Ki vagy te? 7. rész


Szeretsz engem?
 



Óvatosan nyitottam be a próbatermünk ajtaján ahol már mindenki jelen volt.. Köztük Reita is.
 Kai! – vett észre Aoi elsőként és mosolyogva intett. – Hogy érzed magad? – kérdezte kedvesen, miközben a többiek is felém fordultak és a válaszomat várták. Tekintetem találkozott Reitáéval, mire inkább Aoi felé kaptam a fejem.
 Jól vagyok. Csak túl hajszoltam magam. Amint aludtam egy nagyot és ettem Ruki rizskásájából, jobban lettem. – mosolyogtam aminek látszólag ők is örültek.
 Jó hogy itt vagy. – mondta Uruha.
 De azért jó lenne, ha nem hajszolnád túl magad. – fűzte hozzá Aoi és a fejét ingatva jelezte nem tetszését.
 Tudom, tudom. Bocsánat hogy aggódnotok kellett. – hajoltam meg kissé.
 Miért érzem úgy, hogy ez a bocsánat kérés nem szívből jött? – kérdezte csak magától a fekete hajú gitárosunk. Uruha csak megértően bólogatott miközben szeme sarkából rá pillantott.
 Mert valószínűleg lesz még ilyen. – mondta a száját húzogatva.
 Elkobzom a dob felszerelésed! – mutatott rám Aoi ellent mondást nem tűrően mire hitetlenkedve felnevettem. Azért ezt ő sem gondolhatta komolyan. Uruha csak ciccegett.
 Akkor meg álomba hegedüli magát. – ingatta a fejét amin mindannyian felnevettünk.
 Majd azt is elvesszük. – vont vállat Aoi. – Úgy is régóta szeretnék otthonra dobfelszerelést meg hegedűt. – ábrándozott.
 Eeeh? Aoi te tudsz hegedülni? – kérdezte Reita meglepetten.
 Mi?.. Nem.. De a cicám azt mondta, hogy biztos jól állna nekem ha hegedülnék. – mosolygott és zavartan nézett le a földre mint egy szűz tini.
 A macskájával beszélget.. Itt már gondok vannak.. – motyogta Uruha kínosan.
 De hát nincs is macskája.. – gondolkodott Ruki, ezzel még inkább Uruha alá adva a lovat, aki Reita felé fordult.
 Na, akkor ez még inkább pszichés eset. – bólogatott és persze hogy Reita rögtön kapható volt a hülyeségre.
 Egy képzeletbeli macska, ráadásul bókol Aoinak.. Hm… – ingatta a fejét. – Nem elég hogy képzeletbeli a cicus, de még az ízlése is csapni való. – fűzte hozzá, Aoi pedig dühösen tarkón csapta a két hülyét.
 A barátnőmről beszéltem oké?! A barátnőmről! – mondta dühösen.
 Nem is tudtam hogy van barátnőd. – nézett rá döbbenten Reita.
 Pedig tegnap mondtam. – nézett rá Uruha, mire Reitának magasba szaladt a szemöldöke.
 De azt hittem csak vicceltél. – mondta és tényleg úgy tűnt, hogy viccnek gondolta.
 Reita, te kis.. – kapta el a fejét Aoi és durván össze borzolta a basszeros haját.
 Na jól van, inkább próbáljunk. – állította le őket Ruki. Ledobtam a táskám és beültem a dob mögé. A próba folyamán nem igazán beszéltünk Reitával, bár néha össze akadt a pillantásunk de semmi több.. Viszont Ruki tényleg nem viccelt, mikor azt mondta, hogy Reita emlékszik a számokra. Persze voltak kivételek, de délutánra össze írtunk egy olyan koncert tervet ami mindenkinek megfelelt, főleg a részleges amnéziájú basszerosnak.
 Holnap találkozunk. – intett Aoi és elhagyta a termet. Uruha követte a példáját és ő is elköszönt tőlünk.
 Kai-kun el tudnál vinni a kórházba? Beszélnem kéne az egyik dokival. – lépett mellém Rei..
 Öhm.. Oké, elviszlek. – egyeztem bele.
 Ha már arra mentek, menjetek be a gyógyszertárba is. Egyikőtök házában sem láttam lázmérőt meg fájdalom csillapítót. – szólt meg minket Ruki.
 Oké-oké. – mosolyogtam a kis chibire. – További jó munkát. – biccentettem felé mikor elhagytuk a termet. Ruki ilyenkor még a márkájával foglalkozik. Mondjuk nekem meg a rádió állomásommal kellene.. Elég rég volt Radio jack.. Bár azt előtte úgy is be kell majd jelenteni, hogy mikor lesz és hánykor kezdődik, szóval egyenlőre nem izgat a dolog. Reitával beszálltunk a kocsiba és miután bekapcsoltuk az öveket beindítottam a motort.



Az orvos kedvesen mosolygott rám amikor beléptem a terembe.
 Akira-kun, segíthetek valamiben? – kérdezte én pedig feszengve ácsorogtam a csukott ajtónak döntve hátamat..
 Öhm.. Az orvosi titoktartás azt jelenti, hogy tényleg senkinek, de senkinek nem mondhatja el egy betege gondjait? – kérdeztem amivel sikerült meglepnem az öreget.
 Természetesen amit elmond nekem azt senkinek nem adhatom tovább. – bólintott és kezével intett, hogy üljek le. Még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ez jó ötlet, de egyenlőre nem merem elmondani a srácoknak. Ők úgy látják Kait meg engem, mintha barátok lennénk, és ha kiderül, hogy Kai tényleg nem érez irántam semmit, akkor ők elkönyvelik magukban hogy meleg vagyok.. Leültem az egyik székbe és kicsit közelebb húzódtam az asztalhoz aminek a túloldalán a doki ült. Alkarjaimat az asztalra tettem és kicsit közelebb hajoltam.
 És ugye itt nincsenek kamerák? – kérdeztem halkan amin felnevetett.
 Bár lennének. De nem, a személyes pihenő helyeken és fontosabb irodákban nincsenek. Csak a folyosókon de ott jó sok. – bólintott én pedig kissé megkönnyebbülten dőltem hátra. – Ennyire titkos? – kérdezte.
 Ja.. Eléggé.. Emlékszik arra az álomra amikor egy lányról beszéltem? – kérdeztem.
 A lány akivel lefeküdt. Emlékszem.
 Azt mondta hogy mi sosem szexeltünk egymással.. – ismertem be, de az orvos nem tűnt meglepettnek. – De erre tényleg nagyon tisztán emlékszek..
 Noss akkor vagy hazudott önnek vagy..
 Ő sosem hazudna. – vágtam közbe.
 Hát akkor.. Az egy vágyálma lehetett. – mondta én pedig a szemöldökömet ráncoltam.
 De olyan valósnak tűnt..
 Az amnézia néha ezzel jár. Eszébe jut egy régi álom és igaznak érzi. Ez nem baj. Az ön esetében a tudatalattija talán az érzéseit próbálta ezzel a vágyálommal megőrizni.
 Igen de.. A partnerem akivel álmomban lefeküdtem.. Valójában nem lány. – mondtam mire az orvos szemöldöke a magasba szaladt. Kínosan dörzsöltem meg az arcom és felsóhajtottam. – Egyáltalán nem emlékeztem rá, és mielőtt megismertem volna én teljes mértékben heteronak gondoltam magam, szóval ez az egész..
 Megrémisztette önt.. – érezte át a helyzetemet. Csak bólintottam.. – De amint elfogadta, hogy az a fiú és maga.. Már nem undorodott. – gondolkodott miközben az arcomat kémlelte.
 Igen, de.. Eléggé megbántottam aztán a múltkori látogatás után meg kértem azt a srácot, hogy feküdjön le velem.. – az orvos döbbenten köszörülte meg a torkát. Nem hiszem hogy a szex téma okozná a döbbenetét, elvégre eddig semmi baja nem volt vele.
 Ez csak egy tipp.. De ez a fiú nem Yutaka-kun? – kérdezte összekulcsolva maga előtt a kezeit.
 De igen.. Ő az.. – motyogtam.
 Hogy reagált amikor.. megkérte őt? – kérdezte kimérten.
 Vissza utasított.
 És miért?
 Nem tudom. Gondolom mert hetero. – minek kérdez hülyeséget? Ő az orvos nem én! Honnan a francból tudnám, hogy miért utasított vissza?
 Nem hiszem hogy az lenne.. – mondta én pedig meglepetten néztem rá. – Amikor bent feküdt kómában, ő és Kouyou-kun voltak itt a legtöbbet. Úgy értem többször is váltogatták egymást a bandatársai, de ők ketten akkor is bejöttek amikor máson volt a sor. Olyankor ketten ültek maga mellett. Egyszer mikor elmentem a szobája mellett Yutaka-kun egyedül volt bent. A tekintete amivel önre nézett nem hiszem, hogy csak baráti lenne. – mosolygott rám biztatóan.
 De akkor miért..? – kérdeztem de már tudtam a választ. – Istenem én akkora egy barom vagyok. – temettem tenyerembe arcomat. Ahogy viselkedtem vele azzal nem is kicsit bántottam meg és utána szó szerint rá másztam.. Nem csoda hogy elutasított. És végül is nem tiltakozott mikor a vallomásról beszéltem. Talán az tényleg igaz? – Köszönöm Doktor úr. – álltam fel a székből. – Oh! Igaz is. – torpantam meg az ajtóban. – Emlékszek a dalokra amiket mindig játszottunk a bandával és rémlik pár dolog a srácokról is.
 Rendben, akkor feljegyzem a javulást. – biccentett mosolyogva.
 Értem, akkor viszlát. – hajoltam meg és elhagytam a termet. Jó ötlet volt megkérdezni egy kívülállót. Ők általában jobban átlátják az ilyen dolgokat. De persze azzal is tisztában vagyok hogy a doki nem csak Kai tekintetéből gondolt erre. Elég magabiztosan állította, hogy Kai nem csak barátként tekint rám, szóval talán Kai mondott nekem valamit amíg kómában voltam. Elvégre Aoiék is beszéltek hozzám, bár ők azt is elmondták, hogy mit. Aoi néha hangosan olvasott nekem a one piece-ből, Uruha mindig köszönt nekem és el is köszönt tőlem, Ruki sokat mesélt Koronról, hogy már hiányol a kis vacak de.. Kai nem mondta el, hogy ő beszélt hozzám, pedig Ruki szerint ő is hasonlóképp viselkedett velem mint a többiek. Bár nem igazán értem, hogy mi értelme volt ennek, hisz semmit nem hallottam.
 Akkor holnap este? – hallottam meg Kai hangját ahogy egy nővérrel beszélget. A lány piros arccal mosolygott.
 Rendben. Ó, mivel én hívtalak meg, ezért te választhatsz éttermet. – mi a picsa? Kai felnevetett.
 Oda megyünk ahová szeretnél és én állom a költségeket. – meg a francokat! Oda lépve Kaihoz hátulról átkaroltam a nyakát és a mellkasomhoz húztam. – Mi?.. Reita? – pillantott fel rám a dobos de én csak a lányt néztem. Most utáltam meg a nagy melleket.. Mit képzel magáról? Nem a kórházban kéne felszedni az embereket!
 Holnap sajnos nem jó. Kai-kun nem igazán ér rád. – néztem a lány szemébe aki kicsit meghökkent.
 Miről beszélsz Rei? – húzódott el tőlem Kai és a szemöldökét ráncolva meredt rám.
 Igaz is, rosszul fogalmaztam. – kaptam észhez és megfogtam Kai kezét. – Kai-kun soha nem ér rád. – fintorogtam lenézően és köszönés nélkül indultam el a parkoló felé, magammal vonszolva a kanos dobost.
 Fuyu-chan, majd beszélünk. – szabadkozott hátra pillantva Kai mire nagyot rántottam a kezén. – Mi a francot művelsz? – sziszegte mérgesen.
 Én mit művelek? – kérdeztem vissza dühösen. – Elhozol az orvoshoz erre ki használod az alkalmat hogy felszedj egy tőgyes nővérkét?
 Hogy lehetsz ilyen bunkó? – kérdezte elszörnyedve, de nem válaszoltam, egyszerűen berántottam a liftbe és megnyomtam a parkoló gombját. Kai telefonja csörögni kezdett mire gondolkodás nélkül kaptam ki a kezéből a telefont és mielőtt rám ordíthatott volna a falhoz préseltem és vészesen közel hajoltam hozzá. Zavartan nézett rám miközben ajkait harapdálta, de mintha csak észbe kapott volna, abba hagyta a műveletet és helyette megfeszült állkapoccsal szorította össze ajkait.
 Ezt ne csináld.. – morogtam mire dühösen nézett rám.
 Már semmit nem csinálhatok? – kérdezte flegmán. Meg akartam csókolni de amint megérintettem arcát össze rezzent. Dühösen csaptam a falra a feje mellett és eltávolodtam tőle. Épp időben ugyanis kinyílt a lift ajtaja. Elindultam a kocsi felé de amikor Kaira pillantottam ő épp egy gombot akart benyomni a liftben. Ez most csak szórakozik velem ugye? Nagy léptekkel mentem vissza és még pont időben tettem be kezem a lift záródó ajtaja közé, mire az újra kinyílt én pedig megragadva Kai karját dühösen vonszoltam ki onnan. A telefonja a kezemben újra csörögni kezdett mire rá pillantottam a kijelzőre. ˝Fuyu-chan˝.. Most szívatsz hogy már számot is cseréltek! Elengedtem Kai karját és helyette csípőjét karoltam át hogy magamhoz húzhassam. Kai mellkasomra tette kezeit, ezzel próbálva tartani egy minimális távolságot. A fülemhez emeltem a készüléket és Kai arcát nézve hallgattam ahogy a tőgyös szövegelni kezd.
 Yutaka-kun, ugye minden rendben? Figyelj ha a holnap nem jó, akkor megbeszélhetünk más időpontot is…
 Megmondtam, nem? Soha nem ér rád. – vágtam a szavába és erősebben szorítottam magamhoz a dobost.
 Akira-kun.. Öhm.. Beszélhetnék Yutaka-kunnal?
 Nem. – nyomtam ki a telefont és zsebre vágtam. – Most pedig.. Nincs valami amit el akarsz mondani nekem? – néztem le Kaira aki egy pillanat alatt elfehéredett. Néztem ahogy lázasan gondolkodik és többször is szólásra nyitja a száját de végül semmit nem tudott kinyögni. Elengedtem és hátráltam egy lépést, hátha így könnyebben megered a nyelve. Ki ez a tőgyös nővérke? Akkor ismerted meg mikor engem látogattál? Az a vallomás igaz volt vagy csak álmodtam? Ha igaz, akkor miért nem mondod el újra? Szeretsz engem?..
 Me.. Meg beszélhetnénk ezt máshol? – kérdezte lehajtott fejjel.
 Ühm.. – bólintottam. – Hozzád vagy hozzám?



Reita nappalijában ülve néztem a szőnyeget. A földön térdeltem, ő pedig lazán húzta fel egyik lábát hogy azon támassza meg egyik kezét. Már percek ültünk itt.. Emlékszik a vallomásomra ezt már tudom, de.. Már biztos vagyok benne, hogy azt is tudja mikor mondtam neki.. Hogy miattam történt a baleset…
 Kinyögöd még ma? – kérdezte felsóhajtva. A gombóc a torkomban még nagyobb lett, úgy éreztem megfulladok tőle. Reita szavai mintha csak elindították volna könnycsatornáimat, mert már csak azt vettem észre hogy homályosan látok a sós folyadéktól..
 Az én hibám volt. – nyögtem ki azt amit már ő is tudott. Homlokomat a szőnyegre nyomtam és próbáltam visszanyelni a szánalmas könnyeket. – Bocsáss meg!
 Hé.. – szólt volna közbe de nem hagytam..
 Én csak.. El akartam neked mondani, hogy mit érzek.. Nem tudtam hogy ez lesz.. A baleset.. Miattam voltál ott aznap reggel, miattam történt minden. – sírtam és ökölbe szorítottam kezeimet a szőnyegen. – Kérlek bocsáss meg.. – sajnálom, sajnálom, sajnálom.. Nem tudnék elégszer bocsánatot kérni tőle.. Ráadásul egészen idáig hallgattam róla. Szánalmas vagyok.. Reita felsóhajtott és hallottam ahogy feláll és közelebb lép hozzám. Most meg fog ütni? Sosem ütött még meg, max csak játékból.. Összeszorítottam ajkaimat és vártam, hogy tarkón vág vagy ilyesmi, de ehelyett leguggolt elém.
 Te vezetetted azt a kamiont? – kérdezte mire értetlenül meredtem magam elé.. Megráztam a fejem. – És a kocsit amiben én ültem te vezetted? – kérdezte mire ismét csak megingattam a fejem, hogy nem én voltam. – Akkor meg mit sírsz? Ha te vezetted volna az egyik kocsit akkor sem hibáztatnálak téged. – ült le elém törökülésben én pedig értetlenül néztem rá. Halványan rám mosolygott amit nem igen tudtam hova tenni.
 De akkor.. Mit kellett volna elmondanom neked? – kérdeztem értetlenül mire megsimította arcomat és letörölte róla könnyeimet.
 Mondd el hogy mit érzel. – mondta én pedig döbbenten meredtem rá.
 M.. Mi? – dadogtam ő pedig közelebb hajolt hozzám és össze simította orrunkat.
 Már mondtam neked, nem? Az egyetlen emlékeim rólad, hogy vallomást tettél nekem és hogy lefeküdtünk.
 De mi nem is.. – motyogtam de közbe vágott.
 Az egy vágyálom volt. – mondta ezzel még jobban meglepve engem.
 Mi?..
 Valahogy a tudatalattim, közölni akarta velem, hogy mi az amit semmi képp ne felejtsek el.. Csak rosszul közölte, ezért pipa lettem.. – nevetett halkan.
 De miért?.. Vagy hogy?.. – nem értem..
 Amikor az ajkaidat harapdálod.. vagy a hajadba túrsz, nevetsz.. Tetszett ezért azt akartam, hogy ne tedd.. De mindegy volt hogy viselkedtél, akkor is tetszettél.. – döntötte homlokát az enyémnek és lecsukta szemeit. – Baszott jól állt rajtad az fejér nadrág.. – ne már.. ez komoly? Halkan elnevettem magam. – Amikor megláttalak sápadtan a dob mögött ülni nagyon aggódtam.. Amikor felvittelek a szobádba olyan aranyos és törékeny voltál.. – ő vitt fel? Hogyan? Mikor? Ruki te szemét! – Az a tőgyös meg megpróbált közel kerülni hozzád.. – morogta amin elmosolyodtam.
 Féltékeny voltál? – kérdeztem bár tudom, hogy úgy sem fogja beismerni.
 Igen. – vágta rá gondolkodás nélkül. – Ki akarlak sajátítani. Basszus már az a kép is idegesített amikor Aoi a nyakadba ugrott pedig az egy baromi régi kép.. – ciccegett dühösen de csak mosolyogtam rajta. – Hé.. – motyogta én pedig kérdőn pillantottam rá.
 Hm?
 Mond el újra amit aznap mondtál.. – kért halkan.. A szívem nagyot dobbant és lepislogva könnyeimet lehunytam a szemem. Mintha a gombóc hirtelen le utazott volna a torkomból a gyomromba a másik gombóc mellé és mikor össze ütköztek pillangók ezrei rajzottak fel belőlük.. Jézusom, mi ez a hasonlat? Hogy lehetek ilyen hülye?..
 Én.. Kedvellek.. – motyogtam mire kissé megingatta a fejét.
 Nem ezt. – akkor..
 Aishiteru.. – suttogtam halkan ő pedig szemembe nézett.
 Én is szeretlek. – mondta mire a szívem kihagyott egy ütemet, majd még gyorsabban kezdett el dobogni. – Ne haragudj hogy egy hónapot kellett várnod. – csak halkan felnevettem.
 Az én hibám volt szóval.. – kezdtem de közbe vágott.
 Ha ennyire hibáztatni akarod magad akkor vállald is a felelőséget. – mondta én pedig meglepetten emeltem magasba szemöldökömet. – Vállald a felelőséget, hogy beléd szerettem. – mondta és ajkaimra hajolt. Meglepetten nyögtem fel és akaratlanul nyitottam meg neki ajkaimat. Végig döntött a szőnyegen és mohón csókolt, mintha nem tudna betelni az érzéssel. Végig futott testemen egy jól eső bizsergés és kezeimet hajába fúrva aktivizáltam magam egy kicsit. Egyik keze oldalamra vándorolt amibe beleremegtem. Ujjai felsőm alá csúsztak, mire ismét belenyögtem a csókba. Elég egy érintés és teljesen kikészülök.. Reita belemosolygott a csókba és végig simított hasamon ezzel egy újabb nyögést váltva ki belőlem.
 Khm-khm.. – ijedten pattant ki a szemem és szinte farkas szemet néztünk Reitával. Ő is ugyanolyan döbbent volt mint én. Végül én pislogtam, és mintha ez lett volna a jel, rögtön szétrebbentünk. Mintha nem is történt volna semmi kaptam fel a kis asztalról egy újságot.. Mi a franc? Ez pornó! Ijedten dobtam el és a telefonomért nyúltam volna de. az Reitánál van.. Az idegen elém lépett, pontosabban egy kis asztal volt köztünk. Fel pillantottam Rukira aki letett a kis asztalra egy pendrive-ot, és Reitára pillantott aki a telefonomat nyomkodta.. Várjunk, miért az enyémet nyomkodja?.. – A képek és az új film amit ígértem.. – motyogta Ruki még mindig döbbenten. Reita rá nézett és elmosolyodott.
 Oh! Köszönöm. – bólintott, mire Ruki még rám pillantott.
 Akkor.. Én megyek.. – motyogta.
 Jó munkát Ruki-san. – biccentettem. Ruki még az ajtóban vissza pillantott ránk.
 Nem.. láttam semmit szóval.. Nyugodtan folytassátok.. Vagy mi.. – makogta zavartan végül sietősen elviharzott.. Ez elég kínos volt.. Reitára pillantottam aki engem nézett és azzal próbálkozott, hogy vissza tartsa a nevetését, de végül mindketten hangosan felnevettünk.
 Istenem.. Az a fej.. Mint aki épp rajtakapott minket. – röhögtem miközben Reita átkarolt és egy nagy cuppanós puszit nyomott az arcomra.. Pontosabban a gödröcskére ami akkor keletkezik mikor mosolygok..
 Mert rajta is kapott minket. – mondta mire zavartan sütöttem le a szemem. – Én pedig téged kaptalak rajta. – tartotta elém a telefonom amin egy csomó lementett kép van a basszerosról.. – Te tényleg nagyon szeretsz engem. – mosolygott én pedig a számat rágva néztem a kis asztalt ami mellett az eldobott pornó újság hevert.. Érte nyúltam és felé mutattam a borítón lévő srácot.
 Ahogy látom, te is engem. – céloztam a meztelen srácra aki alkatilag és arcilag is hajazott rám.. Reita kínosan engedett el és halványan elpirult miközben megköszörülte a torkát.
 Az nem az enyém. – füllentette.
 Tudom hogy mennyi pornód van. – ráztam a fejem röhögve. Csak a száját rágta..
 Öhm.. A szerkesztett képeknél miért satíroztad le Uruha fejét mikor mellettem áll? – terelte a témát mire zavartan elfordítottam a fejem.. Ennek az a videó az oka..  (sz. m. : a linkelt videóban Uruha és Aoi arról beszélgetnek, hogy Aoi hallotta Uruhát és Reitát szex közben és hogy Reita az uke xdd Persze a srácok csak viccelődtek. De attól a yaoi fanok még megőrültek miatta. xD  Ja és a videóval kapcsolatban a magyar fordítás nem ér semmit..)


Megjegyzések

Diana Anui üzenete…
Hát ez a szerelem vallást nen húztad sokáig xD
Juju, azt a tőgyes nőt... Má most kinyírom, letépem a melleit.. Viszont Kai olyan cuki *---* És Ruki a végen jól beletrafált. . .ah szeretek mindenkit *---*
Xoxo Dia💙
R üzenete…
xD Pont most írtam a tánctanár alá :DD
Igen, mivel ez csak 10 részes nem akarom nagyon húzni a dolgokat és mivel szeretem részletezni a szex jeleneteket.. xdd na mindegy. Örülök hogy tetszett és hogy végre van egy olyan fic amiben mindenkit szeretsz <3
Angel üzenete…
Just a question: MIÉÉÉÉRT ILYEN RÖVIDEK? Léci, szado anyu a maradék pár fejezet legyen hosszabb *kiszkuta fej*
R üzenete…
Igyekszek ^^
De amúgy nem is olyan rövid :D