.. (Mondjuk, hogy elhiszem..)
– Ez nem hangzott túl meggyőzően.
– Hn. (Mindegy, mert nem tervezek meghízni.)
– Hagynád, hogy megdugjalak, de nem hízol meg a kedvemért? – kérdeztem felvonva a szemöldököm.
– Hn.. (Szereted a kockáimat..) Hn? (Vagy nem?) – még akár beképzeltnek is tűnhetne, ha egy egoista mosolyt villantana mellé, de ő inkább egy tényt közöl, egy cseppnyi bizonytalansággal.
– Hmm.. (Én téged szeretlek, nem a kockáidat..) – elhúzta a kezét a szám elől és a tarkómra simítva, túrt bele a hajamba, majd összesimítva ajkainkat kért engedélyt a bejutásra, amit meg is adtam és örömmel fogadtam ahogy átcsúsztatta nyelvét a számba, ezúttal ő diktálva a tempót, amit készségesen követtem. Kezemet végig simítottam oldalán miközben a combomat óvatosan öléhez simítottam. Belemorgott a csókba amitől én is nyögtem egyet. Nem is olyan rossz dolog a reggeli merevedés hm? Kettőnk közé nyúlva, anyagon keresztül simítottam végig ölén, majd lassan simítottam fel alsójának széléhez. Egy pillanatra elváltak ajkaink így kinyitottam a szemem és ködös tekintettel néztem Itachira. Meg szeretném érinteni.. Egy rövid csókot nyomott az ajkaimra, miközben az ő keze is felfedező útra indult. Beleolvadva az érintéseibe halkan sóhajtottam fel az élvezettől. A keze a hátamra simult majd le a fenekemig, és visszafelé be a pólóm alá, hogy közvetlenül érinthesse bőrömet. A gerincem mentél le.. Majd fel a lapockámhoz.. A tarkómhoz ahol a hajamba túrt és újra megcsókolt. Elégedetten nyögtem bele a csókba. Ha tudnék dorombolni, most az egész ház tőlem zengne. Mindenkinek a tudtára adnám, mennyire boldoggá tesz az érintéseivel ez a dögös Hóember. A keze lentebb vándorolt miközben én még mindig az alsóján keresztül simogattam őt, néha elkalandozva a csípőjére vagy a derekára.
– Szeretnéd ha megérintenélek? – a mély hangja, közvetlenül a fülemnél.. Ez a csávó kinyír..
– Szeretném.. – nyögtem a nyakába temetve az arcom. – Nagyon szeretném.. – motyogtam a nyakába csókolva. Itachi keze az alsóm alá vándorolt majd gyengéden végig simított tagomon. Beleremegtem mikor ujjait levezette egészen a tövéig, majd még lentebb, aztán vissza a hegyéig ahol egy kicsit elidőzött. Elégedetten nyögtem fel mikor rám markolt és egy lassabb tempóban kezdett el izgatni. Én is megszeretném érinteni őt.. – Mm.. Itachi.. – hogy mondjam el? Kínos lenne azt mondani, hogy a számban akarom érezni.. Pedig akarom.. Végig simítani a nyelvemmel a hosszát, érezni a selymes, puha bőrt és alatta a feszülő izmot. Hallgatni a nyögéseit és érezni azt a diszkrét remegést mielőtt a csúcsra jutna. Itachi a fülembe csókolt amitől egy halk nyögés csúszott ki ajkaimon. Remegek.. Már a gondolattól is forróbb lettem, Itachi kényeztető ujjai pedig csak fokozzák az egészet.. Én hülye! Itt fantáziálok róla miközben meg is tehetném amit szeretnék! Felemelve a fejem érintettem össze ajkainkat épp csak egy hajszálválasztott el minket attól, hogy ismét forró csókban forrjunk össze. – Akarlak. – suttogtam mire megragadta a derekamat és a hátára feküdve, húzott a mellkasára. Megtámaszkodtam feje mellett, ügyelve arra, hogy ne tenyereljek a hajára és ezúttal tényleg megcsókoltam. Éreztem ahogy a keze újra utat talál kemény péniszemhez. Elválva tőle egyenesedtem fel és lehúztam magamról a felsőm. Ahogy rám néz.. Ahogy csillognak a szemei és a torkából egy mély morgás kúszik fel.. – Tetszik? – incselkedtem mosolyogva de mikor a tekintetünk találkozott, úgy éreztem menten elolvadok. A benne lévő válaszok.. Tetszek neki.. Nem csak a testem.. Akar engem.. Megszakítva a szemkontaktust felgyűrtem a felsőjét és én is szemügyre vettem őt. Egy pillanatra abba hagyta farkam kényeztetését, de csak hogy kicsit megemelkedve ledobhassa magáról a felsőjét, hogy szabadon gyönyörködhessek benne. Végig simítottam kidolgozott felső testén majd le a v vonaláig.. Ezzel nem lehet betelni.. Visszafeküdtem rá és megpusziltam ajkait, többször egymás után, lassan, ráérősen.. Mintha minden puszi egy-egy vallomás lett volna, amit csak ő ért, én pedig még gondolni se merek rá, milyen zavarba ejtően szeretem őt. Lentebb araszolva kezdtem el csókolgatni az állát, a nyakát, majd áttértem a kulcscsontjára is. Oké, tényleg imádom hogy ilyen jó teste van.
– Nii! Nem találom a matek könyvem, nem tudod hol van? – csapta ki a szoba ajtóm Naruto mire leverten ejtettem a fejem Itachi mellkasára. – Rosszkor jöttem? – kérdezte zavartan, mire elfordítottam a fejem, hogy ráláthassak a rókabajszos szőke arcára.
– Eléggé. – nyögtem bosszúsan.
– Bocsi. – motyogta kínosan miközben igyekezett nem ránk nézni, de rohadtul nem ment ki. Már épp szóvá tettem volna, mikor Sasuke is megjelent az ajtóban.
– Ti nem fogtok elkésni? – kérdezte mire idegesen ciccegve néztem az órára de a Jégkocka helyett magamat kezdtem átkozni. Sietősen keltem ki az ágyból és vegyes érzelmekkel siettem a fürdőbe, hogy rendbe hozzam magam, minden téren. Jobb lett volna Itachival eljutni a csúcsra, de mivel a drága Narutóm megjelent az ő Jégkockájával, igencsak lankadásnak indultam, viszont még mindig éreztem magamon Itachi érintéseit, így nem sikerült teljesen nyugalmi állapotba kerülnöm odalent. Egy szó mint szó, egy pár perces önkielégítés után, gyorsan megmosakodtam, fogat mostam meg miegymás, majd vissza siettem a szobámba. Útközben Narutó ordítva megjegyezte, hogy megtalálta a könyvét. Nagyon örülök neki, de azért bazd meg! Mondjuk én vagyok a hülye amiért elhánytam a kulcsot a szobaajtómhoz. Mondjuk ehhez Sasorinak van köze.. Mindegy is. Itachi egy laza törökülésben ült az ágyon, még mindig félmeztelenül. Látszólag ő is hasonlóan lelombozódott Naruto és Sasuke láttán. Kapkodva vettem fel a ruháimat, miközben fél szemmel az órát néztem.
– Mikor lesz az első órád? – kérdeztem mire elhünnögte, hogy délben. Mázlista. Egy pillanatra még megtorpantam és az időt számolgattam. Ha egy kicsit kések.. Ha szerencsém van és elérem a buszt, akkor időben odaérek még a tanár előtt aki eddig minden alkalommal késett és a felsősök szerint ez így is fog maradni, szóval.. Becsuktam a szoba ajtóm és Itachihoz lépve a hajába túrtam, hogy a következő pillanatban már az ajkait falhassam.
– Hn? (Nem fogsz elkésni?)
– Hmm.. (Ennyi még belefér..) – egyik térdemmel a matracra támaszkodtam miközben újabb és újabb csókokat váltottunk. Kezemmel az alsójába nyúltam és ezúttal közvetlenül érintettem meg ismét éledező férfiasságát. – Hm? (Szerinted öt perc alatt a csúcsra tudlak juttatni?) – kérdeztem lepillantva az ölére majd vissza a szemeibe.
– Hnn.. (Mond, hogy ez nem egy új játék..)
– Ha mindig megzavarnak minket akkor sajnos nem játék. – utaltam az elmúlt hétre, mert nem csak Iruka zavart minket hanem mindenki más is. Itachi az órára pillantott.
– Hn. (Tegyük fel, hogy sikerül öt perc alatt.) Nem hiszem, hogy van 10 percünk. – ennyire még sosem volt bűntudatom amiatt, hogy gondoskodtam magamról. Bár amíg kényeztetem biztos megint izgalomba jövök.. Ez egy ördögi kör.
– Nii!
– A francba veled! – ordítottam dühösen mikor megint benyitott. – Mi van?! – kérdeztem ingerülten miközben direkt úgy helyezkedtem, hogy ne lásson rá az Itachin munkálkodó kezemre.
– Ne ordibálj velem! Csak jót akartam, de akkor beengedem! – hagyott ott én pedig a szemöldökömet ráncolva meredtem utána.
– Azt mondta beengedi?
– Hn.. (Aha..) – morcosan néztem Itachira.
– Egy ilyen rövid szót ki is mondhatnál. – ezúttal hang nélkül, a tekintetével közölte, hogy „Nem.”. – Lusta dög. – de az enyém.
– Zavarok? – kérdezte Sasori mire meglepetten pislogtam rá a vállam felett.
– Eléggé. – közölte Itachi helyettem is. Sasori tekintete végig futott rajtunk, majd fintorogva fonta karba a karjait.
– El fogsz késni ha nem sietsz. – közölte velem, egyértelműen ignorálva Itachit.
– Sietnék, ha békén hagynátok. – erre Sasori szemöldöke a magasba szaladt, majd mintha megértette volna, mi is az amit sietve szeretnék csinálni, dühösen felmorrant.
– El vigyelek a suliba vagy ne?
– Ne! Se most se máskor! – zártam volna le a témát, ha hagyta volna..
– Eddig tartott a barátok vagyunk maszlag? – ő tehet róla, hogy nem tudunk azok maradni!
– A barátok békén hagyják a barátjukat aki épp intim dolgokat csinál a párjával! – Itachi kihúzta a kezem az alsójából és diszkréten elpakolta magát mire dühösen kaptam felé a fejem. Válaszul csak megcsókolt, majd átölelve a derekam felállt az ágyról velem együtt. Duzzogva fordítottam hátat Itachinak, hogy szembe kerüljek Sasorival aki még mindig az ajtóban állt és elég dühösen méregetett minket ami túl rossz emlékeket idézett bennem. Itachi átölelt hátulról és megtámasztotta az állát a vállamon, ezzel adva elég erőt ahhoz, hogy ne bújjak be az ágy alá. Vagyis a bátorságom ne bújjon be az ágy alá.
– Beszélni akartam veled a múltkoriról. Isten ments, hogy a csodás reggeletek útjába álljak, de mentségemre szóljon, már rohadtul úton kéne lenned az egyetemre. – valahol igaza van.. Egy barát simán benyit reggel, hogy menjünk együtt suliba, de egy ex.. És ha egy ex, szeretne barát maradni akkor éreznie kell a határokat amiket barátként még megtehet, de az ex mivolta miatt, egyáltalán nem kéne megtennie.
– Akkor elmondom megint. Nem kell elvinned a suliba, eltudok menni nélküled is. Ha kések, azaz én dolgom, nem a tiéd. Ha beszélgetni szeretnél, majd a suliban beszélünk, vagy írj egy rohadt sms-t, de ne ronts rám kora reggel! – Sasori lemondóan sóhajtott és nem túl őszintén, de bocsánatot kért a zavarásért, majd elköszönt és lelépett. Az órára pillantottam. – Úgy tűnik öt perc arra sem elég, hogy kipateroljam a zavaró tényezőket. – morogtam, mire Itachi egyetértően hünnögött.
– Hn.. (Tényleg el fogsz késni..)
– Úgy tűnik. – motyogtam. A késés még nem lenne a világ vége, de ha tovább időzök itthon, akkor az nem csak késés lesz, hanem hiányzás is.
– Elvigyelek?
– Nincs is kocsid.. – motyogtam mire elmosolyodott.
– Hn.. (De van egy motorom..) – már épp megemlítettem volna, hogy még ha van is, nincs itt, de ekkor eszembe jutott, hogy tegnap este meglepően gyorsan ideért. Akkor nem gondolkodtam el azon, hogy hogyan történt, mert sokkal jobban lekötött a tudat, hogy már itt van.
– Hmm.. (Nekem még biciklim sincs..)
– Hn. (De van egy Jégcsapod, akinek van motorja.)
– Szerencsés Eresz csatorna vagyok. – mosolyogtam felé fordítva a fejem mire ismételten megcsókolt.
A múltkor viszont megijedtem. Na igen, végtére is olyan férfi vagyok aki nem szégyelli beismerni, hogy olykor-olykor igenis megijedt egy kicsit. Ma este például valamiért felriadtam. Még elég sötét volt és mikor megpillantottam magam mellett egy alakot, pont nem az jutott eszembe, hogy az esetleg Itachi. Épp ellenkezőleg. Rémülten bámultam rá miközben vaktában próbáltam kitapogatni a másik oldalamon Jégcsapot, hogy csendben felébresszem aztán meneküljünk, míg a szörnyeteg észre nem veszi, hogy eltévesztette a házszámot. Azonban a másik oldalamon nem volt senki.. Még kómás fejjel is képes voltam összerakni a képet, miszerint a szörny az ágyamban valójában csak Jégcsap.
Az esetek többségében jól alszok este, de olykor sokat forgolódok és ez Itachit is zavarja, még ha nem is mondja. Mikor a minap ezt szóvá tettem, annyit mondott, hogy alapvetően rossz alvó, és mióta együtt vagyunk többször alszik jól mint rosszul, szóval őt nem zavarja a dolog, de ha engem idegesít akkor kitalálhatunk valamit. Mint kiderült Itachit komolyan zavarta régen az álmatlansága ezért elég sok módszert ismer arra, hogy jobban lehessen aludni. Az egyik az esti rutin. Ha az agyam tudja, hogy most aludni fogok, akkor hagyja is, hogy aludjak egész este. A másik a meleg innivaló lefekvés előtt ami szintén a rutin része, de fel is melegíti a testet, ami pedig szintén jót tesz ha az ember aludni szeretne. Kicsit vicces, hogy ezeket pont egy olyan menyéttől hallottam akinek olyan hatalmas karikák vannak a szeme alatt, mint egy vonatállomás. A vonalak az arcán pedig a sínek. Az út a szemeitől egészen le vezet egy állomásra amitől már csak egy ugrás a szája vagy a fülcimpája. A beszűrődő nap fényében pont kivehető volt ez az út, és ha már gondolatban így összeraktam, hiba lenne nem végig menni rajta. Óvatosan megérintettem a szeme sarkát és alig érintve a bőrét végig húztam arcán az ujjamat. Csendben morgott ami azt jelenti, hogy ébredezik, de még aludna, szóval ennek eleget téve, hagyom is aludni.. Még egy kicsit. Hozzá bújva én is becsuktam a szemem, hogy erőt gyűjtsek a mai naphoz. Itachi átkarolt és félálomban megsimogatta a hátam ami jól eső bizsergéssel töltött el.
Az elmúlt napok elég nehezek voltak. Az egyetem is szívás, mivel egy csomó zh-val kezdtünk, mert nem volt elég a felvételi, a tanárok megint tesztelni akartak minket, hogy tényleg odavalók vagyunk-e. Tudtam, hogy a Konohai Egyetem nehéz, de azt gondoltam, hogy a Konohai Gimnázium után nem igen érhetnek meglepetések. Pedig de. A sok tanulni valóra számítottam.. Ja.. Számítottam.. Viszont a tanárok elég elborultak. Az osztályfőnökünk elsírta magát az óra közepén, mert fiatalok vagyunk. Egy másik tanár pedig elaludt a saját óráján, mi pedig azt sem tudtuk, hogy most akkor felébreszthetjük vagy sem. Óra végén kijöttünk a teremből és ott hagytuk, ő pedig e-mailben elküldte nekünk, hogy milyen könyveket olvassunk el a következő órára mert dolgozatot fogunk belőle írni. Két szakkönyv.. Több anyag is van benne.. Amiket azt hittem ő fog leadni, de nem.. Az e-naplóban persze rohadtul nem az van amit órán csináltunk, gondolom mert furcsa lenne ha azt írnák oda: „Csendes pihenő a tanár számára.”.
Itachiék sem jártak jobban. Az ő osztályfőnökük egy veterán, aki elvileg a fronton harcolt, de mind tudjuk, hogy ez nem igaz. A tanár nyalizik Itachinak, amit perce Jégcsap nem igazán tűr jól. A Jégcsapok nem szeretik ha nyalogatják őket. Mindenesetre ez még mindig jobb, mint ahogy a kígyóképű viszonyul hozzá. Folyton megzavarja a személyes terét és szinte fenyegetően hízeleg neki. Bár Itachi szerint a klánja miatt teszi ezt, de mikor szem és fültanúja voltam az egyik esetnek, nem igazán tudtam eldönteni, hogy most fenyegeti Itachit vagy flörtöl vele.
És ha ez még nem lenne elég, itthon sem volt nyugtunk, ugyanis Iruka valamiért úgy döntött, több időt fog velem tölteni és majdnem minden délután beállított hozzánk, vagy ha épp nem voltam itthon akkor felhívott. Az egyik pillanatban aggódva figyeli minden mozdulatomat (ami ivás közben még zavaróbb mint evés közben), a másikban meg azt kérdezgeti hová megyek, mit szeretnék csinálni és programokat talál ki kettőnknek. Tegnap délután hozott egy kirakót.. Annyira meg voltam illetődve, hogy hagytam magam és leültem vele az ebédlő asztalhoz kirakózni. Utálok kirakózni! Viszont az új, hogy Itachi viszont szeret. Végül én csak néztem ahogy kirakják azt a szart, aztán mikor épp nekiálltam volna valami vacsorát keresni, Iruka felém kapta a fejét és a kelleténél kicsit hangosabban megkérdezte hová indulok.. Zavaromban azt mondtam, hogy a mosdóba, ő pedig nyomatékosan megkért, hogy ne másszak ki az ablakon. Aztán egyébként tényleg elmentem a mosdóba, de csak ültem a kád szélén és azon agyaltam, hogy mégis csak jobban járnék ha elmenekülnék. Iruka jelenléte az elmúlt időben eléggé fojtogató tud lenni. Itachi szerint a magánéletében lehet valami ami miatt most ennyire ragadós lett, és azért pont rám figyel ennyire mert még mindig bűntudata van Kakashi miatt. Szerintem inkább rájött, hogy mikor kilopóztam aznap este, akkor Kakashihoz mentem és arra is van egy marék ceruzám, hogy azt is tudja, mi volt köztünk a nyáron. Valószínűleg nem tudja, hogyan viszonyuljon hozzám. Utáljon, vagy ne utáljon, számon kérjen vagy ne, rá kérdezzen vagy ne.. Neki se lehet könnyű. Mondjuk annak örülök, hogy Itachi nem kérdezett rá az ablakos dologra.
Elhessegettem a felesleges gondolatokat, ugyanis bár Itachi még aludna, a lenti régiói ébredeznek. Vajon mit álmodhat? Az arcára pillantva elmosolyodtam és megsimogattam a szeme alatti érzékeny bőrt, majd áttértem az orrára ami le vezetetett a szájáig. Mutató ujjammal megnyomtam ajkait, mintha puszit adnék neki. Ez megcsináltam újra és még egyszer utoljára, majd elhúzva onnan az ajkaimmal tettem ugyanezt. Óvatosan, finoman ébresztgettem. A pillái megremegtek, ami jó jelnek tűnt, mert a következő pillanatban lassan, bágyadtan viszonozta a puszikat. Mikor már úgy ítéltem meg, hogy kellően ébren van, nyelvemet végig futattam ajkán, amit a kis noszogatásra megnyitott nekem. Összeérintve ajkainkat csúsztattam át nyelvemet a szájába és tovább ébresztgettem ezt a hétalvót. Lassan ugyan, de viszonozta a csókot miközben felvette a ritmust amit diktáltam. Mikor egy kicsit elhúzódtam tőle, kinyitotta a szemeit mire mosolyogva böktem meg az orrommal az ő orrát. Erre egy pillanatra megint becsukta a szemét ami miatt nagyon aranyosan nézett ki. Mikor fekete szemei találkoztak az enyémmel, kicsit megemelte a fejét és egy rövid csókot nyomott ajkaimra.
– Jó reggelt Hófehérke. – köszöntöttem mire egy fájdalmas nyögés volt a válasza.
– Hnn.. (Köszönöm, hogy most nem rúgtad fel a koporsót, Herceg..)
– Hm.. (Azért te is elég durva voltál velem..)
– Hn. (Megpróbáltál lenyomni a torkomon egy almát.)
– Figyelek az egészségedre. – mosolyogtam de úgy tűnt neki nem tetszik a dolog, mert befordult a fal felé. – A helyedben nem fordítanék hátat.. – emeltem meg a takarót, hogy rálássak a hátsójára. Van olyan része ami nem néz ki jól? Itachi nem ijedt meg a nyilván való célzástól így pontosítottam szavaim jelentőségén és végig simítva az oldalán, levezettem kezem a csípőjére majd a fenekére amibe mosolyogva markoltam bele. – Nem félsz? – kérdeztem csak mert hiába taperoltam egyáltalán nem mutatta jelét ellenállásnak.
– Hnn.. (A pasi akit szeretek megérint, hú de ijesztő..) Idióta. – visszatettem kezemet az oldalára és elmerengve bámultam a hátát. Logikus amit mond, de akkor sem értem. Ha én szeretnék felül lenni, még azt is hagyná? Az fura lenne, nem? Itachi mintha csak megérezte volna, hogy szükségem van rá, megfordult és az arcomra simította a kezét. – Elmondod? – kérdezte mire halkan felsóhajtottam.
– Még szokom a dolgot.
– Hn?
– Hogy férfiként kezelsz. – és hogy nem vagy erőszakos. Az első barátnőm szertetett felül lenni, így hiába voltam én a behatoló, ő irányított. Harapott, karmolt és erősen szorította a csuklóimat én meg hagytam neki, mert úgy tűnt, hogy élvezi. Sasori és Kakashi is erőszakosak voltak és elég egyértelművé tették a szerepeket. Itachi megcsípte az orrom mire duzzogva kaptam el a csuklóját és rántottam el a fejem, majd összepréselt ajkakkal néztem rá.
– Szeretnél felül lenni? – kérdezte mire meglepetten pislogtam rá kezeim közt még mindig a csuklóját fogva. A szám elé emeltem a kezét és az ujjait hajlítgattam.
– Nem tudom. Ha akarnék.. Megengednéd? – pillantottam rá ujjai felett. Itachi a szemeit forgatta és egy félmosoly jelent meg az ajkain.
– Bele mennék. – a szívem nagyot dobbant a mellkasomban. A nagy Uchiha Itachi, hagyná, hogy én.. Mintha újra szerelmet vallott volna nekem. – Hn.. (De nem hagynám, hogy te csináld a tágítást..) Túl türelmetlen vagy. – kisebb tőrként értek a szavai és a hünnögése.
– Nem lennék türelmetlen! – mordultam rá. Ha már hagyná hogy én legyek felül, hagy csináljam rendesen. Óvatos lennék, hogy ne okozzak neki fájdalmat. – Fel akarlak hizlalni. – közöltem mire a szemöldökét ráncolva nézett rám.
– Hn? (Hogy legyenek ˝melleim˝?) – ezen elmosolyodtam és ismét a szám elé emeltem az ujjait.
– Hmm.. (Az sem rossz ötlet..) De nem. Hanem, hogy velem kelljen maradnod.
– A kettőnek mi köze egymáshoz?
– Ha kövér leszel, már nem leszel olyan szexi mások számára. Én pedig akkor is veled akarok majd lenni. – erre Itachi csak a szemét forgatta, mint aki nem hisz nekem, de mielőtt ezt szóvá tehettem volna, megelőzött.
– Tehát ha kövér leszek nem kellek majd senkinek? – kérdezte a szemembe nézve. Belátom, kibaszottul dögös a kocka hasa, a kerek hátsója, az izmos lábai, a kulcscsontja meg mindene de.. A szeme ugyanolyan maradna, a mosolya ugyanolyan lenne, a hangja, a személyisége, a kedvessége..
– Elrontottad a remek tervem.. – morogtam lehajtva a fejem és megint az ujjait kezdtem hajlítgatni. Itachi közelebb hajolt hozzám és megpuszilta a homlokom. A hüvelykujjaimmal a tenyerét nyomkodtam ami akár masszázsféle is lehetne, de megnyugtató is. Nem kell nekem stressz labda, van egy Itachim. – Nem akarok felül lenni, de nagyon boldoggá tesz, hogy hajlandó lennél értem ilyesmire. – pusziltam meg az ujjait és fel pillantottam rá. – Hmm.. (A kidolgozott izmaid tényleg dögösek, de ha hájas lennél, akkor is szeretnélek..)
– Hn.. (Mondjuk, hogy elhiszem..)
– Ez nem hangzott túl meggyőzően.
– Hn. (Mindegy, mert nem tervezek meghízni.)
– Hagynád, hogy megdugjalak, de nem hízol meg a kedvemért? – kérdeztem felvonva a szemöldököm.
– Hn.. (Szereted a kockáimat..) Hn? (Vagy nem?) – még akár beképzeltnek is tűnhetne, ha egy egoista mosolyt villantana mellé, de ő inkább egy tényt közöl, egy cseppnyi bizonytalansággal.
– Hmm.. (Én téged szeretlek, nem a kockáidat..) – elhúzta a kezét a szám elől és a tarkómra simítva, túrt bele a hajamba, majd összesimítva ajkainkat kért engedélyt a bejutásra, amit meg is adtam és örömmel fogadtam ahogy átcsúsztatta nyelvét a számba, ezúttal ő diktálva a tempót, amit készségesen követtem. Kezemet végig simítottam oldalán miközben a combomat óvatosan öléhez simítottam. Belemorgott a csókba amitől én is nyögtem egyet. Nem is olyan rossz dolog a reggeli merevedés hm? Kettőnk közé nyúlva, anyagon keresztül simítottam végig ölén, majd lassan simítottam fel alsójának széléhez. Egy pillanatra elváltak ajkaink így kinyitottam a szemem és ködös tekintettel néztem Itachira. Meg szeretném érinteni.. Egy rövid csókot nyomott az ajkaimra, miközben az ő keze is felfedező útra indult. Beleolvadva az érintéseibe halkan sóhajtottam fel az élvezettől. A keze a hátamra simult majd le a fenekemig, és visszafelé be a pólóm alá, hogy közvetlenül érinthesse bőrömet. A gerincem mentél le.. Majd fel a lapockámhoz.. A tarkómhoz ahol a hajamba túrt és újra megcsókolt. Elégedetten nyögtem bele a csókba. Ha tudnék dorombolni, most az egész ház tőlem zengne. Mindenkinek a tudtára adnám, mennyire boldoggá tesz az érintéseivel ez a dögös Hóember. A keze lentebb vándorolt miközben én még mindig az alsóján keresztül simogattam őt, néha elkalandozva a csípőjére vagy a derekára.
– Szeretnéd ha megérintenélek? – a mély hangja, közvetlenül a fülemnél.. Ez a csávó kinyír..
– Szeretném.. – nyögtem a nyakába temetve az arcom. – Nagyon szeretném.. – motyogtam a nyakába csókolva. Itachi keze az alsóm alá vándorolt majd gyengéden végig simított tagomon. Beleremegtem mikor ujjait levezette egészen a tövéig, majd még lentebb, aztán vissza a hegyéig ahol egy kicsit elidőzött. Elégedetten nyögtem fel mikor rám markolt és egy lassabb tempóban kezdett el izgatni. Én is megszeretném érinteni őt.. – Mm.. Itachi.. – hogy mondjam el? Kínos lenne azt mondani, hogy a számban akarom érezni.. Pedig akarom.. Végig simítani a nyelvemmel a hosszát, érezni a selymes, puha bőrt és alatta a feszülő izmot. Hallgatni a nyögéseit és érezni azt a diszkrét remegést mielőtt a csúcsra jutna. Itachi a fülembe csókolt amitől egy halk nyögés csúszott ki ajkaimon. Remegek.. Már a gondolattól is forróbb lettem, Itachi kényeztető ujjai pedig csak fokozzák az egészet.. Én hülye! Itt fantáziálok róla miközben meg is tehetném amit szeretnék! Felemelve a fejem érintettem össze ajkainkat épp csak egy hajszálválasztott el minket attól, hogy ismét forró csókban forrjunk össze. – Akarlak. – suttogtam mire megragadta a derekamat és a hátára feküdve, húzott a mellkasára. Megtámaszkodtam feje mellett, ügyelve arra, hogy ne tenyereljek a hajára és ezúttal tényleg megcsókoltam. Éreztem ahogy a keze újra utat talál kemény péniszemhez. Elválva tőle egyenesedtem fel és lehúztam magamról a felsőm. Ahogy rám néz.. Ahogy csillognak a szemei és a torkából egy mély morgás kúszik fel.. – Tetszik? – incselkedtem mosolyogva de mikor a tekintetünk találkozott, úgy éreztem menten elolvadok. A benne lévő válaszok.. Tetszek neki.. Nem csak a testem.. Akar engem.. Megszakítva a szemkontaktust felgyűrtem a felsőjét és én is szemügyre vettem őt. Egy pillanatra abba hagyta farkam kényeztetését, de csak hogy kicsit megemelkedve ledobhassa magáról a felsőjét, hogy szabadon gyönyörködhessek benne. Végig simítottam kidolgozott felső testén majd le a v vonaláig.. Ezzel nem lehet betelni.. Visszafeküdtem rá és megpusziltam ajkait, többször egymás után, lassan, ráérősen.. Mintha minden puszi egy-egy vallomás lett volna, amit csak ő ért, én pedig még gondolni se merek rá, milyen zavarba ejtően szeretem őt. Lentebb araszolva kezdtem el csókolgatni az állát, a nyakát, majd áttértem a kulcscsontjára is. Oké, tényleg imádom hogy ilyen jó teste van.
– Nii! Nem találom a matek könyvem, nem tudod hol van? – csapta ki a szoba ajtóm Naruto mire leverten ejtettem a fejem Itachi mellkasára. – Rosszkor jöttem? – kérdezte zavartan, mire elfordítottam a fejem, hogy ráláthassak a rókabajszos szőke arcára.
– Eléggé. – nyögtem bosszúsan.
– Bocsi. – motyogta kínosan miközben igyekezett nem ránk nézni, de rohadtul nem ment ki. Már épp szóvá tettem volna, mikor Sasuke is megjelent az ajtóban.
– Ti nem fogtok elkésni? – kérdezte mire idegesen ciccegve néztem az órára de a Jégkocka helyett magamat kezdtem átkozni. Sietősen keltem ki az ágyból és vegyes érzelmekkel siettem a fürdőbe, hogy rendbe hozzam magam, minden téren. Jobb lett volna Itachival eljutni a csúcsra, de mivel a drága Narutóm megjelent az ő Jégkockájával, igencsak lankadásnak indultam, viszont még mindig éreztem magamon Itachi érintéseit, így nem sikerült teljesen nyugalmi állapotba kerülnöm odalent. Egy szó mint szó, egy pár perces önkielégítés után, gyorsan megmosakodtam, fogat mostam meg miegymás, majd vissza siettem a szobámba. Útközben Narutó ordítva megjegyezte, hogy megtalálta a könyvét. Nagyon örülök neki, de azért bazd meg! Mondjuk én vagyok a hülye amiért elhánytam a kulcsot a szobaajtómhoz. Mondjuk ehhez Sasorinak van köze.. Mindegy is. Itachi egy laza törökülésben ült az ágyon, még mindig félmeztelenül. Látszólag ő is hasonlóan lelombozódott Naruto és Sasuke láttán. Kapkodva vettem fel a ruháimat, miközben fél szemmel az órát néztem.
– Mikor lesz az első órád? – kérdeztem mire elhünnögte, hogy délben. Mázlista. Egy pillanatra még megtorpantam és az időt számolgattam. Ha egy kicsit kések.. Ha szerencsém van és elérem a buszt, akkor időben odaérek még a tanár előtt aki eddig minden alkalommal késett és a felsősök szerint ez így is fog maradni, szóval.. Becsuktam a szoba ajtóm és Itachihoz lépve a hajába túrtam, hogy a következő pillanatban már az ajkait falhassam.
– Hn? (Nem fogsz elkésni?)
– Hmm.. (Ennyi még belefér..) – egyik térdemmel a matracra támaszkodtam miközben újabb és újabb csókokat váltottunk. Kezemmel az alsójába nyúltam és ezúttal közvetlenül érintettem meg ismét éledező férfiasságát. – Hm? (Szerinted öt perc alatt a csúcsra tudlak juttatni?) – kérdeztem lepillantva az ölére majd vissza a szemeibe.
– Hnn.. (Mond, hogy ez nem egy új játék..)
– Ha mindig megzavarnak minket akkor sajnos nem játék. – utaltam az elmúlt hétre, mert nem csak Iruka zavart minket hanem mindenki más is. Itachi az órára pillantott.
– Hn. (Tegyük fel, hogy sikerül öt perc alatt.) Nem hiszem, hogy van 10 percünk. – ennyire még sosem volt bűntudatom amiatt, hogy gondoskodtam magamról. Bár amíg kényeztetem biztos megint izgalomba jövök.. Ez egy ördögi kör.
– Nii!
– A francba veled! – ordítottam dühösen mikor megint benyitott. – Mi van?! – kérdeztem ingerülten miközben direkt úgy helyezkedtem, hogy ne lásson rá az Itachin munkálkodó kezemre.
– Ne ordibálj velem! Csak jót akartam, de akkor beengedem! – hagyott ott én pedig a szemöldökömet ráncolva meredtem utána.
– Azt mondta beengedi?
– Hn.. (Aha..) – morcosan néztem Itachira.
– Egy ilyen rövid szót ki is mondhatnál. – ezúttal hang nélkül, a tekintetével közölte, hogy „Nem.”. – Lusta dög. – de az enyém.
– Zavarok? – kérdezte Sasori mire meglepetten pislogtam rá a vállam felett.
– Eléggé. – közölte Itachi helyettem is. Sasori tekintete végig futott rajtunk, majd fintorogva fonta karba a karjait.
– El fogsz késni ha nem sietsz. – közölte velem, egyértelműen ignorálva Itachit.
– Sietnék, ha békén hagynátok. – erre Sasori szemöldöke a magasba szaladt, majd mintha megértette volna, mi is az amit sietve szeretnék csinálni, dühösen felmorrant.
– El vigyelek a suliba vagy ne?
– Ne! Se most se máskor! – zártam volna le a témát, ha hagyta volna..
– Eddig tartott a barátok vagyunk maszlag? – ő tehet róla, hogy nem tudunk azok maradni!
– A barátok békén hagyják a barátjukat aki épp intim dolgokat csinál a párjával! – Itachi kihúzta a kezem az alsójából és diszkréten elpakolta magát mire dühösen kaptam felé a fejem. Válaszul csak megcsókolt, majd átölelve a derekam felállt az ágyról velem együtt. Duzzogva fordítottam hátat Itachinak, hogy szembe kerüljek Sasorival aki még mindig az ajtóban állt és elég dühösen méregetett minket ami túl rossz emlékeket idézett bennem. Itachi átölelt hátulról és megtámasztotta az állát a vállamon, ezzel adva elég erőt ahhoz, hogy ne bújjak be az ágy alá. Vagyis a bátorságom ne bújjon be az ágy alá.
– Beszélni akartam veled a múltkoriról. Isten ments, hogy a csodás reggeletek útjába álljak, de mentségemre szóljon, már rohadtul úton kéne lenned az egyetemre. – valahol igaza van.. Egy barát simán benyit reggel, hogy menjünk együtt suliba, de egy ex.. És ha egy ex, szeretne barát maradni akkor éreznie kell a határokat amiket barátként még megtehet, de az ex mivolta miatt, egyáltalán nem kéne megtennie.
– Akkor elmondom megint. Nem kell elvinned a suliba, eltudok menni nélküled is. Ha kések, azaz én dolgom, nem a tiéd. Ha beszélgetni szeretnél, majd a suliban beszélünk, vagy írj egy rohadt sms-t, de ne ronts rám kora reggel! – Sasori lemondóan sóhajtott és nem túl őszintén, de bocsánatot kért a zavarásért, majd elköszönt és lelépett. Az órára pillantottam. – Úgy tűnik öt perc arra sem elég, hogy kipateroljam a zavaró tényezőket. – morogtam, mire Itachi egyetértően hünnögött.
– Hn.. (Tényleg el fogsz késni..)
– Úgy tűnik. – motyogtam. A késés még nem lenne a világ vége, de ha tovább időzök itthon, akkor az nem csak késés lesz, hanem hiányzás is.
– Elvigyelek?
– Nincs is kocsid.. – motyogtam mire elmosolyodott.
– Hn.. (De van egy motorom..) – már épp megemlítettem volna, hogy még ha van is, nincs itt, de ekkor eszembe jutott, hogy tegnap este meglepően gyorsan ideért. Akkor nem gondolkodtam el azon, hogy hogyan történt, mert sokkal jobban lekötött a tudat, hogy már itt van.
– Hmm.. (Nekem még biciklim sincs..)
– Hn. (De van egy Jégcsapod, akinek van motorja.)
– Szerencsés Eresz csatorna vagyok. – mosolyogtam felé fordítva a fejem mire ismételten megcsókolt.
Egy kicsit még
így is késtem, mert eléggé belefeledkeztünk egymás nyelvébe, de még így is
megelőztem a tanárt, szóval nyert ügyem volt. Már ha az egész napos, „kerülöm a
hülye vöröst mert elbaszta a reggelem” nyerésnek számít. Ao és Hidan meg is
jegyezték, hogy eléggé ingerültnek tűnök, és az a nyomorult albínó még azt is
megkérdezte, hogy Itachi szerszáma jól funkcionál-e? Közöltem vele, hogy az
nagyon is jól működne, ha lenne egy kis időnk arra, hogy tényleg elmélyedjünk
bizonyos dolgokban, például Itachi bennem. A nap ennek ellenére gyorsan eltelt
és az idegességem is alább hagyott mikor közeledett a délután. Itachinak ma
csak két órája volt, és én is haza értem már délután kettőkor, szóval őszintén
reménykedtem abban, hogy esetleg most tényleg lesz időnk az összebújáson kívül
másra is. Irukának délután tanári értekezlete lesz, aztán még felkészül a
holnapi szülői értekezletre is. Szóval ő sem fog zavarni. Sasorit még az utolsó
órám előtt elcsíptem és közöltem vele, hogy ne rontson be a szobámba, meg úgy
alapból a házba sem, ha előtte nem beszéljük meg, hogy várom szeretettel. Már
majdnem vissza kérdezett, hogy lesz-e ilyen de Obito előrelátóan a szájára
tapasztotta a kezét és mosolyogva megemlítette, hogy milyen jól nézek ki ma is.
Viszont hiába intéztem úgy, hogy ne jöjjön közbe semmi, még is közbe jött valami.
Itachival egymás mellett ültünk és Kankurout figyeltük, aki alig pár perce
érkezett és nagyon úgy tűnt, hogy beszélni szeretne, de Itachi jelenléte
megzavarja ebben.
– Nem sűrűn beszél. Kétlem hogy azt a pár mondatod a magánéleted kibeszélésére használná fel. – mondtam de nem úgy tűnt, hogy meggyőztem, így Itachi mindkettőnk fájdalmára, úgy döntött, hogy inkább haza megy. Kifelé menet egy feldúlt kék hajú szépség majdnem felborított minket, ami bebiztosította, hogy a ma este nem a miénk. – Te mit fogsz csinálni? Így hogy felszabadult a délutánod.. – motyogtam mire elgondolkodva bámult maga elé, miközben felhúzta a cipőjét.
– Hn.. (Még nem tudom..) – állt fel és szembe fordulva velem az arcomra simította a kezét és egy búcsú csókot nyomott az ajkaimra. – Holnap találkozunk.
– Ja.. Holnap.. – motyogtam leverten amin elmosolyodott. Már épp felháborodtam volna, de ekkor megint az arcomra simította a kezét és ezúttal sokkal hosszabban csókolt meg. Miután becsukódott mögötte az ajtó vissza mentem a szobámba ami csak úgy bűzlött a szomorúságtól. – Szóval.. Fagyit? – kérdeztem de egyikük sem repesett az ötletért ami azt jelenti, hogy nagy a baj. Leültem a szőnyegre és felváltva méregettem őket, miközben próbáltam rájönni melyikük néz ki szarabbul. De mivel egyformán pocsékul néztek ki, így a „lányoké az elsőbbség” alapon fordultam Konanhez. – Beszéltél Nagatoval? – kérdeztem mire megingatta a fejét. – Yahiko? – kérdeztem mire egy aprót biccentett.
– Szakítottunk. Közös megegyezés volt, de.. Attól még eléggé fáj. – a szakítás mindig rossz. Közelebb ültem hozzá és átkaroltam mire a vállamra döntötte a fejét. Vajon tud arról, hogy Yahiko kikezdett Nagatoval? Kankurou velünk szemben ült és fáradtan túrt a hajába.
– Kiba? – kérdeztem mire rám pillantott.
– A gólyatábor után mikor leléptél, össze akadtam vele.. Addig győzködött míg bele nem mentem egykét dologba. – mindketten kíváncsian néztünk rá mire idegesen ordított fel. Nem volt túl hangos, de azért meglepett, mert mindketten összerezzentünk. – Ne nézzetek így rám, oké? Kiba konkrétan letámadott! Be voltam csípve, de annyira azért nem, hogy erre foghassam a dolgot. Basszus, nyár óta számtalan alkalommal kínálkozott fel nekem. Olyan betegesen perverz dolgokat tud mondani amiket egy lány szájából is kétkedve fogadnék, ő meg.. Ő meg Kiba! Kibaszottul Kiba oké?
– Nem értem.. – vallottam be mert ez az érvelés minden volt csak érvelés nem. Kicsit olyan mintha neki is bejönne Kiba. – De.. Miket mond? – kérdeztem mire Kankurou feje elvörösödött.
– Sok mindent.
– Azt értem, de mit? – erőltettem mert ha Kankurou ennyire zavarba jön tőle, akkor engem is érdekel.
– Részletezte hogy elégítene ki..
– Mennyire részletezte? – kérdezte Konan akit bár még mindig lekötött a szakítás miatti depresszió, a fujosi éne nagyon is örömét lelte a kiakadt barátunk láttán.
– Eléggé.. – motyogta. – Nem vagyok meleg, de.. Basszus Kibának rohadt szép a bőre! És éles szemfogai vannak ami rohadt vonzó! Úgy tud flörtölni, hogy attól még ő is zavarba jön, és erre közölte, hogy ez azért van, mert fejben kimondva nem olyan kínos mint mikor ténylegesen kimondja. Olyan kis szerencsétlennek tűnt régen, de nyár óta annyi oldalát megismertem és mindig ott volt a közelemben, készen arra, hogy szerelmet valljon, felkínálkozzon, elcsórja a pulcsimat, és megbotránkoztatóan Kibás legyen.
– Mintha a neve egy új fogalom lenne a szótáradban, de nem tudom, hogy jó vagy rossz a jelentése.
– Én sem tudom. – morogta leverten.
– És mi történt a gólyatábor utolsó napján? – kérdeztem mire hangosan felsóhajtott.
– Petting.. Durva petting.
– Szóval leszo..? – kezdte volna Konan mire Kankurou vörös fejjel vágott hozzá egy párnát miközben ordított.
– Miért vagy ennyire zavarban? Pasi vagy nem? – kérdeztem mire Kankurou felvont szemöldökkel meredt rám.
– Igen? Mert te olyan könnyen ki tudod mondani a dolgokat mi? – kérdezte mire hanyagul vállat vontam.
– Egész nap szar kedvem volt, mert reggel nem tudtam leszopni a pasimat a hülye öcsém és a bunkó exem miatt. – közöltem mire Konan valami fojtott sikítás félét hallatott, Kankurou pedig betegesen elsápadt. – Nem szívesen ecsetelem az ágy témát, de marhára frusztrál, hogy amióta összejöttünk nem tudtunk úgy igazán szexelni egyet.
– Hát bocs, hogy megzavartuk a ma délutáni terveidet.
– Mondanám hogy megbocsátok, de nem is haragudtam. Rátok nem. – Irukát legszívesebben egy fához kötözném, hogy ne tudjon megint berobogni valami hülye programmal. – De még mindig nem értem mi a baj. Kiba rád van kattanva, te meg hagytad, hogy leszopjon. És mi volt még? – kérdeztem mire az arca megint halvány pírt öltött. – Na ne.. Te is őt?
– Nem! Én nem!
– Akkor ki?
– Volt ott más is? – csillant fel Konan szeme amit kissé zavartan vettem észre. A fujosik ijesztőek.
– Nem! Csak ketten voltunk. – motyogta el a végét. – Hagytam hogy megtegye.. Jó volt de akkor is kínos. Olyan mintha kihasználtam volna az érzéseit. Én nem vagyok ilyen!
– Akkor miért mentél bele? – kérdeztem de már akkor megértettem mi is a baj mikor elhagyták a számat a szavak. – Szereted? – kérdeztem mire megrázta a fejét, de nem tűnt túl meggyőzőnek.
– Nem. Csak.. Nem emlékszik semmire! Ez rohadtul idegesít érted? Haza vittem magamhoz, mert akkor jöttem rá, hogy nem is tudom, hol lakik, mikor a kisbolt előtt tök egyedül ücsörgött. Csak felvetettem, hogy haza kísérem, mire rám csimpaszkodott és folyton azt mondogatta mennyire szeret. Valahol félúton elaludt így a hátamra vettem, de mivel nem tudtam hol lakik.. Mindegy a lényeg, hogy felébredt és be volt indulva. Jött a könyörgés meg az ígérgetés, hogy élvezni fogom, hogy nem mondja majd el senkinek és hogy becsukhatom a szemem és elképzelhetek valaki mást de.. Basszus már értem, hogy a lányokat miért zavarja annyira mikor egy pasi egyszerűen nem érti a NEM szót. Annyira szánalmas és hányingert keltő mikor valaki így könyörög neked. Pedig ő nem azért könyörgött, hogy én tegyek vele valamit, hogy szopjam le, vagy hagy dugjon meg, hanem ő kínálkozott fel. Annyira kínos volt..
– Más pasi hatalmas arccal közölné, hogy valaki szó szerint könyörgött a farkáért, te meg kínosnak érzed.. - közöltem a nyilvánvalót mire Kankurou kérdőn várta a folytatást. – Ja, csak ennyit akartam mondani. – erre a szemét forgatta.
– Úgy érezted, hogy csak a testedet akarja? – kérdezte Konan mire Kankurou kínosan húzta el a száját.
– Az még nem is zavart volna..
– Ha nem ő teszi. – fejezte be Konan, mire Kankurou bólintott. – Akkor mégis csak szereted nem? – kérdezte de Kankurou dühösen ingatta meg a fejét, majd rá nézett Konanre.
– Miért szakítottatok? – terelte el a témát, vagyis inkább elnapolta a válaszadást. Konan halkan felsóhajtott.
– Mert nem akarok hozzá menni.. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy ha választanom kell, akkor Nagatoval szeretnék lenni. Yahiko nagyon kedves és figyelmes, erős és megbízható, de nem akarom elveszíteni Nagatot.
– Miért veszítenéd el?
– Lelépett mikor megtudta, hogy Yahiko megkérte a kezem.
– Ümm.. Nem miattad lépett le, vagyis.. Nem egészen. – ismertem be mire mindketten kérdőn néztek rám. – A múltkor összefutottunk.. – a konyhában míg Konan Yahiko mellett aludt az egyik szobában.. – És elmondta, hogy Yahiko bepróbálkozott nála.
– Mi van? – döbbent le Kankurou de Konan nem igazán tűnt meglepettnek. – Téged ez nem zavar? – kérdezte tőle Kankurou mire Konan vállat vont.
– Igazából valahol sejtettem.. Mármint, hogy Yahiko esetleg jobban szereti Nagatot mint Nagato őt.. De az azért rosszul esik, hogy Yahiko a hátam mögött megkörnyékezte Nagatot miközben az én kezemet meg megkérte.
– Nagato azt mondta, hogy Yahiko mindkettőtöket szereti és mindkettőtöket akarja.
– Fúj. – fintorgott Kankurou. – Vagyis bocsánat ez.. Szóval biztos vannak ilyen emberek és ha boldogok így akkor oké, csak.. Végül is nem kell értenem, nem? – kérdezte szinte csak magától. – Ez még jól is elsülhetne. – nézett Konanre. – Mármint két pasi akiket nagyon szeretsz és szexuálisan is vonzódsz hozzájuk. Láthatnád őket szex közben, sőt a részese lehetnél.
– Ez tényleg jól hangzik. – gondolkodott el Konan.
– Nem! – akadtam ki ezúttal én. – Nagato nem szereti Yahikot. Ő téged szeret! Nem kényszeríthetitek ilyesmire!
– Ez igaz.. Tiszteletben kell tartanom az érzéseit.. – motyogta Konan mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
– Akkor mi lesz? – kérdezte Kankurou egy kihívó mosollyal mire Konan elfintorodott.
– Szereted Kibát? – patt helyzet. Konan rám nézett mire kérdőn pislogtam vissza rá. – Fura hogy hármunk közül te vagy az egyetlen aki stabil.
– Ne nevetess.. Deidara sosem lesz stabil. – dühösen vágtam Kankurouhoz egy cipőt mire a barna hajú felnevetett és vissza dobta nekem. – Bocs de igaz. Mindig kitalálsz valamit amin agyalhatsz.
– Majd Itachi leszoktat róla.
– Még mindig hihetetlen ezt a te szádból hallani.
– Ki más szájából hangozhatna ez el? – kérdeztem felháborodva mire mindketten kinevettek. – Kancsó a múlté! Én vagyok a jövő!
– Igazad volt Kankurou, máris kezdi.
– Mit?
– Össze hasonlítgatod magad Itachi képzelt exével.
– Kancsó nem képzelt hanem igazi.
– Még sem ő tör rátok hanem Sasori. – ez igaz.. Nem Itachi rajongói a problémák, hanem az én exeim..
– Nem sűrűn beszél. Kétlem hogy azt a pár mondatod a magánéleted kibeszélésére használná fel. – mondtam de nem úgy tűnt, hogy meggyőztem, így Itachi mindkettőnk fájdalmára, úgy döntött, hogy inkább haza megy. Kifelé menet egy feldúlt kék hajú szépség majdnem felborított minket, ami bebiztosította, hogy a ma este nem a miénk. – Te mit fogsz csinálni? Így hogy felszabadult a délutánod.. – motyogtam mire elgondolkodva bámult maga elé, miközben felhúzta a cipőjét.
– Hn.. (Még nem tudom..) – állt fel és szembe fordulva velem az arcomra simította a kezét és egy búcsú csókot nyomott az ajkaimra. – Holnap találkozunk.
– Ja.. Holnap.. – motyogtam leverten amin elmosolyodott. Már épp felháborodtam volna, de ekkor megint az arcomra simította a kezét és ezúttal sokkal hosszabban csókolt meg. Miután becsukódott mögötte az ajtó vissza mentem a szobámba ami csak úgy bűzlött a szomorúságtól. – Szóval.. Fagyit? – kérdeztem de egyikük sem repesett az ötletért ami azt jelenti, hogy nagy a baj. Leültem a szőnyegre és felváltva méregettem őket, miközben próbáltam rájönni melyikük néz ki szarabbul. De mivel egyformán pocsékul néztek ki, így a „lányoké az elsőbbség” alapon fordultam Konanhez. – Beszéltél Nagatoval? – kérdeztem mire megingatta a fejét. – Yahiko? – kérdeztem mire egy aprót biccentett.
– Szakítottunk. Közös megegyezés volt, de.. Attól még eléggé fáj. – a szakítás mindig rossz. Közelebb ültem hozzá és átkaroltam mire a vállamra döntötte a fejét. Vajon tud arról, hogy Yahiko kikezdett Nagatoval? Kankurou velünk szemben ült és fáradtan túrt a hajába.
– Kiba? – kérdeztem mire rám pillantott.
– A gólyatábor után mikor leléptél, össze akadtam vele.. Addig győzködött míg bele nem mentem egykét dologba. – mindketten kíváncsian néztünk rá mire idegesen ordított fel. Nem volt túl hangos, de azért meglepett, mert mindketten összerezzentünk. – Ne nézzetek így rám, oké? Kiba konkrétan letámadott! Be voltam csípve, de annyira azért nem, hogy erre foghassam a dolgot. Basszus, nyár óta számtalan alkalommal kínálkozott fel nekem. Olyan betegesen perverz dolgokat tud mondani amiket egy lány szájából is kétkedve fogadnék, ő meg.. Ő meg Kiba! Kibaszottul Kiba oké?
– Nem értem.. – vallottam be mert ez az érvelés minden volt csak érvelés nem. Kicsit olyan mintha neki is bejönne Kiba. – De.. Miket mond? – kérdeztem mire Kankurou feje elvörösödött.
– Sok mindent.
– Azt értem, de mit? – erőltettem mert ha Kankurou ennyire zavarba jön tőle, akkor engem is érdekel.
– Részletezte hogy elégítene ki..
– Mennyire részletezte? – kérdezte Konan akit bár még mindig lekötött a szakítás miatti depresszió, a fujosi éne nagyon is örömét lelte a kiakadt barátunk láttán.
– Eléggé.. – motyogta. – Nem vagyok meleg, de.. Basszus Kibának rohadt szép a bőre! És éles szemfogai vannak ami rohadt vonzó! Úgy tud flörtölni, hogy attól még ő is zavarba jön, és erre közölte, hogy ez azért van, mert fejben kimondva nem olyan kínos mint mikor ténylegesen kimondja. Olyan kis szerencsétlennek tűnt régen, de nyár óta annyi oldalát megismertem és mindig ott volt a közelemben, készen arra, hogy szerelmet valljon, felkínálkozzon, elcsórja a pulcsimat, és megbotránkoztatóan Kibás legyen.
– Mintha a neve egy új fogalom lenne a szótáradban, de nem tudom, hogy jó vagy rossz a jelentése.
– Én sem tudom. – morogta leverten.
– És mi történt a gólyatábor utolsó napján? – kérdeztem mire hangosan felsóhajtott.
– Petting.. Durva petting.
– Szóval leszo..? – kezdte volna Konan mire Kankurou vörös fejjel vágott hozzá egy párnát miközben ordított.
– Miért vagy ennyire zavarban? Pasi vagy nem? – kérdeztem mire Kankurou felvont szemöldökkel meredt rám.
– Igen? Mert te olyan könnyen ki tudod mondani a dolgokat mi? – kérdezte mire hanyagul vállat vontam.
– Egész nap szar kedvem volt, mert reggel nem tudtam leszopni a pasimat a hülye öcsém és a bunkó exem miatt. – közöltem mire Konan valami fojtott sikítás félét hallatott, Kankurou pedig betegesen elsápadt. – Nem szívesen ecsetelem az ágy témát, de marhára frusztrál, hogy amióta összejöttünk nem tudtunk úgy igazán szexelni egyet.
– Hát bocs, hogy megzavartuk a ma délutáni terveidet.
– Mondanám hogy megbocsátok, de nem is haragudtam. Rátok nem. – Irukát legszívesebben egy fához kötözném, hogy ne tudjon megint berobogni valami hülye programmal. – De még mindig nem értem mi a baj. Kiba rád van kattanva, te meg hagytad, hogy leszopjon. És mi volt még? – kérdeztem mire az arca megint halvány pírt öltött. – Na ne.. Te is őt?
– Nem! Én nem!
– Akkor ki?
– Volt ott más is? – csillant fel Konan szeme amit kissé zavartan vettem észre. A fujosik ijesztőek.
– Nem! Csak ketten voltunk. – motyogta el a végét. – Hagytam hogy megtegye.. Jó volt de akkor is kínos. Olyan mintha kihasználtam volna az érzéseit. Én nem vagyok ilyen!
– Akkor miért mentél bele? – kérdeztem de már akkor megértettem mi is a baj mikor elhagyták a számat a szavak. – Szereted? – kérdeztem mire megrázta a fejét, de nem tűnt túl meggyőzőnek.
– Nem. Csak.. Nem emlékszik semmire! Ez rohadtul idegesít érted? Haza vittem magamhoz, mert akkor jöttem rá, hogy nem is tudom, hol lakik, mikor a kisbolt előtt tök egyedül ücsörgött. Csak felvetettem, hogy haza kísérem, mire rám csimpaszkodott és folyton azt mondogatta mennyire szeret. Valahol félúton elaludt így a hátamra vettem, de mivel nem tudtam hol lakik.. Mindegy a lényeg, hogy felébredt és be volt indulva. Jött a könyörgés meg az ígérgetés, hogy élvezni fogom, hogy nem mondja majd el senkinek és hogy becsukhatom a szemem és elképzelhetek valaki mást de.. Basszus már értem, hogy a lányokat miért zavarja annyira mikor egy pasi egyszerűen nem érti a NEM szót. Annyira szánalmas és hányingert keltő mikor valaki így könyörög neked. Pedig ő nem azért könyörgött, hogy én tegyek vele valamit, hogy szopjam le, vagy hagy dugjon meg, hanem ő kínálkozott fel. Annyira kínos volt..
– Más pasi hatalmas arccal közölné, hogy valaki szó szerint könyörgött a farkáért, te meg kínosnak érzed.. - közöltem a nyilvánvalót mire Kankurou kérdőn várta a folytatást. – Ja, csak ennyit akartam mondani. – erre a szemét forgatta.
– Úgy érezted, hogy csak a testedet akarja? – kérdezte Konan mire Kankurou kínosan húzta el a száját.
– Az még nem is zavart volna..
– Ha nem ő teszi. – fejezte be Konan, mire Kankurou bólintott. – Akkor mégis csak szereted nem? – kérdezte de Kankurou dühösen ingatta meg a fejét, majd rá nézett Konanre.
– Miért szakítottatok? – terelte el a témát, vagyis inkább elnapolta a válaszadást. Konan halkan felsóhajtott.
– Mert nem akarok hozzá menni.. Vagyis inkább úgy mondanám, hogy ha választanom kell, akkor Nagatoval szeretnék lenni. Yahiko nagyon kedves és figyelmes, erős és megbízható, de nem akarom elveszíteni Nagatot.
– Miért veszítenéd el?
– Lelépett mikor megtudta, hogy Yahiko megkérte a kezem.
– Ümm.. Nem miattad lépett le, vagyis.. Nem egészen. – ismertem be mire mindketten kérdőn néztek rám. – A múltkor összefutottunk.. – a konyhában míg Konan Yahiko mellett aludt az egyik szobában.. – És elmondta, hogy Yahiko bepróbálkozott nála.
– Mi van? – döbbent le Kankurou de Konan nem igazán tűnt meglepettnek. – Téged ez nem zavar? – kérdezte tőle Kankurou mire Konan vállat vont.
– Igazából valahol sejtettem.. Mármint, hogy Yahiko esetleg jobban szereti Nagatot mint Nagato őt.. De az azért rosszul esik, hogy Yahiko a hátam mögött megkörnyékezte Nagatot miközben az én kezemet meg megkérte.
– Nagato azt mondta, hogy Yahiko mindkettőtöket szereti és mindkettőtöket akarja.
– Fúj. – fintorgott Kankurou. – Vagyis bocsánat ez.. Szóval biztos vannak ilyen emberek és ha boldogok így akkor oké, csak.. Végül is nem kell értenem, nem? – kérdezte szinte csak magától. – Ez még jól is elsülhetne. – nézett Konanre. – Mármint két pasi akiket nagyon szeretsz és szexuálisan is vonzódsz hozzájuk. Láthatnád őket szex közben, sőt a részese lehetnél.
– Ez tényleg jól hangzik. – gondolkodott el Konan.
– Nem! – akadtam ki ezúttal én. – Nagato nem szereti Yahikot. Ő téged szeret! Nem kényszeríthetitek ilyesmire!
– Ez igaz.. Tiszteletben kell tartanom az érzéseit.. – motyogta Konan mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel.
– Akkor mi lesz? – kérdezte Kankurou egy kihívó mosollyal mire Konan elfintorodott.
– Szereted Kibát? – patt helyzet. Konan rám nézett mire kérdőn pislogtam vissza rá. – Fura hogy hármunk közül te vagy az egyetlen aki stabil.
– Ne nevetess.. Deidara sosem lesz stabil. – dühösen vágtam Kankurouhoz egy cipőt mire a barna hajú felnevetett és vissza dobta nekem. – Bocs de igaz. Mindig kitalálsz valamit amin agyalhatsz.
– Majd Itachi leszoktat róla.
– Még mindig hihetetlen ezt a te szádból hallani.
– Ki más szájából hangozhatna ez el? – kérdeztem felháborodva mire mindketten kinevettek. – Kancsó a múlté! Én vagyok a jövő!
– Igazad volt Kankurou, máris kezdi.
– Mit?
– Össze hasonlítgatod magad Itachi képzelt exével.
– Kancsó nem képzelt hanem igazi.
– Még sem ő tör rátok hanem Sasori. – ez igaz.. Nem Itachi rajongói a problémák, hanem az én exeim..
Megjegyzések
Megjegyzés küldése