A két feladó 16. rész

Mr. Nyálas

Teruma-kun kínosan feszengve állta Kou-kun kínzását, aki ismét egy édes fejpánttal lepte meg..

– Csodálom hogy még nem szólt a főnöknek. – jegyeztem meg csak úgy mellékesen. Shinohara-san csak mosolyogva hümmögött.

– Kedveli Kou-kunt és nem akarja őt megbántani. – mondta amin meglepődtem.

– Aha.. Vagy inkább az apja nem akar elveszíteni egy törzsvendégek pár fejpánt miatt.

– Az is lehet.. – motyogta mosolyogva. – Na és mi újság veletek? Rég láttalak. – tolt elém egy pohár narancs levet.

– Ne is mond! Amióta pasija van, ránk se néz! – mordult rám Kou-kun.

– Ez nem is igaz. – nevettem kínosan.

– De igen. Igaz. Mióta utoljára láttalak két új sütit is készítettem. És te egyiket sem kóstoltad meg.

– Ne haragudj. – néztem rá a lehető leg bűnbánóbb arcomon mire felsóhajtott.

– Hát lehet neked ellenállni? – kérdezte és elvette a narancslevem majd egybe lehúzta az egészet. – Fúj.. Mit adsz te ennek a gyereknek? – nézett Shinohara-sanra fintorogva.

– Azt amit a gyerekek általában isznak. – felelte Shinohara-san amin elmosolyodtam.

– Fukar vagy. Tizenéves és fiatal, tomboló hormonokkal. Adj neki piát. – csapott a pultra amin csak a fejemet ingattam.

– Csak azért mondod ezt mert önző dög vagy, és magad mellett akarod tartani. – értetlenül néztem Shinohara-sanra.

– Nem! Azért mondom ezt, mert meg akarom rontani! Nehogy már egy hetero vegye el a szüzességét.

– Kou-kun! – néztem rá elkerekedett szemekkel.

– Most mi van? – kérdezte értetlenül.

– Óh? Szóval még szűz vagy? – kérdezte egy idősebb férfi.

– Le lehet kopni. Ő az enyém. – nézett a hapsira Kou-kun. Általában nem Shinohara-san húz ki az ilyen helyzetekből?

– Miután egy hétig nem jöttél, Kou kitalálta, hogy ha rendes piát kapsz akkor biztos többször jössz majd ide. – magyarázta Shinohara-san.

– Ha többet jövök az miattatok lesz nem a pia miatt. Ezt már ti is tudhatnátok.

– Igen, de azt se gondoltuk volna hogy ha pasid lesz ilyen keveset látunk. – mondta mire halkan felsóhajtottam és Kou-kun felé fordultam aki még mindig a pasassal beszélgetett eléggé gyerekes módon kigúnyolva az öreget.

– Teruma-kun elkérhetem a fejpántodat? – kérdeztem mire szíves örömest levette és átnyújtotta nekem a kis pántot amin féloldalasan egy pici sapka díszelgett.

– Azt mondta valami manós bigyó..

– Ja.. Mindig is szerette a karácsonyt. – tettem fel a fejemre és a pult mögötti tükörben megnéztem magam. Borzalmas..  Na akkor..

– Kou-senpai! – borultam hátulról a nyakába mire értetlenül pislogva nézett rám.

– Jajj de aranyos! – fordult meg az ölelésemben és az arcomhoz dörzsölte jobb pofiját. – Ez már igen Suu-chan! Így kell bocsánatot kérni a senpaiodtól. – tudtam hogy ez beválik. – Úúú! Shinohara, meg van még a rénszarvas aggancs amit hoztam?

– Aha..

– Ide hozod? Összeeresztjük Terumát és Sugawarát. – kérdőn néztem össze Terumával aki szintén nem értette a dolgot. Shinohara hátra ment majd vissza jött a rénszarvas pánttal és Teruma fejébe nyomta.

– Te ugye most nem..? – kezdtem de már elő is vette a telefonját.

– Álljatok egymás mellé és mondjátok hogy ˝Marry Cristmass!˝ - soha többet nem hanyagolom el a barátaimat.. Soha! Teruma-kunnal egymás mellé álltunk és hagytuk hogy Kou-kun különböző pózokban fotózzon minket. Végül csoportképeket is csináltunk és a pántoktól is megszabadulhattunk egy-egy kép erejéig. Kou-kun mellettem ülve nézegette újra a képeket és gyermekies mosollyal szemlélte őket.

– Régóta ismeritek egymást? – kérdezte Teruma-kun elém lépve és öntött nekem egy pohár üdítőt.

– Olyan másfél éve. – saccoltam meg.

– Ahhoz képest olyanok vagytok ti hárman mintha 20 éve barátok lennétek.

– Az lehetetlen. Csak 17 vagyok. – nevettem amin ő is felkuncogott.

– Igaz. Elfelejtettem.

– Tudom, idősebbnek tűnök. – mosolyogtam büszkén.

– Igazából nem sokkal tűnsz idősebbnek. Amíg csak kívülről néztelek titeket egyértelmű volt hogy még gyerek vagy.

– Kösz, ez kedves.. – mosolyogtam szarkasztikusan.

– Nyugi mások simán elhiszik hogy csak a külsőd fiatalos.

– Majd az lesz a vicces mikor én ténylegesen felnövök de te még mindig gyereknek nézel ki.

– Naa. – lökte meg a vállam duzzogva amin felnevettem.

– Nyugi. Mindenki imádja hogy ilyen cuki, kisfiús kinézeted van.

– Igen, vettem észre.. – borzongott meg.

– Oh.. Igaz is. Te hetero vagy.. – húztam el a számat. – Na ez elég szívás..

– Az.. – sóhajtott fáradtan. – A múltkor olyan szöveggel próbáltak ágyba csalni, hogy kapok cukorkát ha ügyes vagyok.

– Tipikus. Ezt nekem is sokszor mondták. Van erre egy szabályunk: Ne bízz a cukros bácsikban, yakuzákban, rendőrökben és most már az orvosokban sem.

– Az orvosokban azért meert..

– Kou-kun. – biccentettem válaszolva a kérdésére.

– Értem. Szóval tényleg.. De várj, akkor volt már együtt yakuzával is?

– Nem, az Shinohara-san volt.

– Mi? Ő yakuza volt?

– Nem, dehogy. – nevettem. Még hogy Shinohara-san yakuza. – Járt egy yakuza család fiával és majdnem lelőtték.

– Te jó ég..

– Nyugi nincs vész. A srác elutazott és soha többet nem jön vissza, szóval biztonságban vagyunk.

– És.. a cukros bácsi pedig..?

– Kou-kun. Még fiatalon..

– Ja az öreg trotty az édesség üzletből. – fintorgott Kou-kun. – Az a seggfej vette el a szüzességemet. Nincs perverzebb az olyan vénségeknél akik fiatal gyerekeket csábítanak a karjaikba.

– Hány éves voltál? – kérdezte Teruma-kun.

– Nyolc.. – vont vállat Kou-kun. Úgy tűnhet hogy lazán kezeli a dolgot, de igazából beperelte a fickót a szüleivel és hónapokig tárgyalták az ügyet, mígnem a férfi megúszta az egészet, Kou-kunék pedig elköltöztek. Kou-kun ezután jött rá hogy meleg.

– Te jó ég.. – hűlt el Teruma-kun.

– Nincs gáz. A pasasnak hála rájöttem hogy meleg vagyok és nem zavart a dolog. – ismét egy pofás kis hazugság. Egyszer azt mondta, hogy minden meleg srácnak van olyan időszaka mikor el kezdi felfedezni a nemi beállítottságát, hogy undort érez saját maga iránt.. – A rendőr eset még jobb volt. Egy meleg fickó megállított hogy ellenőrizze a biciklimet, hogy minden megvan-e rajta. Fék, világítás stb. A lényeg hogy bevitt a málnásba ha érted mire gondolok utána pedig beperelt zaklatásért és maga mutogatásért. Ráadásul a biciklimre is kaptam egy büntetést.. – ingatta meg a fejét.

– Mi lett a per vége?

– Pénz bírság. – sziszegte Shinohara-san idegesen.

– Ja ez amúgy fél éve történt. – fűztem hozzá csak úgy mellékesen.

– Az a bunkó rendőr a múltkor bejött a cukrászdámba a feleségével. Tsz! Gyűlölöm az olyan pasikat akik csak szórakoznak a melegekkel. – dünnyögte Kou-kun ellenségesen. – Na de, ne beszéljünk erről. Mindjárt itt vannak az ünnepek. Mikor ülünk össze karácsonyozni? – kérdezte izgatottan.

– Én a szentestét Oikawával töltöm. – mondtam csak úgy mellékesen.

– Ááá! Ünneprontó! – biggyesztette le a száját. – És amúgy adsz neki valami ajándékot? – kérdezte mire eltöprengtem.. Ezen még nem is gondolkodtam. – Felvehetnéd azt a ruhát amit tavaly a szülinapodra vettem. – jelent meg egy perverz mosoly az arcán.

– Vicces vagy de nem.

– Tsz! Fukar. – fordította el a fejét duzzogva amin elmosolyodtam.

– Mit szólnátok karácsony másnapjához? Délután találkozunk Kou boltjában aztán elmegyünk hozzám. – dobta fel az ötletet Shinohara-san.

– Rendben. És hánykor találkozunk? – kérdeztem elővéve a telefonomat, hogy beírjam a jegyzetbe az időt.

– Legyen úgy mint tavaly. Este hat. Aztán majd éjfél tájékán elmegyünk Shinoharához és filmezünk. – fordult felénk Kou-kun. Na eddig tartott a duzzogás.

– Ajándékot vigyünk ugye? – kérdeztem mire Kou-kun határozottan bólintott.

– Még szép. Látni akarom a fejeteket mikor kinyitjátok amit vettem nektek. – mosolygott vidáman.

– Ha megint egy vibrátor esküszöm, hogy feldugom neked. – mondta Shinohara-san mire Kou-kun kicsattanó mosollyal az arcára tette mindkét kezét.

– Perverz! – nevetett amin mi is hasonló képp tettünk. – Akkor ki kell cserélnem az ajándékodat vibrire. Feketét szeretnél vagy rózsaszínt? Bár végül is mindegy, mert engem rontasz meg vele.

– Hülye. – ingatta a fejét Shinohara-san.

– Ti mindig így összeültök? – kérdezte Teruma-kun.

– Shinoharával már négy éve karácsonyozok együtt, bár akkor még bulizni jártunk, de mióta hárman vagyunk privátban bulizunk. – biccentett Kou-kun. – Van kedved jönni? – kérdezte amivel igencsak meglepte.

– Mármint három homoszexuális sráccal filmezzek és kártyázzak egész este?...

– Jengázni is fogunk. – bólogatott Kou-kun. – De ha zavar hogy három meleggel lógj, akkor nem kell jönnöd.

– Igazából jól hangzik. – mosolyodott el Teruma-kun.

– Akkor miért nem mondtad rögtön, hogy ˝oké˝ ahelyett hogy vissza kérdezel? – kérdezte Kou-kun amin felnevettünk.

– Bocsi.. – mosolygott Teruma-kun, Kou-kun duzzogó arcán. Milyen ajándékot vegyek nekik?.. Tényleg, Oikawa.. Kikerestem a névjegyzékből Oikawa számát és rögtön rá mentem a hívásra.

– Szia. Haza értél? – kérdezte amin elmosolyodtam.

– Még nem. De figyelj, akarsz ajándékot karácsonyra?

– Naná! – vágta rá egyből. – Ha az én kis Neko-chanom adja kincsként fogom őrizni.

– Mert hülye vagy. Csak ennyit akartam Mr. Nyálas. Szia. – tettem le mielőtt bármit mondhatott volna. De mit adjak neki ajándékba?..

Iwaizumi kérdőn nézett rám mikor letettem az asztalra a telefont.

– Ez mi volt?

– Megbeszéltük, hogy adunk egymásnak ajándékot karácsonyra. – mosolyogtam.

– Aha.. Hát gyorsan lerendeztétek.

– Fél szavakból is megértjük egymást. – drámáztam majd felvettem a tányéromat és vissza huppantam a kanapéra.

– Nyálas. – ezen csak halkan nevettem. Lehet hogy az vagyok, de élvezem zavarba hozni vele Suga-chant. – És tudod már hogy mit adsz neki?

– Nem tudom.. Ötlet?

– Az ékszernek mindig örülnek. – a lányok biztos, bár ott is vannak kivételek.

– Az én Neko-chanom olyan ritka kincs aki nem hord ékszereket és hamarabb örül egy videó játéknak mint egy nyakláncnak.

– Menj a francba. – morogta ellenségesen amin felnevettem. Bár ha találnék valami vékony láncot.. Annak biztos örülne..

– Tudom. Szerencsés vagyok.

– Ja..

– És te mit adsz Miko-channak?

– Semmit. Azt se tudja hogy létezek.

– Hát ha így haladsz nem is fogja tudni.

– Leszarom. – kedves.. De vajon mit fogok kapni Suga-chantól?.. Különböző képek kezdték megrohanni az agyam. Suga-chan meztelenül, tejszínhabbal, Suga-chan meztelenül egy piros szalaggal megkötözve és édesen pirulva várja hogy kioldjam a kezeit de az nem fog megtörténi. Suga-chan abban az édes ruhában amit a szekrényében találtam pár hete. Suga-chan széttett lábakkal és pirulva kérlel hogy mocskoljam be. Suga-chan egy bő ingben álldogál és próbája takargatni magát amitől csak még édesebb és kívánatosabb, főleg a kivillanó, feszes combjai.. – Vérzik az orrod..

– Argh! Mikor jön már el a karácsony?

17. rész - Boldog karácsonyt!