Ki vagy te? 10. rész

Jó éjt

 

Egy évvel később

Ledobtam az asztalra a mappám és fáradtan dőltem végig a kanapén.. Nincs kedvem elmenni itthonról.. Megint együtt lógni a kis bandával és nézni, ahogy Aoi lemászik Hirano torkán.. De Uruha sem különb ám! Azok ketten már egymás mondatait is befejezik!!! Oké, szeressék egymást de én rohadtul szingli vagyok és ha szórakozni szeretnék egyet a barátaimmal az nem azt jelenti, hogy Reitával „Ismered Rukit” akarok játszani. Apropó Reita.. Amíg hárman voltunk szinglik tök jó elvoltunk, de most minden második mondata Kaihoz kapcsolódik! Én tényleg megértem, hogy szerelmesek, és el is fogadom, meg örülök neki, de könyörgöm! Kainak meg persze sosincs ideje.. Ha el is jön hozzám dumálni, rögtön csörög a telefonja, mert Reita kanos dög.. Jó ez gonosz volt, nem mindig csak dugnak.. Kivéve ha telefonálok, mert akkor mindig abban zavarom meg őket.. Az asztalon lévő mappára pillantottam.. Legalább a munkám jól megy. Fasza kis ruhákat terveztem a srácoknak a következő albumhoz. A márkát sokan veszik, az ékszerekkel is sokat keresek.. A csengő hangjára fáradtan felnyögtem… Ez Reita lesz.. Ő szokott rá feküdni a csengőre.. Unottan feltápászkodtam, de addigra beengedték magukat.. Milyen szép is a barátság.. Már ha a barátod szingli.. Akkor tényleg simán benyithatsz mindenféle gond nélkül, de ha van valakije, akkor tuti hogy olyan jelenetek fogadnak amiket jobb lenne ha nem látnál.. Például a múltkor bementem Aoi lakásába Koronnal.. Háát.. Én kutyával voltam ők meg kutya pózban… És Uruháékról se feledkezzünk meg. Óh! Azt kár lenne nem megemlíteni. Egyszer mikor véletlenül rájuk nyitottam mert azt hittem fürdenek hisz csukva volt a fürdőszoba ajtó és a villany is égett, na meg hangosan szólt a zene.. Gondoltam romantikáznak a kádban vagy ilyesmi.. Aha.. Hát égve felejtették a villanyt miután az esti ˝pancsi˝ egészen másba váltott át, és ők meg a szobában kötöttek ki.. Ahova én azért akartam bemenni, mert ott felejtettem valami iratomat amire szükségem lett volna.. Az a kép valahogy a retinámba égett.. Persze azóta csak röhögünk a dolgon. Bár még mindig nem értem, hogy a francba találták ki azt a pózt.. Elég durva volt.. Na és ugye a basszeros meg a dobos… Tudtam, hogy Reita perverz, de hogy rávette Kait, hogy cseléd szoknyát vegyen fel és megdöngesse a konyhában az már azért kicsit… sok? Ja, olyasmi..

– Na gyere szépen Ruki-san. – karolt át Reita egyik oldalról, míg a másik oldalról Aoi támadt be.

– Ma nincs kedvem ehhez.. Hosszú napom volt.. – próbáltam őket lerázni de a lábam elemelkedett a talajtól és a mocsok kis dobos készségesen kinyitotta előttünk az ajtót.. El lettem rabolva.. Alig egy fél órával később már egy nem túl ismert bárban ültünk és söröztünk.

– Hékás! – mordult fel Reita mikor Aoi bemászott Kai és közé.. Aoi mosolyogva nézett rá miután kényelmesen elhelyezkedett.

– Ha én nem hozhattam el a szerelmemet, akkor ti is uralkodjatok magatokon. – simogatta meg a basszeros szőke haját, mintha csak egy gyerekkel beszélgetne.

– Ne is foglalkozz vele, csak hiányérzete van, mert Hirano a kiállításával van elfoglalva. – mondta Uruha a basszerosnak.

– Markold meg a combjait, hátha attól jobban érzi magát. – fűztem hozzá.. Röhögve néztem Reita sunyi vigyorát, miközben Aoi arcáról lehervadt a mosoly és zavartan pillantott a szöszire.

– Az nem a combom volt. – közölte mire mindannyian hangosan felnevettünk. Persze Aoi is.

– Hé, Ruki! Akarsz játszani? – kérdezte Uruha mikor a pincér kihozott egy kisebb tálcát ami tele volt feles poharakkal. Már rosszul kezdődik..

– De ugye tudjátok, hogy holnap megbeszélésünk lesz? – kérdeztem mire mosolyogva bólintottak. – És reggel hétre vagyunk hivatalosak. – ismét csak bólintás. – És nem csak Kai meg én vagyunk hivatalosak. Mindannyian! Az egész GazettE. – nyomtam meg az ˝egész˝ szócskát.

– Akkor nincs játék? – kérdezte Uruha kicsit szomorúan.

– Dehogynem! – vágtam rá izgatottan mire Kai halkan felnevetett. – Na ki kezd? – könyököltem az asztal szélére és a piákat néztem.

– Majd én. – ajánlkozott Reita. – A kihívásom Aoinak szól. Ott egy lány a pultnál. Szerezd meg a számát. – mosolygott Rei.

– Kihívás elfogadva. – állt fel Aoi mire Reita kapott az alkalmon és közelebb csúszott Kaihoz.

– Végig ezt akartad mi? – kérdeztem hitetlenkedve. Ravasz kölyök.

– Naná. – bólintott. Pár pillanattal később Aoi elégedetten dobta le elénk a csaj számát.

– Még mindig a régi vagyok. – huppant le Reita mellé, majd összeráncolt szemöldökkel fordult a gerlepár felé.

– Te mocskos! – mutatott rá mikor leesett neki, mi is volt a feladat ˝haszna˝ a basszeros számára.

– Most fürödtem, következő kör! – terelte a témát Rei.

– Jól van, akkor Ruki-san. Igyál hármat aztán énekeld el a micimackó főcímdalát az asztalon állva. – Aoi és a hülye ötletei..

– A menedzserünk megint ki fog akadni.. – motyogtam és egy felesért nyúltam. – Kihívás elfogadva..

*Úgy három órával és még öt tálca felessel később*

Nevetve néztem ahogy Aoi hagymakarikákat fon az alvó Uruha hajába és levettem a tálcáról az utolsó felest.

– Ruki-saan. – nézett rám mosolyogva Reita. Kicsit spicces de nem mondanám részegnek. – Gyere oda velem a pulthoz piáért.

– Na nem! Nem játszunk ˝ismered Rukit˝. – láttam át rögtön gonosz tervén.

– Most nem is akartam! De nézz csak körül. Aoi tuti elejtené a tálcát mert a szerelmi bánata miatt sokkal többet ivott mint szokott. Uruha alapból tök álmosan jött el velünk és amint részeg lett, felképelte Aoit és bealudt.

– Jó, és mi van Kaijal? Ő egyáltalán nem ivott. – biccentettem a dobos felé aki megszeppenten nézett rám.

– Ő wc-n van. – mondta Reita határozottan.

– Ott ül melletted.. – motyogtam mire zavartan ismételte meg, hogy már pedig Kai a mellék helységben van. – De Reita, mondom hogy ott ül me…

– Fáj a segge szóval hagyd már lógva ember! – mordult rám mérgesen és totál elpirult.. Értetlenül pislogtam Kaira aki pipacsvörösen temette tenyerébe az arcát.

– Jó.. Menjünk.. – motyogtam és feltápászkodtam az asztaltól. Reita csendben jött velem majd leadta a srácnak a rendelést.

– Ja egyébként csak úgy közlöm, hogy sosem vagyok olyan durva Kai-kunnal, hogy másnap annyira fájjon a csinos kis hátsója, hogy ne tudjon felállni egy tálca piáért. – mondta mire elkerekedett szemekkel néztem rá. – És nem mellesleg… – kocogtatta meg egy lány vállát aki zavartan pillantott ránk. – Szia. Ismered Rukit? – kérdezte és már a piával a kezében fel is szívódott.. Reita és a hülye sorozatai.. Egyáltalán honnan a francból szedte ezt a játékot?

– Kitalálom.. Ruki-san. – mosolygott rám a lány én pedig mosolyt erőltetve magamra bólintottam..

– Szerinted hogy alakulnak a dolgok? – kérdeztem a vizet bámulva.

– Hm? Milyen dolgok? – kérdezte miközben a karomat cirógatta.

– Rukival meg azzal a lánnyal. – sóhajtottam.

– Ha mást nem, legalább egy éjszaka erejéig biztos jól érzik majd magukat. – puszilta meg vállamat amin elmosolyodtam és hátra nyúlva öléhez, végig simítottam kisebbik részén.

– Nem akarsz beszélgetni mi? – kérdeztem elfojtva a feltörni készülő nevetést.

– Nem igazán.. Egész nap húztad az agyam.. – lehelt lágy csókokat bőrömre, és egyre közelebb férkőzött a fülem mögötti érzékeny részhez..

– Nem is húztam az agyad.. – kuncogtam mire válaszul megharapta fülcimpámat. – Naa. – rántottam el a fejem és duzzogva néztem rá.

– Hát persze hogy nem. Te alapból úgy mész el a wécére hogy rázod a feneked. És persze tök véletlen az is, hogy..

– Oké, az tényleg direkt volt. – ismertem be röhögve. – Most mond, hogy nem tetszett. – néztem rá mire elnevette magát.

– Az tetszett amit láttam, de az már cseppet sem, hogy nem érhettem hozzád.

– Mert hozzám akartál érni? – kérdeztem sunyin mosolyogva mire előre nyúlva rámarkolt péniszemre, s kezemet újra ölére vezette.

– Na szerinted? – kérdezte vágytól mély hangon amin elmosolyodtam.

– Hmm? Szegény Rei-chan egész nap ki volt éhezve és én még játszottam is vele. – merengtem hangosan s lassan masszírozni kezdtem tagját. – Mivel is kárpótolhatnám érte? – kérdeztem csak magamtól.

– Vannak ötleteim.. – búgta nyakam ellen.

– Afelől semmi kétségem. – bólintottam és hozzá simulva halkan felsóhajtottam.

– Álmos vagy igaz? – kérdezte egy leheletnyi csalódottsággal hangjában.

– Eléggé.. De ha szeretnéd csinálhatom a számmal. – ajánlottam fel, de csak megrázta a fejét.

– Holnap is van nap. – simította fülem mögé egy kósza tincsem és lágy puszit nyomott arcomra.

– Nagyon szeretlek. – suttogtam halkan amin elmosolyodott.

– Én is szeretlek téged. – csókolt meg lassan és szenvedélyesen. Lehunyva a szemeimet bújtam hozzá ő pedig gyengéden cirógatta hátamat, vállamat és ahol csak ért. Ezt úgy szeretem benne. Régen sosem tudtam volna elképzelni, hogy egyszer így együtt leszünk. Ráadásul nem sokára egy évesek vagyunk.. Mit kéne adnom neki? Bár amilyen pozitív és életvidám, ő tényleg bárminek örül, de ez mégiscsak az első évfordulónk.. Valami különlegeset szeretnék neki adni.. – És már alszik is.. – kuncogott halkan Rei, de már csak motyogni volt erőm.. Nem hiába, a két gitáros haza cipelése nem volt ám könnyű feladat. Aztán még a lányoknak is magyarázkodhattunk, hogy mi is történt pontosan.. Bár Ayu elég lazán kezelte a dolgot mikor az alvó Uruhát meglátta, az egyetlen kérdése a hajában lévő ételekre, koktélos ernyőkre és szívószálakra vonatkoztak. Szegény még biztos azzal babrál. Hogy Aoi mit kap ezért holnap? Hiranotól is persze. Bár ahogy a fekete szépséget ismerem, valószínűleg megdobja reggel egy kávéval a gitárost aztán megy dolgozni és hallgatással bünteti szegény Aoit. – Na gyere. – állt fel Reita és engem is kiemelt a kádból. Gyengén kapaszkodtam belé miközben felültetett a mosógép tetejére, majd egy törcsivel meg is törölgetett.

– Reih.. – motyogtam álmosan és megdörzsöltem a szemem, hátha éberebb leszek egy picit.. Persze nem vált be, de egy próbát megért.. Olyan hirtelen lettem álmos mintha fejbe kólintottak volna.

– Hm?

– A holnapi kajához… – motyogtam artikulálatlanul.

– Nyugi mindent előkészítettél.

– .. Hn?.. Az jó.. – motyogtam. Nem emlékszek rá, de biztos úgy van ha ő mondja..

– Jó bizony. – emelt fel ismét és bevitt a szobájába, majd befektetett a puha párnák közé. Még hallottam hogy vissza megy a fürdőszobába és kihúzza a dugót.. Ezután visszajött és bebújt mellém.. Pucéran.. Elmosolyodtam amit ő is észrevett.

– Régen sosem aludtál meztelenül.. – motyogtam.

– Rossz hatással vagy rám. – játszotta az áldozatot de már nem volt erőm ellenkezni.

– Hülye.. – hagytam rá.

– Az vagyok. – tárta ki a karját én pedig össze gyűjtve maradék erőmet, közelebb másztam hozzá és átvetve egyik lábam combján tapadtam rá teljesen, miközben arcomat mellkasába fúrtam. Halkan kuncogott rajtam és szorosan meg ölelgetett.

– De az én hülyém.. – suttogtam.

– Te pedig az én hülyém.

– Hmm.. Mindketten hülyék vagyunk? – kérdeztem már félálomban.

– Inkább csak szerelmesek. – puszilta meg homlokomat. – Jó éjt Kai. 

– Ühm.. – kívántam hasonlókat és beszippantottam finom illatát. Örökké hülye szeretnék maradni… Az ő hülyéje.

Vége

(Hát ennyi lett volna ez a kis szösszenet.

Nem is terveztem hosszúra.

Örülök, hogy velem voltatok ez idő alatt is

és remélem tetszett nektek és mosolyt csalt az arcotokra egy-két jelenet :) 

Holnap jövök a Sziklarejtek következő részével, addig is Jó éjt drágáim <3 )