Bejegyzések

Balljós érzelmek 5. rész

  A közös próbák a betegségem miatt elmaradtak, viszont a srácok meglátogattak. Kai hozott egy csomó kaját meg gyógyszert amiért nagyon hálás voltam, viszont Reita szinte rögtön megjegyezte, hogy a kedvenc dobosunk memóriája meglepően érdekes ebből a szempontból. (Őszintén szólva fogalmam sincs mire célzott pontosan.) Kai igyekezett nem megsértődni de látszott rajta, hogy nem őszinte a mosolya, pedig ezt Reita nem rosszindulatúan mondta.. Legalábbis a hangsúlya alapján nem úgy tűnt. Aoi is igyekezett valami hasznosat hozni és mivel a főzőtudománya a rizsig terjed, így nem csodálkoztam rajta, hogy egy szatyornyi onigirit kaptam. Reita felajánlotta, hogy leviszi Koront minden reggel és este sétálni amit szívesen elfogadtam volna, de már volt rá segítségem.. Kyo természetesnek vette hogy minden este és reggel eljött, így hálásan megköszöntem Reita ajánlatát, de határozottan elutasítottam. Látszott rajtuk, hogy nem tudják ezt hová tenni, hisz eddig is ha el kellett utaznom vagy beteges...

Balljós érzelmek 4. rész

  Az előttem lévő halmokat néztem, de már képtelen voltam a gondolkodásra. Amint belekezdtem mindig elvesztettem a fonalat. Mély levegőt véve papírt ragadtam és tollat majd elkezdtem egy rögtönzött listát írni a teendőkről, de akárhogy próbáltam koncentrálni, a szemem elnehezült és minden újabb gondolattal és tollvonással egyre fáradtabbnak éreztem magam. Újabb mély levegőt véve megmozgattam a vállaimat és egy pillanatra lehunytam a szemem, majd folytattam a gondolataim rendezését. A telefonom naptárát is segítségül hívtam, hogy felvezethessem a lista melletti pontokra, hogy mire egyeztettünk időpontot és azok mikor is lesznek esedékesek. Az új albumot januárra harangoztuk be, szóval kicsivel több mint fél évünk maradt, hogy mindent elkészítsünk. Aoi lassabban haladt a komponálással mint általában. Két dalunk van és szövegeim nem jók hozzá, de együtt úgyis neki ülünk még csak.. Most valahogy az sem működött rendesen. Uruha is dolgozik az alapon és elkérte a dalszöveget is de most m...