Sziklarejtek árvája 1. rész
A perverz tanár avagy a Dei-Molesztáló!
(Figyelem! Ha egy tanárod, vagy bárki más szexuálisan zaklat, azonnal kérj segítséget!
A történetben Kakashi karaktere betegesen viselkedik. Az első részekben való nyomulását internetes zaklatókról mintáztam.
Az internet korában sajnos még elővigyázatosabbnak kell lenni. Ha nem múltál el 14 még sokkal több törvény véd, de 14 felett, ha beleegyezel képcserébe vagy visszaírsz az idősebb pasiknak, akkor ők kihasználhatják a helyzetet és komolyabb lelki és akár testi traumákat is okozhatnak neked.
Vigyázzunk egymásra és magunkra is!)
A történetben Kakashi karaktere betegesen viselkedik. Az első részekben való nyomulását internetes zaklatókról mintáztam.
Az internet korában sajnos még elővigyázatosabbnak kell lenni. Ha nem múltál el 14 még sokkal több törvény véd, de 14 felett, ha beleegyezel képcserébe vagy visszaírsz az idősebb pasiknak, akkor ők kihasználhatják a helyzetet és komolyabb lelki és akár testi traumákat is okozhatnak neked.
Vigyázzunk egymásra és magunkra is!)
Futva szeltem át a folyosót, szívem gyorsan vert az idegességtől és a tempótól. Az ajtó előtt lefékezve még megigazítottam egyenruhám és kifújtam egy mély levegőt. Bekopogtam a terembe majd benyitottam és mélyen meghajolva kértem bocsánatot a késésemért. Kakashi-sensei csak legyintett és mondta, hogy üljek le. Minden reggel osztályfőnöki órával kezdünk. Ez nem azért van mert annyi megbeszélni valónk lenne, hanem mert össz-visz három osztály van a giminkben. A Konohai iskolák nagyon nehezek és durvák hogy úgy mondjam. Minden téren a legjobbat várják el tőled. Sok helyről próbáltak már bekerülni, de nagyon kevés embernek sikerül. Én például Szikla rejtekből jöttem el idáig. Bár javarészt csak Konohaiak vannak, de azért akad itt Esőrejteki, Homokrejteki, Hangrejteki, Ködrejteki, Sziklarejteki és Meleg vízrejteki is… Na nem úgy értem hogy homoszexuális vízrejtekiek vagy ilyesmi.. Csak szimplán ez a városuk neve. Meleg Vízrejtek. Szar lehet.. Úgy tudom az egyetemen van egy Fű és egy Vízesés rejteki is. A Vízesés jobban hangzik mint a Meleg Vízrejtekiek.. Na mindegy! A Víz meleg, nem az ott élők!
Szőke hajamat átdobtam vállam felett és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Egyszer megölöm Narutót. Ha a reggeleket nem azzal kéne töltenem, hogy kirángassam a szobájából akkor időben beérnénk a suliba. Még bentot sem tudtam csinálni, mivel ma én is elaludtam, pedig ma már péntek van. A csengő megszólalt az osztály pedig pakolászni kezdett. Na igen. A sulink átka, hogy mivel kevés a diák, minden gyereknek külön órarendje van. Így minden tanár megdolgozhat rendesen a pénzéért és mivel kevesen vagyunk egy órán (nem mindig de többnyire) így könnyebben tudunk tanulni is. Maga a suli nem nehéz hisz sok segítséget kapunk a tanárainktól (nézzétek csak meg Narutot, hisz ő is itt van ebben a gimiben) inkább bekerülni volt nehéz. Az egész évet külön tanárral töltöttem nyolcadikban. Elég kemény volt megtanulni angolul és franciául, de megérte. Narutót itt ismertem meg. Egyedül lakott és alig tudta fenntartani magát. Hülye gyorskajákon élt és ugyanaz a ruha volt rajta egész héten. Jiraiya és Iruka gondoskodtak róla de nem vették magukhoz mert egyrészt nagyon nehéz kezelni a kis szöszit, másrészt nekik is van magánéletük és ezt Naruto nem akarta zavarni a jelenlétével. Naruto sokszor aludt náluk és ünnepelte velük az ünnepeket is, de nem akart hozzájuk költözni. Így kerültem én a képbe. Még olyan kis fiatal volt mikor megismertem és mivel alig bírtam fizetni a számláimat felajánlotta hogy költözzünk össze mint lakótársak. Akkor még alacsony volt és cuki, de elég gyorsan kinőtte magát.. Bár nekem még mindig az a kis srác aki volt.. Az cuki rókabajszos kölyök aki befogadott. Azonban az évek folyamán ez átment testvéri viszonyba. Nagyon szeretem a kis hülyét, de borzasztó nehéz vele néha…
– Deidara! – szólalt meg Kakashi mikor kifelé indultam. Kérdőn néztem rá. Magas alakja felém tornyosult mikor lenézett az én alacsonyabb termetemre.
– Igen sensei? – kérdeztem semleges arccal. Alapjáraton semmi bajom nem lenne vele, de…
– Hallom rontottál Bioszból. Ha gondolod este átjöhetsz és segítek a tanulásban. – mondta és még maszkja alatt is láttam perverz mosolyát. Noss igen. Kakashi meleg mint a homokos tengerpart nyáron, mikor a legjobban süti a nap. Égetően kellemetlenül forró.. De azért szívesen átgázolnék rajta, csak sajnos követ mindenhova és azok az apró kis homokszemcsék mindenhová be akarnak férkőzni..
– Nem kell köszönöm. Meg oldom egyedül. – mondtam ő pedig kérdőn nézett rám.
– Értem, szóval egyedül akarod csinálni..
– Nem úgy értettem. Tanulni fogok az emberi test izmairól. A Könyvekből. – nyomtam meg a „könyvekből” szócskát.
– Akkor haladjunk előre az anyagban. Mit szólsz az erekcióhoz? – mondta nekem pedig kezdett felforrósodni az arcom. Mérges voltam rá. Kihasználja, hogy tanár és nem feleselhetek vele. Árulkodni meg nem tudnék rá, mert őt mindenki szereti és példamutató tanár.. Meg a faszomat példamutató! Egy jó tanár nem taperolja a diákjait!
– Mennem kell órára. – mondtam és újra elindultam de megragadta a karom és visszarántva magához, szorosan testemhez simult. Fenekemen éreztem éledező férfiasságát és megannyi próbálkozása után még mindig sikerült lefagynom az ijedtségtől.
– Olyan aranyos vagy mikor ilyen megszeppenten nézel. – mormogta fülembe és lehúzva maszkját belenyalt a fülkagylómba. Kirázott a hideg és rögtön menekülőre fogtam volna de... Kakashi erősen tartott karjaiban és mosolyogva figyelte ahogy menekülni próbálok.
– Engedjen már el! – sziszegtem mérgesen. Nem akartam, hogy a folyosón bárki meghallja a hangomat.. Kínos lenne, hisz mégiscsak pasi vagyok. Tudnom kéne vigyázni magamra! Te jó ég, ha innen kijutok segg-szűzen újra megpróbálom a karatét.. Kakashiról csak én és Iruka tudjuk, hogy meleg. Mondjuk Iruka is az és ő teljesen bele van habarodva Kakashiba de ezt csak mi hárman tudjuk. A kérdés csak az, hogy én miért kerültem bele ebbe a titokba.. Kakashi az egyenruhám ingje alá nyúlva simította végig testemet majd mellbimbómnál megállt és kajánul elmosolyodott.
– Olyan édes vagy mikor remegsz. – suttogja fülembe és megcsípve a mellbimbómat játszadozni kezdett a kis pöcökkel. Lihegve kapom el a kezét ingemen keresztül és próbálom leállítani tevékenységét, de válaszul nyakamba harap.
– Maga perverz.. – morgom és minden erőmet beleadva nyomom el nyögéseimet. Nem, én nem élvezem csak ha valami rosszul esik akkor is nyög az ember.. Meg ha erőlködik.. Küzd.. Szóval elég sok variáció létezik, lehet válogatni bőven.
– Ha megcsókolsz elengedlek. – ajánlja fel nagylelkűen. Csókold meg a seggem te szemét seggfej! Várjunk csak.. NE! Inkább ne csókold meg a seggem! Csókold meg a nagyanyám seggét! Igen! Ez máris jobban hangzik. – De felőlem egy kéjes nyögés is megteszi miközben alattam vonaglasz. – kuncog nyakamba engem pedig újból kiráz a hideg.
– Soha a büdös életben.. – morgom ő pedig kihasználva az alkalmat erősen a fenekemnek nyomja merevedését. – Neh.. – nyögök fel ő pedig szélesen el mosolyodik.
– Ugyan Deidara.. Ne légy ilyen makacs hanem inkább gyere át hozzám este.
– Nem! – vágom rá élesen ő pedig lök egyet csípőjén mire újra felnyögök. Kezét fentebb csúsztatja mellkasomon és megfogva az államat maga felé fordítja fejemet. Nyelvével végig nyalja alsó ajkamat majd gyengéden meg is szívja.
– Nyisd ki a szád.. Deidara. – mondja vágytól mély hangján, de nem engedelmeskedek. Szemembe néz éjfekete szemével ami most türelmetlenül csillog. – Ha nem nyitott ki feltépem. Mit fogsz mondani az osztálytársaidnak mikor meglátják a szétharapdált ajkaidat? – kérdezi és szeméből tisztán ki tudom olvasni, hogy nagyon is komolyan gondolja. Soha nem tudnám beismerni hogy rám mászott az osztályfőnököm aki amúgy pasi.. Megadva magam, résnyire kinyitom számat ő pedig gondolkodás nélkül hatol bele nyelvével. Gyűlölöm ezt az egészet. Már fél éve ez megy és én rohadtul gyűlölöm. Nem vagyok meleg.. Undorító amit velem művel. Nyelvével táncra hívja az enyémet de nekem semmi kedvem viszonozni. Mérgesen morran fel és erőszakosan ragadja meg szabad kezével hím tagomat. Ijedten felnyögök és még erőteljesebben kapálózok. Fejemet elrántom és hangosan zihálok. Keze visszacsúszik mellkasomra míg másik kezével tovább ingerli farkamat.
– Eh.. lég.. Ahh! – nyögök fel mikor keze újra megtalálja mellbimbómat. Magával rántva leül a földre így lábai közt landolok a kemény padlón. Időm sincs menekülni ugyanis továbbra is erősen tart. Hátam mellkasának feszül, keze kihalássza nadrágomból a már félig merev férfiasságomat. Ez annyira megalázó…
– Hm.. Ennyire felizgattalak egy kis játékkal? – kérdezi szemtelenül én pedig lecsukom szemeimet. Az arcom lángol a szégyentől. Kezeimmel görcsösen próbálom eltolni de semmi haszna.
– V..valaki.. be jöhet.. – emlékeztettem de ezt is félre értette. Vagy csak félre akarta érteni.
– Igen, mindjárt benned leszek.
– Ne! – ijedek meg rögtön mire felkuncog. Gyakran játszadozik testemmel, de még sosem dugott meg. És nem is akarom, hogy megtegye. Keze mozogni kezd merevedésemen én pedig a fogamat csikorgatva próbálom elnyomni nyögéseimet.
– Csak nem élvezed? – kérdezi fülembe nyalva mire megremegek.
– Nehm.. – nyögök fel ő pedig elmosolyodik. Kezével gyorsít a tempón és erősebben fog rá farkamra én pedig hátra vetve a fejem élvezek el.. Kakashi felkuncog és szájához emelve kezét lenyal róla egy kis ondót..
– Édes.. – mosolyog és megcsókolva mutatja meg saját ízemet. Nincs igaza.. Ez keserű. Érződik rajta a szégyen és a megalázottság íze. Elenged és egy zsebkendőbe törli kezét míg én sietősen teszem vissza hím tagom a helyére. Feláll mögöttem és én is felpattanok majd megigazítom egyenruhám és próbálom szabályozni szívverésemet. Még mindig az orgazmus nyújtotta gyönyör alatt állok, így mikor Kakashi mellém lép és megcsókol, eszembe se jut ellenkezni. Mikor befejezte a csókot visszahúzza maszkját és végig simít arcomon. – Még találkozunk. – dörmögi mély hangján majd távozik a teremből. Miért csinálja ezt? Ezzel próbálja elérni, hogy ne mondjam el senkinek a ferde beállítottságát?. A csengő hangja zavarta meg gondolataim ezért rohanva indultam matekra. Nara-sensei nem szereti a későket. A múltkor egész órán szivatta a táblánál Kankurout amiért késtünk. Nekem kicsit jobbak a matekjegyeim mint neki ezért én megúsztam.
– Deidara! Siess! – ordította Kankurou mikor meglátott. Konan nevetve figyelte ahogy a 11.-es diákokat kerülgetem, Naruto pedig nevetve integetett miközben átugrottam Sasuke táskáját. Könnyű volt felismerni hogy az övé, mert egy bazinagy Uchiha címer volt rajta.. Beképzelt Uchiha.. A térdeimen támaszkodva próbáltam szabályozni lélegzetvételeimet ami úgy ahogy sikerült is. – Kakashi-sensei megint benntartott? – kérdezte vigyorogva Kankurou.
– Hallod, szerintem nem nagyon szívlel téged. – kuncogott Konan. Oh, ha tudnád..
– Mindegy. – legyintettem unottan. – Kész a házitok? – kérdeztem mire mindketten bólintottak. Be se kellett fejeznem a mondatot mikor Konan a kezembe nyomta a füzetét.
– Kankurou is rólam másolta. Hétfőn te vagy a soros. – emlékeztetett.
– Igen, tudom. – mondtam és gyorsan lekörmöltem az utolsó feladatot amit nem tudtam megcsinálni. Pont időben fejeztem be mert Nara-sensei nem vette észre a gyors házi másolásomat. Kinyitotta a termet és mind a négyen bementünk. A matek azért a kedvenc tantárgyunk mert ilyenkor mindhárman együtt vagyunk.
Kankurouval eleinte nem jöttem ki túl jól. Nem is beszéltünk gyakorlatilag. Kilencedik félévkor kezdtünk dumálni, de akkor is csak azért mert téli szünetben meglátogattuk Kiráékat Narutoval. Elég sokan vannak árvák ebben a korosztályban. Úgy gondoltuk együtt ünnepeljük az új évet, de azt nem tudtuk, hogy Kira pasija, Gaara is eljön a bátyával. És mivel Kankurou nem szándékozott végig az öccsével lógni így velem kezdett beszélgetni. Azóta legjobb barátok vagyunk.
Konan pedig.. Vele már kilencedik év elején jóban lettem. Először október környékén beszéltem vele a tetőn. Épp ki akartam depizni magam amiért már megint lánynak néztek, de Konan sírós arca fogadott mikor kinyitottam az ajtót. Elmondta, hogy a pasijával, Painnel vannak gondok. Painék ekkor 11.-esek voltak mi meg 9.-esek. Bár valójában sose beszélgettem velük. Látni is csak Paint, Obitot és Kisamét láttam. Na meg ugye Temarit de ő 10.-es volt szóval az más.
– A múltkori dolgozat elég változatos lett. – kezdte Nara-sensei. – Deidara 4-es, Kankurou 2-es, Konan 3-as, Kimimaro 4-es. Kankurou a táblához!
– De hát kettes lett. Akkor miért? – kérdezte lefagyva Kankurou Nara-sensei pedig szikrát szóró szemekkel nézett rá – Elnézést sensei. – kért bocsánatot Kankurou és kiment a táblához. Nara-sensei alapjáraton nem bírja a Subaku no tesókat hála Temarinak. Úgy tudom egész négy év alatt amíg ide járt Nara-sensei-el feleselt és veszekedett. Kankurou öccsét, Gaarat se nagyon szívleli a sensei de mivel Gaara jóban van Shikamaruval és igencsak jó tanuló így nem nagyon zargatja, mert nem tudja mivel. Azonban Kankuronak nincs ilyen szerencséje ugyanis sík hülye matekból. Legalábbis a többi tanulóhoz képest. Egy sima gimnáziumban megállná a helyét de itt Konohában nem igazán.
Szőke hajamat átdobtam vállam felett és megkönnyebbülten sóhajtottam fel. Egyszer megölöm Narutót. Ha a reggeleket nem azzal kéne töltenem, hogy kirángassam a szobájából akkor időben beérnénk a suliba. Még bentot sem tudtam csinálni, mivel ma én is elaludtam, pedig ma már péntek van. A csengő megszólalt az osztály pedig pakolászni kezdett. Na igen. A sulink átka, hogy mivel kevés a diák, minden gyereknek külön órarendje van. Így minden tanár megdolgozhat rendesen a pénzéért és mivel kevesen vagyunk egy órán (nem mindig de többnyire) így könnyebben tudunk tanulni is. Maga a suli nem nehéz hisz sok segítséget kapunk a tanárainktól (nézzétek csak meg Narutot, hisz ő is itt van ebben a gimiben) inkább bekerülni volt nehéz. Az egész évet külön tanárral töltöttem nyolcadikban. Elég kemény volt megtanulni angolul és franciául, de megérte. Narutót itt ismertem meg. Egyedül lakott és alig tudta fenntartani magát. Hülye gyorskajákon élt és ugyanaz a ruha volt rajta egész héten. Jiraiya és Iruka gondoskodtak róla de nem vették magukhoz mert egyrészt nagyon nehéz kezelni a kis szöszit, másrészt nekik is van magánéletük és ezt Naruto nem akarta zavarni a jelenlétével. Naruto sokszor aludt náluk és ünnepelte velük az ünnepeket is, de nem akart hozzájuk költözni. Így kerültem én a képbe. Még olyan kis fiatal volt mikor megismertem és mivel alig bírtam fizetni a számláimat felajánlotta hogy költözzünk össze mint lakótársak. Akkor még alacsony volt és cuki, de elég gyorsan kinőtte magát.. Bár nekem még mindig az a kis srác aki volt.. Az cuki rókabajszos kölyök aki befogadott. Azonban az évek folyamán ez átment testvéri viszonyba. Nagyon szeretem a kis hülyét, de borzasztó nehéz vele néha…
– Deidara! – szólalt meg Kakashi mikor kifelé indultam. Kérdőn néztem rá. Magas alakja felém tornyosult mikor lenézett az én alacsonyabb termetemre.
– Igen sensei? – kérdeztem semleges arccal. Alapjáraton semmi bajom nem lenne vele, de…
– Hallom rontottál Bioszból. Ha gondolod este átjöhetsz és segítek a tanulásban. – mondta és még maszkja alatt is láttam perverz mosolyát. Noss igen. Kakashi meleg mint a homokos tengerpart nyáron, mikor a legjobban süti a nap. Égetően kellemetlenül forró.. De azért szívesen átgázolnék rajta, csak sajnos követ mindenhova és azok az apró kis homokszemcsék mindenhová be akarnak férkőzni..
– Nem kell köszönöm. Meg oldom egyedül. – mondtam ő pedig kérdőn nézett rám.
– Értem, szóval egyedül akarod csinálni..
– Nem úgy értettem. Tanulni fogok az emberi test izmairól. A Könyvekből. – nyomtam meg a „könyvekből” szócskát.
– Akkor haladjunk előre az anyagban. Mit szólsz az erekcióhoz? – mondta nekem pedig kezdett felforrósodni az arcom. Mérges voltam rá. Kihasználja, hogy tanár és nem feleselhetek vele. Árulkodni meg nem tudnék rá, mert őt mindenki szereti és példamutató tanár.. Meg a faszomat példamutató! Egy jó tanár nem taperolja a diákjait!
– Mennem kell órára. – mondtam és újra elindultam de megragadta a karom és visszarántva magához, szorosan testemhez simult. Fenekemen éreztem éledező férfiasságát és megannyi próbálkozása után még mindig sikerült lefagynom az ijedtségtől.
– Olyan aranyos vagy mikor ilyen megszeppenten nézel. – mormogta fülembe és lehúzva maszkját belenyalt a fülkagylómba. Kirázott a hideg és rögtön menekülőre fogtam volna de... Kakashi erősen tartott karjaiban és mosolyogva figyelte ahogy menekülni próbálok.
– Engedjen már el! – sziszegtem mérgesen. Nem akartam, hogy a folyosón bárki meghallja a hangomat.. Kínos lenne, hisz mégiscsak pasi vagyok. Tudnom kéne vigyázni magamra! Te jó ég, ha innen kijutok segg-szűzen újra megpróbálom a karatét.. Kakashiról csak én és Iruka tudjuk, hogy meleg. Mondjuk Iruka is az és ő teljesen bele van habarodva Kakashiba de ezt csak mi hárman tudjuk. A kérdés csak az, hogy én miért kerültem bele ebbe a titokba.. Kakashi az egyenruhám ingje alá nyúlva simította végig testemet majd mellbimbómnál megállt és kajánul elmosolyodott.
– Olyan édes vagy mikor remegsz. – suttogja fülembe és megcsípve a mellbimbómat játszadozni kezdett a kis pöcökkel. Lihegve kapom el a kezét ingemen keresztül és próbálom leállítani tevékenységét, de válaszul nyakamba harap.
– Maga perverz.. – morgom és minden erőmet beleadva nyomom el nyögéseimet. Nem, én nem élvezem csak ha valami rosszul esik akkor is nyög az ember.. Meg ha erőlködik.. Küzd.. Szóval elég sok variáció létezik, lehet válogatni bőven.
– Ha megcsókolsz elengedlek. – ajánlja fel nagylelkűen. Csókold meg a seggem te szemét seggfej! Várjunk csak.. NE! Inkább ne csókold meg a seggem! Csókold meg a nagyanyám seggét! Igen! Ez máris jobban hangzik. – De felőlem egy kéjes nyögés is megteszi miközben alattam vonaglasz. – kuncog nyakamba engem pedig újból kiráz a hideg.
– Soha a büdös életben.. – morgom ő pedig kihasználva az alkalmat erősen a fenekemnek nyomja merevedését. – Neh.. – nyögök fel ő pedig szélesen el mosolyodik.
– Ugyan Deidara.. Ne légy ilyen makacs hanem inkább gyere át hozzám este.
– Nem! – vágom rá élesen ő pedig lök egyet csípőjén mire újra felnyögök. Kezét fentebb csúsztatja mellkasomon és megfogva az államat maga felé fordítja fejemet. Nyelvével végig nyalja alsó ajkamat majd gyengéden meg is szívja.
– Nyisd ki a szád.. Deidara. – mondja vágytól mély hangján, de nem engedelmeskedek. Szemembe néz éjfekete szemével ami most türelmetlenül csillog. – Ha nem nyitott ki feltépem. Mit fogsz mondani az osztálytársaidnak mikor meglátják a szétharapdált ajkaidat? – kérdezi és szeméből tisztán ki tudom olvasni, hogy nagyon is komolyan gondolja. Soha nem tudnám beismerni hogy rám mászott az osztályfőnököm aki amúgy pasi.. Megadva magam, résnyire kinyitom számat ő pedig gondolkodás nélkül hatol bele nyelvével. Gyűlölöm ezt az egészet. Már fél éve ez megy és én rohadtul gyűlölöm. Nem vagyok meleg.. Undorító amit velem művel. Nyelvével táncra hívja az enyémet de nekem semmi kedvem viszonozni. Mérgesen morran fel és erőszakosan ragadja meg szabad kezével hím tagomat. Ijedten felnyögök és még erőteljesebben kapálózok. Fejemet elrántom és hangosan zihálok. Keze visszacsúszik mellkasomra míg másik kezével tovább ingerli farkamat.
– Eh.. lég.. Ahh! – nyögök fel mikor keze újra megtalálja mellbimbómat. Magával rántva leül a földre így lábai közt landolok a kemény padlón. Időm sincs menekülni ugyanis továbbra is erősen tart. Hátam mellkasának feszül, keze kihalássza nadrágomból a már félig merev férfiasságomat. Ez annyira megalázó…
– Hm.. Ennyire felizgattalak egy kis játékkal? – kérdezi szemtelenül én pedig lecsukom szemeimet. Az arcom lángol a szégyentől. Kezeimmel görcsösen próbálom eltolni de semmi haszna.
– V..valaki.. be jöhet.. – emlékeztettem de ezt is félre értette. Vagy csak félre akarta érteni.
– Igen, mindjárt benned leszek.
– Ne! – ijedek meg rögtön mire felkuncog. Gyakran játszadozik testemmel, de még sosem dugott meg. És nem is akarom, hogy megtegye. Keze mozogni kezd merevedésemen én pedig a fogamat csikorgatva próbálom elnyomni nyögéseimet.
– Csak nem élvezed? – kérdezi fülembe nyalva mire megremegek.
– Nehm.. – nyögök fel ő pedig elmosolyodik. Kezével gyorsít a tempón és erősebben fog rá farkamra én pedig hátra vetve a fejem élvezek el.. Kakashi felkuncog és szájához emelve kezét lenyal róla egy kis ondót..
– Édes.. – mosolyog és megcsókolva mutatja meg saját ízemet. Nincs igaza.. Ez keserű. Érződik rajta a szégyen és a megalázottság íze. Elenged és egy zsebkendőbe törli kezét míg én sietősen teszem vissza hím tagom a helyére. Feláll mögöttem és én is felpattanok majd megigazítom egyenruhám és próbálom szabályozni szívverésemet. Még mindig az orgazmus nyújtotta gyönyör alatt állok, így mikor Kakashi mellém lép és megcsókol, eszembe se jut ellenkezni. Mikor befejezte a csókot visszahúzza maszkját és végig simít arcomon. – Még találkozunk. – dörmögi mély hangján majd távozik a teremből. Miért csinálja ezt? Ezzel próbálja elérni, hogy ne mondjam el senkinek a ferde beállítottságát?. A csengő hangja zavarta meg gondolataim ezért rohanva indultam matekra. Nara-sensei nem szereti a későket. A múltkor egész órán szivatta a táblánál Kankurout amiért késtünk. Nekem kicsit jobbak a matekjegyeim mint neki ezért én megúsztam.
– Deidara! Siess! – ordította Kankurou mikor meglátott. Konan nevetve figyelte ahogy a 11.-es diákokat kerülgetem, Naruto pedig nevetve integetett miközben átugrottam Sasuke táskáját. Könnyű volt felismerni hogy az övé, mert egy bazinagy Uchiha címer volt rajta.. Beképzelt Uchiha.. A térdeimen támaszkodva próbáltam szabályozni lélegzetvételeimet ami úgy ahogy sikerült is. – Kakashi-sensei megint benntartott? – kérdezte vigyorogva Kankurou.
– Hallod, szerintem nem nagyon szívlel téged. – kuncogott Konan. Oh, ha tudnád..
– Mindegy. – legyintettem unottan. – Kész a házitok? – kérdeztem mire mindketten bólintottak. Be se kellett fejeznem a mondatot mikor Konan a kezembe nyomta a füzetét.
– Kankurou is rólam másolta. Hétfőn te vagy a soros. – emlékeztetett.
– Igen, tudom. – mondtam és gyorsan lekörmöltem az utolsó feladatot amit nem tudtam megcsinálni. Pont időben fejeztem be mert Nara-sensei nem vette észre a gyors házi másolásomat. Kinyitotta a termet és mind a négyen bementünk. A matek azért a kedvenc tantárgyunk mert ilyenkor mindhárman együtt vagyunk.
Kankurouval eleinte nem jöttem ki túl jól. Nem is beszéltünk gyakorlatilag. Kilencedik félévkor kezdtünk dumálni, de akkor is csak azért mert téli szünetben meglátogattuk Kiráékat Narutoval. Elég sokan vannak árvák ebben a korosztályban. Úgy gondoltuk együtt ünnepeljük az új évet, de azt nem tudtuk, hogy Kira pasija, Gaara is eljön a bátyával. És mivel Kankurou nem szándékozott végig az öccsével lógni így velem kezdett beszélgetni. Azóta legjobb barátok vagyunk.
Konan pedig.. Vele már kilencedik év elején jóban lettem. Először október környékén beszéltem vele a tetőn. Épp ki akartam depizni magam amiért már megint lánynak néztek, de Konan sírós arca fogadott mikor kinyitottam az ajtót. Elmondta, hogy a pasijával, Painnel vannak gondok. Painék ekkor 11.-esek voltak mi meg 9.-esek. Bár valójában sose beszélgettem velük. Látni is csak Paint, Obitot és Kisamét láttam. Na meg ugye Temarit de ő 10.-es volt szóval az más.
– A múltkori dolgozat elég változatos lett. – kezdte Nara-sensei. – Deidara 4-es, Kankurou 2-es, Konan 3-as, Kimimaro 4-es. Kankurou a táblához!
– De hát kettes lett. Akkor miért? – kérdezte lefagyva Kankurou Nara-sensei pedig szikrát szóró szemekkel nézett rá – Elnézést sensei. – kért bocsánatot Kankurou és kiment a táblához. Nara-sensei alapjáraton nem bírja a Subaku no tesókat hála Temarinak. Úgy tudom egész négy év alatt amíg ide járt Nara-sensei-el feleselt és veszekedett. Kankurou öccsét, Gaarat se nagyon szívleli a sensei de mivel Gaara jóban van Shikamaruval és igencsak jó tanuló így nem nagyon zargatja, mert nem tudja mivel. Azonban Kankuronak nincs ilyen szerencséje ugyanis sík hülye matekból. Legalábbis a többi tanulóhoz képest. Egy sima gimnáziumban megállná a helyét de itt Konohában nem igazán.
Ebédszünet lévén az udvaron ültünk kedvenc padunkon Konannal és Kankuroval. Csak én vettem szenyát a büfében, nekik nem volt rá szükségük ugyanis hoztak magukkal bentot. Mázlisták. Kankurounak a nővére készíti, Konannek pedig az haverja akit sosem látunk a suliban, pedig elvileg ide járt ő is Painel.
– Ti mit csináltok délután? – kérdezte Kankurou kíváncsian én pedig Konanre néztem várva a válaszát
– Bulizunk egyet Pain haverjaival. Hidan is jön mivel ott lesz Kakuzu is.
– Azok ketten sülve-főve együtt vannak. – forgattam a szemeimet.
– És te Deidara?
– A sátánnal kártyázok. Hm.. – fintorogtam. Harmadik órában az igazgatónő elkapott, hogy mivel a héten harmadjár kések, délután büntiben leszek Kakashival. Azért Kakashival mert történetes módon csak ő ér rá.. Én meg hülye vagyok..
– Jó-jó, de utána?
– Otthon döglök. És te? – kérdeztem vissza mire Kankurou felsóhajtott.
– Dettó. Max csak öcsi lesz otthon szóval őt fogom piszkálni. – tervezgetett, azonban ezzel volt egy kis bökkenő..
– Mer’ Temari hol lesz? – lepődött meg Konan.
– Shikamaruval találkozik. – legyintett Kankurou.
– Nara-sensei fiával kavar? – lepődtünk meg egyszerre Konannel.
– Ja. Pedig Nara-sensei ki nem állhatja a nővérem.
– De egyébként Gaara ma délután rámenezni megy Narutoékkal. – mondtam mire Kankurou elkerekedett szemekkel nézett rám.
– Mi bajod van? – kérdezte értetlenül, és tekintve hogy nekem semmi bajom, ez a kérdés valószínűleg egy „Mi a tosz van?¨ akart lenni amit szintén nem kedvelek..
– Mondom az öcséd rámenezni megy délután. – mondtam el újból
– És én erről mér’ nem tudok??
– Mert nem figyelsz eleget az öcsédre. – válaszolta Konan diplomatikusan
– Nemáár. Akkor otthon leszek egyedül? Te, Deidara! Menjünk valahova inni. Kakashi után úgy is rád fér. – dobta fel az ötletet Kankurou.
– Felőlem. – vontam vállat hanyagul, mert bár egyetértettem vele, de csak reménykedni tudok benne, hogy a ma délután után nem jégakukon fogok ücsörögni a hétvégén.
– Akkor miért nem jöttök inkább velünk? Kakuzu biztos vedelni akar.
– Hidanhez kell is. – röhögtünk össze Kankurouval.
– Pain meg Zetsu is szeret inni. – forgatta a szemeit Konan, aki bár nem sokat beszélt az albínóval, de még is mindig a védelmére kelt.
– Kisame? – néztem rá kérdőn ugyanis a halképű is szeret ám vedelni. Róla hallom a legtöbb részeg viccet a suliban.
– Beteg, szóval nem jön. – vont vállat a kék hajú.
– Kik lesznek még? – kérdeztem mert ha az a tökkel ütött Obito, vagyis Tobi ott lesz akkor én tuti nem megyek.
– Hm.. Sasori, Zetsu, Pain, Kakuzu és Hidan. – sorolta Konan.
– Jó. És hányra menjünk? Meg hova? – kérdeztem unottan, ugyanis még mindig nem tudom, hogy tervezhetek-e előre.
– A büntid gondolom négyig tart, Painnel addig meglátogatjuk Kisamét meg veszünk piát. Majd a Sör és Pálinka kocsmánál találkozunk olyan fél nyolc körül. – a Sör és Pálinka kocsma valahol a város végén van aszem..
– Jó. És ki az a Sasori és Zetsu? – kérdeztem csak úgy mellékesen.
– Egyetemisták a Konohai egyetemen.
– Szóval egy halom egyetemista meg mi négyen gimisek?
– Ja. – bólintott Kankurou. – Ezt megbeszéltük. Milyen órátok lesz?
– Biosz Jiraija-senseiel – fintorgott Konan.
– Művészet történelem.. A menyét a padtársam.. – keseredtem el rögtön. Rühellem azt az Uchihát.
– Hát az szivacs. – röhögött Kankurou. – Nekem tesim lesz Irukával. – vigyorgott. Mákos..
– Iruka focizni vitte az osztályát. Gai-sensei helyettesíti. – vigyorgott Konan mire Kankurou lefagyott.
– Mi van? Én erről miért nem tudok?
– Mert sose figyelsz. – mondtam nagy okosan bár én is most hallok róla először. Mivel becsengettek sietve indultunk órára. Művtöri után meg mehetek büntibe.. Kettő 10-kor csengetnek ki és kettő 30-kor kell megjelennem a termünkben ahol utoljára reggel voltam kettesben Kakashival és nem mondhatnám túl kellemesnek az emlékeket..
– Ti mit csináltok délután? – kérdezte Kankurou kíváncsian én pedig Konanre néztem várva a válaszát
– Bulizunk egyet Pain haverjaival. Hidan is jön mivel ott lesz Kakuzu is.
– Azok ketten sülve-főve együtt vannak. – forgattam a szemeimet.
– És te Deidara?
– A sátánnal kártyázok. Hm.. – fintorogtam. Harmadik órában az igazgatónő elkapott, hogy mivel a héten harmadjár kések, délután büntiben leszek Kakashival. Azért Kakashival mert történetes módon csak ő ér rá.. Én meg hülye vagyok..
– Jó-jó, de utána?
– Otthon döglök. És te? – kérdeztem vissza mire Kankurou felsóhajtott.
– Dettó. Max csak öcsi lesz otthon szóval őt fogom piszkálni. – tervezgetett, azonban ezzel volt egy kis bökkenő..
– Mer’ Temari hol lesz? – lepődött meg Konan.
– Shikamaruval találkozik. – legyintett Kankurou.
– Nara-sensei fiával kavar? – lepődtünk meg egyszerre Konannel.
– Ja. Pedig Nara-sensei ki nem állhatja a nővérem.
– De egyébként Gaara ma délután rámenezni megy Narutoékkal. – mondtam mire Kankurou elkerekedett szemekkel nézett rám.
– Mi bajod van? – kérdezte értetlenül, és tekintve hogy nekem semmi bajom, ez a kérdés valószínűleg egy „Mi a tosz van?¨ akart lenni amit szintén nem kedvelek..
– Mondom az öcséd rámenezni megy délután. – mondtam el újból
– És én erről mér’ nem tudok??
– Mert nem figyelsz eleget az öcsédre. – válaszolta Konan diplomatikusan
– Nemáár. Akkor otthon leszek egyedül? Te, Deidara! Menjünk valahova inni. Kakashi után úgy is rád fér. – dobta fel az ötletet Kankurou.
– Felőlem. – vontam vállat hanyagul, mert bár egyetértettem vele, de csak reménykedni tudok benne, hogy a ma délután után nem jégakukon fogok ücsörögni a hétvégén.
– Akkor miért nem jöttök inkább velünk? Kakuzu biztos vedelni akar.
– Hidanhez kell is. – röhögtünk össze Kankurouval.
– Pain meg Zetsu is szeret inni. – forgatta a szemeit Konan, aki bár nem sokat beszélt az albínóval, de még is mindig a védelmére kelt.
– Kisame? – néztem rá kérdőn ugyanis a halképű is szeret ám vedelni. Róla hallom a legtöbb részeg viccet a suliban.
– Beteg, szóval nem jön. – vont vállat a kék hajú.
– Kik lesznek még? – kérdeztem mert ha az a tökkel ütött Obito, vagyis Tobi ott lesz akkor én tuti nem megyek.
– Hm.. Sasori, Zetsu, Pain, Kakuzu és Hidan. – sorolta Konan.
– Jó. És hányra menjünk? Meg hova? – kérdeztem unottan, ugyanis még mindig nem tudom, hogy tervezhetek-e előre.
– A büntid gondolom négyig tart, Painnel addig meglátogatjuk Kisamét meg veszünk piát. Majd a Sör és Pálinka kocsmánál találkozunk olyan fél nyolc körül. – a Sör és Pálinka kocsma valahol a város végén van aszem..
– Jó. És ki az a Sasori és Zetsu? – kérdeztem csak úgy mellékesen.
– Egyetemisták a Konohai egyetemen.
– Szóval egy halom egyetemista meg mi négyen gimisek?
– Ja. – bólintott Kankurou. – Ezt megbeszéltük. Milyen órátok lesz?
– Biosz Jiraija-senseiel – fintorgott Konan.
– Művészet történelem.. A menyét a padtársam.. – keseredtem el rögtön. Rühellem azt az Uchihát.
– Hát az szivacs. – röhögött Kankurou. – Nekem tesim lesz Irukával. – vigyorgott. Mákos..
– Iruka focizni vitte az osztályát. Gai-sensei helyettesíti. – vigyorgott Konan mire Kankurou lefagyott.
– Mi van? Én erről miért nem tudok?
– Mert sose figyelsz. – mondtam nagy okosan bár én is most hallok róla először. Mivel becsengettek sietve indultunk órára. Művtöri után meg mehetek büntibe.. Kettő 10-kor csengetnek ki és kettő 30-kor kell megjelennem a termünkben ahol utoljára reggel voltam kettesben Kakashival és nem mondhatnám túl kellemesnek az emlékeket..
A művészet történelem az egyik kedvenc órám lenne, ha a rohadt görény nem ülne mellettem.
– Hn.. – nézett rám mikor leült mellém. Gondolom ez azt jelentette hogy „szia”.
– Neked is szia. – morogtam kelletlenül ő pedig ráérősen kipakolta a cuccait.
– Hé! Itachi. – lépett oda hozzánk Kana és Hiro. Kana piros arccal nézett barátnőjére aki biztatóan bólintott. Csak a szemeimet forgattam. Már megint szerelmet akarnak neki vallani. Végül Kana lehajtotta fejét és előre nyújtotta Itachinak a borítékot. Itachi szólásra nyitott száját amire viszont már én is felfigyeltem. A „hn” szón vagy min kívül mást még nem igen hallottam tőle. Talán csak szitkozódást amit valószínűleg Hidantől és Kisamétől tanult.
– Cs..Csak olvasd el, kérlek. – hajolt meg a lány majd a helyére sietett. A tanár valamilyen érthetetlen oknál fogva még nem volt a teremben pedig már öt perce becsengettek.. Itachi egyszerűen letette a borítékot az asztal szélére és nem igazán tűnt úgy hogy el akarja olvasni.
– Hé Menyét. – szólítottam meg kedvesen mire egy unott pillantással rám emelte tekintetét. – A kis csaj most azon izgul hogy mikor nyitod ki végre. – utaltam unottan a minket figyelő lányokra. Itachi hátra pillantott mire Kana még jobban elvörösödött és a padra fektette a fejét ahol összeszorított fogakkal próbálta lenyugtatni szívverését.. Vagyis remélem azt csinálja nem pedig egy pukit tart vissza vagy ilyesmi mert ez a görcsös testtartás arra emlékeztet..
– Hn.. – reagálta le unottan majd rám nézett egy kérdő pillantással.
– Mi van? – néztem rá értetlenül én is. – Ha valamit kérdezni akarsz akkor mondjad. – mondtam de inkább hagyta a picsába az egészet és kinyitotta a borítékot. Hát persze. Ha már meg kell szólalnia akkor inkább hagyjuk mi? Lusta dögje. Csak hünnögni tud meg felbaszni az ember agyát. – Mi áll benne? – kérdeztem mert azért csak kíváncsi teremtés vagyok és mivel már hosszú ideje póker arccal olvassa a levelet biztos érdekes lehet. Itachi rám nézett és eltette a levelet. – Értem. Szóval semmi közöm hozzá, mi? – röhögtem unottan. Mielőtt még becsúsztathatta volna a táskájába kikaptam a kezéből és valamilyen furcsa mód egész gyorsan kihajtogattam a papírt. Elolvasni még ennél is könnyebb volt. Itachi dühösen tarkón vágott én meg unott tekintettel néztem rá.
– Most bebizonyítottad, hogy tényleg egy kibaszott analfabéta vagy. – visszaadtam neki a levelet amin csupán annyi szerepelt, hogy „Suli után várlak a tetőn.” Ennyi. Ezt olvasta kb 10 percig.
– Ne haragudjatok a késésért – rohant be a terembe a sensei. – Mennyi van még az órából? – kérdezte kissé szét szórtan.
– Sensei már csak 15 perc maradt. – szólalt fel egy srác az első sorban. Ezen az órán öten szoktunk részt venni ilyenkor. A két lány, a stréber kölök legelöl, és mi Itachival. Kész röhej ez a suli.
– Értem.. Hát akkor olvassátok el a tankönyv 125. és 126. oldalát otthon. Mehettek szünetre.
– Na Ita drága, téged várnak a tetőn. Szedd össze gondolataid és légy oly kedves pöfögj ki egy értelmes mondatot kis drágám. Már ha nem akarod hogy a lány félreértse az érzéseidet irányában. – mondtam költőien szépen ő pedig szikrát szóró szemekkel nézett rám.
– Kinyírjalak? – kérdezte kedvesen én pedig össze csaptam a tenyerem és rá mosolyogtam.
– Nagyon jó! Ez a mondat már nagyon szépen megy, de most tanítok neked egy újat. Mond utánam: sze-ret-lek. Ha ezt mondod Kannának biztos a nyakadba ugrik örömében. Na had haljam hogy mondod. – tettem csípőre a kezem. Itachi felállt és megragadta az ingem.. Mérgesen nézett rám amit meg is tudok érteni. Szavak helyett ököllel beszél
– Kiheréllek.. – morogta.
– Haaj. – sóhajtottam fel gondterhelten. – Hogyha ezt mondod neki sírva fakad te hülye menyét. Csak segíteni akarok neked. Na mond szépen: sze-re.. – kezdtem megint lassan szótagolni de durván a falhoz lökött és ott hagyott. Ennyit a köszönömről. Most jól felbasztam az agyát. Szórakozottan fel nevettem. Hallottam tőle két szót. Az anyukája nagyon büszke lesz rá. Unottan felálltam a földről és kimentem a teremből. A folyosón caflatva megálltam és kinyitottam az ablakot. Kankurou épp fekvő támaszozott Gai-sensei pedig a fülébe ordította a számokat hogy hol tart. A többiek kifáradva ültek a földön és Kankurout figyelték aki izzadva nyomta tovább a fekvőket majd mikor már nem bírta tovább egyszerűen összeesett. Gai-sensei magabiztosan húzta ki magát majd megveregette a haverom vállát. Még mondott neki valamit majd a többiekhez fordult. Kankurou feltápászkodott és amint megpillantott elindult felém.
– Adj vizet. – kérte lihegve én pedig oda adtam neki a büfében vett ásványvizet. Mindet kiitta majd levágódott az ablak alá és a többieket nézte.
– Hamarabb vége lett a művtörinek?
– Aha. Hm.. – válaszoltam. – Mennyi fekvőt csináltál?
– 234-et. Új rekord. – vigyorgott és még mindig lihegett.
– De az óra további részében nem kell tesiznem. – mondta büszkén.
– Kankurou már csak öt perc van az órából. – mondtam ő pedig nagy szemekkel nézett rám.
– Mi van?! Nem igaz én megdöglök. – terült el a földön. – Rohadt Gai-sensei egyszer tuti kicsinálom. – fújtatott mérgesen.
– Hm.. – reagáltam le mosolyogva ő pedig alkarjain megtámaszkodva nézett rám.
– Mi volt művtörin?
– Kikészítettem a menyétet. A tanárnő 30 percet késett úgyhogy elengedett minket.
– Mákos. Akkor neked most jó órád volt.
– Jah. Hm..
– Nyugi már, Kakashi jó fej. Max csak ülnöd kell négyig vagy addig se. Nem kell majd tanulnod. – mondta biztatóan. Én viszont pont ettől tartok.
– Kösz a biztatást. Van nálad valami kártya?
– Öhm.. Személyi, lakcím kártya, taj kártya.. – kezdte el sorolni én meg röhögve az arcomra csaptam a kezem.
– Igazad van Kankurou azzal tök jól lehet kártyázni.
– Jah hogy olyan kártyára gondoltál. Nincs. – mondta.
– Alma? Bicska? Olló? Telefon könyv? – tudakoltam tovább a B tervemhez szükséges dolgokat. Ha nincs kártya jöjjön a gyilkolás. Hahaha. De gonosz vagyok. Agyon verem telefon könyvvel aztán levágom a haját, végül meghámozok egy almát és lelépek. Én olyan kis géniusz vagyok, viszont hogy minek pucolok meg egy almát azt nem tudom.
– Igen Deidara, csak azt hordok magamnál. – mondta fej rázva majd felült.
– Juugo azt mondta vele a múltkor amőbáztak. Mái napig nem találta ki mire gondolt a sensei. – mondta vigyorogva én pedig fáradtan felsóhajtottam. Rám gondolt. Kakashi mesélte mikor a szertárban elkapott tesi után. Juugo azt hitte hogy Kakashi egy cicára vagy egy bombára gondol. Ebből kijött a robbanó cica ötlet is. Ez vagyok én.. Egy robbanó macska. Hát nem aranyos? Nem. Kurvára nem az. Hogy robbanna fel a seggedbe egy mérges macska család te állat!
– Na én megyek öltözni. – állt fel a földről Kankurou mikor megszólalt a csengő.
– Jó amőbázást. – mondta mosolyogva.
– Kösz. Hm.. – mondtam olyan fejjel mint akit megbaszott a halál. Elindultam tovább a folyosón mikor Kana sírós arcával találtam szembe magam. Engem nézett aztán kikerült és elszaladt. Ennek meg mi ba..? Itachi. Még van 20 percem. Futásnak eredtem egyenesen a tető felé. Nem hiszem el hogy ez a görény Uchiha megríkatott egy lányt. Hogy lehet ekkora egy seggfej? A három év alatt amióta ismerem egyszer sem ríkatott meg szándékosan egy lányt sem. De Kana most ezer százalék hogy miatta sírt és ez nem az a „Nem sikerül és most szomorú vagyok” sírás volt. Egyenes mérges volt és valószínűleg azért mert az Uchiha megbántotta valamivel ami miatt most kiszeretett belőle. Gondolom én. Már csak pár lépcső fok volt hátra mikor megpillantottam a lépcső tetején a menyétet aki kérdőn nézett rám.
– Te meg..? – kérdezte én pedig se szó se beszéd pofán gyűrtem. Bár mindent beleadtam az ütésbe mégis csak egy picit lépett hátra egyik lábával de nagyobb baja nem lett a piros folton kívül.
– Hogy lehetsz ekkora egy görény?! – ordítottam rá mérgesen és a sok lépcsőzéstől még mindig lihegtem kicsit. Csak most vettem észre mennyire elfáradtam a futásban. – Kana az előbb sírva szaladt el mellettem! Mi lenne ha finomabban utasítnád vissza?! – kérdeztem ingerülten. Az arca újból semleges lett. Már nem volt ledöbbenve mint az imént.
– Nem hiszem hogy közöd lenne hozzá. – morogta én pedig döbbenten néztem rá. Megszólalt.. Mondott egy mondatot. Tudom hogy tud beszélni mert igencsak színesen tud átkozódni és veszekedni de ebben most nem volt káromkodás. – Vagy.. csak nem..? – nézett rám egy gúnyos mosollyal. – Te szerelmes vagy Kana-ba. – jelentette ki nekem pedig elkerekedett a szemem. Hogy én? Ez mit szívott? Pislogtam párat majd karba fontam a kezem a mellkasom előtt.
– És mégis miből következtettél erre a hülyeségre? Hm? – kérdeztem viszonylag higgadtan.
– Hn.. – került volna ki de megragadtam a karját.
– Nem mintha közöd lenne hozzá, de nem vagyok szerelmes senkibe. És légy oly kedves ne legyél ekkora kőbunkó olyan lányokkal akik szerelmet vallanak neked. – mondtam magam elé meredve. Felém fordult majd mikor elengedtem a karját ott hagyott. Szerintem egész jó volt ez az utolsó mondatom. Elővettem a telefonom és megnézetem a kijelzőt. 14:32.. Hogy a picsába telt el ennyire az idő?! Fejvesztve rohantam lefelé, Itachit is majdnem fellöktem aki csak elmorgott valami „bazdmeg” félét amire válaszul csak kecsesen kinyújtottam felé a középső ujjamat majd rohantam tovább. Hogy basztam el ilyen gyorsan 20 percet? Kicsöngettek, találkoztam Kana-val kb 14:13-kor aztán felrohantam ide ami szerintem nem volt több két percnél. Na akkor most mi van? Lefékezve a terem előtt megnéztem a telefonom kijelzőjét. 14:37. Ohó! Szóval öt perc volt felérni a tetőre. Így mindjárt értem. Kinyitottam a terem ajtaját és egy mérges Kakashival találtam szembe magam.
– E..Elnézést kérek a késésemért. – hajoltam meg mélyen.
– Ülj le! – parancsolt rám én pedig úgy tettem.
– Vedd elő a bioszt. Segítek tanulni. – jelentette ki én pedig kérdőn néztem rá.
– Kakshi-sensei..? – kezdtem de közbe vágott
– Azt mondtam ülj le. – mondta türelmetlenül úgyhogy sietve leültem egy padba és elővettem a biosz könyvemet. Kakashi odafordított egy széket és leült velem szemben.
– Olvasd fel és értelmezd. Minden mondatot. – mondta. Szóval most rendes tanár lesz? Ez esetben fellélegezhetek..
– Hn.. – nézett rám mikor leült mellém. Gondolom ez azt jelentette hogy „szia”.
– Neked is szia. – morogtam kelletlenül ő pedig ráérősen kipakolta a cuccait.
– Hé! Itachi. – lépett oda hozzánk Kana és Hiro. Kana piros arccal nézett barátnőjére aki biztatóan bólintott. Csak a szemeimet forgattam. Már megint szerelmet akarnak neki vallani. Végül Kana lehajtotta fejét és előre nyújtotta Itachinak a borítékot. Itachi szólásra nyitott száját amire viszont már én is felfigyeltem. A „hn” szón vagy min kívül mást még nem igen hallottam tőle. Talán csak szitkozódást amit valószínűleg Hidantől és Kisamétől tanult.
– Cs..Csak olvasd el, kérlek. – hajolt meg a lány majd a helyére sietett. A tanár valamilyen érthetetlen oknál fogva még nem volt a teremben pedig már öt perce becsengettek.. Itachi egyszerűen letette a borítékot az asztal szélére és nem igazán tűnt úgy hogy el akarja olvasni.
– Hé Menyét. – szólítottam meg kedvesen mire egy unott pillantással rám emelte tekintetét. – A kis csaj most azon izgul hogy mikor nyitod ki végre. – utaltam unottan a minket figyelő lányokra. Itachi hátra pillantott mire Kana még jobban elvörösödött és a padra fektette a fejét ahol összeszorított fogakkal próbálta lenyugtatni szívverését.. Vagyis remélem azt csinálja nem pedig egy pukit tart vissza vagy ilyesmi mert ez a görcsös testtartás arra emlékeztet..
– Hn.. – reagálta le unottan majd rám nézett egy kérdő pillantással.
– Mi van? – néztem rá értetlenül én is. – Ha valamit kérdezni akarsz akkor mondjad. – mondtam de inkább hagyta a picsába az egészet és kinyitotta a borítékot. Hát persze. Ha már meg kell szólalnia akkor inkább hagyjuk mi? Lusta dögje. Csak hünnögni tud meg felbaszni az ember agyát. – Mi áll benne? – kérdeztem mert azért csak kíváncsi teremtés vagyok és mivel már hosszú ideje póker arccal olvassa a levelet biztos érdekes lehet. Itachi rám nézett és eltette a levelet. – Értem. Szóval semmi közöm hozzá, mi? – röhögtem unottan. Mielőtt még becsúsztathatta volna a táskájába kikaptam a kezéből és valamilyen furcsa mód egész gyorsan kihajtogattam a papírt. Elolvasni még ennél is könnyebb volt. Itachi dühösen tarkón vágott én meg unott tekintettel néztem rá.
– Most bebizonyítottad, hogy tényleg egy kibaszott analfabéta vagy. – visszaadtam neki a levelet amin csupán annyi szerepelt, hogy „Suli után várlak a tetőn.” Ennyi. Ezt olvasta kb 10 percig.
– Ne haragudjatok a késésért – rohant be a terembe a sensei. – Mennyi van még az órából? – kérdezte kissé szét szórtan.
– Sensei már csak 15 perc maradt. – szólalt fel egy srác az első sorban. Ezen az órán öten szoktunk részt venni ilyenkor. A két lány, a stréber kölök legelöl, és mi Itachival. Kész röhej ez a suli.
– Értem.. Hát akkor olvassátok el a tankönyv 125. és 126. oldalát otthon. Mehettek szünetre.
– Na Ita drága, téged várnak a tetőn. Szedd össze gondolataid és légy oly kedves pöfögj ki egy értelmes mondatot kis drágám. Már ha nem akarod hogy a lány félreértse az érzéseidet irányában. – mondtam költőien szépen ő pedig szikrát szóró szemekkel nézett rám.
– Kinyírjalak? – kérdezte kedvesen én pedig össze csaptam a tenyerem és rá mosolyogtam.
– Nagyon jó! Ez a mondat már nagyon szépen megy, de most tanítok neked egy újat. Mond utánam: sze-ret-lek. Ha ezt mondod Kannának biztos a nyakadba ugrik örömében. Na had haljam hogy mondod. – tettem csípőre a kezem. Itachi felállt és megragadta az ingem.. Mérgesen nézett rám amit meg is tudok érteni. Szavak helyett ököllel beszél
– Kiheréllek.. – morogta.
– Haaj. – sóhajtottam fel gondterhelten. – Hogyha ezt mondod neki sírva fakad te hülye menyét. Csak segíteni akarok neked. Na mond szépen: sze-re.. – kezdtem megint lassan szótagolni de durván a falhoz lökött és ott hagyott. Ennyit a köszönömről. Most jól felbasztam az agyát. Szórakozottan fel nevettem. Hallottam tőle két szót. Az anyukája nagyon büszke lesz rá. Unottan felálltam a földről és kimentem a teremből. A folyosón caflatva megálltam és kinyitottam az ablakot. Kankurou épp fekvő támaszozott Gai-sensei pedig a fülébe ordította a számokat hogy hol tart. A többiek kifáradva ültek a földön és Kankurout figyelték aki izzadva nyomta tovább a fekvőket majd mikor már nem bírta tovább egyszerűen összeesett. Gai-sensei magabiztosan húzta ki magát majd megveregette a haverom vállát. Még mondott neki valamit majd a többiekhez fordult. Kankurou feltápászkodott és amint megpillantott elindult felém.
– Adj vizet. – kérte lihegve én pedig oda adtam neki a büfében vett ásványvizet. Mindet kiitta majd levágódott az ablak alá és a többieket nézte.
– Hamarabb vége lett a művtörinek?
– Aha. Hm.. – válaszoltam. – Mennyi fekvőt csináltál?
– 234-et. Új rekord. – vigyorgott és még mindig lihegett.
– De az óra további részében nem kell tesiznem. – mondta büszkén.
– Kankurou már csak öt perc van az órából. – mondtam ő pedig nagy szemekkel nézett rám.
– Mi van?! Nem igaz én megdöglök. – terült el a földön. – Rohadt Gai-sensei egyszer tuti kicsinálom. – fújtatott mérgesen.
– Hm.. – reagáltam le mosolyogva ő pedig alkarjain megtámaszkodva nézett rám.
– Mi volt művtörin?
– Kikészítettem a menyétet. A tanárnő 30 percet késett úgyhogy elengedett minket.
– Mákos. Akkor neked most jó órád volt.
– Jah. Hm..
– Nyugi már, Kakashi jó fej. Max csak ülnöd kell négyig vagy addig se. Nem kell majd tanulnod. – mondta biztatóan. Én viszont pont ettől tartok.
– Kösz a biztatást. Van nálad valami kártya?
– Öhm.. Személyi, lakcím kártya, taj kártya.. – kezdte el sorolni én meg röhögve az arcomra csaptam a kezem.
– Igazad van Kankurou azzal tök jól lehet kártyázni.
– Jah hogy olyan kártyára gondoltál. Nincs. – mondta.
– Alma? Bicska? Olló? Telefon könyv? – tudakoltam tovább a B tervemhez szükséges dolgokat. Ha nincs kártya jöjjön a gyilkolás. Hahaha. De gonosz vagyok. Agyon verem telefon könyvvel aztán levágom a haját, végül meghámozok egy almát és lelépek. Én olyan kis géniusz vagyok, viszont hogy minek pucolok meg egy almát azt nem tudom.
– Igen Deidara, csak azt hordok magamnál. – mondta fej rázva majd felült.
– Juugo azt mondta vele a múltkor amőbáztak. Mái napig nem találta ki mire gondolt a sensei. – mondta vigyorogva én pedig fáradtan felsóhajtottam. Rám gondolt. Kakashi mesélte mikor a szertárban elkapott tesi után. Juugo azt hitte hogy Kakashi egy cicára vagy egy bombára gondol. Ebből kijött a robbanó cica ötlet is. Ez vagyok én.. Egy robbanó macska. Hát nem aranyos? Nem. Kurvára nem az. Hogy robbanna fel a seggedbe egy mérges macska család te állat!
– Na én megyek öltözni. – állt fel a földről Kankurou mikor megszólalt a csengő.
– Jó amőbázást. – mondta mosolyogva.
– Kösz. Hm.. – mondtam olyan fejjel mint akit megbaszott a halál. Elindultam tovább a folyosón mikor Kana sírós arcával találtam szembe magam. Engem nézett aztán kikerült és elszaladt. Ennek meg mi ba..? Itachi. Még van 20 percem. Futásnak eredtem egyenesen a tető felé. Nem hiszem el hogy ez a görény Uchiha megríkatott egy lányt. Hogy lehet ekkora egy seggfej? A három év alatt amióta ismerem egyszer sem ríkatott meg szándékosan egy lányt sem. De Kana most ezer százalék hogy miatta sírt és ez nem az a „Nem sikerül és most szomorú vagyok” sírás volt. Egyenes mérges volt és valószínűleg azért mert az Uchiha megbántotta valamivel ami miatt most kiszeretett belőle. Gondolom én. Már csak pár lépcső fok volt hátra mikor megpillantottam a lépcső tetején a menyétet aki kérdőn nézett rám.
– Te meg..? – kérdezte én pedig se szó se beszéd pofán gyűrtem. Bár mindent beleadtam az ütésbe mégis csak egy picit lépett hátra egyik lábával de nagyobb baja nem lett a piros folton kívül.
– Hogy lehetsz ekkora egy görény?! – ordítottam rá mérgesen és a sok lépcsőzéstől még mindig lihegtem kicsit. Csak most vettem észre mennyire elfáradtam a futásban. – Kana az előbb sírva szaladt el mellettem! Mi lenne ha finomabban utasítnád vissza?! – kérdeztem ingerülten. Az arca újból semleges lett. Már nem volt ledöbbenve mint az imént.
– Nem hiszem hogy közöd lenne hozzá. – morogta én pedig döbbenten néztem rá. Megszólalt.. Mondott egy mondatot. Tudom hogy tud beszélni mert igencsak színesen tud átkozódni és veszekedni de ebben most nem volt káromkodás. – Vagy.. csak nem..? – nézett rám egy gúnyos mosollyal. – Te szerelmes vagy Kana-ba. – jelentette ki nekem pedig elkerekedett a szemem. Hogy én? Ez mit szívott? Pislogtam párat majd karba fontam a kezem a mellkasom előtt.
– És mégis miből következtettél erre a hülyeségre? Hm? – kérdeztem viszonylag higgadtan.
– Hn.. – került volna ki de megragadtam a karját.
– Nem mintha közöd lenne hozzá, de nem vagyok szerelmes senkibe. És légy oly kedves ne legyél ekkora kőbunkó olyan lányokkal akik szerelmet vallanak neked. – mondtam magam elé meredve. Felém fordult majd mikor elengedtem a karját ott hagyott. Szerintem egész jó volt ez az utolsó mondatom. Elővettem a telefonom és megnézetem a kijelzőt. 14:32.. Hogy a picsába telt el ennyire az idő?! Fejvesztve rohantam lefelé, Itachit is majdnem fellöktem aki csak elmorgott valami „bazdmeg” félét amire válaszul csak kecsesen kinyújtottam felé a középső ujjamat majd rohantam tovább. Hogy basztam el ilyen gyorsan 20 percet? Kicsöngettek, találkoztam Kana-val kb 14:13-kor aztán felrohantam ide ami szerintem nem volt több két percnél. Na akkor most mi van? Lefékezve a terem előtt megnéztem a telefonom kijelzőjét. 14:37. Ohó! Szóval öt perc volt felérni a tetőre. Így mindjárt értem. Kinyitottam a terem ajtaját és egy mérges Kakashival találtam szembe magam.
– E..Elnézést kérek a késésemért. – hajoltam meg mélyen.
– Ülj le! – parancsolt rám én pedig úgy tettem.
– Vedd elő a bioszt. Segítek tanulni. – jelentette ki én pedig kérdőn néztem rá.
– Kakshi-sensei..? – kezdtem de közbe vágott
– Azt mondtam ülj le. – mondta türelmetlenül úgyhogy sietve leültem egy padba és elővettem a biosz könyvemet. Kakashi odafordított egy széket és leült velem szemben.
– Olvasd fel és értelmezd. Minden mondatot. – mondta. Szóval most rendes tanár lesz? Ez esetben fellélegezhetek..
Segítséggel tényleg sokkal könnyebb a tanulás. A három oldalból már másfelet tudok. Hétfőn biztos menni fog a felelés és akkor javíthatok évvégéig a jegyeimen. Kakashi már egy ideje járkál össze-vissza a teremben ami először zavart ugyanis sosem tudhatom mikor támad, de úgy tűnik most tényleg jó tanárt játszik és segít a tanulásban.
– Sorold fel az izmokat. Csak a legkönnyebbeket. – mondta
– Csuklyás izom, delta izom, far izom.. – kezdtem de mikor Kakashi-sensei felém magasodott lefagytam. Kezeivel az asztalomon támaszkodott miközben mögöttem állt.
– Folytasd.. – búgta mély hangján, lehelete nyakamnak csapódott. Már a maszkját is lehúzta az arcáról?..
– Feszítő izom.. – kezdtem de mikor keze combomra simult összerezzentem és felálltam a székből. Menekülőre akartam volna fogni, de lenyomott az asztalra és elrúgta a széket így könnyűszerrel mögém tudott lépni. Egyik karomat a hátamhoz feszítette így mikor ficánkolni akartam belé hasított a fájdalom. Ijedten jajdultam fel ő pedig fenekemhez nyomta merevedését és a fülemhez hajolt.
– Legyél jó fiú és ne ellenkezz Deidara. – búgta majd a hajamba fúrta arcát és mélyen belélegezte a samponom illatát. Undorító. Fel fordul tőle a gyomrom. – Miattad egész nap ki voltam éhezve tudod? – kérdezte és előre lendítette csípőjét.
– Ah.. – nyögtem fel mire szégyenkezve lehajtottam fejem. Miért mindig én?
– Általában Irukával vezetem le az ilyen dolgokat de sajnos ma nem volt iskolában. – Ó Iruka az isten verjen meg! – De van egy olyan érzésem hogy fél évnyi győzködés után kezded végre beadni a derekad.
– Meg a francokat. – nyöszörögtem és újra ficánkolni akartam, de csak magam alatt vágtam a fát ugyanis véletlenül tolatás közben Kakashi merevedésének ütköztem minek következtében is Kakashi felnyögött.
– Pedig úgy tűnik hogy mégis. – mondta vágytól mély hangján majd lassan lehúzta a nadrágomat a fenekemről. Ijedten kezdtem el rángatózni. Biztos hogy nem fogja betenni nekem a libidóját az hétszentség. – Nyugalom Deidara, nem fog fájni csak lazulj el. – mondta de nem hallgattam rá. Teljesen az asztalhoz feszített így alig bírtam mocorogni ami még jobban menekülésre késztetett. Cuppanós hangot hallottam majd egy nedves ujjat a segglyukamnál. Nem! Ugye nem? Fájdalmasan felnyögtem mikor Kakashi feldugta bennem félig az egyik ujját. A rohadt életbe már.. Ezt nem.. Nem akarom..
– Vegye ki.. – nyöszörögtem a könnyeimmel küszködve. Az a lyuk nem arra való amire most használja. Ott általában kijönnek dolgok de semmiként sem megy be semmi és senki.
– Ne szorítsd annyira Deidara.. – súgja mély hangján majd még bentebb tolja amitől már bőghetném támad a fájdalomtól. – Lazulj el. – suttogja fülembe és lecsókolja arcomról első könnycseppemet.
– Hagyja abba.. Ké.hrem.. – lihegek és a fenekemben lévő ujja miatt mozdulni se merek. Kihasználva a pillanatot elenged és szabad kezével a farkamhoz vándorol hogy azzal is el szórakozhasson egy kicsit. – Ah!.. – nyögök fel mikor fentebb dugja ujját. Elkerekedett szemekkel bámulok előre ő pedig mosolyogva néz rám. – Mih.. Mi ez? – kérdeztem értetlenül ugyanis hirtelen több lett a vér odalent és lassan keményedni kezdett a péniszem.
– Elértem a prosztatádat belülről. – mondta vigyorogva. A prosztatámat belülről? Hogy a francba? Újra megmozdította bennem az ujját ugyanazt a fájdalmast érzést okozva mint az előbb majd hirtelen újból tövig nyomta.
– Ah! – nyögtem fel mikor ismételten elérte a prosztatámat. Vagy mimet.. A prosztatám miért van bent? Jobban kellett volna figyelnem mikor a férfi nemi szervről tanultunk..
– Olyan szűk vagy. – lihegte a nyakamba. Francba.. Kezdi elveszíteni a fejét. Eddig sose bántotta a végbelemet.
– Hagyja abba.. Kérem.. – nyöszörögtem mire megfordított és a lábim közé férkőzte magát. Kezeimet egy kezével fogta össze míg másik kezével kigombolta az ingemet.
– Sorold fel az izmokat. Csak a legkönnyebbeket. – mondta
– Csuklyás izom, delta izom, far izom.. – kezdtem de mikor Kakashi-sensei felém magasodott lefagytam. Kezeivel az asztalomon támaszkodott miközben mögöttem állt.
– Folytasd.. – búgta mély hangján, lehelete nyakamnak csapódott. Már a maszkját is lehúzta az arcáról?..
– Feszítő izom.. – kezdtem de mikor keze combomra simult összerezzentem és felálltam a székből. Menekülőre akartam volna fogni, de lenyomott az asztalra és elrúgta a széket így könnyűszerrel mögém tudott lépni. Egyik karomat a hátamhoz feszítette így mikor ficánkolni akartam belé hasított a fájdalom. Ijedten jajdultam fel ő pedig fenekemhez nyomta merevedését és a fülemhez hajolt.
– Legyél jó fiú és ne ellenkezz Deidara. – búgta majd a hajamba fúrta arcát és mélyen belélegezte a samponom illatát. Undorító. Fel fordul tőle a gyomrom. – Miattad egész nap ki voltam éhezve tudod? – kérdezte és előre lendítette csípőjét.
– Ah.. – nyögtem fel mire szégyenkezve lehajtottam fejem. Miért mindig én?
– Általában Irukával vezetem le az ilyen dolgokat de sajnos ma nem volt iskolában. – Ó Iruka az isten verjen meg! – De van egy olyan érzésem hogy fél évnyi győzködés után kezded végre beadni a derekad.
– Meg a francokat. – nyöszörögtem és újra ficánkolni akartam, de csak magam alatt vágtam a fát ugyanis véletlenül tolatás közben Kakashi merevedésének ütköztem minek következtében is Kakashi felnyögött.
– Pedig úgy tűnik hogy mégis. – mondta vágytól mély hangján majd lassan lehúzta a nadrágomat a fenekemről. Ijedten kezdtem el rángatózni. Biztos hogy nem fogja betenni nekem a libidóját az hétszentség. – Nyugalom Deidara, nem fog fájni csak lazulj el. – mondta de nem hallgattam rá. Teljesen az asztalhoz feszített így alig bírtam mocorogni ami még jobban menekülésre késztetett. Cuppanós hangot hallottam majd egy nedves ujjat a segglyukamnál. Nem! Ugye nem? Fájdalmasan felnyögtem mikor Kakashi feldugta bennem félig az egyik ujját. A rohadt életbe már.. Ezt nem.. Nem akarom..
– Vegye ki.. – nyöszörögtem a könnyeimmel küszködve. Az a lyuk nem arra való amire most használja. Ott általában kijönnek dolgok de semmiként sem megy be semmi és senki.
– Ne szorítsd annyira Deidara.. – súgja mély hangján majd még bentebb tolja amitől már bőghetném támad a fájdalomtól. – Lazulj el. – suttogja fülembe és lecsókolja arcomról első könnycseppemet.
– Hagyja abba.. Ké.hrem.. – lihegek és a fenekemben lévő ujja miatt mozdulni se merek. Kihasználva a pillanatot elenged és szabad kezével a farkamhoz vándorol hogy azzal is el szórakozhasson egy kicsit. – Ah!.. – nyögök fel mikor fentebb dugja ujját. Elkerekedett szemekkel bámulok előre ő pedig mosolyogva néz rám. – Mih.. Mi ez? – kérdeztem értetlenül ugyanis hirtelen több lett a vér odalent és lassan keményedni kezdett a péniszem.
– Elértem a prosztatádat belülről. – mondta vigyorogva. A prosztatámat belülről? Hogy a francba? Újra megmozdította bennem az ujját ugyanazt a fájdalmast érzést okozva mint az előbb majd hirtelen újból tövig nyomta.
– Ah! – nyögtem fel mikor ismételten elérte a prosztatámat. Vagy mimet.. A prosztatám miért van bent? Jobban kellett volna figyelnem mikor a férfi nemi szervről tanultunk..
– Olyan szűk vagy. – lihegte a nyakamba. Francba.. Kezdi elveszíteni a fejét. Eddig sose bántotta a végbelemet.
– Hagyja abba.. Kérem.. – nyöszörögtem mire megfordított és a lábim közé férkőzte magát. Kezeimet egy kezével fogta össze míg másik kezével kigombolta az ingemet.
Egyszerűen megőrülök a látványtól. Deidara kipirosodott arccal széttett lábakkal fekszik a padon és semmi ellenkezésre utaló jelet nem mutat. Kivéve persze mikor megszólal. De a teste nagyon is élvezi amit vele csinálok.
– A..Ah! – nyögött fel mikor ajkaim közé vettem kemény mellbimbóját. Hímtagom megrándul nadrágomban a szőke nyögései hallatán, majd másik kezemet levezetve bejáratához újra munkálkodni kezdek. Ijedten megrándul s ki pattannak a szemei. Rángatózni kezd, teste megfeszül s fájdalmas nyögések hagyják el ajkát. Ajkaira hajolok s szenvedélyesen csókolom meg. Szájában mentol s valami büfés szendvics íze keveredik saját ízével s most már enyémmel is. Szemem sarkából a fali órára pillantok. 15:30. Már csak fél órám maradt. Ha nem lenne ennyire szűk.. Esélytelen hogy ma végre a magamévá tehessem így eltávolítom belőle középső ujjam. Lihegve lazul el kissé, alakja még mindig remeg én pedig letolva nadrágom és boxerem hozzá dörgölöm hím vesszőmet. Deidara szemei elkerekednek és ijedten néz le össze simuló ölünkre én pedig felhúzva őt magamhoz felültetem a padra s lökök egyet csípőmön. Hangosan felnyög s a vállamra ejti fejét. Elsimítva a haját a nyakáról lecsapok puha bőrére s finoman szívogatni kezdem azt. Egy pillanatra lefagytam mikor hosszú ujjai merevedéseinkre simult. Kíváncsian vártam mire készül s mikor fel le kezdte rajta mozgatni a kezét hangosan felnyögtem ahogy ő is. Bár nem pont ezt akartam de ez is több mint a semmi. A gondolatra hogy legközelebb abban a selymes kis lyukban leszek.. Istenem..
– Deidara.. – sóhajtottam nevét és újra megharapva nyakát erősen megszívtam finom bőrét.
– Ühm! – nyögött fel hátra feszítve a fejét. Lecsaptam ajkaira s táncra hívtam nyelvét amit hihetetlen módon de meg is kaptam. Egész jól csókol ahhoz képest hogy rajtam kívül semmi tapasztalata sincs. Vagyis remélem.. Kezemmel én is ráfogtam merevedéseinkre s gyorsítottam kicsit a tempón. Deidara lihegve nyögdécselt én pedig próbáltam minél többet elraktározni memóriámban a látványból.
– Se-sensei.. Ah! – nyög fel Deidara velem együtt. Farkam intenzíven lüktet az orgazmustól na meg Deidara lüktető tagja is rátesz egy lapáttal ahogy még mindig nekem simul. 14:50. Pont arra elég hogy összekaparjuk magunkat. Még egy utolsó érzéki csókot váltok a kipirult szőkével majd elpakolom magam és a közeli vécébe veszem az irányt Deidarát is magammal vonszolva.
– A..Ah! – nyögött fel mikor ajkaim közé vettem kemény mellbimbóját. Hímtagom megrándul nadrágomban a szőke nyögései hallatán, majd másik kezemet levezetve bejáratához újra munkálkodni kezdek. Ijedten megrándul s ki pattannak a szemei. Rángatózni kezd, teste megfeszül s fájdalmas nyögések hagyják el ajkát. Ajkaira hajolok s szenvedélyesen csókolom meg. Szájában mentol s valami büfés szendvics íze keveredik saját ízével s most már enyémmel is. Szemem sarkából a fali órára pillantok. 15:30. Már csak fél órám maradt. Ha nem lenne ennyire szűk.. Esélytelen hogy ma végre a magamévá tehessem így eltávolítom belőle középső ujjam. Lihegve lazul el kissé, alakja még mindig remeg én pedig letolva nadrágom és boxerem hozzá dörgölöm hím vesszőmet. Deidara szemei elkerekednek és ijedten néz le össze simuló ölünkre én pedig felhúzva őt magamhoz felültetem a padra s lökök egyet csípőmön. Hangosan felnyög s a vállamra ejti fejét. Elsimítva a haját a nyakáról lecsapok puha bőrére s finoman szívogatni kezdem azt. Egy pillanatra lefagytam mikor hosszú ujjai merevedéseinkre simult. Kíváncsian vártam mire készül s mikor fel le kezdte rajta mozgatni a kezét hangosan felnyögtem ahogy ő is. Bár nem pont ezt akartam de ez is több mint a semmi. A gondolatra hogy legközelebb abban a selymes kis lyukban leszek.. Istenem..
– Deidara.. – sóhajtottam nevét és újra megharapva nyakát erősen megszívtam finom bőrét.
– Ühm! – nyögött fel hátra feszítve a fejét. Lecsaptam ajkaira s táncra hívtam nyelvét amit hihetetlen módon de meg is kaptam. Egész jól csókol ahhoz képest hogy rajtam kívül semmi tapasztalata sincs. Vagyis remélem.. Kezemmel én is ráfogtam merevedéseinkre s gyorsítottam kicsit a tempón. Deidara lihegve nyögdécselt én pedig próbáltam minél többet elraktározni memóriámban a látványból.
– Se-sensei.. Ah! – nyög fel Deidara velem együtt. Farkam intenzíven lüktet az orgazmustól na meg Deidara lüktető tagja is rátesz egy lapáttal ahogy még mindig nekem simul. 14:50. Pont arra elég hogy összekaparjuk magunkat. Még egy utolsó érzéki csókot váltok a kipirult szőkével majd elpakolom magam és a közeli vécébe veszem az irányt Deidarát is magammal vonszolva.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése