Sziklarejtek árvája 26. rész

Vak múzeum.. Van amitől Deidara ne félne?

Eddig is tudtam, hogy Kankurou úgy horkol mint egy vénember de ha piál még rosszabb.. Felülve az ágyban oldalra pillantottam. Itachi az oldalán feküdt és halkan szuszogott. Az egyik lába fel volt húzva a másik pedig lelógott az ágyról. Egész tűrhető erre a képre kelni. Ha alszik egész kedves arca van. Kimászva az ágyból gyorsan meggyőződtem róla, hogy mindenki alszik-e, majd leguggoltam a táskám mellé és a ruháimat kezdtem nézegetni. A választásom egy garbóra esett és hogy ne nézzek ki benne olyan bénán, hozzá csaptam egy vékony, fehér sálat is meg egy fehér csőfarmert. Gyorsan magamra kapkodtam a darabokat és végezetül felhúztam a piros converse cipőmet.. Csakhogy legyen rajtam egy kis szín is.. Na meg nem is hoztam másik cipőt.. El se fért volna.. Viszont jégakukat pakolhattam volna el. Már tegnap is rohadt melegem volt és a foltjaim miatt nem használhattam a közös onsent.. A mosdókagylóban kellett megmosakodnom és ˝fürdenem˝… Ez nem fair.. Meg fogok sülni… A kis komódhoz lépve lehúztam a töltőről a telefonomat. Tekintetem megakadt egy könyvön, amit biztos nem a drága barátaim hagytak itt. Ők meg az olvasás két külön világ. A borító egész megkapó… Felvettem a könyvet és kinyitottam ott ahol a könyvjelző volt..

– Még a könyvjelzőjén is a családi címer van.. – néztem az Uchiha szimbólumot. Hátra pillantottam az alvó Itachira. – Ezt kölcsön veszem. – suttogtam és halkan kimentem a szobából. Egy költő szerelme.. Megkapó történet lehet. Halkan végig mentem a rövid folyosón és kilépve a reggeli hűvösbe elmosolyodtam. Legalább még nincs olyan meleg.. Leültem a lépcsőre és kinyitottam a könyvet.

– „Minek bonyolítod túl ennyire? Csak csókolj meg és tiéd vagyok. – nézett rá a nő. A férfi végig nézett a fekete ruhán, hosszabban elidőzve a kivágott részeken amik felfedték a nő gyönyörű bőrét. A férfi azon gondolkodott milyen puha és selymes lehet megérinteni őt. És ő ezt megkaphatná akár most azonnal.. De nem lehet.. Egy éjszakával nem tudná beérni, márpedig a nő csak ennyit adna számára. Legalábbis most. Sean a szépség elé lépett és lazán elmosolyodott miközben bele ivott pezsgőjébe. A nő kacéran nyomta ki jobban kebleit és kissé hátra hajtotta fejét. Tudta hogy hatással van a férfire.

– Nem lennél az enyém aranyom.. Pusztán kapnék belőled egy darabot. Márpedig én nem az a férfi vagyok aki mindenkibe belekóstol. – tette le a poharat a nő mögötti asztalra és sarkon fordulva egy elegánsabb társaság felé vette az irányt. Egy olyan társaság felé ahol valóban beszélhetnek a költészetről és nem csak a szexről..”

Nocsak, nocsak.. Ismét egy romantikus mű. Ráadásul egész érdekes. Bele lapoztam azokba a részekbe amiket Itachi már olvasott. Versek.. Elmosolyodtam. Ez érdekel..

– Korán keltél. – hallottam meg Kakashi hangját mire lefagyott arcomról a mosoly.. Leült mellém tisztes távolságban és halkan felsóhajtott. – Nem véletlenül takargatod magad ugye? – kérdezte de nem feleltem. – Megmondtam neked emlékszel? Ha bántani fog téged..

– Nem érdekel mit mondott.. – vágtam közbe. – Sasori és én csak összekaptunk.  Magának ehhez semmi köze.

– .. Távolságtartó vagy.. Máskor nem magázol engem. – kulcsolta össze kezeit maga előtt..

– Ön is tartja a távolságot. – utaltam a kezeire mire elmosolyodott. – Nem lesz baj ha meglátják maszk nélkül? – kérdeztem téma terelés gyanánt.

– Nem különösebben.

– Akkor minek hord maszkot?

– Hogy még vonzóbb legyek. – mosolygott rám amin csak a szemeimet forgattam. Mindig viccet csinál az olyan kérdésekből amikre nem akar válaszolni. – Azért tartom tőled a távolságot mert nem akarlak elijeszteni.

– Már megtörtént. – vágtam közbe ismét. Kakashi kínosan felnevetett..

– Igen. Tudom, de.. ha rólad van szó ahhoz is nagy önuralom kell, hogy ne bókoljak. Hát még ahhoz hogy tartsam tőled a két lépés távolságot.

– Bókolni? Mi a franc?.. – nevettem keserűen.

– Ahogy tegnap mondtad, igazán formás feneked van és irigylésre méltóan szép szőke hajad.

– Ezt inkább ne.. – fintorodtam el de mikor rá néztem ő szelíden mosolygott rám.

– Sasori szeret téged és ha jól értettem a dolgot akkor attól fél hogy elveszít téged. Van közös témátok, hasonlóak vagytok és szörnyű beismerni de egész szép pár vagytok. Megértem hogy a történtek után tartani akarod tőle a távolságot, de magára hagyni valakit akire rá borult a világ minden gondja, elég önző dolog.. – mondta én pedig szomorúan hajtottam le a fejem.

– Tudom..

– Megértem Sasori érzéseit de ugyanakkor tudom, hogy nem helyes ahogy cselekedett. Amit én tettem.. azt tette ő is nem igaz? Attól, hogy együtt vagytok ez még erőszak. Ráadásul iránta mély érzéseid voltak és valahol még vannak is.. Amit ő tett sokkal fájdalmasabb lehetett mint amit én tettem.

– Te inkább szánalmas voltál és sajnálatra méltó. Nem azon kattogtam, hogy nekem mennyire fájt, hanem hogy te mit érezhettél..

– Nem mintha most azon filóznál, hogy neked mennyire rossz. – mondta mire meglepetten fordultam felé. – Sasori érzésein töröd a fejed. Hogy mit tehetnél, hogy neki könnyebb legyen. De ugyanakkor itt a nyakadon az érettségi. Gondolnod kell a jövődre is. Egyikőtöknek mindenképp rossz lesz. És most félre téve azt hogy mennyire örülnék, ha szakítanátok.. Tartsatok szünetet.

– Ez nem ilyen egyszerű.

– Ha eddig nem tudtad vele megbeszélni akkor itt a lehetőség. Telefonban minden könnyebb. – mosolygott rám.

– Most abban segítesz nekem, hogy ne veszítsem el Sasorit? – kérdeztem meglepetten és kissé zavartan..

– A vörös fontos neked. Nekem pedig az a fontos hogy neked jó legyen.. Viszont beszélj Jiraiyával. Gondolom ha én mennék oda Sasorihoz kiakadnál, szóval mond el Jiraiyának mi történt. Sasori felnéz rá és az az ember mindkettőtökhöz közel áll. – erre még nem is gondoltam. Kakashi felállt a kőről és feltette a maszkját. – Tudom, nincs jogom ilyet mondani, de azt szeretném ha boldog lennél. Tehát ha szükséged van valamire vagy csak ki akarod önteni valakinek a szíved akkor hozzám bármikor jöhetsz. – halkan elnevettem magam.

– Ettől még nem fogok beléd szeretni..

– Tudom.. Azt már elszúrtam. De talán lehetünk barátok, nem? – nézett le rám, de én elfordultam. Hallottam hogy bemegy az épületbe.. Barátok, mi?.. Kétlem hogy összejönne. És nem is igazán vágyok rá hogy barátok legyünk.. Újra kinyitottam a könyvet de ezúttal egy olyan oldalon ahol Itachi még nem tart… Pipacs vörösen csuktam be.. Szex.. Elég részletesen.. Itachi te perverz menyét!!! Újra bel nyitottam és tovább olvastam ahogy.. khm.. Jól van már én is pasiból vagyok! Felállva a lépcsőről visszamentem a szobánkba ahol még mindenki aludt. Gyorsan előkerestem egy rotringot és a szex jelenetes fejezet végére írtam egy kis üzenetet. Még rajzoltam is mellé. Végül becsuktam a könyvet és vissza tettem oda ahol találtam. 

Türelmetlenül álltam egyik lábamról a másikra és fájdalmasan nyögve néztem a kék égre.. Megsülök..

– Meddig kell még itt állnunk? – kérdeztem dühösen toppantva egyet. – Megsülök..

– Akkor minek vettél fel garbót? Ráadásul hosszú ujjú és FEKETE. – csapott tarkón Konan. – Mazochista vagy vagy mi van?

– Ez akadt a kezembe oké? Hm.. – fordultam félre. Amúgy meg mi a franc olyan érdekes abban a vakmúzeumban? Tök sötét lesz és… és ennyi! Nem is akarok oda bemenni! Asuma intett, hogy indulunk mire fáradtan indultam meg a tömeggel. Legalább ott bent nincs napfény. Hátha kicsit hűvös lesz. Becsukták mögöttünk az ajtót.. Teljes sötétség.

– Üdvözlöm önöket! Én leszek az idegen vezető! A nevem Mitsuaki Kouto és vak vagyok. Most megtudhatják, milyen a mindennapi életem a sötétben. – jól kezdődik.. Lassan araszolva indultunk el. Elméletileg fehér botja van de mivel hátul vagyok még azt a kis fénysugarat sem láthatom.. Remek…

– Ez gáz.. – mormogta Konan. – Mi a francért kellett ide jönnünk?

– Nem látok semmit. Hol a telefonom? Világítom az utat. – suttogta Kankurou és a hangok alapján a zsebében kotorászott.

– Meg ne próbáld! – szóltam rá mérgesen suttogva. – Ha már bejöttünk csináljuk végig rendesen..

– Úgy érted, vakon? – kérdezte Hidan.

– Te meg mióta vagy itt? – kérdeztem meglepetten amin halkan felnevettek.

– Eddig is itt voltam.

– De nem is láttalak.

– Én se látlak téged.

– Szerintem pont ez a lényeg. – röhögött Kankurou. – De hé, kezdi megszokni a szemem a sötétséget. – mondta vidáman. – Áu! Belerúgtam valamibe. – morrant fel amin megint csak felnevettünk.

– Hé.. Nem túl nagy a csend? – kérdeztem hirtelen mire elhallgattunk..

– Bazd.. Hol a csoport? – kérdezte Hidan de persze mi sem tudtuk rá a választ.

– Ott látok valamit. – indultam el a telefon fénye felé.

– Dei.. – szóltak utánam suttogva.

– Erre. – szóltam vissza szintén suttogva. De amúgy miért suttogunk? És hol a fény sugaram?! – Eltűnt.. Basszus. Szerintem menjünk vissza. – fordultam hátra de nem kaptam választ.. – Öhm.. Nem hagytatok itt ugye? Hm.. – ismét semmi reakció.. Egyedül maradtam.. Totálisan egyedül vagyok egy sötét házban! Nem nem nem, ez nem történhet meg. Mindjárt kiugrik valaki és megijeszt ugye? Aztán röhög egy jót azon hogy szívinfartust kapok.. – Oké, nyugi, hm.. Biztos a másik irányba mentek. Hm.. Csak vissza megyek és követem őket.. Semmi vész. Hm.. – indultam el vissza felé. Karjaimat keresztbe fontam magam előtt és úgy lépkedtem a sötét folyosón vagy min.. Már árnyakat látok de még mindig elég homály az egész. Talán mert direkt feketére festették a falakat, hogy még annyi fény se legyen mint lennie kéne.. Vissza kéne mennem a kijárathoz?.. Amúgy meg miért nem veszem elő a telefonomat? Tiszta hülye vagyok.. Belenyúltam a zsebembe és előkotortam a kütyüt majd benyomtam rajta egy gombot de semmi.. Nem merülhetett le! Az ki van zárva! Reggel szedtem le a töltőről! El vagyok átkozva vagy mi van? Puffanásra kaptam fel a fejem, mire ijedten megugrottam és hátra fordultam. – Ki az? Hm? – néztem össze vissza hátha látok valamit. Mi a faszomért van itt ilyen sötét!? A léptek laposak voltak, mintha az illető beütötte volna valahová a lábát, mert kicsit csoszogott. – Kankurou? Hm.. Ne szívass már, te vagy az ugye? Hm? – kérdeztem reménykedve. Már egyáltalán nincs melegem, inkább a hideg futkos a hátamon.. De akkor mi a faszért verejtékezek? A léptek egyre közelebb értek hozzám és a szörny még mindig nem mondott semmit de még csak nem is morgott.. Ijedten guggoltam le a földre a fülemre tapasztottam a kezeimet. A léptek megálltak előttem.. Itt a vég. Meg fogok halni.. – Ne egyél meg.. – kértem remegve.

– Pedig finomnak tűnsz. – simult Kakashi keze szőke tincseim közé. Döbbenten néztem fel az árny alakra aki így közelről nézve tényleg Kakashinak tűnik.

– Sensei.. – motyogtam és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. – Miért nem mondott valamit? – kérdeztem és lehuppantam a fenekemre.

– Csak azt hallottam hogy mormolsz valamit. Egy pillanatig azt hittem telefonálsz. De lehetséges hogy te..?

– Félek a sötétben és akkor mi van? Hm? – kérdeztem mogorván.

– Nem, semmi. Csak meglepődtem. Na gyere, érjük utol a többieket. – állt fel és felém nyújtotta kezét amit felsóhajtva elfogadtam. Miután felsegített összekulcsolta ujjainkat és úgy indult el valamerre..

– Sensei a keze..

– Nem lenne jó, ha megint eltévednél nem igaz? – kérdezte de hangján hallani lehetett hogy igazából nem csak ezt a célt szolgálja a cselekedete.. Mindegy, legyen neki gyereknap. – És ha nem fognám a kezed félnél, nem igaz? – kérdezte mire éreztem hogy felforrósodik az arcom.

– Sokkal ijesztőbb a maga kezét fogni.. – motyogtam az orrom alatt.

– Oh! Igaz is. Ne haragudj. – engedte el a kezem mire ijedten kaptam utána. Kakashi megtorpant én pedig remegve fogtam két kézzel ujjait..

– Ez.. kivételes alkalom oké? – kérdeztem félre pillantva de rögtön meg is bántam a dolgot mert egy hatalmas szörny állt mellettünk. Ijedten ugrottam Kakashi hátára aki meglepetten felhökkent. – Egy szörny! – ordítottam ijedten mire Kakashi megvilágította a szörnyemet…

– Rém ijesztő.. – bólintott egyetértve én pedig égő vörös fejjel lemásztam a sensei hátáról. – Ez csak egy..

– Szekrény. Én is látom.. Hm.. – motyogtam amin elmosolyodott.

– Na gyere. – fogta meg a kezem. – Nézd a földet. – javasolta én pedig úgy tettem.. Gyűlölöm az ilyen helyeket.. Nem sokkal később meghallottam az idegenvezető hangját, Kakashi pedig egy ember vállára vezette a kezemet. – Vigyázatok egymásra egy kicsit jobban. – mondta az illetőnek Kakashi.

– Úgy lesz sensei. – hallottam meg Konan hangját mire megkönnyebbülten sóhajtottam fel és átkarolva a kékséget bújtam hátához. Konan halkan nevetett. – Ennyire megijedtél? – kérdezte de nem feleltem.

– Kakashi hozott vissza? – kérdezte Kankurou cseppet sem leplezve idegességét.

– Mi a baj ezzel? – kérdezte Konan meglepetten.

– Izé, lemerült a telóm.. – motyogtam téma terelés gyanánt.

– Lemerült a francokat! Biztos véletlenül kikapcsolt a zsebedben. – morogta Kankurou én pedig elővéve a készüléket hosszan benyomtam az oldalát. Csakhamar fel is villant az üdvözlő szöveg..

– Oh! Igazad volt. – mondtam meglepetten.

– Még jó.. – mormogta..

– Most komolyan.. Mi bajotok van a senseiel? – kérdezte Konan de nem feleltünk.. Ezt jobb ha nem tudja..

– Végre! – merültem el a vízben és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Ha Sasorival nem kaptunk volna össze akkor már tegnap is élvezhettem volna az onsent ami ráadásul SZABADTÉRI!!! Olyan ritkán jutok el ilyen helyekre, ki kellene használnom minden percet. Ráadásul ha többiekkel lehetnék itt sokkal viccesebb lenne az egész. Nézném ahogy Hidan felhúzza valamelyik srác agyát azzal, hogy látványosan megbámulja a méreteit aztán megpróbálják vízbe fojtani azt az ökör albínót a nemi beállítottságai és hatalmas pofája miatt.

– Hn..

– Te meg mi a francot keresel itt?! – ugrottam ki ijedten a vízből és támadó pozíciót vettem fel. Itachi egy ideig unottan nézte az arcomat majd tekintete kicsit lentebb vándorolt ágyékomra amin gúnyosan elmosolyodott.. Égő vörös fejjel ültem vissza a vízbe és nyakig merültem benne.

– Már láttam a sebeidet. – mormogta miközben egyik kezével a vállát masszírozta. Kínosan sütöttem le a szemem..

– Nem hünnögöd el senkinek, ugye? – kérdeztem mire fáradtan felsóhajtott.

– Pont le szarom milyen undorító fétiseid vannak..

– Ezek nem fétisek! – mordultam rá dühösen de mikor szemeibe néztem rögtön elszégyelltem magam.. Ő is tudja hogy nem fétis kérdés.. – Egyedül is meg tudom oldani.. – motyogtam magam elé.

– Hn.. – pillantott félre unottan.

– De igenis meg tudom oldani! – ordítottam rá.

– Ezt senki nem tudja egyedül megoldani te idióta. – morogta lenézően. – Szólj valakinek hogy beszélgessen el azzal a szadista seggdugasszal.

– Ne hívd így! Amúgy meg a te hibád az egész! – na erre magasba szaladt mindkét szemöldöke.

– Hn? (Kifejtenéd?)

– Még idegesebb lett miután kaptam egy rohadtul félre érthető sms-t Mr. 20 centitől.. – dohogtam. Itachi gondterhelten dörzsölte meg orrnyergét.

– Mi a faszért nem írtad át a nevem? – kérdezte ezzel megint csak azt üzenve hogy az én hibám az egész. Majd mintha csak eszébe jutna valami nézett rám ismét. – Hn.. (Akkor aznap..)

– Nem a könyv miatt sírtam. – bólintottam. – Meg egyébként is mi a francért rontottál be csak úgy más házába? Oké, hogy rendőr szeretnél lenni de mi van ha tényleg csak egy könyv miatt sírtam volna?

– Nem mindenki olyan picsogó mint te. – vágta rá gúnyosan amivel még jobban felhúzott.

– Mert mégis miért baj az, hogy ki mutatom az érzéseimet!? Egy férfi miért nem sírhat és miért nem olvadozhat egy aranyos cica láttán?

– Hn.. (És még macskás is..)

– Neked komolyan csak ennyi maradt meg?! Tudod nem mindenki olyan kő kemény Uchiha mint te meg az idióta családod! Nekem vannak érzéseim és ki is mutatom őket tudod?! Inkább az a tiszteletre méltó aki nyíltan fel meri vállalni az érzelmeit nem pedig azok a seggfejek akik egy vasmaszk mögé bújnak és valószínűleg még soha nem is sírtak! – ordítottam rá dühösen és észre se vettem, hogy ismét egy szál faszban ácsorogtam előtte. Bár jelen pillanatban pont nem érdekelt..

– Hn? (Még valami?)

– Igen! Nagyon sok mindent vágnék még ahhoz a jégszívedhez, de rohadtul nem jelentesz annyit, hogy leordítsam a fejed!

– Hn.. (Na ne mond..)

– Ezért nem lesz soha szerelmed! Mert egy kibaszott Uchiha vagy a hülye Uchiha elveiddel! Ha szeretnél valakit azt biztos nem vallanád be neki, mert te egy Uchiha vagy nem igaz? Még hogy szerelem, fájdalom, szomorúság, boldogság.. – röhögtem kínomban. – Te csak a dühöt ismered! Az egész klánod ilyen! Gyávák vagytok! Mindannyian! A szerelem pedig a bátrak kiváltsága! Akik be merik ismerik az érzéseiket és hangot is adnak neki. És végre lehetne valakid, még ha azaz idióta Kancsó is az, de legalább nem kéne egyedül megöregedned!

– Na jó, most már állj le.. – sziszegte fenyegetőn.

– Mert ha nem akkor mi lesz?! – kérdeztem és éreztem hogy elszorul a torkom. – Tudod mit, menj a francba. Nem érsz te semmit. – léptem ki a vízből és az öltöző felé vettem az irányt. Ennyit a nyugodt fürdőről.. 

27. rész - Utolsó esély.. Sasorinak mi baja?