A két feladó 2. évad 1. rész

Amúgy sincs erre időm, mert..

A kávézó kellemes légköre még annak ellenére is meg tudott nyugtatni, hogy az előttem ülő férfi zagyválása egyre csak hangosabb és hangosabb lett.. Mintha ő maga is tudná, hogy nem igen figyelek rá. Mentségemre szóljon, eleinte igenis figyeltem, azonban az érdeklődésem egyre inkább alább hagyott és kezdtem undorodni tőle.. A célozgatásai és a tekintete, amivel végig mért. Ostobának tart és értéktelennek, de ő is tudja, hogy csak olyan középszerű srácoknál van esélye, mint amilyen én is vagyok. Épp ezért próbálja beérni velem és a szavaiból ítélve arra törekszik, hogy ˝beidomítson˝ mint valami kis kedvencet. Főzzek, takarítsak, mindig álljak készen egy kis szexre, tegyek meg mindent, hogy tetszek neki és ehhez hasonló elvárások.. Persze nem mondja ki kerek perec, mert az túl udvariatlan és durva lenne, de attól még elég erősen terelget efelé.. Mély levegőt vettem és belekortyoltam a tejes kávémba. Édes íze kesernyés utóhatással járt, de ez a kettő így tökéletes. Én így szeretem a legjobban.

– Meglepően csendes vagy, pedig azt hittem tanárként azért jó a beszélőkéd. – mosolygott rám és bár ez akár egy egyszerű kijelentés is lehetett volna, a lenéző hangsúly miatt, inkább sértésnek tűnt. Tekintete nyakamra siklott, mint a beszélgetés kezdete óta többször is. Talán valami fétis..

– Nehezen jutok szóhoz. – mosolyogtam negédesen, de persze neki semmi nem tűnt fel a szavak mögötti jelentésekből.. És ahogy az önző és egoista emberek nagy többsége, úgy ő is minden sértést vagy éles megjegyzést a maga ínyére formál.

– Ennyire lenyűgöztelek? Pedig még bele sem lendültem. – na, tessék.. Ha nem a kedvenc kávézómba szerveztem volna a találkozót, akkor már rég rá borítottam volna az asztalt.. A finom kávé, a halványkék falak, a sütemények illata, a növények sokasága az egész kávézóban.. Nem tenném tönkre ezt a nyugalmat, és nem akarom, hogy ki tiltsanak innen. – Általában nem hozom fel az első randin, de biztos te is megérted, hogy egy kapcsolatban mennyire fontos a kémia.. Tudod, a szexre célzok. – és íme, az apró jelek, hogy ostobának tart.

– Nahát.. Nem gondoltam volna. – motyogtam az orrom alatt és elnyomtam egy grimaszt. A férfi jó kedvűen felnevetett.. Már a nevére sem emlékszem.. – Szóval a szex.. Mi van vele? – kérdeztem és már meg sem próbáltam mosolyogni. Helyette inkább intettem a pincérnek. Mikor elindult felém az órára böktem a csuklómon és ötöt mutattam az ujjaimmal. Megtorpant, majd kérdő tekintettel tátogta el a kérdést „5 perc múlva?˝. Egy aprót biccentettem, ő pedig elmosolyodott, hogy ezek szerint jól értette, amit kértem és egy nagyot bólintva pillantott a fali órára, majd tovább ment egy másik asztalhoz. Fél füllel még hallottam, hogy a velem szemben ülő arra próbál kitérni, hogy menjek fel hozzá egy menetre és akár ott is tölthetem az egész éjszakát, hacsak nincs valami ˝sürgős˝ dolgozat javító meló.. A sürgőst kifejezetten szarkasztikusan ejtette..

– Egyedül élek, tehát ezzel sem lenne gond..

– Nem. – mondtam ki kereken mire meglepetten vonta fel a szemöldökét.

– Mármint..? Most nem?

– Később sem.

– Oh értem. Lassítani szeretnél. – bólogatott mosolyogva. – Figyelj, engem nem zavar, hogy most rögtön bele vágjunk. Mind ketten férfiak vagyunk, tudod hogy megy ez.

– Miért? Hogy megy? – kérdeztem egy kedves mosollyal, és tettettem a hülyét. Ő ezen felbuzdulva megint egy győzedelmies, kanos mosolyt villantott, amitől kezdett fel fordulni a gyomrom.

– Vannak szükségleteink. Hiába van meg köztünk az összhang, mert köztünk egyértelműen meg van. A kisugárzásod olyan megnyugtató és kedves. Bármit el tudok neked mondani, és természetesen te is nekem. – eddig nem ezt tapasztaltam. Lehetséges, hogy ő valaki mással beszélgetett? – De a dolog fontosabbik része a testi.. Szóval.. Érted..

– A szex. – segítettem ki, na nem mintha eddig nem tudta volna kimondani.

– Pontosan. Látod? Érted te. – miért beszél velem úgy, mint egy gyerekkel? Kiakasztó.

– Szóval, ha jó a szex, jó minden?

– Pontosan! – ujjongott. Mekkora idióta..

– Igazad van. A szex tényleg fontos, de vannak olyan emberek, akiktől egyenesen a hányinger kerülget.

– Ne is mond. – nevetett. – A múltkor egy fazon megpróbált rám mozdulni. Büdös volt és igénytelen. Azt hittem megütöm. – kétlem, hogy bárki rá hajtana..

– Ezen túl.. Vannak emberek, akik igényesek, még is undorodom tőlük. Ahogy beszélnek hozzám, ahogy rám néznek, egyszerűen kiakaszt. A gondolat, hogy akár csak hozzám érjenek, menten elhányom magam.

– Hát.. Még jó, hogy köztünk nincs ilyen probléma, nem igaz? – kérdezte előrébb dőlve az asztalon.

– Micsoda szerencse. – ironizáltam majd elővettem a tárcámat mire felcsillant a szeme.

– Máris induljunk?

– Még hozzá két ellenkező irányba. – fizettem ki a kávémat a mellénk lépő pincérnek. A ˝partnerem˝ zavartan pislogott rám, de én már fel is álltam az asztaltól. – További szép estét. – köszöntem el a pincértől és elindultam a kijárat felé.

– Várj már! – indult volna utánam, de a pincér elkapta a karját és felszólította, hogy fizessen. Remélem nem hitte, hogy az ő rendelését is én álltam.. Még a járdáról vissza pillantottam az üvegen át, és láttam ahogy a zsebében matat. Azt hiszem tényleg jobb nekem egyedül. Felsóhajtva indultam haza és bár nem akartam feleslegesen agyalni.. Azért még is csak kiakasztó volt ez a fazon.. Még rosszabb volt, mint azok akik csak szexre hajtanak.. Ő azt is elvárta volna, hogy körbe ugráljam. Nem is értem miért válaszoltam neki. Talán ideje lenne végleg befejezni ezt a baromságot. Egy pillanatra megtorpantam egy elektronikai üzlet kirakata előtt.. A kirakatban lévő tévében a nemzeti röplabda bajnokság ment. Wakatoshi még mindig eszméletlen jól néz ki. És persze.. Oikawa is.. Egy pillanatig elidőztem a képernyő előtt és Oikawa tökéletes feladását néztem.. Ahogy az izmai megfeszülnek és elernyednek.. Ahogy levegő után kapkod.. Izzadtság gyöngyözik a homlokán.. És a tekintete.. A kamera ezúttal Kurrot mutatta aki magabiztosan blokkolt egy támadást. A csapatban olyan tagok is voltak akiket nem ismertem, de elég sokan voltak a csere padoknál is.. Köztük Bokuto aki tűkön ülve várta, hogy sorra kerüljön, és Kageyama aki mintha az edzőjüket próbálta volna megölni a tekintetével.. Na és persze Noya.. Egy lemondó sóhajjal indultam tovább. Még mindig leblokkolok ha meglátom Oikawát, még akkor is ha csak egy képet látok róla.. Bár elvégezte az orvosit, végül csatlakozott a Japán Sportszövetség Röplabda csapatához. Mivel ezzel meglehetősen jól keres, és végtére is megvan az orvosi diploma és szakképesítés, a szülei elfogadták, hogy a fiatal éveit a röplabdának szenteli. Ennek ellenére a kapcsolatuk még mindig nem felhőtlen, bár lehet az évek alatt javult a helyzet. Mondjuk a szüleit ismerve ezt erősen kétlem. És ha már szülők, ott vannak az enyémek is.. Mikor tudomást szereztek a kapcsolatomról Oikawával, meglepően jól kezelték a helyzetet. Anyám már sejtette egy ideje, az apám pedig úgy hitte, hogy csak próbálgatom magam.. Később mikor tudatosult benne, hogy nem kísérletezésről van szó, hanem száz százalékosan meleg vagyok, kissé letört volt.. Megkért, hogy próbáljak összejönni egy lánnyal és mivel nem csapott botrányt Oikawa miatt, így a szakítás után egy fél évvel, összejöttem egy lánnyal.. Nem tartott sokáig a dolog, főleg miután a szex sem működött.. A lány bizonygatta, hogy szex nélkül is velem marad, és ha még is le akarnánk feküdni, akkor vannak rá bogyók.. De egy férfinek elég nagy érvágás, ha nem áll fel mikor kéne.. Szóval elmondtam neki miért van ez.. Persze megsértődött és hatalmas tragédiának érezte, hogy belém szeretett. Részben megértettem az indulatait, de.. Attól még rosszul esett. Azóta én is elvégeztem az egyetemet és tanári diplomát szereztem. Ami pedig a továbbiakat illeti..

– Tadaima! (Megjöttem!) – léptem be a lakásba és levéve a cipőmet fáradtan felsóhajtottam.

– Okaeri.. (Üdv itthon..) – hangzott a halk válasz a nappaliból. Kenma a kanapén feküdt és a tv-t nézte. A kezében egy nintendo pihent. Követtem a tekintetét a tv kijelzőjére. Oikawát ekkor cserélték le Kageyamára a pályán.

– Nyerésre állnak? – kérdeztem letéve a kabátomat.

– Nem. Két ponttal le vannak maradva és az előző szettet is elbukták. – felhúzta a lábait, ezzel helyet szorítva nekem a kanapén. Leültem és hagytam, hogy az ölembe fektesse a lábait. – Milyen volt a randid? – kérdezte továbbra is a kijelzőt nézve, amin épp az ellenfelet mutatták, majd a kamera távlatba váltott.

– Ittam egy kávét és itt véget is ért minden pozitívum.

– Hmm.. Szóval ő is tapló volt..

– De még milyen.. – motyogtam az orrom alatt. Kuroo és Kenma akkor szakítottak mikor az egyetem utolsó évében jártam. Bár a részleteket nem tudom, de én se nagyon beszéltem az Oikawával való szakításról. Kenma is azt mondta amit én mondtam Daichinak és a szüleimnek..

Jobb nekünk külön.

De ez nem igaz.. Hiába mondogatom ezt, nagyon gyűlöltem az egészet.. A féltékenykedése az őrületbe kergetett, de ami ennél is jobban bosszantott, azaz hogy nem tudtam meggyőzni róla, hogy csak őt szeretem. Miután külön váltunk, minden kapcsolatot megszakítottunk egymással. Olyannyira mindent, hogy az ott felejtett holmimat sem kértem vissza, és a nálam hagyott cuccait sem jutattam el hozzá. Egy dobozban tartottam és nagy x-el jelöltem meg, hogy ha egyszer újra találkozunk és alkalmam nyílik rá akkor vissza adhassam.. Vagyis ezt mondom, de inkább csak nincs szívem kidobni. Bár alaposan leragasztottam a tetejét és évek óta hozzá sem nyúltam, azért még is ott van a szekrényben.. Kenma hirtelen tüsszentett ami kizökkentett a gondolataimból és a fekete hajú fiú felé fordultam. Egy gyűrött zsebkendőbe törölte meg az orrát.

– Pedig már azt hittem elmúlt.. – mormogta kissé bosszúsan. Hetek óta náthás és bár az orvos azt mondta maradjon itthon, ő még is kiment a házból. Kenma elővett a zsebéből egy maszkot és a fülére akasztotta.

– Hagyd csak, engem nem zavar. – mondtam el ezredjére is, de ő akkor is felvette.. Azt mondta nem akar megfertőzni, bár ha eddig nem kaptam el, akkor ezután sem fogom.

– Holnap mikor mész be a suliba? – kérdezte és mivel a tv-ben épp elkezdődött a reklám, felém fordult.

– Délben, de korán kelek, hogy el tudjak menni a gépemért. Azt mondták már kész van. Felkeltselek reggel?

– Ühm.. – bólintott. – Köszönöm. – fűzte hozzá amin elmosolyodtam.

– Nincs mit. – ekkor meghallottuk a sport közvetítő hangját, így ismét a kijelző felé fordultunk. Hogy szánalmas-e, hogy az exeinket vizslatjuk a sport csatornán? Nem hiszem.. Már akkor is néztem az adást amikkor még általánosba jártam. Inkább az lenne a fura, ha csak azért nem nézném, mert Oikawa a csapat tagja lett. És őszintén szólva amióta szakítottunk minden sokkal könnyebb. Bár eleinte elég kusza volt minden és ezerszer lejátszottam a fejemben, hogy hogyan fogok bocsánatot kérni, és hogy jövünk újra össze, de végül felhagytam ezzel. És ez Kenmának köszönhető. A suli mellett mind ketten egy videótékában dolgoztunk és mikor megtudtam, hogy ő és Kuroo együtt vannak, nagyon örültem nekik. Az egyetem és a munka miatt keveset jártam haza, így lassanként minden kapcsolatom megszakadt Kouval és Shinoharával. Tavaly mikor haza látogattam elnéztem a bárba. Csak Teruma volt ott. Tőle tudom, hogy Kou Franciaországban él és azon ügyködik, hogy híres cukrász lehessen, Shinohara pedig egyszerűen lelépett és annyit sem mondott, hogy ˝rizskeksz˝. A volt osztálytársaim közül csak Daichival váltunk pár üzenetet hébe hóba, és Kenma révén Hinatáról tudok ezt-azt. Daichi edzőként dolgozik Nagoyában, Hinata pedig otthon maradt és a földeken munkálkodik a családjával. Fáradtan felsóhajtottam mikor végül a Japán csapat elvesztette a mecset.

– Kuroo most biztos ki van borulva. – jegyezte meg Kenma.

– Jól leplezi.. Meg a többiek is. – a csapat nem vert le botrányos hisztit, nem csapkodtak semmit és nem rúgtak bele semmibe. Illedelmesen meghajoltak, kezet fogtak az ellenfeleikkel és gratuláltak a győzelmükhöz, majd emelt fővel elhagyták a pályát. – Sosem vágytam arra, hogy ott álljak.. – hiába imádtam a röplabdát, nem vágytam hírnévre. Csak azért játszottam mert szerettem csinálni.

– Én röplabdázni se akartam soha.. – mert végtére is Kuroo miatt döntött úgy, hogy játszani fog, és Hinata miatt szerette meg a játékot. – Megkívántam a halat.. – ezen halkan felnevettem.

– Holnap veszek hazafelé jövet. – biccentettem. – Tegnapról maradt zöldséges rizs. És a fagyóban van gyorsfagyasztott fasírt. – meg azt hiszem reggel hagytam pár tojást a tartóban, ha esetleg Kenmára rátörne az omlett ehetnék mint a legutóbb.

– Jól hangzik.. Akkor együnk. – ült fel és leemelve az ölemből a lábait hangosan ásítva felállt. Meglepően magas lett a gimi után. Pár centivel túltesz rajtam, de a dereka meglehetősen karcsú.. És bár erős, még is egész vékony. Én is felálltam és követtem a konyhába. Már elővette a serpenyőt amibe olajat öntött. A hűtőhöz lépve kivettem a fagyasztóból a fasírtot. Jégakuk, hínár és borsó. Majd veszek még zöldség keveréket meg valami gyorsfagyasztott húsnak tűnő valamit mint ez a fasírt.. Becsukva a hűtőt letettem az asztalra a tasakot és leültem az egyik székre.

– Gondolkodtam rajta, hogy a tanítás mellett, dolgozhatnék a kávézóban. Vagy a könyvesboltban. Mivel nem sokat változtatok a teszteken és nincs egy osztályom sem, hétvégén ráérek. – Kenma kérdőn pillantott felém.

– Attól, hogy én több helyen dolgozok, neked nem kell.

– Nem azért.. Bár közre játszik.. Csak valahogy ki szeretném tölteni azt az időt amit ostoba randikra fecsérelek.

– Hogy azt mondhasd magadnak, ˝áh, amúgy sincs erre időm mert dolgozok.˝ ?

– Nem.. – nevettem kínosan. – Talán. – hajtottam le a fejem. – Neked nem fárasztó három helyen dolgozni egyszerre?

– Nem. – bontotta fel a tasakot és kivett belőle hat szelet fasírtot. Az ideje nagy részében egy gyorsétteremben robotol. Pénteken, szombaton és vasárnap egy színházban dolgozik a díszleteken, és gyakran hívják be esténként is a hét bármelyik napján. És a gyorséttermi beosztásához igazodva egy virágüzletben is dolgozik. Miután szakítottak Kurooval, a munkába temetkezett.. Nem akart a szüleivel élni, így felajánlottam, hogy költözzön hozzám. Egyedül nehezen tudtam fizetni az albérletet, így mind a ketten jól jártunk. Velem ellentétben, ő még mindig találkozgat Kurooval ha úgy adódik, hogy Kuroo a városba jön, vagy itt utazik át.. A barátságuk megmaradt, de nem sok esélye van, hogy újra összejönnek. Bár Kenma nem mondja, de valószínűleg eléggé zavarja, hogy így alakultak a dolgok. Próbál elsiklani az érzései felett és többnyire csak videójátékozás közben mutat erős érzelmeket. Hamarabb felordít egy játék miatt, mint mondjuk egy ráboruló létra miatt. Hamarabb megkönnyezi egy játék végét, mint egy hírt az unokatestvére esküvőjéről (Nem Kou-ról van szó.. Egy másik unokatestvér.). Bár jó ez így.. El vagyunk.. Figyelünk egymásra, van kihez szólni, együtt eszünk és együtt intézünk el dolgokat a városban.. – Koushi. – fordult felém mire felemeltem a fejem ő pedig közelebb hajolva megcsókolt. – Ez finom? – kérdezte és minden bizonnyal a szószra gondolt amit az imént kezdett kikeverni.

– Hmm.. Egy kicsit édes nem? – kérdeztem mire elgondolkodva lépett vissza a kis tálkához és újra megkóstolta.

– Egy kicsit tényleg az.. – motyogta az orra alatt majd rám pillantott. – Nagyon émelyítő?

– Annyira nem. A fasírt amúgy is kicsit csípős szokott lenni. – vontam vállat. – Megágyazok. – álltam fel és elindultam kifelé, de még az ajtóból visszanéztem. – Neked is megágyazzak vagy velem alszol? – kérdeztem bár még mindig a szósszal volt elfoglalva.

– Ha téged nem zavar akkor veled. – mondta félvállról. Csak biccentettem és elindultam megágyazni kettőnknek az én szobámban. Gyakran előfordul, hogy együtt alszunk vagy fürdünk.. De a kapcsolatunk nem szerelmen alapul, hanem sokkal inkább a kényelmünkön. Én néha randizok, ő néha össze fekszik az egyik munkatársnőjével. És ezen egyikünk sem akad ki, nincsenek felesleges kérdések és kötelességek. Nem erőltetünk semmit.. Nem kötelező semmi. Ha valamelyikünknek nincs kedve a másik közelségéhez, abból nincs sértődés.. És ha lefekszünk, vagy megcsókoljuk a másikat, abból sem csinálunk ügyet és nem gondoljuk tovább.. Mégis.. Egyszer szeretnék egy olyan kapcsolatot ami olyan volt mint Oikawával.. Csak kevesebb féltékenykedéssel és veszekedéssel.

02. - Ideje változtatni..