Secret Soldier

Mit tennél, ha..?   Fullasztó hőség, lecsapódó pára, tömény zsír és izzadság szag ami erős tisztítószerekkel keveredik. Nem tudom, hogy minden gyorsétterem ilyen szagú-e, de ez mindenesetre borzalmas.. – Szünetet tartasz? – lépett mellém a főnök. A nagy konténer melletti rekeszen ültem és egy félig elszívott cigit tartottam az ujjaim között. Válasz helyett felé tartottam az eddig mellettem pihenő dobozt. – Köszönöm. – vett ki belőle egy szálat majd leült a mellettem lévő hatalmas papírkötegre és ajkai közé vette a cigaretta szálat. A gyújtómat felé tartva hagytam, hogy meggyújtsa, majd mindent visszatettem magam mellé. A főnököm haja már kezdett őszülni, az arcán lévő mélyebb ráncok főleg a szeme és az ajka körül rajzolódtak ki. Kifejezetten jól állt neki bár mindig zavarba jött mikor ezt valaki megjegyezte. – Zen keresett az előbb. Azt akarta tudni, hogy nem vagy-e éhes. – pillantott rám egy kedves mosollyal az arcán. – Igen.. Már megtalált.. – pár perce csapta ki a hátsó...

Ez nem olyan egyszerű.. Emberkereskedelem.. Számtalan célja van, de összességében öt részre oszlik. Vannak azok akiket rabszolgaként vásárolnak meg. Többnyire a külsejük és a mentális állapotuk alapján választják őket. A második csoport a képezhetőek. Főleg gyerekek kerülnek ide. A harmadik csoportot a testükért árulják. Nem nehéz kikövetkeztetni mi alapján válogatják össze őket. A negyedik csoport sokkal inkább a szerv kereskedéshez sorolható, mégis egy külön csoportot hoztak létre a számukra, noha valójában eleinte mindannyian más csoportba kerülnek. Főleg az ötödikbe.. Ők azok akiket állatokként mészárolnak le különböző fogadásokat kötve rájuk. Aki túléli, enni kap, aki meghal, eladják a szerveit. Az öt fő csoportot nehéz lenne körbe írni.. Kit miért vesznek meg és mit tesznek majd vele.. Túl sok eshetőség szóba jöhet. Minden a vásárló és az ˝áru˝ személyiségén, később pedig a kialakuló kapcsolatukon múlik. Nem nehéz kikövetkeztetni, hogy én melyik rétegbe kerül...

További aggodalmak Valaki, aki mellett nem voltam magányos.. Kouyou herceg rátapintott a lényegre, bár amilyen egyszerűen leengedtem mellette a védelmem, nem csoda, hogy olvasni tudott a szavaim mögötti jelentésekből. Kár lenne tagadni, hogy az atyja végzett a kedvesemmel, azonban.. Az is értelmetlen lenne ha tudna róla. A háború alatt.. A császár egyik embere megmérgezte a lányt, akit szerettem. Vajon milyen arcot vágna ha ezt tudná? Hinne nekem egyáltalán? És amiket mondott.. „Ön király.. Az rosszabb..” Vajon hogy értette ezt?  – Felség, talán vissza kéne mennie a lakosztályába. A mai reggelit még el sem fogyasztotta. – HyoSoo felé fordultam de ő leszegett fejjel várta a válaszomat. Idősebb mint Kouyou herceg, a vonásai még is hasonlóan fiatalosak. Vajon mit szólna a herceg, ha felvetném, hogy essen át ő maga is az eunuch-á válás alapvető feltételén? Akkor nem igen lenne gond azzal, hogy esetleg mikor kezd férfivá érni. Megmaradna a szőrtelen arca, a lágy hangszíne és a nőie...

Érzések, döntések, okok.. Noha azt mondtam meg fogok bízni benne, még is félek elaludni mellette. Bár MokUn biztosított afelől, hogy nem fog az életemre törni, mégsem tudok nem arra gondolni, hogy bármelyik pillanatban elkaphatja a torkomat. Még levegőt venni is alig merek és minden nyelés kínszenvedés.. Megértem, hogy az együtt töltött éjszakák az anyakirálynét hivatottak megnyugtatni, de.. Attól még igazán kellemetlen a helyzet. Most a szövetségeseimen kívül mindenki úgy hiszi, hogy szerelmeskedünk. Vajon miért hívják így az együttléteket a király és a királynéja között? Hisz jól tudják, hogy kerültem ide. Az udvarhölgyek pedig annyira izgatottak mikor erről van szó. Jobban átgondolva ők mind a palotában élnek már kiskoruk óta. Nem mehetnek férjhez és nem érintkezhetnek férfiakkal. Talán ezért olyan érdekes számukra ez az egész.  – Miért vetted át a helyét? – összerezzenve szorítottam le jobban a szemeimet és próbáltam lenyugtatni a szívemet ami az ijedtségtől olyan gyorsan...