Kelepce 02 - 7. rész
Nagy szarban vagyunk..
Fáradtan bicegtem a kocsihoz, ügyelve arra, hogy egyetlen rossz mozdulatot se tegyek ami miatt az albínó esetleg cukkolhatna az út alatt. Ez azonban elég nehezen ment, ugyanis már maga a séta is fájdalmat okozott és alig pár órával ezelőtt még a lábaim is remegtek.. Eddig is tudtam, hogy Itachi sok szexet igényel, de nem gondoltam volna hogy ennyire sokat bír egyszerre.. És mikor azt hittem, hogy végre elégedett… „– Egész jól bírtad. Holnap emelhetünk a szinten.” Ezt mondta..
– Ohayo.. – mormogtam az albínónak mikor kinyitottam a kocsi ajtaját, azonban itt újabb akadályba ütköztem.. Most le kéne ülnöm a fenekemre.. Mármint A Fenekemre.. Legszívesebben hason feküdnék a hátsó üléseken..
– Reggelt.. – köszönt vissza szintén elég kómásan. – Jégaku a hátsó ülésen. De felőlem feküdhetsz is. – legyintett így kíváncsian bekukkantottam a kocsiba, hogy láthassam az arcát.. A kinézete megegyezett az enyémmel, és egy törölközőn ült, amiben gondolom jégakuk voltak. – Imádom a novembert. – sóhajtotta kissé kábán.. Ez most egy boldog vagy egy fáradt sóhaj akart lenni? És amit mondott az ironikus volt vagy..? – Pattanj be hátra vagy előre, nekem mindegy csak menjünk végre, még dolgunk van.
– Biztos jó ötlet így vezetned? Úgy nézel ki mint aki be van tépve.
– Te is hasonlóan festesz. – bókolt vissza.
– Kedves.. – motyogtam az orrom alatt majd azzal a lendülettel kinyitottam a hátsó ajtót és kivettem egy törölközőt meg két jégakut.
– Ha kényelmesen szeretnél üli akkor inkább vedd ki mind a hármat. – javasolta. Tekintve hogy ő valószínűleg már átélt pár novembert Kakuzuval, hallgatnom kellene rá.. Kivettem mind a hármat, majd gondosan belehajtogattam őket egy törölközőbe és letettem az ülésre.
– Nagyon fájni fog? – kérdeztem de az értetlen pillantásából le tudtam szűrni, hogy kettőnk fájdalom küszöbe elég messze van egymástól. Nagy levegőt véve óvatosan ültem le.. Lassan engedtem ki a tüdőmben lévő levegőt.. Nem volt annyira vészes..
– Nyugi, mire öregek lesztek bírni fogod a strapát, addig is örülj a strapabíró fiatalságodnak. – mosolygott de nem igazán volt erőm arra hogy viszonozzam. Miután becsuktam az ajtót és bekötöttem az övemet, Hidan beindította a motort és egy lassabb sebességgel indult el. Valószínűleg a sok úthiba miatt.. Pedig ezek még nem is olyan vészesek mint külföldön. – Gondolom hosszú estéd volt. – jegyezte meg.
– Ahogy neked is. – biccentettem.
– Van csoki a kesztyű tartóban meg mochi és vettem pár áfonyás zsömlét. – kíváncsian nyitottam le a kesztyű tartót és rögtön a zsömlékre startoltam rá. Nem úgy néz ki mint a bolti.. És szerintem több krém is van benne..
– Vetted vagy csináltad?
– … Igazából Kakuzu sütötte.. – ismerte el. Az arcára halvány pír kúszott ami legalább egy kis színt adott a fakó arcának. – Az évnek ebben az időszakában gyakran kezdeményez és ilyenkor többször is csináljuk egymás után.. Kakuzu igazából nem szeret sütni, sem pedig főzni, de mikor látja, hogy teljesen ki vagyok facsarva, mindig csinál valamit nekem amit szeretek. Áfonyás zsömle, angolna, marha leves és hasonlók. – valahogy nem nézem Kakuzuból, hogy ilyet tegyen.. – Persze nem mondja ki kereken, hogy azért csinálja mert tudja hogy szeretem, hanem mindig arra hivatkozik, hogy hirtelen megkívánta. – nevetett fel de sziszegésbe fulladt a vége így inkább abba hagyta. – Itachi nem kedveskedett neked semmivel?
– Megdicsért, hogy milyen jól bírtam az iramot. – morogtam kelletlenül. – Bár valahogy azt sem tudom elképzelni, hogy neki álljon sütni.. – pedig egész jól állna neki.. Mondjuk neki bármi jól állna, mindegy mit csinál vagy mit hord. – Azt mondtad dolgunk van. Akkor ma nem csak ˝járőrözünk˝?
– Először is, ne mond idézőjelesen a járőrözés szót. Ez komoly feladat. A kérdésedre válaszolva, igen Deidara, ma sok dolgunk van. Emlékszel a tegnapi csomagra amit Hinatától hoztunk el?
– Igen. Ritka növények voltak benne.
– Pontosan. Ez volt az ára annak, hogy információhoz jussunk. Mikor visszajöttünk Konant ráállították Kisame egyik emberére, hogy ijesszen rá vagy mi. Na jó, nem próbálom meg levezetni a történteket mert én sem igazán értem, majd Itachi elmondja ha nagyon érdekel, a lényeg, hogy a Fekete Grízlik furcsán viselkednek és a Fehér Galambok is készülnek valamire. Tekintve hogy az egyik fő vezér külföldön van és jelenleg csak három fővezér tud készenlétben állni a két ellenséges szervezettel szemben akik baromi sokan vannak, elég kevés az esélyünk és fogalmunk sincs mire készülnek.
– Várj ez egy kicsit.. – idegesen dörzsöltem meg az orrnyergemet és fáradtan felsóhajtottam. – Tehát csak annyit tudunk hogy készülnek valamire.. A végkifejletet nem tudjuk megjósolni előre, de ha még is meg kéne akkor elég kevés esélyünk van arra, hogy megelőzzük a bajt és a reménykedéssel nem sokra megyünk. Nem kéne ilyenkor egy megbeszélést tartani vagy valami?
– Itachi ma találkozik a másik két alvezérrel és a fővezérrel. Konan is vele tartott.
– Szóval amíg ők a lépeseken dolgoznak addig mi..
– Cselekszünk. Ki kell derítenünk mire készülnek a grízlik. Kisame csapata most a kikötők és a kereskedelmi utak védelmével foglalkozik miközben a saját feladataikat is ellátják na meg ott van az egyik embere. Az a kis vörös srác aki meg egy galamb után kutakodik miközben Itachi öcsére is vigyáz.. Elég bonyolult szitu.. Azt sem értem Itachi hogy tud fejben tartani annyi mindent. – összességében Hidant sok információval megdobálnak de mindegyik lepattan róla és max egy-két értelmes vagy épp értelmetlen mondat suhan át a fején amit vagy megjegyez vagy rosszul közöl. Itachi egyszer azt mondta, hogy bár Hidan nem épp a legokosabb, mégis nagy szüksége van rá. Néha a butaságokból jönnek a legjobb ötletek és az sem elhanyagolható tény, hogy Hidan nagyon erős és jól elvégzi a munkáját, legyen szó bármiről, ő cselekszik. Ez talán azért van mert Kakuzu mindig mögötte áll és támogatja őt, épp ezért nem fél semmitől.. Vagy épp ellenkezőleg? Azért olyan hatékony mert mindenáron haza akar jutni hozzá? Én gyorsan és alaposan dolgoztam de nem volt hová visszatérnem.. Akkor nekem miben rejlett az úgynevezett ˝erőm˝?
– Akinek a csomagot vitted.. Mit mondott neked?
– Megerősítette a tényt amit már amúgy is tudtunk. Orochimaru egy grízli, pontosabban egy aljas féreg de ez most nem számít.
– Személyesen is ismered?
– Nem traccspartiztunk soha, de elég sokszor tett nekem keresztbe. A srác akinek a füvek kellettek, ismeri az egyik emberének az ismerősét. Valójában a srác egy civil, de miután megfenyegették a családját, ők is segítségért könyörögtek a rendőrségen.. Ott látta azt a férget és az egyik emberét. Kabunak vagy minek hívják. A lényeg hogy a füvekért és a védelemért cserébe poloskákat kellett elhelyeznie Kabuki holmijai között.
– Kabuto.
– Hm?
– A neve Kabuto. Orochimaru egyik bizalmasa. Szóval lehallgattátok a poloskákat?
– Kisame egyik segítője végezte a kutakodást. Elég sok mindent hordott össze, de a lényege annyi, hogy Orochimaru sok mindent tárol a gépén. Itt jössz a képbe te. Én nem értek a hackeléshez.
– Itt van a telefonod?
– Ja.. Miért?
– Van rajta internet?
– Igen de elég lassú.
– Az nem baj. Majd gyorsítok rajta. – tartottam felé a kezem, mire kissé vonakodva ugyan de elővette a készüléket és átadta nekem.
– Most mit akarsz csinálni?
– Megkívántam a sobát egy kis fagyival.
– Mármint a telefonommal..
– Ha van egy készüléked amivel fel tudsz csatlakozni a világhálóra, bármelyik rendszerbe be tudsz lépni. Az interneten nagyon egyszerű programok is vannak amivel rá tudsz csatlakozni mások gépére. Ezért érdemes jelszóval levédeni a számítógépeket még akkor is, ha valaki éppenséggel egyedül él.
– Aha..
– Most úgy teszel mintha értenéd?
– Ja..
– Le van védve.
– Akkor nem tudod feltörni?
– Azt nem mondtam. – számítógépen azért könnyebb lenne..
Kisame türelmetlenül dobolt az asztalon és az órát figyelte. Kira késik.. Ez nem jellemző rá.. Most még arra sem tudunk hivatkozni, hogy talán Kaname tartja fel az otthonukban. Még is hogy állhatott minden a feje tetejére alig egy hónap alatt?
– Itachi.. Szerinted mennyi rá az esély, hogy Shinohara túléli?
– Még mindig ugyanaz a válaszom Kisame. – már vagy ezredjére kérdezi ugyanezt. Én is az órára pillantottam. Kira hívott össze minket, akkor mégis hol marad már? A kopogás hallatán az ajtó felé pillantottam, amin Konan lépett be.
– Elnézést a zavarásért.. – nem zavart meg semmit. – Itachi-san, Hidan nem érte el telefonon. Megkért, hogy szóljak, nézze meg az üzeneteit. Sikerült információt szerezniük a Fekete Grizzlykről. – elővéve a mobilomat néztem meg az e-mailemet. Hidan egy hosszabb üzenetet is küldött ami minden bizonnyal Deidara műve lehetett, a megfogalmazása alapján. Konan becsukta az ajtót és ismét kettesben hagyott minket.
– Mit üzent? – kérdezte Kisame így odaadtam neki a telefont. Mivel Atsushi külföldön van, így Kurotsuchit bíztam meg a feladattal hogy nyomozzon a Fehér Galambok után, a többi kémem pedig különböző városokban tartózkodnak éppen. Deidara pedig Hidan védelme alatt biztosan nem keveredik bajba. – A fegyverraktár? Több raktárunk is van és minden tagnak saját fegyverei is vannak. Mit akarnak ezzel a húzással?
– Gondolkodj egy kicsit Kisame. Kinek a nevén vannak azok az épületek amiket felsoroltak? – Kisame újra átolvasta a listát.
– Shinohara..
– Valószínűleg a többi raktárunkról is tudnak, de.. Shinohara csapatai szerzik be a fegyvereinket. Ők figyelik a kereskedelmet és ők is kereskednek fegyverekkel. A szervezetünk pénzforrása a kereskedelem. Mi nem árulunk embereket, sem pedig kábító szereket. A másik két szervezet sokkal több összeggel rendelkezik. Kevés az orvosunk, mivel a kórházak nagy része a Fehér Galambok játszótereként szolgál, míg az Uchiháké a rendőrség és a katonaság minden hatalma. Ha kilövik a kereskedelmi szálunkat, az hatalmas problémákat szül majd.
– Ráadásul Shinohara most nem tartózkodik Japánban.
– Valószínűleg ezért választották ezt az időpontot a támadásra. Shinoharának van engedélye a kereskedelemre ahogy nekem is. Azonban nekem nincs engedélyem annyi fegyvert felhalmozni mint amennyit Shinohara beszerzett. Persze semmi értelme a szabályok szerint játszani, elvégre ebben a nyamvadt országban a törvények nagy részét a Fekete Grizzlyk alkotják a saját akaratuk szerint.
– És pont ők azok akik nem tartják be őket. – így igaz. Az ország helyzete nevetséges.. És nem csak Japáné.. Azok az országok akik még versenyben vannak, mind ezt teszik. De azok sincsenek jobb helyzetben akik már kiestek a ˝versenyből˝. Ha egyesítenénk a hatalmunkat más országokkal, akkor bele akarnának szólni a szervezet dolgaiba, hogy a saját hasznukra legyenek ezzel. Pénzt akarnak és hatalmat, már pedig ez a kettő kéz a kézben járnak. – Három dátum is szerepel az üzenetben. Ha nem tudjuk melyik a pontos a dátum, akkor hátrányban leszünk. Jobb lenne, ha most inkább elrejtenénk a fegyvereket valahová.
– Túl kevés ember áll a rendelkezésünkre és túl kevés az időnk is. Én nemrég tértem vissza, Sinohara és az emberei távol vannak. Maradt két klán, a közelben lévő embereim és te meg a három testvér.
– Az Inuzuka klánban még mindig nagy a felfordulás. Te nem voltál itt, de időközben újabb viszályok alakultak ki Kiba vezetése alatt. Még zöld fülű és próbál rendet tenni, de ezzel csak még inkább felbolygatja őket. A szabályok amiket elrendel, logikusak és hasznosak, de a klán tagjai nehezen tudják elfogadni őket.
– És mi van a Hyuugákkal?
– Róluk nem tudok semmit. Ha Kira itt lenne, részletesebben be tudna számolni az Inuzukákról is, de pillanatnyilag Kira embereiről csak ennyit tudok.
– Tehát tényleg semmi esélyünk a raktárak kiürítésére..
– Akkor harcolnunk kell, nem igaz? Elvégre hiába szereztünk engedélyt a kereskedelemre, ez őket nem érdekli. Mindannyian tudjuk, hogy illegális tevékenységeket folytatunk épp ezért az egyetlen végkimenetel a harc.
– Nem tudjuk a pontos időpontját annak, hogy mikor akarják kirabolni a raktárhelységet. És azt sem tudjuk pontosan, hogy melyikkel akarják kezdeni. És ha rá is állítanánk pár embert arra hogy tartsák figyelemmel az épületeket, nem tudnánk mit tenni.
– Miért nem? Igaz hogy kevesen vagyunk, de a listán mindössze 8 épület szerepel. Nyolc kisembert könnyű lenne előkeresni, akár pár kémedet is vissza rendelhetnéd erre a pár napra. Úgy lenne logikus ha nem csak egy embert állítanánk őrségbe hanem minimum kettőt, ha esetleg az egyiket kiszúrják és elhallgatatják. Természetesen a beépített kamerákat is kezelésbe venném, bár azokat könnyen tudják hatástalanítani, akár mindet egyszerre.
– Rendben akkor legyen így. – egyeztem bele. 16 ember. Össze kell számolnunk, hogy kiket helyezzünk ki. – Azonban még így is túl kevesen vagyunk. És amiatt is aggódom, hogy ez az egész csak egy elterelés, hogy amíg mi minden emberünkkel a raktárakat próbáljuk védeni, addig ők megszerzik azt amit igazából akarnak. – az ajtó kinyílt mi pedig Kira felé fordultunk, aki kissé idegesen ült le közénk.
– Konan beavatott az imént. Igaz hogy a Fekete Grizzly a fegyverraktárainkra utazik?
– Igen. Kissé húzós menet lesz, de azt hiszem meg tudjuk oldani. – Kisame és a pozitivitása. Éljen.. Kira dühösen morrant fel amit nem tudtam mire vélni. – Minden raktárépületet megfigyelünk majd.
– És ha egy csapat megjelenik akkor odasietünk és megakadályozzuk a támadást? – kérdezte Kira ironikusan.. Na azért egy kicsit visszafoghatná magát.. Kedveljük meg minden, de mégis csak 16 éves.. Legalább a korunk miatt meg adhatná a minimális tiszteletet nem? Mikor én voltam fiatal kapásból lekevertek egyet ha úgy érezték tiszteletlen vagyok. Pedig már akkor is alvezér voltam.
– Egyenlőre nem sok mindent tehetünk, minthogy várunk. – emelte meg a hangját Kisame. Úgy tűnik ezúttal ő sem tud szemet hunyni Kira éles nyelve felett. Mióta ismeri Shinoharát, kicsit szelídebb lett, de most hogy ő nincs itt..
– Jól tudom, hogy semmire nem megyünk azzal, ha kapkodunk. A legnagyobb problémát az jelenti, hogy két oldalról kapjuk a támadást és mindkettő homályos. Nincs elég emberünk a városban, ha pedig gondolkodás nélkül haza rendeljük a környező városokban tartózkodókat, akkor azzal nem csak a munkájukat szakítjuk meg, hanem azt is felfedjük, kik is az embereink.
– Hogy érted, hogy két oldalról kapunk támadást? – ragadta ki Kisame a lényeget.
– A Fehér Galambok tudnak arról, hogy most a kikötők védelme könnyen kijátszható és kapva az alkalmon egy nagyobb szállítmány érkezik. Embereket hoznak és szervekkel meg drogokkal tömik meg a hajót mikor vissza indítják. Hatalmas összeget kapnak, az embereket pedig bónuszként adják. Az emberek egy része valószínűleg a Fekete Grizzlyké lesz. Tokuma látta hogy Madara és Hashirama a múlt éjjel tárgyaltak valamin egy bárban. A csapos aki ott dolgozik, Uzumaki Naruto. Úgy tűnt, hogy hallgatózik, szóval most már biztos hogy az egyik szervezet tagja, csak azt nem tudjuk még kinek dolgozik.
– Hatalmas csavar lenne, ha kiderülne, hogy a mi emberünk.
– Kisame, most ne viccelődj. – intettem le, bár van valami abban amit mondott. Bár drogot találtak a házában, semmi sem bizonyítja, hogy árulja. Lehet, hogy ő használja és akkor nincs kizárva a tény, hogy talán mégsem tartozik egyik szervezethez sem, de akár az is előfordulhat, hogy Kaname egyik embere aki próbálja felmérni kik tartoznak egyes szervezetekhez. – Ha a Galambok és a Grizzlyk összefogtak ellenünk, akkor nagy szarban vagyunk.
– És pont most nincsenek itt Shinohara emberei..
Megjegyzések
Folytasd hamar����❤
Azok az írók akik csak a saját vágyaikról tudnak írni elég unalmasak vagy épp csak egy siker könyvük van, bár az máris több mint sok embernek. A lényeg az, hogy bár az író óhatatlanul is elrejti magát a sorok között, nem feltétlenül a főszereplőben találod meg :) Ez egy ijen történet volt, mert menthetetlen yaoi fan vagyok, de a hetero írásaim között aligha akad egy-kettő amiben kicsit erőszakosabbak a szereplők. ^^
Megjegyzés küldése