Sziklarejtek árvája 37. rész

Ami volt, elmúlt.. Mégis meghatározza a jelent..

A metró állomáson ácsorogva figyeltem a kiírásokat és unottan hallgattam Jiraiya panaszkodását a női garbók létezésének okán.. A hirtelen jött ötletem miatt Konan eléggé kiakadt, de mivel a hétvégét otthon töltötte esőrejtekben Painel és Nagatoval, nem sok mindent tudott tenni hogy visszatartson. Félre értés ne essék, én nem Kankurout kerülöm.. Sem pedig a megoldandó problémákat, hisz azok akkor is itt fognak várni mikor vissza jövök. Csak haza akarok menni Sziklarejtekbe.. „A holnapi időjárás Tűz föld keleti részén néhol esős, de váratlanul előfordulhatnak föld rengések is, míg a nyugati részen napsütés várható, enyhe csapadékkal.. Deidara váratlanul el fog utazni Sziklarejtekbe és kegyetlenül sok sajtot akar majd enni.” Vagy valami ilyesmi…

– A magas nyakú garbók tényleg megmozgatják az ember fantáziáját, de akkor is rettentően felesleges az egész..

– Jiraiya-san, nekem indulnom kell. Köszönöm hogy kikísértél. – mosolyogtam fel a fehér hajú regény íróra, aki halkan sóhajtva fonta karba a kezeit.

– Miért döntöttél így hirtelen? – kérdezte amivel kissé meglepett.

– De hát minden nyaramat sziklarejtekben töltöm.

– De mindig előre kitűzöd az időpontot. Most viszont egyik percről a másikra döntöttél így, pont mint annak idején a szalagavatód után.. Amikor Kakashi először molesztált komolyabban.. – mondta kissé halkabban. Na most.. Én rohadtul nem mondtam el neki, hogy mi történt a szalagavatón, tehát mégis honnan az istennyilából..? Oh.. Iruka.. Hát persze.. Fáradtan sóhajtva túrtam bele a hajamba és idegesen rántottam le a csuklómról a hajgumim hogy összefogjam szőke fürtjeimet.

– Kakashi már nem a tanárom. – motyogtam meghúzva a copfomat és direkt nem fűztem hozzá a mondatomhoz, hogy a fehér hajú maszkos már sokkal inkább a szeretőm mintsem egy molesztáló. – Hiányzik Sziklarejtek. – suttogtam magam elé amit persze Jiraiya is tisztán hallott. Hangosan felsóhajtott és elővéve a táskájából egy könyvet, felém nyújtotta.

– Az új regényem. Ez kivételesen nem buja, szóval gondoltam hozok neked egy példányt. Érdekelne a véleményed. – mosolygott rám miközben átnyújtotta a kötetet. Lelkesen lapoztam bele hogy némiképp megtudjam ki is a főszereplő és meglepetten vettem tudomásul, hogy ismét egy háborús könyvet írt. – Mivel elég sok visszajelzés érkezett az Egy ninja életútjára, gondoltam lehetne egy hasonló témájú kötetem is.

– Nem is tudtam róla hogy ezen dolgozol.

– Pedig meséltem, csak nem figyeltél. Te sem és senki más sem, mert mindenki úgy gondolta hogy buja regényekről áradozok. – mormogta kissé sértetten én pedig kínosan pillantottam félre, mert ezek szerint nem én vagyok az egyetlen aki kikapcsolja az agyát amikor Jiraiya a könyveiről beszél.

– Khm.. Majd elolvasom. Köszönöm szépen. – hajoltam meg és sietve indultam el a beérkező metró felé.

– Jó utat kölyök! – szólt még utánam mire egy halvány mosollyal fordultam hátra.

– Vigyázzatok Narutora helyettem is. – köszöntem el én is majd sietve surrantam át az emberek között, hátha elcsípek egy üres helyet, de persze esélyem sem volt. A bőröndömmel teljesen beszorultam a falhoz és vagy ezren rám léptek, mire végre elindultunk. Mindig elfelejtem mekkora a tömeg.. Lenyomva a bőröndöm fogantyúját behúztam a hasam és lábujjhegyen pipicskedve fordultam meg a tengelyem körül és szarva arra, hogy valószínűleg nem tesz jót a bőröndömnek, egyszerűen ráültem.. Csak nem vagyok olyan nehéz, ugye? Felemelve a könyvet olvasni kezdtem és teljesen kizárva a külvilágot foglaltam el magam egészen Sziklarejtekig..

1 hónappal később

Gondolatok a halálról, Édes a bosszú, A halott kedvesemhez..

– Egyre depressziósabb a felhozatal. – motyogtam csak magamnak. Ezek közül van ami évekkel ezelőtt került a polcokra, de még mindig siker könyvnek számítanak. A mai írók többsége megélte a háborút.. Gondolom ezért ilyen depressziós mindegyik. Elvégre akik harcoltak a háborúban, vagy elveszítettek valakit azokban valami már rég meghalt. Másoknak pedig a vállság okozott kínokat.. Ma már elég szépen felhoztuk magunkat, de még én is emlékszem azokra a napokra amikor alig tudtunk mit enni. Ehhez képest az én cseplő-botló problémáim semmiségek.

– Deidara-kun! Mára végeztél! – intett Torako-chan mire csak biccentettem, hogy akkor mindjárt megyek is, de előtte még a helyére tettem a maradék két kötetet. A pulthoz lépve magamhoz vettem a táskám és köszönés képp intettem Torako-channak.

– Holnap találkozunk! – léptem ki a könyvesboltból és hazafelé vettem az irányt. A város szürkesége mindig is lelombozó volt, de végső soron mégis ez volt az otthonom, pontosabban szólva a szülőföldem, így ez a hatalmas város a maga szürkeségével együtt lopta magát a szívembe. Az itt élő emberek szinte kivétel nélkül, mind színesen öltözködtek, mintha csak ezzel próbálták volna egyenlíteni a magasló hegyek nyújtotta kopárságot. Fiatal kölykök rohantak el mellettem, élvezve a szünidőt és a jó időt amit a meleg napsütés és a kellemes szellő okozott. Itt többnyire senki sem kapott napszúrást hisz a hegyek elég nagy mértékben vetettek árnyékot az otthonunkra, de voltak részek ahová besütött a nap.. Bár nem túl sok. A város ezen részén meg aztán főleg. Fiatalabb koromban mindig a hűvösebb helyeket kerestem, tekintve, hogy elég sokat szaladgáltam és emiatt rettentően le is izzadtam. A papus irodája a legmagasabb pont volt Sziklarejtekben, így ott baromi nagy volt a hőség nyáron, de persze ahogy fejlődött a kor, úgy kerültek be a légkondik is az épületbe. Egy pillanatra megtorpantam és felnéztem  az épületre amit mindenhonnan látni lehetett. Amióta elköltöztem Avarrejtekbe, sokkal közelebbi lett a kapcsolatunk a papussal. Amíg itt éltem, többnyire csak vitatkoztunk és rendre fülön csípett minden kis apróságért. Mikor ezt a múltkor felvetettem, csak vállat vont és azt mondta, hogy kezdek felnőni és már nem vagyok olyan hülye mint régen.. Mondanám hogy igaza van, de visszanézve az elmúlt évet amit Kakashival és Sasorival töltöttem.. Nem mondanám hogy okosabb lettem. Inkább csak másmilyen buta döntéseket hozok mint régen. A hasam hangosan felmordult mire élesen sarkon fordultam és elindultam a Papus irodája felé. Van ami sosem változik. Pár perc múlva már a folyosón sétáltam, időközönként biccentve egy arra járónak. Szinte mindenki tudta hogy ki vagyok, ami nem csoda, hisz kis koromban gyakran rohangáltam ezeken a folyosókon Kurotsuchival és Akatsuchival. Már messziről hallottam ahogy az öreg ordibál, és gyanítom megint az új beosztottjával lehet a gond, akit a napokban én is megismertem már. Nyeszlett alkata ellenére igencsak erős jelleme van, e-miatt pedig elég sokszor feszülnek egymásnak a papussal.. Vagyis.. Képletesen feszülnek egymásnak, nem fizikailag.. Te jó ég, az agyam homo része kikészít néha! A múltkor a könyvesboltban hangosan kimondtam, hogy szerintem az alacsonyabb srác döngeti a magasabb srácot.. És a reakciójuk alapján rohadtul beletrafáltam, de mivel ott volt a magas srác barátnője, eléggé megsértettem szegényt.. De a könyvet megvették, csak rám nézett dühösen a csaj. A srácokat nem érdekelte amit mondtam. Megállva az ajtó előtt kopogás nélkül lestem be az ajtón, felmérve a terepet, nehogy megint hozzám vágjanak valamit mint a múltkor. Mikor megbizonyosodtam róla, hogy semmi jele a kidobócskának, bártan léptem be és hangosan köszöntem a jelenlévőknek.

– Vége a műszakodnak Dei-nii? – kérdezte Kurotsuchi aki már javában evett a papus hatalmas asztalának szélén.

– Ma csak kettőig voltam. – huppantam le mellé és kivéve a kezéből az evőpálcikát én is megkóstoltam a papus mai ebédjét amiből mindig aránytalanul sokat kap, ezért is nem bánta soha ha ettünk belőle. Egyszer már az is eszünkbe jutott, hogy direkt rendel ekkora adagot. – Miről vitáznak? – kérdeztem csak úgy mellékesen, ugyanis a nyeszlett srác valami másik nyelven hadart már egy ideje, így persze semmit sem értettem belőle.

– Fogalmam sincs, egy ideje szappanoperaként azonosítható. – motyogta és amíg én rágtam addig átadtam neki a pálcákat, hogy ő is ehessen. Átgondolva amit mondott, jobban szemügyre vettem a két vitatkozót. Az egyik nagyon magyarázott, a hangsúly ide-oda csapongott, volt hogy a lelkére próbált hatni és volt hogy random szidásokat véltem felfedezni benne. A másik a fejét fogta és erősen artikulálva magyarázott tovább, gyakran egymás szavába is vágtak ami a papusnál még érthető is, de hogy egy beosztott ezt megengedi magának, az elég kirúgás szagú..

– Megmondtam hogy ne menj a lányom közelébe, erre te? Képes voltál megfektetni a saját házamban? – ironizáltam a papust.

– Már megmondtam, hogy nem szólhat bele a kapcsolatunkba. Szeretjük egymást. – szállt be a játékba Kurotsuchi is.

– Szeretitek egymást? Komolyan? Akkor ez itt mi te gazember? – próbáltam felvenni a fonalat, ugyanis a papus valami papírt mutogatott. – Ha annyira szeretet akkor minek vettél több hektoliternyi szappant? Ennyire büdösek azért nem vagyunk.

– Te beteg vagy.. Házassági szerződés is lehetett volna. – fűzte hozzá Kurotsuchi.

– Így viccesebb. Na siess, a végén lemaradunk. – sürgettem mert a nyeszlett vette át a szót.

– Nem csak szappant vettem hanem enni valót is. El akarunk szökni.

– De az ételek java része tele van lisztes cuccokkal meg cukros szarokkal! A lányom csak a salátát eszi meg. És mi ez a sok hús? Te beteg állat, mi vegetáriánusok vagyunk. A földhöz vágom az iratot.

– Ezt minek mondtad? – röhögött Kurotsuchi.

– Mert a földhöz vágta. – vontam vállat. Kurotsuchi hangosan felnevetett majd újra felvette a cselekmény szálat.

– Ő nem is vegetáriánus, csak te erőlteted rá, te mocskos vén fószer.

– Igen? Szóval szerinted én büdös vagyok?

– Természetesen. Ezért vettem annyi szappant, gondoltam hagyunk itt belőle neked is.

– Ez igazán kedves, köszönöm szépen.. Várj csak.. Mi az hogy büdösnek tartasz? Te komolyan elismerted hogy szerinted a mi családunk büdös?

– De hogy is. Csak maga az.

– Fejezzétek be mind a ketten! – mordult ránk hirtelen a papus majd dühösen fordult a nyeszlett sráchoz. – A témát lezártuk.

– Mi nem vagyunk büdösek. – fűztem hozzá mire a papus dühösen nézett rám. – Elmehetsz, a lányom pedig itt marad. – intettem az ajtó felé. A papus megdörzsölte az arcát, majd ő is az ajtó felé intett. A nyeszlett lelépett a papus pedig fáradtan ült le a székére és a derekát dörzsölte.

– Ezt ne hagyd annyiban Papus! Meg kell védened a lányodat! – buzdította Kurotsuchi, de a papus nem igazán értette miről is beszél.

– A lánya még hagyján, de a testszagát is meg a jó hírnevét is meg kell védenie. – bólogattam vadul.

– Ti hülyék vagytok. – hagyta ránk mi pedig duzzogva dőltünk hátra, mert a jelek szerint nem igazán partner a játékunkban. – Deidara jó hogy itt vagy, a tovább tanulásodról lenne szó. Gondolkodtam azon amit mondtál, és bár az eredményeid alapján talán fel tudnának venni a Sziklarejteki egyetemre, de határozottan megtiltom, hogy oda járj. Rossz beismerni de a Konohai Egyetem a legjobb és nem fogom hagyni hogy valami butaság miatt egy rosszabb egyetemre akarj járni. – mondta élesen én pedig előszedve a legszebb mosolyom, előrébb hajoltam és összetettem magam előtt a két kezem.

– De több időt szeretnék veletek tölteni Papi. – biccentettem oldalra a fejem, hátha így még aranyosabban festek majd.

– Majd szólok ha elhiszem. – legyintett unottan mire csak lemondóan sóhajtottam. Kezd eltűnni a kisfiús bájom.. Vagy csak ő öregszik és nem látja milyen cuki vagyok néha. Igen, határozottan ez lehet a probléma.

– De ha már témánál vagyunk.. – kapta felém a fejét Kurotsuchi. – Mi ez a hirtelen fellángolás Sziklarejtek iránt? Eddig csak arról tudtál beszélni, hogy Konoha mennyire fantasztikus. – csak vállat vontam.. A papus morogva kezdett bele az apai fejmosásba, hogy amibe belekezdtem azt fejezzem is be és ne fussak fel a gondok elől, ha baj van akkor szóljak neki, de azért ne támaszkodjak rá túlságosan mert ő sem él örökké és nem akarja hogy a halála után szerencsétlenkedjek, mert most még ha nagyon elcseszek valamit, ki tud húzni belőle… A telefonom rezgésére kaptam fel a fejem és előkotorva a kütyüt a farzsebemből csekkoltam le az üzenetet amit kaptam. Kakashi írt, hogy Sziklarejtekben van egy munka miatt, és ráérek-e.. Jobbkor nem is jöhetett volna. Felpattanva az asztaltól kaptam fel a táskám a vállamra.

– Leléptem! Majd jövök! – siettem ki az ajtón minek következtében majdnem felborítottam a nyeszlett srácot. Bocsánatkérőn mosolyogtam rá majd sietősen indultam el a folyosón. Szinte nem is néztem a lábam elé miközben a választ pötyögtem a senseinek. Valójában csak a címet küldtem el, meg egy rövid utó iratot, hogy most végeztem a munkával és olyan fél óra múlva érek haza. Ez persze nem igaz, de olyan büdös vagyok, hogy mindenképp le kell tusolnom mielőtt ledöntöm a lábáról. Az elmúlt napokban arra is fáradt voltam hogy magamhoz nyúljak, és ha még is megtettem, nem tudtam elélvezni.. Régen könnyen meg tudtam oldani de amióta éreztem milyen az ha a kislábujjamtól a fejem búbjáig átjár az élvezet, egyszerűen nem tudom beérni azzal ha magamnak csinálom.. Kezdem úgy érezni magam mint egy kiéhezett ribanc.. Futva igyekeztem felfelé a lépcsőfokokon, azonban felérve a harmadikra megtorpantam. Kakashi az ajtó előtt állt és a telefonját elővéve ellenőrizte le, hogy jó címen van-e. Mintha csak megérezte volna hogy figyelem, felém fordította a fejét és lazán intett egyet. A hátizsákja lazán volt feldobva a vállára, a ruhája pedig meglepően elegáns volt.. Mintha épp egy tanóráról érkezett volna, csak épp a hátizsákja tükrözte a laza stílusát amit a hétköznapokon visel. Mellé lépve reflexszerűen húztam le arcáról a maszkot és szavak nélkül üdvözöltem őt egy csókkal amin bár kissé meglepődött, mégis szenvedélyesen viszonozta.

– Megvárod amíg letusolok vagy fürdesz velem? – kérdeztem miközben már a kulcsomat szedtem elő a táskám aljáról.

– Ha meglátlak meztelenül abból nem lesz fürdés. – ezen elmosolyodtam és végre megtalálva a kulcsot, egyből a zárba illesztettem..

– Nem bánom. – nyomtam egy pusziit a szájára és kinyitva az ajtót, sietősen húztam be magam után. Az ajtó hangosan csukódott be mögöttünk, miközben a két táska hasonlóképp egy hangos puffanással ért földet. Kakashi az ajkaimra mart én pedig azonnal megnyitva ajkaimat hagytam, hogy elmélyítse a csókot. Ahogy vezet, ahogy érint.. Annyira magabiztos, annyira tapasztalt.. És ez valami hihetetlenül izgató. Önként dobtam le magamról a felsőm majd megragadva a nyakkendőjét húztam magamhoz újra, hogy egy pillanatra se hagyja abba azt a szenvedélyes keringőt amit a nyelveink jártak egymás szájában. Lassan hátrálva indultam el a fürdő felé, miközben kezeimmel lesimítottam válláról a zakót amit fogalmam sincs, hogy tudott magán hagyni ebben a hőségben. Jól esően sóhajtottam fel mikor a hátam a hideg csempének feszült, ekkor azonban ajkaink elváltak egymástól. Zihálva néztem fel Kakashira aki hasonlóképp nézett vissza rám. Kezét arcomra simította és egy halvány fél mosoly kúszott ajkaira.

– Karácsonyhoz képest elég nagy a hőség. – nevetett halkan amin zavartan elmosolyodtam.

– Tekintsd ezt az elő karácsonyodnak. Vagy a szülinapodnak. – vontam vállat hanyagul. – Nekem mindegy, csak told le a gatyád. – haraptam be alsó ajkam miközben lábujjhegyen pipicskedve újabb csókot követeltem, s kezeimmel sietősen kezdtem el lehámozni róla az inget. Kakashi halkan kuncogva hajolt újra az ajkaimra de ahelyett hogy a nadrágját vette volna le, az én nadrágövemmel kezdett foglalkozni. Egy szempillantás alatt került le rólam a farmer és már épp a gatyámat tolta le mikor megéreztem saját szagomat ami az övével is keveredett. Nem mondanám kellemesnek ezt az egyveleget.. A mellkasára téve kezeimet toltam be a zuhany alá majd belépve mellé nyitottam meg a csapot. – Tudom hogy én támadtalak le, de mi lenne ha kevernénk az előjátékot a tusolással? – kérdeztem miközben már kezeim az övével kezdtek el babrálni.

– Támogatom az ötletet. – bólintott és a tusfürdőmért nyúlva a kezére nyomott egy adagot. Éreztem ahogy a hátamra keni majd magához húzva a nyakamra tapadt.. Halkan sóhajtottam fel ahogy a kezei lassan dörzsölték végig a testem minden porcikáját.. A hátamon le a fenekemig.. Majd előre a csípőmön a hasamig.. A mellkasomnál elidőzött és megcsipkedve mellbimbóimat érte el, hogy jólesően sóhajtozzak karjaiban. – Hihetetlenül édesen reagálsz mikor ki vagy éhezve. – somolygott miközben egyik kezével erősebben csípte meg a rózsaszín kis pöcköt és mocsok módon csavart rajta egyet ami miatt meglepetten hökkentem fel, de az élveteg sóhajtás miatt ez inkább hallatszott nyögésnek.. Felemelve karjaimat, kissé elléptem tőle és a csempének döntve a hátam több teret adtam hatalmas kezeinek. Kakashi ajkai résnyire voltak nyitva miközben egy újabb adag tusfürdőt nyomott a kezébe és ezúttal kissé komolyabban vette a dolog ˝fürdetés˝ részét. Jólesően nyögtem fel mikor kezeit felsimította oldalamon, egészen fel a karomig, majd újra le a hónaljamig és a mellkasomon keresztül a nyakamig… Ahogy kezei két oldalról simultak nyakhajlatomra és kissé erősebb nyomást mért ujjaival a tarkómra… Ez annyira jó. Szinte észre sem vettem, hogy mikor csuktam le a szemeimet, csak azt érzékeltem ahogy Kakashi pilleszárny csókokat lehet ajkaimra, majd a homlokomra is.. Mikor abbahagyta a kezével a kisebb masszázst, lefelé kezdett simítani oldalamon.. A zuhanyrózsából folyó langyos víz, egyre hidegebb lett, amit ilyen hőségben nem igazán bántam, de biztos vagyok benne, hogy nem kéne sokáig itt ácsorognunk..  Kakashi keze hímvesszőmre tévedt ami miatt egy elégedett sóhaj szakadt fel belőlem. – Nézd milyen merev vagy.. Mintha az elmúlt hónapban magadhoz sem nyúltál volna. - akármilyen kanos vagyok, az istenért sem fogom beismerni hogy igaza van.

– Ne túlozz.. – fogtam meg a kezét és ezzel egyidejűleg állítottam le abban, hogy a simogatásaival a csúcsra jutasson. – Most te jössz. – toltam neki a fülke oldalának és felvéve a flakont, a kezemre nyomtam egy nagyobb adagot az illatos masszából. – Tudom, hogy ez nem a megszokott zöldteás tusfürdőd, de most be kell érned a barackkal.

– Ahhoz képest, hogy mennyire zavar amiért nőisnek tartanak mások.. Elég lányos tusfürdőd van.

– Rajtam valahogy nem túl meggyőző a férfias dezodor, vagy tusfürdő. – hazudtam ismét. Valójában emlékszem egy halvány foszlányra anyukámról.. Barack illata volt.. A papus azt mondta egy gyümölcsösben dolgozott, és akkortájt még nem volt ennyi vegyszer, így a gyümölcsök illata ette be magát még a bőre alá is. Ez is egy olyan dolog ami egyedül az én titkom marad.. Mármint, hogy azért szeretem a gyümölcsös illatokat, mert így közelebb érzem magamhoz a halott anyukámat.. Persze tisztában vagyok vele, hogy ez hatalmas baromság, hisz nagyon kicsi voltam még mikor meghalt.. Nélküle nőttem fel így semmi szükségem arra, hogy egy halottba kapaszkodjak akit nem is ismertem.. De most úgy őszintén.. Jobb lenne ha a papus illata lengene körül? Naná hogy nem! És amíg ezt végig gondoltam, szépen le is lomboztam magam annyira, hogy a lábam közti kis fickó, ne akarjon pár édes ujjtól elélvezni. Elzárva a csapot léptem ki a zuhany alól, a senseit is magammal húzva. Kakashi hátulról átölelve csókolt bele a nyakamba ami jóleső érzéssel töltött el. Meg akartam törölközni, de.. Inkább hagyjuk. Megfordulva az ölelésben fontam karjaimat Kakashi nyaka köré és lábujjhegyre állva csókoltam meg újra. Kakashi lentebb hajolt, így sarkammal visszahuppantam a biztos talajra és így élveztem tovább azokat az édes ajkakat és azt a határozott nyelvet ami ismét a számban kötött ki. Éreztem ahogy Kakashi lassan lesimít a hátamon és fenekembe markolva húz magához közelebb, ezzel is éreztetve velem a már keményedő péniszét, ami alhasamnak nyomódott.. Mi a francért nem lehetek magasabb? Miért magasabb nálam mindenki?.. Na jó.. A papus nem.. Fúj!!! Mi a francért gondolok az öregre mikor épp.. Fúj-fúj-fúj… Elhúzódva kissé Kakashitól, letérdeltem a földre..

– Deidara..? – nem tudtam megállni, hogy ne nézzek fel azokba a döbbent szemekbe. Bizony.. Pontosan arra készülök amire a sensei gondol. A kezembe vettem férfiasságát és lassan nyaltam végig hosszát.. Egészen a tövétől a hegyéig és vissza.. Kezemmel egy lassú ütemet vettem fel ˝kisebbik˝ tagján ami miatt egy férfias sóhaj szakadt fel belőle. Lassan fogadtam ajkaim közé, és tekintve hogy még nem kőkemény, majdhogynem a háromnegyedéig eltűntettem a számban. Eleinte finoman szívogattam és nyalogattam tagját miközben egy lassabb ütemet vettem fel a kezemmel és a fejemmel is.. Éreztem ahogy egyre nagyobb és keményebb lesz ami miatt nem tudtam megállni hogy szabad kezemmel magamhoz ne nyúljak. Kakashi a hajamba túrva gyorsított egy kicsit a tempón és egyre mélyebbre furakodott amit a torkom eleinte nem igazán akart engedni. Egy kisebb terpeszbe nyitottam szét lábaimat és hátra nyúlva dugtam fel magamnak egy ujjam, miközben a fejemet hátrább hajtottam és ellazítva a torkom fogadtam magamba a senseit.. A fenekemnél matató ujjamhoz csatlakoztattam még egyet és ollózni kezdtem hogy minél hamarabb kitáguljak odalent. Kinyitva a szemeimet néztem fel Kakashira aki az arcomat nézte, de valahogy ez most egyáltalán nem hozott zavarba, sőt.. Csak még jobban felizgatott vele.. Kakashi benedvesítve alsó ajkát húzódott ki ajkaim közül, majd lassan újra be.. Mikor újra kihúzódott halkan zihálva nyitottam ki újra számat, arra várva, hogy ismét elmerüljön bennem, de ezúttal csak makkját érintette nyelvemhez. Ajkaimmal finoman közre zártam makkját és cuppanós hangot hallatva szívtam meg, majd engedtem ki a számból. Kezemmel tovább masszíroztam tagját, de ezúttal nyelvemmel csak makkját kényeztettem és mindössze egyszer, vagy kétszer nyaltam végig méretét. – Elég.. – hajolt le hozzám hirtelen és vadul csókolt meg. Kihúzva magamból az ujjaimat kapaszkodtam a vállaiba, mikor hónaljamnál fogva emelt fel. Lábaimat csípőjére fontam és átölelve a nyakát apró puszikkal halmoztam el a fülét, az állát, az arcát.. Kakashi halkan kuncogott tettemen, a következő pillanatban pedig már az ágyon feküdtem. Kakashi felettem támaszkodott és kisimítva pár kósza tincset a homlokomból, újra az ajkaimra tapadt. – Egyre többször lepsz meg a mai nap folyamán..

– Hmm?.. Pedig nem állt szándékomban. – túrtam bele puha tincsei közé és lehúzva magamhoz ismét megcsókoltam. Ez most jó.. Nagyon jó.. Kakashi elválva tőlem tért át a nyakamra majd egyre lentebb haladva édes puszikat nyomott mellbimbóimra, amiket később finoman meg is harapott, ezzel egy-egy kéjes nyögést váltva ki belőlem. Kezeit combomra simította s finoman terpeszbe tolta lábaimat. Szám elé kapva a kezem nyomtam el a hirtelen feltörni készülő nyögést mikor ajkai közé fogadta kisebbik részem. Finoman szívta meg tagom, miközben ujjai bejáratomhoz vándoroltak és felnyomulva bennem folytatta amit az imént elkezdtem. Halkan sóhajtozva próbáltam ellazulni, hogy minél hamarabb hatolhasson belém péniszével az ujjai helyett. Egy hangosabb nyögés csúszott fel torkomon mikor erősebben szívta meg már lüktető tagomat és ezzel egyidejűleg találta meg érzékeny pontomat ujjaival. Kezeimmel görcsösen markoltam az alattam lévő plédet és vállaimmal is kissé összegörnyedtem abban reménykedve hogy ezzel elhúzhatom kicsit az élvezetet.. Kakashinak feltűnt ez a szándékom, ugyanis kiengedve ajkai közül, hagyott egy kisebb szusszanásnyi időt..

– Nyugodtan elélvezhetsz. Nem kell visszatartanod. – csak nemlegesen ráztam a fejem, így végül lemondóan sóhajtott és kihúzva belőlem ujjait mászott felém. – Mehet? – beharapva alsó ajkam hunytam le a szemeimet és aprót bólintva adtam engedélyt. Éreztem ahogy lassan, ráérősen nyomul fel bennem, ügyelve arra, hogy ne okozzon fájdalmat tetteivel. Amióta ˝együtt vagyunk˝ ilyen.. Vagy inkább azóta mióta az osztályteremben elborult az agya?.. Nem.. Akármilyen okos és felelősségteljes, akkor még nem gondolta végig a tetteit.. Egy elégedett sóhaj szakadt fel torkunkból mikor már tövig bennem volt. Arcomra simítva kezét lágy puszikat nyomott arcomra miközben türelmesen várta hogy megszokjam méretét.. Ez így jó.. Összedöntve homlokunkat karoltam át a nyakát..

– Már mozoghatsz.. – motyogtam alig hallhatóan. Kakashi egy lassabb ütemet vett fel csípőjével azonban minden egyes lökésével ingerelte prosztatámat és emiatt egyre hangosabb sóhajok és kisebb nyögések hada tört fel belőlem. Ahhoz képest hogy milyen vadul letámadtam.. Eléggé lelassítottunk, hm?.. Lábaimat csípőjére fontam és hogy ne csak én nyögdécseljek annyira, ajkaimmal fülére tapadtam és finoman harapdáltam meg.. A szemem sarkából láttam ahogy izmos karja meg-meg remeg, de.. Ez azért van mert visszafogja magát.. Megint.. Az amit teszünk önzőség.. Azt mondta hogy vele lehetek önző.. Hogy kihasználhatom.. De ez..

Egyik kezemmel átkaroltam Deidara vékony derekát és kicsit megemeltem csípőjét, hogy még mélyebbre hatolhassak benne. Egy halk nyögéssel jutalmazta tettemet amin halványan elmosolyodtam és eleresztve egy megkönnyebbült sóhajt, a vállára hajtottam a fejem. „– Fáhj.. Ehléhg.. Khére.. Kéhrem.. Ehlég..”  Beharapva alsó ajkam nyitottam ki a szemem és próbáltam elkergetni az emléket. „ – Ez undorító.. ” „ – Hagyjon békén maga Perverz!” Folyton ezeket hajtogatta.. De miért mindig akkor jut ez eszembe mikor végre a karjaimban tarthatom? „ – Miért pont Deidara? Én miért nem vagyok neked elég?” „– Kakashi, kérlek! Deidara még gyerek! Sőt! A diákod!” Istenem Iruka, legalább most ne gondolnék a fejmosásaidra..

– Kakashi.. – fordította maga felé az arcomat Deidara és rám mosolyogva döntötte össze újra homlokunkat. – Lazíts..

– Ezt inkább nekem kéne mondanom.. – simítottam arcára jobbomat. „– A tettei következményekkel járnak Sensei.. Talán Deidara most még nem látja be, hogy amit tett vele az bűncselekmény, de idővel ráeszmél majd… Jiraiya-san, Iruka-san, Naruto, Sasori, Kankurou.. Deidarát javarészt olyan emberek veszik körül akiknek a szava számít. Jiraiya-san egy lehetséges Hokage jelölt, Kankurou a Kazegake fia és én meg az öcsém a rendőrkapitány fiai vagyunk. Ennél fogva édes mindegy mikor jön meg a szöszi esze, a szavunk akkor is többet fog érni mint a maga védekezése.” Itachi aztán tudja hogy hozza rá a frászt az emberre.. Deidara eltolt magától mire meglepetten egyenesedtem fel, ám a következő pillanatban Deidara fordított a helyzetünkön.

– Nem kell ennyire gyengédnek lenned. Ismered a határaimat, nem? – lökött a hátamra és egy huncut mosoly kúszott ajkaira. – Vagy azt szeretnéd hogy kéjesen nyögdécselve kérleljelek? „Még!” „Gyorsabban!” „Mélyebben!” Ezeket szeretnéd hallani hm? Sensei? – istenem-istenem.. Mikor lett ilyen mocskos és bátor? Kezeimmel csípőjére martam és megmozdítva csípőmet, keményen rántottam magamra mire egy élveteg sikoly tört elő belőle. Meglepetten kapta szája elé mind a két kezét amin halkan felnevettem, főleg mert az arca is lángba borult zavarában. Újra és újra megismételtem az előző mozdulatom egyre édesebb nyögéseket váltva ki Deidarából. Egy ideig egyenesen ült az ölemben, de végül mellkasomra omlott és zihálva nyögte a nevem.. Olyan ostoba vagyok.. Ami volt elmúlt.. Ezt én mondtam neki és még sem fogtam fel teljesen.. Azt mondtam neki, hogy legyen önző.. Hogy használjon ki engem.. De valahol én is kihasználom őt, nem igaz? Egy testi kapcsolat.. Ennyit kaphatok belőle..

38. rész Szeretném, hogy boldog legyen, de... Ha Deidara élete egy regény lenne