Sziklarejtek árvája 39. rész
A kisbuszban ülve kapcsolgattam a rádiót miközben Kankurou az utat figyelve néha hangosabban morrant fel, hogy elküldjön egy járókelőt, egy biciklist vagy épp egy másik kocsit melegebb éghajlatra.. Már vagy két órája utazunk, de még mindig nem szólt hozzám..
– Meg a jó édes anyádnak mutogass te kis gyökér! – csapott a dudára idegesen, mikor egy kis gyerek csak úgy random bemutatott nekünk, mert úgy gondolta, hogy ez jópofa..
– Nem mintha zavarna, hogy kezdesz színesebben átkozódni mint Hidan, de.. Most rám haragszol ennyire, vagy más bajod van? – Kankurou idegesen túrt a hajába és dühösen felsóhajtott.
– Rád haragszok! Meg a hülye öcsémre!.. És erre a buzira itt előttem! Mi a faszért megy ez ilyen kurva lassan?! Legalább meg tudnám előzni, de neeem, mert amikor előzni próbálok rá kapcsol a görény aztán mikor vissza húzódok mögé, megint belassul! Mi a fasz baja van ennek?!
– Biztos jó ötlet ilyen ˝állapotban˝ vezetned? – kérdeztem kissé félve, mert hát.. Most komolyan, hol van az igazi Kankurou és ki ez az idegbeteg állat???
– Nem! Kurvára nem volt kedvem ma kocsiba ülni és rohadtul idegesít hogy az állítólagos legjobb barátom már hónapok óta levegőnek néz, de most azért kanyarodjak el érte Sziklarejtekbe mert miért is ne, és annyit nem mond hogy ˝baszd meg apád˝ csak egyszerűen behuppan mellém és a rádióval baszakodik!
– Oké.. Értem.. – kurvára nem értem.. Most az a baja, hogy kapcsolgattam a rádiót? Máskor is kaptunk már össze, de a kínos csendet mindig elnézte nekem.. Mondjuk a rádió nem csendes.. Áhá! Rejtvény megoldva. Egy egyszerű mozdulattal kinyomtam a rádiót.. A motor zaja bár elég idegesítő volt, de ha neki ez kell…
– Deidara..
– Hm? – kérdőn néztem rá, de nem úgy tűnt, mintha nyugodtabb lenne..
– Nem a rádiós része zavart..
– Nem fogok kiugrani a buszból mikor így száguldasz, felejtsd el! – fontam karba a kezem mire elgyötörten felsóhajtott.
– Most komolyan nekem kell bocsánatot kérnem amiért próbáltam vigyázni rád?
– Reménykedtem benne, hogy nem nekem kell bocsánatot kérnem amiért hisztiztem.. Elég égő lenne, tekintve, hogy mindenáron próbálom bizonygatni, hogy mennyire férfias vagyok..
– Add fel, a hangodon kívül semmi sem férfias benned..
– Kösz, én is imádlak. Hm.. – fáradtan felsóhajtottam és hátra dőltem az ülésen.. – Bocsánat amiért hisztiztem és hagytam elfajulni a vitánkat.. Nem kellett volna napokig kerülnöm téged csak azért hogy Kakashival rosszalkodhassak, aztán meg hirtelen leléptem Sziklarejtekbe és egy szót sem szóltam róla..
– … Most komolyan.. Miért engedsz Kakashinak?
– És vissza a kezdő pontra.. – forgattam meg a szemeimet unottan. – Emlékszel az osztálykirándulásra ugye?.. Hallotta mikor beszéltem telefonon Sasorival. Leesett neki, hogy valószínűleg Sasori ugyanazt tette amit ő.. És annak ellenére hogy nem kértem tőle tanácsot, még is sokat segített. És amikor vissza vitt a táborba mert valami izé volt a bokámmal.. Lényegében elég sokat beszéltünk.. Magát hibáztatta mindenért és.. Ééés… És végül az is kiderült hogy azért volt ez a hirtelen párt fordulás, mert Itachi beszélt vele, aki Sasukétől tudta meg ezt az egészet, aki meg Narutotól hallotta és akik amúgy együtt járnak, mármint Sasuke és Naruto és én ezt onnan tudom, hogy Sasuke mindent elmondott nekem..
– .. Mi? Elölről, lassabban. Szóval.. Azért adtál esélyt Kakashinak, mert..?
– Mert igazából egész kedves.. Amit tett az hiba volt, de tudod én is túl reagáltam kicsit.. Mármint oké.. Féltem meg minden, de nem okozott bennem kárt odalent így nem kellett kórházba mennem mert végül is rendesen kitágíto..
– Ezt a részt ugorjuk át.
– Jó.. Tehát.. Megharapott és erősen szorított de ennyi.. Oké, nem akartam vele szexelni, és végül is tényleg fájt de.. Amit Sasori csinált az sokkal jobban fájt.. És Sasukének igaza van abban, hogy valószínűleg én rontok el valamit, ha már egy olyan jó srácot is ki akasztottam mint Sasori, nem?
– Mi köze ehhez az egészhez annak az Uchihához?
– Jár Narutoval.. Már egy jó ideje együtt vannak és Itachi is tudott róla..
– Én ezt akkor sem értem..
– Nem vagy ezzel egyedül.. Kész káosz ami itt folyik. De Kakashira visszatérve, így hogy engedek neki és a saját akaratomból engedek neki.. – emeltem aki a ˝saját akaratomból˝ részt. – Jó vele lenni, de nem hiszem hogy van jövője a dolognak. Kihasználjuk egymást és kielégítjük a szexuális vágyainkat. De ez amúgy titok, csak te tudsz róla.
– Megtisztelő..
– De más miatt vagy kibukva nem igaz? Mert ne meséld be nekem, hogy a barátságunk miatt buktál ki ennyire. Ismerlek már egy ideje és biztos vagyok benne, hogy..
– Egy srác szerelmet vallott nekem és nem szállt le rólam az elmúlt egy hónapban... – meglepetten kaptam felé a fejem.. Tényleg fáradtan tűnik..
– Ezt értsem úgy hogy téged meg..
– Nem-nem, semmi olyan nem történt. Vagyis megcsókolt, megölelt, nálunk aludt és elcsente az egyik felsőmet de ennyi..
– Ez a felső elcsenéses dolog eléggé lányos húzás.. Éés.. Ki az illető?
– Inuzuka Kiba..
– Mi? Az a Kiba??
– Ismersz másik Inuzuka Kibát is?!
– Jól van, ne harapd le a fejem, csak meglepődtem. – jézusom mennyi meleg ismerősöm lett hirtelen. Kezdtük a sort két tanárral (Iruka és Kakashi), na meg ott volt a szadomazo páros (Kakuzu és Hidan) és végül Sasori és én.. Erre kiderül, hogy az ifjabb Uchiha és Naruto is melegek erre Kiba is?! – Valami meleg vírus terjeng a levegőben vagy mi van?
– Ez egyértelműen a te hibád.
– Persze, fogd csak rám nyugodtan.
– Nem kell kétszer mondanod.
– Na bekaphatod!
– Kösz, de kihagyom..
– Én se gondoltam ám komolyan. – védekeztem rögtön. – Elég sok minden történ hm?..
– Ne tudd meg hányszor vettem elő a telefont hogy felhívjalak.
– Én egyszer sem. – néztem kisebb győzelmi mosollyal mire fájdalmasan nyögött fel.
– Egy kicsit sem hiányoztam neked?
– Az túl lányos lett volna. – vontam vállat szórakozottan.
– Most hazudsz..
– Füllentek. – biccentettem. – Én messengeren kezdtem el neked írni, de aztán véletlenül mindig kitöröltem.
– Naná.. Véletlenül..
– Milyen furcsa, nem? Ezek a modern kütyük.. – ingattam a fejem a rosszallóan. – Megpróbáltalak Hidannel helyettesíteni..
– Ja.. Én is..
– Hiba volt..
– Nagy hiba.. – értett egyet.. Gondolom ő is kapott egy csomó kiscicás videót, meg amv-ket valami otome játékról, na meg a hülye szelfikről ne is beszéljünk. Fáradtan sóhajtottunk fel. – Többet ne ignorálj.
– Többet soha, ígérem.
– Helyes..
– Na akkor térjünk vissza Kibára! – mosolyogtam mire Kankurou fájdalmasan felnyögött. – Hogy vallott szerelmet?
– Énekelt.. – ja, persze, mert ő pont az a fajta.. Viszont Kankurou nem nevet..
– Komolyan???
– Nem.. Igazából csak elém állt és közölte, hogy szerelmes belém, szóval járjak vele. És miután nemet mondtam, elkezdett követni hogy fogadjam el az érzéseit.. Gaara meg nem hogy segített volna, csak hátat fordított nekem és ott hagyott! Temari is! És amíg ők élvezték a hetero kapcsolatukat addig én azon szenvedtem hogy elkerüljem Kibát! Elmentem a nővéremék után a vidámparkba, de Kiba megtalált és beült mellém a hullámvasútra! Vagy húsz képet vett a közös képünkről és még hűtő mágnest is csináltatott! Az a szemét Temari pedig egy pólót! Érted?! Egy pólót!
– Jézusom.. – visszatartott nevetéssel hallgattam a beszámolót a vidámparkról, a közös alvásról, a majdnem közös zuhanyról és a közös főzésről. És annak ellenére hogy mennyire ki van akadva, néha még is zavarba jön és piros arccal ecseteli mennyire kellemetlen volt a közelsége és a nyílt vallomásai.. Kíváncsi vagyok mi fog kisülni ebből az egészből..
Próbáltam semleges arcot vágni, miközben végig Nagato szemeibe néztem.. Aggódva nyúlt a jobb oldali kártyáért.. majd még is inkább a bal oldalit vette célba..
– Haver, csak húzz egyet. – lökte oldalba őt Pain, aki szintén nem tudta, hogy melyik kártya a Joker..
– Te könnyen beszélsz.. Nem neked kell alsógatyában ülnöd a következő kör alatt.. – motyogta és még mindig az arcomról próbálta leolvasni az érzelmeket.. Na jó.. Segítsünk rá egy kicsit. Mikor a Jokerre tette a kezét elmosolyodtam, mire gyorsan átgondolta, hogy valószínűleg azért mosolygok mert az a kártya nem a joker, csak el akarom vele hitetni, hogy az, még pedig azért hogy kihúzza a másik kártyát, ami természetesen a joker lesz.. Így hát kihúzta azt a kártyát amin elmosolyodtam.. Már vagy tízszer eljátszottuk ezt.. Folyton a jokert húztuk ki, ezért a többiek megelégelték és azt mondták, hogy ha Nagato megint a Jokert húzza, akkor ő a vesztes.. – Ezt nem hiszem el.. – nyögött fel fájdalmasan.
– Na le a ruhákkal! – kurjantotta Hidan izgatottan mire Kakuzu reflexszerűen vágta tarkón.. Hidan nem reagált semmit, csak tovább figyelte Nagatot, miközben az kínosan ledobálta a ruháit.
– Holnap kidoblak a napra egy pár órára.. – határozta el Pain mikor felmérte Nagato bőrszínét.. Már mindjárt vége a nyárnak, ez meg úgy néz ki mint valami frissen festett fehér fal..
– Én meg majd megfordítalak ha már kezdesz égni. Hagy barnuljon a hátad is. – határozta el Kisame is.
– Nekem jó így.. – mormogta unottan és összeszedve a kártyákat keverni kezdett.
– Amúgy Itachit hol hagytad? – kérdezte Kankurou Kisamét. Na várj.. Ő most hiányol egy Uchihát?
– Nem akart jönni. Minden nyarat a rendőrségen tölt mint tanácsadó.. Nyár elején táborban volt és kiképezett pár mazochista kölyköt akik a nyári strandot lecserélték a sárban való hempergésre. Meglepően vidáman jött haza. Szinte láttam a kis virágokat az arca körül.
– Naná, hisz egy Uchiha.. – motyogtam kelletlenül.. Minden nyáron elmegy ezekre a kiképzős cuccokra.. Egyszer láttam valami terepmintás nadrágban meg egy fekete trikóban. Pedig nem is igazi katona, csak.. – Kiképezte? Várj akkor ő..?
– Kiskora óta harcművészeteket tanul és engedélye van fegyver tartásra és használatra.
– Arra külön engedély kell? Mármint a használatra és a tartásra is?
– Fogalmam sincs. Nem érdekelnek a fegyverek. – vont vállat hanyagul. – De baromira kedveli ezeket a dolgokat.
– Egyszer az apám egy fegyvert vett neki a születés napjára.. Rajtam kívül mindenki természetesnek gondolta, pedig elvileg én vagyok a kettyós a családban. – fintorodott el Obito.
– A családotok alapból fura. A komor arcotokkal meg mindennel. – nevetett Suigetsu. – Bírom Sasukét de elég komoly mit el nem vár tőle az apja. Tanuljon meg hangszeren játszani, sakkozni, shougizni, lovagolni, íjjal lőni, fegyvert használni.. Jobban átgondolva nem csoda hogy ilyen komor az ábrázatuk. Ezeknek nem volt gyerekszobájuk.. – így átgondolva tényleg elég szar lehetett..
– Te honnan ismered Sasukét? – kérdeztem hirtelen, mert nem rémlik, hogy láttam volna a sulinkban.
– Egy zene iskolába járunk.
– Te tudsz hangszeren játszani? – lepődött meg Kisame, akinek sokkal jobban kéne tudnia, hogy mire képes az unokatestvére..
– Aha. Szaxofonozok. De Sasuke bátyja, tanított egy kicsit zongorázni.
– Elhünnögte neked a hangjegyeket vagy mi? – csúszott ki a számon mire Kisame hangosan felnevetett.
– Haláli mennyire utálod a haverom.
– És ezen miért nevetsz?
– Mert kamu az egész ellenszenved. Tipikusan úgy viselkedsz mint aki irigy rá.
– Irigy az apád fasza!! – vágtam hozzá egy párnát amin csak röhögött.
– Osztok. – szólt közbe Nagato és elkezdte leosztani a lapokat. Kisame törökülésbe húzta a lábait és lazán tartotta egyik kezében a párnát.
– Gondold csak végig miért is utálod annyira. Elvileg jól el tudtok hünnögni egymással és a gimis éveitek alatt folyton együtt kerestétek a bajt.
– Ez még nem jelenti azt hogy kedvelem. Folyton megríkatja a lányokat, ha valamit úgy csinálsz ahogy neki nem tetszik akkor pedig megüt. Mindig a legrosszabb pillanatban bukkan fel és olyan dolgokat csinál amiket rohadtul nem lehet nyomon követni. Értem mit hünnög, de nem értem mit miért tesz és annyira fentebbvalónak hiszi magát, annyira beképzelt és arogáns. Ez idegesít.. Ő is ugyanolyan ember mint bárki más..
– Tudom hogy érted. Régen én is így gondoltam, de ők valójában csak nehezen nyílnak meg. – húzta fel a lapjait Kisame és egy kicsit átvariálta a sorrendet.
– Te még is hogy tudsz barátkozni vele? – kérdeztem fintorogva.
– Ugyanúgy ahogy te.
– Én nem barátkozok vele.
– Figyeled őt és a közelében vagy amikor teheted. Láttam pár fotót az összeállított osztály dvd-n és többnyire együtt lógtatok. Mindegy mit mondasz vagy mit gondolsz róla, akkor is hatással van rád és akarva vagy akaratlanul de mindig figyeltél rá. – már épp vissza akartam vágni mikor Hidan hangosan felkiáltott így megszeppenve kaptam felé a fejem.
– Na, most hogy lezártuk az Itachi témát, jöjjön a kör büntető feladata. – mosolyodott el mire kissé megkönnyebbülten engedtem le a vállam. – A vesztesnek el kell mondania élete egyik legkínosabb történetét. – határozta el, és mivel senkinek nem volt jobb ötlete, így rá bólintottunk. Alig hogy neki kezdtünk a játéknak Nagato tüsszentett egyet, mire Pain reflexszerűen, szinte oda sem nézve terített a vállára egy pokrócot.
– Ti hárman egy árvaházban nőttetek fel, ugye? – kérdezte Kankurou miközben a lapjait felém tartotta, hogy húzzak egyet..
– Igen. Nagato kicsiként még ennél is vékonyabb volt. Konan külön étrendet csinált neki hogy egy kicsit egészségesebbnek tűnjön. – biccentett Pain.
– Olyan mintha a fiatok lenne. – gondolkodtam el mire Konan halkan felnevetett.
– Igen, ezt mások is mondták már. De igazából egyáltalán nem úgy tekintünk rá mintha a fiunk lenne vagy ilyesmi. A magunk módján egy család vagyunk, de mikor Yahiko és köztem több is kialakult..
– Ki az a Yahiko? – vágott közbe Kankurou.
– Én. – intett Pain.
– De téged nem Fájdalomnak hívnak? Pain.. Vagy nem? – nézett rám is mire csak mosolyogva ingattam meg a fejem.
– Az csak a beceneve. – magyaráztam. Kankurou megelégedett ennyivel így újra a kékhajúra nézett, várva a sztori folytatását.
– Szóval ott tartottam, hogy mikor Yahiko és köztem több is kialakult , ez nem volt hatással a Nagatoval való kapcsolatunkra. Ő a testvérünk ha úgy tetszik.
– De Pain is olyan mintha a tesód lenne nem?
– Régen olyan volt, de már nem.
– Szexuális vonzalom két testvér között? Fúj.. – rázta ki a hideg Kankurout. – Már csak bele gondolni is szörnyű, hogy én meg a nővérem..
– Vagy te és az öcséd. – fűzte hozzá Hidan.
– Amikor azt gondolom hogy ennél már nem lehet rosszabb, te mindig rá teszel egy lapáttal. – közölte Kankurou unottan. Hidant nem különösebben zavarta a tény, hogy ő még a legrosszabb dolgoknál is rosszabb.
– Most a két testvéred kapcsolatban van ugye? – kérdezte Konan, akit látszólag nem izgatott hogy kissé kétértelműre sikeredett a kérdése.
– Igen, Temari azzal a Nara kölyökkel jár már egy jó ideje, Gaara meg a lány iskolás csajjal.
– Miért nem mondod ki a rendes nevüket? Shikamaru és Kira.
– Hol érdekel az engem? – vont vállat hanyagul.. Pedig azt hittem kedveli őket.. Lehet a nyár alatt kicsit megorrolt rájuk Kiba miatt?
– És nyertem! – dobtam le az utolsó két lapot. Nagyon nem is tudtam volna kínos dolgot mesélni.. Az hogy az osztályfőnököm megdugott elég kínos történet, de az titok szóval a legbizalmasabb ismerőseimen kívül senki nem tudhat róla.. Vagyis.. Itachi és Sasuke is tudja.. De ők tudják tartani a szájukat szóval nem számítanak.
– Pedig ha te veszítesz megnéztük volna azt a pereces videót. – somolygott Hidan..
– Bazd ki.. Muszáj volt emlékeztetned? – kérdeztem kínosan arrébb tolva egy pereces zacskót..
– Milyen perec? – kérdezte Nagato értetlenül.
– Te nem láttad? Pedig youtube-on is fent volt egy ideig. Tiszta Boys Love. – dramatizált Hidan.
– Itachi majdnem elaludt közben, szóval annyira nem lehetett érdekfeszítő. – dobta le az utolsó lapjait Kakuzu.. Ezek szerint ő is látta.. Bár Hidannel jár, szóval ez várható volt.
– Nekem az a rész tetszett amikor Deidara vonakodott, erre Itachi lökött egyet a csípőjével. – ecsetelte Hidan.. Kínosan temettem a tenyerembe az arcomat.. – Még nyögött is. – és itt is van amit Kankurou mondott.. Rátett még egy lapáttal..
– Meg van még a videó? – kérdezte Pain, aki ezek szerint nem látta még az ominózus este felvételeit.
– Ott a telóm, van benne egy mappa Kirándulás névvel. – bökött a párkányra Hidan. Pain hátra nyúlt érte majd maga elé vette a készüléket és keresgélni kezdett rajta. Alig pár pillanattal később felhangzott a videó.. Nagato kíváncsian húzódott közelebb Konanékhez és a kijelzőt nézte. Suigetsu is oda ment, bár ő elvileg látta már a facebookon az erről készült mémeket.. Még is ki unatkozik ennyire?? Oké, én is csináltam már mémeket Hidanről, Itachiról, Sasukéről és vagy ezret Narutóról is, de az teljesen más.. Azokon nem én vagyok.
– És itt nyög fel!
– Ne már! – kaptam a telóért de Kisame egy kézzel lazán vissza tartott.
– Hallod ezt még én se láttam. – röhögött a halpofa és Obito is meghökkenve ücsörgött mellettük. – Ha nem tudnám, hogy Itachi hetero, komolyan megkérdezném, hogy érez-e irántad valamit. Csak így kapciból kifeküdni valakinek.. Egyáltalán nem Uchihás húzás.
– Részeg volt. – védtem egyből amin a halpofa sejtelmesen mosolygott.
– Igen Deidara? Szeretnéd azt hinni, hogy részeg volt?
– De hát részeg! Nézd már meg rendesen!
– Eddig ne nézzem, most nézzem, döntsd már el szöszi. – áááá.. idegesítőbb mint Itachi és Sasuke együtt véve.
– Ne hívj szöszinek halképű.
– De hát szöszi vagy Szöszi.
– Halképű.
– Szöszi.
– Halképű.
– Hidaa~n! – csapott egyet közénk az albínó. – Folytassuk a játékot. – huppant vissza a helyére mi pedig ismét elhallgattunk. Painék kis hármasa még mindig Hidan telefonján nézelődtek és durvábbnál durvább képeket osztottak meg velünk, de voltak köztük éneklő kiskutyák, és táncoló kismalacok is.
– A végső csata.. Kakuzu vs. Hidan! – konferálta fel őket Suigetsu.
– Nem hagyom hogy legyőzz. – húzta fel az orrát Hidan. Kakuzu lazán húzott egy kártyát, majd ledobta a két nyolcast.
– Nyertem. – hát ez nem tartott sokáig.
– Franc.. – morgolódott Hidan amin Kakuzu elmosolyodott és szeretetteljesen megborzolta Hidan haját.
– Ilyenkor egész aranyosak. – csúszott ki Kankurou száján, de rajtam kívül senki nem hallotta..
– Vigyázz, a végén meleg leszel. – cukkoltam, de ő rám sem hederített.. – Kankurou. – bökdöstem meg de erre se nagyon reagált.. Nagyon elgondolkodott valamin..
Fáradtan fordultam a hasamra.. Fááááj, a fejeeeeem.. Kinyitva a szememet pillantottam körbe.. Hidan halkan szuszogott, pedig esküdni mertem volna rá, hogy horkolós típus.. Kakuzu mellette aludt a nyári meleg miatt nem igazán voltak össze bújva, épp csak egymás felé fordultak és összeért a kezük.. Így úgy érzem magam mint egy kukkoló.. Még is csak az oldalamra fordultam így azonban ismét a halképűt csodálhattam.. Fantasztikus.. Kankurou egyre hangosabban horkolt, vagyis egyre inkább mély álomba merül. Most már esélyem sincs elaludni.. Kimászva a takaró alól halkan indultam ki a folyosóra. Ha jól emlékszem, nem messze a háztól van egy automata a buszmegállónál.. Kéne valami csoki.. Vagy gumicukor.. Felkapva a pénztárcám halkan kinyitottam az ajtót és kiléptem a sötét folyosóra. Ááá, nem félek a sötétben, én ugyan neeem.
– Mnyaú~!
– Meg faszt nem! – indultam futásnak a kijárat felé, de már csak a küszöbön jutott el a tudatomig, hogy mit is hallottam az imént.. Egy macska.. Mos komolyan?.. Egy lemondó sóhajjal bújtam bele a papucsomba és elhagytam az épületet.. – Szánalmas.. Szedd már össze magad Deidara. – szidtam magam halkan. A lámpák fényében már nem volt annyira vészes a kinti séta gondolata és csak hamar megpillantottam az automatát is. Megállva a ˝masina˝ előtt, elgondolkodva mértem végig az esélyeimet.. Csoki, csoki, tea, kávé, corason, csoki, betét… Várj, várj, várj, várj.. Szóval.. Csoki, csoki, tea, kávé, croason, csoki, beté… Szóval jól láttam.. Betét.. Ez tiszta mennyország egy menstruáló zombinak aki erre jár. Ááá! Ne gondolj hülyeségekre Deidara! Zombik nem léteznek, zombik nem léteznek, zombik nem.. – Áááá! – ijedten futottam el mikor valaki a vállamhoz ért, de mivel becsuktam a szemem, pár lépés után valami keménybe ütköztem.. – Buszmegálló.. Fasza.. Hm.. – szorítottam a kezem az orromra és fájdalmasan nyögtem fel, ugyanis a lendület miatt elég durván neki ütköztem és vissza is pattantam róla a földre..
– Jól vagy? – hallottam meg Obito hangját mire meglepetten néztem rá a vállam felett.
– Hm.. Te fogtad meg a vállam? – kérdeztem még mindig az orromon tartva mancsaimat.
– Nem akartalak megijeszteni.. – motyogta miközben felém tartotta a kezét, ezzel is felajánlva, hogy felhúz a földről.. Halkan sóhajtva álltam fel segítség nélkül, majd leporoltam a nadrágomat és felé fordultam.
– Vérzik? – mutattam az orromra mire Obito megingatta a fejét. – Pedig fááj.. – legyezgettem meg, mert rettentően égni kezdett. Már csak ez hiányzott a fejfájásomnak..
– Tényleg nagyon félős vagy, mi? – kuncogott halkan mire elfintorodtam.
– És akkor mi van? Mintha te nem lennél ijedős.. – duzzogtam Tobira célozva, akinek már nincs halál félelme, azért a szellemektől ki tud borulni, pedig azok elvileg nem is léteznek.. – Egyébként miért jöttél ki? – jutott eszembe hirtelen, bár ha jobban átgondolom, a szobában sem láttam.. Bár annyira nem is néztem szét, meg sötét is volt, szóval..
– Csak gondolkodtam. – lépett az automatához és elkezdte bedobálni az érméket. Mikor megnyomta a gombot két puffanást hallottam, majd mikor lehajolt és kivette őket az egyiket felém tartotta.
– Kösz.. Hm.. – vettem át a dobozos tejet, és.. Nem.. Most nem fogok kiakadni rajta, mert végül is este már nem kéne kávét innom, meg amúgy is fáj a fejem, szóval hanyagoljuk egy kicsit a koffeint. Leszedve az oldaláról a szívószálat kibontottam a kis csomagolást és átszúrva a jelölt részt ˝kibontottam˝ a dobozkát. Leülve a padra a számba vettem a szívószál végét és kortyoltam belőle párat. Szemem sarkából Obitora pillantottam aki a kávés doboz tetejével foglalta el magát.. – Min gondolkodsz? – kérdeztem csak úgy mellékesen. Obito kissé meglepődött ezen.. Most miért? Vett nekem tejet.. Pontosítok, vett nekem valami kaja féleséget, szóval most nincs okom piszkálni.. Vagy legalább is bunkóság lenne..
– Otthoni dolgok.. Az apám nem igazán rajong Tobiért.
– Én se kedvelem. – értettem egyet az apjával kapásból, holott most beszéltem meg magammal, hogy nem leszek bunkó.. Szép volt Deidara, nagyon jó.. Obito lemondóan sóhajtott.. – Otthon is gyakran vagy Tobi?
– Ez nem így működik.. Tudom hogy ketten vagyunk, de nem tudok vele beszélni. Ő nem lát engem amikor én, én vagyok. Én látom őt amikor Tobik vagyunk..
– Volt már olyan hogy hülyeséget csinált és haragudtál rá?
– Persze. Ha a valódi személyiségemet nézed akkor te is kedvelsz nem igaz? Rint sem hoztam volna olyan kínos helyzetekbe.. És már rég kijártam volna a sulit..
– Igen, Sasori említette hogy már 28 vagy, de végül is az egyetemen sok húszas éveiben járó ember megfordul.
– De nem egy Uchiha.. – mormogta az orra alatt.. Még bele sem gondoltam, hogy maga a név is mekkora teher lehet valakinek.. Sok az elvárás velük szemben. Ha Obito nem Uchiha Obito lenne, akkor talán másmilyen arcot vágna most..
– A szüleid kiakadtak Tobi miatt?
– A szüleim mindenen kiakadnak ami nem tökéletes. A nevelőanyám a néhai anyám testvére.
– Az anyukáddal mi történt? – tudom hogy bukóság megkérdezni, de ezt a sztorit eddig még nem hallottam..
– A háborúban halt meg. Az apám ott vesztette el a bal karját. Az én sérülésemről már hallottál egy két dolgot nem? – kérdezte egy keserédes mosollyal mire csak egy aprót biccentettem. Még Sasuke mondta el mikor ide kerültem, hogy Obito is a háború alatt sérült meg. Fiatal volt még és a háború kezdetén az Uchiha klánt célozták meg először. Ki akarták iktatni a főbb katonákat és a rendőröket.. Ez egyébként szépen kidolgozott terv volt, hiszen az Uchiha klánban minden családban vannak rendőrök, katonák, orvosok és igencsak magas pozíciókban állnak.
– Rád dőlt egy épület.. – motyogtam kissé halkan.
– Én túléltem, de anya már nem.. – összepréselve az ajkaimat pillantottam rá. Tudom hogy ő is sok rossz dolgon ment keresztül, ahogy mi mindannyian, de.. Vajon látta az anyja holttestét is?.. – Lényegében Tobi sok kellemetlenséget okoz az apámnak, szóval most eléggé össze zördültünk.. Szeretnék önállósodni de nem tudok félretenni semmire.
– Miért nem költözöl be a többiekhez az albérletbe?
– Mi?
– Az albérlet. Kakuzué a hely, a többiek összedobják a pénzt a számlákra meg a kajára. Igazából egész jól kijönnek a pénzből és elég sok szabad hely van. Ha nem ismertem volna meg Narutot akkor valószínűleg én is oda megyek, csak hát nem nagyon kedveltem Hidant, szóval minden áron megpróbáltam más utat találni, lehetőleg úgy, hogy azért ne nagyon húzzam le pénzzel a papust. Szóval ha gondok vannak otthon és nincs más megoldás, akkor költözz hozzájuk. Konanék is beköltöztek Nagatoval, mert eladták a fejük fölül az albérletet amiben laktak, szóval beköltöztek Painékhez. Ha beszélsz Kakuzuval akkor biztos segít abban is, hogy tudj spórolni. Mondjuk ne lepődj meg ha elveszi és egy kis borítékban őrizgeti majd amíg elég nem lesz ahhoz amire gyűjtesz. Mondjuk szerencsére tényleg vissza adja.
– Már én is gondolkodtam ezen, de.. Miért ez volt az első ami az eszedbe jutott?
– Hogy-hogy miért? Sasori az egyik legjobb barátod és elég nagy az a szoba kettőtöknek. Ha meg csajozni akartok vagy esetleg pasizni, akkor van egy vendég szoba is a folyosó végén.
– Még átbeszélem ezt az egészet az apámmal. Ha tényleg nem tudjuk megoldani a dolgot akkor költözök.. Már ha Kakuzu beleegyezik.. Vagy Sasori..
– Amikor Tobi vagy, meglepően magabiztos tudsz lenni. – jegyeztem meg mire kínosan felnevetett. A fejfájásom kissé erősebben kezdett el feszíteni így fájdalmasan nyúltam oda hogy kissé tompítsam a lüktető érzést.
– Fáj a fejed?
– Ja.. Eléggé.. Ezért nem tudtam aludni..
– És még a falnak is neki mentél.
– Hát ja.. Nem sokat segített. Hm.. – motyogtam. Nem vagyok gyógyszer párti de ha túlélem ezt az estét veszek valami fájdalom csillapítót..
Megjegyzések
Megjegyzés küldése