Sziklarejtek árvája 3. rész
Kommandós gondolatmenet.. Biztos pukiznia kell!
Halál fájdalmas képpel ültem utolsó órán a menyét mellet és a táblát bámultam. Az irodalom tanár valami hülye anyagot próbált nekünk leadni amit úgy nem értettem ahogy van. Alapjába véve jó vagyok irodalomból de mivel most se energiám, se kedvem nincs hozzá, azt se értem amit kérdez..
– Hn.. (Nem értem..)
– Hm.. (Énse..)
– Hn? (Tényleg?)
– Hm (Tényleg) – igazi kommunikáció a drága menyéttel. Azt hiszem tök jól megértjük egymást.
– Hn. (Ez se értem.)
– Hm? (Ezt?)
– Hn (ja)
– Hmm (tényleg bonyolult) – néztem a régies szöveget majd felsóhajtottam.. Ritka, hogy Itachi nem ért valamit, szóval alapjáraton most körbe kéne röhögnöm… De akkor megint dühös lenne, megint futnom kéne, és megint kiküldenének óráról.. – Segítsek?
– Hn? (komolyan?)
– Hm.. (ja..) – elővettem egy rotringot és belefirkáltam a könyvébe. Kis nyilakat húztam meg felé firkantottam hogy mi mit jelent. Már amit tudtam belőle. Mikor befejeztem újra elterültem a padon és tovább néztem a táblát.
– Hn (kösz)
– Hm (szívesen) – édes is a kommunikáció. Kezdek annyira elbutulni mint Itachi. Túl sok órám van vele együtt. Mindegy is. Végül is okosnak okos csak beszélni lusta. Ezek szerint a lustaság ragadós. De én most nem lusta vagyok hanem energiát spórolok hogy amint kicsöngetnek rohanhassak haza nehogy találkozzak Kakashival. Elképzeltem a jelenetet ahogy egy katonai sisakban végig bukfencezek a folyosón majd a sarkon megállok, ki pillantok és a tollam kupakjába beleszólok hogy „Tszt! Tiszta a levegő. Vége”. A gondolatra majdnem felnevettem, de rá eszmélve hogy elég hülyén nézhetek ki ahogy magamban vigyorgok, inkább megkomolyodtam. Az óra további részében inkább kikapcsolom az agyam.. Deibuksi szundi.. Hm..
Ahogy azt terveztem, óra után én voltam az első aki felhúzta a nyúlcipőt. Halkan végig futottam a folyosón a szekrényekig majd mikor megbizonyosodtam róla, hogy Kakashi nincs sehol gyorsan átvettem a cipőmet és már siettem is tovább.
– Deidara. – hallottam meg Sasori hangját mikor kiléptem a kapun. Értetlenül fordultam hátra. Sasori ellökte magát a faltól és felém lépkedett. Ez elég kínos. Na jól van, nyugi Deidara. Biztos csak elhagyott valamit és rajtam keresi hátha elloptam. Ez azért elég sértő!
– Kankurounak elmaradt az utolsó órája szóval már nincs itt, én meg épp.. – próbáltam lelépni, de közbe vágott.
– Veled akartam beszélni. – pont ettől féltem. Egyáltalán mióta áll itt.?
– Mondtam hogy nem érek rá és hogy majd.. – próbálkoztam egy utolsó menekülési tervvel, hátha beválik, de ismét közbe vágott.
– Hívsz. Ja persze. Ennyire ne nézz hülyének. – forgatta meg a szemeit. Kínosan rágtam a szám szélét. Most mégis mit csináljak? Elvégre ő meg én.. Kimondani is kínos. – Fontos lenne, hogy beszéljünk. – mondta komolyan mire még egy utolsó pillantást vetettem a hazafelé vezető útra, majd lemondóan néztem vissza a vörösre. Jobb túl lenni rajta..
– Jól van. Miről akartál beszélni? – kérdeztem megadva magam. Sasori félre pillantott majd újra rám.
– Van a közelben egy kávézó. Nincs kedved oda menni? – ez kezd olyan lenni mintha Itachi egyik rajongója épp oda készülne adni egy szerelmes levelet. Kerülgeti a dolgot amíg lehet.. Várjunk csak! Ezt miért így mondtam? Ez olyan mintha azt mondanám hogy Sasori szerelmes levelet akar nekem adni! Úristen!!! Na jó, nézzünk valami reálisabb eshetőséget.. Hmm.. Lehet, hogy csak egy rém titkos küldetésről van szó amit egy ismeretlen és csendes helyen akar velem megbeszélni. Igen. Biztos látta a fergeteges kommandózásomat a folyosón.. Amit amúgy csak elképzeltem irodalmon, de amúgy nagyon menő lett volna ha megcsinálom és ezt minden bizonnyal ő is tudja.
– Jó. Hm.. – motyogtam kissé kelletlenül, nagyon is jól tudva, hogy nem egy titkos küldetésről lesz szó és nem is merem megkérdezni.. Semmi kedvem még jobban leégetni magam bár szerintem így is azt hiszi hogy buzi vagyok. Most talán tisztázhatom a dolgokat. A kávézó valóban elég közel volt, de az utat kínos csendben tettük meg. Én visszafogott félelemmel vártam a kivégzésemet, a beégetésemet, a lecseszésemet, a vádat miszerint megloptam vagy épp az esetleges kémkedős küldetés rém titkos részleteit.. Sasori arcáról azonban semmit sem tudtam leolvasni, így hogy ő mit és miért érezhetett az örök rejtély marad.. Talán épp azon agyalt, hány féle képpen tudna kivégezni.. Vagy lehet hogy fingania kellett és azon szenvedett hogy izzadja ki magából.. Mikor beléptünk a kávézóba furcsa mód alig voltak szóval könnyű volt helyet találni, az én gondolatmenetemet meg egy igazán csinos lány zavarta meg, mikkor beléptünk..
– Üdvözlöm önöket. Mit hozhatok? – lépett mellénk egy mosolygós lány.
– Egy kapucsínót sok cukorral. – mondtam mire a lány elmosolyodott majd Sasori felé fordult.
– Egy kávét feketén. – mondta amin kicsit meglepődtem. A két rendelés ég és föld.
– Rendben. Más valamit esetleg? – kérdezte kedvesen és rám mosolygott.
– Én nem kérek mást, köszönöm. – mosolyogtam vissza mire a lány kissé elpirult majd Sasori felé fordult. Ő csak nemet intett a fejével. A lány elsietett én pedig kíváncsian néztem utána. Remélem nem hiszi azt hogy lány vagyok. Idióta Deidara! Akkor nem pirult volna el mikor rá mosolygok!
– Bejön neked? – kérdezte hirtelen Sasori, miközben leült a legközelebbi asztalhoz.
– Hm? Mármint a lány? – néztem a barna hajú kiszolgáló után.
– Hát nem is az öreg a pultnál. – vágta rá mogorván.
– Neked meg mi bajod? Egyáltalán miért akarsz velem beszélni? – kérdeztem mire kicsit meglepődött. Mintha csak most jutott volna eszébe, hogy miért is jöttünk ide.. Talán tényleg egy pukit tartott vissza idefelé jövet.. Sasori csak biccentett a fejével, hogy üljek le, én pedig kelletlenül ugyan, de helyet foglaltam előtte.
– Ami pénteken történt.. Megbántad? – kérdezte és újra semleges arcot vágott. Így honnan tudjam milyen választ vár?! Egyáltalán miért érdekel hogy milyen választ vár?! Anyám a menyben segíts rajtam!
– Öhm.. – gondolkoztam el. – Mivel nem emlékszek semmire és belegondolva hogy rád másztam elég ciki.. – motyogtam kínosan feszengve.. Talán még is jobb lett volna ha elfutok..
– Szóval megbántad..
– Nem ezt mondtam. – kaptam felé a fejem ösztönösen tagadva. Basszus Deidara, miért nem tudod befogni? Hülye, hülye, hülye! Idegesen túrtam a hajamba, és átgondoltam mit is válaszoljak.. – Ha válaszolnom kéne akkor nem tudom.. Talán igen de lehet hogy nem. – na ezt jól átgondoltam.. Barom.. Hülye.. Ostoba.. Van még erre szinonima? Hm… Oh, hogyne lenne! Itachi! Elég sok csúnya szó szinonimja.
– Bocs de nem igazán értelek. – akkor nem vagy egyedül..
– Visszagondolva max csak szidtam magam amiért ilyen idióta voltam, hogy semmire sem emlékszek és hogy rád másztam. Mivel még soha nem csináltam pasival így elég fura belegondolni. Hm..
– De ha belegondolsz hogy én és te akkor undorodsz tőle vagy nem? – kérdezte én pedig újra rá néztem de megint nem tudtam leolvasni semmit az arcáról. Hogy ő és én..? Ha magam előtt látom a képet ahogy Sasori épp.. ÁÁÁ!! Kiégtem.. Az asztalra döntöttem a homlokom. Most mi a franc van? Ez valami teszt? Ha azt mondom nem undorodok tőle hogy vele csináltam akkor megjegyzi hogy buzi vagyok és elkerül majd? De mi van ha arról van szó hogy csak tudni akarja hogy viszonyuljon hozzám? Mármint hogy tartsa-e a két lépés távolságot vagy ne?
– Te jó ég, jól van? – hallottam meg a lány a hangját. Már épp válaszoltam volna mikor Sasori megelőzött
– Csak gondolkozik. Minden rendben.
– Biztos? – kérdezte a lány mire felnyújtottam a kezem egy hüvelyk ujjat felmutatva. A lány felkuncogott majd hallottam ahogy leteszi a csészéket és távozik.
– Na mire jutottál szöszke? – kérdezte Sasori én pedig kicsit megemelve a fejem az asztalra támasztottam az állam és összeszűkített szemekkel néztem rá. Még mindig semleges volt az arca. Most hogy jobban megnézem nagyon is helyes.
– Mindegy hogy mi a válaszom, nem fogsz elkerülni? – kérdeztem. Kicsit meglepődött majd halványan elmosolyodott.
– Mert nem akarod hogy kerüljelek? – kérdezte kicsit előrébb dőlve és elég vidámak tűnt. Az arcom égni kezdett mikor arra gondoltam, hogy én és ő mit tettünk, és hogy ennek ellenére mégis itt van és.. Ennyire jó voltam az ágyban vagy mi? Max feküdtem és hánytam, nem?
– Csak válaszolj már.. – morogtam oldalra pillantva miközben megpróbáltam kiverni a buta gondolatokat a fejemből.
– Nem foglak kerülni. – mondta hátra dőlve a székében és beleivott a kávéjába.
– És nem fogsz piszkálni sem és kinevetni sem? Ezen kívül nem fogod felemlegetni sem? – hadartam kissé talán halkabb és vékonyabb hangon mint általában. Kicsit nyafogósra sikeredett, de Sasori csak halványan mosolygott rajtam.
– Nem, nem fogom egyiket sem megtenni. – mondta én pedig nagyot sóhajtottam.
– Nem undorodok a gondolattól.. – motyogtam újfent az asztallapnak. Összeszorított fogakkal vártam valami reakciót de semmit sem hallottam. Nem hallottam hogy felállt volna szóval még mindig itt van.. Basszus, nem merek rá nézni.
– Dei.
– Hm?
– Meddig akarsz az asztalon feküdni?
– Csak a fejemet támasztom, nem fekszek és szerintem én már örökre így maradok.. – motyogtam elkenődve mire felnevetett.
– Dei, nézz fel. – mondta én pedig nagyot sóhajtva felemeltem a fejem. Időm sem volt gondolkozni mikor Sasori ajkai az enyémekre tapadtak. Csak egy rövid csók volt mégis teljesen lefagytam tőle. Sasori újra belekortyolt kávéjába mintha mi sem történt volna én meg vörös fejjel bámultam rá. Méghozzá pislogás nélkül, ami egy idő után elég kellemetlen volt, szóval pislogtam párat ezzel erőt gyűjtve a beszédhez is.
– Ööö.. Ez mi volt? Hm.. – kérdeztem még mindig sokkoltan.
– Megcsókoltalak Deidara. – mondta ki egyszerűen.
– E..Erre én is rájöttem! De.. De miért? – kérdeztem, amin csak elmosolyodott.
– Mert én sem undorodok attól ami történt és nem bántam meg egy kicsit sem. – mondta komoly arccal. Értetlenül nézett rám majd látva értetlen ábrázatom, folytatta. – Mikor azt mondtad, hogy felejtsük el kicsit szarul esett. Az meg hogy nem emlékszel semmire még rosszabb volt. Eleinte tényleg furcsánk tartottam a dolgot mikor lesmároltál a kocsma előtt, de aztán egész jó volt. Azért akartam veled beszélni, hogy megtudjam, te mit gondolsz erről. És a viselkedésed alapján bejövök neked. – mondta ki szemrebbenés nélkül. Hát egója az van! Miből gondolja, hogy nekem bejön?! Piros arccal néztem oldalra ahol az üveg volt, így tökéletesen kiláttam az utcára.
– Akkor most.. Mi van? – kérdeztem. Azért jó lenne tudni hányadán állunk.
– Hogy-hogy mi? Ezt inkább én kérdezhetném. Akarsz velem járni vagy nem?
– V..Várj! Mi?! – néztem rá pipacsvörös fejjel. Szerintem megdöntöttem a vörös fejek rekordját.
– Igen vagy nem? – kérdezte komolyan.
– D..De várj már. Nem túl gyors ez? Mármint mindketten pasik vagyunk, meg péntek óta ismerjük csak egymást..
– Nem értem ez miért olyan nagy baj.
– Hát mert.. – és itt elakadtam. Miért is baj? Kakuzu és Hidan is buzik, de mindenki normálisan viselkedik velük. Az meg hogy csak pár napja ismerem nem nagy dolog, elvégre nagyon jó fej és igazán csodálatra méltó a kézügyessége és.. Vagyis ahogy rajzol! Jézusom..
– Én még soha nem jártam pasival.. – motyogtam el szívem titkát, amit valószínűleg mindenki tudott..
– Én se. De nem hiszem, hogy sok különbség lenne. – vont vállat.
– De még mindig nem értem. Miért akarsz egyáltalán velem járni?
– Aranyos vagy, jó vagy az ágyban és bár kicsit lüke vagy de attól még nagyon bírlak.
– Oh.. Kösz.. Várj MI?!
– Most esett le? – nevetett fel. Szóval lüke és jó az ágyban mi? – Akarsz gondolkozni rajta holnapig?
– Nem.. – néztem fel a villanyra a szám szélét rágva.
– Akkor?
– Igen? Vagy nem? – gondolkoztam hangosan.
– Ne szívass már. – röhögött fel.
– Rendben. De csak hogy tisztázzuk. Te vagy az első srác akivel járok és nem buzi hanem biszex vagyok. – mondtam amin elmosolyodott.
– Dettó. Akkor ezt megbeszéltük.
– Még valami. Ha Dei-channak vagy Dei-cicának szólítasz kinyírlak.
– Jó. Akkor te se becézgess –chan raggal. Ezen kívül a paradicsomfejt sem tűröm. – tisztázta ő is.
– Megegyeztünk. – bólintottam. Sasori elmosolyodott majd megint beleivott a kávéjába.
– Úgy őszintén, hívtál volna? – kérdezte én pedig csak kínosan felemeltem a kapucsínómat és beleittam.
– Nem terveztem.
– Még jó hogy eléd jöttem.
– Hm. Egyáltalán nem számítottam rád.
– Gondoltam. Hogy sikerült a biosz? – kérdezte amin meglepődtem. Na nem a gyors téma váltás miatt, mert az különösen tetszett ebben a szituban, de honnan a francból tudja, hogy tanulnom kellett bioszra? – Pénteken mesélted a buliban mikor a tanárokat szidtad. – válaszolta meg a fel sem tett kérdést.
– Jaa, így már értem. Hát egész jól. Hármas lett. Pedig elég sokat tanultam rá.
– Legalább a láb és karizmokat el tudtad mondani?
– Igen, miért?
– Mert a buliban miközben Obitot ütötted mindig elmondtad melyik izmaidat használod. – mondta szórakozottan én pedig elképzeltem ahogy Obitot ütöm és minden ütés után sorolom az izmokat.
– Szegény. – nevettem fel – De megérdemelte. – vontam vállat és megint beleittam az italomba.
– Hogy tudod azt meginni? – kérdezte elszörnyülködve.
– Szeretem az édes dolgokat. – vontam vállat – Inkább az a kérdés hogy tudod úgy meginni a kávét…
– Hülye lennék elrontani cukorral meg tejjel. – mondta mire felfújtam az arcom aztán elmosolyodtam.
– Amúgy milyen zenéket hallgatsz? – kérdeztem csak úgy mellékesen.
– Hn? Ja.. Például a metalicát, Slipknotot meg nickelback-et. Te?
– Hmm.. Metalicától pár számot, Nickelbacket nem nagyon ismerem.. Nem vagyok nagy rockerista állat de lényegében bármit meghallgatok ami tetszik. – vontam vállat. Nem igazán tudom, hogy kéne beszélgetnem vele.. Mármint eddig csak barátnőim voltak azok meg szerettek csacsogni úgyhogy mindig volt valami téma..
– Mit csinálsz holnap? – kérdezte én pedig kérdőn néztem fel rá.
– Hát holnap kedd ugye? – kérdeztem mire bólintott. – Keddenként Narutot viszem ramenezni. Valamiért rettenetesen imádja és azt hiszem kábé másfél éve szokássá vált hogy minden kedden elviszem. – mondtam és újra ittam a kapucsínómból.
– Naruto? Azaz Uzumaki?
– Aha. Ismered? – néztem rá meglepetten.
– Én nem. Kisame párszor találkozott vele meg Sasukével. De miért nem a bátyja viszi rámenezni?
– Bátya? Eeh. Aszem az én vagyok. Hm..
– De azt mondtad nincs testvéred.
– Vérszerinti nincs is. Kilencedikben költöztem ide és akkor ismertem meg Narutot. Mivel nem volt hová mennem ő meg nem élhetett egyedül összeköltöztünk. Aranyos kölyök. Olyan mintha az öcsém lenne. Bár elég idegesítő tud lenni és valamilyen érthetetlen oknál fogva bírja az Uchihákat. Hm.. – fintorogtam.
– Miért te nem? – mosolygott sejtelmesen.
– Nem. De ezt miért így kérded?
– Mert a buliban meg akartad látogatni Itachit és a képébe hn-ögni vagy mi.
– Jaa igen, Naruto mesélte is.
– A poén az hogy beszéltél Itachi öccsével és hn-ögve próbáltál vele kommunikálni ő pedig úgy nagyjából meg is értette. Azt hiszem Zetsunak van is videója róla. Meg Pain is videózott párat bár neki az első öt perc arról szól hogy Konannel smárolnak.
– És a többi részében? – kérdeztem félve..
– Obito valami növénynek sírt, Zetsu azt hiszem fésülködött, én Kankurouval beszélgettem olyan dolgokról mint az öccse udvarlási módszerei…
– Gaara udvarlási módszerei? Hm. Na erre én is kíváncsi vagyok
– Hát Kankurou is. Szerinte az öccse max annyit tudna kinyögni hogy öö....
– Hogy mi?
– ..Nem emlékszek. De azt mondta van barátnője nem?
– Aha. De fogalmam sincs hogy jöttek össze. Kirát még régebben ismertem meg és rajta keresztül ismertem meg Gaarat. Akkor már egy ideje jártak szóval.. – töprengtem el. Tényleg nem tudom hogy jöttek össze. – Miért kérdezted hogy mit csinálok holnap? – ugrottam át a témát és kiittam az italom utolsó kortyát is.
– Gondoltam ha már járunk találkozhatnánk délutánonként vagy valami.
– Hm.. Naruto nem igen fogja hagyni hogy lemondjam a ramenezést, de utána majd felhívlak.
– Rendben. Addig majd lesz időm megtanulni.
– Basszus az ki is ment a fejemből.. Öhm.. Új alku. Ha megtanultam akkor hívlak, jó?
– Oké. De remélem nem vagy a tanuláshoz is szőke.
– Kösz. Ez igazán kedves. Máskülönben csak bioszból meg föciből vagyok hülye. A többi az megy.
– Bioszból? – kérdezte egy sejtelmes mosollyal.
– Na jól van miszter perverz inkább induljunk. – vettem elő a tárcám de megint megelőzött. – Várj már.. Én is ki tudom fizetni. – mondtam de nem is foglalkozott velem. Letette a pénzt az asztalra és a táskámnál húzva elindult így én is követtem. Mikor végre elengedett megigazítottam az egyenruhám és durcásan néztem rá – Új szabály. Nem vagyok kislány, tudok magamnak is fizetni. Hm
– Tudom hogy tudsz de én akartam. Nem értem ez miért baj.
– Mert így olyan mintha én lennék a lányosabb szerepben.
– Mert nem így van? – Ez felháborító! Miért lennék én az akit seggbe tesznek.?! Legyen ő az!
– Nem, nem így van. Hm. – néztem rá amin ismét csak elmosolyodott.
– Majd még eldől. – zárta le a témát.
– Ez most olyan mintha rám hagynád mint egy hisztis nőre. Hm.. – morogtam amin elmosolyodott ezzel bizonyítva hogy valóban hisztis nőnek tart. – Ne bassz fel hallod. Nem vagyok hisztis nő!
– Nem, te tényleg nem vagy nő.
– Ja.. – bólintottam helyeslően. Várjunk.. – Hé! – torpantam meg.
– Fázis késés? – mosolygott és ő is megállt kábé két lépésre tőlem.
– Nem vagyok hisztis! – hisztiztem ami némiképp ellenmondásba keveredett a kijelentésemmel.
– De igen az vagy.
– Te meg szemtelen, egoista és beképzelt.
– Köszönöm. Más jelzők?
– Hmm.. Egyelőre ennyi. – meredtem el egy pillanatra. Sasori elém lépett és megfogva az állam megcsókolt. Először ledöbbentem aztán mégis hagytam neki hogy a nyelvét az enyémhez fúrja és bár bizonytalanul de viszonoztam. Kellemes bizsergés futott végig a gerincemen attól ahogy a nyelvével masszírozza az enyémet. Furcsa ízt alkotott ahogy a keserű kávé és az édes kapucsínó keveredett ráadásul Sasori íze elég finom volt.. Mikor abbahagyta a csókot rám mosolygott én pedig halvány pírrel az arcomon oldalra pillantottam. – Talán még jól is csókolsz.. – motyogtam amin elmosolyodott és megpuszilta a fejemet. Összekulcsolta az ujjainkat ami elég furcsa volt de nem húzódtam el. Tovább indultunk és nem tudtam nem észre venni a gimis lányok kuncogását. Valamiért édesnek tartják ha két srác együtt van…
– Holnapra kell valamit tanulnod? – kérdezte én pedig levezettem fejben a holnapi órarendemet. Először ugyebár osztályfőnöki. Aztán művtöri a mennyéttel. Törin nem lesz semmi. Angolon megint a menyéttel vagyok aztán tesin is. Matekon Kankurouval aztán megint a menyéttel irodalmon. Hú de sok órám lesz az Uchihával..
– Angolból meg irodalomból. Plusz matek házi. Neked?
– Francia, Angol, Irodalom és azt hiszem ennyi.
– Nem is tudtam hogy franciát tanulsz.
– Sok mindent nem tudsz még.
– Az igaz, de te sem. – közöltem majd elgondolkoztam. A barátnőimmel mit is csináltam? Szexen kívül persze. Moziba meg vásárolni vittem őket. Sasorival csak nem mehetek vásárolni. Szerencsére nem tűnik olyannak aki folyton új ruhát akar meg sminkkészletet.. Hm.. Sasori sminkben.. Milyen lehet? Bár mindegy.. – Van kedved együtt tanulni? – kérdeztem hirtelen amin kicsit meglepődött. – Mármint te tanulod amit neked kell én meg ami nekem. – magyaráztam.
– Oké. Nálad vagy nálam?
– Mindegy.
– Akkor nálad. – döntötte el. Akkor ezt megbeszéltük.
– Deidara. – hallottam meg Sasori hangját mikor kiléptem a kapun. Értetlenül fordultam hátra. Sasori ellökte magát a faltól és felém lépkedett. Ez elég kínos. Na jól van, nyugi Deidara. Biztos csak elhagyott valamit és rajtam keresi hátha elloptam. Ez azért elég sértő!
– Kankurounak elmaradt az utolsó órája szóval már nincs itt, én meg épp.. – próbáltam lelépni, de közbe vágott.
– Veled akartam beszélni. – pont ettől féltem. Egyáltalán mióta áll itt.?
– Mondtam hogy nem érek rá és hogy majd.. – próbálkoztam egy utolsó menekülési tervvel, hátha beválik, de ismét közbe vágott.
– Hívsz. Ja persze. Ennyire ne nézz hülyének. – forgatta meg a szemeit. Kínosan rágtam a szám szélét. Most mégis mit csináljak? Elvégre ő meg én.. Kimondani is kínos. – Fontos lenne, hogy beszéljünk. – mondta komolyan mire még egy utolsó pillantást vetettem a hazafelé vezető útra, majd lemondóan néztem vissza a vörösre. Jobb túl lenni rajta..
– Jól van. Miről akartál beszélni? – kérdeztem megadva magam. Sasori félre pillantott majd újra rám.
– Van a közelben egy kávézó. Nincs kedved oda menni? – ez kezd olyan lenni mintha Itachi egyik rajongója épp oda készülne adni egy szerelmes levelet. Kerülgeti a dolgot amíg lehet.. Várjunk csak! Ezt miért így mondtam? Ez olyan mintha azt mondanám hogy Sasori szerelmes levelet akar nekem adni! Úristen!!! Na jó, nézzünk valami reálisabb eshetőséget.. Hmm.. Lehet, hogy csak egy rém titkos küldetésről van szó amit egy ismeretlen és csendes helyen akar velem megbeszélni. Igen. Biztos látta a fergeteges kommandózásomat a folyosón.. Amit amúgy csak elképzeltem irodalmon, de amúgy nagyon menő lett volna ha megcsinálom és ezt minden bizonnyal ő is tudja.
– Jó. Hm.. – motyogtam kissé kelletlenül, nagyon is jól tudva, hogy nem egy titkos küldetésről lesz szó és nem is merem megkérdezni.. Semmi kedvem még jobban leégetni magam bár szerintem így is azt hiszi hogy buzi vagyok. Most talán tisztázhatom a dolgokat. A kávézó valóban elég közel volt, de az utat kínos csendben tettük meg. Én visszafogott félelemmel vártam a kivégzésemet, a beégetésemet, a lecseszésemet, a vádat miszerint megloptam vagy épp az esetleges kémkedős küldetés rém titkos részleteit.. Sasori arcáról azonban semmit sem tudtam leolvasni, így hogy ő mit és miért érezhetett az örök rejtély marad.. Talán épp azon agyalt, hány féle képpen tudna kivégezni.. Vagy lehet hogy fingania kellett és azon szenvedett hogy izzadja ki magából.. Mikor beléptünk a kávézóba furcsa mód alig voltak szóval könnyű volt helyet találni, az én gondolatmenetemet meg egy igazán csinos lány zavarta meg, mikkor beléptünk..
– Üdvözlöm önöket. Mit hozhatok? – lépett mellénk egy mosolygós lány.
– Egy kapucsínót sok cukorral. – mondtam mire a lány elmosolyodott majd Sasori felé fordult.
– Egy kávét feketén. – mondta amin kicsit meglepődtem. A két rendelés ég és föld.
– Rendben. Más valamit esetleg? – kérdezte kedvesen és rám mosolygott.
– Én nem kérek mást, köszönöm. – mosolyogtam vissza mire a lány kissé elpirult majd Sasori felé fordult. Ő csak nemet intett a fejével. A lány elsietett én pedig kíváncsian néztem utána. Remélem nem hiszi azt hogy lány vagyok. Idióta Deidara! Akkor nem pirult volna el mikor rá mosolygok!
– Bejön neked? – kérdezte hirtelen Sasori, miközben leült a legközelebbi asztalhoz.
– Hm? Mármint a lány? – néztem a barna hajú kiszolgáló után.
– Hát nem is az öreg a pultnál. – vágta rá mogorván.
– Neked meg mi bajod? Egyáltalán miért akarsz velem beszélni? – kérdeztem mire kicsit meglepődött. Mintha csak most jutott volna eszébe, hogy miért is jöttünk ide.. Talán tényleg egy pukit tartott vissza idefelé jövet.. Sasori csak biccentett a fejével, hogy üljek le, én pedig kelletlenül ugyan, de helyet foglaltam előtte.
– Ami pénteken történt.. Megbántad? – kérdezte és újra semleges arcot vágott. Így honnan tudjam milyen választ vár?! Egyáltalán miért érdekel hogy milyen választ vár?! Anyám a menyben segíts rajtam!
– Öhm.. – gondolkoztam el. – Mivel nem emlékszek semmire és belegondolva hogy rád másztam elég ciki.. – motyogtam kínosan feszengve.. Talán még is jobb lett volna ha elfutok..
– Szóval megbántad..
– Nem ezt mondtam. – kaptam felé a fejem ösztönösen tagadva. Basszus Deidara, miért nem tudod befogni? Hülye, hülye, hülye! Idegesen túrtam a hajamba, és átgondoltam mit is válaszoljak.. – Ha válaszolnom kéne akkor nem tudom.. Talán igen de lehet hogy nem. – na ezt jól átgondoltam.. Barom.. Hülye.. Ostoba.. Van még erre szinonima? Hm… Oh, hogyne lenne! Itachi! Elég sok csúnya szó szinonimja.
– Bocs de nem igazán értelek. – akkor nem vagy egyedül..
– Visszagondolva max csak szidtam magam amiért ilyen idióta voltam, hogy semmire sem emlékszek és hogy rád másztam. Mivel még soha nem csináltam pasival így elég fura belegondolni. Hm..
– De ha belegondolsz hogy én és te akkor undorodsz tőle vagy nem? – kérdezte én pedig újra rá néztem de megint nem tudtam leolvasni semmit az arcáról. Hogy ő és én..? Ha magam előtt látom a képet ahogy Sasori épp.. ÁÁÁ!! Kiégtem.. Az asztalra döntöttem a homlokom. Most mi a franc van? Ez valami teszt? Ha azt mondom nem undorodok tőle hogy vele csináltam akkor megjegyzi hogy buzi vagyok és elkerül majd? De mi van ha arról van szó hogy csak tudni akarja hogy viszonyuljon hozzám? Mármint hogy tartsa-e a két lépés távolságot vagy ne?
– Te jó ég, jól van? – hallottam meg a lány a hangját. Már épp válaszoltam volna mikor Sasori megelőzött
– Csak gondolkozik. Minden rendben.
– Biztos? – kérdezte a lány mire felnyújtottam a kezem egy hüvelyk ujjat felmutatva. A lány felkuncogott majd hallottam ahogy leteszi a csészéket és távozik.
– Na mire jutottál szöszke? – kérdezte Sasori én pedig kicsit megemelve a fejem az asztalra támasztottam az állam és összeszűkített szemekkel néztem rá. Még mindig semleges volt az arca. Most hogy jobban megnézem nagyon is helyes.
– Mindegy hogy mi a válaszom, nem fogsz elkerülni? – kérdeztem. Kicsit meglepődött majd halványan elmosolyodott.
– Mert nem akarod hogy kerüljelek? – kérdezte kicsit előrébb dőlve és elég vidámak tűnt. Az arcom égni kezdett mikor arra gondoltam, hogy én és ő mit tettünk, és hogy ennek ellenére mégis itt van és.. Ennyire jó voltam az ágyban vagy mi? Max feküdtem és hánytam, nem?
– Csak válaszolj már.. – morogtam oldalra pillantva miközben megpróbáltam kiverni a buta gondolatokat a fejemből.
– Nem foglak kerülni. – mondta hátra dőlve a székében és beleivott a kávéjába.
– És nem fogsz piszkálni sem és kinevetni sem? Ezen kívül nem fogod felemlegetni sem? – hadartam kissé talán halkabb és vékonyabb hangon mint általában. Kicsit nyafogósra sikeredett, de Sasori csak halványan mosolygott rajtam.
– Nem, nem fogom egyiket sem megtenni. – mondta én pedig nagyot sóhajtottam.
– Nem undorodok a gondolattól.. – motyogtam újfent az asztallapnak. Összeszorított fogakkal vártam valami reakciót de semmit sem hallottam. Nem hallottam hogy felállt volna szóval még mindig itt van.. Basszus, nem merek rá nézni.
– Dei.
– Hm?
– Meddig akarsz az asztalon feküdni?
– Csak a fejemet támasztom, nem fekszek és szerintem én már örökre így maradok.. – motyogtam elkenődve mire felnevetett.
– Dei, nézz fel. – mondta én pedig nagyot sóhajtva felemeltem a fejem. Időm sem volt gondolkozni mikor Sasori ajkai az enyémekre tapadtak. Csak egy rövid csók volt mégis teljesen lefagytam tőle. Sasori újra belekortyolt kávéjába mintha mi sem történt volna én meg vörös fejjel bámultam rá. Méghozzá pislogás nélkül, ami egy idő után elég kellemetlen volt, szóval pislogtam párat ezzel erőt gyűjtve a beszédhez is.
– Ööö.. Ez mi volt? Hm.. – kérdeztem még mindig sokkoltan.
– Megcsókoltalak Deidara. – mondta ki egyszerűen.
– E..Erre én is rájöttem! De.. De miért? – kérdeztem, amin csak elmosolyodott.
– Mert én sem undorodok attól ami történt és nem bántam meg egy kicsit sem. – mondta komoly arccal. Értetlenül nézett rám majd látva értetlen ábrázatom, folytatta. – Mikor azt mondtad, hogy felejtsük el kicsit szarul esett. Az meg hogy nem emlékszel semmire még rosszabb volt. Eleinte tényleg furcsánk tartottam a dolgot mikor lesmároltál a kocsma előtt, de aztán egész jó volt. Azért akartam veled beszélni, hogy megtudjam, te mit gondolsz erről. És a viselkedésed alapján bejövök neked. – mondta ki szemrebbenés nélkül. Hát egója az van! Miből gondolja, hogy nekem bejön?! Piros arccal néztem oldalra ahol az üveg volt, így tökéletesen kiláttam az utcára.
– Akkor most.. Mi van? – kérdeztem. Azért jó lenne tudni hányadán állunk.
– Hogy-hogy mi? Ezt inkább én kérdezhetném. Akarsz velem járni vagy nem?
– V..Várj! Mi?! – néztem rá pipacsvörös fejjel. Szerintem megdöntöttem a vörös fejek rekordját.
– Igen vagy nem? – kérdezte komolyan.
– D..De várj már. Nem túl gyors ez? Mármint mindketten pasik vagyunk, meg péntek óta ismerjük csak egymást..
– Nem értem ez miért olyan nagy baj.
– Hát mert.. – és itt elakadtam. Miért is baj? Kakuzu és Hidan is buzik, de mindenki normálisan viselkedik velük. Az meg hogy csak pár napja ismerem nem nagy dolog, elvégre nagyon jó fej és igazán csodálatra méltó a kézügyessége és.. Vagyis ahogy rajzol! Jézusom..
– Én még soha nem jártam pasival.. – motyogtam el szívem titkát, amit valószínűleg mindenki tudott..
– Én se. De nem hiszem, hogy sok különbség lenne. – vont vállat.
– De még mindig nem értem. Miért akarsz egyáltalán velem járni?
– Aranyos vagy, jó vagy az ágyban és bár kicsit lüke vagy de attól még nagyon bírlak.
– Oh.. Kösz.. Várj MI?!
– Most esett le? – nevetett fel. Szóval lüke és jó az ágyban mi? – Akarsz gondolkozni rajta holnapig?
– Nem.. – néztem fel a villanyra a szám szélét rágva.
– Akkor?
– Igen? Vagy nem? – gondolkoztam hangosan.
– Ne szívass már. – röhögött fel.
– Rendben. De csak hogy tisztázzuk. Te vagy az első srác akivel járok és nem buzi hanem biszex vagyok. – mondtam amin elmosolyodott.
– Dettó. Akkor ezt megbeszéltük.
– Még valami. Ha Dei-channak vagy Dei-cicának szólítasz kinyírlak.
– Jó. Akkor te se becézgess –chan raggal. Ezen kívül a paradicsomfejt sem tűröm. – tisztázta ő is.
– Megegyeztünk. – bólintottam. Sasori elmosolyodott majd megint beleivott a kávéjába.
– Úgy őszintén, hívtál volna? – kérdezte én pedig csak kínosan felemeltem a kapucsínómat és beleittam.
– Nem terveztem.
– Még jó hogy eléd jöttem.
– Hm. Egyáltalán nem számítottam rád.
– Gondoltam. Hogy sikerült a biosz? – kérdezte amin meglepődtem. Na nem a gyors téma váltás miatt, mert az különösen tetszett ebben a szituban, de honnan a francból tudja, hogy tanulnom kellett bioszra? – Pénteken mesélted a buliban mikor a tanárokat szidtad. – válaszolta meg a fel sem tett kérdést.
– Jaa, így már értem. Hát egész jól. Hármas lett. Pedig elég sokat tanultam rá.
– Legalább a láb és karizmokat el tudtad mondani?
– Igen, miért?
– Mert a buliban miközben Obitot ütötted mindig elmondtad melyik izmaidat használod. – mondta szórakozottan én pedig elképzeltem ahogy Obitot ütöm és minden ütés után sorolom az izmokat.
– Szegény. – nevettem fel – De megérdemelte. – vontam vállat és megint beleittam az italomba.
– Hogy tudod azt meginni? – kérdezte elszörnyülködve.
– Szeretem az édes dolgokat. – vontam vállat – Inkább az a kérdés hogy tudod úgy meginni a kávét…
– Hülye lennék elrontani cukorral meg tejjel. – mondta mire felfújtam az arcom aztán elmosolyodtam.
– Amúgy milyen zenéket hallgatsz? – kérdeztem csak úgy mellékesen.
– Hn? Ja.. Például a metalicát, Slipknotot meg nickelback-et. Te?
– Hmm.. Metalicától pár számot, Nickelbacket nem nagyon ismerem.. Nem vagyok nagy rockerista állat de lényegében bármit meghallgatok ami tetszik. – vontam vállat. Nem igazán tudom, hogy kéne beszélgetnem vele.. Mármint eddig csak barátnőim voltak azok meg szerettek csacsogni úgyhogy mindig volt valami téma..
– Mit csinálsz holnap? – kérdezte én pedig kérdőn néztem fel rá.
– Hát holnap kedd ugye? – kérdeztem mire bólintott. – Keddenként Narutot viszem ramenezni. Valamiért rettenetesen imádja és azt hiszem kábé másfél éve szokássá vált hogy minden kedden elviszem. – mondtam és újra ittam a kapucsínómból.
– Naruto? Azaz Uzumaki?
– Aha. Ismered? – néztem rá meglepetten.
– Én nem. Kisame párszor találkozott vele meg Sasukével. De miért nem a bátyja viszi rámenezni?
– Bátya? Eeh. Aszem az én vagyok. Hm..
– De azt mondtad nincs testvéred.
– Vérszerinti nincs is. Kilencedikben költöztem ide és akkor ismertem meg Narutot. Mivel nem volt hová mennem ő meg nem élhetett egyedül összeköltöztünk. Aranyos kölyök. Olyan mintha az öcsém lenne. Bár elég idegesítő tud lenni és valamilyen érthetetlen oknál fogva bírja az Uchihákat. Hm.. – fintorogtam.
– Miért te nem? – mosolygott sejtelmesen.
– Nem. De ezt miért így kérded?
– Mert a buliban meg akartad látogatni Itachit és a képébe hn-ögni vagy mi.
– Jaa igen, Naruto mesélte is.
– A poén az hogy beszéltél Itachi öccsével és hn-ögve próbáltál vele kommunikálni ő pedig úgy nagyjából meg is értette. Azt hiszem Zetsunak van is videója róla. Meg Pain is videózott párat bár neki az első öt perc arról szól hogy Konannel smárolnak.
– És a többi részében? – kérdeztem félve..
– Obito valami növénynek sírt, Zetsu azt hiszem fésülködött, én Kankurouval beszélgettem olyan dolgokról mint az öccse udvarlási módszerei…
– Gaara udvarlási módszerei? Hm. Na erre én is kíváncsi vagyok
– Hát Kankurou is. Szerinte az öccse max annyit tudna kinyögni hogy öö....
– Hogy mi?
– ..Nem emlékszek. De azt mondta van barátnője nem?
– Aha. De fogalmam sincs hogy jöttek össze. Kirát még régebben ismertem meg és rajta keresztül ismertem meg Gaarat. Akkor már egy ideje jártak szóval.. – töprengtem el. Tényleg nem tudom hogy jöttek össze. – Miért kérdezted hogy mit csinálok holnap? – ugrottam át a témát és kiittam az italom utolsó kortyát is.
– Gondoltam ha már járunk találkozhatnánk délutánonként vagy valami.
– Hm.. Naruto nem igen fogja hagyni hogy lemondjam a ramenezést, de utána majd felhívlak.
– Rendben. Addig majd lesz időm megtanulni.
– Basszus az ki is ment a fejemből.. Öhm.. Új alku. Ha megtanultam akkor hívlak, jó?
– Oké. De remélem nem vagy a tanuláshoz is szőke.
– Kösz. Ez igazán kedves. Máskülönben csak bioszból meg föciből vagyok hülye. A többi az megy.
– Bioszból? – kérdezte egy sejtelmes mosollyal.
– Na jól van miszter perverz inkább induljunk. – vettem elő a tárcám de megint megelőzött. – Várj már.. Én is ki tudom fizetni. – mondtam de nem is foglalkozott velem. Letette a pénzt az asztalra és a táskámnál húzva elindult így én is követtem. Mikor végre elengedett megigazítottam az egyenruhám és durcásan néztem rá – Új szabály. Nem vagyok kislány, tudok magamnak is fizetni. Hm
– Tudom hogy tudsz de én akartam. Nem értem ez miért baj.
– Mert így olyan mintha én lennék a lányosabb szerepben.
– Mert nem így van? – Ez felháborító! Miért lennék én az akit seggbe tesznek.?! Legyen ő az!
– Nem, nem így van. Hm. – néztem rá amin ismét csak elmosolyodott.
– Majd még eldől. – zárta le a témát.
– Ez most olyan mintha rám hagynád mint egy hisztis nőre. Hm.. – morogtam amin elmosolyodott ezzel bizonyítva hogy valóban hisztis nőnek tart. – Ne bassz fel hallod. Nem vagyok hisztis nő!
– Nem, te tényleg nem vagy nő.
– Ja.. – bólintottam helyeslően. Várjunk.. – Hé! – torpantam meg.
– Fázis késés? – mosolygott és ő is megállt kábé két lépésre tőlem.
– Nem vagyok hisztis! – hisztiztem ami némiképp ellenmondásba keveredett a kijelentésemmel.
– De igen az vagy.
– Te meg szemtelen, egoista és beképzelt.
– Köszönöm. Más jelzők?
– Hmm.. Egyelőre ennyi. – meredtem el egy pillanatra. Sasori elém lépett és megfogva az állam megcsókolt. Először ledöbbentem aztán mégis hagytam neki hogy a nyelvét az enyémhez fúrja és bár bizonytalanul de viszonoztam. Kellemes bizsergés futott végig a gerincemen attól ahogy a nyelvével masszírozza az enyémet. Furcsa ízt alkotott ahogy a keserű kávé és az édes kapucsínó keveredett ráadásul Sasori íze elég finom volt.. Mikor abbahagyta a csókot rám mosolygott én pedig halvány pírrel az arcomon oldalra pillantottam. – Talán még jól is csókolsz.. – motyogtam amin elmosolyodott és megpuszilta a fejemet. Összekulcsolta az ujjainkat ami elég furcsa volt de nem húzódtam el. Tovább indultunk és nem tudtam nem észre venni a gimis lányok kuncogását. Valamiért édesnek tartják ha két srác együtt van…
– Holnapra kell valamit tanulnod? – kérdezte én pedig levezettem fejben a holnapi órarendemet. Először ugyebár osztályfőnöki. Aztán művtöri a mennyéttel. Törin nem lesz semmi. Angolon megint a menyéttel vagyok aztán tesin is. Matekon Kankurouval aztán megint a menyéttel irodalmon. Hú de sok órám lesz az Uchihával..
– Angolból meg irodalomból. Plusz matek házi. Neked?
– Francia, Angol, Irodalom és azt hiszem ennyi.
– Nem is tudtam hogy franciát tanulsz.
– Sok mindent nem tudsz még.
– Az igaz, de te sem. – közöltem majd elgondolkoztam. A barátnőimmel mit is csináltam? Szexen kívül persze. Moziba meg vásárolni vittem őket. Sasorival csak nem mehetek vásárolni. Szerencsére nem tűnik olyannak aki folyton új ruhát akar meg sminkkészletet.. Hm.. Sasori sminkben.. Milyen lehet? Bár mindegy.. – Van kedved együtt tanulni? – kérdeztem hirtelen amin kicsit meglepődött. – Mármint te tanulod amit neked kell én meg ami nekem. – magyaráztam.
– Oké. Nálad vagy nálam?
– Mindegy.
– Akkor nálad. – döntötte el. Akkor ezt megbeszéltük.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése