Sziklarejtek árvája 2. rész

Egy részeg éjszaka.. Az gáz ha nem emlékszek semmire?

Nem hiszem el hogy mit tettem.. Én.. hagytam Kakashinak, hogy játszadozzon velem és még aszisztáltam is hozzá. „Se..Sensei..” Te jó ég! Ez annyira kínos.. Jó. Nyugi. Nyugodj meg Deidara. Nem történt semmi. Felejtsd el. Legalább ma estére… Majd később foghatom a fejem, de kitudja mit kotyogok ki részegen.. Hát.. Majd nem iszok annyit.. Csak egy kicsit.. Belenéztem a szekrényemen lévő tükörbe amiből egy vörös Deidara nézett vissza rám.

– NE MÁÁÁR! – csaptam az arcomra idegesen.
– Deidara! Baj van? – nyitott be a szobámba Naruto.

– Nem.. Semmi bajom.. – vagyis hát van bajom csak elég ciki lenne elmondani neki.

– Egyébként miért voltál büntiben? – kérdezte csak úgy mellékesen. Jobb kérdés nem jutott az eszébe? Épp próbálom elfelejteni a történteket!!!

– Mert megint késtem.. – morogtam kelletlenül, erősen utalva arra, hogy miatta történt ez az egész.

– De én is elkéstem és nekem nem kellett büntit töltenem. – mondta értetlenül, mire felé kaptam a fejem és nagy szemekkel néztem rá.

– Ez most komoly? – kérdeztem sokkoltan ő pedig bólintott. Ki csinálom Kakashit!

– És melyik tanárral voltál? 

– Kakashi.. – mondtam kelletlenül.

– Tényleg? Kakashi-sensei nagyon jó fej. – lelkendezett. Jobb lenne figyelmeztetni, hogy Kakashi bukik a szőke, kék szemű fiúkra. Bár Naruto mellett ott van az ifjabbik Uchiha mint a védőszentje. Ha Kakashi csak egyszer megérinti úgy Narutot azt a kis szöszi biztos elmondja a legjobb barátjának, Sasuke meg a rendőrfőnöknek aki nem mellesleg az apja. Lehet nekem is össze kéne haverkodni Itachival.. Chö! Még mit nem! Nem fogok azzal a menyéttel haverkodni! Vele nem is lehet! Vagy átkozódik vagy hünnög! 

– Egyébként hova mész? – kérdezte Naruto miközben nagy nehezen kirángattam pár ruhát a szekrényemből, ügyelve arra, hogy ne rántsak ki mindent a nagy kupiban.

– Kankurouval és Konannel meg pár haverjával elmegyünk inni.

– Fúúj ugye az a buzi nem lesz ott? – kérdezte Obitora utalva, aki még gimis éveim legelején keserítette meg a napjaimat.. Áldom az eget hogy nem egy idősek vagyunk, máskülönben a négy évből négy telt volna taperoló buzik elől való meneküléssel.. Így csak három.. Szemét Kakashi..

– Konen nem említette szóval nem. Az kéne még. – kotorásztam a szekrényemben valami felső után is, de a felsőnek azonosított ruhadarab egy mini takaró volt.. Itt is rendet kéne rakni. Olyan mintha bomba robbant volna benne.

– Komolyan szerintem kezdened kéne valamit az arcoddal. Ragassz fel mű szakállt vagy ilyesmit. Hihetetlen hogy még mindig nincs arc meg mellkas szőrzeted.

– Nem mindenkinek van szóval fogd be! – vágtam hozzá egy farmert ami épp a kezem ügyébe akadt.

– Jól van már na. – röhögött fel. A csengő hirtelen megszólalt a kis hülye meg a farmerommal a fején indult ajtót nyitni. Idióta.. De így szeretem szóval mindegy. – Szia Gaara. Hát te Kankurou?

– Neked meg mi van a fejeden? – hallottam meg a haverom nevetését.

– Deidara vágta hozzám amiért beszóltam a szőrzete miatt.

– De hát nem is szőrös.

– Hát ez az. Elég érzékenyen érinti. – dramatizált a szöszi én meg kifutottam a szobámból és a fa

parkettán mögé csúszva megvillantottam gyilkos tekintettem majd jól kupán vágtam és vissza vettem a nadrágomat. Majd bedobom a szekrénybe. Inkább minthogy így menjen el rámenezni.

– A srácok csak a csípőjükre szokták kötni a törölközőt. – szólalt meg Gaara mire őt is kupán vágtam majd gyilkos tekintettel néztem Kankuroura.

– Nahát milyen szép idő van. – mosolygott Kankurou. Jó. Ő nem fog beszólni. Máskülönben azért van úgy rajtam a törcsi mint egy lányon mert az a szemét Kakashi nem csak a nyakam szívta ki. Mit mondtam volna Narutonak? Az egyik kedvenc tanárod egy rohadt perverz és rajtam élvezkedik? Ezt soha nem tudnám beismerni..

– Mindjárt kész vagyok. – indultam vissza a szobámba. Végül egy ujjatlan kék felsőt vettem fel aminek kapucnija is van meg egy koptatott farmert. Még utoljára leellenőriztem magam a tükörben. Mivel a nyakamon ott virított Kakashi nyoma így újból oldalra simítottam a hajam ami így pont eltakarta a vöröses foltot. – Mehetünk. – léptem ki a szobámból. – Van nálad pénz Naruto? – kérdeztem a szöszit aki nagyot bólintott. – Időben gyere haza és ne állj szóba idegenekkel.. – kezdtem de közbe vágott.

– 15 éves vagyok, nyugi már. Érezd jól magad és vigyázz a buzikkal. – adott ő is jó tanácsot majd apáskodón megpaskolta a fejem. Fene egye meg hogy magasabb mint én.. Én vagyok az idősebb! Duzzogva toltam el a kezét amin csak mosolygott. – Ha gyanús alakok követnek hívj fel.

– Nyugi van Naruto, itt vagyok mellette majd én megvédem. – karolta át a vállam Kankurou mire oldalba vágtam. Kankurou fájdalmasan felnyögött és a fájó pontot kezdte el dörzsölgetni.

– Tudok magamra vigyázni és amúgy is. Obiton kívül nincs kitől tartanom de Obitot is könnyű szerrel le tudom ütni. – mosolyogtam Narutora. Ez persze hazugság ugyanis Kakashitól is félhetek de nagyon.

– Okés. Akkor mi is megyünk. – nézett Gaarara.

– Jó. – bólintott a vörös és míg ők ballra mi jobbra indultunk.

– Na és nagyon borzalmas volt a bünti? – kérdezte Kankurou. Komolyan nincs jobb témája?

– Igen. Bioszt tanultam. – ez persze nem volt rossz de ami utána volt..

– Hát legalább felkészülsz hétfőre belőle. Jiraiya biztos téged fog feleltetni.

– Na ja…

Ahhoz képest hogy csak Zetsu meg én indultunk inni elég sokan lettünk..
– Hé Sasori. – lépett mellém Obito én pedig felemeltem tekintetem a telómról és kérdőn néztem rá. – Neked mi az ideálod? – a kérdése meglepett, de persze rögtön tudtam a választ.
– Mindegy csak ne legyen szőke és max vállig érő haja legyen. De miért kérded? – tettem fel az engem foglalkoztató kérdést.
– Mert Konan hozza két haverját és itt lesz az is aki nekem tetszik már egy ideje. De akkor meg nyugodhatok. Neki hosszú szőke haja van. – bólogatott vidáman. Obito általában normálisan viselkedik de elég gyakran megesik hogy örömében átvált egy teljesen másik személyiségre. Ilyenkor Tobinak hívják. Olyan mintha két személyisége lenne de azért annyira nem durva meg ugye bár tud róla hogy elég máshogy szokott néha viselkedni.
– Nem mintha érdekelne. – mondtam és újra a telefonommal kezdtem babrálni.
– Csősztök. Most kint fogunk várni? – hallottam meg Hidan hangját.
– Aha. Még Zetsu cigizik meg én is. – mondta Obito és le kezelt a két buzival. Nem szép dolog így hívni Kakuzut és Hidant de ha egyszer azok..
– Mit csinálsz Sasori? – lépett mellém Kakuzu mire eltettem a telefonom.
– Letöltöttem pár képet a telómra. – kezeltem le vele én is majd Hidannek is kezet nyújtottam.
– Még kiket várunk? – kérdezte az albínó miközben elfogadta Zetsutól a cigijét és beleszívott egyet. Ez látszólag nem igazán tetszett Kakuzunak.. Ha megint azzal fog telni az este, hogy féltékenykednek aztán Hidan átsikítozza az éjszakát én komolyan megőrülök.. Szeressék egymást, mit bánom én, de hagyjanak aludni.
– Pain, Konan és Konan két haverja. – felelte Zetsu miközben kifújta a füstöt és megint fel akarta kínálni Hidannek, de Kakuzu felmorrant így Zetsu reflexből visszahúzta a kezét, Hidan pedig ciccegve nézett a párjára.
– Milyen két haverja? – kérdezte Kakuzu csak úgy mellékesen.
– Kankurou és Deidara. Az osztálytársaim. – vont vállat Hidan, mire Kakuzu némiképp eltöprengett, gondolom azon, hogy vajon Hidan beszélt-e már róluk valaha, vagy hogy tudná kivédeni amiért nem emlékszik rájuk.
– És jó fejek vagy olyanok mint te? – kérdezte Zetsu mire mindannyian felnevettünk a beszólásra Hidan pedig mérgesen fújtatott.
– Mondod ezt te miközben olyan fejed van mint akinek feldugtak a seggébe egy két méteres szobanövényt bazdmeg. – vágott vissza Hidan mire Zetsunak magasba szaladt a szemöldöke. Ezen is jót virultunk persze.
– Dei-chaan! – hallottuk meg Obito nyivákolós hangját mire kérdőn néztünk fel. Painék megérkeztek és valóban ott volt egy hosszú szőke hajú.. khm.. srác… Obito azt hiszi hogy buzi vagyok vagy mi?? Eskü kiherélem!
– O..Obito? Te meg mit művelsz? – kerekedett el Konan szeme ugyanis Obito a szőke srác jobb oldalára csimpaszkodott és próbálta megmutatni mennyire szereti a csávót, de ez a szöszinek nem nagyon tetszett és elég unott fejjel tartotta távol a nyomulós Uchihát a bal kezét Obito képébe nyomva.
– Mikor soroltad kik lesznek itt őt egyáltalán nem említetted. – morogta a szöszi kelletlenül Konannek.
– Deidaraa-chaaaAan – nyavalygott Obito és majdnem lesmárolta a szőkét ki ezt megelőzve leütötte a hülyét. A fekete-lila hacukás srác a könnyeit törölgetve röhögött a jeleneten.
– Hallod Deidara, szerintem nőnek néz. – piszkálta a haverját mire a szöszi egy gyilkos pillantást vetett rá.
– Tudom hogy Deidara fiú. – közölte Obito feltápászkodva a földről majd szerelmesen elmosolyodott. – Csak kicsit lányosabb mint a többi srác és nem kell borotválkoznia sem. – mondta újra azon az idegtépő hangon mire Dei-cica új fent leütötte. Obito honnan tudja, hogy kell-e borotválkoznia vagy sem? Kukkolja is vagy mi van? Az egyetem kezdete óta legjobb barátok vagyunk, erre kiderül hogy egy igencsak idegtépő oldalát nem ismerem.. Bár jobb is volt így..
– Ne használd a –chan ragot és ne buzulj te idióta! – mordult rá a szöszke akinek határozottan nem tetszett Obito idióta és nyomulós énje.. Nem is értem miért..
– De Deidara-chan, olyan gonosz vagy velem. – nyafogott Obito.
– Bocs de én még mindig nem vágom honnan ismered Obitot. – mondta Konan a szöszinek, ezzel az én kíváncsiságomat is felkeltve, hisz elvileg legjobb barátok vagyunk Obitoval, még sem mesélt nekem soha a homoszexuális érzelmeiről egy gimis felé.
– Egyszer ő jött el Sasukéért mikor Narutoval ps bajnokságot vagy mit tartottak. – vont vállat Deidara. Ki az a Naruto?..
– Szerelem volt első látásra. – ugrott megint a nyakába Obito mire a szőke megropogtatta az ujjit. Obito vette a célzást és arrébb lépett hogy ne zavarja a szöszi személyes terét, hisz még be sem léptünk a kocsmába, máris több pofont kapott mint kellett volna.
– Akkor bemegyünk inni vagy megvárjuk amíg Obito meghal a hülyeségei miatt? – kérdeztem unottan mire a szöszi felém fordult majd Obitora nézett.
– Menjünk inni! – ordította Hidan és már el is indult befelé. Persze a többiek is követték.
– Oh. Igaz is. Zetsu, Sasori, ők itt Kankurou és Deidara. – mutatta be őket Konan. Kankurout már ismertem látásból szóval csak lekezeltünk majd a szöszke felé fordultam.
– Sasori. – mutatkoztam be és megszorítottam kissé a kezét. Művész keze van.. Ez érdekes.
– Deidara.. – motyogta a kezünkre nézve. Csak azt ne mond hogy nem szokott így ismerkedni..
– Bocs hogy így rákérdezek, de nem szoktál szobrászkodni vagy festeni..? – kérdezte amin elmosolyodtam. Ő is meg tudta állapítani egy kézfogásból? Szóval ezért bámulta az előbb a kezem..
– Általában festek. És te? 
– Inkább szobrászkodok de rajzolni is szoktam.
– És az irodalommal hogy állsz?
– Nem azt mondom hogy imádok olvasni de néha szoktam mikor találok egy jó könyvet. Amúgy szeretem a verseket. – csillant fel a szeme ami arra engedett következtetni, hogy eléggé rajong értük. Úgy tűnik ez egy szép barátság kezdete..

Az gáz ha a tegnapról az rémlik utoljára, hogy éjfélkor Obitot rugdosom a kocsma közepén? Utána még max az rémlik hogy a többiek röhögnek aztán Sasori kihívott cigizni. Ennyi.. Utána se kép se hang. A fejem is kurvára hasogat. Kinyitottam a szemem hogy az órára pillantsak de.. Ez kurvára nem az én szobám.. Mikor végre sikerült felfognom hogy kibaszottul nem tudom hol vagyok gyorsan felpattantam az ágyból de a fájdalomtól ami nem csak a fejemen ért hanem a seggemen is (????) a földre estem és a fájó pontot tapogattam. Öhm.. Tekintve hogy szinte minden porcikám sajog, főleg a hátsóm, a fejem, a jobb karom meg a csípőm valószínűleg verekedtem az éjjel.
– Hé szöszi, minden oké? – hallottam meg Sasori hangját. Oldalra pillantva láttam hogy engem figyel az ajtóból.
– Ühüm. Hm.. – hümmögtem majd nagy nehezen magamra rángattam a földön lévő farmeromat. Már csak arra lennék kíváncsi hogy hol van a pólóm.. – Öhm.. Hogy kerültem ide? – kérdeztem félve ugyanis a tény hogy boxerben aludtam az ágyában kicsit ijesztő.
– Te most csak hülyéskedsz ugye? – kérdezte és már nem volt olyan kedvesnek mondható vagy aggódó mint az imént. Inkább mérgesnek, idegesnek vagy mérgidegnek mondanám…
– Bocs, de válaszolnál rendesen? – kérdeztem egy kínos mosollyal és a tarkómat vakargattam.
– Hogy lehetsz ekkora idióta? Úgy bebaszni bazdmeg hogy másnap nem emlékszel semmire ráadásul elég sok gondot okoztál tudod? – nézett rám mérgesen. Be kéne neki mutatnom a menyétet. Együtt megalkothatnák az „utáljuk a szőkét” klubbot.
– Ne haragudj.. De pontosan mi történt? – kérdeztem szememmel a pólóm után kutatva.
– Emlékezz vissza.. – fordult sarkon és kiment a folyosóra én pedig eszméletlen nagy fájdalmakkal a hátsómban követtem.
– Várj már. Verekedtünk vagy mi?
– Segg részegen rám másztál. – nézett rám szúrós tekintettel én pedig lefagytam. Rá másztam?.. MIVAAN?! – Na rémlik már valami? – kérdezte.
– Eh haha.. Öhm. Szóval te meg leütöttél utána. Ugye? – kérdeztem reménykedve.
– Inkább „ledöftelek” hogy pontosítsak. – mondta és éreztem ahogy totál elvörösödik a fejem a szégyentől. Próbáltam megszólalni de pár értelmetlen szótagon kívül nem igen jutottam sokra. Végül csak a hajamba túrtam és vettem egy mély levegőt. Nem igazán sikerült megnyugodnom tőle de egy próbát megért.
– De miért mentél bele? – kérdeztem végül.
– Franc tudja.. Így alakult. – morogta oldalra nézve hogy kerülje a szemkontaktust. El se hiszem hogy megbaszott egy srác. Ráadásul pont Sasori.. – Bocs ha kicsit durva voltam. – mondta hirtelen és a hangjában ismét az aggodalmat véltem felfedezni egy kisebb bűntudattal megspékelve. 
– Most az a legnagyobb probléma hogy gyengéd voltál vagy nem. – morogtam. – Tudjuk be annak hogy nőnek néztél én meg azt hittem urológiai vagy milyen vizsgálatra mentem. – motyogtam kelletlenül.
– Hn.. – remek. Komolyan meg kéne ismernie Itachit.. Vagyis.. Szerintem ismeri. Fasza.
– Mellesleg nem tudod hol van a felsőm? – kérdeztem ő pedig a folyosó végére mutatott. Mit keres a felsőm a kislámpán? Mindegy. Ez legyen a legnagyobb problémám. Nagy nehezen oda bicegtem és kiráztam majd gyorsan belebújtam. Basszus a kezem is hogy fáj. Köröztem párat a jobb vállammal miközben a nyakamat masszíroztam meg kicsit, közben Sasorira néztem. – Aszem most megyek. Ne haragudj a történtekért. Felejtsük el, jó? – néztem rá megbánóan ő pedig bólintott majd visszament a szobájába én pedig megkerestem a kijáratot. Nem tudtam nem észre venni hogy több ajtó is van a folyosón amin névtáblák vannak.. Kisame.. Hm. Szóval ő is itt lakik. Tovább mentem és egy félig nyitott ajtón is beláttam. Kakuzu és Hidan összebújva aludták az igazak álmát. Ööö.. Erre nem igazán voltam kíváncsi.

Hétfő

Miután szombaton haza értem Naruto jól lebaszott. Mint kiderült részegen felhívtam és meséltem neki ezt-azt. Köztük Kakashiról is. De csak szidtam mint a bokrot. Aztán Irukát is szidtam. Meg a menyétről faggatóztam (??). Elvileg el akartam menni Itachihoz és a képébe hn-ögni vagy mi a szösz. Ez azért elég vicces. De mivel velem történt, inkább kínosnak mondanám. Főleg hogy Sasukével is beszéltem és megpróbáltam vele hn-ögve kommunikálni mert véleményem szerint minden Uchiha csak hn-ögni tud.. Ezt be is bizonyítottam ugyanis Sasuke tökéletesen értette mit próbálok neki mondani. A baj csak az hogy totál nem emlékszek ezekre. Obito is felhívott hogy közölje mennyire haragszik rám amiért olyan csúnyán viselkedtem vele és sírt hogy ő mennyire szeret engem meg a szokásos. Sasorival azóta nem beszéltem de nem is fogok. Konan és Kankurou velem ellentétben nagyon is jól érezték magukat. Konan Painnél aludt aznap este, Kankurou pedig összeszedett valami csajt de azt mondta másnap rögtön lelépett szóval nem lesz hosszú távú a dolog.
– Pszt! Deidara! – hallottam meg Kankurou suttogását, mire felemeltem a fejem a padról és kérdőn a vigyori fejére néztem. Két paddal előrébb ül mint én szóval Juugoval és Kimimaroval küldött hátra valami füzetet. – Nézd meg! – tátogta én pedig kíváncsian meredtem az előttem lévő agyon használt füzetre. A sok nyitogatástól teljesen tönkrement az oldala és ahogy elnézem már vagy ötször újra lett tűzve hogy ne essen szét. Az első oldalon igencsak szép kézírással az volt felírva hogy „Varjú” alatta egy fura babával. Mikor tovább lapoztam ugyanazt a babát láttam, pontosabban az elkészítési folyamatát. Mint kiderült ez egy báb. Az egész füzet ezzel volt tele. A rajzok és az utasítások nagyon részletesek és aprólékosak voltak. Biztos nem Kankuroué.. Ő is szépen rajzol, de ő nem ír ilyen szépen. Az elejére lapoztam. Sehol egy név. Akkor hátul.. Öhm.. Így már értem miért ilyen művészi az egész. Igazán lenyűgöző kézügyessége van és az írása is gyönyörű. Az utolsó lap alján kacskaringós betűkkel virított Sasori neve.. Pedig olyan jó lett volna ha össze tudtunk volna haverkodni. Mindent elbasztam ráadásul szó szerint. – Deidara! Deidara! – újra felnéztem Kankurou suttogására. Vigyorogva nézett rám azzal a „Na? Milyen?” tekintettel.
– Klassz. – suttogtam vissza majd meg piszkáltam Kimimaro vállát. – Előre adnád? – kérdeztem mire bólintott és fejbe vágta vele Juugot aki vette a célzást és oda dobta Kankurounak aki mérgesen nézett rá majd motyogott neki valamit.
– Rendben. Akkor ennyi lenne. Deidara marad a többiek mehetnek szünetre. – csapta össze a kis füzetét Kakashi én pedig kérdőn néztem össze Kankurouval aki persze szintén nem értette mi van most. Máskor is bent tart de mindig csak elkap mikor kifelé igyekszek. Konan is kérdőn nézett rám és egy „kitartást” pillantást küldött felém. Hát kelleni is fog. Mikor péntek délután megtörtént az a dolog elég kellemetlenül érzem magam az osztályfőnököm közelében. Mindenki kiindult a teremből kivéve az alvó Itachit... – Khm! Itachi! – szólt rá Kakashi én pedig az órámra néztem. Még lenne öt perc az órából.
– Ugyan sensei, amúgy is alszik. Hm.. – pöcköltem meg a menyét fülét mire megrándult egy arc izma. Várj! Akkor most ébren van?! Mert ha igen akkor lehet megmenekültem. Vagyishogy ha hallja, hogy Kakashi molesztál akkor csak tud valamit segíteni. Már ha akar. De csak nem lehet olyan görény hogy szó nélkül hagyja!.. Vagyis de. Mert ő egy hülye Uchiha Görény akit Menyétnek hívnak.
– Mindegy is. Csak arra lettem volna kíváncsi hogy mi volt hétvégén. – mondta Kakashi. Szerintem észrevette hogy ébren van, vagy egyszerűen csak túl óvatos.. Kizárt, Kakashi sosem óvatos! Különben nem szórakozott volna velem a szertárban, a teremben, a tanáriban, a tetőn.. Kezd elegem lenni..
– Hogy érti, hogy mi volt hétvégén? – kérdeztem félve.
– Péntek este felhívtál telefonon. – közölte és kissé gondterhelten masszírozta meg orrnyergét.
– Hát.. Nem igazán emlékszek rá. Hm.. – vallottam be őszintén. – De remélem jól a képébe vágtam a dolgokat. – mondtam mire megrándult a szemöldöke idegességében. Bele trafáltam volna?
– Úgy is nevezhetjük. Örülnék ha nem innád le magad a sárga földig, ráadásul az éjszaka közepén hívogatni a tanárodat.. – csóválta a fejét. – Szeretem hallani a hangodat, és komolyan még örültem is volna a késő esti telefonhívásodnak, de tekintve hogy elég illuminált állapotban tetted ezt, majd egy józanabbnak tűnő srác nyugtatott meg.. Eléggé felidegesítettél, tudsz róla ugye? – kérdezte lehúzva a maszkját. Ez nem jó.. Elég mérges. Ijedtemben lelöktem az Uchihát a padjáról mire végre felébredt majd megdörzsölve a szemét mérgesen nézett fel rám.
– Hm.. – mosolyogtam rá. Kakashin már rajta volt a maszkja, nehogy Itachi meglássa az arcát. Fogalmam sincs minek takargatja. Itachi körbe nézett a teremben majd mikor konstatálta hogy rajtunk kívül nincs bent senki más felkapta a táskáját és nagyon úgy tűnt hogy távozni készül. – Hé menyét! Mit szólsz egy beszéd leckéhez? Hm? – kérdeztem hirtelen. Elég kínosan nézhettem ki ahogy próbálom visszatartani. Arra számítottam, hogy hn-ögve lelép vagy max átrendezi az arcom, de furcsa mód csak bámult rám. – Öhm.. Lássuk csak milyen szavakat nem hallottam még tőled.. Abból elég sok van.. Akkor legyen az hogy galamb.
– Miért pont galamb? – kérdezte Kakashi akinek nagyon nem tetszett hogy az Uchiha még mindig ott álldogál.
– Passz. Na gyerünk Itachi mond ki hogy „galamb” – néztem rá amiért csak egy tipikus Uchiha pillantást kaptam. –Ne már Itachi, mond szépen hogy „galamb”. – tettem csípőre a kezem.
– Jó ebből elég. Menjetek órára. – sóhajtotta Kakashi. Hála az égnek. Felkaptam a táskám és kiindultam a teremből persze a menyét társaságában. Némileg vidáman sétáltam végig a folyosón míg a menyét unottan bámult maga elé.
– Tudod most a tudtod nélkül de megmentettél. – mondtam neki vidáman és nem, eszem ágában sem volt megköszönni neki.
– Hn.. – ez kábé azt jelentette hogy „Na ne mond, mintha érdekelne..”
– Tudom-tudom.. – legyintettem vidáman majd leültem egy szabad padra. A menyét is leült mellém majd elővette a telefonját és azt kezdte nyomkodni. Most hogy így belegondolok az óráim több mint felében egy teremben vagyunk. Kankurouval napi egy-két órám van Konannel meg egy. Kivéve pénteken és szerdán. Akkor kettő. Elővettem a bioszt és azt kezdtem el olvasgatni. Tegnap ugyan tanultam rá, de akkor is nehézkesen megy. A biosz sose ragadt meg annyira mint az irodalom vagy a művészet történelem. Bár az angol se ment olyan rosszul.. Bár csak azért nem mert Obito felajánlott hogy segít benne és mikor Sasuke jött Narutohoz ő is jött vele és egész nap a nyakamban volt. Meg vagyok áldva a hülye melegekkel. Csak tudnám miért izgulnak azok a hülye faszok pont az én farkamra?.. A telefonom el kezdett zizegni a zsebemben. Meg se nézve emeltem a fülemhez. – Ön a legszerencsétlenebb embert hívta. Ha tudni akarja hogyan bassza el gimnazista életét kérdezzen bátran. A sípszó után hagyjon üzenetet… Öhm.. Sípolni nem tudok szóval hagyjuk. – basztam el megint a bemutatkozást.
– Már nem vagyok gimnazista, de ha az egyetemi évekhez tudsz valamit akkor mondhatod. – hallottam meg Sasori vidám hangját. Mi a szösz?
– Öhm.. Nem vagyok biztos benne hogy jó számot hívott. Megmondaná kit keres? Hm.. – kérdeztem és felálltam hogy arrébb mennyek attól a pár diáktól akik a biosz terem előtt ácsorogtak.
– Sasori vagyok Deidara és téged kereslek. – remek.. 
– Értem, és miért hívtál? Egyáltalán honnan tudod a számom?
– Kankuroutól elkértem…
– Várj-várj. Mi volt az a bábos izé? Kankurou mutatta.
– Még nem is mondta neked? A barkács klubbal bábozni fognak ezért elkérte pár tervemet. Tegnap adtam oda neki és akkor kértem el a számod.
– El kérted?
– Részlet kérdés.
– Gondoltam.. hm..
– Mindegy. Ma délután úgy öt körül ráérsz?
– Nem. Miért? Hm..
– Beszélni szeretnék veled.
– Addig stimm, de miről?
– Személyes téma. – mondta komoly hangon.
– Kezdjek félni? Hm?
– Nincs rá okod. De akkor ráérsz?
– Nem. És most mennem kell. Szia. – kezdtem búcsúzkodni.
– Várj már hülye, akkor mikor érsz rá?
– Nem tudom. Majd hívlak. – tettem le és vissza mentem a többiekhez. Biztos nem fogom felhívni.. A menyét még mindig a telefonját buzerálta úgyhogy visszatértem a bioszhoz. Most hiába gondolkoznék azon, hogy mit akart Sasori úgyse jönnék rá és a felelés most fontosabb különben megbukok… Vagyis.. Ha hármasra zárnak le akkor elveszítem az ösztöndíjam.. Nekem az már olyan mint egy bukás… Szip-szip.. Hm..

3. rész - Kommandós gondolatmenet... Biztos pukiznia kell..