A két feladó 13. rész

Még nem álltál rá készen

Sugawara rávetette magát az ágyára és arccal a párnájában fájdalmasan felnyögött amin nem tudtam nem mosolyogni.

– Suu-chan, hol marad a jó modorod? – kérdezte Suga anyukája mellettem állva, de az ő arcán is ott bujkált a mosoly.

– Ühhhm! – dörmögte a párnája ellen majd a hátára fordult. – Milyen jó modor? Tudja hogy fáradt vagyok és mégis ide pofátlankodik. – nézett az anyjára duzzogva de hangjából hallani lehetett, hogy nem is bánja annyira, hogy itt vagyok. – Oikawa önző! Ne dőlj be a bájainak! – figyelmeztette az anyját amin mind a ketten felnevettünk, Suga pedig felfújva az arcát nézett ránk össze szűkített szemekkel.

– Oikawa drágám, mostantól jobban oda kell figyelnem rád. A fiam aggódik, hogy talán az orromnál fogva vezetsz. – nézett rám Suga anyukája mire én is komolyabb arcot próbáltam magamra varázsolni.

– Egy cseppet se aggódjon hölgyem. Nem fogom az orránál fogva vezetni. Hisz az a csinos nők mestersége. Talán inkább magam miatt kéne aggódnom. – néztem mélyen Suga anyukájának szemébe aki mosolyogva nézett rám.

– Jajj kedvesem, nem is értem miért aggódtam egyáltalán.

– Na jó.. Elég a flörtölésből! Megmondalak apának! Te meg hagyd békén az anyámat! – vágott hozzám egy párnát mire nevetve néztünk rá. – Vissza adnád? Kicsúszott a kezemből. – nézett rám ártatlanul én pedig a fejemet ingatva hajoltam le a párnáért.

– Akkor magatokra hagylak titeket. Viszek vacsorát apádnak. Ma megint túlórázik. – nézett Suga-chanra az anyja. Suga csak a szemeit forgatta.

– Már meg sem lepődöm. – motyogta az orra alatt.

– Ha éhesek vagytok egyetek. – intett még, majd ott hagyott minket. Pár pillanattal később hallottam az ajtó csukódását is.

– Na jól van. Nincs sok időnk, szóval gyors leszek. – indultam meg felé, mire nagy szemekkel nézett rám.

– Idióta! – vágott hozzám egy magazint. Vissza fojtva hatalmas mosolyomat, lehuppantam az ágya elé, s hátamat a matracnak döntve sóhajtottam fel.

– Hosszú volt ez a hétvége. – jegyeztem meg csak úgy mellékesen.

– Szerintem elég gyorsan elrepült. – fordult megint a hasára. – Párnát. – tartotta ki a kezét és kétszer ökölbe is szorította, ezzel jelezve hogy még mindig nincs a kezében az áhított tárgy. A kezébe adtam, ő pedig a feje alá húzta és boldogan mosolyogva hunyta le a szemeit. – Édes pici ágyikóm. Már úgy hiányoztál. – gügyögte el a végét.

– Óh, neki is nagyon hiányoztál. – mondtam eljátszva a gondolattal, hogy nekem mondja azokat a szavakat.. Mert nekem tényleg hiányzott.. Az hogy hallottam a hangját jó volt, de az hogy láthassam a mosolyát.. Na az hiányzott.. Hajaj, ex-chan… Még nálad is nyálasabb és romantikusabb lettem. Hangosan sóhajtva ingattam meg a fejem. Kész szánalom.. Meglepetten néztem magam elé, mikor gyengéd ujjak kezdték piszkálni tincseimet tarkómnál. Át futott rajtam egy jóleső bizsergés ami miatt mozdulni se mertem, mert attól féltem hogy akkor elmúlik..

– Mi volt az a nagy sóhaj? – kérdezte amin elmosolyodtam. Most erre mit mondhatnék? Rettenetesen hiányoztál és most azonnal a karjaimba akarlak zárni és addig csókolni amíg a nevedet is elfelejted?.. Azzal csak össze zavarnám. Akkor füllentsem azt, hogy fáradt vagyok.. Nem rossz ötlet de..

– Megígértem, hogy nem hazudok neked, szóval nem is fogok hazudni.. – mondtam. Pár pillanatig csendben ültünk és még én élveztem ahogy hajammal játszik, ő gondolkodott. Elmosolyodtam. – Szinte hallom ahogy kattognak a fogas kerek. Na min gondolkodsz? Ki vele. – felé akartam pillantani, de nem mertem mozdulni. Mintha teljesen az uralma alá vont volna azzal, hogy hozzám ér.. A varázs hirtelen megtört, mikor abba hagyta hajam piszkálását. Kérdőn pillantottam felé vállam felett. Engem nézett. Alig várom hogy elmondhassam neki milyen gyönyörű szemei vannak. Óh bazd meg! Ez már komolyan sok!! Vissza fordultam magam elé és reflex szerűen döntöttem felé a fejemet. Suga halkan felnevetett és értve testem néma kiáltását, újra játszani kezdett fürtjeimmel.

– Ismerek egy srácot, aki hetero volt, de most bele szeretett egy meleg srácba.

– Mhm.. Ismerősen hangzik. – hunytam le a szemeimet.

– Ja.. Nekem is ismerősen hangzott.. Csak azon gondolkoztam, hogy ez a srác boldog lesz-e vele.. – Kinyitva a szemeimet néztem rá ismét. Már félálomban volt.. – Az.. hogy szereti.. elég lesz ahhoz.. hogy működjön köztük a kémia?.. – a kémia?.. Édes. Miért nem mondja ki, hogy szex? Úú, de kimondatnám vele.. – Jó barátok.. maradhatnának… Megéri ezt.. kockáztatni? – kérdezte de már csukva voltak a szemei. Eltöprengve néztem az arcát.. Jó barátnak lenni..

– Azt hittem ezt már megbeszéltük.. Meg próbájuk és majd kiderül mi lesz. Ha nem jön össze a dolog, akkor még lehetünk barátok. Nem számít mi vagyok ha veled lehetek. – néztem a plafonra zavaromban majd mégis inkább a szőnyeget pásztáztam. Kínosan elnevettem magam. – Bár.. ha kémia része miatt aggódsz.. Huh.. Képes lennék akár most rögtön rád ugrani szóval nem hiszem hogy gondunk lesz vele.. Oh istenem, ezt vissza szívom, ne rúgj ki, jó? – néztem rá égő vörös arccal.. – Hm? Semmi reakció?.. – kérdeztem oldalra biccentve a fejem. Suga egyenletesen szuszogott.. – Elaludt.. – suttogtam magam elé. Beszívtam egy mély levegőt, de csak szakadozva tudtam kiengedni. Óvatosan megérintettem arcát és végig simítottam rajta ujjaimmal. Vissza csúsztattam mutató ujjamat az anya jegyére és mosolyogva néztem ahogy eltűnik az  ujjam alatt, majd újra előbújik. Közelebb hajoltam hozzá és tudván, hogy a tűzzel játszom, a pulzusom a magasba ugrott. Óvatos puszit nyomtam arcára. – Ne aggódj semmiért.. Addig várok ameddig csak szeretnéd.. – suttogtam halkan és kisimítottam egy kósza tincset homlokáról, de a kis lázadó ugyanoda vissza csusszant. Még a haja is pont olyan mint ő. Makacs.. Mosolyogva néztem rá. – És amint megkapom az engedélyt.. Rettenetesen boldoggá foglak tenni.

Nagyot ásítva sétáltam Daichi és Asahi mellett. Mint valami ragályos betegség, ők ásítottak egyet, amitől viszont nekem támadt ismét ásíthatnékom.. Miután ismét ásítottam, ők is ugyanezt tették.. Ez egy örök körforgás..

– A röplabda csapat minden tagja ilyen hulla? – hallottam meg egy diák hangját.

– Dehogy is. Nishinoya és Tanaka pörögnek mint mindig. – nevetett egy másik.

– Ühm.. Most olyan öregnek érzem magam.. – siránkoztam.

– Én is.. – sóhajtotta Asahi mire Daichi ismét ásított, mi pedig Asashival követtük a példáját. Én meg mondtam.. Ez egy örök körforgás.

– Hogy fogjuk így túlélni a hetet? Még csak kedd van, és tegnap nem is volt suli.. – léptem be a termünkbe.

– Hát.. Én azt terveztem, hogy matekon alszok egy kicsit. Hátha a tanár nem veszi észre. – ült le a padjába Daichi, mi pedig Asashival összenéztünk. Aprót biccentett. Hát akkor ezt megbeszéltük, mi is alszunk matekon. – Na nem. – vette észre néma tervünket Daichi. – Suga, a matek az egyetlen tantárgy amiből nagyon nehezen haladsz.

– Naaa, majd segítesz. – nyafogtam és én is helyet foglaltam végre.

– Segítenék, de mindig eltereled a figyelmem amikor összeülünk tanulni. – emlékeztetett.

– Akkor majd segít O..-chan.. Mindegy, ő jó tanuló.

– Értem.. – motyogta Daichi és fejem felett össze pillantott Asahival.

– Jó! Renden! Akkor majd alszok irodalmon. Így jó?

– Tökéletes. Majd írd add kölcsön a matek jegyzeteidet. – mondta mire össze szűkített szemekkel néztem rá.

– Te mocsok.. Csak azért akartad, hogy ne aludjak matekon, hogy majd kölcsön adjam a jegyzeteimet. Hát pukkadj meg! Nem adom!

– Úgy is odaadod. Nem lennél olyan szemét. – mosolygott Daichi.

– Igazad van, ez esetben látod ezt? – emeltem fel egy rotringot. – Ha elalszol a hátadba szúrom. – mosolyogtam.

– Te vagy az egyetlen ismerősöm aki mosolyogva közli valakivel hogy fájdalmat fog neki okozni.

– Meg esik. – vontam vállat.

– Ühm… Ma délután nincs edzésünk ugye? – kérdezte Asahi mire meglepetten néztem hátra.

– Hogy hogy? – fordultam a csapat kapitány felé. Ha valaki, ő biztos tudja, hogy miért nincs.

– Ukai-san azt mondta pihenhetünk, tekintve, hogy tegnap érkezés után még lejátszottunk pár meccset. Na meg elmegyünk megnézni a Vasfalat… – mondta mire kérdőn pillantottam Asahira de az már félig aludt.

– Oké.. Busszal megyünk? Lesz vissza felé járatunk?

– Lesz, nyugi. Kiyoko megnézte nekünk még tegnap este. – biccentett Daichi. A csengő hallatán fájdalmasan felnyögtem.. Matek.. Éljen..

Belépve a csarnokba hangos éljenzés csapta meg a fülünket és a hatalmas türkiz vászon.. „Urald a pályát”

– Na ne.. Pont az ő meccsük van? – nyögött fel Noya amin kínosan elmosolyodtam. Oikawa nevét kántálták, és ő egy gyönyörűt szervált. Elégedetten nézte ahogy két játékos között csapódik le a labda, ezzel megnyerve az első szettet.

– Jól van, üljünk le. – adta ki az utasítást Daichi. Nehezen ugyan de mindannyian helyet foglaltunk. Asahi ült az egyik oldalamon, Daichi pedig a másikon. Oikawa a padhoz lépett ahol az edzőjük köré gyűltek a játékosok, kivéve persze az ászt, aki maga a csapatkapitány.. Ő elégedetten ivott és intett pár lánynak akik a lelátóról kérlelték, hogy nézzen rájuk.

– Egoista.. – motyogtam ellenségesen a többiekkel hasonlóan. Hiába ismerem, attól még zavaró. Oikawa tekintete felénk vándorolt és meglepetten vette észre a csapatot. Zavartan pillantottam félre mikor tekintetünk találkozott. De amúgy miért vagyok zavarban? Volt már ilyen nem igaz? Mármint hogy láttuk egymást a lelátóról, vagy a pályáról… Esetleg a pályán.. Vissza néztem rá mire elmosolyodott és integetni kezdett. A csapattársaim egy emberként nyögtek fel.

– Van pofája a múltkori meccs után.. – morogta Tanaka én pedig kínosan mosolyogva vissza integettem Asahival és Chikarával.

– Ugyan.. Ne foglalkozzatok vele. – mosolygott Daichi de folyamatosan gyilkos pillantásokat küldött Oikawa vigyorgó arca felé. Daichi rám se nézve kapta el a kezemet, ezzel is jelezve hogy elég volt az integetésből. Asahira pillantottam, aki féltve saját mancsát, rögtön letette a kezét. Oikawáék csapata át kocogott a másik térfélre és pár perccel később el kezdődött a második meccs.

– Úgy hallottam Oikawa-san javítani szeretne a nyitásain. – szólalt meg hirtelen Kageyama mire értetlenül fordultunk felé.

– Még is hogy lehet azon még javítani? – mutatott a pályára Noya. Oikawa épp ekkor dobta fel a labdát, hogy aztán ismét pontot szerezzen a csapatának..

– Nem tudom. Bár már játszottunk ellene. Néha tényleg elbaltázza. – mondta Daichi folyamatosan a pályát lesve. Oikawa tényleg fantasztikus.. Erős ellenfél, mert okos és tehetséges, na meg idegesítően kitartó. A pályán kívül is ilyen. Túlontúl kitartó.. Csak tudnám miért?

– Úúú, ez fájhatott.. – remegett meg mellettem Asahi. Az egyik játékost arcon találta Oikawa egyik nyitása..

– Tiszta Hinata.. – motyogtam az orrom alatt.

– Sugawara-san! – nézett rám a kis chibi mire kínosan mosolyogva néztem rá.

– Bocsi. – dörzsöltem meg tarkómat. Hinata előre fordult és tovább szemlélte a meccset. Hinata hajában valami cérnadarab volt, ami minden bizonnyal a buszról került rá valamelyik utasról. Már épp szólni akartam neki, mikor Kageyama felé pillantott és mondott neki valamit, majd az ő szeme is megakadt a cérnadarabon, és gondolkodás nélkül kisimította a puha tincsek közül. Hinata kérdőn kapott a hajához, Kageyama pedig megmutatta neki, mit is talált pontosan. Hinata mosolyogva mondott valamit mire Kageyama csak biccentett és vissza fordulva a pálya felé, halkan beszélgettek tovább. Én és a meleg fantáziám.. Hát nem lenne édes ha ők ketten együtt lennének? Kageyama, a srác aki nem tudja kimutatni az érzéseit és a röplabdán kívül semmi más nem érdekli, hirtelen felfigyel egy alacsony, vörös hajú fiúra aki berobbant az életébe azzal, hogy tudja követni Kageyama gyilkos tempóját. Halkan felsóhajtottam mire Asahi kérdőn fordult felém.

– Baj van? – kérdezte mire megingattam a fejem.

– Csak gondolkodtam. – motyogtam az orrom alatt. Asahi és Noya is olyan édesek lennének. Asahi aki mindentől megijed és Noya aki fejjel rohan a falnak de mégis van köztük egy szoros kötelék. Asahi persze két ember miatt aggódhatna ha járnának. Saját maga miatt és Nishinoya miatt. De megérné. Gondolom.. Az egyik csapat szünetet kért. Az Aoba nem beszélt meg semmit csak leültek a padra. Oikawa elővette a telefonját a táskájából, ami gőzöm sincs miért volt az edző mellett, de már meg sem lepődöm rajta.. Pár perccel később a telefonom rezegni kezdett, mire kérdőn vettem elő a készüléket.

„Nyolcra érted megyek. Fürödj meg és vegyél fel valami elegánsabbat.”

Unottan néztem Oikawa felé aki mosolyogva nézett vissza rám, majd felvett egy kulacsot és ivott belőle. A síp megszólalt a srácok pedig vissza mentek a pályára. Gondolkodás nélkül kezdtem el pötyögni a választ.

„Holnap suli van. Bármire is készülsz, várhat péntekig.”

Ezután a zsebembe süllyesztettem a telefont. Őszintén nem értem mit akar tőlem. Eddig hetero volt és most hirtelen… NEM! Megmondtam hogy többet nem gondolkozok semmi ilyesmin. Csak sodródok az árral. Végtére is kedvelem Oikawát.. De azért remélem nem ver át vagy ilyesmi..

Belépve a szobába halkan sóhajtottam, Sugawara pedig meglepetten nézett rám.

– Nem mintha nem lennél imádnivaló egy kétszer, vagyis háromszor akkora pulcsiban mint a saját méreted, de.. Menj tusolni. 10 percet kapsz. – mondtam mire zavartan ráncolta szemöldökét.

– Mondtam, hogy nem megyek sehová. – rántotta le a kupakot egy narancs színű szövegkiemelőről, de mellé lépve lehajoltam és megfogtam a kezét.

– Már így is van zöld és kék is az arcodon. Ne szenvedj még a naranccsal is. – mondtam mire csak a fejét ingatta.

– Rém vicces vagy.

– Komolyan mondtam. És nem tudom át tenni a programot péntekre, szóval ma megyünk. Ez a jutalmam amiért kibírom a bántalmazásaidat.

– Milyen..?

– A szavak is bántanak ám. Na meg persze nem is egyszer ütöttél már meg. – emlékeztettem mire vissza tette a kupakot a kiemelőre és felsóhajtott.

– Jól van. Legyen neked apák napja.

– Hé! – néztem rá tetetett felháborodással.

– Oh, igaz is.. Papák napját akartam mondani. – mosolygott kedvesen majd elhagyta a szobát. Az a kettő ugyanaz.

– Kis mocsok. – ingattam a fejem egy levakarhatatlan mosollyal ajkaimon. A szekrényéhez lépve kutakodni kezdtem valami elegánsabb ruha után. Egész jó az ízlése. – Ez meg? – néztem egy díszcsomagra és kíváncsian megnéztem a címkéjét.

Boldog szülinapot Sugawara!

Remélem hasznát veszed majd.

Puszil Kou!

Ki a fene az a Kou? Meg amúgy is.. A szülinapja nem nyáron van? Vagy ezt tavaly nyár óta se vette elő?.. A folyosó felé pillantottam.. Hát amíg nem tudja, nem is fáj neki.. Elővettem a kis csomagot és bele kukkantottam. Ruha. Na nézzük. Kivettem a fekete.. nem tudom mit. Kihajtva az anyagot meglepetten nyögtem fel. Ez egy picsa nadrág?

– Hú.. Hózentróger van rajta.. – néztem a fekete anyagot.. Érdeklődve vettem elő a másik ruhadarabot ami megint csak egy meglepett nyögést eredményezett. Fehér ujjatlan ing.. Az a nőies fajta.. Belepillantottam a tasakba hátha rejt még valami érdekeset, de két darab mandzsetta. Gondolom a csuklójára. – Ezt egyszer muszáj rajta látnom. – toporogtam miközben gyorsan össze hajtottam és vissza tettem a helyére. – Remélem hamar eljön az az egyszer.. – merengtem. Na jó. Most nincs fantáziálás, az rá ér este is. Na szóval.. – Bazd meg.. – esett le az állam és a fehér felsőt néztem aminek pofátlanul mély kivágása volt. Egész este csodálhatnám a nyakát, a kulcscsontját és ha véletlenül lehajolna valamiért, még a bimb… – Khm! – össze hajtva a ruhát köhögtem, hogy enyhítsek zavaromon. Én az előbb komolyan.. Nem.. Nincs mély kivágás, de még csak olyan se amiben láthatom a nyakát. Túlságosan felizzította a fantáziámat. Egy garbó. Tökéletes. Ráadásul elég jó az anyaga és egész elegáns. Leterítettem az ágyra majd újra kutakodni kezdtem, ezúttal nadrágot keresve. Ezt viszonylag könnyen találtam. Egy fekete csőfarmert vettem elő ami tökéletes kontrasztot alkotott a fehér, kötött garbóval. Kisebb gondolkodás után egy vékonyabb anyagú, hosszú ujjú pólót is elővettem. Becsuktam a szekrény ajtót majd elgondolkodva néztem a fiókokra. A legfelső a fehér nemű részleg, ebben biztos vagyok. Kihúztam a fiókot és valóban. Rendezetten voltak össze hajtogatva az alsó gatyák, mellette pedig a zoknik. Kivettem egy fekete zoknit és vissza csuktam a fiókot. Nem akarom, hogy perverznek könyveljen el, hogy a gatyáját is kikészítem szóval azt inkább rá hagyom. Épp letettem az ágyra a zoknit mikor meghallottam Sugawara lépteit. Mosolyogva felé fordultam de rögtön el is kaptam a fejem.

– Hoo? Még a ruhát is kikészítetted? – kérdezte meglepetten.

– Igen. Hagyom hogy felöltözz. – siettem ki a szobából és behúztam magam mögött az ajtót. – Áhhh.. Láttam meztelenül.. – temettem tenyerembe az arcomat és vissza idéztem a pillanatot mikor belépett.. egy törölközővel a dereka körül.. – Légy átkozott.. – pillantottam fel a törölközőt szidva. Ó basszus, Sugawara nem is tudja mit vált ki belőlem.. Többek között khm.. kémiailag is..

– Kész vagyok. – tárta ki az ajtót mire felé fordultam és végig néztem rajta. A pulcsi valóban eltakarja a nyakát de az alakját egyáltalán nem. A nadrág pedig jó feszes.. Életem legrosszabb döntése volt ez a garbó.. Egész este az fog a fejemben járni, hogy mi is van alatta..

– Mhm.. Fordulj. – mosolyogtam és ujjammal mutattam hogy forduljon körbe. Suga a szemét forgatva tett eleget kérésemnek. A pulcsi még a fenekét is eltakarja előlem.. Lehet még is csak a kivágott felsőt kéne ráadnom? Nem, ez hülyeség. Hideg van, nem akarom, hogy megfázzon. Suga arcán egy fél mosoly ült, miközben kérdőn vonta fel szemöldökét, amolyan ˝Elégedett vagy?˝ stílusban, de most eljátszok a gondolattal, hogy ez a pillantás valójában azt jelenti:

– Tetszik? – kérdezte ezúttal ő olvasva gondolataimban.

– Nem is tudom.. Túl vissza fogott.

– Visszafogott? A legszűkebb nadrágomat választottad ki. – közölte mire beharapva alsó ajkam próbáltam eltüntetni mosolyomat. Noss, nem sikerült.

– Ez esetben le kell venned ezt a pulcsit, mert pont a lényeget takarja el a szűk nadrágodban.

– Nagyon vicces, de nem veszem le. Ez volt az ágyon szóval ez van rajtam. – bólintott egyet mosolyogva.

– Akkor most nincs rajtad gatya? – csúszott ki a számon mire mindkét szemöldöke magasba szaladt. Ó bazd meg! Most csesztem el… – Má.. Mármint.. – kezdtem magyarázkodni de édes nevetése kizökkentett és teljesen össze zavart. – Te.. Most.. Nevetsz? – kérdeztem mire megpróbálta össze szedni magát.

– Perverz.. – került ki még mindig mosolyogva. Hm.. Ez most azt jelenti, hogy megpróbálhatom elcsábítani?.. Kizárt, még túl korai lenne. Sarkon fordulva követtem és gyorsan bele bújtam a cipőmbe, majd leakasztottam a kabátját a fogasról és megtartottam, várva hogy belebújjon. – Még a kabátomat is rám adod? – kérdezte de válasz helyett csak mosolyogtam. Sugawara halkan sóhajtva adta meg magát és hátat fordítva nekem, belebújt a kabátjába. Míg ő a cipzárral és a gombokkal foglalkozott, leemeltem egy sálat a fogasról és azt is nyaka köré tekertem. – Na jól van Ochan, itt az ideje bevallanom valamit. – fordult felém de már a megnevezésből sejtettem mire is számíthatok. – Nem vettem neked apák napi ajándékot.

– Semmi baj, majd bepótolod máskor, de most egyenlőre had adjam át én a gyereknapi ajándékodat. – mondtam mire vállon ütött. Halkan nevettem rajta. Ez most egész gyenge volt.

– Fel kéne hívnom a szüleimet.. – kapott észhez de mielőtt vissza rohanhatott volna a telefonjáért, megfogtam a karját.

– Már beszéltem anyukáddal, és elengedett.

– Tényleg?

– Aha. – nyitottam ki előtte az ajtót ő pedig eltöprengve sétált ki rajta. Mikor becsuktam magunk mögött gyorsan be zártam és Suga zsebébe csúsztattam a kulcsokat.

– De most tényleg? – kérdezte ismét.

– Persze. Elvégre 10-ig van kimenőd és még csak nyolc van. Azt mondta ha velem vagy, akár 11-ig is kimaradhatsz, de utána ne siránkozz ha reggel fáradt leszel. – idéztem fel a szavait miközben elindultunk.

– Értem.. Te komolyan minden nőt leveszel a lábáról. – mondta a fejét ingatva.

– Csak nem féltékeny vagy? – kérdeztem vidáman, de csak egy szúrós pillantással jutalmazott. – Hát, kár hogy csak a nőknél működik. – mondtam halkan sóhajtva. – És milyen volt a napod? Hogy tetszett a meccs? – kérdeztem témát váltva.

– Egész nap álmos voltam, a meccseteket nézni pedig felülmúlhatatlan volt.

– Képzelem. Végig Daichi mellett ülni maga lehet a mennyország.. – idéztem fel keserűen azt a képet amikor Daichi megfogta Suga kezét.

– Csak nem féltékeny vagy? – kérdezte mire a fejemet ingatva felhorkantam.

– Én? Daichira? Álom világban élsz.

– Oh hát persze. Mr. Plasztika.

– Egyre jobb neveket aggatsz rám Cicmic. – tereltem a kocsim felé.

– Hékás, ez lehet, hogy a ˝Cicáidnál˝ bevált, de nálam nem. – nézett rám duzzogva.

– Egyik barátnőmet se becézgettem állatokról. – töprengtem mire meglepetten nézett rám a kocsi mellett állva.

– Komolyan? Pedig olyan típusnak tűnsz. – biccentette oldalra a fejét és végig mért.

– Ne értsd félre, becéztem őket –chan raggal és lerövidítettem a nevüket, de ennyi. Olyan szavak, mint az édesem, cicám, mézes puszedlim…

– Oké, felfogtam. – vágott közbe amin elmosolyodtam. – Az édesem aranyos, de az állatneveket és a túlontúl nyálas becézéseket hanyagold. – kért mire csak mosolyogva bólintottam és kinyitottam előtte az ajtót. Suga behuppant az ülésre én pedig becsukva az ajtót halkan felnevettem.

– Szóval lesz ebből még becézgetés. – suttogtam magam elé miközben megkerültem a kocsit.

Az este kifejezetten jó volt. Sőt.. Rengeteg mindent megtudtam Oikawáról. Többek között azt is, hogy mennyire figyelmes tud lenni. Az étterem ahová elvitt, tényleg nem egy fényűző hely volt amitől kínosan kellett volna éreznem magam, hanem egy elegáns de mégis vissza fogott hely. Oikawa arra is figyelt, hogy nem szeretném nagy dobra verni, hogy meleg vagyok, ezért egy hátsó asztalt foglaltatott nekünk. Eleinte úgy gondoltam, ő sem szeretné felvállalni, hogy valószínűleg biszex, de elég hamar leesett, hogy ő igazából egyáltalán nem bánja ha furcsán néznek rá az emberek. Végül az este folyamán azt is megkérdezte, hogy egyszer nem ülünk-e olyan helyre ahol bárki láthat engem.. Eleinte nem igazán értettem a dolgot, de amin el kezdte magyarázni, hogy szerinte milyen jól nézek ki, és hogy mivel ő is jól néz ki, simán eldicsekedhetnénk vele, hogy van köztünk valami. Amint ezt elmondta, rögtön szabadkozni kezdett, de valójában engem egyáltalán nem zavart a dolog, hogy elképzelte, milyen is lenne, ha mi ketten együtt lennénk. Pár hete talán az orrára csaptam volna egy ajtót, de most legszívesebben megcsókoltam volna, ami kicsit engem is meglepett.

– Hát akkor jó éjt. – köszönt volna el mikor bedugtam a zárba a kulcsot. Megint nem kapok csókot mi?

– Ja. Jó éjt. – fordultam felé és mikor elindult volna megfogtam a karját és vissza húzva magamhoz az ajkaira tapadtam. Oikawa meglepetten nyögött fel, de aztán egy percig sem habozva arcomra simította kezeit és elmélyítette a csókot. Jól eső bizsergés futott át egész testemen, majd vissza a gerincem mentén amitől belenyögtem a csókba. Az ajkaink elválltak de Oikawa még mindig nem engedte el arcomat, így alig pár centire álltunk egymástól.

– Most megleptél.. – kuncogott halkan.

– Hát.. Úgy tűnik mégis csak én vagyok a domináns. – jegyeztem meg mire meglepetten kiegyenesedett és zavartan nézett le rám.

– Ezt hogy érted?

– Úgy hogy én irányítok.

– Mi? Nem-nem-nem. – ingatta a fejét.

– Hát pedig ha rád várok, soha nem csókoltál volna meg.

– Mert még nem álltál rá készen.

– Már miért ne álltam volna készen? – nevettem kínosan.

– Láttam a Randigurut. Nem babráltál a kulcsoddal. – mondta mire értetlenül ráncoltam a szemöldököm. Most komolyan.. Azt hittem egy csomó barátnője volt már, erre egy filmből szerez tippeket.

– Azért nem csókoltál meg mert nem babráltam a kulcsaimmal? – kérdeztem még mindig kicsit sokkos állapotban.

– Igen! Mert az a jel, hogy te is akarod. – érvelt. Csak a fejemet ingattam.

– Oikawa. ha nem akartam volna, hogy megcsókolj, nem mentem volna el veled randizni. – hívtam fel figyelmét a tényre, miszerint én Sugawara vagyok ő meg Oikawa. Elgondolkodva pillantott félre..

– Ez jó érv.. – motyogta amin halkan felnevettem.

– Tudod mit? – húztam ki a zárból a kulcscsomót és nézegetni kezdtem az egyik kulcs recéit. Hallottam, hogy felém lép, majd ujjaival felemelte államat és ajkaimra hajolva finoman megcsókolt. Megnyitottam neki ajkaimat és hagytam hogy elmélyítse csókunkat. Bár azt mondta, várni fog rám, kicsit mégis úgy érzem, hogy én is várok rá. Neki szokatlan a helyzet, hogy egy fiúval romantikázik, nekem pedig szokatlan, hogy a szívem Daichin kívül valaki másnak is enged. De ez most nem lényeg.. Karjaimat Oikawa nyaka köré fontam és bár egy pillanatra elváltunk egymástól a levegő hiány miatt, de amint oxigénhez jutottunk, újra egymásra tapadtunk.. Ez egy jó este, tökéletes befejezése.

14. rész - A csillagokat nézd..