Sziklarejtek árvája 47. rész

Aggódok.. Deidara rossz kérdést tesz fel..

A Hófehérkének sokféle változata van. Én személy szerint nem igazán rajongok ezért a történetért, bár úgy alapjáraton a hercegnőkért sem nagyon rajongok. Kisebb koromban Kurotsuchival és Akatsuchival mindig kint játszottunk, vagy a papust nyúztuk.. Esténként annyira elfáradtam, hogy nem volt szükségem altatóra sem. Akatsuchi ha unatkozott valami madaras mesét nézett, amiben az űrlénynek virágillatú a fingja.. Igazából egész vicces volt, néha néztük vele. De a mesék terén kábé ennyi a tudásom. A nagy klasszikusokat persze ismerem, mert lépten nyomon bele lehet botlani. A Robbanásveszélyben is volt egy rész amiben az alvó szöszi története feljött.. Hm.. Alvó szöszi, alvó fekete hajú.. Tisztára magamat látom egy buzeráns ágyban, Jégcsapot meg virágokkal körberakott koporsóban! Ahh.. Agyamra ment a bundás kenyér.. Amit nem is ettem!

– Hmp! – durcásan fordítottam el a fejem mikor Itachi rám nézett. Ha Disney karakterek lennénk én lennék a szőke bige akit megerőszakolnak álmában, Jégcsap meg öregasszonyoktól fogad el almát, hogy aztán a béna törpök miatt kiessen a szájából és kitörje a saját koporsóját! Az ő sztorija sokkal menőbb! Bár a Disney verzióban (amit láttam belőle részletet), Hófehérke egy hisztis picsa volt.. Kár, hogy azt az erdőben sikongatok jelenetet nem tettük bele a darabba. Megnéztem volna Jégcsap hogy birkózik meg a feladattal.

– Deidara-kun, most jössz te. – intett az egyik senpai-unk mire felálltam a székről és a szőnyegre léptem amit most színpadnak jelöltünk ki. A kezemben a szöveggel álltam meg a gonosz boszorkányt játszó lány előtt, majd meghajoltam.

– Örömömre szolgál, hogy ma itt lehetek Felséges Királyné. – mosolyogtam mire ő kinyújtotta felém a kezét, hogy megcsókoljam. Óvatosan megfogtam a kezét és a számhoz érintettem. Bár nem értem hogy ezt miért kézcsóknak nevezik, hisz ha valaki ilyen esetben megpuszilná egy nő kezét, az kissé.. Illetlen? Vagy csak a mi országunkban az? Bár egyszer a papus említett erről valamit. Elvileg valóban csak az ajkukhoz érintik a nő kezét kézcsók gyanánt.

– Milyen udvarias és.. fiatal.. – próbált meg valami epekedő hangnemet felvenni, de.. Tekintve hogy minden csaj a Hóemberünkért bomlik, elég érdektelenül állnak hozzám. – Fel sem kér? – kér a halál! Táncolj Hófehérkével!

– Noss ha ideje engedi, megtiszteltetés lenne számomra, hogy felkérjem a következő táncra. – ééés most kéne észrevennem a gyönyörű Hóemberkét és azt habognom, hogy ˝a következőre..˝ mint aki transzba esett és magát ismétli. Itachi unottan állt meg karba font karokkal a lány mögött egy pár lépésre. A karján kidagadtak az izmok, a tekintete pedig halál unott volt mint általában mindig. Direkt a másik irányba fordítottam a fejem és nem mondtam a szövegem.

– Istenem! Ez nem igaz! Mond már a kicseszett szöveget! – mordult rám egy srác aki ha jól rémlik történelem szakra ment.

– Mondja a halál! Még is hogy kerüljek transzba és habogjak össze-vissza egy kigyúrt hóember láttán!? – mutattam dühösen a most kissé önelégült Jégcsapra. Valószínűleg a hóembert figyelmen kívül hagyta, a kigyúrt volt a lényeg amit megragadott.. Fintorogva bámultam rá. – Fúj.. Most meg tök beképzelt izomagyúnak tűnik. – gyilkos pillantással nézett rám.

– Hn.. (Mintha nekem bejönne egy nyájas, szőrtelen, szőke, buzeráns ribanc..) – be sem tudta fejezni mikor már ugrottam is hogy letépjem az arcát vagy a micsodáját, hogy valóban nő váljék ebből a szemétből, de egy senpai elkapott a derekamnál fogva és kissé felemelt a földről.

– Szívd vissza vagy esküszöm megöllek. – fenyegetőztem ökölbe szorítva a kezem és ezer apró jelenetet képzeltem el a megkínzására.

– Csak hümmögött!

– Hünnögött! Az nem ugyanaz! – ordítottam rá a mellettem álló srácra az iménti észrevétele miatt. Itachi a szemeit forgatta.

– Vegyétek már komolyan! – csattant fel a magas szőke lány és tekintve, hogy meglepően ijesztő kisugárzása van, jobbnak láttam feltenni a kezem, ezzel is jelezve, hogy békés szándékkal érkeztem eme rendezvényre és a Jégcsap kulcstartót majd később harapom ki a fapofából. A srác végül elengedett én pedig vettem egy mély levegőt és fintorogva néztem Jégcsapra.

– Oké, folytassuk. – mondta a szőke, majd ismét meghajoltam a csaj előtt és elismételtem hogy fel szeretném kérni a következő táncra, majd elbámulva Jégcsap mellett elismételtem a ˝következő táncra˝ szavakat. Ezek után jött a dolgok neheze.. A mesélő elmondta, hogy a királyné és én táncoltunk egyet, de én folyton a gyönyörű hercegnőt szemléltem. Ezek után oda mentem Jégcsaphoz és valami mosoly-fintort erőltettem magamra.

– Nem tudtam nem észrevenni, hogy egyedül kegyed nem táncol.

– Még senki nem kért fel. – morogta kissé dühösen, holott most flörtölnie kéne velem.. De persze neki senki nem szól be emiatt.

– Ha gondolod én szívesen táncolnék veled. – nyújtottam felé a kezem, mire elfordította a fejét.

– Hn. (Inkább a halál.)

– Hm. (Azt is megoldhatjuk.) – Itachi dühösen nézett rám én pedig hasonlóan rá, de végül megfogta a kezem és idétlenül dülöngéltünk egyet.

– Hogy lehettek ilyen kibaszott bénák?! – csattant fel az egyik lány a túlbuzgók közül. – Táncoltok egy 10 másodpercet normálisan, aztán te megkérdezed tőle, hogy a faszba hívják! – nézett rám szikrát szóró szemmel.

– De nem érdekel hogy hívják. – csúszott ki a számon mire megragadta a fülemet és anyáskodón megrángatta. – Jól van, Jégcsaphercegnő lesz álmaim netovábbja, csak legyen már vége a közös részeinknek. – húzódtam el, majd újra szembe fordultam Itachival és megragadtam a derekánál fogva, míg a másik kezemmel megemeltem a kezét és rögtönöztem valami keringőfélét a szőnyegen. Jégcsap hozzám képest magasabb és izmosabb is, de nem egy kétajtós szekrény így annyira nem volt gáz a dolog. – Hogy hívnak gyönyörű idegen? – kérdeztem és bár nem voltam epekedő, sem pedig szerelmetes, a senpaiok és a túlbuzgók nagy kegyesen ezt is elfogadták.

– Elfelejtettem. – meghökkenve néztem Jégcsapra.

– Elfelejtetted a neved?

– A szövegem. – nézett rám végre de túl közel volt az arca.. Csak a szememet forgattam. Hogy pont Jégcsap felejtse el a szövegét.. Rajzban kretén de a memóriája még szerintem is lenyűgöző, pedig több verset tudok mint ahány éves a papus.

– Azt kell mondanod, hogy nem árulhatod el, aztán meg el kell iszkolnod mert a Királyné kiszúr a tömegben. – Itachi kelletlenül bólintott, majd elmondta a szövegét és végre faképnél hagyott én pedig folytathattam a szereplést a báli jeleneten.. Ezután jött a királyné jelenete aki megigéz egy vadászt, hogy az ölje meg Jégcsapot, de Jégcsap végül megmenekül és ezután jöttek az izgalmasabb részek. Jégcsap és a hét törpe találkozása, Jégcsap a bandita aki pénzt lop a királynétól, hogy a népének azon részének adja, akik szenvednek az éhezéstől. Nekem nem nagyon volt szerepem, Jégcsap pedig alig észrevehetően a határai szélére került ami a beszédet illeti. Egy kicsit már sajnáltam is szegényt de aztán az egyik csaj felvetette, hogy a csókjelentben lehetne igazi szájra puszi, és ez minden empatikus kis gondolatomat kiirtotta a hóember irányában. A többi romantikus jelenetet elég nehéz volt összehozni, a vitatkozós részek is durvábban sültek el mint kellett volna. Egy idő után megmakacsoltam magam és komolyan vettem a szerepem, de hiába bókoltam, hiába voltam kedves vagy épp hiába kellett volna Itachinak jól reagálnia mindezekre.. Rohadtul megnehezítette ezt az egészet! Elfordult mikor hozzá beszéltem. Faképnél hagyott mikor ˝veszélybe˝ kerültem és elvileg segítenie kellett volna, de lezárta annyival, hogy többet érek holtan.. Ezen bepöccentem de mielőtt elérhettem volna hogy beverjem az orrát, elkaptak hátulról.. Végül is a szerepünk megragadt csak elbasztuk az egész próbát.. Büntetésből segítenünk kellett jelmezeket keríteni és egy gyorsan kivitelezhető díszletet kreálni, ami egy lepedőből állt és pár dísznövényből. A lepedőre való festés nem volt újdonság a számomra, és végre tudtam egy kicsit ismerkedni a csapattársaim normálisabbik felével. Mondhatni jól eltelt a nap..

A tábortűz zajai felszűrődtek az udvarról a csendes és meglehetősen rémisztő folyosókra is. Sasori a lépcsőn ült velem szemben és halkan dúdolt egy dalt ami bár nagyon ismerősnek tűnt, mégsem jutott eszembe a címe. Azért ez hiányzott.. Csak egy részletet idéztem a szövegből, de rögtön tudta melyik számra gondolok. A múzeum, a mozi, a beszélgetések a festményekről és a könyvekről..

– Írtál valamilyen verset a nyáron? – kérdeztem de csak legyintett.

– A gyakorlat minden időmet elvette és az öreglány is rátett egy lapáttal. – néha a papus is fárasztó tud lenni, de többségében inkább szórakoztató. – Szóval most szingli vagy. – csak bólintottam.

– Azon gondolkodtam, hogy most inkább egy lánnyal kéne összejönnöm.

– Majd befonjátok egymás haját. – furcsa de nem úgy tűnt mintha gúnyolódna.

– Tetszene mi? – löktem meg a lábammal a térdét mire egy apró nevetés hagyta el ajkait.

– Ha nem vagyok szerelmes nem megy. – kérdőn vontam össze a szemöldökömet. – A szexre céloztam.

– Értettem, csak.. Szóval ha összejönnék egy lánnyal nem akarnál beszállni harmadiknak mert nem vagy szerelmes?

– Egyrészt úgy sem hagynád, hogy beszálljak harmadiknak, másrészt pedig ha összejössz egy csajjal aki benne lenne abban, hogy kettőnkkel csinálja..

– Ha most azzal jössz, hogy a lányok nem akarnak egy olyan sráccal járni akit már megdugtak, akkor hülye vagy. A yaoi fanok elképesztően nyitottak erre. – tudom ezt onnan, hogy Konan előszeretettel ajánlgatta a netes barátnőit.

– De az nem biztos hogy tetszene neki ha csak veled foglalkoznék.

– Miért? Élő yaoi, ennek biztos örülnének. – érveltem tök logikusan amin halkan felnevetett. – De igazad van, úgysem mennék bele. Túl szégyellős vagyok.

– Az. Na persze. – horkantott mire dühösen oldalba rúgtam, de persze nem olyan erősen, hogy baja legyen belőle, csak azért érezze már a törődést. – Velem egyáltalán nem voltál szégyenlős.

– Ha csak két ember van nem gáz. Ha valaki más is nézné na az kicsit fusztrálna. – egyszer majdnem lefeküdtem két lánnyal, de megfutamodtam. Pedig egyiküket sem ismertem, szóval nem kellett volna találkoznom velük később és így elvileg nem is annyira kínos.. Elvileg.. – Milyen volt a gyakorlat? – kérdeztem csak úgy mellékesen. Jiraiya mondott valami olyasmit, hogy segített Sasorinak bejutni az egyik szerkesztőségre, bár már nem emlékszek hogy pontosan hová.

– Főleg kávéért rohangáltam, fénymásoltam meg kocsival furikáztam ide-oda.

– Akkor nem volt hasznos?

– Azt nem mondtam. Az egyik íróval összebarátkoztam, és a felettesem is jó fej volt. Megengedte hogy ott legyek mellette amikor az alkotókkal vagy a nyomdával beszélt személyesen és elmagyarázta melyik projekt milyen és miért fontos vagy kevésbé fontos. Láttam hogy kezelik az e-maileket és besegítettem a manga részlegen. – ez logikus elvégre jó a kézügyessége. Kivágni pár hátteret vagy megrajzolni az árnyékokat, neki gyerekjáték. – Van egy könyv amit majd jövőhónapban kezdenek el árulni. Néhány fejezetét én is átolvashattam, hogy megnézzem van-e benne elütés vagy egyéb esztétikai hiba. Valahová leírtam a címét, majd átküldöm. Szerintem tetszene.

– Romantikus?

– Eléggé. Ugyanakkor a karakterek nem idióták és a történet szál is érdekes. Egy minimális erotika is van benne, ha esetleg Itachit is érdekelné.

– Majd küld át neki is. Minél többet olvas annál nagyobb lesz a szókincse. Bár még mindig nem tudtam megtanítani a galamb szóra, de hát na.. – vontam vállat. A szeretlek szóról nem is beszélve.

– De miért pont galamb?

– Mert a káposzta is kifogott rajta. – nevettem de ekkor meghallottam hogy jönnek felfelé a lépcsőn így levettem a lábam, hogy elférjenek felfelé menet. Itachit pillantottam meg a lépcsőfordulóban felbukkanni. – És itt az én hercegnőm! – üdvözöltem kedvesen mikor is megpillantottam a mögötte lévő személyt. – És a kancsója. – fűztem hozzá. Ezek mióta vannak ilyen jóban? Nem köszöntek vissza, amit valahogy előre sejtettem, az viszont furcsa volt, hogy egymás mellett haladva indultak a szobánk felé.. Még reggel láttam amikor Kana az alattunk lévő emelet folyosójáról lép ki, szóval ő elvileg nem a mi szintünkön alszik..

– A hercegnőd megcsal. – szúrta oda Sasori de csak hanyagul vállat vontam.

– Most erre mit mondjak? Ribanc. – vontam vállat és magam is meglepődtem, hogy rossz érzéssel töltött el a dolog.

– Zavar hogy kavarnak? – kérdezte de inkább úgy tűnt mintha biztosra venné, hogy így van..

– Inkább csak nem értem. Kana.. Igazából pont olyan mint a többi lány, csak ő..

– Bunkó veled.

– Aha. – igazából magyaráznom sem kell, hisz Sasori is szemtanúja volt egy-két Kana féle morgásnak még régebben. – De ő.. Mindig ott volt az utolsó fél évben ahol Itachi volt. Úgy ragadt rá mint a penész a falra.

– Hülye hasonlat, de értem mire célzol. De akkor végül is mi zavar?

– Nem mondtam, hogy zavar. – intettem le a próbálkozást miszerint beismerteti velem, hogy zavar a kapcsolatuk. – Furcsa hogy a sok próbálkozás után végül hagyja magát. Nem bírom Kanát de a helyében nem jönnék össze egy pasival aki nem is szeret. Abból csak sérülés lenne.

– És? Kana tudja hogy mit vállal.

– De Itachinak lehetne több esze is.

– Mondja ezt az, aki úgy jött össze két pasival, hogy nem is szerette őket. – meghökkenve néztem rá a sötétben.

– Ha szerettél volna nem erőszakoltál volna meg. – vágtam vissza de.. Kimondva már kicsit hibának éreztem, viszont az egóm nem hagyta, hogy én kérjek bocsánatot így inkább felálltam és ott hagytam. Persze nem jött utánam aminek részben örültem, másrészről a romantikus énem random képzelgéseket kezdett gyártani arról, hogy utánam jön és megcsókol miközben elmondja mennyire szeret engem. Valójában nem akarom ezt hallani, de azt hiszem ezzel az egómat növelem.. Tudom, hogy nem vagyok olyan értékes, hogy valaki ennyire ragaszkodjon hozzám és minden gondolatát én tegyem ki. Sasori csak szeretett megdugni én meg élveztem, szóval hagytam. Arról nem is beszélve hogy megvan a saját élete a saját gondjaival. Ugyanez igaz Kakashira is, bár ő valamilyen szinten jobban ragaszkodott hozzám de neki inkább a kötődéssel és annak jelentéseivel voltak gondjai. Megtorpantam a szoba ajtó előtt.. Ha ők most tényleg azt csinálják.. Nem akarok rájuk nyitni.. Igazából semmi közöm hozzá, hogy Itachi kap az alkalmon és megfekteti Kanát, ahhoz pedig végképp semmi közöm, hogy Kana össze fog-e törni vagy sem..

– Várj ez így.. Nem jó.. – baszd ki.. Ezek most tényleg?

– Ne szerencsétlenkedj már. – morogta Itachi unottan. De tapló! Ha valaki ezt szurkálódásként mondja az még vicces is lehet, de ez a hangsúly annyira sértő.. Szegény Kana.. Nem! Bunkó Kana is meg Jégcsap is! Meg is érdemlik egymást!

– Segíts egy kicsit. – na tessék, Kanát egyáltalán nem zavarja ha Jégcsap bunkó vele.

– Ez így unalmas. – akkor szopjál faszt! Hogy lehetsz ekkora bunkó!? Ha nekem valaki ezt mondaná szex közben, én biztos arcon rúgnám.

– Nem mintha lenne jobb dolgod. Na gyerünk, igyekezz. – reflexszerűen nyitottam be, de nem épp az a látvány fogadott amire számítottam. A nagy villany égett (amit az ajtó előtt állva is le tudtam szűrni mivel az ajtó rése alatt kiszűrődött a fény), Jégcsap és Kana az ágyon ültek de mind a kettőjük fel volt öltözve és a telefonjukkal csináltak valamit. – Lődd már le!

– Hy-hy.. – felsóhajtva léptem bentebb és végigdőlve az ágyamon ismételten felsóhajtottam.. Majd újra.. És újra.. Tiszta hülye vagyok. Mi a faszért nyitok be egy szobába ha azt hiszem szexelnek odabent? Még is mihez kezdtem volna, ha tényleg épp..

– Mi bajod emós? – kérdezte Kana valószínűleg tőlem..

– Jégcsap az emós. – morogtam vissza unottan.

– Miért, mert te szőke vagy?

– Egy kibaszott napsugár vagyok szóval dugulj el. – kerestem elő a telefonom a zsebemből, hogy azzal üssem el az időt. Egy ideig csendben voltak, míg én a saját légzésemet hallgattam és épp azon törtem magam, hogy minél halkabban vegyem a levegőt..

– Kösz a segítséget, majd később dumálunk. – átfordulva a másik oldalamra néztem ahogy Kana elhagyja a szobát. Az íróasztaltól nem láttam Jégcsapot csak a feje búbját.. Ez asztal nem volt ennyire közel az ágyamhoz.. Felültem és arrébb toltam. Jégcsap rám se bagózott így jobban megtoltam az asztalt, egészen addig míg Jégcsap ágyához nem ért a cuki kis bútor. Egy ˝orrsóhaj˝ kíséretében pillantott rám, a szemével azt üzenve: „Most jobb?” Mosolyogva néztem rá, ezzel közölve, hogy: „Tökéletes.” Feltérdelt az ágyon és megtolta az asztalt, hogy a szoba közepére kerüljön. Ezután vissza ült az ágyra de a lábai ezúttal a földön voltak, nem pedig felhúzva az ágyon. Meglepően nyúzottnak tűnt, pedig Kanával az előbb még beszélt is.

– Mond, hogy galamb. – a szemöldökét ráncolva nézett rám.

– Hn.. (Utálom ezt a játékot..)

– Ga-lamb. Csak két szótag, na gyerünk már. – nógattam de erre már hünnögni se hünnögött. – Szeretlek? – kérdeztem hátha ez kedvesebb szó a számára. – Semmi.. – már épp elfogadtam volna, hogy úgy sem fog szavakat ismételni utánam mire végre megszólalt.

– Semmi. – csak a szememet forgattam.

– Ha-ha, rohadt vicces. – rám se nézve vette kézbe a rezgő telefonját. Valószínűleg üzenet. Elgondolkodva néztem rá.. A frufruja kissé kusza volt amit annak tudok be, hogy a mai próbán túl sokszor túrt a hajába idegességében. Neki van a legtöbb szövege, utána rögtön nekem.. Oké a narrátor beszél a legtöbbet, de utána mi jövünk. Gondterhelten sóhajtottam fel. Ezt még rohadtul meg fogom bánni.. – Cseréljek veled szerepet? – egy pillanatra átsuhant az arcán az őszinte döbbenet de amint pislogtam egyet, ismét semlegessé váltak a vonásai.

– Hn? (Mi a trükk?)

– Kell a herceg szerepe vagy sem?

– Kell. – vágta rá habozás nélkül mire egy önelégült mosoly terült el az ajkaimon.

– Akkor kezet rá. – álltam fel az ágyról és az asztalon támaszkodva nyújtottam felé jobbomat.

– Hn? (Még ezt is?) – de azért megfogta a kezem és megszorította, ezzel köttetve meg a szerepcserét. Én odaadtam neki a papírjaimat amin ki volt emelve szövegkiemelővel a herceg szerepe, ő pedig átadta nekem Hófehérke szövegét. Vissza huppantam az ágyra és elégedetten legyezgettem meg magam a papírokkal.

– Ha elmondom a lányoknak, hogy átadom a hercegnőd szerepét, biztos kapkodnak majd. – így sokkal kevesebb szövegem lesz. Mintha Jégcsap a ki sem mondott gondolatomat is hallotta volna mert dühösen ciccegett.

– Hn.. (Nem érdekel, csak ne legyen olyan idegesítő mint te..) – reflexszerűen kaptam fel magam mellől a plüss nyuszit és hozzá vágtam, de ez annyira váratlanul érte, hogy ahogy ijedten próbálta elkapni, véletlenül folyton ˝lepattant˝ a kezéről, Jégcsap pedig a nagy kapkodásban lezúgott az ágyról. Pár pillanatig tartott az egész de a szokatlan bénáskodáson akkorát nevettem, hogy bekönnyeztem tőle. Felállva hasaltam rá az íróasztalra. Jégcsap feje enyhén vöröslött zavarában ami miatt még jobban nevettem, erre pedig rátett egy lapáttal ahogy kinyúlt a hátán a parkettán és a mellkásán szorongatta a plüsst.

– Hmh? (Jól vagy?) – röhögtem a számra szorítva a tenyerem, hátha ezzel kicsit vissza tudom fogni a nevetést, de mikor Jégcsap válaszul a fejemhez vágta a nyuszit az pedig a homlokomról visszacsapódott az arcába.. Nyüszítve röhögtem az asztalba kapaszkodva, még mindig Jégcsapot nézve. – Elhagyott a szerencséd Jégcsap! – már az arcom is fájt a nevetéstől. Itachi még mindig enyhén piros fejjel nézett rám, majd inkább eltakarta az arcát és mély levegőt vett amit bent is tartott. Ekkor kicsapódott az ajtó.

– Igazság vagy merénylet! – robbant be Hidan majd egy pillanatra megfagyott. – Ti mit csináltok?

– Nyuszi támadás.. – rötyögtem mire Jégcsap valami kezdetleges nevetés félét produkált. – Figyifigyifigyi! – intettem hivogató mozdulattal Hidan felé de közben Jégcsapot figyeltem aki az ajkába harapva próbálta elfojtani a nevetést. Hidan közelebb jött és Jégcsap felé hajolva vette szemügyre az Uchihát aki most egyáltalán nem tűnt önmagának és ez rohadtul tetszett.

– Mondj valami vicceset. – fogta meg a karomat az albínó. – Mindjárt elneveti magát. – lelkendezett ő is.

– Mit csináltok!? Gyertek már! – állt meg az ajtóban pár lány. Csak egy pillanatra fordultunk feléjük, de mire visszanéztünk Itachi már komor arccal nézte az ágy lábát.

– A francba veletek! Majdnem megvolt! – dühöngött Hidan és közelebb lépett hozzájuk. Itachi felült én pedig továbbra is az íróasztalon hasalva néztem rá. Kifejezéstelen arccal fordította felém az arcát én pedig beszívtam a levegőt az orromon majd ráfújtam az arcára ami még kissé piros volt. Egy pillanatra leszorította a szemeit majd kissé értetlenül és duzzogva meredt rám.

– Olyan piros az arcod. Féltem, hogy elolvadsz. – mosolyogtam mire a hangosan felsóhajtott majd finoman az arcomba tenyerelt, ezzel eltolva a személyes teréből. Még mindig mosolyogva álltam fel. Na akkor, játszunk! Levakarhatatlan mosollyal az arcomon indultam el Hidanék után, azonban mikor észrevettem, hogy Jégcsap leül az ágyára, visszamentem és karon ragadva vonszoltam magam után. – Na nem, nem! Ki kell használni ezt a fantasztikus lehetőséget amit az univerzum adott nekünk, halandó embereknek. Végre az Uchihák is közénk tartoznak és bénáznak mint bárki más. Ezt mindenkinek látnia kell.

– Hn? (Milyen univerzum?) – csak a szememet forgattam.

– Ami körül veszi a Földet és minden más bolygót, tudod. Az UNIVERZUM.

– Istenem te barmok barma.. – csak a fejemet ráztam, mert valamiért mindig rossz érzéssel töltött el amikor Itachi úgy szidott engem, ahogy az öccse az öcsémet. Sasuke főleg az idióták idiótájának hívja Narutot, Jégcsap viszont a barmok barmának hív engem.. Ami majdnem ugyanaz.

– Ne hívj baromnak, te seggfejek seggfeje. – na így már az én lelkem is könnyebb. Jégcsap ezután nem mondott vagy hünnögött semmit én pedig elengedtem a karját. A lenti aulában jó páran ücsörögtek mikor megérkeztünk. Kankurou mosolyogva intett így leültem mellé és Sasori mellé. Konan velünk szemben ücsörgött a kör túloldalán. Tőlem nem messze pedig Itachi leült Kisame mellé. Kana meglepően távol ült tőle és nem mutatta semmi jelét annak, hogy közelebb akarna menni Jégcsaphoz. Most vagy azért ilyen közönyös mert beéri azzal a barátságnak nem igazán nevezhető csevegéssel amit néha ejtenek, vagy valóban van köztük valami és mivel ki van elégítve szexuálisan, nem érzi úgy, hogy rajta kéne lógnia.. Az Itachi nyakán lévő kiszívás, a reggeli alatt való ˝összebújás˝ és a közös kis játék arra enged következtetni, hogy valóban van köztük valami.

– A szabályok a következők. – állt fel egy piros pólós srác. Az egyik senpai ha jól emlékszem. – Az üveggel pörgetünk. A telefonon elhúzzuk a kártyát, így a telefon dönti el, hogy Igazság vagy Merénylet. Aki pörget az dönti el, hogy milyen formában alakítja át a kérdést vagy a feladatot. Így ha valaki nem tud kérdést- feladatot adni akkor mondhatja azt amit az alkalmazás dob. – zavartan pislogtam. Addig stimmel, hogy valaki pörget, az üveg szája megáll valakin.. De most akkor mi van a telefonnal? – Én kezdek. – pörgette meg az üveget ami egy lányon állapodott meg. A srác elhúzta az ujját a telefon kijelzőjén. – Igazság. – közölte mire a lány megkönnyebbülten felsóhajtott. A srác fel nézett. – A telefonon az a kérdés áll, hogy milyen színű alsóneműt visel. Ezt a kérdést a pörgető átalakíthatja, vagy akár teljesen átformálhatja ha akarja. A lényeg az, hogy a telefon dönti el Igazság vagy Merénylet. Így ki tudjuk kerülni hogy valaki folyton csak Igazságot válasszon, és abban is segít, hogy ne csak unalmas kérdések és feladatok legyenek ha a pörgetőnek nem jut eszébe semmi frappáns vagy érdekes. – oké, most már tiszta. Jobban átgondolva elsőre is érthető volt..

– És ha mondjuk akire pörgetnek azt mondja, hogy bevállalja a merényletet? – kérdezte Hidan.

– Ennyi erővel játszhatnánk sima Merénylet vagy merénylet játékot, de a gólyatábor nem csak a hülye feladatokból hanem az ismerkedésről is szól. Szóval mindenképp a véletlenre bízzuk a döntést.

– Az avatásnak köszönhetően már úgy is minden sötét titkunkra fény derült. – morogtam mire egy rókaképű srác halkan felnevetett. Zavartan pislogtam rá, mert nagyon úgy tűnt, hogy rajtam nevetett.. A tekintetünk találkozott de végül a mellette ülő lány felé fordult.

– Tessék, kösd fel hajad. – ejtett az ölembe egy hajgumit Kankurou én pedig hallgatva rá, gyorsan felcopfoztam a hajam. Nem kellett sokat várni, hogy előkerüljenek a piás üvegekés bár normális esetben én is bizonygatnám, hogy jól bírom a piát, de lássuk be.. Eddig akárhányszor betintáztam mindig egy pasi ágyában ébredtem. Sasori, Kakashi.. Vagy pereceket nyalogattam Jégcsap kocka hasáról. Mivel egyiket sem szeretném megismételni és ugye éljen a szingli lét! Szóval minden bugyuta kérdésre válaszoltam, minden feladatot megcsináltam, viszont.. Hidan részegen sokkal kreatívabban seggfej mint józanon.

– Deidara szívem, van nálad valami rágcsa? – előre sejtve a tervét a hátam mögé rejtettem a mogyorós csomagot. – Láttam! Bármi is az, vegyél a szádba egyet-egyet és etesd meg azokkal akiknek nagyobb farka van mint neked. – néhány srác rögtön legyintett, hogy ők valószínűleg nagyobb szerszámmal rendelkeznek, de nem akarnak velem smárolni. – Ja igen, neked kell kiderítened, hogy kinek nagyobb mint a tiéd.

– És ezt hogy gondoltad? Markoljam meg mindenkiét vagy mi?

– Ahogy szeretnéd. – vont vállat vigyorogva. – Nekem 20 centi, kapok nasit vagy buktam a csókot? – a szememet forgatva kerestem meg a ropis zacskót majd magamhoz vettem és egy szálat tettem az ajkaim közé. Hidan röhögve jött rá, hogy mire készülök, de mivel ő is szereti kijátszani a szabályokat, hagyta hagy csináljam ahogy akarom. Elindultam körben. Kankurout kihagytam aki kissé felháborodott de mikor felvetettem, hogy bizonyítsa az igazát és tolja le a gatyáját, a szemét forgatva vett el egy ropit. Kisamének adtam magamtól is akit kissé meglepett, hogy azt feltételezem, neki nagyobb mint nekem, és végül azt is hozzá fűzte, hogy ő simán letolta volna a gatyáját, hogy bizonyítson. Itachit kihagytam de nem úgy tűnt, hogy zavarja a dolog. Úgysem fogja bizonyítani hogy neki mondjuk 20 centi.. Hidan eltörte a ropit és lesmárolt, amit valaki lefotózott, szóval csak remélni merem, hogy Kakuzu nem öl meg ha legközelebb találkozunk. Obito előtt guggolva elgondolkodva néztem rá.

– Neki adj egy ropit. – ordított fel egy srác mire páran meglepődve fordultunk felé. – A múltkor mellette hugyoztam.. – mentegetőzött én pedig minden mindegy alapon a szám közé vettem egy újabb sós pálcikát, de Obito hirtelen a derekamra simította a kezét és magához ölelve tartott, egészen addig amíg a ropi végére nem ért, és egy óvatos szájra puszit nyomott az ajkaimra. Ha Obitoként viselkedik egész vonzó tud lenni.. A magabiztosság teszi? Végül is lehet, mert Tobi elég szerencsétlen. Egy újabb ropit nasit tettem a számba és Kanához hajoltam aki felvont szemöldökkel meredt rám..

– Adj egyet a Hóembernek. – morogtam a ropival a számban. Kana Hidanre nézett aki vállat vont, így adva meg a beleegyezését a dologba. Kana átvette tőlem szájjal a ropit és odament Itachihoz. Én eközben tovább mentem a körön és adtam a sós pálcikákból még néhány srácnak. Egy piros pólós srácot kihagytam mire megfogta a kezem és pofátlanul végig mért, majd közölte, hogy szívesen bebizonyítja, hogy mekkora mérettel rendelkezik.. Sasori unottan oldalba vágta, mire a srác elengedett én pedig köszönet képpen Sasorinak is adtam ropit, holott majdnem ugyanakkora méretekkel rendelkezünk. Mikor végeztem fáradtan ültem vissza a helyemre és megpörgettem az üveget ami azon a bunkó srácon állt meg, aki kikezdte Hidant.

– A telefon szerint ez egy kérdés. – mondta Hidan és oda csúsztatta nekem a telefont a körön át. „Meséld el az első szexuális élményedet.”

– Ez a kérdés sajnos nem jó. Kétlem hogy bárki lefeküdt volna veled.

– Mi van?!

– A kérdésem tehát: 10-15 mondatban foglalj össze egy aktust aminek te és Hidan vagytok a főszereplői. – a srác szemöldöke a magasba szaladt, Hidan pedig hanyatt vágta magát a nevetéstől. Páran mosolyogva várták a választ, míg mások halkan röhögve sugdolóztak a mellettük ülőkkel.

– Ez gusztustalan. – közölte a srác.

– Ugyan már Hitoshi! Ez csak játék! – nevetett egy srác mellette és jó erősen vállon csapta. Valószínűleg bíztatásnak szánta, de inkább tűnt felesleges fájdalom okozásának..

– Gondolj egy lányra.

– Igazad van, és akkor az első mondat lehetne az, hogy leveszi Hidanről a szoknyát és a póló alatt kicsatolja a melltartója pántját. – röhögött egy lány.

– Miért is ne? Hé Hidan! Volt már rajtad melltartó?

– Sok faszságot csinálok, de még egyszer sem vettem fel női ruhát szex miatt.

– Ez új. Azt hittem már mindent kipróbáltatok Kakuzuval. – csúszott ki a számon mire az albínó nevetve ingatta meg a fejét.

– Cosplayeztem már, de mindig férfi ruha volt rajtam.

– Akkor most legyen rajta női ruha a fantáziában! – ajánlotta egy srác Hitoshinak, aki szemmel verte az összes jelenlévőt. A feje vöröslött a dühtől vagy inkább a zavartól. Na jó.. Talán megkönyörülök rajta.

– Ha ez a feladat nem megy, akkor válaszolj erre: Mi bajod Hidannel? És őszintén válaszolj, fejtsd ki az indokaidat. És az nem indok, hogy idegesítő. Mindenki tudja hogy az, de ettől még szeretjük. – noha eleinte én is azok közé tartoztam akik kinevették és gúnyolták a háta mögött. Kicsit rosszul is érzem magam emiatt, de végső soron semmi olyat nem mondtam róla régen, amit most ne vágnék a fejéhez, csak épp a hangsúly más és ezáltal egy kicsit a jelentés is változik.

– 10-15 mondat ugye? Akkor kezdem. – most komolyan? Inkább ez mint a másik? Egyre jobban érdekel, hogy miért szemétkedik Hidannel. – Egy aktus.. Na lássuk. Nem venném le róla a ruháit. – kezdte és feltartotta az egyik ujját, ezzel mutatva az eddig elhangzott mondatok számait amik már a feladat részeként funkcionálnak. – Folyton sértéseket vágnék a fejéhez. Mindenképp sötét lenne, hogy még kevesebbet lássak az ocsmány képéből. Nem csókolnám meg és rohadtul nem hagynám, hogy megérintsen. Ha pofázna megütném, és betömném a száját valami ronggyal. Mivel amúgy is egy mazochista buzi, addig verném amíg ki nem röhöghetem, hogy elélvezett a fájdalomtól. – és itt elakadt.. Hallottam felháborodott morgásokat, sértéseket Hitoshi felé, de ugyanakkor néhány kuncogást is. Hidanre néztem aki lemondóan sóhajtott és  szemét forgatva vette elő a telefonját, hogy azon buzeráljon valamit.. Hitoshira néztem aki Hidant figyelte mintha csak azon gondolkodna hogy alázza még meg négy mondattal, hogy meglegyen mind a 10 a feladat elvégzéséhez..

– Hidan nem mazochista, legalábbis nem így. Kezd elölről, ezt így nem fogadom el, és az aktus alatt azt értettem, hogy szex. Olyan szex ahol nem csak az egyik szereplő élvez el.

– Mi a faszért erőlteted? – kérdezte Hitoshi kínosan röhögve.

– Még mindig fenn áll az esélye, hogy válaszolj a másik kérdésre. – mosolyogtam mire a szemeit forgatta és hangosan felsóhajtott. Egy pillanatra lecsukta a szemeit majd mikor kinyitotta rám nézett és futólag végig mért. A tekintetünk találkozott, ő pedig felemelte az egyik ujját ezzel jelezve, hogy elölről kezdi.

– Egy sötét szobában lennénk. – elszorult a torkom, mert egy pillanatra eszembe jutott amikor Sasori a szobámban megütött.. De a következő pillanatban már csak Hitoshi pupilláinak mozgását láttam, ahogy a feketeség lassan elnyeli az íriszét. – A háta mögé lépnék. Beletúrnék a hajába és erősen beletépnék. Felszisszenne mert fáj neki. Ennek ellenére nem mondana semmit, hanem makacsul csikorgatná a fogát. Ez engem rohadtul idegesítene. Leszorítanám az ágyra, pedig felesleges lefogni, mert amúgy is maradna. Lehúznám róla a nadrágját és az alsóját. Kicsatolnám az övemet és kihúznám a tartójából, hogy azzal szíjazzam össze a csuklóját. Felhúznék egy óvszert és keményen beléhatolnék. Durván bánnék vele, mert férfi. Lehunynám a szemem és egy lányra gondolnék. – kínosan néztem körbe. Nekem elment a hangulatom a játéktól, de úgy tűnt hogy elég sokan nem is figyeltek Hitoshi szavaira.. Hidanre néztem aki látszólag.. A fogát csikorgatta. Hitoshi ismeri Hidan szokásait? Vagy véletlen egybeesés? Mikor visszanéztem Hitoshira ő már röhögve hallgatta az egyik haverja véleményét az előbbiekről.

– Legközelebb ne dobj fel ilyen komoly dolgot amíg józan vagyok. – motyogta Kankurou fintorogva. – Ez a csávó beteg..

– Ebben egyet értünk. – néztem újra Hidanre aki végre felém pillantott és elmosolyodott, mintha nem is zavarná a dolog.. – Bocsánatot kell kérnem tőle. Nem őt akartam kellemetlen helyzetbe hozni, hanem Hitoshit.

– Szerintem őt is eléggé leégetted, elvégre a nagy homofób épp beismerte, hogy felállna neki Hidanre viagra nélkül. – fűzte hozzá Sasori.

– Arról nem is beszélve, hogy egy szadista seggfej. – morogta Kankurou. – Bár az elég para volt ahogy a szemedbe bámult miközben mondta.

– Mint egy apró bosszú. Csak azt akarta, hogy te is kellemetlenül érezd magad. – mondta Sasori.

– Sikerült neki.. – ráadásul most aggódok Hidanért..

48. rész - Nőj fel végre! Deidara frappáns visszaszólására még várni kell..