Secret Soldier

Tudod mi az a két feladó, ugye? Egy hete nem találkoztam Oikawával.. A telefon beszélgetésekre se volt nagyon időnk a közelgő meccsek miatt, így sokkal több időt töltöttem a csapattársaimmal és a gyakorlással. Persze ez nem azt jelenti, hogy elhidegültünk egymástól, csupán a tudtad, hogy egymás ellenfeleként kell pályára lépnünk, megijesztett minket. Bár Oikawa tagadja, jól tudom, hogy őt is megijeszti ez a tudat, mert most nem csak egy személy leszek a háló túloldalán.. Na nem mintha olyan sok időt tölthetnék a pályán.. Javarészt csak a pálya szélén fogok ácsorogni és szurkolok a többieknek miközben abban reménykedem, hogy Kageyama kifárad, vagy elveszti a fejét és így egy 10 percre átvehetem majd a helyét a pályán… Elhúzva a számat halkan nyögtem fel a gondolatra, hogy ilyesfajta gondolataim vannak. Tényleg szörnyű vagyok..  – Mi a baj? – kérdezte hirtelen Daichi mire csak egy újabb sóhaj tört elő belőlem.  – Kageyama-kun lenyűgöző hm? Egy zseni.. – mormogtam az orrom a...

Egy ágyban az ellenséggel Iwaizumi még mindig döbbenten állt az ajtóban és én se igazán tudtam mit csináljak. Jobb szeretném folytatni amit elkezdtem, de kétlem hogy Suga-chan díjazná.. Na meg jobban átgondolva én sem akarom, hogy bárki más lássa Sugawarát szex közben. Túl erotikus és vonzó.. Lassan felegyenesedtem és Sugawarát is felhúztam az asztalról mire ő csak kínosan megköszörülte a torkát.  – Jobb ha megyek. – nézett rám mire zavartan bólintottam ő pedig a száját rágva nézett a még mindig ajtóban álldogáló Iwaizumira, de végül úgy döntött, így is le van sokkolva, mit számít egy ártatlan kis puszi, szóval gyors csókot nyomott arcomra és elsietett. Még hallottuk az ajtó csukódását de Iwaizumi csak bámult rám elkerekedett szemekkel és nem mondott semmit.  – Akkor kezdjem a sztorit vagy el akarod felejteni amilyen gyorsan csak tudod? – kérdeztem a tarkómat dörzsölve. Oké, tudtam, hogy egyszer el kell mondanom és nem is bánom hogy tudja.. Csak hát most valami egészen mást s...

Mi a szent sz*r..? A telefonommal babráltam az asztalomnál.. Oikawa egyáltalán nem tartja be a napi három sms szabályt.. Kérdőn vontam fel a szemöldököm mikor egy képet küldött.. Ijedten töröltem ki, ugyanis a képen amit küldött több kisebb fotó volt róla egy asztalon, és nem akartam hogy ha valamelyik hülye (kiváltképp Asahi vagy Daichi), úgy dönt, hogy bele les a telefonomba, akkor O-chan üzenetei között képet találjon Oikawáról..  „A csapattársaim képeket árulnak rólam!!! Most nagyon pipa vagyok!!!˝” Értetlenül meredtem az üzenetre. Amekkora egója van, én azt hittem örül, hogy képeket tudnak róla árulni.. Fáradtan sóhajtva tettem el a telefont a táskámba, természetesen kikapcsolt állapotban.. Ezzel majd foglalkozok később. Bár jó lenne tudni milyen képeket árulnak róla.. Kár volt kitörölni a fotót amit küldött.. Mindegy, biztos elkobozta őket. Majd este megnézem.  – A mai edzés elmarad. – huppant le elém Daichi.  – Tudom, már Hinata elpanaszolta. – mosolyodta...