Secret Soldier

Aggódok.. Deidara rossz kérdést tesz fel.. A Hófehérkének sokféle változata van. Én személy szerint nem igazán rajongok ezért a történetért, bár úgy alapjáraton a hercegnőkért sem nagyon rajongok. Kisebb koromban Kurotsuchival és Akatsuchival mindig kint játszottunk, vagy a papust nyúztuk.. Esténként annyira elfáradtam, hogy nem volt szükségem altatóra sem. Akatsuchi ha unatkozott valami madaras mesét nézett, amiben az űrlénynek virágillatú a fingja.. Igazából egész vicces volt, néha néztük vele. De a mesék terén kábé ennyi a tudásom. A nagy klasszikusokat persze ismerem, mert lépten nyomon bele lehet botlani. A Robbanásveszélyben is volt egy rész amiben az alvó szöszi története feljött.. Hm.. Alvó szöszi, alvó fekete hajú.. Tisztára magamat látom egy buzeráns ágyban, Jégcsapot meg virágokkal körberakott koporsóban! Ahh.. Agyamra ment a bundás kenyér.. Amit nem is ettem! – Hmp! – durcásan fordítottam el a fejem mikor Itachi rám nézett. Ha Disney karakterek lennénk én lennék a sző...

Minden máshogy alakult volna Onoki semmit sem változott, ugyanaz a zsémbes és mogorva öregember maradt. Mindenről tudott ami történt velem az elmúlt évek alatt és még ha akarta volna, sem tudta volna tagadni, mennyire megvet miatta. Nem vágta a fejemhez, hogy szánalmasnak tart, helyette hallgatással büntetett. Kurotsuchi mellette haladt a fák között és bár régen sokat beszélt és hangos volt, most még sem mondott egy árva szót sem. Mikor megláttam őt reggel az erdő szélén ülve, legszívesebben megöleltem volna, de ahogy rám nézett, az mindent megváltoztatott. Az arca kifejezéstelen volt, a szemei érdektelenek. Átnézett rajtam. Akatsuchi viszont egy visszafogott kedves mosollyal köszöntött, de nem tudtam viszonozni annyira meghökkentett a fekete hajú lány tekintete. Onoki és Kurotsuchi nyomasztó viselkedése miatt túl nagy volt a görcs a gyomromban. Úgy éreztem mindjárt elsüllyedek szégyenemben. Átlépve egy nagyobb ágat, felpillantottam a fákra.. Felettünk az egyik ág ketté volt hasa...

A kis szoba csendjében gubbasztott felhúzott lábakkal.. Az ágy besüppedt alatta, ahogy még mindig a térdeit átkarolva dőlt el a puha matracon. Nem érezte az otthonának ezt a helyet. Nem szerette az itt terjengő mosószer és virág illatot, amiben mások csak halványan érezték a mentát.. De Kira csak azt az alig észrevehető menta illatot érezte a legjobban.. Kaname menta illata ott volt mindenhol, beette magát a bőre alá és e-miatt úgy érezte, mindenestül hozzá tartozik. Hangosan felsóhajtott és végre elengedte a térdeit.. Bunkó volt az emberekkel. Még a legjobb barátnőjével is fellengzős, egocentrikus és képmutató volt. Ezek a tulajdonságok túl közel álltak egymáshoz, mégsem lett volna helyén való, csak az egyiket kiemelni Kira viselkedésével kapcsolatban. Rika még is látott benne valamit, ami miatt ragaszkodott az egész lényéhez, noha az első párbeszédük alkalmával, Kira kigúnyolta a lány nevét..  Rika..  Mint a fő gonoszok neve a kedvenc regényeiben..  ...