Sziklarejtek árvája 40. rész

A pihentető nyaralás fárasztó végkimenetele.. És az indokolatlan jókedv.

A nap melege és a hullámzó víz hangja igazán kellemes lett volna, ha.. Ha nem lett volna ennyi ember.. Gyerekek, felnőttek, férfiak és nők, idősek, szerelmesek, barátok, több mint barátok, Kiba.. 

– Kankurounak mi baja? – huppant le velem szemben Konan mikor végre felszabadult egy asztal a strandbüfében. 

– Egyértelműen Kiba. – morogtam az orrom alatt és a parton ácsorgó Kankurout néztem aki bár egész jól bírja a meleget, egészen Kibáék érkeztéig strandnadrágban volt, de most egy fekete strandpulcsit vett magára, bár nem húzta össze elöl.. 

– Mi baja Kibával? – kérdezte Konan még mindig kissé zavartan. 

– Majd ő elmondja. Túl személyes ahhoz hogy én meséljem el. 

– Miért vagy most ilyen antiszoc? Úgy viselkedsz mint Nagato. – biccentett a vörös felé, aki a napernyő alatt, felhúzott térdekkel kuporgott és a telefonjával csinált valamit. – És vedd már le azt a szart, úgy nézel ki mint egy nő. 

– Na bekaphatod. A vak is látja hogy férfi vagyok. 

– A strandpulcsid rohadtul eltakarja a fürdőgatyád. Több pasas is megnézett mert azt hitték nincs rajtad bikini. 

– Nem tévedtek. Tényleg nincs rajtam. – mondtam, de Konan csak a szemeit forgatta. 

– Mit hozhatok a hölgyeknek? – lépett mellénk egy félmeztelen srác és egy gyönyörű mosolyt villantott. Felálltam a padról és lehúztam a strandpulcsimon a cipzárt majd csípőre téve a kezeimet rá néztem a napszemüvegem mögül. 

– Mert szerinted így néz ki egy ˝hölgy˝? – kérdeztem mire elnevette magát. Na bekaphatod! 

– Elnézést. – komolyodott meg én pedig unottan húztam fel a pulcsimon a cipzárt és vissza ültem a helyemre. – Mit hozhatok? – kérdezte újból. 

– Én sült tintahalat kérek krumplival és desszertnek egy nagy adag dangot sziruppal. – adta le a rendelését Konan. 

– Én dangot szintén sok sziruppal és egy nagy adag fagyit. – a srác halkan kinevetett de nem vettem róla tudomást.. 

– Mindjárt hozom. – hagyott ott minket. Konan már épp szólásra nyitotta a száját de leintettem, ezzel is jelezve, hogy nem kérek a kínos megjegyzéseiből. Pár perccel később Kankurou ült le mellém de nagyon úgy tűnt, hogy Kibát nem tudta levakarni mert ő meg csakhamar megjelent Konan mögött és leült Kankurouval szemben. 

– Ez a te lábad mi? – kérdezte Kankurou de Kiba mosolygó arca mindent elárult, így Kankurou nem félt rá taposni szegény kölyök tappancsára. 

– Kegyetlen vagy.. – szipogott Kiba. 

– Most komolyan, mi van veletek? – kérdezte a kékség. 

– Szeretem őt, ő meg utál. – ismertette a tényeket Kiba. 

– Bazd meg.. Nekem csak meleg ismerőseim vannak? – kérdezte Konan csak magától, mire Kankurou dühösen rá mordult. 

– Ne vegyél egy kalap alá Hidannel és Deidarával! 

– Ne vegyél egy kalap alá Hidannel. – biccentettem én is. Voltak már csajaim. Tehetek én róla, hogy mindkét nem szerint ellenállhatatlan vagyok? 

– És te amúgy mióta vagy meleg? Nem azzal a szőke csajjal jársz az osztályodból? – nézett Kibára Konan. 

– Az a szőke csaj Ino és csak barátok vagyunk. Bár sokan azt gondolják, hogy járunk.. – töprengett de ekkor észre vette, hogy Kankurou meglógott mellőlünk. – Ez a srác valami ninja vagy mi?! – állt fel idegesen és a fejét kapkodta hogy kiszúrja Kankurout aki nem mellesleg az asztal alatt bujkált… 

– Szerintem arra ment. – mutattam a budik felé mire Kiba csak köszönetképp biccentett egyet és elindult az említett hely felé. – Előjöhetsz. – tettem szét a lábaimat hogy le tudjak nézni Kankuroura aki egész békésen ücsörgött a lábaim között… Hm.. Ez azért kicsit félreérthető.. 

– És itt is van a.. – akadt meg a srác mikor megállva mellettem megpillantotta a földön ücsörgő Kankurout. 

– Cső.. – intett hanyagul.. No lám, nem csak én lettem hirtelen ˝emberbarát˝.. 

– Ja.. Cső.. – motyogta a megszeppent srác és lepakolta elénk a rendelt kajákat. Konan és én a táskánkban turkáltunk hogy kifizessük a rendelést, azonban mikor végre a kezébe tudtuk nyomni a pénzt, ő még mindig kissé értetlenül ácsorgott mellettünk. 

– Szeretnél még valamit? – kérdeztem csak úgy mellékesen. 

– Nem, csak azon gondolkodok, hogy fel kéne-e állítanom az asztal alól vagy ott hagyhatom-e.. – Konannel kérdőn összepillantottunk, de mivel egyikünk sem tudta a választ, mert akármilyen hihetetlen is, ez a kérdés még soha nem merült fel bennünk, hiába bujkáltunk már mindenféle asztal alatt, így csak vállat vontunk és újra a pincérre néztünk. 

– Tudod, a barátom eléggé félénk, szóval biztonság érzetet ad neki amikor a lábunknál ülhet. Egyszer felállították egy étteremben a földről és végül egész vacsora alatt a kezét kellett fognom és jóformán az ölemben ült.. Elég nehéz őt tartani, szóval el tudnál tekinteni e-felett most az egyszer? – kérdeztem, de a srác nem igazán hitt nekem, szóval rá nézett Konanre aki csak helyeslően bólogatott, majd Kankuroura aki szintén nem tiltakozott.. A srác végül felsóhajtott és áldását adta ránk, majd visszatért a többi vendéghez. 

– Egyre laposabb vicceid vannak. – jegyezte meg Konan csak úgy mellékesen. 

– Nem vicceltem. Ezt álmodtam ma éjjel és mikor kinyitottam a szemem Nagato testpárnának használt. – húztam magam elé a fagyis kelyhet az egyik dangot pedig leadtam Kankurounak. 

– Láttam. Hidan le is fotózta, mondván, hogy a vörösekre buksz.. Hiába mondtuk neki, hogy a vörösek buknak rád.. 

– Tudod a te vicceid is elég bénák mostanában. Kankurout még megértem, épp egy fiatal srác szipolyozza az életerejét és ki tudja még mijét.. 

– Én is itt vagyok amúgy.. – ütötte meg finoman a lábamat. 

– Akkor azt is csak álmodtam hogy múlt éjjel rád cuppant? 

– Múlt éjjel még itt sem voltak te gyökér.. 

– Oh! Ez igaz. – kaptam észhez. 

– Miért álmodsz velem amúgy? Nem is aludtam melletted. 

– Épp ez a baj. Biztos hiányoztál neki. – cukkolt minket Konan amin csak a szemeimet forgattam. 

– Nem csak rólad álmodtam ám, hanem Hidanről is. Elég bizar volt az is. Otthon felejtette a dezodorját ezért egy illatgyertyát használt helyette. 

– Azt nem álmodtad, tényleg megtörtént. Kakuzutól akart kölcsön kérni de ő is elfelejtette, szóval végül abból az automatából vett egyet, de addigra Hidan megoldotta a gyertyával. 

– Klassz. Legalább nem én vagyok a legfurább.. – tettem szét ismét a lábam és egy kiskanál jégrémet tartottam Kankurou felé aki odahajolva megette a hideg édességet. 

– Ja.. Tényleg nem vagy fura.. – ironizált Konan. – Úgy nézel ki mint aki a tökét eteti. 

– HÉ! – mordultunk fel egyszerre a ˝tökömmel˝.. 

– Mássz arrébb. – rúgtam meg óvatosan Kankurout aki engedelmesen arrébb húzódott én pedig lekuporodtam mellé. – Hú.. Konan-chan, látom a bugyidat! – az mellékes hogy bikini és mindenki látja.. 

– Ha akarod le veszem a bikinim is Homo-chan. 

– Ez az eddigi legbénább becenév amit kitaláltál. – nyúltam fel a fagyis kehelyért meg a dangos tányérért. 

– Ne játszadozzatok már, gyertek ki az asztal alól. 

– Nem! – válaszoltuk szinkronban. Konan elmormogott valami imát, hogy szabadítsa meg tőlünk az ég vagy mi, de nem vettük komolyan. 

– Elnézést, szabad ez a hely? 

– A lökött barátaim az asztal alatt vannak, felőlem leülhetnek de ne lepődjenek meg ha trollkodni fognak deréktól lefelé jóformán mindenükkel. 

– Azaz Konan! Azt kifelejtetted hogy buzik vagyunk! – mordultam fel sértetten. 

– Ja igen, mind a ketten melegek. 

– Konan! – dühösen másztam ki az asztal alól. – Nem vagyok meleg. – szögeztem le amin a srác elmosolyodott. 

– Ha több ilyen aranyos lány van az asztal alatt akkor szívesen rátok bízzuk deréktól lefelé mindenünket. 

– Szerintem fussatok. – ajánlotta Konan én pedig levéve a strand pulcsimat megropogtattam az ujjaimat. 

Unottan ültem a parton Kankurou mellett, aki szintén elég fáradt volt a mai nap miatt. Szinte folyton Kiba elől menekült.. Fáradtan sóhajtottam egyet Kankurouval szinkronban.. Én is elfáradtam.. Hidan a fejébe vette, hogy felrázza a napunkat, és erre a strand röplabda volt a legalkalmasabb.. Legalábbis szerinte.. Valahogy sosem úgy sikerült a fogadás ahogy terveztem így többször is a fejemmel kaptam el azt az átkozott labdát.. Régen egész jó voltam benne, de ebből is látszik, hogy milyen elátkozott ez a hetem.. Ráadásul ez az utolsó hetem a nyárból.. Konan mesélte, hogy már rég megkapták az egyetemi levelüket, amiben felsorolják az évfolyam tagjait, és meginvitálnak minket a gólyatáborba. Naruto valahogy elfelejtette ezt megemlíteni, pedig biztos vagyok benne, hogy én is megkaptam a levelet elvégre nekem lett a második legjobb pontszámom az érettségin.. Nyomorult Itachi.. Még mindig nem tudtam megdönteni a rekordját a játékban ami a telefonomon van.. Részeg volt és mégis megdöntötte a rekordomat.. Nem is tetszett az a játék, már rég ki akartam törölni erre tessék.. Most szenvedhetek azon, hogy végre megdöntsem a rekordját, aztán az orra alá dörgöljem és végül letöröljem a telómról.. 

– Mit csináljak Kibával? 

– Vágd gerincre. 

– Konan! – meglepetten néztem hátra a kékhajúra aki ekkor érkezett. Nevetve ült le mellénk és a kezünkbe nyomott egy-egy szelet dinnyét. Köszönetképp csak biccentettünk egyet ő pedig mosolyogva támaszkodott meg a háta mögött a kezein.. 

– Viccet félre téve. Kiba nem az a fajta aki üldözne a szerelmével miközben látja, hogy semmi esélye. 

– Pedig semmi esélye! 

– Ő ezt valószínűleg nem így látja. – Kankurou dühösen morgott az orra alatt és a távolban lévő Kibára pillantott. Végül Suigetsu segített leszerelni őt és végül úgy tűnt, hogy egész ól kijönnek egymással. 

– Igaza lehet Konannek. – értettem egyet. – Kiba tényleg nem az az indokolatlanul tapadós fajta. Persze vannak olyan emberek akik akkor is nyomulnak mikor tisztában vannak vele, hogy semmi esélyük.. 

– Célzol itt Obitora. 

– Ja.. Bár ő végül észhez tért és feladta de elég sokáig nem hagyott békén. A lényeg az, hogy Kiba nem ilyen. És úgy tűnik, hogy tényleg komolyan gondolja amikor azt mondja hogy szeret téged. 

– Adhatnál neki egy esélyt. 

– Konan, mi lenne ha most egy kicsit kikapcsolnád a yaoi-fan-girl agyadat és barátként segítenél? – kérdezte Kankurou szenvedve amin Konan is és én is elmosolyodtunk. 

– Barátként mondom, hogy talán megpróbálhatnál esélyt adni annak a személynek aki eldobva minden büszkeségét képes arra, hogy végtelenül nyíltan és odaadóan szeressen téged mindenki előtt pofára esve. Kiba jó fej, megvan a magához való esze, vicces és az elmúlt években ő volt az egyetlen akinek bejöttél. 

– Ez az utolsó muszáj volt ugye? 

– Kihagyhatatlan. – kuncogott Konan. Kankurou arca komor volt, de úgy tűnt, hogy komolyan gondolkozik Konan szavain. 

– Történt köztetek valami komolyabb is egy csókon kívül amit nem te kezdeményeztél és nem is viszonoztál? – kérdeztem csak úgy mellékesen. Kankurou arca fintorba fordult a kérdés hallatán.. 

– Nem feküdtünk le ha erre célzol.. 

– Attól, hogy nem tette be senki senkinek még sok dolog történhetett. – fűzte hozzá Konan és bár már elég sötét volt, Kankurou piros arca még így is tisztán kivehető volt. Tudtam hogy valamit eltitkol. Kankurou lemondóan felsóhajtott. 

– Erről inkább nem beszélnék ha lehet.. 

– Már ezzel is épp eleget mondtál. – jegyeztem meg, ő pedig reflexszerűen vállon ütött. Nevetve néztem a duzzogó arcát. Biztos történt egy s más ami kínosan érinti és baromira élvezni fogom amikor lesz elég erőm hogy kihúzzam belőle. Minek neki ellenség ha itt vagyunk mi Konannel? 

– Ne nevess Deidara.. 

– De nem lehet megállni.. – mi a fene van velem? Egyszerűen nem tudom abba hagyni a nevetést. Látom magam előtt Kibát ahogy rózsákkal üldözi a rózsaszín szoknyában lévő Kankurout és szerenádozik közben. Romantikus vacsorák amiken Kankurou halál fájdalmas képpel ücsörög egy asztalnál.. Hidan pedig pincért játszik és bajuszt rajzol a saját arcára miközben francia akcentussal próbál beszélni.. 

– És mi van Sasorival? – na ennyit a hirtelen jött és indokolatlanul furcsa jókedvemről..

41. rész - Újra Konohában! Valami nem stimmel...