Konohana 3. rész

A szívekben lapuló igazság

Az ujjamon lévő gyűrűt csavargatva, idegesen igazgattam meg a rajtam lévő ruhát.. Női yukata.. Nem sokban különbözik attól amit hordani szoktam, pusztán a színek és a hossza.. Szinte hihetetlen, hogy valóban megtettem.. Átvettem Nami helyét, hogy ő és Akira boldogok lehessenek. Többször is próbáltam kibúvót keresni és mást ültetni ebbe a hintóba, de végül feladtam.. Próbáltam búcsúlevelet írni Akirának és Yuu-nak, de végül arról is letettem. Az utolsó beszélgetésem Akirával elég csúnyán ért véget, Yuu pedig fel és alá rohangált a palotában minden követ megmozgatva Nami érdekében, míg Nami képes lett volna feláldozni magát.. Erős nyomás keletkezett a mellkasomban, mire fájdalmasan szorítottam szívemre jobbomat. Félek.. Eddig bele sem gondoltam mit teszek.. Csak Nami és Akira járt a fejemben.. És az hogy Yuu és őfelsége ne veszítse el Namit.. 

– Ne aggódjon felség. A királyunk igazán becsületes és meg foglya tartani a szavát, miszerint békét köt az országával és önről is gondoskodni fog majd. – mosolygott rám egy koreai tiszt aki lóháton haladt a hintó mellett már egy ideje. Kicsit visszább húzódtam a hintóban, hogy ne lásson rá az arcomra.. A csere kockázatos volt, az egyetlen szerencsénk azon alapult, hogy atyánk négyszemközt akart beszélni Namival.. Így a hintó környéke üres volt mikor odaértem.. Őfelsége szavai amiket Naminak mondott, csak még inkább megerősítették bennem az elhatározásomat miszerint át fogom venni a helyét az országért és a legjobb barátom, az egyetlen húgom szerelméért. Mikor Nami egyedül maradt és lélekben búcsúzott éppen a palotától és az emlékeitől, akkor léptem mellé és időt sem hagyva a döbbenetének öleltem át.. Ez volt az én búcsúm.. Elmondtam neki az érzéseimet.. Elmondtam, hogy Akirával kell maradnia.. Az érkező őrök hangja mindkettőnket megijesztette, de végül Nami levette az ujján lévő dupla gyűrű egyikét és a kezembe nyomta. Halvány rózsaszín.. A cseresznyefák színei amit olyannyira szerettünk, hogy évről évre kiszöktünk a palotából egy-egy órára, hogy megnézhessük a városban lévő cseresznyefa virágzás ünnepét. A gyűrűre viszont csak halványan emlékszek.. Valamikor még Akira vette Naminak mikor megtudta, hogy kilógtunk a palotából.. Először dühös volt ránk, de végül kikönyörögtünk még egy fél órát, amíg kint lehetünk. Akira kedvtelenül jött utánunk, mi pedig mindent megkóstoltattunk vele és mindent megnéztünk. Végül a bazár soron mikor Nami egy gyűrűt nézegetett, Akira mellé lépett és megvette neki.. Két halvány rózsaszín gyűrűt.. Az említett darabok egyikét adta nekem az imént Nami.. – Ha éhes, vagy szüksége van valamire akkor azt nyugodtan jelezze felség. – szólalt meg ismét a jobb oldalamon haladó férfi. 

– Vagy inkább maradjon csendben és bírja ki amíg a palotába érünk. – morogta a másik oldalamon haladó őr.. 

– Ne légy tiszteletlen WonJung! – szólalt meg élesen, mire amaz csak a szemét forgatta. – Nami hercegnő alig pár napon belül az országunk királynéja lesz. Ha tiszteletlen vagy vele szemben akkor magával a királlyal vagy tiszteletlen. – hordta le még jobban. 

– Jól tudja mit gondolok erről kapitány. Beengedni az országunkba egy japán hercegnőt esztelenség. Engem nem tud megtéveszteni egy szép arc. Legyen akármilyen gyönyörű, és tűnjön akármilyen törékenynek, ha beengedjük őfelsége rezidenciájába egy pillanat alatt képes lesz arra, hogy megfojtsa őt álmában. Azok a legveszélyesebbek akikből ki sem néznénk. – morogta és akármilyen nehéz is bevallani, de igaza van. Viszont a beszédéből könnyű leszűrni, hogy nem akarnak megölni.. Valóban házasságot akar kötni.. 

– Az arcodon lévő sebhelyet egy kiszeng okozta. Mond csak, hol volt akkor az a megtéveszthetetlen megfigyelő képességed? – kérdezte a kapitány szarkasztikusan. Óvatosan pillantottam a férfi arcára amin valóban egy hosszú seb éktelenkedett. 

– Ez a seb ébresztett rá, hogy legyen akármilyen gyönyörű egy nő, gyakran nagyobb veszélyt jelenthet mint egy ellenséges katona. – jelentette ki mogorván. Ez talán igaz, viszont olyan gyengének nézi a királyát, hogy egy magamfajta ily egyszerűen végezhetne vele? Nem mindenki olyan töketlen mint ez a férfi és a pletykák alapján a király nem dőlne be egy szép arcnak sem.. Na nem mintha az én arcom olyan gyönyörű lenne.. Mégis csak férfi vagyok... Bár ez most lényegtelen, inkább örülnöm kéne amiért ilyen az arcom.. Visszatérve az őr gondolatmenetére a gyilkossággal kapcsolatban.. 

– Mit érnék el azzal, ha megölném? Nem tudnék elmenekülni, így valószínűleg én is meghalnék, a béke pedig semmissé válna. – szavaim hallatán a férfi gúnyosan felhorkantott. 

– A seregünk őfelsége miatt jutott el ilyen messzire. Még egy magadfajta nemes hölgy is tudja ezt, nem igaz hercegnő? – nézett be a gyalog hintó oldalán mire egy pillanatra a lélegzetem is elakadt, hisz most látja először az arcom.. Ha itt azonnal le tudja szűrni, hogy férfi vagyok akkor mindennek lőttek.. Elsőként az életemnek.. – Ha őfelsége elgyengülne én egy pillanatig sem fogok habozni hogy sebet ejtsek azon a gyönyörű arcán hölgyem. Az életem árán is megvédem a királyom józan eszét és ítélőképességét. 

– Őfelségét nem zökkenti ki egy nő, sem pedig bármi vagy bárki más. – szólalt meg élesen a kapitány. – Menj előre WonJung és mérd fel mennyire fáradtak az embereim. – küldte el, mire WonJung még egyszer a szemeimbe nézett majd elvágtatott.. Azontúl hogy roppant nagy tiszteletlenség hogy egyenesen a szemembe nézett, valahogy még sem tudok haragudni érte. Valahol őt is megértem, bár van egy olyan érzésem, hogy nagy kujon lehet. Csak a szája nagy.. Legalábbis előttem még nem bizonyított semmit.. Na nem mintha bizonyítania kéne. – Nem mindig ilyen... A háború mindnyájunkat megviselte ezért ilyen ellenséges önnel. 

– A háború a mi országunkat is megviselte… A maga királya indított háborút. Még ha maguk nem is gyűlölik érte, én okkal érezhetek így iránta. 

– A gyűlölet veszélyes érzelem, de nem veszélyesebb mint a szerelem. Bármi is történt a múltban, én őszintén remélem, hogy méltó társa lesz Őfelségének. A tudat, hogy az országáért képes volt engedelmesen velünk tartani és beleegyezni egy házasságba azzal a férfivel akit talán a világon a legjobban gyűlöl.. Maga igazán erős nő. – ennél nem is tévedhetett nagyobbat.. Még csak eszembe sem jutott a házasság, én a halálomra készültem.. És nem mellesleg férfi vagyok.. 

– Tehát jobb ha szemmel tart? – kérdeztem mire egy halvány mosoly jelent meg szája szélén. 

– Bocsásson meg, de erre jobbnak látom, ha nem válaszolok. 

– Már megtette.. – forgattam meg ujjamon a gyűrűt és eleresztettem egy halk sóhajt.. Nami, Akira, Yuu.. Atyám.. Kérlek bocsássátok meg ostobaságomat.. És kérlek értsétek meg, hogy ez volt a legjobb döntés amit hozhattam.. Ki fogom hozni magamból a legjobbat és mindent megteszek, hogy fenntartsam a békét.. Ezt megígérhetem..

Kouyou még is mi a fenét műveltél?.. Dühösen ordítottam fel, hogy a lovam még gyorsabban szedje a lábait, amik most meglehetősen lassúnak tűntek.. Túl későn tudtam meg a történteket.. Miután a gyaloghintó a koreai katonák kíséretével elhagyta a palotát, órákig csak bámultam utána végül pedig a lakrészemen lévő könyvtárba zárkóztam be az embereim elől.. Csak késő délután döntöttem úgy, hogy társaságra vágyom, de mikor Kouyou lakrészére értem, a szobájában nem ő volt, hanem Nami… Alig hogy Nami megszólalt már tudtam mit akar mondani.. Hogy ki vette át a helyét.. Kouyou.. Ő egy férfi! Ha Korea Királya valóban békét akar kötni és meg tudja, hogy a menyasszonya nem egy hercegnő, hanem egy herceg, nem csak a békének mondhatunk búcsút hanem Kouyounak is. Nami helyzete más volt.. Ott fele-fele volt az aránya annak, hogy él-e vagy hal, de Kouyou számára csak egy kimenetel létezik.. És Nami még is hogy hagyhatta ezt? Egy nemes lányát nem engedte volna szenvedni de a Kouyout igen? És az az ostoba mégis miért tette..? Miért vette át Nami helyét?! Hisz jól tudja ezzel mit okozhat! Tudja, hogy ezzel mindenképp meghal! Nincs olyan eshetőség, hogy Korea uralkodója ne jönne rá az átverésre.. Testközelből láttam ahogy harcol, ahogy az embereit vezeti.. Az a férfi okos és épp ezért rettentően veszélyes is.. A hiedelmekkel ellentétben ő nem öl gondolkodás nélkül.. Nem.. Mindent alaposan át gondol egy pillanat alatt.. Voltak olyan embereim akiket csak megsebesített.. Néhányuk életük végéig nyomorékként élhetik le az életüket, és mindezt miért?.. Hogy az életben maradt katonák és a rokonaik szembesüljenek vele, hogy van ami még a halálnál is rosszabb.. Ahogy a haza térő katona láb nélkül ücsörög egy ház verandáján és kosarakat fon egy marék babért.. A pénze csakhamar elfogy.. A birtoka és a pénze oda lesz.. És az apám nem tesz értük semmit.. A szervezés és a befektetések amiken az elmúlt napokban dolgoztam, ezekért az emberekért és a családjukért voltak.. Erre jött a békeajánlat.. A fájdalom hogy elveszítem a húgomat.. De a legnagyobb fájdalmat még is az okozta amikor Kouyou egyetlen árva szó nélkül vette át a helyét! Hogy támadhatott így hátba?.. Hogy léphetett le csak így?.. 

– YUU!!! – vágott be elém Akira mire a lovam ijedten ágaskodott fel.. Erősen szorítottam combjaimmal a nyerget miközben megfeszítve minden izmomat próbáltam megtartani az egyensúlyomat. Mikor négy lábon állt a talajon zakatoló szívvel kaptam a tekintetem Akirára aki dühösen zihált.. – Kértelek hogy állj meg.. – morogta de nem is törődve vele sarkaztam meg lovamat, de Akira ismét bevágott elém, ami miatt a lovam megtorpant. 

– Állj el az útból. – szóltam rá élesen, de a szeme se rezzent.. – Azt mondtam állj félre! – ordítottam dühösen, de ismét semmi. 

– Még is mit akarsz tenni? – kérdezte mire kínomban az ég felé emeltem a tekintetem, és a fák lombjain át a kék égre meredtem.. Torkomon harsány nevetés kúszott fel, ami szinte már halk zokogásként hatott.. 

– Még kérdezed? – emeltem rá ismét tekintetem. – Megállítom. – kerültem volna ki ismét, de ekkor elkapta lovam kantárját, ezzel késztetve maradásra. 

– Ha most oda mész, azonnal megölik. 

– Ha nem megyek utána esélyem sem lesz arra, hogy megvédjem. – martam rá dühösen a kezére, de erősen szorította lovam kantárját. 

– Kouyou időt nyert nekünk! 

– Miféle időt!? – csattantam fel ismét. – MokUn.. Korea királya nem foglya szó nélkül hagyni Kouyou tettét.. Ha bármi esély is van rá, hogy ne a hulláját küldje vissza a palotába, akkor megcsonkítja vagy megkínoztatja.. Még ha élne is, örökre elveszne belőle az a szeretet amit ismerünk.. – örökre elveszíteném a mosolyát.. A szívem fájdalmasan lüktetett a mellkasomban ahogy vissza idéztem az arcát.. Amikor a kezét fogtam és ő nyugtatni próbált.. 

– Kouyou nem olyan gyenge mint azt hiszed. – akaratlanul is mosoly kúszott az ajkamra Akira szavainak hallatán.. Az ajkaim remegése nem akart alább hagyni ahogy az a szenvedéssel teli mosoly sem akart eltűnni.. Mintha csak ez tartotta volna bennem a feltörni készülő könnyeket amik már így is ellepték a szemem. Felfelé nézve próbáltam leplezni gyengeségemet, holott jól tudtam, hogy Akira mindent nagyon is tisztán lát rajtam. – Ha Korea királya valóban békét akar, akkor fű alatt hajlandó lesz belemenni a cserébe. Így pedig lesz elég időnk hogy valaki mást küldjünk Nami helyett. Namit elrejtjük egy kisebb kastélyban ami őfelsége tulajdonában áll. Kouyou visszatérhet a palotába és még ha meg is kínozzák… Legalább élve visszatérhet.. – ismét egy rekedtes nevetés hagyta el torkomat miközben benedvesítve kiszáradt ajkaimat ingattam meg a fejem. Nem hagyhatom, hogy baja essen. – Yuu.. Mégis miért..? Hogy lehet az, hogy amikor a hercegnőt vitték el, te csupán bezárkóztál a könyvtáradba, de amint megtudtad, hogy a herceg hagyta el a palotát.. Teljesen.. Kifordultál önmagadból? – kérdezte kissé akadozva.. Megfeszítve állkapcsomat néztem végre rá és már korántsem érdekelt, hogy látja a könnyeimet. 

– Már te is tudod a választ, nem igaz? – kérdeztem kimérten mire teljesen lefagyott. 

– Felség.. – kezdte remegő hangon mire kihasználva a pillanatnyi figyelmetlenségét, kitéptem keze közül a lovam kantárját és kissé távolabb húzódtam tőle. 

– Hirtelen megtaláltad az illedelmes oldalad Akira? – kérdeztem dühösen.. Kouyou csak azt látta, hogy Akira és én szenvedünk Nami elvesztése miatt.. Szeretném azt hinni, hogy az én fájdalmam is közre játszott a borzalmas döntésében, de.. Valahogy olyan érzésem van, hogy az egész Akira és Nami szerelme miatt történt.. Mert Kouyou azt akarta, hogy ők ketten együtt legyenek és ezért képes volt elhagyni engem.. 

– De uram az nem lehet hogy ön.. Hisz Kouyou az ön.. 

– Neked Kouyou herceg! – javítottam ki dühösen. 

– Felség! Kérem mondja, hogy rossz következtetést vontam le! – hajtotta meg a fejét ezzel is könyörögve.. Mélyen beszívtam az erdő illatát és lassan kifújva engedtem ki azt a tüdőmből.. Akárhonnan nézem.. Akirának igaza van abban, hogy ha most utánuk megyek meghalunk.. Egy egész kíséret van Kouyouval én pedig egyedül vagyok.. MokUn valószínűleg rögtön rá fog jönni hogy Kouyou egy férfi.. És ha megöli őt akkor addig fogok harcolni amíg saját kezűleg nem vehetek elégtételt.. Ha viszont valóban békét akar, akkor akár haza is tudom hozni őt.. Még ha meg is nyomorítja.. Még ha el is veszik belőle az a ragyogás, az a jóság.. Én akkor is mellette maradok. 

– Keress egy lányt aki át veszi Nami helyét. Ha nem találsz időben, akkor Nami fog eleget tenni a kötelességeinek. – fordítottam meg a lovam és visszafelé indultam a palota irányába. 

– Hogyan..? Várjon! – sietett utánam és mellém érve próbálta elcsípni a tekintetem. – Eddig mellettünk állt.. Nem akarta, hogy Nami elmenjen, de most, hogy Kouyou.. Hogy Kouyou herceg is érintett lett az ügyben, már a saját testvérét is feláldozná? 

– Ha Kouyou nem tér vissza a palotába élve, akkor gondoskodni fogok róla, hogy te örökre távol maradj a húgomtól és a palotától. – ígértem meg rá sem nézve. Lassan lemaradt mellőlem ami egyáltalán nem zavart.. Rá sem bírok nézni.. Talán a szavaim keménynek tűnnek, de ő vajon hogy cselekedne a helyemben?.. Mindent és mindenkit feláldozna azért akit a világon a legjobban szeret.. És számomra ez a személy, nem más mint Ő… Esztelenség volt beleszeretnem, de ez az érzelem olyan erővel és olyan hirtelen tört rám hogy már azt sem tudom megmondani melyik volt az a pillanat amikor menthetetlenül a rabjává váltam.. Olyan régen történt, hogy már nem is emlékszem azokra az időkre amikor még pusztán az öcsémként tekintettem rá… Hogy mikor vált sokkalta többé mint egy barát.. Hogy mikor éreztem először úgy, hogy az életemet is neki adnám..

Dühösen borítottam fel az előttem lévő asztalt ami hangos csattanással ért földet, zavaró hangzavart keltve a késő délutáni órákban. Két emberem is besietett, de csak idegesen zavartam el őket miközben Yuu arca még csak meg sem rezzent. A mellkasom szaporán süllyedt és emelkedett, az állkapcsomat pedig olyan erősen feszítettem meg, hogy már a nyakam is és a fogaim is enyhén zsibbadni kezdtek. 

– Hol van most Nami? – préseltem ki fogaim közt az első kérdést.. 

– Kouyounak adja ki magát. 

– A palotában mindenki ismeri őket, sőt! A nép sem venné be, hogy ő egy herceg! – csattantam fel dühösen. 

– Ezt én is nagyon jól tudom felség. – sziszegte fogai közt mire egy pillanatra félre tettem a dühömet és összeráncolt szemöldökkel néztem legidősebb gyermekemre. Bár higgadtan adta elő a történteket és tárgyilagosan fogalmazott, de a testtartása és az előbbi megnyilvánulása másra utal. Ő is épp oly nyugtalan mint én. 

– A nyaraló.. Oda küldjük a hercegnőt. Akira feladata lesz hogy megóvja őt és amint odaérnek, mindenkit meg kell ölnie aki nem megbízható. 

– Vagyis Kouyou herceg embereivel hagyja el a palotát, mintha ő lenne a herceg, aztán a nyaralóban minden nőt és nagyra vágyó férfit öljön meg? – kérdezte de nem igazán tűnt meglepettnek. 

– Igen. Mindenképp titokban kell tartanunk a cserét. A háború miatt számos kémünk oda veszett de ez nem jelenti azt hogy a környező országokból, kiváltképp Koreából, nem tanyáznak az országban jól képzett kémek. A probléma a csere.. Ha MokUn rájön, valószínűleg megöleti Kouyout.. A béke ismét a szakadék szélére került. – és mindez miért?! A dühöm ismét fellobbant s kezeim ökölbe szorultak. – Elbuktam mint apa és elbuktam mint császár.. – sziszegtem dühösen. – Világos parancsot adtam a hercegnőnek az ország érdekében és ő megszegte a parancsomat. 

– A hercegnő eleget fog tenni a kötelességeinek. Erről személyesen gondoskodom. – meglepetten néztem a trónörökösre. Már másodjára zavar össze a szavaival.. 

– Eddig ellenezted a hercegnő távozását. 

– A helyzet megváltozott. Jelenleg mind a két testvérem veszélyben van és az ország biztonsága is penge élen táncol, méghozzá a szó szoros értelmében. Kouyou herceg fenekestől felforgatta a dolgokat, ha bár a jó szándék vezérelte ez nem változtat a tényeken, hogy felség árulást követett el a hercegnővel együtt. Ha MokUn beleegyezik, fű alatt vissza csempésszük az országba a herceget és elvisszük helyette a hercegnőt. Kouyou herceget pedig büntetés képp a lakrészébe záratom. Ami pedig Akirát illeti lefokozom a posztjáról és ki adatok egy rendeletet, miszerint nem lépheti át Kouyou lakrészének határait és nem beszélhet sem a herceggel, sem pedig a hercegnővel. Mindemellett szigorú felügyelet alatt tartatom majd. – csendben figyeltem sötét barna szemeit amik komorak voltak és határozottak. 

– Látom alaposan átgondoltad. 

– Bár engedélyt kaptam arra, hogy rendeleteket hozzak és magam döntsek egyes területeken, most még is a rendeletek kiadatása előtt az engedélyed kérem. Felség, haza hozathatom a herceget és kiadhatom a rendeletet mind rá vonatkozólag és Suzuki Akirára vonatkozólag? 

– Cselekedj belátásod szerint. – adtam engedélyt mire köszönet képp meghajolt, majd felállva a földről, még egyszer búcsúképp meghajolt és sietősen elhagyta a helyiséget. A jelenlegi helyzetben túl sok eshetőség áll fent és mind közül a legrosszabb a gyermekeim halála és a béke megszűnése. És még ha pozitívan is próbálnánk nézni a dolgokat.. A legjobb eshetőség is csak annyiban tér el a legrosszabbtól, hogy a béke fent marad. MokUn.. Te alávaló féreg, hát végig erre ment ki a játék nem igaz? Hogy fájdalmat okozz nekem és ahogy a népem, úgy te is jól tudod, hogy Kouyou az egyetlen fiam aki egy ágyastól származik.. A Császárnével kötött házasságom előre el volt rendelve, viszont az ágyasomat én magam választottam, méghozzá szerelemből. És bár nem mondhatom azt, hogy a másik két gyermekemet nem szeretem, hisz mégis csak én véremből valók, de Kouyou.. „– Ígérd meg.. hogy vigyázol a fiunkra..” Nobuko.. Szerelmem.. Mindent megteszek, hogy megóvjam őt, és ezáltal megóvjam az emlékedet is. A mosolyotokat amelyet megörökölt tőled és a kedvességét, amit a palota falai közt is mindvégig megőrzött, épp úgy ahogy annak idején te magad is.. Ha kell az életemet adom érte..

4. Egy királyné kötelessége