Secret Soldier

040 – Deidara Levegő után kaptam a hirtelen belém hasító fájdalomtól. A sötétbőrű, maszkos férfi egy fogóval a kezében gondterhelten felsóhajtott. A szemei szinte átdöftek mikor ösztönösen el akartam húzódni tőle. – Ne rinyálj már, basszus! – morogta és megragadva a csuklómat maga felé fordította a vállamat. Az öklömbe haraptam miközben a gennyes, gyulladt húsba belesiklott a hideg fém fogó és kisebb matatásba kezdett bennem. Az egész vállam elzsibbadt, hányinger tört rám és forgott velem a homályos szoba. Lehunytam a szemem, ami miatt a gyomrom úgy döntött kilöki a gyomorsavam, így az csak egyszerűen feljött és végig folyva az államon az ölembe csöpögött. Görcsösen rázott a hányás, csak tompán hallottam a szitokszavakat, amik… ~ Nagyon nehezek a szemhéjaim. Az egész testem zsibog és lüktet. – Adj be neki valamit, amitől felébred! – ez Ő. Ezer közül is felismerném ezt a nyugodt, de határozott hangot. – Szörnyű állapotban van. – mormogta egy mély hang. Ő volt az, aki szitkozódott nemrég...

040 – Deidara Hiába terjedt el a füst, még mindig a székhez voltam kötözve, nem tudtam volna szabadulni és nem is próbálkoztam. Egy részem talán reménykedett benne, hogy megmenekülök, de egy másik részem azt remélte, hogy eltalál egy golyó a kisebb összetűzés során. – Lábra tudsz állni? – kérdezte egy határozott hang, de mikor odafordultam egy fakó alak állt mellettem, szinte teljesen beleveszett a füstbe a fehér bőrével, a fehér hajával és a fehér ruháival. – Válaszolj! – dörrent rám én pedig nemlegesen megingattam a fejem. Dühösen ciccegett és feszülten pillantott egy vörös színfoltra, nem messze tőlünk. Nagato haja. A füst miatt ő és Tenten kénytelenek voltak szóban kommunikálni egymással, bár ezek a szavak sem voltak mindig egyértelműek. A fakó bőrű férfi eltűnt, és nem sokkal később egy nagy darab fickó bukkant fel mellettem. Elvágta a köteleimet és megtámogatott oldalról, húsos ujjai az oldalamba mélyedtek. – Kijuttatunk, ne aggódj. – miért teszik ezt? Semmi értelme. Úgy kellett ...

  040 – Deidara Minden olyan zavaros és tompa. Húz a fejem, elgémberedtem, ég a testem, meg akarok halni. Bármit megtennék csak legyen végre vége… Nem! Nem tehetek meg bármit csak azért, hogy nekem jobb legyen! Hirtelen ötlettől vezérelve a nyelvemre harapok, de túl gyenge vagyok ahhoz, hogy akkora erőt kifejtsek, hogy a saját vesztemet okozhassam. Kudarcot vallottam újra és újra hiába sikít az elmém a megnyugvásért, egyszerűen képtelen vagyok szembe nézni a halállal. Bár lenne elég erőm… Erőm, hogy elfussak, hogy harcoljak, hogy őszinte legyek, hogy elé állhassak és beolvashassak neki. Ugyan, hisz a szemébe sem merek nézni. Erősen szúrós szag tolult az orromba, halványan érzek valami nedveset csupasz talpam alatt, a zúgás szinte teljesen elnyomta a kiloccsanó víz hangját, de ha egy érzékszerved érzékeli, a másik kipótolja a hiányt. Úgy hallottam a víz ömlését, hogy valójában csak éreztem a lábam alatt. Égette a szemem a fény, ahogy nagy nehezen felpillantottam, hogy pontosabb rálá...