Secret Soldier

A pihentető nyaralás fárasztó végkimenetele.. És az indokolatlan jókedv. A nap melege és a hullámzó víz hangja igazán kellemes lett volna, ha.. Ha nem lett volna ennyi ember.. Gyerekek, felnőttek, férfiak és nők, idősek, szerelmesek, barátok, több mint barátok, Kiba..  – Kankurounak mi baja? – huppant le velem szemben Konan mikor végre felszabadult egy asztal a strandbüfében.  – Egyértelműen Kiba. – morogtam az orrom alatt és a parton ácsorgó Kankurout néztem aki bár egész jól bírja a meleget, egészen Kibáék érkeztéig strandnadrágban volt, de most egy fekete strandpulcsit vett magára, bár nem húzta össze elöl..  – Mi baja Kibával? – kérdezte Konan még mindig kissé zavartan.  – Majd ő elmondja. Túl személyes ahhoz hogy én meséljem el.  – Miért vagy most ilyen antiszoc? Úgy viselkedsz mint Nagato. – biccentett a vörös felé, aki a napernyő alatt, felhúzott térdekkel kuporgott és a telefonjával csinált valamit. – És vedd már le azt a szart, úgy nézel ki mint egy ...

Csókok és érintések Remegő kezekkel ácsorogtam a lakrészem előtt. A ruha amit rám adtak rettentően nehéz akár csak a fejdísz. Már az is fájdalmat okoz hogy egyenesen álljak arra pedig még csak gondolni sem akarok, hogy alig pár perc múlva végig fogok sétálni az udvar apraja nagyja előtt és végül kineveznek az ország királynéjává.. Engem.. Egy herceget..  – Asszonyom. Készen áll? – mosolygott rám az anyakirályné egyik udvarhölgye. A szívem lázasan dobogott a mellkasomban és egy szempillantás alatt kivert a víz.. Most nem lehetek gyenge.. Mélyet lélegeztem az orromon át és egy aprót bólintottam majd hátra pillantva a kíséretemre, egy mosolyt erőltettem magamra, hogy ezzel mindenkit meggyőzhessek arról, hogy minden rendben van és rendben is lesz. Sokuk visszamosolygott de olyanok is akadtak akik aggodalmasan méregettek. Köztük ÜmSong is aki tegnap este többször is megkérdezte, hogy szükségem van-e bármire amitől esetleg jobban érezném magam. Legszívesebben egy tálka mérget kért...

Nagy szarban vagyunk.. Fáradtan bicegtem a kocsihoz, ügyelve arra, hogy egyetlen rossz mozdulatot se tegyek ami miatt az albínó esetleg cukkolhatna az út alatt. Ez azonban elég nehezen ment, ugyanis már maga a séta is fájdalmat okozott és alig pár órával ezelőtt még a lábaim is remegtek.. Eddig is tudtam, hogy Itachi sok szexet igényel, de nem gondoltam volna hogy ennyire sokat bír egyszerre.. És mikor azt hittem, hogy végre elégedett… „– Egész jól bírtad. Holnap emelhetünk a szinten.” Ezt mondta..  – Ohayo.. – mormogtam az albínónak mikor kinyitottam a kocsi ajtaját, azonban itt újabb akadályba ütköztem.. Most le kéne ülnöm a fenekemre.. Mármint A Fenekemre.. Legszívesebben hason feküdnék a hátsó üléseken..  – Reggelt.. – köszönt vissza szintén elég kómásan. – Jégaku a hátsó ülésen. De felőlem feküdhetsz is. – legyintett így kíváncsian bekukkantottam a kocsiba, hogy láthassam az arcát.. A kinézete megegyezett az enyémmel, és egy törölközőn ült, amiben gondolom jégakuk ...

Egy királyné kötelessége – Mégis mit gondoltam? – temettem tenyerembe arcomat miközben lerogytam a földre a szoba közepén. Már az idefelé vezető úton is folyton csak az esküvő járt a fejemben.. MokUn nem ostoba.. Rá fog jönni, hogy férfi vagyok és akkor mindennek lőttek.. Még is hogy tudnám kikerülni a vizsgálatokat? És mi van ha megbetegszek? Te jó ég, mi lesz ha MokUn esetleg meg akar majd érinteni? Hisz még is csak a felesége leszek.. A hideg futkosott a hátamon a gondolatra hogy az az ember akárcsak egy ujjal is hozzám érjen. Biztos Nami is sokat szenvedett mikor ezekre gondolt.. Halkan felsóhajtva erőltettem magamra nyugalmat. Nami most már rendben lesz. Ezeket nekem kell megoldanom. Még van időm kigondolni, hogy vezessem félre őfelségét és az orvosokkal is kezdenem kell valamit. Arról nem is beszélve, hogy sokan vélekednek úgy ahogy az a katona is a sebhellyel. Minden bizonnyal többször is megpróbálnak majd az életemre törni vagy rám kenni valami borzalmas dolgot, csak azért...

Egy unalmas nyaralás kliséi.. Avagy Kisame gondolatai és Kankurou problémái A kisbuszban ülve kapcsolgattam a rádiót miközben Kankurou az utat figyelve néha hangosabban morrant fel, hogy elküldjön egy járókelőt, egy biciklist vagy épp egy másik kocsit melegebb éghajlatra.. Már vagy két órája utazunk, de még mindig nem szólt hozzám..  – Meg a jó édes anyádnak mutogass te kis gyökér! – csapott a dudára idegesen, mikor egy kis gyerek csak úgy random bemutatott nekünk, mert úgy gondolta, hogy ez jópofa..  – Nem mintha zavarna, hogy kezdesz színesebben átkozódni mint Hidan, de.. Most rám haragszol ennyire, vagy más bajod van? – Kankurou idegesen túrt a hajába és dühösen felsóhajtott.  – Rád haragszok! Meg a hülye öcsémre!.. És erre a buzira itt előttem! Mi a faszért megy ez ilyen kurva lassan?! Legalább meg tudnám előzni, de neeem, mert amikor előzni próbálok rá kapcsol a görény aztán mikor vissza húzódok mögé, megint belassul! Mi a fasz baja van ennek?!  – Biztos ...