Secret Soldier

Egy fontos részlet Óvatosan cirógattam meg Sugawara arcát, ügyelve arra, hogy ne ébresszem fel álmából. Beharapva alsó ajkam próbáltam abba hagyni a mosolygást, de nem jártam sikerrel. Mutató ujjamat anyajegyére tettem és halkan felkuncogtam bár nem volt rá különösebb okom. Ha most Suga-chan ébren lenne, biztos azt mondaná, hogy milyen ijesztő ahogy ok nélkül, cseppet sem férfiasan kuncogok miközben az arcát nézem.. Vagy megvádolna hogy perverz dolgok járnak a fejemben. Pedig egyáltalán nem erről van szó.. – Ühm.. Oikawa.. Te most tényleg az arcomat piszkálod? – kérdezte kissé artikulálatlanul és fáradtan. – Hm? Nem. – füllentettem, de továbbra is arcát simogattam, ezúttal pár kósza tincset is kisimítva halántékából. – Hazug. – motyogta és látatlanban elkapta tarkómat majd magához húzott és lágy csókot nyomott ajkaimra. A hirtelen meglepettségtől még csak viszonozni se tudtam, hisz alig tartott pár másodpercig. Sugawara résnyire nyitott szemekkel nézett fel rám és elmosolyo...

Boldog karácsonyt! A kávézóban ülve néztem a forgalmas utcát. A párok egymás kezét fogva sétáltak a hidegben és az utca fényeiben gyönyörködtek. A becsomagolt ajándékra néztem magam mellett. Még mindig alig tudom elhinni, hogy találtam egy ilyet.. Tudom, hogy Oikawa hisz az űrlényekben és hogy imádja az ufós ruhadarabokat és kiegészítőket. Ez valami ritka pulcsi amit egy író tervezett a könyve sikerének örömére. Más szóval, szerintem ez borzalmas ajándék, de ismerve Oikawát, aki csorgó nyállal vágyódott egy ilyen után.. Komolyan, olyan nehéz volt megtalálni ezt a darabot, hogy már kezdtem feladni, de olyan ajándékot szerettem volna adni aminek biztosan örülni fog és az.. Ez.. Egy borzalmas kinézetű pulcsi..  – Suga-chan. – hallottam meg Oikawa hangját mire elmosolyodtam. Leült elém és ügyelve arra hogy senki nem figyel, elhúzta előlem a kávéscsészét és maga felé fordítva azt a részét ahonnan ittam, ő is a szájához emelte. Csak mosolyogtam rajta ő pedig vidáman letette a csészé...

Ne engedj neki..   Karikás szemekkel ültem Deidara szobájában, aki már percek óta bámulta az arcomat és durvábbnál durvább jelzőkkel illette. Fáradtan sóhajtva tűrtem ahogy mémeket készít rólam és ahogy az este folyamán többször is, most is újra és újra végig gondoltam az öcsém szavait. Biztos vagyok benne hogy történt vele valami, vagy fogadott valakivel, hogy mennyire tud engem kiborítani, de aztán eszembe jutottak Shisui megjegyzései..  – Elég egy kép a fejedről és dőlnek a like-ok. Úgy tűnik senkit nem érdekel, hogy zombi vagy. – dobta a szőnyegre a telefonját Deidara és karba fonta maga előtt a kezeit. – Elmondod, hogy mi van? Csak mert kifogytam az unalom űző tevékenységekből. – mondta én pedig ismételten felsóhajtottam.  – Te hogy jöttél rá, hogy Naruto meleg? – kérdeztem mire kissé meglepetten nézett rám. Gondolom mindenre számított csak arra nem, hogy az öccséről akarok dumálni.  – Voltak nyilvánvaló jelek.. Például hogy megnézett más srácokat.. – töpre...