Secret Soldier

 Kösz az együttérzést Lőtér.. Ez egy kibaszott lőtér.. –   Voltál már ilyen helyen? – kérdezte Kuroo mire dühösen fordítottam felé a fejem. – Szerinted? – kérdeztem de hamar rájöttem, hogy igazságtalan voltam vele. Honnan tudhatná, hogy hány lőtéren szerzett sérülést láttam már? Bár ehhez az is hozzá tartozik, hogy pár éve nyílt egy ilyen hely nem messze attól a korháztól ahol a gyakorlatom töltöttem. Azóta biztos sokkal kevesebb az ilyen baleset, a szigorúbb szabályoknak köszönhetően. Mondjuk már az elejétől fogva nem a saját fejük után kellett volna menni, hanem felkeresni egy jól működő helyet és tőlük kérni pár tanácsot meg ilyenek. Fáradtan sóhajtva néztem inkább másfelé a fekete hajú férfi szemei helyett. – Nem. Még nem voltam ilyen helyen. – mondtam ki az egyértelműt. – Mázli! – ebben még is mi a mázli? – Várj meg itt, mindjárt jövök. – Hova a fenébe mész? – Kuroo már el is sietett, szóval ha hallotta is amit mondok (ami elég valószínű) akkor egyértelműen figyelmen kívü...

Hiba volt elengednem ugye?   Az izmaim megfeszültek miközben próbáltam kikecmeregni Kuroo alól. Egész testsúlyával rám nehezedett és erősen nyomott lefelé, ami már fizikai fájdalmat okozott, de nem adtam fel és továbbra is erőteljesen igyekeztem felé kerekedni. Olykor tényleg sikerült, de ez nem tartott valami sokáig és ami az egészben idegesít.. – Ühmm, egész jó vagy. – dorombolta Kuroo a fülemnél és újra a fenekemhez nyomta az egyre csak merevebb péniszét. Na igen.. Ez tényleg idegesítő. – Egész jó? Olyan kemény vagy, hogy az már fáj. – sziszegtem dühösen mire Kuroo halkan kuncogott és megharapta a vállam. – Nem inkább a saját merevedésed az ami fáj? – kihasználva azt a leheletnyi gyengeségét, kirántottam a kezem a szorításából és hátra lendítve kerültem fölé. Bár nem épp úgy ahogy terveztem. Kuroo ugyanis a másik karjával szorosan átkarolta a törzsem, így mikor a lendülettől megfordultunk, egy pillanatra egy nyamvadt teknősnek éreztem magam, aminek Kuroo a levakarhatatlan háta...

  Az izomcsomóm imád téged.. Minden rendeződni látszik? Az arcom jobb oldala erősen zsibbadt és a jobb vállam is erősen hasogatott. Elnyomva egy fáradt sóhajt, megembereltem magam és tovább írtam a kérelmet, hogy végre önálló lehessek. Ezt a procedúrát már egyszer végig csináltam, de most kezdhetek mindent elölről. Pedig nem is csináltam semmit..  – A terapeutád még mindig nem akar segíteni? – kérdezte Sasori mire csak leintettem. A válasz ugyanaz mint a múlthéten vagy két hónappal ezelőtt. A pasas nem egy jótét lélek aki azért választotta ezt a szakmát, hogy segítse az olyanokat mint mi. Azért lett terapeuta mert kibaszott kíváncsi. Rohadtul leszarja mit tesz velünk, vagy hogy jobban leszünk-e vagy sem. Amíg kielégíti a kíváncsiságát addig teljesen elégedett. Viszont minket csak azért vállalt el, mert ismeri az apánkat és plusz pénzt kap azért, hogy foglalkozik velünk. Hülye lenne keresztbe tenni egy magas rangú rendőrnek, és lemondani a bónuszról csak azért, hogy mi felelhes...