A két feladó 2. évad 3. rész

Ez egy barom..

A fiókban matatva próbáltam helyet szorítani az ingatlanos magazinoknak, hátha később még is úgy döntenék, hogy kiveszek egy másik lakást, ahol lehet házi állatot tartani. Bár.. Az valószínűleg nem a közeljövőben lesz, és addigra lesznek új magazinok telis tele friss hirdetésekkel. Mindegy.. Egyenlőre nem akarom kidobni ezeket. Túl sokat foglalkoztam az átnyálazásukkal, hogy most csak úgy kidobjam.. Fáradtan felsóhajtva lapoztam bele az egyikbe. A sárga postit az ahol jó a környék, a kék a benti tér nagyságára utal, a zöld pedig a jó árakat jelöli. Leszűkítettem azokra a helyekre a keresést ahol két postit is van ragasztva.. De csak azokat a helyeket jelöltem meg ahol lehet kutyát tartani.. A szemem megakadt az egyik képen aminek a sarkán egy piros karika díszelgett, rajta Iwa-chan jegyzete: ˝Közel van az állat orvos és egy kisállat kereskedés is.˝ Ezen elmosolyodtam és becsukva a magazint tovább kotorásztam a fiókban. Csak van benne valami amire már nincs szükségem.. Megpillantva egy piros borítót megragadtam a kemény lapot és megpróbáltam kihúzni a kupac alól. Piros füzetekbe az edzésterveket írtam még régen, de amúgy is ideje lenne másikat kezdeni, szóval erre a régire már nincs szükség.. Egy hirtelen mozdulattal kirántottam a füzetet, és vele együtt pár kisebb kacatot is.. A szememet forgatva hajoltam le pár kifogyott tollért, egy kitűzőért aminek elhagytam a hátlapját (a kitűző lényege meg van, vagyis a mintás oldala, de a hátuljáról az a része amivel fel lehet tűzni.. na az eltűnt..). Egy pillanatra lefagytam mikor az ismerős kis dobozt is észre vettem a parkettán. Az esés következtében leesett a teteje és kigurult belőle a tartalma.. A szívem fájdalmasan dobbant meg a mellkasomban és szorító érzést hagyott maga után. A földre hasalva néztem be a szekrény alá, de pár tollbetéten kívül semmit nem láttam. Végig tapogatva a parkettát, négykézláb kezdtem el keresni a gyűrűt és mikor végre megtaláltam megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Az arany gyűrű belsejében egy angol felirat szerepelt, kacskaringós betűkkel.. Azt jelenti:

Mint az űr..

Amikor belegravíroztattam, a szerelmünkre céloztam vele. Hogy mennyire kiismerhetetlen, és tele van veszéllyel na meg csodákkal egyaránt.. Nem is tévedtem olyan nagyot.. Az hogy végül elváltak útjaink, egyáltalán nem meglepő.. A telefonom pityegésére kaptam fel a fejem így vissza tettem  dobozba az ékszert és felállva a földről elindultam az ágyam felé, ahol a telefonom villogott. Lehuppanva az ágyra, kezembe vettem a kütyüt és megnyitottam a közös chatet. Kagami írt a csoportba, hogy ma este ő és Noya egy családi étteremben esznek. Meginvitálta az egész csapatot hogy csatlakozzanak.. Bokuto szinte rögtön írt, hogy ő mindenképp ott lesz, így Kagami elküldte a kajálda pontos címét.. Megnyitva a kis térképet feltűnt, hogy Wakatoshi és Kageyama a sport pályán vannak, Bokuto egy benzinkúton, Kuroo egy bevásárló központban.. A saját kis ikonom kék színű volt, felette a kis buborékban a profilképem díszelgett.. Mikor Bokuto felfedezte ezt az alkalmazást (ami nem mellesleg jó pár közösségi oldalhoz igényelhető), azzal szórakozott, hogy beállította a saját profilképének valamelyik csapattársunk profilképét.. Végül Kagami unta meg a játszadozását, és beállította az alkalmazást, hogy írja ki a figurák alá a nevet is.. Nem mintha Bokuto nem tudná átnevezni magát.. Alig egy héten belül Kuroo csatlakozott Bokuto hülyeségéhez, és megcserélték egymás nevét és profilképét. Szóval meglehet, hogy Kuroo van a benzinkúton és Bokuto a bevásárló központban.. És akkor aki visszajelzett, hogy ott lesz az igazából Kuroo.. Vissza léptem a chatre és láttam, hogy az úgynevezett Bokuto egy fekete macskás matricát küldött még a csoportba.. Igen.. Ez Kuroo.. Kisebb gondolkozás után elkezdtem írni a választ, hogy én is ott leszek, de.. Akkor Wakatoshi is jönni fog.. Kitöröltem a választ. Nem hiszem hogy baj lenne, ha csak egyszerűen oda mennék.. Vissza dobtam az ágyra a telefont és elindultam a fürdőszobába, hogy letusoljak indulás előtt.. A tekintetem megakadt a kis dobozon, így oda lépve vissza dobtam azt a fiókba és gyorsan betoltam a helyére, hogy még csak ne is lássam..

„Talán jobb lenne nekünk külön..”

Ő mondta ki először.. És én zártam le azzal, hogy egyetértettem vele. Még aznap ott hagytam a kolit és kerestem egy szállodát ahol eltöltöttem a hétvégét amíg a szüleim kibéreltek egy lakást. Akárhogy szidom őket, intézkedni mindig is tudtak. Gyakorlatilag ebből áll az életük. Iwa-channak igaza volt abban, hogy ha mi ketten nem lennénk barátok, akkor a szüleim teljes mértékben felőröltek volna.. Egy kertes ház, egy feleség, egy gyerek akit a szüleim szájíze szerint kell nevelnünk.. Az orvosi karrier pedig.. Az is a szüleim álma, nem az enyém. Mondjuk a sporton kívül nem is nagyon volt álmom. Talán a reklám szakma érdekelt egy ideig, bár az is csak azért mert Koushi apja olyan lelkesen mesélt róla.. Megrázva a fejem hessegettem el az emléket azokról a napokról és inkább beálltam a zuhany alá, hogy újra megszámoljam a csempéket és fejben versenyt hirdessek két vízcsepp között, akik a pára miatt csapódnak le a zuhanyzó falán..

A kezdeti meglepettség után, gyorsan túltették magukat a jelenlétemen, így a sarokban csendben hallgattam Kagami és Noya ostoba történeteit az egyetemi éveikről. Kuroo mellettem ült és Bokutoval meg Akaashival beszélgetett a benzin árakról és az alkohol hatásairól így nem csoda hogy a részeges bulik szórakoztatóbbnak bizonyultak. A telefonom rezegni kezdett, így megnéztem Iwa-chan új üzenetét..

– Amíg nem barátkozol az alku érvénytelen. – ki hitte volna? Mikor ide értem és elült a kérdés áradat, írtam neki egy üzenetet, hogy eljöttem egy nagyon felnőttes kis csapatépítő kajálásra a csapattal, erre tessék.. Nem hogy büszke lenne rám, még követelőzik is.

– Barátkozok Iwa-chan. A benzin árakról beszélgetünk Kuroo-kunnal. Nagyon izgalmas. – ezt még én sem hittem el. – Ha elhívod randira a lányt, küldök egy képet amin épp spanolunk. – mi ez a szó használat? Kagami rikácsolása rossz hatással van rám.

– Már elhívtam és igent mondott. A telefonszámát is megadta. – bizonyíték gyanánt küldött egy képet amin a lány neve szerepelt, de a telefonszámot átsatírozta.

– Honnan tudjam, hogy nem anyád telefonszáma van le satírozva? – kérdeztem és szinte hallottam ahogy morgolódva pötyögi a választ.

– Akkor hívd fel, gyökér! – küldött egy újabb képet. Ezúttal nem volt lesatírozva a szám. Gyorsan lementettem a képet és már írtam is a választ.

– Hiszek neked Iwa-chan. – meg a francokat. Amint haza megyek felhívom a csajt és valami telefonos hirdetőnek fogom kiadni magam, hogy meggyőződjek róla, tényleg a kisboltban dolgozó lányé-e a telefonszám.

– Ennyire unalmasak vagyunk Oikawa? – hallottam meg Kagami hangját akinek ezek szerint nem igazán van ínyére a jelenlétem. Nem mintha utálnánk egymást vagy ilyesmi. Sokkal inkább beképzelt bunkónak tart és csak azért visel el, mert lenyűgözi ahogy a pályán játszok. Mosolyogva néztem rá és eltettem a telefonom.

– Nem tudtam hogy tilos a telefon használat. Kezdem újra az iskolában érezni magam Kagami-chan. – dühösen morrant fel. Utálja a –chan ragot, én pedig imádom, hogy utálja.

– Hagyd már őt Kagami. – intette le Kuroo mikor Kagami ismét szóra nyitotta volna a száját.

– Na de Kuroo-san..

– Egy csapat vagyunk. Ne kötekedjünk egymással. – értett egyet Bokuto is mire Kagami elhúzva a száját fordult Noyához és halkan beszélgettek tovább. Gondolom panaszkodik vagy ilyesmi. Kuroo oldalba bökött a könyökével mire felé pillantva elmosolyodtam.

– Ha most köszönetet vársz, megütlek. – ezen jót nevetett ami inkább volt idegesítő, mint szívderítő. Kagami rendészetre járt a gimi után, és Kuroo meg Bokuto a senpai-ai voltak. Ha jól tudom Noya is rendészetet tanult Kagamival.

– Kagami jó srác, csak nem bírja a beképzelt fazonokat.

– Örök rejtély, hogy téged miért tisztel annyira. – szúrtam oda, elvégre Kuroonak is kijutott az önbizalomból.. Bokuto átkarolta Kuroo vállát és rám mosolygott.

– Kuroo volt az évfolyam első köztünk. Sokszor edzette az alattunk lévő osztályokat is és már az első évünk alatt össze barátkozott a felsőbb évesekkel. – mintha nem ismerném ezt a sztorit.. Már vagy ezerszer elhangzott Kagami szájából, hogy Kuroo mennyire lenyűgöző.. Ha annyira jó, miért sportol ahelyett, hogy a rendőrségen dolgozna? Ráadásul hosszabb időre szerződtetett le mint én..

– Te orvosira jártál ugye? – kérdezte Akaashi mire csak biccentettem egyet. – Miért választottad a sportot az orvoslás helyett?

– Mert ezt jobban szeretem.. És nem kell felvágnom senkit vagy tűt szúrni mások seggébe. – a gyakorlat volt életem legrosszabb időszaka. A gyakorlati idő végére néhányunkat komolyabb feladattal is megbízták és ha nem voltkockázatos egy műtét, beengedtek minket hogy figyeljük a monitorokat. Wakatoshit annyira megkedvelte az egyik orvos, hogy elvégezhetett egy szemölcseltávolítást és végig nézett egy agyműtétet. Nekem meg a béltükrözés jutott és a vérvétel. Ha jobban belegondolok annyira nem rossz munka ez.. Az agyműtét engem is érdekelt volna..

– Kenma merre ment az egyetem után? Úgy tudom egy programozóit végzett. – fintorogva fordítottam félre a fejem az új téma hallatán. Az a festett szőke srác elég közel került Koushihoz az egyetem alatt. Egy helyen dolgoztak és ha Koushi nem velem vagy Daichival volt, akkor vele. Koushi teljes mértékben megbízott benne, pedig én ott voltam neki.. Mégis.. Nem! Ez lényegtelen. Mindketten hibáztunk, nem voltunk jó páros. Ennyi.

– Végül nem vették fel egy céghez sem, bár még továbbra is próbálkozik. Jelenleg három helyen is dolgozik egyszerre. – válaszolta Kuroo mosolyogva. – Néha még összefutunk ha arra járok. Most épp Sugawarával lakik. – hogy mi?.. Mármint.. – A Karasuno-ba járt, ő volt az a mosolygós srác, tudod. – mutatott a szeme alá. – Akinek anyajegy volt a szeme alatt. – csak épp a másik szeme alatt.. Mindegy..

– Ja! Megvan! Együtt élnek? – kérdezte Bokuto meglepetten.

– Aha.

– Miért? – csúszott ki a számon, mire Kuroo meglepetten pillantott felém. Már nem szívhatom vissza..

– Hát.. Kenma valami olyasmit mondott, hogy Sugawara lakótársat keresett és ez neki jól jött, mert el akart költözni a szüleitől. Ti egy ideig jóban voltatok nem? Mármint Sugawarával.

– Kenma nem beszélt róla? – kérdeztem de Kuroo értetlen tekintete láttán elég egyértelmű volt, hogy semmit nem tud a régi kapcsolatunkról. – Nem érdekes. – legyintettem. Nem is kellett volna eljönnöm. Csak az időmet vesztegetem.. Kuroo feltápászkodott az asztaltól és rám nézett.

– Nem megyünk ki levegőzni? – kérdezte én pedig kapva az alkalmon bólintottam rá az ajánlatra. A cuccaim megvannak, a kaját már rég kifizettük, szóval szabad az út haza. Kagami meglepetten fordult felénk, de Kuroo leintette, ezzel is jelezve, hogy maradjon nyugodtan, még visszajövünk.. Legalábbis ő vissza fog jönni.. Én meg majd megüzenem Kurooval, hogy leléptem. A friss levegőn mélyet sóhajtottam és várakozón pillantottam a fekete hajú srácra, mert egyértelműen célja volt annak, hogy kihívott ide. Kuroo leült egy üres asztalhoz ami még a gyorsétteremhez tartozott. Én inkább a falnak dőltem mellette és továbbra is őt kémleltem. – Kenma nem beszél sokat, de ez valószínűleg már neked is feltűnt. – csak biccentettem egyet. – Te és Sugawara egy szobában voltatok a kollégiumban ugye? De már előtte is jóban voltatok.

– Térj a lényegre. – sürgettem, mert egyre több emlékkép jutott az eszembe a kollégiumról és a többségük nem épp a szívmelengető kategóriába tartozott.

– Sugawara meleg, Kenma pedig biszexuális mint én. – csak a szememet forgattam. – A reakciód alapján tudtál róla.. Legalábbis arról biztos, hogy Kenma és én nem csak barátok voltunk.

– Hanem szeretők is. – bólintottam. – Az viszont meglep, hogy te nem tudtál arról, hogy Koushi és én is egy pár voltunk.

– Sejtettem, de nem különösebben foglalkoztatott a dolog, így nem érdeklődtem utána. – vont vállat hanyagul.

– És mi változott? – utaltam arra, hogy most még is szóba került. – Meg akarsz kérni, hogy tartsam titokban amit tudok rólad mert ha nem akkor te is elmondod mindenkinek?

– Ugyan már. – nevetett fel hangosan. – Ne legyél ennyire paranoiás. Nem érdekel ki tud róla és ki nem. Én csak tudni akartam, hogy egy olyan nőfaló mint te, hogy volt képes összejönni egy olyan sráccal, mint Sugawara. Mármint oké, nagyon édes tud lenni, de több a férfias tulajdonsága. Főleg most, hogy már idősebb. – ne húzd fel magad Oikawa.. Semmi közöd hozzá, hogy Kuroo találkozgat vele.. Elvégre Kenmához megy, nem hozzá.. De ha vele is találkozna az sem az én dolgom.

– Érdekesnek találtam és jól elvoltunk. – feleltem foghegyről miközben igyekeztem kordában tartani az indulataimat. – Nem akarok róla beszélni. Örülök, hogy vége.

– Én kicsit hiányolom az olyan exeimet akikkel jól megértettük egymást. Bár ebbe a többes számba csak egy lány és Kenma tartozik bele.

– Miért szakítottatok Kenmával? – csúszott ki a számon.. Valahogy kordában kéne tartanom magam.. Ez ma már a második olyan kérdés amit nem kellett volna feltennem.

– Barátként jobban működtünk együtt és persze így nincs nagy nyomás rajtunk. Néha még le is fekszünk egymással. – erre pont nem voltam kíváncsi.. – Te nem akarsz lefeküdni Sugawarával?

– Hülye vagy? – morrantam fel és már épp le akartam szólni, hogy milyen gátlástalan, de a szeme megcsillant a szája pedig fölényes mosolyra húzódott.

– Úgy tűnik te sokkal ostobább vagy mint én.

– Miért is?

– Eddig nem foglalkoztatott a dolog, de azt hiszem kezdem kapizsgálni miért vagy ekkora tahó mindenkivel. – dühösen löktem el magam a faltól és úgy néztem le rá, de ekkor felállt és a hirtelen lendülete miatt kissé hátrébb tántorodtam.. Vissza a falnak.. Kuroo a fejem mellett támasztotta meg az egyik kezét és úgy vigyorgott rám. – Egyszerűen szánalmas ez az egész amit művelsz. Mint egy kis kölyök hisztije amiért nem ő kapta meg az utolsó kocka csokit. – dühösen néztem rá de nem tettem semmit.. – Amint meghallottad a nevét elfordítottad a fejed és mikor megtudtad hogy együtt élnek teljesen ledöbbentél.. Érdekel mi van vele, de saját magad előtt is tagadod, hogy még érzel iránta valamit. Minden szakítás másmilyen, minden szerelem változó, de a te eseted igazán szórakoztató. Szinte sajnálom, hogy nem szúrt szemet előbb. – nevetett jó ízűen én pedig mély levegőt véve nyugtattam magam. – Összegezve.. Oikawa Tooru aki mindig egyik csajt húzza a másik után, cseppet sem törődve az érzéseikkel.. Belezúgott egy srácba.. És a szakítás után bevágta a durcát mint egy hisztis pisis és úgy tesz mintha minden ellene szólna. Nem akarsz tovább lépni rajta.. Mert te élvezed, hogy szenvedhetsz miatta. – szinte egy szempillantás alatt tűnt el a dühöm és helyette akaratlanul is rám tört a nevetés. Ekkora ostobaságot rég hallottam. Alig pár perce tudta meg hogy jártunk és máris kikerekített belőle valamit, mert azt hiszi, elég okos ahhoz, hogy Sherlock-ot játsszon. – Kinevetted magad? – kérdezte amin megint csak felnevettem.

– És még én vagyok az ostoba? – kérdeztem továbbra is nevetve. Kuroo türelmesen kivárta amíg ismét rá nézek és abba hagyom a röhögést, amit elég nehéz volt megtenni, mert akárhányszor a komoly arckifejezésére esett a pillantásom, újra rám tört a nevethetnék.

– A legutóbb rákérdeztem Kenmánál, hogy Sugawara és ő milyen kapcsolatban állnak. – a torkomon akadt a nevetés egy pillanatra, de lerázva magamról a kellemetlen érzést továbbra is mosolyogva hallgattam a mondandóját. – Úgy tűnik szeretők.

– Nem lep meg. – kuncogtam ismét, miközben elnyomtam az ˝én megmondtam, hogy ez lesz˝ hangocskát a fejemben. Hányszor vágtam Koushi fejéhez, hogy ő és Kenma már olyannyira puszipajtások, hogy csak egy aprócska löket kell és dugópajtások is lesznek. Kuroo megragadta az államat és mire kapcsolhattam volna, már egy nyelv furakodott a számba. Egy pillanatra teljesen ledöbbentem, a következőben már épp meg akartam harapni, de még időben vissza húzódott. – Barom.. – morogtam dühösen. – Nem vagyok..

– Meleg? – kérdezte fölényesen. – Egyáltalán nem vagy az esetem.. A törékeny és csendes típust szeretem, de.. Ahogy te is mondtad.. Ez érdekesnek tűnik.

– Még is mikor mondtam én ilyet?

– Mikor megkérdeztem miért jöttetek össze Sugawarával. – vigyorgott és még közelebb hajolt hozzám. – Ha valóban túlléptél Sugawarán, mi lenne ha mi is szeretők lennénk mint az exeink?

– Nem vagy az esetem.

– Mert Sugawara az eseted? – most komolyan azt hiszi, hogy belemegyek egy ilyen játékba? Szinte már gyomorforgató, hogy pont ő próbál rábeszélni egy ilyen kapcsolatra.

– A lányokat szeretem. Sugawara volt a kísérletezős fázisom. – ez nem igaz.. Basszus, ha ezt most hallaná teljesen összetörném.. Nem! Igazából nem érdekelné mit gondolok vagy mit mondok.. Mert ő már lezárta ami köztünk volt.. A jelenben él.. És én is..

– Nagyon vicces arcot vágsz. – nevetett és végre hátrált egy lépést tőlem.

– Jól szórakoztál? – kérdeztem és megpróbáltam egy lenéző mosolyt villantani, de grimasz lett belőle.

– Azt hiszem ez hosszabb menet lesz, de eddig nagyon jól szórakozom. – mosolygott majd intett és vissza ment a többiekhez.. Ez egy barom..

04. - Mit tennél ha..?