Secret Soldier

Te nem oda tartozol.. Hangosan zihálva ültem fel, csorgott rólam a verejték a szívem pedig eszeveszettül vert a mellkasomban. A tüdőm porzott és akárhogy kapkodtam levegő után, nem volt elég, nem volt levegő, nem volt semmi.. Szörnyű rémálmaim voltak és bármerre fordultam a kis helyiségben, csak rosszabb volt.. Egyedül voltam, a levegő áporodott és dohos volt a falak pedig mintha egyre közelebb és közelebb kerültek volna egymáshoz, mintha a tér egyre szűkebb lenne.. A számra tapasztottam kezeimet és csendben próbáltam meg elfojtani mindent ami hirtelen rám tört.. Bezártság, félelem, testi és lelki fájdalom, hányinger, fulladás, elfojtott kiáltások, sikolyok.. A fejem zsongott, de mikor leengedtem a kezem már valamicske levegőhöz azért sikerült hozzájutnom, noha ez nem sokat változtatott azon a rosszulléten ami mintha beette volna magát a zsigereimbe és ott lüktetne minden nyomorul pillanatban. Fel akartam állni, de vissza estem az ágyra annyira remegtek a lábaim. Magára az álomr...

A tűzzel játszik, megszegi a szabályokat.. Bár Itachi azt mondta, hogy a naplók lényegtelenek, hajnalban még is felhívta Kisamét és egy férfi sírjáról kérdezte.. A nevét nem hallottam tisztán, de abban biztos vagyok, hogy Itachi a koporsójába tette azokat a naplókat.. Elég gyengén hallottam a telefon túloldaláról Kisame hangját, de azt ki tudtam venni belőle, hogy aggódik.. Fáradtan sóhajtottam fel mire Hinata leállt a gépeléssel és felém pillantott. – Biztos nem akarsz beszélni róla, Deidara-kun? – kérdezte kedvesen, de csak megingattam a fejem. Valamilyen szinten rá is dühös vagyok.. Bár valószínűleg neki sem hiányzott a bébi csőszködés.. Itachi egyre inkább gyerekként kezel. – Konan-san fog érted jönni, ugye? – próbált csevegni de ez a kérdés csak még jobban kiborított.. Dühösen fújtattam egyet és továbbra is az árukat néztem a polcokon. Üvegcsék, tele ritka fűszerekkel. Ásványok, vallási totemek, tömjén, illó olajok, különböző kártya paklik és még sakktáblák is sorakoztak eg...

28 naponta jelentkező dolog.. Kaja, hangulatingadozás és a kedves Duó. A menzán ücsörögve haraptam bele a pirítósomba miközben megpróbáltam lelkiekben felébredni.. Nem igazán sikerült.. Mellettem Kankurou piros pólóban tette ugyanezt. Konan kékben üldögélt a narancssárga pólós Yahiko (Pain) ölében. Nem szoktak ilyet csinálni, most azonban mindenki egymás hegyén-hátán talált csak helyet. Kankurou és én még szerencsések voltunk, hogy volt saját székünk amin ülhettünk a reggeli alatt. Kisame a földön csövelt az asztal mellett, Itachi adta le neki a kaját, hogy ne kelljen folyton felállnia egy újabb meg egy újabb pirítósért.. Pedig egyszerre vagy ötöt tartott mindig a kezében és kettesével falta őket. Itachi egy támla nélküli széken ült, az ölében a kancsójával.. Kana a megszokottal ellentétben nem repdesett az örömtől, inkább csak unottan evett és néha újra töltötte Kisame poharát amit aztán láncmozgásban leadtak a halpofának. Hidan az asztal végén ült törökülésben.. Nem széken, h...