A két feladó 18,5. rész - Kozume Kou OVA

18,5.rész – Kozume Kou OVA

A plafont vizslatva pislogtam párat, de még mindig túl homályosan láttam. Szükségem lesz egy kávéra.. Lehunyva a szemeimet felültem majd szét néztem a szobában. Sugawara az ágy végében aludt, Teruma az ágy másik felén, de Sinohara már nem volt sehol. Előkotorva a párnám alól a telefont, lecsekkoltam az időt és mikor tudatosult bennem, hogy rohadtul késésben vagyok, nyöszörögve álltam fel. Még van esélyem jól kinézni, csak egy nagyon erős kávé meg vagy három energia ital kell hozzá. Megráztam a fejem és pislogtam párat, hátha ez kicsit segít az ébredésben. 

– Ébren vagyok! – suttogtam magamnak elszántan és elindultam a konyha felé. – Ohayo! – köszöntem lelkesen Sinoharának aki egy nagy bögre kávét tolt elém. – Már korán reggel csapos.. És még mindig tudja mit akarok. – mosolyogtam elégedetten mire csak a szemeit forgatta. 

– Hogy aludtál? – kérdezte miközben magának is töltött egy bögre kávét én pedig át pillantva izmos karja mellett figyeltem, mennyi cukorral issza a reggeli koffeint. 

– Jól. – feleltem és a kiskanalakat számoltam ahogy cukrot kanalazott a kávéjába. Kettő.. Az még egész férfias, bár ebben most én nyertem. 

– Miért vágsz olyan elégedett képet? – kérdezte mire csak vállat vontam és lehuppantam az egyik székre. 

– Nem is lenne rossz itt ébredni minden reggel. Egy jóképű és izmos pasi a konyhában, és persze mindig tudja mit akarok. Mi mért nem dugtunk még? – tettem fel a nagy kérdést mire egy halvány mosollyal ingatta meg a fejét. 

– Mert te túl rossz vagy, én meg túl jó hozzád. 

– Na bekaphatod. – fintorogtam de szórakozott mosolya láttán rögtön tudtam, hogy megint csak szívózik. Nagyokat kortyoltam a keserű folyadékból. 

– Sietsz valahová? – kérdezte meglepetten mikor letettem az üres bögrét. 

– Randim lesz. – tápászkodtam fel az asztaltól.. Jobban belegondolva nem is kellett volna leülnöm. – Puszilom a szoba lányokat. – utaltam Suu-chanra és Terumára. 

– Átadom. – biccentett én pedig oda hajolva hozzá egy cuppanós puszit nyomtam az arcára mire egy gyönyörű mosollyal jutalmazott. 

– Aztán ne felejtsd el a szabályt. – szólt utánam. 

– Igen apu! – kaptam magamra a dzsekimet és elhagytam a házat. Kint kellemesen hideg volt, ami sikeresen felébresztette az agyam, de a végtagjaim még mindig kókadtak voltak kicsit, szóval ugráltam párat és ütemes léptekkel indultam haza. Ma még zárva tartom az üzletet, de holnap ismét kinyitok, szóval ma este rendesen kell majd aludnom. Pont ezért tettem a randit délelőttre, a másikat pedig délutánra. Ha pedig este kapok valami jó ajánlatot, egye fene, ha pedig nem, akkor lesmárolom Sinoharát. Nevetve vetettem hátra a fejem. Még hogy én ne kapjak jó ajánlatot? Kész vicc! És Sinoharát soha nem fogom megcsókolni, ahogy Sugawarát sem. Előkapva a farzsebemből a telefont, ismét megnéztem az időt. Egy gyors zuhany belefér, az alapozó oké, és talán még a szememet is ki tudom húzni. Fintorogva pillantottam le magamra mikor megéreztem a pia szagot. Sinohara te fukar fasz! Adhattál volna legalább egy alvós pólót cseszd meg! Még is hogy hagyhatta hogy abban a ruhában aludjak ami egész nap rajtam volt? Bár igaz ami igaz, ha nekem ad, akkor a két cuki falatnak is adnia kellett volna, és úgy mit fotózgatok az este azon részén amikor a cicuk már aludtak? Vigyorogva léptem be a galériába, és rögtön elkezdtem elküldeni a képeket a két szobafiúnak. Nincs is ennél jobb ébresztő. Sugawara combjait nézve elmosolyodtam és tovább nézegettem a képeket. Mikor meg csikiztem Terumát, ő pont úgy fordult, hogy a feneke egy kicsit kikandikált a rövid szoknya alól. Valójában azt Suu-channak szántam, de mivel bepasizott nem akartam nagyon szívatni. A végén az a röplabdás gyerek féltékeny lett volna. Pedig nincs mire. Sosem feküdnék le a legjobb barátaimmal. Még akkor se ha részeg vagyok. Ez amolyan elvi kérdés, mert igen, nekem is vannak ám elveim. Én, Kozume Kou, büszkén kijelentem, hogy soha, ismétlem, SOHA nem dugatom/dugom meg a legjobb barátaimat, családtagjaimat és a hozzájuk közel álló személyeket, legyen az egy ex, vagy egy reménytelen szerelem. Bár Kuroo majdnem meghúzott, de aztán meghallottam a teljes nevét, sunyiban megittam a piáját és elfutottam. Azóta se mertem elmondani Kenmának, hogy találkoztam a fekete hajú legjobb barátjával. Bár ha nem lennék a család fekete báránya, és Kenma nem csak egyedül jönne el hozzám, majdhogynem a legnagyobb titokban (bár tagadja de biztos vagyok benne, hogy nem szokott név szerint említeni mikor azt mondja a szüleinek, hogy csak egy barátjához megy át), akkor ismerhetném a barátait. Azzal a fekete hajú félistennel már kiskora óta legjobb barátok és én még csak nem is találkoztam vele rendesen. Na de elég a családi drámából, elvégre most egy görög istennel lesz randim. Csak épp nem görög és a földön jár, de engem hamarosan a mennybe repít.

Hangosan nyögve adtam partnerem tudtára, hogy megtalálta azt a bizonyos pontot amivel a legnagyobb örömöt tudja nekem okozni. 

– Itt akarod ugye? – kérdezte mély, kissé rekedtes hangján. 

– Igen.. Még.. – fontam lábaimat csípőjére s követelőzőn húztam magamhoz még közelebb. Határozott lökésekkel mozgott bennem, egyre jobban ingerelve gyönyör központomat. Imádtam ahogy a feszítő fájdalom csak még kínzóbb lesz miközben prosztatámat döngöli, s az élvezettől a falaim egyre csak szűkülnek hatalmas mérete körül. 

– Lazíts egy kicsit.. – csókolt nyakamba gyengéden, ezzel utalva arra, hogy kezd fájni a szerszáma. Ennyit erről… Mélyet sóhajtva lazítottam el testem, bár lökései miatt ez elég nehézkesen ment, de ezt egyáltalán nem bántam. Szeretem a kihívásokat. A gyönyör még hullámzóbb érzést keltett bennem a kín nélkül, s bár szerettem ezt az érzést, most nem erre volt szükségem. 

– Harapj meg.. – kértem bár sokkal inkább felszólításnak szántam. Egy erősebb lökésnél felszisszentem ő pedig lelassítva kicsit aggódva pillantott rám ködös tekintetén keresztül. – Durvábban.. – túrtam rövid fürtjei közé s nyakamhoz húztam ezzel is nyomatékosítva, hogy fájdalmat akarok. A fogai eleinte finoman haraptak meg, majd egyre durvábban mélyesztette bőrömbe, mintha csak azt lattolgatná, meddig is mehet el. A fájdalom és a kéj különös egyvelege izgató volt és segített abban, hogy ki tudjak kapcsolódni. Élveztem a fájdalmat és azt hogy a múltam azon részére emlékeztetett amit a legjobban gyűlöltem. Még a legsötétebb emlékeim is jobbak voltak, mint az ő emléke.. Dühösen martam partnerem hátára mire kéjesen morrant egyet s jutalmul nyakam másik oldalán is mély nyomott hagyott fogaival. Egyik kezemet levezettem péniszemhez és pár mozdulattal segítettem át magam a gyönyör kapuján. Levegőért kapkodva nyögtem azon a furcsa fojtott hangon, míg az én adoniszom egy mélyebb tónusú, igencsak férfias nyögéssel élvezett belém. Beleremegtem az érzésbe ahogy kirobbant bennem s égető melegséggel töltötte el amúgy is forró belsőmet. Kihúzódva belőlem a hátára fordult, engem pedig hasára rántott így pihegve feküdtem rajta.. Mindig furcsálltam ezt benne. Miért élvezi ha szex után az amúgy is megviselt testén tehénkedem? Furcsa dolgok ezek.. Akárcsak a hangom.. Mindig meglepettséggel töltött el mikor a nyögéseim más-más színt öltöttek attól függően, hogy épp melyik szerep van rám osztva. Ha én voltam az aktív seme, a nyögéseim férfiasak voltak és mélyek. Ha aktív uke ként szerepeltem édes és lágy nyögések halmozták el a szobát.. Ha pedig én kerültem alulra mind aktivitás, mind befogadóként, a hangom néhol élveteg sikolyokkal tört elő torkomból. Kíváncsi vagyok milyen hangokat produkálnék, ha egyszerre dugnának és én dugnék valakit. Seke vagyok ugyan de az ágyban egyszerre csak egy voltam eddig. Noss épp ideje valami újat kipróbálni. 

– Nem mintha nem élvezném a mazochista énedet, de.. – kezdte elharapva a mondat végét mire unottan nyitottam ki a szemeimet és feltápászkodva az ágyról a fürdő felé vettem az irányt. – Várj! – kapott utánam mire csak egy unott pillantással jutalmaztam. – Mi történt? Egyik nap még azért vagy oda ha kedvesen kényeztetlek, másnap meg már előkészítés nélkül próbálsz magadba fogadni és élvezettel nézed ahogy vérzel. – mondta és gyengéden húzott vissza magához, hogy átölve csípőmet nézhessen fel rám. Halkan sóhajtva simítottam végig halántékán és rövid tincseibe túrtam. 

– Édesem.. Emlékszel még, hogy miért vagyunk mi állandó partnerek? – kérdeztem lágyan, de mikor durván meghúztam tincseit s ajkaim halvány mosolyra gördültek, elengedte derekamat. Halkan horkantam fel elégedettségemben majd lehajolva hozzá egy lágy csókot nyomtam ajkaira. – Nincsenek nevek.. – pusziltam meg újra puha ajkait. – ..sem személyes kérdések.. – érintettem meg újra ajkait ajkaimmal. – ..és úgy csináljuk ahogy én akarom. – mosolyogtam hamisan és felegyenesedtem. 

– Akkor emeljünk egy kicsit az én javamra. – nézett rám s szemei elszántan csillantak meg. Utáltam ezt a nézést.. Túlságosan vonzó volt tőle és ilyenkor csak még jobban kívántam. 

– Emeljünk a javadra? Már így is gyakorta szegem meg az utolsó szabályt. Arról nem is beszélve, hogy hajlandó vagyok többször is ágyba bújni veled. 

– Akkor ez csak jelent valamit nem? – jelent meg egy elégedett fél mosoly az arcán, amit csakhamar levarázsoltam róla. 

– Csak a tested érdekel Góliát. Menj máshoz lelkizni. – hajoltam a képébe mire idegesen nevetett fel a fejét ingatva. 

– Tudod nem leszel ám mindig ilyen gyönyörű.. Egyszer magadra maradsz és akkor majd sírva gondolsz vissza arra, hogy én itt lettem volna neked. – szavai hallatán keserű érzés tört rám a mellkasomban s a gyomromban, de leküzdve ezt az érzést a torkomon elővetem a legszebb mosolyom. 

– Majd veszek egy kutyát és egy vibrátort. Hidd el, meg tudom oldani egyedül is a magányt és a szexet. – paskoltam meg az arcát. – Te pedig majd össze teszed mindkét kezed és hálát adsz nekem amiért nem mentem bele egy komoly kapcsolatba, de annyiszor meghúzhattad ezt a gyönyörű tested ahányszor csak akartad. Bár ma volt az utolsó alkalmad. Gratulálok. – löktem vissza az ágyra és ott hagyva bezárkóztam a fürdőbe. Gondolom nem kell mondanom, hogy mire végzek, nem akarom látni. 

– Te most csak szórakozol velem, ugye?! – ütött az ajtóra mire megremegtem. Még átkozódott egy sort, de már nem is figyeltem rá. Nem tud rólam semmit és nem is akarom, hogy köze legyen hozzám. Szexeltünk.. Ennyi.. A többihez semmi köze.. 

Egy órával később felfrissülve léptem ki a hotel szoba ajtaján. A fürdés jót tett és a maradék pezsgőt is sikeresen elfogyasztottam amit még a volt partneremmel bontottunk fel. Nem igazán voltam a romantika híve, főleg nem akkor ha csak a szexre utaztam, de úgy tűnik őt túl közel engedtem magamhoz, hisz már ilyen apróságokat is elnéztem neki.. Jó döntés volt szakítani, még ha nem is volt köztünk igazi kapcsolat. 

– Kou! – a lábam a földbe gyökerezett a hang hallatán és zavartan fordultam hátra, csak hogy szembe találhassam magam magas, izmos alakjával amin a legdrágább öltöny pompázott és ami egyre közelebb ért.. hozzám.. Egy aprót nyelve pillantottam fel rá, csakhogy meggyőződhessek róla, sokkalta jobban néz ki mint mikor utoljára láttam. 

– Natsume-san.. – motyogtam mintegy köszönés ként. 

– Gondolkodtál az ajánlatomon? – kérdezte bársonyos hanglejtéssel ami miatt a szívem fájdalmasan kiáltott érte.. Hátrébb lépve halkan felsóhajtottam s benedvesítve ajkaimat néztem fel mélybarna szemeibe. 

– Megmondtam. Nem leszek a kitartott szeretőd, sőt.. Soha többet nem akarok veled lenni. – ismételtem el azt amit a legutóbb is mondtam. Natsume felkuncogott s szemei lenézően pillantottak nyakamra. Remegve léptem egyet hátrébb mikor ujjával megérintette a harapás nyomot. Ellöktem kezét mire csak gondterhelten felsóhajtott. 

– Miért játszod a nehezen kaphatót? Hisz mindketten tudjuk, hogy milyen laza erkölcseid vannak. 

– Mond csak ki hogy kurvának tartasz, nem kellenek a bársonyba burkolt célzásaid. Laza erkölcs a faszomat.. Ne nézz ostobának, jól tudom, hogy ez mit jelent. – mordultam fel enyhe éllel a hangomban, de ahelyett, hogy komolyan vett volna, szórakoztatta a dolog. 

– Szóval azt akarod, hogy velem egyenrangúként kezeljelek? – kérdezte mire dühösen szorítottam ökölbe a kezeimet. A hangjában felcsendülő megvetés és gúny, nem csak a büszkeségemet tiporta, de a szívemet is.. Natsume a falnak lökött és bekerítve hajolt hozzám közelebb, csakhogy egyik kezével a fülbevalóimat kezdje piszkálni.. – Egy kis cukrász, mint te, hogy érhetne fel egy orvoshoz, hm? – ellökve kezét indultam volna el a folyosón, de alig tettem egy lépést, máris újra a falhoz lökött, s tekintetével dühösen üzente, ő bizony még nem fejezte be a csevegést. – Neked nem kell tenned semmit Kou. Csak légy gyönyörű és kívánatos ahogy mindig és ne feküdj le olyan senkikkel mint akiket a bárban szedsz fel. – kínosan felhorkantam. 

– Ha jól emlékszem téged is ott szedtelek fel. – néztem rá gúnyosan mire állkapcsa megfeszült. Nem szeretem ha így néz rám.. Nem akarom, hogy durván bánjon velem.. A gyengédsége és a kedvessége az ágyban már így is fájdalmas emlékek hadát zúdítja rám, akárhányszor próbálok könnyíteni magamon.. Nem akarok akkor is rá gondolni amikor a fájdalom vegyül a kéjjel.. 

– Ez az utolsó ajánlatom Kou. Elfogadod, vagy nem? – kérdezte újból de mikor válaszra nyitottam a számat elcsitított mutató ujjával. – Még ne válaszolj. – mondta amit nem igazán tudtam mire vélni, de mikor elkezdett vezetni egy szoba felé, rögtön felvillant a kép, ahogy alatta nyögök és bármit hajlandó lennék megígérni neki.. Nem, ezt nem játszhatja ki. Akaratosan álltam meg mire türelmetlenül nézett rám. 

– A nem az nem. Törődj bele. – rántottam ki csuklómat szorításából és hátrébb léptem, de még mindig nem fordítottam neki hátat. – Tudom, hogy csak azért vagy itt, mert nem tudod elviselni, hogy valaki ejt téged. A hatalmas egód dühöng amiért egy olyan kis cukrász mint én, nemet mertem mondani neked. Úgyhogy játszuk így. Te dobtál engem én pedig vérig sértve elvonultam az ellenkező irányba hogy idegen faszokkal vigasztalódjak… 

– Ez nem az egómról szól Kou. Te is tudod, hogy milyen jó köztünk az összhang és.. – nevette el magát nagyképűen. – Te imádod a szexet. 

– Mindenki imádja, csak épp sokan letagadják. – húztam fel az orrom. – De tudod nem csak veled imádok ám kufircolni. Nekem bárki megteszi. – mondtam egy kaján vigyorral ajkaimon. – Végeztünk, vagy esetleg szeretnél még kiselőadást tartani a kedvenc pózaimról és a nem létező fétiseimről is? – kérdeztem gondterheltséget színlelve. 

– Feldúlt vagy mert nem viszonzom az érzéseidet. Megértem, de.. Ha úgy érzed félre tudod tenni ezt az egészet, csak hívj fel. – intett és elindult a folyosón. Naná, hogy az övé az utolsó szó.. Seggfej.. Miért szerettem bele? Jóképű, van humora, orvos és mindenféle orvosi kütyüje van, kifinomult az ízlése és.. Na várj! Kifinomult az ízlése? Akkor velem miért feküdt le? Hm.. Érdekes. Vállat vonva indultam el a lépcsők irányába. Jól esne most valami erős pia.

Dühösen morogva olvastam el az üzenetet, mire Teruma kérdőn állt meg előttem a pult túloldalán. 

– Tölts még egyet.. – toltam vissza elé az üres poharam. Teruma szó nélkül töltött egy újabb pohár valamit, amit majdhogy nem egy húzásra megittam, de nagy pofa ide vagy oda, kétszer kellett nyelnem mire újra üres poharat tartottam a kezemben. – Még is ki a franc dolgozik karácsony másnapján? – kérdeztem dühösen mire Teruma egy kínos mosolyt villantott a poharamat vizslatva és gondolom amellett, hogy válaszolt a feltett kérdésemre, azt is lattolgatta, jó ötlet-e újra tölteni a poharat. – Na ezért nem járok csaposokkal, mert róluk tudom, hogy mindig dolgoznak. – mutattam rá és megkönnyítve a másik problémát, újra elé toltam a poharat. Teruma halkan sóhajtva töltött egy újabb adag alkoholt, de ezúttal nem tolta vissza elém hanem felemelve a pultról kicsit hátrébb lépett a piámmal, hogy ne érjem őt el. Kaján mosoly kúszott ajkaimra. – Mit játszunk? – kérdeztem megnyalva szám szélét, ezzel is jelezve, hogy nekem van pár perverz ötletem. Teruma nem tartozik a legjobb barátaim közé, szóval szabad a csók! Meg a többi is. Kit érdekel, hogy hetero? 

– Itt hagyom neked az üveget, ha elmondod miért vagy zaklatott.. – ajánlotta fel nagylelkűen mire csak a szemeimet forgattam. 

– Nem vagyok problémás vendég, és tudod, hogy van elég pénzem arra, hogy megvegyem azt az üveget meg még többet is. Ha inni akarok akkor inni fogok szívem. – mutattam rá a tényekre amivel ő sem nagyon tudod kekeckedni. – Na add ide a poharat. – nyújtottam felé a kezem de nemlegesen megingatta a fejét. – Teruma-chan, add ide a poharat. – kértem újból, de szemei dühösen néztek rám. Hogy a –chan rag bosszantotta-e fel, vagy valami más, azt nem tudom, de a következő percben lehúzta azt a piát amit én akartam meginni.. Elkerekedett szemekkel néztem rá, ugyanis tegnap sem ivott ilyen erős alkoholt és nem ilyen gyorsan.. Azonban egy fintoron kívül nem sok mindent produkált, pedig arra számítottam, hogy minimum csuklani fog, vagy kicsit bebandzsít, de semmi.. – Meghívtalak.. – böktem oda elismerésem jeléül, ő pedig csak biccentett egyet. Hogy köszönetnek szánta, vagy egy „én is így gondoltam”-nak az ismételten rejtély. Mivel azonban még mindig nem kaptam meg amit kértem, lemondóan sóhajtottam. – Össze futottam a dokival. – böktem ki végül, ő pedig érdeklődve vizslatott miközben végre elém tolta az áhított alkoholt. A számhoz emelve kisebbeket kortyoltam belőle, ezúttal nem csak a torkomat érő maró érzést élvezve, hanem a keserű ízt is. – Biztos tudod, hogy.. átvert engem. – szépítettem mire aprót biccentett. – Valójában nem fogadta el amikor nemet mondtam neki.. Arra hogy a kitartott szeretője legyek. És mikor ma össze futottunk újra rákérdezett. 

– Ez az ami felbosszantott? – kérdezte de ez csupán ösztönzés volt, hogy folytassam a sztorit, mert nem veszi be hogy ennyi miatt kiborultam. 

– Már az felbosszant ha rá gondolok. Basszus én komolyan belezúgtam és hajlandó lettem volna leállni ezzel az esti élet stílussal is és mindent meg ígértem volna neki. Már arról ábrándoztam hogy összeköltözünk. – mordultam fel amivel eléggé megleptem. – Erre kiderül, hogy csak szexre kellek.. 

– De te is ugyanezt teszed a partnereiddel, nem?.. 

– Hé! – ordítottam fel hirtelen. – Az teljesen más. Én már a legelején lekötöm a szabályokat és kiterített lapokkal játszok. Csak szex és ennyi. Ha valakivel komolyabban gondolom, az a személy tudni foglya. 

– Kou-san, te nem játszol kiterített lapokkal. – mondta mire érdeklődve vártam, hogy folytassa ezt a fantasztikusan szép mondatot. – Megjátszod magad.. 

– Nem is tudtam hogy orvosi szakot végeztél agyturkászkám. – könyököltem fel a pultra és összefont ujjaimra támasztottam államat. – Mesélj még. – bíztattam folytatásra. Terumának feltűnt a hangomból kicsendülő gúny, mire kínosan sütötte le szemeit és inkább lefoglalta a kezeit egy már amúgy is tiszta pohár törölgetésével. 

– Ha valaki fel akar téged szedni, nem romantikázol, nem kéreted magad, egyszerűen közlöd, hogy ő fizeti a hotel szobát és lelépsz.. Ha a kártyás metafóránál maradunk.. Elrejted a lapjaidat és lopsz a pakliból egy olyat ami számodra a legkényelmesebb, majd azt mutogatod mindenkinek. Eljátszod hogy.. – akadt meg kissé és a szavakat kereste. 

– Hogy kurva vagyok? – kérdeztem mire kínosan pillantott félre. – Semmi gond, folytasd csak. – intettem, de ezúttal valóban érdekelt a monológ többi része. 

– Vágysz a szeretetre, de félsz a kapcsolatoktól. Eltitkolod, hogy mennyi szenvedéllyel alkotsz a saját üzletedben, eltitkolod ha valaki megbánt és fáj neked. Tele vagy érzelmekkel és emlékekkel amiket nem tudsz és talán nem is akarsz elengedni. A fájdalmas együttlétek minden bizonnyal egy rossz emléket idéznek benned, mert mindig fintorba húzódik az orrod mikor Sinohara-san megemlíti az újabb és újabb lilás foltokat a csuklódon vagy a nyakadon. Nem akarod, mégis követeled a fájdalmat, mert azaz orvos gyengéd volt veled. Én nem értem, hogy miért nem felejtesz és miért kínzod magad, és jól tudom, hogy külső szemlélő ként nem igazán hiteles amit mondok, de.. Ne félj az érzésektől.. Pontosabban ne félj megmutatni másoknak amit érzel. – fejezte be a gondolatmenetet de még mindig nem nézett rám. Ennél jobban nem is tudta volna elmondani milyen vagyok.. Milyen szánalmas és gyenge.. Megosztani másokkal hogy fáj?.. Mi értelme lenne? Egyedül sírni éjszaka és miközben reggeli erekcióval küszködök zokogni azon, hogy a jóleső orgazmus közben Natsume-san arca villan be ahogy zihálva tornyosul fölém.. Jól tudom, hogy ez a felfogás rossz, pont ezért próbálok nevetni és értékes perceket tölteni a barátaimmal.. 

– Tudod vicces belegondolni, hogy te valójában három évvel idősebb vagy nálam. – mondtam mire értetlenül ráncolta a szemöldökét. – Egyetemet is végeztél nem igaz? Hat fél év, ha jól rémlik.. – csak bólintott és várta, hová is akarok kilyukadni. – Én 21 éves vagyok, de saját cukrászdám van és rengeteg felkérést kapok, pedig még a gimit se végeztem el rendesen. Hogy egy olyan buta és szánalmas srác mint én, sokkal előrébb jár mint te, elég vicces, nem gondolod? Én olyan munkát vállalok el amilyet akarok, míg neked muszáj a megélhetésért egy meleg bárban dolgoznod. Szívás az élet mi? – kérdeztem mire hitetlenkedve ingatta meg a fejét. 

– Támadsz mert úgy érzed igazam van. 

– Elmondom a tényeket mert úgy döntöttél te is elmondod az általad hitt igazságot, ami nem mellesleg nem volt valami összetett. Túl sok benne a feltételezés. 

– Bocsánat ha megbántottalak, csak segíteni szerettem volna. 

– Azzal segítesz ha töltesz mikor megkérlek rá. Egy bárban vagyunk és te vagy a csapos én meg a vendég. Ha pszichológushoz akarok menni akkor nem ide jövök. – világítottam rá a tényekre. 

– Nem vagyok orvos és nem állt szándékomban pszichológust játszani. Csak barátként próbáltam segíteni. 

– Akkor megsúgok neked valamit. – hajoltam kicsit közelebb. – Mi nem vagyunk barátok. Beszélgetünk veled, mert sajnálunk amiért a bár tulaja az apád, és meghívtunk egy szűk körű kis bulira mert pont itt voltál mikor beszéltünk róla. – mondtam de minden szavamból üvöltött a hazugság szele. Ő azonban erre nem figyelt fel hisz senki nem veszi észre hogy hazudnak neki ha az a hazugság fáj. Teruma pár pillanatig kutakodón nézett egyik szememből a másikba, de végül úgy döntött, nem foglalkozik velem többet, és elővette egy teli üveg szeszt, felbontotta és elém tolta… 

– Ne menj el fizetés nélkül. – hagyott ott én pedig mélyet sóhajtva töltöttem egyet magamnak. 

– Akkor ketten maradtunk. – néztem az üvegre. – Egészség. – koccintottam hozzá a poharam majd sietősen kiürítettem a tartalmát…

 (Kou-kun haja szürkés árnyalatú.)

Szinte záporoztak a rám törő emlékek és minél többet ittam, annál élénkebben láttam őket. Ennek nem így kéne lennie. Vagy sokkal inkább.. Nem kellett volna olyan dolgoknak történnie.. 

Kisgyerek voltam.. Alig múltam nyolc az a vénember meg lehetett vagy 100.. Na jó, azért annyi nem, de akkor is idős volt és látszott is rajta rendesen. 

– Miért iszogat egy ilyen fiatal fiú egyedül? – lépett mellém egy vénember mire fintor kúszott az arcomra. 

– Undorodom magától. – nyögtem alig artikulálva a szavakat mire mindkét szemöldöke a magasba szaladt. Kínosan röhögve kezdett neki a hegyi beszédnek de a szavai nem jutottak el a tudatomig. Ugyanis lelkiekben teljesen máshol jártam.. Pontosabban abban az édesség boltban ahová a gyerekkori barátaimmal mentem el heti egyszer. Szerettük az öreget, mert mindig mosolygott és néha még árkedvezményt is adott. Egyik nap azonban egyedül mentem be a boltba.. Az apukámnak akartam cukrot venni, mert anya azt mondta, hogy apa szomorú valami miatt.. Buta kölyök voltam még, és azt hittem a cukor felvidítja majd.. Percekig álltam az egyik sorban és gondosan válogattam össze azokat amiket én is nagyon szerettem, mert olyat akartam adni ami engem is mindig jó kedvre derített.. Csakhogy több ilyen is volt, nekem meg nem volt sok pénzem. Az öreg kedvesen megsimogatta a fejem és azt mondta hogy nem kell vissza tennem azt a három fajtát amit nem tudtam volna megvenni. Rettenetesen boldog voltam.. „–  Van egy új fajta cukorka is. Érdekel?˝ Bár nemet mondtam volna.. Az öreg a bolt feletti emeleten lakott, és az egyik szoba volt a raktára. Oda vitt fel.. Csak aztán valami egészen mást adott a cukor helyett. Eleinte nem értettem miért húz az ölébe de őszintén szólva nem is nagyon érdekelt mert az édesség amit adott elvonta a figyelmem.. A csókok amiket akkor még ártatlan dolognak gondoltam, csikisek voltak és egyáltalán nem izgatott fel vele.. Akkor kezdtem el kínosan érezni magam mikor a kezei egyre intimebb dolgokat érintettek a testemen és aztán megéreztem a merevedését.. Bár kölyök voltam, még is tudtam mi az.. Ahogy levette a ruháimat csendben tiltakoztam de mindenre volt valami válasza, amivel nem tudtam vitatkozni.. Hisz a szüleim azt tanították, hogy az idősebbeket tisztelni kell, és ha kérnek, vagy mondanak valamit akkor szót kell fogadnom.. Az a rengeteg új érzés megijesztett és az elvek amiket a szüleim belém neveltek teljesen ellentétben voltak az akkori érzéseimmel. El akartam futni, de ehelyett csak ott sírtam a karjaiban és illedelmesen kérleltem, hogy ne csináljon olyan furcsaságokat velem. És mikor belém dugta az ujjait… Na ott dobtam el mindent amit addig szentírásnak tartottam. Megütöttem az öregembert, habár nem igazán értem el vele semmit, de akkor már nem kértem hogy hagyjon békén, hanem menekülni próbáltam.. Bármi áron.. Talán ha hagytam volna magam, nem fájt volna olyan kegyetlenül.. Bár ki tudja.. Az hogy ellenkeztem csak még jobban kifárasztott, és az a fájdalom amit okozott mikor belém hatolt.. Soha nem felejtem el. Úgy éreztetem szét szakad a testem. Biztos voltam benne, hogy meghalok.. A könnyeimtől nem láttam semmit, a hangom fülsüketítő volt még a számomra is. Nem tudtam gondolkodni csak a fájdalom töltötte ki az elmémet, de szóról szóra emlékszek az öreg ember szavaira, mikor letörölte a könnyeimet és így elém tárult a látvány ahogy élvetegen zihál és mosolyog miközben nekem fájdalmat okozott.

– Milyen érzékeny vagy Kou-chan.

– Ha nem lettél volna szófogadatlan, nem kellett volna ilyen durvának lennem.

– A szüleid nem tanították meg, hogy ha valamit kapsz azt meg kell hálálni?

Akkor tanultam meg, hogy semmi sincs ingyen.. 

– Te jó ég Kou! – hallottam meg Sinohara hangját de csak homályosan láttam alakját. Szólásra nyitottam a számat de rám tört a hányinger. Öklendezve kapaszkodtam a pultba, mintha az életem múlna rajta. Erős karok fonódtak körém, miközben ujjaimat lefejtette a pultról és utána az egész föld megremegett. Főleg a testem.. 

A wc csésze felett eltöprengtem, vajon hogy is kerültem a személyzeti budiba, de fájt a gondolkodás így inkább újra elmerültem az ostoba emlékek gyűrűjében. 

Miután elköltöztünk a szüleimmel való kapcsolatom megromlott. Anya apát hibáztatta a történtekért, apámnak pedig rettenetes bűntudata volt egy ideig, de aztán anyát kezdte hibáztatni. Rengeteget veszekedtek.. Az új helyen ahol éltünk, senki nem tudott arról ami velem történt és ennek így is kellett maradnia. A szüleim már csak az édesség gondolatától is kikészültek és nagyon sokáig én sem vágyakoztam semmilyen nyalánkság után. Egészen addig amíg a testnevelés tanárom csokit nem adott nekem.. Ő volt az egyetlen tanár akit szerettem. Kicsit hosszú volt a haja, úgy a válláig ért, és mindig lazán összefogta a tarkójánál. Az a tipikus tesitanár figura volt a mangákból és a filmekből, de ő valahogy még is más volt. Nem volt mihaszna, de nem is volt pedáns, csak egy átlagos tanár volt aki csak úgy általánosságban figyelt a diákjaira. A hangja volt az ami megfogott benne.. Úgy tizedik környékén fantáziáltam róla először.. Rettenetesen megijedtem, hányingerem volt saját magamtól. Látványosan elkerültem őt, még az óráiról is sokszor ellógtam, de pont ez vezetett ahhoz, hogy kettesben maradt velem.. Mivel sokat lógtam, rám szólt, hogy segítsek neki az óráim után. Fel kellett fújni a labdákat, felmosni a tornatermet és hasonló apróságok.. Aztán jött a mérés.. Mivel sok órájáról ellógtam, a kötelező mérésen sem voltam jelen, így azt lemérte a szertár mellett. Elmondta, hogy nem fog szólni az osztályfőnökömnek amiért ennyit lógtam, de megkért, hogy többet ne tegyem. Ha nem is akarok mozogni és focizni vagy szekrényt ugrani meg miegymás, akkor is menjek be és üljek a padon, mert ő felel értem, és ha bajom esik miközben az óráján kéne lennem, abból ő is rosszul kerül ki. Csak bólintottam, hogy megértettem, ő pedig megsimogatta a fejem és elővett a táskájából egy tábla csokit amit nekem adott.. Azt mondta ez a köszönete amiért segítettem neki és hogy reméli, ezentúl nem leszek lógós és jól kijöhetünk majd egymással.. Tudom, hogy ez a kijelentés arra vonatkozott, hogy mint tanár és diák jöjjünk ki jól egymással, de én valami egészen mást szerettem volna. Így vissza gondolva rohadt szánalmas lehettem ahogy ott ültem a padon és egy csokival kezemben sírtam, de végül ez vezetett az első igazi együtt létemhez…

– Sensei..

Már olyan fiatalon is szép voltam.. Egó ide vagy oda, mindig ezt sugározták felém.. Ha végig mentem a folyosón vagy az utcán, az emberek az arcomat nézték. És amikor sírva csimpaszkodtam rá a tesi tanáromra.. nem tudott szóhoz jutni már nyakig benne volt ő is és én is.. Ösztönösen érintettem férfiasságát és csókoltam ajkait szinte könyörögve hogy ne lökjön el magától. Tudta mit tesz én már kevésbé.. Ezután bejártam az óráira és néha bent felejtettem magam a teremben, mintha csak segíteni akarnék.. Tőle tanultam meg csókolózni és szeretkezni.. Mert igen, vele szeretkeztem. Az első szerelmem volt, de nem tartott túl sokáig. Féltette az állását és ellökött magától.. Közömbös volt velem ami rettenetesen fájt. Féltékennyé akartam őt tenni. Az egyik évfolyamtársamról köztudott volt, hogy nem veti meg a fiúk társaságát sem. De hiába voltam vele, a sensei egyáltalán nem törődött velem, így mikor a srác felhozta, hogy mi lenne ha szórakoznánk kicsit, gondolkodás nélkül belementem. Nálunk került sor az együtt létre, de teljesen más érzés volt vele lenni mint a Sensei-el. Azt gondoltam azért van ez, mert hozzá nem kötnek gyengéd érzelmek. Ekkor tanultam meg, hogy mi a különbség szex és szeretkezés között.. És amint ezt felfogtam megkaptam az első atyai pofonom.. Apám aznap hamarabb ért haza.. Azt hitte megakadályozta hogy a srác megrontson, de akkor már vagy három meneten túl voltunk. 

– Kou-san, legalább egy kicsit erőltesd meg magad, nehéz vagy. – nyafogott Teruma amit nem egészen értettem. A város hideg levegője cirógatta meg arcomat én pedig kicsit stabilabban próbáltam meg állni csakhogy újra elinduljak, kitudja merre.. 

Emlékszem apám arcára és arra amikor anyám megtudta mit tettem. A senseiről nem szóltam egy szót sem, mert nem akartam őt bajba keverni. Anyám úgy gondolta, hogy az a vén perverz traumát okozott nekem és ezért feküdtem be egy srác alá.. Pedig szó sem volt ilyesmiről, de hinni akartam nekik.. Elvittek egy pszichológushoz, akihez hetente egyszer jártam, de nem hogy ˝meggyógyított˝.. Még betegebb lettem.. Nem is értem mit gondoltak a szüleim mikor egy harmincas éveiben járó, izmos és rettenetesen jóképű orvoshoz vittek.. Eleinte nem akartam beszélni vele, sőt, másik dilidokihoz akartam menni, de a szüleim azt mondták, hogy ő a legjobb a szakmában.. Noss emiatt csak még inkább az ágyába akartam kerülni. Később már az a kis dohányzó asztal is megfelelt volna, csak azt akartam hogy csókoljon meg és tegyen mocskossá. Ezek a vágyak kissé megrémisztettek így mindent elmondtam neki, hátha undorodni kezd de ez nem történt meg. A szüleimmel ellentétben ő nem betegségként kezelte a dolgot, hanem genetika ként. Azt mondta sokan vannak rajtam kívül akik a saját nemükhöz vonzódnak és ez egyáltalán nem baj. Ekkor nyögtem ki, hogy vonzódom hozzá. Eléggé megdöbbent, szinte szóhoz sem jutott… Én meg letérdeltem elé és kész lettem volna bármire, de persze leállított. Nyíltan elmondta, hogy bár vonzónak tart, nem lenne helyes ha lefeküdne velem, mert ő családot szeretne és én ezt nem adhatom meg neki.. Na meg a páciense ként nem létesíthetett velem ilyen viszonyt.. Úgyhogy mikor az utolsó kezelésem is véget ért olyan élvezetet nyújtott nekem amit előtte senki.. Tapasztalt volt, jobban mint a sensei (hisz ő előttem egy fiúval sem feküdt le). Nem kötöttek hozzá érzelmek ugyan, így nem mondanám szeretkezésnek, de maga az aktus fantasztikus volt.. És mivel tudtam, hogy ez csak egyszeri alkalom, mindent ki akartam próbálni és nem voltak gátlásaim sem. Ekkor kezdtem lázadni és nemtörődöm stílust felvenni. Kilyukasztottam a fülem, csináltattam egy tetkót és akit csak tudtam, elcsábítottam. A szüleim minél hamarabb ki akartak penderíteni otthonról így háztartás tanon eszembe jutott a nagy ötlet.. 

– Cukrász leszek.. – a szavak artikulálatlanul és furcsán hangoztak. 

– Már az vagy. – ültetett le Teruma és leguggolva elém, elkezdte levenni a cipőmet.. A haját nézve elmosolyodtam és mutató ujjamat forgójára tettem.. Vagyis majdnem.. Újra megpróbáltam de ezúttal a másik irányba csúszott félre a kezem. Duzzogva toltam a forgójára az ujjamat fejbőrén. Ha a levegőben nem találom az irányt, maradjunk a biztos felületen. – Kou-san, légy szíves ne piszkálj. – tolta el a kezem amit nem értettem. Eddig hagyta hogy piszkáljam.. – Bezárom az ajtót, a kulcsokat pedig bedobom a postaládába, rendben? – kérdezte nekem pedig eszembe jutott az este azon része amikor még józan voltam.. Vagy legalábbis józanabb.. Megfogtam a kezét mire egy ˝Mi van?˝ pillantással jutalmazott. 

– Ne haragudj.. – böktem ki mire kissé megenyhültek arcvonásai. 

– Nem haragszok.. – füllentette én pedig a fejemet ingatva paskoltam meg magam mellett a földet, így végül leült mellém, hogy meghallgassa mit is akarok mondani. 

– Szeretünk. Nagyon. – bólintottam és minden szót olyan érdekes, nyomott hangon ejtettem ki. – Amit mondtál.. Az meg igaz volt. Szááánalmas hülye vagyok. De szeretek az lenni.. Na jó.. Nem szeretek az lenni. – ingattam meg a fejem. – De tudod.. Nagyon nehéz olyat találni aki szeret. Sinonara.. Ühm.. Sino-hara szeret de tudom, hogy nem menne vele.. Vele nem menne.. – de hülyén jönnek ki a mondatok meg a szavak.. Vagyis a szavak amik mondatok.. Mindegy. – Tudom, hogy neked is szaaar, érted? Meg Sinonaráé.. Si-no-ha-ráéknak is. Na!.. Szóval tudom hogy részeg vagyok.. – na valami nem stimmel, várjunk.. – Vagyis hogy tudom, hogy mindenkinek nehééz, meg szaar. 

– Kou-kun, inkább feküdj le aludni. – nevetett halkan ami megdobogtatta a szívem. Olyan aranyos. 

– Nem, még nem. – motyogtam szakadatlanul őt figyelve. – Én.. Sajnálom, hogy meghántottalak. 

– Mi? – nevetett. 

– A bárban, tudood. – hadonásztam amin megint csak nevetett. 

– Igen, igen, szóval megbántottál és sajnálod, de Kou-kun, én is hibás vagyok, szóval ne aggódj rendben? 

– AnGGyal vagy. – borzoltam össze a haját majd egy cuppanós puszit nyomtam halántékára. – Megváltozok. – határoztam el. – Túl kell lépnem a cukros bácsin, meg a senseien és a pszichológusomon is.. Na meg a dokin sem ártana átgázolni.. OH! Vagyis túllépni. Nem gázolni. – ingattam meg a fejem. 

– Sensei? Pszichológus? 

– Jaa, sok mindenkivel dugtam. – bólogattam fintorogva. – Hallod.. Mekkora ribanc vagyoook. – nyafogtam. – Szerelmes akarok lenni.. Rendesen.. De ha a dokiba kapaszkodok, az elég szar lenne. Két lánya is van. Kettő! – mutattam fel a kezemet, de elfelejtettem behajlítani három ujjam így ötöt mutattam. Áh! Leszarom!.. – Az öreg.. Megerőszakolt.. – motyogtam hirtelen letargikussá válva. – Csak a fájdalomra emlékszek.. Nem éreztem kéjt, sem élvezetet, így ez más volt mint.. mint amikor a rendőr erőszakoskodott velem.. Terummma.. – néztem rá nyafogva. – Soha ne hagyd hogy valaki illetlen dolgokat tegyen veled. – mondtam mire halványan elmosolyodott. 

– Tudom. Nem hagyom. – ígérte mire bólogatva néztem magam elé. 

– De tudod!.. – kaptam felé újra a fejem. – Ez nem csak azon múlik, hogy hagyod! Ha erőszakoskodnak veled az szar! Ha valaki bánt, mi megverjük, jó?! Sinona.. Ő meg én! Suu-chan meg majd drukkol! – mondtam elszántan és már láttam is magam előtt a jelenetet. Teruma halkan felnevetett én pedig hirtelen magamhoz öleltem és oldalasan eldőltem vele a parkettán. – Sajnálom.. Mi tényleg szeretünk.. Nem akartam bunkó lenni. – mondtam de ezúttal nem kaptam választ. Percekig feküdtünk mikor végre megszólalt, de nem épp azt mondta amit vártam. 

– Az apám intézetbe rakott mikor 9 voltam.. – döbbenten néztem magam elé, Terumát még mindig a karjaimban tartva. – Gyűlöltem őt.. Mikor örökbe fogadtak, azt hittem minden rendben lesz, de anyám eljött értem és haza vitt.. Engem nem erőszakoltak meg és soha nem kezdtem viszonyt senkivel.. Volt egy barátnőm de nem tartott sokáig a dolog.. 

– Teruma.. – motyogtam a legrosszabbat sejtve. Egy intézet.. Nekem speciel egy csomó perverz dolog ugrik be pár idősebb sráccal meg a fiatal Terumával, de nem biztos hogy ez megtörtént.. Oh.. Mondta is.. Nem erőszakolták meg meg semmi.. 

– Engem vertek.. – bökte ki mire eltoltam magamtól, de még mindig a földön feküdtünk. Először nem is tudtam mit mondjak.. Nem számítottam erre a vallomásra. 

– De szar. – ennyit tudtam kibökni. Teruma meglepetten vonta fel mindkét szemöldökét. – Oh bazd.. Nem úgy értettem.. Sajnálom.. 

– Nem, semmi baj, tudom, hogy részeg vagy. – nevetett kínosan. Mintha megbánta volna, hogy elmondta nekem. Ösztönösen hajoltam felé mire elkerekedett szemekkel nézett fel rám. 

– Tényleg sajnálom. Az apád egy seggfej. – akivel amúgy dugtam, de ezt asszem nem mondom el. 

– Már kimondtad. 

– Mi? 

– Az előbb azt mondtad, hogy lefeküdtél az apámmal. – mondta mire értetlenül néztem rá. 

– Jaa.. Hogy dugtam? Aha.. Vagyis ő engem.. Basszus bocsi. – kaptam észhez. 

– Ugyan. Leszállnál rólam? Eléggé büdös vagy. Meg feszélyez ez a.. szóval ez.. 

– Hmm..? Sajnálom.. 

– Nem baj, csak menj arrébb. – tette kezeit mellkasomra hogy megpróbáljon eltolni. Meredten bámultam vékony ajkait és hosszú szempilláit. Akaratlanul is felvillant a kép amikor cseléd ruha volt rajta.. 

– Nem azt sajnálom.. Hanem ezt.. – hajoltam ajkaira mire meglepetten felnyögött. Kihasználva döbbenetét mélyítettem el a csókot. Milyen finom íze van. És egész édes ahogy reagál. Elhúzódva tőle nevetni kezdtem. – Most már hivatalosan csapattag vagy. 

– …Mi?.. 

– Csak szívattalak. Néha megcsókoljuk egymást Suu-chanékkal is, ne aggódj e-miatt. Sokat viccelődünk vele, de eszünkbe se jutna megfektetni egymást, te meg hetero vagy. – na, már egész szépen ejtem ki a szavakat. Feltápászkodtam a földről. – Na.. akkor majd holnap találkozunk. – köszöntem el a még mindig földön fekvő, döbbent Terumától és a háló szobám felé vettem az irányt.. Ezt jól elbasztam..

Hat nappal később 

Arcomra elégedett mosoly kúszott ahogy végig néztem a tortán. Rengeteg időt töltöttem el az íz kombinációkkal kísérletezve és végre tökéletes díszítés is társul a tökéletes ízhez. A konyhai vekker hangjára rögtön a sütőhöz léptem hogy megnézzem, jó-e már a tészta. A réteges sütemények a kedvenceim közé tartoztak. Ez az a sütemény amiben a krém és a tészta tökéletesen egyensúlyba kerülnek. Kivéve a tésztát a sütőből, betettem a már előkészített tepsit a következő adagnak. Lassan egy hete nem mozdultam ki itthonról, csupán néha a közeli bevásárló központba ugrottam le. Egy lágy dallam kúszott végig a helyiségen, ami szintén megmosolyogtatott. Az elmúlt napokban rengeteget gondolkodtam. Javarészt az új süteményeken, de minél többet agyaltam és minél sikeresebbnek bizonyultak a dolgok, egyre inkább úgy éreztem, hogy ideje lenne az életemen is elgondolkodnom. Az emberek gyakran teszik ezt.. Gondolkodnak az életükről, tervezgetnek, nosztalgiáznak.. Én többnyire nem terveztem előre, és ha gondolkodtam is, mindig a múltra kanyarodtam vissza. A komolyabb szexuális élményeimre, a családommal való kapcsolatomra, a rohadt nagy szerencsémre a cukrászdával kapcsolatban.. Aztán Sinoharára és Sugawarára gondoltam. Olyan barátokra leltem bennük amiket álmodni se mertem azelőtt. És Teruma.. Fogalmam sincs mi üthetett belém.. Megcsókoltam pedig tudom, hogy hetero. És nem mellesleg a barátomnak tekintem.. Pedig megfogadtam hogy a barátaimmal nem kezdek ki szexuálisan. Részeg voltam, ő pedig aranyos volt, ennyi. A csengőre kaptam fel a fejem, mire lehalkítottam a zenét és a kötényembe törölve a kezem indultam el ajtót nyitni. Meglepetten néztem Teruma arcát aki kissé aggódva mért végig. Egy egós mosolyt felvéve tettem csípőre egyik kezem, hogy jól láthatóvá tegyem számára, hogy bár nem tűnök egy izompacsirtának, azért mégis csak jól kidolgozott testtel rendelkezem és ebben felsőbben ez még inkább kirajzolódik. Teruma zavartan pillantott félre s benedvesítette ajkait. Normál esetben nem működik a heterókon ez a beállás, de úgy tűnik a szépségem nem ismer határokat. Viccet félre téve, valami nem oké.. Hirtelen bevillant a csók, mire én is kínosan elfordultam. 

– Segíthetek valamiben? – köszörültem meg a torkom végül. 

– Csak rég láttunk a bárban.. Aggódtam. – nyögte ki végül én pedig elmosolyodva félre álltam az ajtóból. 

– Kerülj beljebb. – invitáltam de arca halvány pírt öltött.. Talán attól fél, hogy leteperem. – Ne aggódj mazsola, nem foglak lekapni. – ígértem egy szórakozott mosollyal mire a szemeit forgatva bentebb lépett. – Szóval? Hiányoztam? – kérdeztem incselkedve miközben elindultam a konyha felé. 

– Sinohara-san azt mondta, néha eltűnsz egy időre, de azok után ami történt, jobbnak láttam ha eljövök. – mondta miközben levette a kabátját. 

– Mármint a történtek melyik része után? – kérdeztem de mikor meglátta a konyhát teljesen elnémult. Egy elégedett mosollyal néztem ahogy elsőként a tortát veszi szemügyre, s szemeiben megcsillan az elismerés és az ámulat. A torta után a konyha elrendezésének szemügyre vételével volt elfoglalva. Zavartan vettem tudomásul, hogy míg ő a konyhát csodálja én végig őt bámultam. Nincs kétség, egyre inkább rá kell jönnöm, hogy Teruma igen csak gyönyörű és rohadt nagy pazarlás hogy nem homoszexuális. – Tetszik? – kérdeztem mire felém fordult. 

– Elképesztő.. Meg ez.. Szóval ha te már hat napja sütsz.. Kicsit nagyobb rendetlenségre számítottam. 

– Nemrég takarítottam össze. – biccentettem. – Ülj le, kóstold meg a tortát. 

– Lehet? – kérdezte meglepetten amin felnevettem. 

– Naná hogy lehet, sőt! – vettem elő egy kést és precízen kivágtam belőle egy nagyobb szeletet. Kitettem egy kistányérra majd mielőtt odaadtam volna Terumának, előkaptam farzsebemből a mobilomat és lefotóztam a tortát meg a mellette lévő szeletet. Miután ezzel megvoltam elővettem egy villát és letettem a sütit Teruma elé. Néztem ahogy megkóstolja és mosolyra húzódik a szája. 

– Még mindig olyan hihetetlen, hogy így tudsz sütni. – hitetlenkedett. Nem mondom hogy nem esett rosszul a feltételezés, miszerint én egy gonosz ügyvéd vagyok egy munkanélküli, de nem hibáztathatom érte. Ha valaki rám néz, nem tudhatja hogy értek is valamihez szexen kívül. – Mi a neve? – kérdezte kíváncsian miközben még egy falatot rakott a szájába. 

– Még nincs neve. – gondolkodtam el. – Általában az alapján nevez el egy új süteményt, hogy mivel foglalkoztam míg a recepten agyaltam, vagy mi adta az alap ötletet, de most nincs semmi ilyen. – hacsak a folyamatos kattogás a múltamon nem számít ihletadó jelenségnek.. Bár kétlem mert ha a múltamról kéne sütit csinálnom akkor.. Jajj, nem, nem akarok ezen agyalni megint. – Talán Toki.. A Lehetőség kanjikkal írva.. 

– Lehetőség?.. Mire? 

– Bármire. – vontam vállat. – Jut eszembe, nem válaszoltál kérdésemre. 

– Melyikre? – kérdezte értetlenül. 

– Hogy mi az oka az aggodalmadnak? Azt mondtad a történtek után aggódtál. – mondtam mire hümmögve bólogatni kezdett. 

– Hogy részeg voltál.. Nagyon. 

– És hogy megcsókoltalak? – kérdeztem mire félre pillantva mély levegőt vett. 

– Sinohara-san elmondta, hogy te sosem csókoltad meg sem őt, sem pedig Sugawarát. – mondta. Na most vagy tettem a hülyét, vagy elmondom neki, hogy beindultam rá aznap.. Naná hogy az elsőt választom. 

– Komolyan? Pedig úgy emlékeztem. – nevettem mire csak egy szúrós pillantással nézett rám. 

– Kou-kun, tudom, hogy hazudsz, és a legijesztőbb, hogy elvileg egy részeg ember mindig igazat mond, de te akkor is hazudtál. 

– És gyorsan le is ráztalak. – ismertem el, hogy valóban hazudtam és halkan felsóhajtva vettem a kezembe a már elkészített krémet, hogy elkezdjem elkészíteni a sütit. – Részeg voltam. – védekeztem a nyilvánvaló ténnyel. 

– Ez nem mentség! Megcsókoltál! 

– Cukibogyó, ha nem gondolod velem komolyan akkor minek agyalsz rajta? Csak felejtsd el én meg megígérem, hogy többet nem teszek ilyet. – mondtam de mikor fel pillantottam a sütiről egy fülig vörösödött Terumával találtam szembe magam. Döbbenten álltam meg a mozdulatban. – Várj.. Te.. Komolyan gondolod velem? – kérdeztem ő pedig dühösen állt fel a székről és nagyon úgy tűnt hogy menni készül, letettettem a kenőkanalat és utána sietve elkaptam karját a folyosón. – Várj, várj, várj.. – kerestem meg tekintetét. – Te tényleg komolyan gondolnád velem?.. Mármint érted.. Velem? – kérdeztem döbbenten mire zavartan fordította el égő vörös arcát. 

– Nem tudom.. – motyogta bizonytalanul, de ez már felért egy kisebb igennel. Magam felé fordítottam arcát és lassan közelebb hajoltam hozzá.. Alig pár centire álltam meg ajkaitól. 

– És.. az igen, vagy a nem felé hajlasz jobban? – kérdeztem mire behozta azt a pár centit s óvatos puszit nyomott ajkaimra. Elmosolyodtam s arcára simítva kezemet mélyítettem el egy csókot, amit eleinte bizonytalanul, de később egyre szenvedélyesebben viszonzott. Éreztem ahogy karjait nyakam köré fonja s teste enyémnek feszül. Ösztönösen kaptam szabad kezemmel csípője után s éhesen markoltam bele puha bőrébe a vékony anyagon keresztül. Pár pillanattal később zihálva váltak el ajkaink. Lehelete cirógatta bőrömet s jóleső bizsergés futott végig gerincem mentén. – Ezt vegyem igennek? – bizonytalanul bólintott mire mosolyogva adtam pilleszárny csókot ajkaira, majd arcára, és fülére is mire kissé megremegtek karjai s mintha el akart volna tolni magától. Szórakozottan hajoltam füléhez. – Nyugi mazsola. Amíg fel nem készülsz nem megyek tovább a csóknál. – öleltem magamhoz s hallottam hogy remegve enged el egy megkönnyebbült sóhajt. 

– Kérdezhetek?.. 

– Csak rajta. – szívtam be finom illatát. 

– Ha velem vagy.. Mert.. Akkor most együtt vagyunk, gondolom, szóval.. A többi partnered..? – mosolyogva egyenesedtem fel hogy szemébe tudjak nézni. 

– Nem érintkezek senkivel szexuálisan, sem testileg sem hangilag. – ígértem. 

– Hangilag? 

– Telefonszex. 

– Te szoktál telefonszexelni? – döbbent le majd eltöprenget. Szinte hallottam ahogy arra gondol: Miért is lepődök meg ezen? – De.. Nem vagyok biztos abban, hogy.. hogy menni fog.. Ez így oké? 

– Teruma. Kedvellek és te is engem. Megpróbáljuk. Ha működik, akkor működik, ha nem, akkor nem. Viszont én is szeretnék kérdezni. 

– Hm?.. 

– Hogy jutottál el arra, hogy talán komoly is lehetne az a csók? Főleg hogy rólam van szó.. Meg rólad.. – magyaráztam mire az arca hirtelen még az eddigieknél is vörösebb lett. 

– Csak.. Csak bele gondoltam! – fordult félre. 

– Úgy reagálsz mint mikor beletrafáltam abba, hogy Suu-channak nedves ál.. Oh.. – esett le rögtön Teruma pedig kikecmeregve a karjaim közül a cipőjéhez lépett. – Héhé nyugi, engem nem zavar. Sőt, hízelgő. – mosolyogtam de továbbra sem válaszolt. – Na, ne menj el, még csak most jöttél. – próbáltam marasztalni. Elkapva karját fordítottam magam felé. – Hé, tényleg nem gáz. Suu-channak is gyakran vannak nedves álmai, meg Sinoharának is és persze nekem is. Mégis csak pasik vagyunk. – nevettem de ezzel nem igazán nyugtattam meg. – Egyszer azt mondtad, ha egy hetero pasi kapcsolatot kezdeményez egy másik sráccal, azt már alaposan átgondolta előtte. Ugye? – kérdeztem mire egy aprót bólintott. – Akkor mit szólsz ahhoz, hogy leülünk a konyhában és lebontjuk a falainkat? Hm? Bármilyen cikis dolgot kérdezhetsz, mindenre válaszolni fogok, de persze nem mondhatod el senkinek és én sem fogom elmondani senkinek amit megosztasz velem. – pár pillanatig csendben nézett maga elé, de végül beleegyezően bólintott. Halkan sóhajtva kibújt a cipőjéből és vissza mentünk a konyhába. Mikor leült a sütire néztem. – Azt hiszem tényleg Toki lesz a neve. Lehetőség, vagyis esély. Egy új esély.. – töprengtem hangosan. – Tudom, furcsa név egy sütinek. 

– Kíváncsi vagyok a citrombomba miért azt a nevet kapta.. – motyogta amin elmosolyodtam. Valójában annak nincs különösebb története, csupán abban az időben mindenki ˝íz bombának˝ nevezte el az új süteményeket így én is beújítottam egyet, mert az jobban fogyott. Teruma vissza ült az asztalhoz én pedig a kis csörgő hallatán benéztem a sütőbe. Már ez is elkészült. Kikapcsolva a sütőt kivettem a tésztát. Talán délután még csinálok egy browniet.. Ha már folyós krémeknél tartunk.. 

– Hé, amúgy jó voltam? Mármint az álmodban? – kérdeztem mire hozzám vágott egy törlő ruhát.