A két feladó 15. rész

Itt lakok

Futva rohantunk be egy épületbe a hirtelen zápor elől. Nem mintha pénzes picsa lennék, de hol van ilyenkor Oikawa kocsija?... Szervizben.. Mindegy nem szóltam.

– Szerinted megengedik, hogy itt maradjunk míg eláll az eső? – kérdeztem Oikawától.

– Miért ne engednék? – kérdezett vissza mire egy ˝te tényleg ilyen hülye vagy?˝ pillantással jutalmaztam.

– Mert ez egy öt csillagos hotel..

– Igazából csak négy.

– Az már négyel több mint ahol megtűrnek. – nevettem el magam kínosan.

– Hát pedig szokj hozzá, mert itt meg fognak tűrni.

– Mi? – néztem rá értetlenül ő pedig egy falon lógó, bekeretezett irat felé biccentett. Kérdőn kezdtem el olvasni.. O-i-ka-wa.. Hm..

– Az apám szponzorálja. – mondta mire tányér nagyságúra kerekedtek a szemeim. – Nem mellesleg a 15. emeleten van a szobám. Azért nem a 16.-on, mert az a legdrágább és apa azt szeretné ha gazdag vendégek igénybe vehetnék, tekintve hogy én majdnem ingyen lakok itt. – visszatartott lélegzettel meredtem rá.

– Ezt úgy érted hogy..?

– Itt lakok. – ismételte.. Akkor kérdezzünk rá nyíltabban..

– Te elhoztál a lakásodra?

– Ja. Ez volt a legközelebb. – na jó, minek izguljak? Elvégre Oikawáról van szó. Csak az eső miatt hozott ide. Nincs semmi hátsó szándéka. Meg amúgy is azt mondta, hogy türelmes lesz.. Nincs gáz.. – Menjünk fel. – indult meg a lift felé. Kínosan feszengve követtem. Mikor a lift kinyílt döbbenten néztem a tükröket.. Tükrök mind a három oldalt. Oikawa belépett így én is követtem. Tévedtem.. Tükrök mind a négy oldalt!! Vagy várj.. A plafon is? De ugye nem?.. Le pillantva megkönnyebbülten felsóhajtottam. Legalább lent nincs tükör. Bár jobban végig gondolva nem lenne túl etikus a lányokkal szemben.

– El tudom képzelni mit gondolsz a mi lakásunkról.. – csúszott ki a számon. Oikawa meglepetten nézett rám.

– Ezt hogy érted?

– Sehogy. Felejtsd el. – pillantottam félre de a tükrök miatt még így is láttam Oikawa arcát és ő is az enyémet.

– Egy ilyen nagy lakás sem jó ám, főleg ha egyedül élsz benne. A tiétek otthonos és az sem olyan kicsi. Kényelmesen elfértek benne.

– Ja. Ez igaz.. – motyogtam. A lift ajtaja kinyílt mi pedig kiléptünk rajta. Még a folyosó is milyen fényűző..

– Az O.01 az enyém. – hm.. O. mint Oikawa és a meze az 1-es.. Bár gondolom nem direkt csinálták így.

– Emeletenkénti számozás az abc betűivel?

– Igen. – biccentett és mikor az ajtóhoz értünk elővette a kulcsát és kinyitotta a zárat. Az ember azt hinné, hogy szám kódos. De talán olyan csak a filmekben van. Oikawa kinyitotta előttem az ajtót, így óvatosan átléptem a küszöböt.

– Hű.. – néztem a széles folyosót és a világos falakat. Még a parketta is világos fából van. Levettem a cipőmet és folyamatosan nézelődve követtem Oikawát.

– Szárítkozz meg. – terített a fejemre egy törölközőt majd elgondolkodva nézett rám. – Nem hiszem hogy ez az eső el fog állni.. Fürödj le és aludj itt. Holnap majd haza viszlek.

– Nem, a szüleim aggódnának.

– Felhívom őket.

– Ők az én szüleim.

– De én jobban érvelek.

– Ez nem igaz!

– De igen. Te zavarban vagy mert most vagy itt először és kellemetlenül érint hogy itt aludj, mert minden bizonnyal illetlenségnek tartod, így valószínűleg iderángatnád az apukádat, hogy jöjjön el érted kocsival. De ő fáradt mert egész nap dolgozott annak ellenére, hogy ma szombat van és több mint biztos vagyok benne, hogy a hét fáradalmai után szeretne egy kicsit pihenni úgyhogy már biztos ivott valamit, és bár nem sokat, de így már akkor sem akar majd volán mögé ülni. És amúgy is. Engem egyáltalán nem zavar hogy itt vagy, sőt, legalább nem olyan üres a lakás, és ha esetleg attól félsz hogy.. rád mászok vagy ilyesmi, akkor megnyugtatlak, hogy nem fogom megtenni, mert megígértem, hogy türelmes leszek veled. Kivetni való? – már épp szólásra nyitottam a számat mikor feltette az ujját, ezzel jelezve, hogy valamit kifelejtett. – És van vendég szobám is. – mondta mire becsuktam a számat és biccentettem.

– Oké. – egyeztem bele végül.

– Rendben. – lépett elém és megpuszilta a homlokom. – Hozok neked pizsamát és amíg fürdesz felhívom a szüleidet. – sietett ki én pedig halkan sóhajtva néztem szét a helyiségben.. Még a fürdő is rohadt jól néz ki. Oikawa belépett a fürdőbe és átadott egy pólót meg egy boxert. – Nyugi, ez még nem volt rajtam. – védekezett mielőtt kikiálthattam volna egy perverznek. Bár nem állt szándékomban. – Ha esetleg nem bíznál bennem, van kulcs a zárban. – mutatta meg mire csak bólintottam. – Akkor felhívom a szüleidet.

– Diktáljam a számot?

– Nem, megvan mindkettőjüké. – mondta mire döbbenten néztem rá ő azonban már be is húzta maga után az ajtót. Gyorsan a kilincs után kaptam és nagy lendülettel kinyitottam. Oikawa meglepetten nézett rám.

– Neked miért van meg a szüleim telefonszáma? – kérdeztem talán kicsit hisztisebben mint kellett volna.

– Hát mert.. Anyukádét elkértem aztán apukád megtudta, hogy érdekel a reklám szakma és ő is megadta a számát, ha esetleg kérdésem lenne. – mondta zavartan mert nem igazán értette, hogy miért is akadtam ki.

– Miért kérted el anyám számát?

– Mikor elmentünk vacsorázni apád rám szólt hogy kérjem el anyukád számát, ha esetleg történne valami a te telefonoddal akkor el tudjanak érni rajtam keresztül.

– Jaa.. Tényleg a telefonom.. A múltkor nem fogadott két sms-t, de még mindig nem tudjuk, hogy mi a baja..

– Na akkor tusolj le gyorsan! Utána összedobunk valamit! – mondta hangosan amit nem igazán tudtam mire vélni..

– Oikawa.. Ugye nem te törölted ki azt az sms-t?.. – kérdeztem gyanakodva.. Oikawa behúzta a nyakát és felém fordult.

– Ha azt mondom hogy nem, akkor elhiszed?

– Oikawa!

– Bocsánat! Csak Daichi akkora idióta! Miért kér tőled szívességeket és miért akar elrángatni csoportos randikra? Ez nem fair veled szemben! – csak a szemeimet forgattam.

– Daichi a barátom és nem tudja hogy meleg vagyok.

– Akkor nem is igazi barát.. – motyogta az orra alatt mire magasba szaladt a szemöldököm. – Mindegy. Tusolj le. – fordult sarkon és elindult valamerre.. Becsuktam az ajtót és elfordítottam a zárban a kulcsot. Aznap törölte ki az sms-t mikor először aludt nálunk. Már akkor elkezdett valamit érezni irántam? Vagy már akkor kitervelte hogy csak megszívat?.. Nem! Ráztam meg a fejem. Oikawa nem ilyen.. Bíznom kell benne. Hirtelen ötletnél fogva elfordítottam a zárban a kulcsot. Bízok benne, nem kell bezárnom az ajtót.. Levéve a vizes ruhákat kiterítettem a kád szélére. Majd megkérdezem Oikawát, hogy hova tehetem őket. Belépve a zuhanykabinba megengedtem a vizet. Állítható zuhany fej is van? És ez a gomb mire jó? Ha megnyomom bajt csinálok vele?.. Áh, inkább nem nyomom meg. Levettem a zuhanyrózsát a tartójából és úgy vizeztem be magam mindenütt, végül visszatettem a helyére és szét néztem a kis polcon. Ugyanolyan tusfürdőt használ mint én. Fuji Green Tea.. Pedig esküdni mertem volna hogy Tesori D’Oriente tusfürdőt használ. Levettem a flakont a polcról és nyomtam a kezembe belőle. Miután mindenhol megmosakodtam, leöblítettem magam, majd elzártam a csapot. Alaposan megtörölköztem és gyorsan belebújtam a ruhákba amiket Oikawa adott. Bár itt nincs olyan hideg, de azért ruha nélkül fázok.

– Hm? – meglepetten néztem a kapott pólót. Egy ufó? Nevetve sétáltam ki a fürdőből és Oikawa keresésére indultam. – Oikawa! – ordítottam el magam. Pár pillanattal később egy szobából lépett ki és mosolyogva végig mért.

– Kawaii..

– Ez egy ufó? – kérdeztem nevetve mire büszkén bólintott.

– Az a kedvenc pizsamám. – dicsekedett mire lebiggyesztve ajkaimat néztem le magamra.

– Akkor én most elcsórtam a kedvenc pizsid? – kérdeztem a fura ufót nézve.

– Megesik. De jól áll neked.

– Aha. Biztos a barátnőidnek is ezt mondtad.

– Egyiknek sem adtam oda az ufós cuccaimat. Be kellett érniük a sima pólókkal.

– És nyilván a többieknek is ezt mondtad. – nevettem mire csak rosszallóan megingatta a fejét. – Mit mondott anyu? – tereltem el a témát.

– Áldását adta.. Gondolom Daichinál is aludtál már.

– Előfordult. Igen. – bólintottam és élvezettel néztem ahogy féltékeny pillantásokkal néz fel a plafonra és nyugtatja magát. – De hé. – hívtam magamra figyelmét mire egy ˝mi van még?˝ nézéssel rám emelte szemeit. – Tőle sose kaptam ilyen király pólót. – mondtam abban a reményben, hogy ezzel eloszlatom a sárgaságtól irigy felhőcskéket.

– Igaz, de tőle egy izzadt pólónak is jobban örülnél. – mondta mire meglepetten néztem rá.

– Te most komolyan féltékeny vagy?

– Nem. – került ki duzzogva. – Gyorsan letusolok. A nappaliban bekapcsolhatod a tévét ha szeretnéd. – mormogta az orra alatt és eltűnt a fürdőben..

– Klassz.. – motyogtam magam elé. Akkor játszunk felderítőset. Besétáltam a szobába ahonnan az imént kijött. Ühhüm! Szóval ez a szobája. Amíg fürödtem biztos eldugta a malac újságokat. Ha pornó újság lennék hová bújnék? Izgatottan néztem szét az ízléses szobában. A kör francia ágy hatalmas volt és mégis táncot lejthettél volna a megmaradt parkettán. Ez a szoba akkora mint az én szobám háromszor. A falon volt egy parafa tábla amin különböző képek voltak. Mindegyik srácot felismertem. A csapattársai voltak. Iwaizumi sokszor szerepelt a képeken. Kageyama említette, hogy kiskoruk óta együtt játszanak. Biztos gyerekkori barátok. Az ágyon lévő telefon rezegni kezdett mire kérdőn fordultam felé. Egy lány írt neki messengeren.. Pontosabban képet küldött.. Igaz is, már modern társadalom vagyunk. Nem kell ide pornó újság, megtaláljuk a neten is, nem igaz? Noss mivel Oikawa sem volt tisztelettel az én magán tulajdonomra így én sem vagyok tisztelettel az övére… Na jó.. Csak az érdekel hogy milyen lány írogat neki.. Feloldottam a zárat és megnyitottam az üzenetet:

„Tudod mi fáj a legjobban? Sosem mondtad hogy szeretsz.. Mindig csak annyit mondtál, hogy kedvelsz engem, de mégis dobtál.”

Hmm… Nem is tudom kit sajnálok jobban. A csajt vagy Oikawát. Oh? Képeket is küldött neki. Gondolom ekkor még jártak. Megnyitottam az egyiket. Oikawa és a lány fagyiznak, Oikawa puszit küld a kamerába, a lány puszit küld a kamerába, együtt kareokiznak, a lány itt alszik és.. Oikawán van az a póló ami most rajtam van, a lányon pedig egy sima fehér… A képre pedig az van rá írva, hogy ˝imádom az illatod, mostantól mindig ebben alszok. Puszi: Aya˝ Kiléptem az üzenetből és be nyomtam azt a pici pöttyöt, miszerint ezt még Oikawa nem látta.. Legalábbis az utolsó üzenetet.. Vissza tettem az ágyra a telefont és felsóhajtottam. Sosem mondta hogy szereti őt mi?.. Az meg mi? Kérdőn sétáltam oda a könyves polchoz ahol az egyik könyv mögött valami fényesebb papírt vettem észre.. Kivettem pár könyvet és.. Komolyan ide rejti a pornóit? Kivettem a két újságot. Hát.. Khm.. Nagy mellek.. Durván nagyok.. És elég mű.. A szájuk is.. Na nézzük mire gerjed ez a hülye?

– Hú.. – ijedtemben távolabb emeltem magamtól az újságot. Kötözés.. Ez meg szíj?.. – Hú.. – lapoztam párat mire megint csak.. – Hú.. – vibrátoros macák.. És ezek nyuszi fülek? – Húú.. – lapoztam még párat. – Hmm? – cicafarok de.. Ja hogy az is egy vibrátor! Aha! – Hú.. – na jó, milyen a másik? Ezt nem rég vehette mert egy hete nyomtatták.. És ez a csaj elég kismellű.. Szegény Oikawa.. Mikor elkezdett irántam érezni valamit, biztos ezzel próbálta vissza terelni magát a helyes útra.. Kinyitottam egy oldalon. – Húú.. – vissza szívom.. Egyáltalán nem járt helyes úton.

– Suga-chan! – kapta ki hirtelen a kezemből a magazint és égő vörös fejjel nézett rám. Ártatlanul mosolyogva bújtattam el magam mögé az előző újságot és véletlen szerűen kinyitottam egy oldalon majd felé tartottam mire megint csak utána kapott de hátráltam egy lépést.

– Szóval ezekre buksz hmm? Nagy mellek. Kikötözés. Vibrátorok. – húztam az agyát és élvezettel néztem hogy már a füle is vörös.

– Suga-chan, félre érted. – kezdett volna magyarázkodni de csak halkan felnevettem és elé lépve pilleszárny csókot nyomtam ajkaira.

– Nyugi, én is fiú vagyok. Mindenki néz pornót.

– Te is? – kérdezte döbbenten.

– Hát.. Előfordult már.. – vontam vállat. – Bár nem hittem hogy neked szükséged van ilyenekre. Mármint elég sok barátnőd volt már. – mondtam mire megint csak elvörösödött. – Kanos disznó! Azt ne mond hogy a lányokkal nem volt elég?! – nevettem ő pedig kínosan a kezébe temette az arcát. – Jézusom, ne már! Három barátnőd volt egyszerre!

– Suga-chaaan..

– Te jó ég.. Mire vállalkoztam? – esett le hirtelen. Ha nem volt elég három barátnő, akkor egy srác még annyira sem lesz elég.. – Na jó. Néha én leszek felül. – határoztam el mire Oikawa színe kissé megfakult az előző paradicsomhoz képest.

– Most csak szívatsz ugye? Suga-chaaan.

– Nem, most komolyan, három barátnő és mégis szükséged volt a kézi munkára? – kérdeztem mire megint csak elvörösödött. – De azért nekem szólj, ha másokkal is kezdesz randizni.

– Téged nem foglak megcsalni! – jelentette ki határozottan mire kínosan mosolyogva elé léptem és az arcára simítottam a kezem.

– De ezt mondtad a többi barátnődnek is. – paskoltam meg az arcát finoman majd kikerülve ott hagytam.

– Suga-chaan. – jött utánam nyavalyogva és hátulról átölelve bújt hozzám. – Ne kínozz már. Tudod hogy szeretlek. – mondta mire mosolyogva felé fordítottam a fejem.

– Igen.. Tudom. – motyogtam és megcsókoltam. Mikor nyelve végig siklott ajkamon szét nyitottam őket és hagytam hogy átcsúsztassa nyelvét számba. A nyelve először fogamon siklott végig, majd mikor nyelvemhez ért megremegtem karjaiban. Oikawa keze pólóm alá csúszott és alig érve bőrömhöz, alhasamat cirógatta amitől kirázott a hideg. Csípőmmel előre dőltem, ezzel elérve hogy ne csak cirógasson, hanem tényleg érintsen meg. Oikawa értette a kérést és hasamra simította tenyerét. Fogai közé vette alsó ajkam és finoman meghúzta amitől jól esően sóhajtottam. – Oikawa.. – motyogtam abban reménykedve, hogy abba hagyja.. Ez még túl korai lenne.. Akarom de.. Még mindig nem tudok bízni benne..

– Hmm? – mormogta azon a szexi mély hangján ami miatt félő hogy merevedésem lesz..

– Ha most nem hagyjuk abba.. Később már én se tudok leállni.. – motyogtam össze kaparva a maradék erőmet. Oikawa kivezette kezét pólóm alól és kiegyenesedve rám mosolygott.

– Igaz. Ne haragudj. – vett egy mély levegőt hogy ő is vissza zökkenjen. Vidáman mosolyogva csókoltam meg,

– Ezért miért haragudnék? – kérdeztem mire először meglepődött de végül egy ˝alig hiszem el˝ mosollyal nézett rám. – Jó tudni hogy működik köztünk a kémia.. Báááár.. a pornóidból ítélve elég gyorsan begerjedhetsz.

– Menny már! – engedett el hirtelen és a fenekemre csapott mire meglepetten fordultam felé. Beharapva ajkait próbálta lenyelni mosolyát, de hiába nyelt szerencsétlen a mosoly még azután is ott bujkált a száján. – Szóval ezt nem lehet.. – bólintott magának két aprót, hogy megjegyezze. Pedig egy szóval sem mondtam hogy nem lehet.. Sőt.. Igazából tetszett is.. De ezt neki még nem árulom el.

Az eső még mindig szakadt.. Ha ez így folytatódik, holnap csónakkal kell haza evickélnem..

– Biztos nem akarsz az én szobámban aludni? – kérdezte mire elmosolyodtam. Oikawa felajánlotta, hogy aludjak én az ő szobájában, mert állítása szerint a vendégszoba olyan rideg. – Nekem tényleg nem gond hogy itt aludjak. – mondta el újból.

– Egy: Szerinted ez a szoba rideg, de szerintem nem. Kettő: Nem félsz hogy este nem aludni fogok, hanem kutakodni?

– A legkínosabb cuccomat már megtaláltad.

– Igaz. De gondoltam találok még köteleket, vagy bilincseket valahol… – incselkedtem mire csak a fejét ingatta.

– Rossz vagy.

– Ezt eddig is tudtad. – mosolyogtam édesen amin felkuncogott.

– Jól van, ha bármire szükséged van csak szólj, vagy nyugodtan szolgáld ki magad.

– Naná. Éjszaka kifosztom a hűtődet, aztán levezetésként dobolok egyet a fém edényeiden. Az a hatalmas lábas biztos jól szól.

– De még mennyire. Ha koncertet adsz hívj meg engem is.

– Még szép. A zenekar neve: Oikawa edényei és a házi manó, az est pedig egy jótékonysági rendezvény Oikawa Tooru hajzseléjének. – bólogattam. – Most komolyan. Miért nem mosod meg a hajad? Oké, jól néz ki belőve is, de ha már itt ragadtam. – néztem rá szépen hátha most meghatom de megingatta a fejét.

– Már nem mászok vissza a zuhany alá. Majd máskor.

– Mikor? Nem lesz ám mindig zápor. – érveltem szerintem logikusan. Oikawa elém lépve lehajolt hozzám és finoman megcsókolt. Még éreztem a csokis pudingot amit desszertre ettünk.

– Zápor nélkül is jöhetsz bármikor.

– Na jó.. De akkor egyeztetnem kell a többi barátnőddel, nehogy egymásra rontsuk, tudod. – bólogattam mire kínosan elnevette magát.

– Kezd olyan érzésem lenni, hogy te ezt már csak viccből mondod. – és még milyen jól érzed.

– Jó is lenne, de hát egy ilyen kanos sráccal én se bírom ám ki váltás nélkül. – mondtam mire lehajtotta a fejét és rázkódó vállal nevetett. Az ég hatalmasat dörrent mire meglepetten fordultam az ablak felé. – Húú, villámlik. – néztem mosolyogva a fénycsóvát, ami bár veszélyes de a maga módján gyönyörű is.. Ha épp nem öl meg senkit. Meglepetten vettem tudomásul, hogy az ágy besüpped mellettem és mire oda fordultam már Oikawa szépen befészkelte magát és egy ˝jól vagyok˝ mosollyal nézett rám.

– Miért nem alszunk inkább együtt? Elég nagy ez az ágy kettőnknek és ha már itt vagy. – vont vállat. – Ez olyan meghitt meg minden. Beszélgetünk a suliról, meg a röplabdáról..

– Oikawa.. Te félsz a villámlástól? – kérdeztem mire össze rezzent, de hogy a lebukás miatt vagy az újabb dörgés miatt azt nem tudom.

– Dehogyis. – füllentette mire ravaszul felvontam fél szemöldököm.

– Tényleg? Akkor mars a szobádba.

– Jó jó, félek oké? – húzta a fejére a takarót. Halkan felkuncogtam de végül komolyságot erőltettem magamra. Hisz ő tényleg fél, az pedig nem vicces ám.

– Na gyere. Kapcsoljuk le az áramot.

– Nem szükséges. Egy csomó villám hárító van az épület tetején. – mutatott fel a kezével majd vissza húzta azt a takaró alá.

– Értem. – bólintottam és felállva lecsuktam a villanyt. Bemászva az ágyba megsimogattam Oikawa hátát. – Na, bújj elő. – kértem mire kisebb habozás után felült én pedig a mellkasomhoz húzva dőltem vele a puha párnák közé. Oikawa mély levegőt vett majd megkönnyebbülten ki fújta azt és átölelve derekamat közelebb bújt hozzám.

– Suga..

– Hm?

– Mi most járunk? – kérdezte mire eltöprengve néztem a sötét falat.

– Nem tudom.. Járunk? – kérdeztem vissza. Oikawa felemelte a fejét. Még a sötétben is láttam csillogó szemeit.

– Sugawara, járnál velem? – hú de kis hivatalos. Már az előbb is lehagyta a chan ragot.

– Igen. – csuktam le a szemeimet mosolyogva és élveztem hogy közelebb hajolva hozzám óvatosan megcsókol. Azonban egy dörrenés miatt inkább óvatosan vissza fészkelte magát a mellkasomhoz, de éreztem hogy még mindig engem néz.

– Olyan szép a szemed. – mondta mire akaratlanul is felnevettem.

– Nem baj, hogy csukva van? – kérdeztem mire kisebb hatásszünet után ugyanolyan nyálasan válaszolt mint ahogy az előbb bókolt.

– Nem. Csukva is szép.

– Hülye.

– De most már a te hülyéd. – fúrta arcát a mellkasomhoz én pedig mosolyogva kinyitottam a szemem.

– Ez igaz. – pusziltam meg feje búbját. Most már az én hülyém.

16. rész - Mr. Nyálas