Már megint az öcsém 1. rész

Hogy csak az enyém legyél

Mosolyogva néztem ahogy nevet és abban a pillanatban nem is tudtam volna elképzelni jobb elfoglaltságot, mint hogy vele legyek. 

– Van valami az arcomon? – kérdezte kissé megszeppenve. Túl sokáig bámultam.. 

– Nem, csak elbambultam. – füllentettem. Izumi mosolyogva biccentett majd a füzetében kezdett firkálgatni. Érdeklődve pillantottam a lapokra de Izumi direkt úgy fordította, hogy ne lássam min ügyködik.. Beletörődve a dologba várakozva pillantottam félre. A szobám olyan volt amilyennek az apám megkövetelte. Rendezett és tiszta. Sokan úgy gondolják, hogy unalmasak vagyunk és szürkék. A nagy Uchiha klán makulátlan tagjai akik mindenben tökéletesek és emiatt elérhetetlenek is. Nem tartom magam egocentrikusnak.. önteltnek.. bunkónak.. Sem pedig tökéletesnek. Nem csak magamat, de a klánomat sem tartom tökéletesnek.. 

– Itachi.. – bökte meg a vállam Izumi, aki nem mellesleg szintén egy Uchiha, de nagyon távoli rokon szóval... Kérdőn néztem az elém tolt füzetre, megszakítva ezzel gondolat menetemet.. Zavartan ráncoltam a szemöldököm. 

– Ez mi? – kérdeztem mert nem igazán ismertem fel a kis rajzot. 

– Egy chibi. 

– Chibi? – kérdeztem vissza. 

– Igen. Olyan mint te. – mutatott rá a ceruzával amin elmosolyodtam és közelebb hajolva hozzá megcsókoltam. 

– Ugye tudod, hogy én nem vagyok kicsi? – kérdeztem egy sejtelmes mosollyal mire halványan elpirult és lesütötte szemeit. 

– Az túlzás hogy tudom.. Inkább csak sejtem. – szedte össze bátorságát és szemeimbe nézett. 

– Most nincs itthon senki.. – simítottam combjára kezemet amin elmosolyodott és nyakam köré fonva kezeit közelebb húzódott hozzám. 

– Senki?.. – kérdezett vissza. Válasz helyett inkább megcsókoltam. A szüleim csak este érnek haza, de az öcsém talán már egy óra múlva itthon lesz. Nem akarok értékes perceket veszíteni, hisz túl régóta tervezgetjük már az első alkalmunkat. Lesimítva kezemet Izumi vékony derekán, éhesen martam fenekébe mire belenyögött a csókba. Édes ez a reakció.. 

– Aniki, nem láttad a fogkefémet? Eltűnt a fürdőszobából. Szia Izumi. – elhúzódva Izumitól mérgesen köszörültem meg a torkom. 

– Mondtam hogy kopogj mielőtt benyitsz valahová. 

– Kopogtam de valószínűleg nem hallottad Izumi nyelvétől a szádban. – kijelentésén Izumi teljesen elvörösödött. – Na láttad vagy nem? – kérdezte türelmetlenül. 

– Nézd meg a lenti fürdőben. – javasoltam mire csak bólintott és fáradtan sóhajtva indult el a lépcső felé.. Az ajtót persze nem csukta be. Izumi kínosan elnevette magát. 

– Nincs itthon senki.. – motyogta csak magának. 

– Ne haragudj. Túl hamar haza ért. 

– De miért nincs kulcsod az ajtódhoz? – kérdezte mire lehunytam a szemem és vettem egy mély levegőt. 

– Nem tudom. – morogtam de ez persze nem volt igaz. Jól tudom, hogy Sasuke veszi el őket, akárhányszor csináltatok is újat. Akárki jön át hozzám, Sasuke biztos ránk nyit, legyen az férfi vagy nő. Ez persze nem azt jelenti, hogy szűz vagyok. Csupán a szobámat még nem avattam fel ebből a szempontból.. 

– Mindegy, akkor én most megyek. Holnap találkozunk. – nyomott egy gyors csókot ajkaimra, majd felkapta a táskáját és elhagyta a szobát. Fáradtan dőltem el a szőnyegen. Szeretem az öcsémet de amit művel az túl megy minden határon.. És még rám mondják, hogy testvér komplexusos.. 

– Aniki, Shisui lent van, azt mondta veled akar beszélni. – mondta Sasuke egy fogkefével a szájában én pedig zavartan néztem rá, de mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, tovább sétált a saját szobája felé.. Vagy talán a fürdőszoba felé. Ha apa megtudja biztos lesz hozzá egy-két szava.. Bár én úgy se mondom el, Shisuit meg egyáltalán nem érdekli a dolog. Feltápászkodva a földről elindultam a földszintre. Izumi ekkor lépett ki az ajtón, Shisui pedig épp levetette a cipőjét. 

– Szia. – köszöntem mire mosolyogva biccentett egyet miközben előkotort a táskájából egy könyvet. 

– Kagami tegnap találta a cuccai között. Azt mondta a tiéd. – nyújtotta át. 

– Ühm.. Szóval nála volt.. – kár hogy tavaly vettem egy másik példányt. Mindegy majd neki adom Sasukének. – Csak ezért jöttél? – kérdeztem meglepetten. 

– Hivatalosan igen, de nem hivatalosan még van egy órám mielőtt kezdődne a műszakom. – nézett az órájára. – Na mi újság? Suli? Lányok?.. Öcsi? – kérdezte az utolsót egy elnyomott mosollyal. 

– Megint ránk nyitott. – mondtam amit már amúgy is tudott. Shisui hangosan felnevetett én pedig fáradtan sóhajtva indultam el a konyha felé. Minek nekem ellenség ha a barátaim is kinevetik a nyomorom? – Teát vagy kávét? – kérdeztem miközben kivettem két bögrét. 

– Kávét. – huppant le egy székre én pedig bekapcsoltam a kávé gépet. 

– Csak ilyen van, jó lesz? – mutattam a kis dobozra mire Shisui csak bólintott. 

– Amíg van koffein tartalma, nekem bármi megteszi. – vont vállat én pedig beletettem a kapszulát a gépbe. – Miért nem mentek el Izumival egy hotelbe? Ha már Izumiékhoz nem tudtok elmenni.. – célzott Izumi kis testvérére aki túlságosan szeret az ölemben ülni és a rajzaival öldökölni mikor náluk vagyok, így nem hogy szexelni nem tudunk, de csókolózni sem. 

– Nem akarunk hotelba menni. – próbáltam lezárni a témát. 

– Ahogy akarod. Ha valóban olyan erős a kapcsolatotok amilyennek mondod, akkor talán pár év múlva mikor Sasuke egyetemre megy.. – hagyta levegőben a hangsúlyt mikor letettem elé a kávét. Ügyet sem vetve rá vissza fordultam a géphez és kivettem belőle a kapszulát, majd magamnak is készítettem egy kávét. – Ne már Itachi. Tudom hogy türelmes vagy meg minden, de fejlődő szervezet vagy és pont abban a korban vagytok Izumival amikor tombolnak a hormonok. Na meg te hiába vagy türelmes, elég egy rossz nap Izuminak amikor havibajos, és pápá apáca kapcsolat. 

– Befejeznéd? – sóhajtottam halkan és felé fordultam miközben csípőmmel a mögöttem lévő pultnak dőltem. – Izumi nem fog elhagyni és nem kell arra várnunk, hogy Sasuke egyetemre menjen. 

– Oh.. Tényleg, hisz előbb ti mentek egyetemre. De kár hogy Izumi Északra megy, te meg Délre.. Hm.. – ingatta meg a fejét lemondóan miközben beleivott a kávéjába. 

– Ez még nem biztos. – emlékeztettem mire hangosan felsóhajtott. 

– Ne legyél már ekkora balek Itachi! „Sasuke rám nyitott, majd beszélek vele, hogy kopogjon mielőtt benyit.” „Sasuke megint ránk nyitott, majd beszélek vele, hogy ne zavarjon mikor átjön a barátnőm.” „Sasuke zongora versenye miatt nem tudtam elmenni a vidámparkba a barátnőmmel.” „Sasuke elkérte az ingemet, szóval csak a garbómat tudtam felvenni.” Nem mellesleg egy randira sokkal jobban néztél volna ki abban az ingben. „Sasuke belépett abba az online csapatba ahova a barátaim hívtak. Most mindenki sznobnak tart minket a beszéd stílusa miatt.. És direkt mindenkinek kijavította a helyesírási hibáit..” Itachi mennyit kell még felsorolnom, hogy felfogd? A kapcsolatotok túl megy minden határon, de főleg Sasuke viselkedése az ami aggaszt. 

– Olyan vagyunk mint bármelyik testvér pár. – keltem a védelmünkre mire Shisui egy unott pillantással jutalmazott. 

– Nem Itachi. Én és Kagami vagyunk olyanok, mint bármelyik testvér. Martuk egymást, árulkodtunk a szüleinknél, de ha valaki más bántott minket akkor teljes vállszélességgel kiáltunk egymásért. Vagy ott van a két szöszi. Folyton marják egymást, erre közös sátrazáskor nem egymást ölelve aludtak el? 

– Azt mondtad furcsák.. 

– Azok is, de ti még furcsábbak vagytok. Köszönöm a kávét Itachi, most megyek. Még be kell ugranom valahová. – állt fel Shisui. – És most már tényleg beszélj az öcséddel. Kitalálok. – intett és elhagyta a konyhát. Beszéljek vele mi? Könnyű azt mondani. 

Fáradtan dőltem el az ágyamon. Már elmúlt tíz, de még mindig nem beszéltem Sasukével. Pedig most már tényleg muszáj lesz. Izumi miatt is és magam miatt is. Csak pihenek egy kicsit aztán megyek. A telefonom rezgésére kaptam fel a fejem, majd előkotorva a kütyüt a párnám alól, unottan feloldottam a képernyőt. Ki a franc azaz Őfelsége? Kérdőn olvastam vissza az előző üzeneteit.. Kinyírom ezt az idiótát, már megmondtam, hogy ne adjon magának ilyen beceneveket az ÉN telefonomban. Unottan dobtam félre a telefont, majd erőt véve magamon átcaflattam az öcsém szobájába. Rövid kopogás után benyitottam, mire kérdőn pillantott felém a laptopja mögül. 

– Van egy perced? – kérdeztem mire lecsukta a gép fedelét. 

– Mind a ketten tudjuk, hogy ha azt kérdezed van-e egy percem, akkor nincs olyan válasz, hogy : Nem érek rá, majd később. Ez a nagytestvér kiváltsága. – forgatta meg a szemeit. 

– Ha így mondod elég csúnyán hangzik. 

– Mert az is. Na mond mit rontottam el megint? 

– Hogy érted, hogy megint? – kérdeztem értetlenül. 

– Csak akkor jössz be a szobámba, ha megkérlek, hogy ébressz fel, vagy ha elszúrtam valamit. 

– Ez nem igaz, sokszor átjövök hozzád. – mondtam de hiába kutakodtam az emlékeim között, hirtelen egy sem ugrott be ami az igazamat szolgálná. – Mindegy. Meg szeretnélek kérni, hogy amikor Izumi itt van, ne menj be a szobámba. 

– Rendben. – bólintott. 

– Sasuke, a múltkor is ezt mondtad és ma mégis ránk nyitottál. 

– Mert nem tudtam, hogy itt van. – vont vállat hanyagul. 

– Hát persze, biztos véletlenül volt egy női cipő az előszobában. 

– Anya is.. 

– Tudom, hogy nem vagy hülye Sasuke, és meg tudod különböztetni Izumi és anya cipőit. Szám szerint tudod, hogy a családból kinek mennyi és milyen cipője van. – világítottam rá a kissé ijesztő tényekre. Sasuke fáradtan felsóhajtott. 

– Rendben. Többet nem nyitok rátok amikor szexelni akartok. – ígérte. 

– Nem. Azt ígérd meg, hogy nem nyitsz ránk amikor Izumi a szobámban van. Tudom hogy a következő kifogásod az lenne, hogy : Nem tudtam hogy szexelni akartok. – szavaim hallatán Sasuke elfintorodott amit nem tudtam mire vélni. – Vagy talán zavar, hogy Izumival vagyok? – kérdeztem értetlenül. 

– Igen. – helyeselt mire szólásra nyitottam a számat de végül inkább becsuktam. Költői kérdésnek szántam. – Zavar ha randizgatsz valakivel, vagy ha másokkal lógsz. – nézett mélyen a szemeimbe. 

– Ilyenekkel ne viccelődj. 

– Ez nem vicc Itachi. – állt fel az ágyról és karba fonva karjait felém lépett. – Tényleg zavar a gondolat hogy valakivel közeli kapcsolatba kerülsz. 

– Miért zavarna téged hogy együtt vagyok valakivel? 

– Ne legyél már ennyire hülye. – horkant fel amivel még inkább meglepett. Hitetlenkedve nevettem el magam. 

– Azt akarod, hogy ne foglalkozzak senkivel rajtad kívül? És mi lesz a következő? Elkergeted a barátnőmet és átveszed a helyét? 

– Ha ez kell ahhoz hogy csak az enyém legyél akkor igen. – vágta rá komoly tekintettel ami így még ijesztőbb volt. 

– Szóval dugjalak meg? 

– Ez így elég csúnyán hangzik. – töprengett amin idegesen felnevettem. 

– Mert az is. – túrtam a hajamba idegesen. – Hagyd abba ezt a hülyeséget és ne nyiss be a szobámba ha vendégem van. – hagytam ott és idegesen trappoltam vissza a szobámba. A telefonom rezgésére az ágyamhoz léptem és megnéztem ˝Őfelsége˝ újabb üzenetét: 

„Elnyelt a föld vagy mi van? Csak azt ne mond hogy a budin trónolsz.” 

„Ideges vagyok, hagyj békén.” 

„Na most mi van?” 

„Már megint az öcsém..”

2. rész - ne engedj neki..