A két feladó 14. rész

A csillagokat nézd..

Unottan szürcsöltem a szívószálas üdítőmet miközben a szorgosan ˝jegyzetelő˝ Oikawát néztem.

– Ez meg mit csinál? Sosem láttam még tanulni. – állt meg mellettünk Hanamaki és Matsukawa.

– Randi terveket gyárt. – mormogtam még mindig szívószállal a számban.

– Randi tervek? Az meg minek? – nevetett Hanamaki.

– Na vajon minek? – kérdezte Oikawa egy ártalmatlannak tűnő mosollyal az arcán, de a hanglejtése elárulta, hogy kezd fogyni a türelme. – A csapat fele szó szerint csapnivaló, és ti ketten semmit nem tesztek meg azért hogy fejlődjenek. Így ÉN, aki folyamatosan hangoztatja, hogy MENNYIRE bízok bennetek, és folyamatosan segítek a fejlődésetekben, ÉN gürizek AZÉRT, hogy TI még jobbak lehessetek. – megint kezdi.. Matsukawa felém pillantott szemmel kérve, hogy csináljak vele valamit, de elfordítottam a fejem. Egyetértek Oikawával. Mi szívunk azért, mert ők csak magukkal foglalkoznak. – És nem mellesleg végre össze jöttem Neko-channal, erre most napok óta nem láthattam! – tépte saját haját és hangosan nyavalygott.

– Nahát, új barátnőd van? – kérdezte Hanamaki mire Oikawa egy gyilkos pillantást vetett rá.

– Még mindig nem mondtuk ki hogy együtt vagyunk és hála nektek még jó ideig nem is fogjuk.

– Oh.. De kár.. – vakarta a tarkóját kínosan nevetve. Oikawa mély levegőt vett, hogy újra össze szidhassa Hanamakit de Matsukawa közbe vágott.

– De ha úgy sem tudtok találkozni, minek tervezed meg a randikat?

– Idióta, nem a randit tervezem hanem az edzéseket. Több időre van szükségem, szóval Iwa-channal váltogatjuk egymást a plusz edzéseken. – emelte fel a füzetet. Szóval a keddem és a csütörtököm szabad?

– Hé, miért nekem van három plusz edzésem? – kérdeztem a szemöldökömet ráncolva.

– Mert neked nincs semmi dolgod suli után. – mondta mire dühösen néztem rá, de ezúttal nem ijedt meg. – Ne nézz így rám Iwa-chan, tudod mennyire fontos nekem, hogy legyenek szabad délutánjaim.

– Nekem is fontos! A röplabdán kívül tékvandó edzéseim is vannak. – mordultam fel mire ismét csak a képembe nyomta a füzetet.

– Ami véletlenül nem kedden és csütörtökön van? – kérdezte mire duzzogva elfordítottam a fejem.

– Szóval neked szabad délutánjaid vannak mert csajozol, nekem pedig azért mert edzésem van.

– Szerintem illik az imidzsünkhöz. Te vagy a durva és erős szingli, aki a szabadidejében levezeti a feszültséget és seggbe rúg másokat, én pedig vagyok a jóképű és okos srác aki csinoson és cuki neko-chanokkal múlatja az időt. Nem értem mi a problémád vele. – idegesen ugrottam fel a székről és elkapva Oikawa nyakát, dühösen rázni kezdtem. Oikawa a két csapattársunk felé kapálózott segítségért, de az előbbi beszólása nekik is fájó pont volt, így csak fapofával nézték, hogy megbűnhődjön. Mérgesen fújtatva engedtem el és vissza ültem a székre, Oikawa pedig mérgesen pillantott Hanamikra és Matsukawára. – Rendben, Makki veszi át az edzést hétfőn és kedden, Matsukawa pedig szerdán és csütörtökön. – morogta mérgesen és rögtön javított a kis táblázaton.

– Mi? De én nem tudok másokat eddzeni! – nézett rá döbbenten Hanamaki.

– Majd most megtanulsz. Jót fog tenni hogy nem csak magaddal foglalkozol.

– Mondod ezt te! Egoisták gyöngye! – csapott az asztalra idegesen.

– Hé! Nem vagyok egoista csak tisztában vagyok az értékeimmel és veletek ellentétben a ti értékeiteket is ismerem. És ahhoz hogy fejlődjetek jót fog tenni ha közelebb kerültök a kouhaiokhoz.

– Iwaizumi! – nézett rám Hanamaki igazságért. Egy ideig farkasszemet néztem vele, majd Oikawa felé fordultam.

– Add a pénteket mindkettőjüknek. Szerintem rájuk fér az is. – mondtam mire Oikawa elmosolyodott és beírta amit mondtam.

– Iwaizumi!!! Ez nem fair! Így csak mi fogunk gürizni ti meg nem csináltok semmit.

– Haaa?! – néztük rájuk gyilkos tekintettel Oikawával.

– Ezt gondold át még egyszer Hanamaki. – ropogtattam meg az ujjaimat.

– Mi ketten kidolgozzuk a belünket a csapatért. – morogta Oikawa.

– De hát.. – kezdte volna újra Hanamaki de Matsukawa megfogta a vállát.

– Rendben, de szerdán gyertek mind ketten és Hanamakival hagy váltogassuk egymást.

– Jó. Akkor tiéd a hétfő, Makkié a kedd, szerdán Iwaizumi és én megyünk, csütörtök a tiéd és a péntek Makkié. – biccentett Oikawa. Matsukawa bólintott, ezzel bele egyezve a dologba. – Délután ezt még átbeszélem az edzővel. – mondta Oikawa és halkan felsóhajtott. Néha azért sajnálom, hogy mindent neki kell csinálnia. De hé, én segítek amiben csak tudok, szóval nincs bűntudatom.

– Áhh.. Most lőttek a szabad délutánjaimnak. – húzott mellénk egy széket Hanamaki, Matsukawa pedig felült egy padra és bíztatóan megveregette Hanamaki hátát.

– Majd megszokod. – hagyta rá Oikawa és lapozott egyet a füzetében.

– Már megvan az edzés terv, mit csinálsz még? – kérdezte Hanamaki unottan.

– Randi tervet. – vágtuk rá Matsukawával.

– Minek kéne neki randi terv? – kérdezte Hanamaki értetlenül.

– Szerintetek melyik az a randi hely ami azt sugallja, hogy meg szeretném ismerni és nem csak az a célom hogy ágyba vigyem? – emelte fel a fejét a füzetéből Oikawa mire meglepetten néztünk rá.

– Semelyik. – válaszolta Hanamaki elsőként, mire Oikawa duzzogva nézett rá. – A pasik egyformák és mindegyik a farkával gondolkodik. Valójában a nők is csak ők tagadják.

– Ez hülyeség. – horkantott fel Oikawa.

– Tényleg? Akkor mond egy olyan csajt akit nem tudtál volna megfektetni már a második randi után. – röhögött Hanamaki. Oikawa csak a szemeit forgatta. – Gondoltam. Az osztályfelelőst is megdöngetted nem igaz? Ha egy srác jól néz ki, a lányok máris leveszik a bugyijukat.

– Nem minden lány ilyen. – szóltam közbe.

– De igen. Mindenki a külsőre megy ha esti kalandról van szó és tök természetes dolog ha valaki szexelni akar. És..

– Oikawa komoly kapcsolatot szeretne. – vágtam közbe ismét.

– Na azt várhatja. A kinézete miatt bárki össze jönne vele, még talán én is. – röhögött mire fintorogva néztem rá. Halkan sóhajtva ingattam meg a fejem, majd Oikawára néztem aki a gondolataiba merülve piszkálta a kezében lévő tollat. Meglepetten vontam magasba a szemöldököm. Bizonytalan lenne? Pont ő? Na azt már nem! Jó erősen sípcsonton rúgtam mire fájdalmasan felordított.

– Iwa-chaaan. – nézett rám könnyes szemekkel a fájdalomtól.

– Hanamaki egy idióta, ne hallgass rá.

– Hé! Csak az igazat mondtam! – kelt saját védelmére az említett.

– Dugulj el. – vágta tarkón Matsukawa. – Vidd el abba a csillagnézős vetítésre. – mondta Oikawának. – Láttam a jegyzeteidben. A lányok szeretik az ilyet.

– A lányok mi?.. Neko-chan..

– Más. Tudjuk. – vágtunk közbe mind hárman.

– De minden lány szeret romantikázni. – mondta Matsukawa.

– Meg szexelni. – fűzte hozzá Hanamaki amin felnevettünk.. Oikawa kivételével.

– Akkor szombaton csillagnézés. – biccentett csak magának.

– Úúú, mehetünk mi is? – kérdezte Hanamai amin megint csak felnevettünk ismét csak Oikawa kivételével.

– Ha valamelyikőtök oda meri dugni a képét, a nyakába varrom az összes plusz edzést. – mondta fenyegetőn.. Hú.. Oikawa most komolyan nem viccel. Ki a franc lehet ez a Neko-chan?

Még hogy minden pasi a farkával gondolkodik.. Kész vicc. Igenis fontos az érzelmi része! Soha nem éreztem még olyan bizsergést és olyan vágyat senki iránt mint Sugawara iránt és az ő csókja sokkal édesebb volt mint bármelyik exemé. És ennek az az oka, hogy egyik exembe sem voltam szerelmes.. Bár igaz ami igaz.. tényleg le szeretnék feküdni Sugawarával.. De tudom, hogy még szűz és nekem sincs tapasztalatom férfiakkal szóval kicsit félek a dologtól. Na ez a másik amiben Makki tévedett. Ha szeretünk valakit, fontosnak tartjuk a dolgok ágy részét IS. Épp ezért nem akarom elszúrni. Egyenlőre be kell érnem annyival, hogy együtt lehetek vele.

– Ne haragudj hogy késtem csak az apám hívott a vezetékesen és alig tudtam lerázni. – fújtam ki magam egy kicsit mikor megálltam Sugawara mellett. Piros volt az arca és az orra is a hidegtől, nekem pedig a melegtől.

– Semmi baj, nemrég értem ide. – füllentett.

– Hát persze, akkor ez mi? – ragadtam meg jéghideg ujjait mire zavartan nézett le kezünkre. – Megbuktál a teszten. Régóta itt állsz. – ingattam meg a fejem. – Büntiből segítesz nekem lehűlni egy picit. – mosolyogtam ő pedig értetlenül nézett rám. Levettem a sálamat majd megfogva Suga-chan csuklóit a nyakamhoz vezettem őket. – Áh, hideeg. – rezzentem össze, majd jólesően felsóhajtottam amin Sugawara halkan felnevetett és bentebb csúsztatta hideg ujjait pólóm nyaka alá.

– Szinte éget.. – borzongott meg én pedig beharapva ajkaimat néztem le rá. Ha ilyen édes nem hogy lehülök de még inkább melegem lesz..

– Na jó, inkább veszek neked egy forró csokit. – húztam el bőrömtől kezeit és elindultam az egyik árus felé. Melegem van.. Fáznom kéne, nem? – Milyet szeretnél? Kókuszos, fahéjas, mogyorós, sima csokis, rumos is van.. – néztem a kis táblát meglepetten. Sugawara eltöprengve nézte a táblát. – Hé! Ne az árakat nézd. – szóltam rá mire megrándult majd kínosan félre pillantott amolyan ˝lebuktam˝ efektusban.

– Miért is nézném az árakat? Úgy is te fizetsz Fiatal Úr. – hangsúlyozta ki a gazdagoknak járó becézést mire kínosan megvakartam az állam.

– Mit adhatok? – kérdezte a fiatal lány mikor az előttünk állók is elmentek már. Kérdőn Sugawarára néztem.

– Egy sima csokis. – mondta a lánynak aki bólintott majd rám nézett.

– És önnek?

– Héhé Suga-chan, gyakran jársz erre a környékre? – kérdeztem mire összeráncolt szemöldökkel nézett fel rám.

– Nem, de miért? – kérdezte mire csak mosolyogtam.

– Mert most haragudni fogsz rám. – mondtam amivel még inkább össze zavartam, de én csak mosolyogva a lány felé fordultam. – Kettőnknek lesz. – válaszoltam a lánynak akinek rögtön leesett a szitu, mert teljesen elvörösödött. Akárcsak Sugawara. Elővettem a tárcámat is kifizettem az összeget amit a táblán láttam majd pár pillanattal később át is vehettem a forró csokit amit Sugawara felé tartottam. Duzzogva elvette és elindult. Mosolyogva követtem.

– Nem kapsz belőle. – duzzogott amin halkan felnevettem. – Önző vagy.. – motyogta még az orra alatt.

– Ja.. Tudom.. Bocsi. – nevettem kínosan. Ez a legrosszabb tulajdonságom. Pedig még annyira nem is tudja mennyire önző tudok még lenni. Ebből is látszik hogy mennyire szeretem őt. Sugawara halkan felsóhajtott mire felé fordultam. Tejszínhab van a száján.. Szóljak neki? Vagy töröljem le? Hisz már csókolóztunk szóval akár le is törölhetném nem?.. Vajon nem fog haragudni érte?

– Kérsz? Szerintem egész finom. – tartotta felém a poharat amin meglepődtem. – Most mi van? Az előbbit nem gondoltam komolyan. – mondta amin elmosolyodtam és odahajolva hozzá finoman lecsókoltam szája széléről a csokis habot. Meglepetten nézett rám én pedig megnyalva ajkamat mosolyogtam rá.

– Ez tényleg finom. – fűztem hozzá. Sugawara arca teljesen elvörösödött ami csak még édesebbé tette.

– Hülye.. – hajtotta le a fejét. Annyira imádni való.. Megálltunk egy épület előtt, ahol sok más pár is lézengett már. Felhúztam a kabátom ujját és megnéztem az órám.

– Még van 10 percünk. – mondtam mire elgondolkodva hümmögött, majd a kezembe nyomta a forró csokit.

– Akkor húzz bele.

– Hé! – nevettem el magam. – Még több mint a fele megvan. – néztem a pohárra.

– Tudom, ezért mondtam hogy húzz bele.

– Legalább segíts.

– Nem.

– Akkor ki kell dobnom.. – sóhajtottam, és a szemem sarkából vártam hogy előtörjön a spórolós énje. Nem is kellett sokat várni.

Mosolyogva néztem azt a rengeteg csillagot amit kivetítettek körénk.

– Te komolyan vettél nekem egy csillagot? – hallottam meg mögülünk egy lány hangját. Te jó ég.. És nem a jobbik értelemben. Mégis ki az aki csillagot vesz valakinek?

– Én is vegyek neked egy csillagot? – kérdezte Oikawa mire döbbenten néztem rá.

– Próbáld csak meg és esküszöm hogy megöllek. – suttogtam vissza mérgesen.

– Mi? Miért? – kérdezte mire gondterhelten felsóhajtottam. Most kezdjem el magyarázni? Még csak nem is mondtuk ki hogy járunk, és ha járnánk is az alig pár napja lenne. Meg mindek nekem egy csillag? Csak ha esetleg lehullik kapjak egy értesítést, miszerint meghalt a csillagom és elpusztított egy várost? Kösz nem..

– Ez túl drága ajándék. – próbáltam finoman megközelíteni a dolgot.

– Van rá pénzem. – mondta mire összeszűkített szemekkel néztem rá.

– Oikawa, engedd meg, hogy elképzeljem, hogy nem vagy gazdag. Köszönöm.

– Miért?

– Mert utálom az elkényeztetett, gazdag kölyköket. Azért.

– Most a szívembe gázoltál. – a szememet forgatva néztem rá ismét. Lebiggyesztett ajkakkal nézett rám.

– És mégis hogyan?

– Durván. – bólogatott mire halkan felnevettem.

– Nem úgy te hülye. Mivel gázoltam a szívedbe?

– Épp az imént mondtad, hogy nem vagyok az eseted.

– Ó, te jó ég, komolyan kikészítesz. – ingattam meg a fejem mire újra szólásra nyitotta a száját de megfogva a gallérját magamhoz húztam és lassan megcsókoltam.

– Akkor mégis az eseted vagyok? – kérdezte mire beharapva alsó ajkam fojtottam el nevetésemet és vissza löktem a helyére.

– Engem nem húzol a csőbe. Tudom hogy csak azt akarod hogy dicsérjelek. – kuncogtam vissza fordulva a ˝csillagok˝ felé.

– Jó érzés hallani ha olyasvalaki dicsér akit szeretünk. – tette hozzá de erre már nem voltam hajlandó válaszolni. Pár percig csendben néztük (legalábbis én biztos néztem) a csillagokat mikor Oikawa megint megszólalt. – Megfoghatom a kezed? – kérdezte amin elmosolyodtam.

– Ezt nem kell megkérdezned. – suttogtam vissza és felé tartottam a kezem. Éreztem gyengéd érintését ahogy össze kulcsolta ujjainkat majd kettőnk közzé tette a karfára.

– Szeretlek.

– Most már tényleg fogd be. – nevettem el magam halkan és felé pillantottam. Boldogan mosolygott mellettem és engem nézett. – A csillagokat nézd.

– De te szebb vagy.

– Még egy ilyen és itt hagylak. – fenyegettem de persze nem gondoltam komolyan, csak nem akartam, hogy még több zavarba ejtő bókot mondjon.

– Úgyse tennéd. – mosolygott magabiztosan, de értette a szavaim mögött rejlő kérést, mert a csillagok felé fordult. Még pár pillanatig néztem ahogy megvilágítják arcát a fények, majd halványan elmosolyodva ismét a csillagoknak szenteltem minden figyelmem.. Vagy legalábbis majdnem.. Oikawa hüvelykujja köröket rajzolt kezemen, majd csak gyengéden simogatott, végül megint köröket rajzolt ami jóleső bizsergéssel töltött el. Egy idő után én is viszonoztam a gesztust és felé pillantva láttam hogy halkan felnevet és lecsukva szemeit élvezi érintésemet. Ha már csak azzal ezt váltom ki belőle, hogy csak a kezét cirógatom.. Mi lesz még itt a későbbiekben?.. 

15. rész - Itt lakok..