Secret Soldier

  Zavarok? Csak 10 percet kérek! Itachi mellett ébredni egyáltalán nem átlagos élmény. Az első napokban annyira hihetetlen volt az egész, hogy mikor felébredtem és ott feküdt mellettem, nem értettem. Aztán persze agyilag is felébredtem és világossá vált, hogy „Aha, járunk.” ami át csapott egy „Jesszusom, mi járunk!” féle kiugrik a szívem a helyéről izgalomba. Egyik nap szemtanúja volt ennek a jelenetnek és elhünnögött valami olyasmit, hogy mikor alszok sokkal kevesebb hülyeséget beszélek. Ami azért durva mert elvileg egyik este még a táborban gitárhúrokról és mexikói kajákról beszéltem marha összefüggéstelenül. Szóval beszélek álmomban. Fasza.. Na de a lényeg az, hogy miután ténylegesen felfogtam, hogy Itachi és én együtt vagyunk, a reggelek sokkal jobbak lettek. Kinyílik a csipám és egy kócos-morcos menyét fekszik mellettem, aki annyira cuki, hogy az leírhatatlan. Igen, a reggelek jók. A múltkor viszont megijedtem. Na igen, végtére is olyan férfi vagyok aki nem szégyelli beismerni...

  Szokatlanul hosszú ez az este A nap gyorsan eltelt. Az állatok többsége elégedettnek és jókedvűnek tűnt, ami egyértelműen Miirának köszönhető. Az állatkert hivatalos orvosa. Az elmúlt időben sokat volt távol, a kisebb feladatokat vagy az asszisztensei végezték, vagy a kisebb testű állatok és a madarak esetében más orvosoktól kértünk segítséget. Brutust már egy hete visszahoztam, de ami Magdolnát és Juliust illeti.. Ők még mindig nálam vannak. Kíváncsiságból elindultam a hüllőház felé, hogy még egyszer ránézzek Brutusra. Már egészen sötét volt, a munkatársaim egy része, még a rájuk bízott állatokat ellenőrizte, vagy egymásnak segítettek, hogy minél hamarabb elindulhassanak a Miirának szervezett kis összejövetel helyszínére. A hüllőház ajtaja nyitva volt, a folyosón az egyik takarító szúrós szemekkel nézett rám. Látszólag még nem kezdett hozzá a takarításhoz így nem zavartattam magam. A fiatal férfi amúgy is folyton dühös volt, nem lehetett a kedvében járni, na nem mintha próbálkoz...