Sziklarejtek árvája 23. rész

Ígérd meg!

Kínosan feszengve álltam az egyetem kapuja előtt.. Biztos jó ötlet volt idejönnöm? Otthon is megbeszélhettem volna vele a dolgot.. Nem! Ez butaság. Akkor megint szex lett volna belőle.. Mostanában amint belép az ajtón rögtön ledönt az ágyra.. Esélyem sem lenne beszélni vele a dologról, szex után meg rögtön lelép.. A csengőre felkaptam a fejem és az ajtóra pillantottam. Oké, még biztos most engedik ki őket a teremből.. De még nem tudtam rendesen átgondolni mit is akarok mondani.. Mármint hogy fogalmazzam meg a dolgot?.. Ez így nem jó…

– Dei? – halottam meg Sasori hangját mire felé fordultam. Meglepetten nézett rám.

– Szia.. – intettem kínosan mosolyogva mire felsóhajtott.

– Minek jöttél ide?.. Ne is válaszolj, majd este elmondod, de most sietnem kell. – került ki.. Ennyi? Komolyan csak így le akar rázni?

– Öt percet kérek! – ordítottam el magam hirtelen mire felém fordult.. – Ez fontos lenne.. – motyogtam.. Sasori vett egy mély levegőt majd lassan kifújta miközben a telefonján megnézte az időt.

– Rendben. – egyezett bele végül és elindult én pedig kissé lemaradva követtem. Figyeltem ahogy megy.. A széles vállát, vörös tincseit, léptei ritmusát.. Egyszer sem pillantott hátra, hogy megnézze meg vagyok-e még.. Ez azért elég rosszul esik… Sasori megállt és felém pillantott mire megtorpantam. – Üljünk be ide. – biccentett a cukrászdára. Már egy pillanatra azt hittem be vár vagy ilyesmi.. Csak bólintottam és lassan elindultam felé, majd mikor mellé értem halkan sóhajtva bementem az épületbe. Nem szeretem a cukrászdákat.. – Válasz egy sütit, meghívlak. – mondta mellém lépve.. Nem igazán akarok sütit enni.. Ráadásul épp most szeretnék szakítani vele. Kinéztem a legolcsóbb sütit ami egy kis béka volt. Majd haza viszem Narutonak. Elővettem egy kis apró pénzt a zsebemből és az eladós lányra néztem aki kedvesen mosolygott. Udvariasságból én is elmosolyodtam majd elmondtam mit szeretnék és fizettem is. Sasori a szemöldökét ráncolva nézett rám mikor a kezébe adtam egy csésze kávét. A fejét csóválta és kelletlenül elvette tőlem a csészét. Kint foglaltunk helyet.. Percekig nem szóltunk egymáshoz és a vásárolt dolgokhoz sem nyúltunk hozzá. Sasori törte meg a csendet. – Mondtam hogy fizetek.. Miért hagytad figyelmen kívül? – kérdezte.

– Én akartam fizetni.. Végül is én ragaszkodtam hozzá, hogy beszéljünk.. Hm.. – mosolyogtam kínosan..

– Akkor viszont térj a lényegre. Chiyo kinyír ha nem érek oda időben.. – morogta nyűgösen.. Elhúzva a számat pillantottam a kis béka sütire..

– Én.. arra gondoltam.. Hm.. – ez nehezebb mint hittem.. Jó.. Csak kinyögöm és kész! Majd utána megmagyarázom! – Szakítanunk kéne.. Hm.. – motyogtam és félve rá pillantottam. Meglepetten meredt rám.

– Szakítani? – kérdezte én pedig bólintottam. Dühösen állt fel az asztaltól.

– Várj, még.. – kezdtem de gyilkos pillantásával elhallgattatott.

– Ezt majd este megbeszéljünk. – mondta majd elővette a tárcáját és kifizette a kávét meg a sütit majd ott hagyott.. Bele se ivott a kávéba… Ráadásul ez sokkal több pénz mint amit fizettem..

A konyhában ácsorogva kavartam meg a levest.. Ott hagytam a pénzt és a sütit meg a kávét is.. Valahogy nem volt gyomrom ahhoz hogy elvegyem a pénzt vagy elhozzam a süteményt.. Naruto miatt kezdtem neki főzni, de ő végül egy percre jött haza, hogy közölje, ma Sasukénél alszik, mert az Uchiha segít neki a tanulásban.. Nekem is tanulnom kéne de semmit nem tudok megjegyezni.. A telefonom csörgésére kaptam fel a fejem. Kinu-chan neve villogott a kijelzőn, mire kelletlenül vettem fel.

– Konbanwa, Kinu-chan.. Hm.. – motyogtam mire hangosan felsóhajtott a vonal másik végén.

– Ne haragudj, hogy mindig téged hívlak fel, de nem érem el Sasorit. – mondta gondterhelten. – Eljössz velem sétálni? – kérdezte.. Már megint sétálni akar? Nem értem a terhes nőket..

– Persze. Hm..

– Köszönö~m! – mondta vidáman.

– De még főzök szóval, tudnál várni úgy egy fél órát? Hm.. Elmegyek érted.. Hm..

– Jó, persze, tudok várni. Akkor majd csengess fel.

– Rendben. Hm..

– Akkor fél óra múlva találkozunk Deidara-kun. Szia. – tette le a telefont. Miért kell nekem ezzel foglalkozni?.. Simán mondhattam volna nemet is, nem igaz?.. Főleg mivel úgy is szakítunk Sasorival.. Hangosan felsóhajtottam.. Egy negyedórán belül elkészült a leves, úgyhogy hamarabb indultam el Kinu-chan albérletébe. Mivel a földszinten kapott lakást, egész gyorsan kiért a ház elé. Mosolyogva karolt belém és a közeli park felé vette az irányt. Össze vissza csacsogott mindenféléről. Persze kerülte azt az időszakot amikor együtt volt Sasorival, amint valószínűleg azért tette mert nem akart bunkó lenni.. Vagyis ennél is jobban.. Kinu-chan egész kedves lány és tényleg nagyon gyönyörű.. Kifejezetten jól áll neki a kismamaság. Kivirult és boldog..

– Nem szeretnél pihenni? Hm.. – kérdeztem mikor fáradtan sóhajtott egyet.

– De igen. Az jó lenne. – mondta így leültünk egy közeli padra. Kinu-chan boldogan mosolygott és a vállamra hajtotta a fejét. – Bárcsak Sasori is ilyen figyelmes lenne. – motyogta csak magának..

– Meg lehet érteni.. Hisz hirtelen lett egy öt hónapos terhes barátnője.. Hm.. – mondtam.

– Te mindig ennyit hümmögsz? Ez valami rossz szokás? – kérdezte de hangjából inkább érdeklődést és kedvességet éreztem piszkálódás helyett.

– Olyasmi.. Hm.. – most hogy említi.. tényleg elég sokat hümmögök mostanában.. Kankurou egyszer azt mondta, hogy akkor teszem ezt amikor ideges vagyok vagy zavarba jövök.. Most ideges lennék?

– Ha kisfiú lesz a te nevedet kapja majd.. – mondta mire zavartan pillantottam rá. – Sasori nagyon szeret téged és én is kedvellek. Ráadásul rengetget segítesz nekem. Azt szeretném ha neked is közöd lenne a gyerekhez. – nem tudom hogy most meghatódjak vagy ideges legyek.. Nem mondtam semmit csak kínosan pillantottam félre.. Nincs időm egy gyerekre.. Tanulnom kell… Építenem a jövőmet ahogy a papus mondta. – Hé.. Sasori hozzád jár át esténként nem igaz? – kérdezte és hangjából érezni lehetett a fájdalmat.. – Mindennap meglátogat téged.. Törődik veled.. Te velem törődsz.. De akkor ki törődik vele? – kérdezte.. Ezt így sosem gondoltam végig..

– Mi lenne ha te törődnél vele? Hm.. – motyogtam az égre nézve. Sasori nem hozzám járna át hanem Kinu-chanhoz és együtt vacsoráznának meg beszélgetnének.. Kinu-chan pedig támogatná Sasorit.. Ez így lenne a helyes.. Teljes mértékben közéjük álltam..

– Jó lenne.. De ő nem az a fajta aki csak úgy hagyja, hogy segítsenek neki.. Biztos te is tudod, de ő túlontúl romantikus alkat amikor épp nem ideges.

– Igen.. Tudom.. Hm.. – idéztem fel a verseit.. A mozit.. A vacsorát.. Sasori tényleg egy főnyeremény..

– Én nem igazán szeretem az irodalmat és a verseket, de azt én is tudom milyen amikor törődik valakivel. Kinyitja előtte az ajtót, védelmezi őt, olyan helyekre viszi azt a személyt ahová menni szeretett volna de sosem mert elmenni.. Játékosan piszkálódik, direkt megijeszti… Te pedig imádod az irodalmat, a verseket, értékeled ha ír neked. Tudsz főzni és fiú létedre pofátlanul aranyos tudsz lenni.. – nagyot sóhajtott.. – Tudom, hogy mennyire összeilletek de.. Azt szeretném ha nem járna át hozzád esténként.. – mondta ki hirtelen.. – Kedvellek.. Téged is és őt is.. Gondolkodtam hármas házasságon, viszont akkor én lennék a felesleges harmadik, ezért..

– Azt szeretnéd, ha nem találkoznék Sasorival.. Hm.. Viszont, Sasori miatt találkozgatok veled.. Hm.. – mondtam ki kegyetlenül. Szorítása erősödött karomon..

– Tudom.. Ezt én is tudom.. – motyogta halkan. – Nem tudnál helyette engem szeretni? – kérdezte amivel teljesen ledöbbentett. – Sasori megváltozott.. Nem lenne jó apa.. Te viszont igen.

– Elég. Hm.. – állítottam le dühösen. Éreztem hogy megremeg. – Sasori most nehéz időszakon megy keresztül ahogy te is.. De idővel minden helyre fog állni és akkor biztos vagyok benne, hogy remek szülők lesztek. Hm.. – álltam fel. – Haza kísérlek. Hm. – mondtam mire szomorúan elmosolyodott és bólintott.. Mégis miféle őrültség ez? Le akarja cserélni Sasorit holott ő az a apja a gyereknek? Egyre inkább sántít ez a dolog.. De egy terhes nő elég kiszámíthatatlan.. Csak arra összpontosít, hogy mi lenne a jó a babának.. Mikor a ház elé értünk halkan felsóhajtottam. – Nem lennék jó apa. Hm.. – mondtam mintegy vigaszként. – Chiyo-baa-san sokat fog majd segíteni neked. Emiatt ne aggódj. Hm.. – mondtam majd biccentettem egyet köszönés képp és ott hagytam. Nem tudom mire számított, de soha többet nem akarok vele találkozni. De Sasorit sem akarom magára hagyni.. Amint végez a munkájával elmagyarázom neki, hogy továbbra is támogatni fogom őt. Egyszerűen nem akarok vele szexelni és többet kell foglalkoznom a tanulással is. Otthon az üres lakás fogadott… Ideje lenne tanulni..

Az ajtó csapódására kaptam fel a fejemet. Már kilenc óra.. Sasori nyitott be a szobába, mire reflexszerűen álltam fel az íróasztal elől, de nem léptem hozzá közelebb, hogy csókkal üdvözöljem vagy ilyesmi.. Arcáról semmilyen érzelmet nem lehetett leolvasni. A kezeimet piszkáltam.. Mondanom kéne valamit..

– Már nem is köszönsz nekem? – kérdezte semleges hangszínnel, de engem mégis kirázott a hideg.. Semmi okom rá, hogy féljek Sasoritól de az a tekintet.. Mint a vihar előtti csend.. Ha csak fele annyira volt velem durva az elmúlt hetekben mint amilyen akkor amikor dühös, akkor van okom arra, hogy pánikoljak..

– Konbanwa.. Hm.. – motyogtam mire hangosan felsóhajtott és felém lépkedett. Mikor elém ért és megérintette arcomat óvatosan megfogtam a kezét és lassan megingattam a fejem. – Ne.. Hm..

– Tsz!.. – rántotta el a kezét és dühösen kapta el államat, kényszerítve ezzel hogy rá nézzek. – Szakítani akarsz? Hm? Komolyan gondoltad ezt?

– Ez fáj.. – próbáltam elhúzódni de nem engedett.

– Kérdeztem valamit!

– Hagyd hogy.. megmagyarázzam..

– Mit? Hogy elhagysz?! Csak mert nem tudok folyton veled lenni máris el akarsz hagyni?! Ez lenne neked a szerelem?! – kérdezte dühösen és a falhoz lökött.

– Csak szünetet akarok.. Tanulnom kell.. Itt az érettségi.. Nem tudok Kinura vigyázni és mostanában túl durva vagy.. – kapkodtam a levegőt és megpróbáltam minél gyorsabban beszélni. A mellkasom szaporán emelkedett és süllyedt, alig kaptam levegőt..

– Mert szerinted én meg tudom csinálni egyedül?! Mert szerinted nekem nem kell tanulnom?! Te napjában ha egyszer sétálsz egyet Kinuval én viszont egész nap hallgatom a szövegelését! És nem csak az övét hanem Chiyoét is! Próbálok annyi időt tölteni veled amennyit csak lehet erre közlöd, hogy neked ez nem megy?! – ordította dühösen és szikrát szóró szemekkel nézett rám.

– Majd segítek amikor csak tudok de nem akarok veled szexelni! – csúszott ki a számon mire döbbenten emelte magasba szemöldökeit. Alig egy másodpercig vágott ilyen arcot ugyanis a következő pillanatban már szikrát szóró szemekkel lazította meg a nyakkendőjét.

– Óh? Szóval nem akarsz velem lefeküdni mi? – kérdezte gúnyosan mire megremegtem. – Nem is tudom ki az aki minden alkalommal azt kéri, hogy csináljam gyorsabban. – morogta dühösen miközben megragadta csuklómat és durván az ágyhoz rángatott majd lelökött a puha matracra. – Vetkőzz. – mondta ellentmondást nem tűrően. Ökölbe szorítottam a kezem és erősen lehunyva szemeimet ráztam meg a fejem.. – Azt mondtam vetkőzz! – ordított rám mire ijedten húztam össze magam egy kicsit. – Jó.. Ahogy akarod.. – fújtatott dühösen mire kissé meg könnyebbülten nyitottam ki a szemem, azonban ahelyett hogy puffogva hazament volna, az íróasztalomhoz lépett és a fiókban kezdett kutatni. Értetlenül néztem ahogy mindent feltúr, majd döbbenten ugrottam fel mikor egy vastagabb szikszalagot vett elő..

– Sasorih.. te.. – néztem rá teljesen lesokkoltan miközben az ajtóhoz hátráltam. Sasori utánam lépett és durván az ajtóhoz nyomott miközben összefogta kezeimet és többször is áttekerte rajta a szalagot. – Miért..?

– Fogd be.. – morogta és számat is leragasztotta.. Miért csinálja ezt?.. Idegesen szedte le rólam a nadrágot majd ismét az ágyon landoltam. – Nem akarsz velem szexelni? Szakítani akarsz? Ne hidd hogy minden úgy lesz ahogy te akarod Dei. – mondta miközben feldugta bennem két ujját..

– Ühm! – sírtam fel. Nem a fájdalom miatt.. Egyenlőre azt még nem éreztem.. Elvégre majdnem mindennap órákon át szexeltünk.. Viszont félek tőle.. Nem akarok most szexelni.. Meg akarom vele beszélni normálisan ezt az egészet..

– Na mi van? Máris sírsz?.. Pedig még hozzá se kezdtem. – morogta mire még inkább rám tört a sírás. Sasori a lábaim közé térdelt és a bejáratomhoz illesztette tagját majd durván belém lökte magát.

– Üüühm!!! – feszültem meg teljesen. Csinált már ilyet egyszer, de mikor látta hogy elsírom magam miatta, bocsánatkérőn csókolgatni kezdett és utána lassabban mozgott.. De most nem ezt tette. Durván markolta fenekemet és rögtön egy gyors és kemény tempót vett fel. Összekötözött kezeimmel felnyúltam ingjéhez és könyörögve kapaszkodtam belé, könnyes szemeimmel üzenve hogy hagyja abba.. Egy pillanatig beharapott ajkakkal nézett egyik szememből a másikba de végül elfordította tekintetét és kihúzódva belőlem a hasamra fordított. A lapockámnál fogva nyomta az ágyra felső testemet miközben újra belém csapódott. Hangosan sírtam fel.. Miért ilyen durva? Hol rontottam el?.. Sasori hajamba markolt és hátra húzta fejem, így hátam ívben megfeszült a fájdalomtól.. A gerincem..

– Mire számítottál Dei? Hm?.. Hogy majd minden könnyen megy? Hogy el tudlak engedni? Elfogadtam hogy nem akarod feljelenteni azt a szemetet.. Tudtam hogy megcsókolt téged.. Többször is.. És még sem szóltál róla nekem.. – döbbenten hallgattam amit mond.. – Talán azért akarsz szakítani mert az ő ágyában mindig lesz számodra hely? Ha? – kérdezte idegesen sziszegve majd elengedte hajam minek következtében fejem vissza esett az ágyra.

– Ühm! – mordultam fel mikor felhúzta lábaimat térdelő helyzetbe és így még mélyebbre hatolt bennem. Liftezik a gyomrom.. Nem kapok levegőt.. Rosszul vagyok.. Sasori..

– A tanulásra hivatkozva akarsz velem szakítani? Azt hiszed nem tudom, hogy milyen jól állsz mindenből? Ne hazudj nekem hogy az érettségi miatt van az egész! – markolta meg csípőmet és még durvábban mozgott bennem. Ujjai bőrömbe mélyedtek.. martak.. ˝Én miért nem vagyok elég jó?!˝ Hallottam fejemben Kakashi szavait mikor sírva erőszakolt meg az osztályteremben.. Ez majdnem ugyanolyan.. Csak az kicsit jobban fájt fizikailag.. Ez viszont.. Lelkileg megviselőbb.. Mindent elrontottam.. Máshogy kellett volna megközelítenem a dolgot.. Biztos megértette volna.. Sasori tenyere nagyot csattant fenekemen miközben fogait vállamon éreztem.. Durván harapott meg ingen keresztül.. – Nem szakíthatsz velem.. Így nem.. – szakította szét az ingem és fedetlen nyakamra mart. Erősen belém harapott.. Éreztem ahogy szívja bőrömet s fogai felsértik a felületet.. Fáj… Egyre több helyen jelölt meg és egy pillanatra se hagyta abba a durva bánásmódot.. Nagyon fáj.. – Nem hagyhatsz el.. Ígérd meg hogy nem hagysz el! – ordította dühösen s újra a hátamra fordított.. Már ellenkezni se voltam képes.. Rosszul vagyok.. Mindenem fáj.. Nagyon fáj.. – Ígérd meg.. Gyerünk.. – sziszegte s letépte arcomról a szikszalagot mire kapva az alkalmon levegő után kaptam s fájdalmasan köhögtem fel.. Megfogva összekötözött kezeimet felhúzott az ölébe s kezeimet átvette feje fölött hogy ne essek vissza az ágyra.. – Gyerünk Dei.. – nézett rám vészesen közel..

– Fáj.. – sírtam halkan.. Alig láttam valamit.. Az ajkaim szárazak voltak és úgy éreztem mindjárt hányok..

– Ígérd meg.. Mondd már.. – morogta kétségbe esve.. Miért kapaszkodik belém ennyire?..

– Nem.. hagylak el.. – motyogtam.. Sosem állt szándékomban elhagyni.. Csak egyszerű barát szeretnék lenni.. De most valahogy még az is nehezemre esik.. Sasori leállt a mozgással de továbbra is bennem volt.. Fáradtan zihálva ejtettem vállára fejemet. Hallottam hogy többször is szólásra nyitotta a száját. Gyengéden simított végig hátamon mire felszisszentem és mocorogni kezdtem ölében.. Leejtette kezét majd pár pillanat múlva kihúzódott belőlem és az oldalamra fordítva feketetett el az ágyon.

– Ne felejtsd el, hogy mit mondtál. – mondta kimérten majd felállt és elpakolva magát összegombolta nadrágját. Hallottam ahogy csukódik az ajtó..

– Most pont olyan voltál, mint Kakashi aznap.. – motyogtam halkan…

24. rész - Bocsáss meg... Megváltozhat egy ember ilyen rövid idő alatt?