Secret Soldier

  n Deidara n Fájdalmas képpel feküdtem a padomon az utolsó órán a Menyét mellet és a táblát bámultam. Alapjában véve jó vagyok irodalomból (olyanokat költök, hogy mindenki csak gratulálni tud) de mivel most se energiám, se kedvem nincs hozzá, azt se értem amit látva másolok a füzetembe. – Hn.. (Nem értem..) – ˝szólalt˝ meg Itachi halkan és tekintve hogy a családján és rajtam kívül senki nem érti a nyelvét, egyértelműen nekem szólt. – Hm.. (Én sem..) – ˝feleltem˝ amin látszólag kicsit meglepődött, mert finoman felvonta a szemöldökét és felém pillantott. Haljak meg ha én valaha válaszolok neki egy minimális mimikai kérdésre. Azért a két betűs mondatkölteményeihez most már igencsak ragaszkodok. – Hn? (Tényleg nem érted?) – na erről van szó. – Hm. (Tényleg.) – ezt kéne tanítani az órán. Hogyan kommunikálj valakivel aki Menyét. Legalább lenne egy tanóra amit leadhatok, végül is ijesztően profi vagyok benne. Azt hiszem végül is mi tök jól kijövünk egymással. – Hn. (Ez sem értem.)...

  n Deidara n Miután szombaton haza értem Naruto mindentudón leült mellém az ágyamra és egy pillanatra a szívbajt hozta rám azokkal a sejtelmes mondatokkal, hogy „a részeg emberek nagyon őszinték tudnak lenni” és, hogy „Az alkohol feloldja azokat a gátlásokat amik józanon elnyomják az igazságunkat”. Egy ideig tettem a hülyét ő pedig tovább mesélt arról, hogy mennyi mindent elfojtunk, amit bepiálva muszáj elmondanunk valakinek aki közel áll hozzánk, mint mondjuk egy testvér.. Mielőtt bármit kérdeztem volna tőle elővettem a telefonomat és megnéztem kikkel beszélgettem múlt éjjel. Volt pár ismeretlen szám is akiket hívtam és akik visszahívtak, sokszor hívtam Narutót, Kankurout, Konant és legnagyobb sajnálatomra Irukát meg egyszer Kakashit is.. Naruto magától nem beszél rébuszokban, szóval biztos voltam benne, hogy beszélt valakinek a telefonhívásaimról. Mint kiderült az ifjabb Uchiha is itt volt az éjjel és Shikamaru is átjött a randija után, és ugye Gaararól is tudtam, ez már hár...

040 – Deidara Letettem a kezemből még egy színpárt és Hidan felé tartottam a kártyáimat, hogy elhúzhasson egy kártyát. Ösztönösen kikerülte a Joker lapját és ez már olyan sokszor megtörtént, hogy engedve a kísértésnek, sunyiban megvizsgáltam a kezemben maradt lapok hátulját, de ugyanolyanok voltak. Nem volt sem egy jellegzetes karc vagy gyűrődés, és a mintában sem volt semmi más. Úgy tűnik ösztönösen a jó lapokat húzza. – Szerencsés a játékokban? – kérdeztem ő pedig kissé megemelve a szemöldökét pillantott fel a lapjaiból. – Nem jobban mint mások. – vont vállat és felém tartotta a kártyáit, úgy tűnik nem talált párt. Húztam egyet de ezúttal én sem jártam szerencsével. – Még ezt játsszuk le, aztán el kell mennem. – bólintottam bár egy részemnek fájt, hogy megint egyedül maradok. Mikor pár órája becsengetett és hozott nekem enni, először nem örültem neki. Azt hittem Itachi küldte, de hamar kiderült, hogy magától jött, vagyis az orvos küldte első sorban, de ő készült úgy, hogy akkor meg i...