Sziklarejtek árvája 24. rész

Bocsáss meg...

Felszisszenve keltem ki az ágyból.. A kedden történtek után jobbnak láttam betegséget színlelni és itthon maradni.. Narutot még könnyen beetettem, hogy lázas beteg vagyok, de mikor Iruka meglátogatott ő majdhogynem azonnal rájött, hogy mi történt.. Persze a lelkére kötöttem, hogy senkinek ne mondja el, de ahogy ismerem biztos eljár a szája vagy Jiraya vagy Kakashi előtt.. Felvettem a telefonomat ami már harmadjára kezdett hangos csörgésbe. Kankurou neve villogott a kijelzőn.. Ő és Konan meg akartak látogatni, de én nem akartam hogy eljöjjenek szóval megkértem, hogy hagyjanak békén.. Kankurou sejtette hogy Sasoriról van szó, de nem mondtam el neki, hogy mi történt. Iruka segített lekezelni a harapás nyomokat szóval azok már majdnem begyógyultak.. Legalábbis Iruka szerint.. De a lényeg az, hogy hétfőn elmehetek az utolsó osztálykirándulásra az osztállyal.. Pedig tegnap még azon vacilláltam hogy itthon maradok, de.. már tényleg nem fáj annyira.. Csak ha felkelek.. És mozgok.. Nem lesz ez így jó.

– Szia.. – emeltem a fülemhez a készüléket.

– Most keltél mi? – nevetett. – A kis beteg.. – gügyögött mint egy idióta amin nem tudtam nem nevetni. – Na figyelj, mit szeretnél hétfőn vinni? Konanel bevásárolunk neked. – mondta amin elmosolyodtam.

– Milyen jó fej barátaim vannak.. Na akkor.. Valami sósat és sok édeset. Pontosítok: Nagyon sok édeset.

– Pontosíts jobban így nem értem. – nevetett hitetlenkedve.

– Nagyon nagyon nagyon sok édeset.

– Annyi édesség nincs.

– Dehogynem! Na jó, akkor.. – kezdtem el sorolni, hogy mit szeretnék. A történtek után nem láttam Sasorit.. Még csak fel sem hívott.. De meglepő módon sokkal hamarabb túl tettem magam a dolgon mint legutóbb.. Vagyis.. Nem igazán tudom hogy jól vagyok-e.. Miután itt hagyott megkötözött kezekkel az ágyon, az egész estét végig bőgtem.. De nem akartam hogy a barátaim így lássanak megint szóval hazudtam nekik… Tudom hogy nem helyes, de így könnyebbnek éreztem.. Vagyis azt hittem könnyebb lesz.. Nem igazán tudom hogy mit érzek.. Félek Sasoritól és úgy őszintén nem is akarok egy légtérben lenni férfiakkal.. Egy olyan ember erőszakolt meg akiben megbíztam.. Már az osztálykirándulásról is rémálmaim voltak.. De ott van az is, hogy ha nem mennék el, Kankurou rögtön levágná, hogy mi van.. Elvégre én vártam a legjobban ezt az egész hülyeséget.

– Rendben. Majd vasárnap estefelé átviszem neked.

– Oké. Köszönöm. – motyogtam hálásan.

– Nincs mit. Akkor holnap.

– Holnap. – tettem le a telefont. Jó lenne lefürödni. A fürdőszobába vettem az irányt, miközben ledobáltam magamról a ruhákat. Szerencsére Naruto ma is Sasukénél tanul. Mostanában túl jól elvannak egymás mellett. Nem is tudom mikor veszekedtek utoljára.. Beálltam a zuhanyfülkébe és megnyitottam a vizet. – Áh.. – kaptam a vállamhoz.. A többi harapás nem fáj annyira de ez az egy még vérzett is aznap.. Végig néztem magamon.. A csípőmön még látni lehet Sasori ujjlenyomatait és a csuklóm.. Na az is elég durva.. Kénytelen leszek garbót venni, meg sálakat és hosszú ujjú pólót.. Remélem nem lesz nagyon meleg..

Az íróasztalomnál ülve bújtam a tételeket mikor a csengő hangja zavart meg. Halkan sóhajtva letettem a történelemmel teleírt lapokat és felállva a székből a tükör elé léptem, hogy gyorsan szemügyre vehessem kinézetem.. A vállamon lévő harapás le volt ragasztva, bár nem igazán lehetett látni a pólótól hogy egyáltalán van ott valami. Lehúztam a vékony kardigánom ujjait hogy eltakarja alkarjaimat és csuklómat majd siettem is ajtót nyitni. Azonban rögtön be is csuktam volna ha kezével nem állítja meg az ajtót félúton..

– Beszélhetnénk? – kérdezte Sasori. Szívem szerint elküldeném.. És az eszem is ezt ordítja.. Jéé, az két ugyanolyan válasz! Mit vacilálok?

– Persze.. Hm.. – tényleg? Komolyan? Mi a fasz ember?! Skizofrén vagyok?! Sasori bentebb lépett és becsukta maga mögött az ajtót. Naruto, legyél cuki rókabajszos pofi és siess haza a hülye bátyádhoz, jó? Néztem az ajtóra, hátha eljut az üzenetem a szöszihez.. Bár elég pici az esély rá.. Pontosabban 0%-ék.. Sasori a szobám helyett az ebédlőbe ment ami kicsit megnyugtatott, így követtem. Szembe fordult velem de én nem tudtam rá nézni.

– Sajnálom a múltkorit.. Túl durva voltam.. – mondta feszengve. – Én csak.. Nem tudom hogy mi ütött belém.. Nagyon sajnálom a történteket, de.. Nem tudlak elengedni.. Megértem, hogy neked nagyon fontos hogy jól szerepelj az érettségin az ösztöndíj miatt meg minden, szóval ne haragudj amiért nem vettem ezt figyelembe. Nem kell Kinuval foglalkoznod, azt majd megoldom én és Chiyo, te pedig nyugodtan tanulj. És ha nem akarsz egy ideig szexelni azt is megértem. Majd elütjük valamivel az időt. És nem foglak letámadni minden nap. Csak akkor jövök majd amikor neked is jó. – mondta és őszintén szólva ha ezt kedden közölte volna velem, akkor boldogan bólintanék, hogy mennyire kedves, de.. Ez azt jelentené, hogy üdvözlő csók.. búcsú csók… randik… Nem akarok szünetet tartani. Én már komolyan szakítani akarok.. Egy ideig találkozni sem szeretnék vele.. – Mit szólsz? – kérdezte félve mikor még mindig csendben álltam az ebédlő ajtajában. Ha most elmondom, hogy mit érzek jelenleg akkor megint kiborul mint a múltkor? – Dei.. – lépett felém mire ijedten hátráltam. Megtorpant és kínosan elnevette magát. – Félsz tőlem? Pont tőlem? Ezt te sem gondolhatod komolyan Dei.. Kedden csak.. nagyon rossz napom volt és amikor azt mondtad hogy el hagysz, én.. bepánikoltam. Szeretlek és nem akarlak elveszíteni. – lépett elém és akár akartam akár nem arcomra simította kezét és megpuszilta homlokomat.. Remegve álltam előtte és hagytam magam neki.. Megint.. – Te is tudod, hogy mennyire összeillünk.. – nevetett halkan. Menj hátrébb.. Ne érj hozzám.. Menj innen.. – Most egy kicsit nehéz, de.. később minden olyan lesz mint volt.

– Később gyereked lesz.. – csúszott ki a számon.

– Hogy mi? – kérdezte kínosan nevetve és kissé elhúzódott tőlem, de én továbbra is kerültem tekintetét. – Ha már meglesz a baba, sokkal könnyebb lesz.. Lehet hogy nem is az enyém..

– Menj el.. – motyogtam halkan.

– Tessék? Dei.. – cirógatta meg ajkaimat mire reflexszerűen ellöktem. Egy ideig csendben volt.. Gondolom megdöbbent, de nem merek rá nézni hogy ellenőrizzem igaz-e a feltevésem. Keresztbe fontam magam előtt karjaimat, hátha egy kis magabiztosságot ad. Vagy legalábbis segít egy kicsit hogy ne érezzem magam annyira rosszul. – Ennyi lenne?.. Szakítasz velem mert az állítólagos exem terhes az állítólagos gyerekemmel? Semmi bizonyítéka arra, hogy az a gyerek tényleg az enyém, Dei! – emelte meg a hangját mire ijedten hátrébb léptem. – Nem én.. Istenem.. – sóhajtotta gondterhelten. – Nem foglak bántani, rendben? Gyere ide, beszéljük meg. – mondta kedvesen de nem akartam közelebb menni hozzá. – Az istenért, legalább nézz rám.. – kért. Összeszorítva ajkaimat felé fordultam. Reménykedve nézett szemeimbe.. „Nem szakíthatsz velem!” Kínosan sütöttem le a szemem.

– Menj el.. – kértem újra.

– Addig nem amíg ezt meg nem beszéltük. – mondta határozottan. – Vagy azért akarsz ennyire elküldeni mert már van valakid? – kérdezte és mivel nem feleltem kínosan elröhögte magát. – Szóval tényleg van. Ki az? – kérdezte kimérten.. – Azt kérdeztem ki az! – ordított rám dühösen mire ijedten összerezzentem. A sós könnyek csípték a szemem. Félek tőle.. Miért viselkedik így? El akarok futni.. Bárhol jó, csak ne itt kelljen lennem. Azonban a lábaim mintha földbe gyökereztek volna.. Nem mertem megmozdulni.. – Kakashi? – még a feltevés is sértő.. – Vagy netán Iruka? Hm? Melyikük az Dei? – kérdezte de nem feleltem. Mikor meghallottam lépteit egy pillanat alatt helyre jöttek a lábaim és futni kezdtem volna, de remegő lábak + fázis késés / düh + hosszú lábak = … Sasori hirtelen átkarolta hasamat hátulról mire ijedten kezdtem ütögetni és kapálózni.. Kissé megemelt és háttal belökte a szobám ajtaját majd az ágyra nyomott..

– Neh, kérlek neh.. – néztem rá hátra vállam felett. Hiba volt.. Dühös arcát látva még inkább eluralkodott rajtam a félelem..

– Ki az?

– Senki.. Esküszöm.. Nincs senkim. – hebegtem mire kissé megnyugodott és elengedett. Remegve húztam mellkasomhoz kezeimet, mivel a fenekemen ült, nem tudtam volna elfutni. Sasori megkönnyebbülten sóhajtott fel.

– Megint túlzásba estem ugye?.. Ne haragudj.. – hajolt hozzám közelebb és kisimítva arcomból hajamat gyengéden letörölte könnyeimet. – Ne sírj, nem akarlak bántani.. – nyomott egy lágy puszit arcomra.. Fojtottan sírtam fel miközben kezeimet mellkasomról szám elé vezettem. Keze végig simított oldalamon. – Kiengesztellek a múltkoriért.. – suttogta mély hangján. Nem akarom.. Én ezt nem akarom… A telefonom rezgésére Sasori leállt a mozdulatban és a világító kijelzőt nézte.. – Kaptál egy sms-t.. Mr. 20 centitől.. – mondta s keze amivel az előbb még cirógatott dühösen mart bele húsomba.. Fájdalmasan nyögtem fel.. Lehúzta a töltőről a készüléket és megnyitotta az üzenetet. - ˝Elég unalmas ízlésed van. Örökké tartó szerelem, felesleges romantikázás és összebújás szex helyett.. Tudnék olyat ajánlani amitől eldobod az agyad.˝ - mi a fasz Itachi? Nem írhattad volna bele, hogy egy könyvről szövegelsz? Mi a faszért teszel nekem folyton keresztbe?! – Ezt üzeni a 20 centis faszú haverod. – morogta Sasori.

– Nem ez.. Félre érted.. – néztem rá ijedten.

– Ezen mit lehet félre érteni? – kérdezte szikrát szóró szemekkel. – Mégis hány emberrel csaltál meg, hm? Dei.. – kérdezte dühösen.

– Én nem.. Ez csak.. – kezdtem de Sasori a hajamba mart és durván tépve tincseimet felállt az ágyról és engem is magával rángatott. – Sasorih.. – kapaszkodtam mindkét kezemmel karjába mire rántott rajtam egyet. A földre rogyva próbáltam elérni, hogy ne tudjon levetkőztetni vagy bármi mást tenni.. Minél jobban össze gubózok annál könnyebben kikerülhetem a bántalmazást nem igaz?

– Állj fel.. – morogta ingerülten.

– Kéhrlek.. Neh.. – sírtam mire durván hátra húzta hajamat hogy kénytelen legyek szemeibe nézni.

– Azt mondtam állj fel.. Vagy azt teszed amit mondok vagy olyat teszek amit később biztos megfogok bánni. – morogta, mire remegve álltam fel a földről. – Jól van.. – engedte el megtépázott hajamat. – Vedd le a ruháidat. – mondta mire szorosan lehunytam szemeimet..

– Félreh.. érhted.. – próbálkoztam újra. Sasori tenyere nagyot csattant arcomon, mire elkerekedett szemekkel meredtem magam elé.. A fülem csengett a pofontól és az egész arcom zsibbadt.. – Sasorih… – motyogtam és éreztem ahogy forró könnyeim végig szántják arcomat.. Éget.. Csíp..

– Akkor hívd fel és válaszolj neki. – mondta kifejezéstelen arccal. A telefonomért nyúltam és remegve mentem rá a hívásra. Nagy levegőket vettem hogy ne hallatszódjon hogy sírok..

– Hn.. – hünnögött bele a telefonba Itachi, mintegy köszönés gyanánt.

– A.. Az egy jó könyv és.. nem unalmas.. – mondtam és elég jól sikerült megütnöm a normál szintemet..

– Hn?... – menj a francba Uchiha! Mi az hogy mi a baj? Muszáj ilyen éles hallással rendelkezned?!

– Nincs semmi.. – motyogtam. – Küld haza Narutot, felőlem a hülye öcséd is jöhet. – mondtam és letettem a telefont. Letörölve könnyeimet néztem magam elé.. – Az egy.. Könyv volt… Megkértem hogy ha.. elolvasta akkor.. Írja le hogy.. hogy tetszett neki.. – szipogtam.. – A név pedig.. Egy vicc..

– Mégis hogy lenne ez egy vicc?! – ordított rám mire megint összerezzentem..

– Mert.. Ott volt mikor.. beírtam a névjegyzékbe és.. Szívattam meg.. ő is engem és.. Azt írtam hogy az lesz a neve, hogy.. Öt centi… Erre megharagudott és átírta… Én meg valami Dei-picsának vagyok írva.. az ő telójában.. Ez tényleg csak… egy vicc.. – néztem rá könnyes szemekkel. Zavartan harapta be ajkait és elfordulva idegesen sóhajtott fel. – Én nem csaltalak mehg.. – szipogtam.. Sasori felém fordult és mielőtt bármit tehettem volna szorosan átölelt. – Neh! – próbáltam eltolni de nem engedett.

– Bocsáss meg.. Ne haragudj én csak.. Bocsáss meg.. – hajtogatta egyfolytában én pedig remegve sírtam a karjaiban.. A térdem megremegett mire mindketten a földre térdeltünk.. Sasori továbbra sem engedett el. – Bocsáss meg Dei.. Bocsáss meg.. – kérlelt. Engedj el.. Hagyj békén.. Menj innen.. Sasori telefonja csörögni kezdett mire idegesen rángatta elő farzsebéből a készüléket. – Mi van? – kérdezte cseppet sem barátságosan. – Jó.. Mindjárt megyek.. – motyogta kelletlenül és kinyomta a telefont. – Gondold át ezt a szakítás dolgot, rendben?.. Majd hívlak.. – engedett el és magamra hagyott. A hajamba túrva zokogtam fel a megkönnyebbültségtől hogy végre elment.. Hogy változhat meg így valaki ilyen rövid idő alatt?.. Nem tudom meddig ültem ott a földön, de az ajtó nyitódására kaptam fel a fejem. Megtöröltem az arcomat és magam elé húztam egy könyvet, mintha olvasnék.. Az ajtó kinyílt, én pedig oda se nézve szólaltam meg.

– Kaja a konyhában és megvettem neked azt a ramen ízű csipszet vagy mit. – mondtam.

– Hn..

– Mi a fasz? – néztem Itachira döbbenten aki unottan állt a szobám ajtajában.

– Hn..? Hnn? (Egy könyv..? Ezért sírsz?)

– Mert csak lányok sírhatnak seggfej!? – kérdeztem dühösen. Másra se volt szükségem mint erre a hülyére. Itachi unottan kilépett a szobám ajtaján és elhagyta a lakást.. Ez komolyan egy idióta..

Kankurou vasárnap reggel áthozta a kért dolgokat amiket megvett nekem. Kifizettem aztán ő haza szaladt hogy végezzen a pakolással.. Úgy őszintén.. semmi kedvem osztály kirándulásra menni.. Azonban Jiraya felhívott hogy csomagom érkezett és fel kéne mennem érte a postára.. Bár rohadtul nem értem hogy miért neki szóltak erről először és nem nekem, de felmentem a csomagért. Sziklarejtekből jött… Volt benne egy fényképező gép is. Na meg mikor közöltem Jirayával a telefonban hogy nincs kedvem menni, rögtön faggatózni kezdett hogy miért, és nem hitte el, hogy rosszul érzem magam.. Mivel kezdett arra gyanakodni, hogy mondjuk Kakashi csinált valamit, inkább rávágtam, hogy megyek… Folyton kicseszek magammal.. Könnyebb lenne elmondani neki, hogy mi is történt és akkor itthon pihenhetnék.. Bár jobban átgondolva így legalább távol leszek egy kicsit Sasoritól. Talán átgondolja majd a dolgokat és mire visszajövök, hajlandó lesz szakítani..

– Itt a pasid. – szólt be a szobába Naruto mire meglepetten kaptam felé a fejem, de mielőtt bármit mondhattam volna, ő átvonult a szobájába, Sasori pedig becsukta maga mögött a szobám ajtaját. Percekig állt ott csendben én pedig nem mertem megmozdulni..

A kirándulásra pakolsz? – kérdezte én pedig alig észrevehetően bólintottam. Az ágyra nézett ahová ki voltak pakolva azok a ruhák amiket magammal akarok vinni.. – Hosszú ujjú.. – motyogta kínosan.. – Várod már? – kérdezte elterelve figyelmét a ruhákról. Ismét csak bólintottam. Az ajkait harapdálva közelebb lépett hozzám és leült mellém a földre majd egyetlen szó nélkül átnézte a bőröndöm tartalmát és segíteni kezdett a pakolásban.. Az hogy Naruto a másik szobában van, valamiféle biztonság érzetet adott.. Kora ellenére elég magas, akárcsak Sasuke.. Simán ki tudná hajítani Sasorit.. Vagyis hogy remélem..

25. rész - Mert talán irántad kéne éreznem valamit?... Kezdőjön az osztálykirándulás!