A két feladó 18. rész

Egy fontos részlet

Óvatosan cirógattam meg Sugawara arcát, ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel álmából. Beharapva alsó ajkam próbáltam abba hagyni a mosolygást, de nem jártam sikerrel. Mutató ujjamat anyajegyére tettem és halkan felkuncogtam bár nem volt rá különösebb okom. Ha most Suga-chan ébren lenne, biztos azt mondaná, hogy milyen ijesztő ahogy ok nélkül, cseppet sem férfiasan kuncogok miközben az arcát nézem.. Vagy megvádolna hogy perverz dolgok járnak a fejemben. Pedig egyáltalán nem erről van szó..

– Ühm.. Oikawa.. Te most tényleg az arcomat piszkálod? – kérdezte kissé artikulálatlanul és fáradtan.

– Hm? Nem. – füllentettem, de továbbra is arcát simogattam, ezúttal pár kósza tincset is kisimítva halántékából.

– Hazug. – motyogta és látatlanban elkapta tarkómat majd magához húzott és lágy csókot nyomott ajkaimra. A hirtelen meglepettségtől még csak viszonozni se tudtam, hisz alig tartott pár másodpercig. Sugawara résnyire nyitott szemekkel nézett fel rám és elmosolyodott. – Szóóóval.. Az imént tényleg magadban kuncogtál? – kérdezte mire megingattam a fejem.

– Biztos csak álmodtad. – füllentettem ismét.

– Ühüm. Biztos. – motyogta még mindig mosolyogva majd újra lehunyta szemeit és mélyet sóhajtott. Ajkaira hajolva ezúttal én adtam neki egy lágy puszit.. Majd még egyet, kicsit hosszabban.. Végül óvatosan mélyítettem el egy mélyebb csókot. Éreztem ahogy Sugawara keze arcomra simul, ujjai lágy érintése kellemes bizsergetést váltott ki belőlem, és szinte már éreztem ahogy a kis pihék felállnak a tarkómon. Kezemet az arcomon pihenő ujjaira simítottam és megszakítva a csókot a tenyerébe csókoltam. Hallottam az ágynemű susogását, ahogy Sugawara kissé megemelkedett majd a következő pillanatban megéreztem ajkait fülcimpámnál ami megint csak egy jól eső bizsergést váltott ki belőlem.. Hát még mikor a fogait is belevitte a játékba és óvatosan harapdálta meg érzékeny érzékszervemet. Éreztem ahogy elmosolyodik majd a következő pillanatban nyakam köré fonta karjait és mellkasához húzva feküdt vissza a párnára. Régen ezt előjátéknak tekintettem, de most csak jól esik.. Kezeimet Sugawara vékony derekára vezettem és magamhoz ölelve mélyen beszívtam finom illatát. Az illatát ami keveredett az enyémmel..

– Mindig így akarok felébredni. – mormogtam mellkasába amin halkan felnevetett.

– Én is meg tudnám szokni. – helyeselt ami még inkább mosolygásra késztetett. Percekig feküdtünk még így mikor egy ˝na a jóból is megárt a sok˝ sóhajjal vetett véget a pillanatnak. – Akarom tudni, hogy mennyi az idő? – kérdezte egy fáradt nyögés kíséretében én pedig kissé megemelkedtem, hogy az éjjeli szekrényre pillanthassak Suga mögött. Már elmúlt tíz is.

– Nem. – bújtam vissza gyorsan amin felnevetett.

– Ez elég egyértelmű válasz. – Engedett el és ő is az órára pillantott. – Akkor egy kései reggeli és mehetek is haza.

– Mineek? Maraadj! – kérleltem még mindig a derekát ölelve. Sugawara gondterhelten felsóhajtott, de hallani lehetett, hogy valójában csak megjátssza a dolgot.

– Hé.. – simította meg a hajamat mire kérdőn néztem fel rá, ő pedig egyszerűen felhúzott magához és rögtön elmélyített egy vad és szenvedélyes csókot. Időm sem volt felfogni a történteket mikor kikászálódott mellőlem az ágyból én meg ott maradtam várva a folytatást.. Basszus ez nem ér!

– Suga-cha~n! – siettem utána és elkapva vékony derekát újfent magamhoz öleltem. Sugawara halkan nevetve nyúlt hátra fejemhez amit egyértelmű célzásnak vettem, hogy újabb csókot szeretne. Ajkaira hajolva ismét folytattunk egy kellemes és hosszú nyálcserét amit a levegő hiány miatt szakítottunk meg. – Mit szeretnél reggelizni? – kérdeztem de az istenért sem engedtem volna el.

– Üüühm.. Nem tudom. – nézett maga elé eltöprengve. Olyan veszett aranyos még így is, hogy azt már tiltani kéne. – Tegnap még maradt kfc csirke, nem? – kérdezte ami kissé meglepett.

– Azt akarsz reggelizni?

– Miért ne? – vonta meg a vállát.

– Az inkább ebéd vagy vacsora, nem?

– Tíz óra van, szóval ez egy korai ebéd. De amúgy te.. – nézett rám elgondolkodva majd mintha csak észbe kapott volna, elmosolyodott. – Igaz is. Úri kölyök vagy. – borzolta meg a hajam.

– Mi? – kérdeztem döbbenten, ő pedig kikászálódva karjaim közül a konyha felé indult. Oké, hogy úri családból származok, de miért hív kölyöknek? Szerintem tegnap elég nyilvánvalóvá tettem, hogy nem vagyok kölyök. Amúgy meg más emberek sem reggeliznek rántott csirkét! Az túl.. Ebédes?.. Mindegy de az nem reggeli. Belépve a konyhába néztem ahogy Sugawara a pirítóval szenved, pontosabban nem tudta bedugni a konnektorba. – Nem csirkét eszel? – kérdeztem.

– Én igen, de gondolom te nem.

– Oh.. Akkor csinálsz nekem reggelit? – léptem mellé és egy laza mozdulattal benyomtam a konnektorba a pirító dugóját.

– Ezt hogy..? – kérdezte kissé letargikusan amin elmosolyodtam.

– Egy varázslatos éjszakát töltöttél velem, ne is csodálkozz ha most minden erő kiszállt belőled.

– Egoista. – horkantott fel. – Nem én kuncogtam miközben egy alvó pasi arcát bámultam. – a mai állást Suga vezeti egy nullra.. Mily meglepő..

– Bocs hogy boldog vagyok.. – fújtam fel az arcom sértetten amin hangosan felnevetett. Kezei közé fogta arcomat.

– Kicsit ijesztő volt, de azért aranyos. – nyomott egy gyors csókot ajkaimra, majd kikerülve a kenyeres kosár felé indult. Akaratlanul is végig néztem hosszú lábain és formás fenekén. Áldom a szerencsémet amiért Daichi vak, én meg jókor voltam jó helyen.

Iwaizumi szobája rendezett volt, mint mindig. A kis asztalon üdítők, sörös dobozok és nassolni valók sorakoztak. A kedvencemből is vett. Mázliii!

– A többiek mikor jönnek? – kérdeztem csak úgy mellékesen mire Iwa vállat vont és levágódott a szőnyegre.

– Matsukawa azt írta hogy késik, Hanamakival nem tudom mi van. És milyen volt a randid? – kérdezte csak úgy mellékesen.

– A legjobb amin valaha voltam. – ültem le vele szemben.

– Nem túlzás ez egy kicsit?

– Egyáltalán nem. Az étteremben beszélgettünk és azzal szórakoztunk hogy ki tud minél zavarba ejtőbb vagy viccesebb dolgot mondani fapofával. Ne ítélj el érte, tudom hogy kicsit gyerekes de jól éreztük magunkat.

– Eszembe se jutott hogy elítéljelek miatta. Ha elfelejtetted volna, egyszer velem is ezt csináltad valami unalmas partin.

– Mi? Melyiken?

– A szüleid házassági évfordulóján. Kábé tíz évesek lehettünk és Shongokut imitáltad.

– Oh.. Ezt el is felejtettem.. – töprengtem amin elmosolyodott.

– És mit szólt a jegyekhez?

– Nagyon örült neki. A karkötőnek is.

– Milyen karkötő? – kérdezte értetlenül.. Na igen, nem mondtam el neki, hogy röplabdázik, mert akkor még irigyebb lenne, és akkor már biztos meg akarná ismeri. Egy lány aki szereti a videó játékokat, nem habarodott belém rögtön és még sportol is. Pont Iwa esete. Csak hát az én Suga-chanom az én Suga-chanom, szóval bukta.

– Vettem neki egy karkötőt is. – zártam le ennyivel. – Ha nem beszélte volna meg a barátaival, hogy ma együtt buliznak akkor egész nap az ágyban lustálkodhattunk volna. – motyogtam kissé csalódottan.

– Inkább örülj neki, hogy nem akaszkodik rád. Az eddig csajaiddal ez volt a legnagyobb problémád.

– De itt fordított a helyzet. Én akarok rá akaszkodni. – fintorodtam el, hisz ez fejben nem hangzott annyira durván mint kimondva.

– Beteg vagy.

– Ugyee~? – kérdeztem szinte már zokogva. – Valahogy le kéne állnom, de a tegnap este után ez még nehezebb. Mintha rászoktam volna valami agresszív, néha kissé csípős, gyakran bunkó mégis menthetetlenül édes és aranyszívű drogra.

– És a kinézetéről még nem is beszéltél. – forgatta a szemeit unottan.

– Van az a cuki anyajegy a szeme alatt és azok a lábak.. Ahh.. – a kisasztalra dőlve hangosan felsóhajtottam. Talán már késő aggódni miatta, hogy Sugawara fiú.. De nem gondoltam volna hogy így belé tudok majd szeretni. A mosolya, az érintése, a hangja.. Hogy tud egy olyan fiú mint ő, ilyen erős érzelmeket kiváltani belőlem szexuális érintkezés nélkül is? Na és amikor ténylegesen lefeküdtünk.. Soha nem volt még ilyen jó senkivel.. Legszívesebben szét kürtölném az egész világon, hogy ő az enyém.. A szüleim biztos ellenezni fogják.. Ha engem szidnak azt le tudom nyelni, de ha őt bántják azt nem fogom tűrni. – Be akarom mutatni a szüleimnek..

– …Mi?!

– Miért ordibálsz? – emeltem meg kissé a fejem hogy rá láthassak Iwa döbbent arcára.

– Te.. Haza akarsz vinni egy lányt? Te!? Oikawa Tooru?!

– Még nem most, de sort akarok rá keríteni ha ő is beleegyezik. – egyenesedtem fel. – Tudod, Neko-chan elég.. Más.. Másabb mint a megszokott, főleg ha egymás mellett állunk.

– Ezt hogy érted? – ráncolta a szemöldökét értetlenül.

– Neko-chan gyönyörű és intelligens, de biztos vagyok benne, hogy a szüleim ki fognak akadni.

– Őket nem nehéz kiakasztani.. – biccentett majd mikor végre rám pillantott kezdte felfogni néma kérésemet. – Elmegyek veletek amikor úgy érzed itt az ideje. – bólintott amin elmosolyodtam.

– Ritkán mondom, de ugye tudod hogy te vagy a legjobb barátom?

– Ha nem mondod is tudom. Szarkawa.

– Most miért sértegetsz?! És ne rövidíts!

– Szaros Oikawa..

– Most miért mondtad el még egyszer?!

– Mit hangoskodtok már megint? Mint két vénasszony. – lépett be az ajtón Makki.

– Mit mondtál? – néztem rá dühösen és hallottam ahogy Iwaizumi a kezeit ropogtatja.

– Én inkább haza megyek..

Teruma-kun elkerekedett szemekkel nézte ahogy Kou-kun csaknem megfojtja Sinohara-sant a citromos süteményekkel. A kis cukrászunk egyszerűen nem tudja elfogadni, hogy Sinohara nem szereti a citromot, kivéve, ha egy koktél díszeként szolgál. A kis harcuk odáig fajult, hogy Kou-kun szó szerint rávetette magát Sinoharára és valami furcsa harci fogás miatt, szegény csapos meg sem tudott moccani..

– Elég undi látvány.. Sütit? – tartottam Teruma-kun felé egy kis tányért de ő még mindig sokkoltan figyelte ahogy Kou-kun kissé agresszívan ˝eteti˝ Sinoharát.

– Nem.. Most inkább nem.. – motyogta. – Mindig így telnek a közös.. összejövetelek? – kérdezte én pedig ismét a birkózó párocskára néztem.

– Többnyire nem. Bár Kou-kunnal már én is birkóztam, valami ruha miatt. Rám akarta adni, én meg persze nem akartam felvenni.

– Gondolom ő nyert..

– Eltaláltad… Valami önvédelmi tanfolyamra járt.. Meg taekwandozott is.. A cukros bácsi miatt. Kár hogy a rendőröknél nem válik be. – töprengtem mikor Sinohara hangosan felordított.

– Ne szedjük szét őket? – kérdezte Teruma-kun félve amin elmosolyodtam.

– Komolyan oda mernél menni hozzájuk? – kérdeztem a magasságunkra és a vékony alkatunkra célozva. Teruma lemondóan sóhajtott. – De van egy módja, hogy levakarjuk Sinoharáról.

– Tényleg? – kérdezte kissé meglepetten én pedig letettem a kistányéromat és odamentem az ajándék tasakokhoz amiket Kou-kun nekünk vett. – Jajj nee.. – húzta el a száját Teruma én pedig kissé fáradtan felsóhajtottam.

– Túl lehet élni.. – motyogtam és a kezébe nyomtam a tasakot míg én a sajátommal bíbelődtem. Még fehérneműt is vett.. Azt biztos nem fogom felvenni. Ledobtam a pólóm és belebújtam a fekete-fehér fodros anyagba. A szoknya még egész tűrhető, mármint nincs ki belőle semmim a térdeimen kívül ami azért plusz pont, mert Kou-kun imádja a rövid, fenék villantós nadrágokat és szoknyákat.. Csak sajnos nem ő hordja.. Legalábbis előttünk biztos nem.

– Ez nagyon rövid.. – motyogta Teruma kínosan én pedig kérdőn pillantottam felé.

– Hú.. Kou-kun jól kitolt veled..

– Akkor miért vigyorogsz? – kérdezte pipacsvörösen mire zavaromban eltakartam az arcomat.

– Nem.. Semmi.. Csak ez kicsit olyan.. Khm.. – Kou-kun egy igazi szadista.

– Cselédek! Nézd! Nem hazudok! – védekezett Sinohara mire Kou-kun abba hagyta a „fojtsuk meg Sinoharát” műveletet és felénk fordult.

– Suu-chan! Le a farmert! – mutatott rám a sütis kezével.

– Jól van, egy pillanat. – sóhajtottam az övemmel babrálva amit a szoknya miatt nem igazán láttam.

– Istenem, de béna vagy! Na várj, mindjárt kezet mosok. – sietett el Kou-kun. Sinohara megkönnyebbülten sóhajtott fel.

– Jövök nektek egyel. – mondta két levegő vétel között.

– Eggyel?.. Sinohara-san, ugye tudod, hogy miattad női fehérneműt kellett felvennem? – kérdezte Teruma-kun idegesen mire mind a ketten elkerekedett szemekkel néztünk rá. – Most mi van? – kérdezte értetlenül majd egy pillanat alatt váltott kétségbe esettre. – Sugawara-kun, ugye te is..? – nézett rám esdekelve de mikor eljutott a tudatáig, hogy rajtam még mindig farmer van, és mivel nem látott semmilyen pántot a vállamon.. – Na ne már! – guggolt le a földre a tenyerébe temette az arcát.. Azt hiszem ez még oké is lenne, ha Sinohara nem vörösödött volna el.. Dühösen intettem neki, hogy fordítsa el fejét, mire kínosan félre pillantott. Nem akarom, hogy még jobban megalázva érezze magát köztünk szegény Teruma-kun.

– Na itt vagyok, mutasd azt az övet. – lépett be a szobába Kou-kun és letérdelve elém lendületesen és csepet sem gyengéden megszabadított a farmeremtől. – Húha.. Valaki leborotválta a lábát a nagy napra. – csípett bele a combomba mire kissé megugrottam.

– Ne piszkálj már! – húzódtam el amin felnevetett.

– Na csüccs, rád adom a combfixet, és vedd le azt a boxert. – utasított mire Teruma-kun felkapta a fejét és rám nézett.

– Öhm.. Úgy is térdig ér a szoknya, senki nem fogja látni ha nincs alatta az az izé. – utaltam az alsóra mire Kou-kun csak vállat vont.

– Túl fáradt vagyok még egy menethez, szóval ezt most megúsztad. – hagyta rám. – De a combfix kötelező. – lökött az ágyra és elkezdte felhúzni az anyagot a lábamra. Sinoharára pillantottam és tekintetemmel üzentem, nekem is többel jön, mint Egy.. Sinohara elmosolyodott majd úgy döntött ki megy a fürdőszobába, hogy megmossa az arcát.. Meg talán a haját is.. – És..? Most már elmondod mi volt tegnap? – kérdezte Kou-kun még mindig  combfixxel bíbelődve.

– Nem volt semmi. – füllentettem ma már sokadjára.

– Sugawara, már jengáztunk, kártyáztunk, Harry Potteres ivójátékot játszottunk de a felénél te feladtad és üdítőt ittál.. Jó.. Teruma is de az nem lényeges. Most már kérem a részleteket. Vagy felveszed a tangát. – emelte fel az említett ruhadarabot. Egy ideig lattolgattam, hogy melyik a kínosabb. Felvenni egy tangát, amit bő fél óra múlva titokban leveszek a wc-n, csakhogy utána alsó nemű nélkül ücsörögjek órákon át, mikor is Kou-kun úgy dönt, fellibenti azt a fránya szoknyát, és nem csak hogy mindenki látni fogja a kisebbik részem, de Kou-kunt és felhúzom annyira hogy aztán szóról szóra olvastasson fel velem valami pornót.. Általában nem tenne ilyet, de mikor részeg eldobja az illemet és előtörnek legsötétebb vágyai.. VAGY. Elmesélem neki, hogy mi történt tegnap este, aztán ég a fejem vagy másfél óráig amíg a részleteket húzzák ki belőlem..

– Lefeküdtünk.. – böktem ki mire csak egy ˝nem mondod?˝ pillantást vetett rám és a szemeit forgatta.

– Ezt már tudjuk. De mi van a részletekkel.? – vonogatta a szemöldökét mikor is Sinohara is megérkezett a fürdőből.. Nem mellesleg fél meztelenül..

– Teruma-kun, te hogy nem melegedsz be ha ilyet látsz? – kérdeztem Sinohara-san nedves haját és kidolgozott, izmos hasát nézve.

– El tudom képzelni mekkora farka van, ezek után még is hogy gerjedjek be rá? – kérdezte értetlenül.

– Hetero. – mondtuk szinkronban Kou-kunnal, míg Sinohara-san csak a szemeit forgatva lépett a szekrényéhez hogy felkapjon magára valami felsőt.

– Nem szükséges. – nézett rá Kou-kun. Sinohara-san egy rosszalló pillantással jutalmazta, ekkor azonban Kou-kun észhez kapott és jó erősen fejen vágott. – Mit terelsz te kis buzi? Na lökd a részleteket de nagyon gyorsan.

– Miért fontos ez? – kérdezte Teruma mire Sinohara-san felsóhajtott.

– Tavaly karácsonykor Kou és én is elmeséltük neki az első alkalmunkat.. Kou talán kicsit részletesebben is mint kellett volna.

– És ugyanilyen részleteket várok el én is. – mosolygott rám elszántan. – Na halljuk. Hogy kezdődött?

– Istenem, jó. – túrtam a hajamba idegesen és törökülésbe tornáztam magam. – De előtte kérek abból. – mutattam a piás üvegre amit Teruma készségesen át adott. El se hiszem, hogy most a háló szoba titkokról fogok beszámolót tartani. Ez rohadtul nem normális dolog! Még szerencse hogy annyira nem durvultunk.. – Teruma-kun, nem kell végig hallgatnod ha nem akarod. – mondtam mire Kou-kun röhögve karolta át a fiatal csapos nyakát.

– Ugyan, jövőre majd ő mesél nekünk az első szexuális élményéről.

– Most miért mondod ezt? Igenis voltam már nővel. – nyafogott Teruma-kun mire Kou-kun fintorogva nézett rá.

– Hát épp ez az. Nővel.. – forgatta meg a szemeit. – Na mesélj nyuszi bogyó! Mindent tudni akarunk. – mondta én pedig hangosan felsóhajtottam.

– Jó, de előbb csinálj rólam egy képet. Elküldöm Oikawának. – vettem elő a telefonom. Ennyi jár neki.

– Kis perverz Suu-chan! Ezt már szeretem! – lelkendezett Kou-kun.

– Ugyan már, csak nem akarja hogy a pasija kiakadjon mikor lefekvés előtt benyögi, hogy ˝Ja amúgy elmeséltem a barátaimnak az első alkalmunkat, és hogy tetszett a cseléd ruha?˝ – trafált bele rögtön Sinohara-san.

– Ünneprontó. – ciccegett Kou-kun, majd mosolyogva átvette tőlem a telefont és lőtt pár igencsak profi képet. Mikor visszanéztem őket, csak elismerően bólintottam. – Na halljuk! – hasalt el a szőnyegen Kou-kun és mint egy kis gyerek az esi mesét, úgy várta a szaftos részleteket egy meleg, fiatal tinédzser első szexuális élményéről..

– Jó.. – köszörültem meg a torkom majd kis bátorításként meghúztam az üveget.. Hogy nekem mennyire fog fájni a fejem holnap.. – Szóval elég romantikus volt.. Vacsoráztunk egy gyönyörű étteremben, aztán a fenyő mellett odaadtuk egymásnak az ajándékot. Kézen fogva sétáltunk a kivilágított utcán, aztán Oikawa lakásán filmeztünk, na meg mikor ismét éhesek lettünk ettünk hagyományos karácsonyi rántott csirkét és elfeleztünk egy szelet epres tortát. Szóval tényleg rohadt romantikus volt minden.. Aztán mikor zuhanyoztunk..

– Stop! Együtt zuhanyoztatok? – kérdezte Kou-kun lelkesen.

– Igen. Aztán kicsit.. Forrósodott a hangulat is de.. Szóval ott még csak csókolóztunk meg.. – emeltem fel a kezem és kicsit megtapogattam a levegőt vagy mi.. – Szóval értitek.. A lényeg, hogy.. Zavarba jöttem és kiküldtem.. Komolyan, még a pizsamánkat is felvettük.

– Ti pizsamában alszotok? – kérdezte Teruma-kun meglepetten. Már épp válaszolni akartam mikor eljutott a tudatomig, ki is kérdezte ezt. Kou-kun meglepetten fordult felé.

– Az igen cica! Ki nem néztem volna belőled hogy pucéran szundizol. – bókolt a maga módján a cukrász.

– Belőled se néztem ki soha, hogy cukrász vagy. – vágott vissza Teruma mire Kou-kun kínosan benedvesítette az ajkait.

– Erre később visszatérünk Mazsola. – biccentett, majd újra rám szentelte minden figyelmét.

– Öhm.. Szóval azt hittem, hogy már aznap este nem lesz semmi, de aztán az ágyban fekve sehogy sem találtam a helyem, ahogy ő sem, ezért megcsókoltam és próbáltam legyűrni a zavaromat, szóval rá ültem a csípőjére.. Öhm.. Oikawa eléggé seme típus, az a vérbeli domináns meg minden, szóval elég gyorsan alulra kerültem.. A lényeg az, hogy felkapcsolta a kislámpát ami engem zavart.. Szóval le kapcsoltam.. Ő pedig újra fel.. Én attól féltem, hogy félúton meggondolja magát, mert basszus még is csak hetero volt eddig, nem? – nevettem kínosan és a hajamba túrtam. – De ő meg attól félt, hogy Daichit képzelem majd el.

– Úúh.. Patt helyzet.. – értett egyet Kou-kun.

– Igen, de.. Mikor már meztelen voltam ő még mindig állt, én pedig az ő nevét nyögtem szóval minden oké volt. – zártam le de ők csak pislogva várták a folytatást.. Na bazd meg.. – Üüühm.. Jó, öhm.. Nem volt semmi izé.. Értitek.. Szóval én.. elkezdtem tágítani magam, de én azt hittem hogy már jó, de nem volt jó, és abba akartuk hagyni, de még sem, szóval megpróbáltuk újra, de ezúttal ő tágított ki engem, és baromi kínos volt de élveztem is és baromi kínos ezt nektek elmesélni, és rohadtul nem élvezem, de.. – sóhajtottam fel és vissza idéztem Oikawa tekintetét, a hangját, az érintését, ahogy lüktetett bennem.. – Volt egy-két akadály, ahogy az előbb mondtam, de.. Eszméletlen volt.. Még így is.. – ismertem be. Kou-kun mosolyogva ingatta meg a fejét.

– Semmi cumi, semmi cosplay, és te ezt szexnek nevezed? – kérdezte mire Sinohara-san röhögve tarkón csapta. – Jó, csak vicceltem. A lényeg hogy szereted és ezt már ő is tudja. – mondta mire kínosan beharaptam alsó ajkam. Csak egy pillanatra tettem ezt de ő persze kiszúrta, ahogy mindig kiszúr mindent. – Tee! Ne mond, hogy halál komolyan szeretkeztetek és nem mondtad neki, hogy szereted!

– Ő mondta. – védekeztem, de ez kimondva inkább csak még inkább ellenem fordult.

– Basszus ha még mindig Daichit szereted akkor dobd Oikawát, vallj színt Daichinak, aztán ha pofára ejt én megverem, te meg dugsz egy hatalmasat Sinoharával! – mordult rám Kou-kun, mire Sinohara-san ismét tarkón csapta. – Befejezhetem?! – kérdezte ingerülten majd felém fordulva folytatta. – Vagy adsz esélyt az Oikawával folytatott kapcsolatodnak és elengeded Daichit.. Aztán dugsz velem meg Mr. Romcsival. – utolsó mondata után Sinohara-san újra megemelte a kezét így Kou-kun ijedten kezdett hadarni. – Csak Romcsival, csak Romcsival! – javította ki magát. Sinohara-san hangosan felsóhajtott.

– Sugawara, ha szereted Oikawát akkor miért nem mondod el neki?

– Mert nem tudom, hogy szeretem-e.. Mármint nagyon kedvelem és tényleg jó vele lenni, de.. Nem vagyok szerelmes.

– Éjszakákon át fent voltál amiatt a gagyi pulcsi miatt, hogy örömet okozz neki. Ez szerelem. – bólogatott Sinohara mire Kou-kun fintorogva pillantott rá a válla felett.

– Azt értetek is megtettem volna, meg a szüleimért is. – ingattam a fejem értetlenül.

– De velünk nem feküdtél le, ahogy remélem a szüleiddel sem.. – vágta rá Kou-kun.. Oké, ebben van valami.

– Oikawa tényleg kedves srác és nagyon kedvelem, de..

– Basszus Suu-chan! Jó volt a szex?! – ült fel térdelő helyzetbe Kou-kun.

– Igen, de..

– Szeretsz vele lenni?

– Igen, de..

– Jó akkor most döntsd el a francba is! Nincs semmi DE! Igen, vele akarsz maradni, vagy nem?

– Igen vele akarok maradni és nagyon kedvelem őt.

– Istenem valaki vegye már át ezt a hülyét, én nem bírom. – nézett Sinoharára Kou-kun.

– Sugawara még nem tette túl magát Daichin, és lássuk be, mivel minden nap látja, elég nehéz túllépni rajta, szóval inkább örüljünk, hogy most boldog. – mosolygott Sinohara-san. – Majd ha már úgy érezzük, hogy a régi szerelme taccsra vágja a kapcsolatát, kitalálunk valamit, hogy segítsünk. Ha elfogadja elfogadja, ha nem akkor majd összekaparjuk az összetört szívét.

– És jól meg dugjuk. – bólintott egy nagyot Kou-kun amin felnevettünk. – Na de a legfontosabb kérdés még nem hangzott el. – komolyodott meg Kou-kun és mélyen a szemembe nézett. – Oikawának mekkora a szerszáma?

– Ó istenem Kou-kun! – röhögtem el magam hitetlenkedve.

– Most miért? Úgy kábé ekkora? – emelte fel a vibrátort amit Sinoharának vett, bár a csapos hiába fenyegette meg vele pár hete, hogy akkor feldugja neki, ez szerencsére nem történt meg.

– Kou! – mordultunk rá szinte szinkronban.

– Ez egy fontos részlet. – bizonygatta mire Teruma-kun röhögve nyomott a szájába egy sütit.

– Hy-hy Kou-san! – hagytuk rá a dolgot.

19. rész - Mi a szent sz*r.?