Secret Soldier

Csak egy délután... (A kép a Kuroko no Basukéből van ^^ Az onsen miatt szúrtam be.) Döbbenten néztem magam elé. Mi az hogy értem jön? A többiek meglepetten néztek rám. – Várj egy kicsit, ki megyek a folyosóra.. – motyogtam és letettem az ölemből a tálcát, majd kisántikáltam a szobából. A folyosó vége felé vettem az irányt. – Itt vagyok.. – szóltam bele ismét. – Kettesben voltál Kakashival?! – kérdezte dühösen ezzel teljesen lesokkolva engem. Mégis honnan tud erről? – Mert.. kiment a bokám és.. – Asumával is vissza mehettél volna, de te Kakashival mentél! – Azért mert.. – Érzel iránta valamit? – Mi?! Dehogy is! Végig hallgatnál?! – kérdeztem dühösen. Na tessék, hogy felbátorodtam telefonon keresztül.. Feszült csend lett a vonal végén mire halkan felsóhajtottam és kiléptem a faházból. – Még mindig nem tűntek el a véraláfutások Sasori.. Ha Asuma tudomást szerzett volna róluk, akkor mindketten bajban lennénk. – sántikáltam le a lépcsőn. – Mégis hogy a fenébe jön ez ide?! – E...

Utolsó esély.. Sasorinak mi baja? Megdöglök.. Én tényleg meg fogok halni.. Fáj a csípőm az oldalam és baszki még mindig fáj a seggem! A melegről nem is beszélve… – Hé Deidara, minden oké? – kérdezte Konan aggódva. Egy fél mosolyt erőltettem arcomra és feltartottam a hüvelykujjam. – Minden a legnagyobb rendben. Hm.. – motyogtam de az arckifejezéséből ítélve nem volt hihető az előadásom. – Ááá, basszus, totál lemaradtunk. – nyafogott Kana. – Szedd már gyorsabban a csülkeidet te Homo! – mordult rám a deszkalány. – Nem muszáj ám velünk jönnötök. – hívtam fel figyelmét a tényekre de persze csak unottan forgatta a szemeit és tovább ácsorgott Hiro-chan meg Jégcsap mellett.. Ohohó! Jégcsap! Reményekkel teli szemekkel néztem Itachira aki kissé zavartan nézett vissza rám. – Itachi-sama.. – tártam ki a karomat és felé közelítettem mire még jobban elfehéredett az amúgy is fehér képe. Ez az! Így még hidegebb lesz! – Te jó ég, neked az agyadra ment a meleg.. – motyogta Kankurou de nem foglal...