Sziklarejtek árvája 11. rész

A Kakashi ügy folytatódik.. Mi a francért izgultam fel???

Ha egy ˝családi˝ ebéden mindenki kínosan feszengve nézi a tányérját az vagy azért van, mert 1. ők nem egy család, 2. a szakács nagyon elrontotta az ételt de senki sem mer szólni neki, nehogy megbántsák. Mivel mi gyakorlatilag olyanok vagyunk egymásnak mint egy család, ezért valószínűleg a második. Felemeltem a kanalam és megkóstoltam a curryt. Finom.. Akkor ez azt jelenti, hogy Kakashiról van szó..

– Deidara-kun, nagyon finom a curry. – mosolygott Iruka megpróbálva oldani a hangulatot.

– Örülök, hogy ízlik. – feleltem majd újra beállt a kínos csend.

– Öhm.. Naruto, találtál magadnak egy barátnőt? Úgy hallottam hogy mostanában nem jársz el nagyon a barátaiddal, mégsem vagy itthon.. – nézett az említettre Iruka.

– Mi?.. Ja, hogy az.. Igen.. Összejöttem valakivel..

– És hogy hívják?

– Saiko Manaka. – motyogta az ételt piszkálva. Csoda hogy megjegyezte a nevet…

– És kedves lány? Hova valósi? – na erre már nem tudott válaszolni.. Elég furán hangzott volna, hogy egy tó fenekén lakik és amúgy egy anime karakter..

– Kimegyek a mosdóba. – állt fel és ott hagyott minket. Iruka meglepetten nézett utána.

– Gondolom nem kéne faggatóznom, mi? – nézett rám kínosan mosolyogva.

– Saiko Manaka egy anime karakter. – mondtam csak úgy mellékesen.

– Egy anime..? Istenem ez a gyerek. Nem kéne kitalált személyekbe beleesnie.

– Nem hazudott mikor azt mondta, hogy van valakije. Csak még nem meri elmondani hogy ki az illető.

– A végén kiderül, hogy Kakashi.. – szólalt meg végre Jiraiya is.. Iruka és én lehajtott fejjel piszkáltuk az ételt. Jiraiya idegesen csapott rá az asztalra. – Miért nem jelentetted fel? – kérdezte dühösen.

– Jiraiya-san.. – kezdte Iruka de Jiraiya leintette.

– Deidara, jól ismerem már Kakashit. És azt is tudom, hogy ok nélkül nem tenne ilyet, de efelett akkor sem lehet elnézni. A te kérésedre nem teljesítettem a kötelességemet és nem értesítettem sem Tsunadét sem pedig Oonoki-sant. Megértem, hogy Oonoki-sannak miért nem akartál szólni. Ő úgy tekint rád mintha a fia lennél és ha megtudja, hogy egy konohai megerőszakolta a fiát akkor ebből nagyobb ügy lenne mint amilyen. De legalább mondd el, hogy miért. És nem akarom megint azt hallani, hogy a te hibád volt. – nézett mélyen a szemembe. Letettem a kanalat és felsóhajtottam.

– Már régóta tudok róla, hogy Kakashi és Iruka melegek. – kezdtem. – Kakashi többször is molesztált már. Nem tiltakoztam eléggé ezért azt hitte talán én is vonzódom hozzá csak nem merem bevallani. Mikor megtudta hogy egy sráccal kezdtem el járni dühös lett. Haragudott rám mert úgy érezte játszottam az érzéseivel. Megbánta amit tett, nekem pedig nem esett komolyabb bajom pár véraláfutáson kívül. Kakashi jó tanár, mindenki szereti őt épp ezért nem akarom, hogy kirúgják. Már megbánta a történteket, szóval nem akarok ezen lovagolni.

– Az én hibám.. Tudtam, hogy Kakashi-san molesztálja Deidara-kunt, de nem tettem ez ellen semmit. – mondta Iruka bűnbánón.

– Milyen problémások vagytok. – sóhajtotta Jiraiya gondterhelten. – Ez az ügy akkor sem maradhat így. Az erőszak nem tréfa dolog. Nyomot hagyott benned Deidara és ezt te is tudod. Félsz tőle. Ha nem lennél lelkileg olyan erős amilyen vagy akkor még mindig összekuporodva feküdnél a szobádban és sírnál.

– Milyen szerencse hogy ilyen ˝erős˝ vagyok. – ironizáltam, ami Jraiyának egyáltalán nem tetszett.

– Ez nem vicc, Deidara! – ordított rám mérgesen. Naruto tétován állt meg a küszöbön és minket figyelt ami miatt mind a hárman elhallgattunk.. Naruto is elég idős már ahhoz, hogy értse ezeket a dolgokat, de attól még nem akarom, hogy e-körül forogjon ez az év. Tanulnia kell ahogy nekem is. És az hogy erős vagyok..? Nem igazán mondanám hogy Jiraiya-sannak igaza van, mert ha igazán erős lennék akkor nem zuhantam volna össze.. Nem félnék Kakashitól és tudtam volna reagálni mikor nekem esett.. Le tudtam volna állítani és ami még fontosabb.. Már az elejétől kezdve el tudtam volna taszítani.. És így nem áltattam volna reményekkel..

Fáradtan dőltem le az ágyamra és a plafont néztem. Megértem, hogy Jiraiya mérges. Ez is csak azt bizonyítja, hogy egy családként tekint ránk, ugyanakkor tiszteletben is tartotta a döntésemet ami rohadtul nem volt az ínyére. „Beszélned kéne Kakashival..” … Iruka majdhogynem ugyanolyan mint volt. Bár aggódott értem, de ugyanakkor ő még mindig szerelmes Kakashiba. Ő az egyetlen aki ismeri mindkét verziót, mindkettőnk érzéseit. Ő erre a dologra úgy tekint mint valami szerelmi civakodás, pedig ez rohadtul nem az.. Máskülönben ha a néhai apám úgy feküdt volna le az anyámmal, hogy az nem akarta, akkor is erőszaknak számít a dolog. Csak ott több érzelem közrejátszik.. A telefonom csörgése zökkentett ki gondolataimból, mire unottan emeltem fülemhez a készüléket meg sem nézve ki az.

– Igen?

– Deidara-kun, Mikoto vagyok. – Mikoto-san? – Öhm.. A múltkori segítséget nagyon szépen köszönjük. Óriási sikert arattak a festményeid.

– Ennek örülök.

– Arra gondoltam, hogy mivel ilyen jól sikerült, tarthatnák még egy jótékonysági napot. – mondta én pedig halkan felnevettem amit ő is hallott. – Gond van? – kérdezte meglepetten.

– Nem. Semmi. Ön nagyon kedves ember Mikoto-san. Egyáltalán nem olyan mint a két fia, már bocsánat, hogy ezt mondom.. – motyogtam kínosan. Mikoto-san csilingelő hangon felnevetett.

– Ugyan már. A fiaim is nagyon kedvesek. – mondta védelmezőn, amin megint csak nevetni tudtam.

– Már akivel. – szépítettem. Köztudott a két Uchiháról hogy egymáson kívül mindenkivel közömbösek és mogorvák.

– Sasuke igazán jól kijön Naruto-kunnal, és én úgy tudom Itachi is öhm.. jóban van veled.. Vagy valami olyasmi.. A múltkor történtek után már kicsit bizonytalan vagyok ebben.

– Mindegy is. Szóval, most milyen esemény lesz? – tértem a lényegre.

– Igaz is. Ezúttal kicsit komolyabb dolgot szervezünk. A képeket is úgy gondoltam, hogy a következő két hétben délutánonként ha esetleg ráérsz megfesthetnéd. Biztosítom hozzá a vásznat meg a kellékeket is. Az eseményen pedig eladnánk őket. A rendezvény késő délután kezdődne és fél tizenegyig tartana. Nincs túl sok emberünk, szóval.. ha esetleg van időd..

– Szívesen segítek.

– Tényleg? Tudtam, hogy rád számíthatunk Deidara-kun. Akkor a délutánokkal kapcsolatban. Holnap suli után el tudnál majd menni a Művelődési központba? Én is ott leszek. A vásznakat már megvettem és a festékeket is.

– Ennyire biztos volt abban, hogy igent mondok?

– Igen. A fiaim szerint igazán segítőkész vagy ezért biztos voltam benne, hogy ha megkérdezlek rá bólintasz majd.

– Nem tudom hogy ennek most örüljek vagy ne.. – töprengtem hangosan amin felnevetett.

– Én mindenesetre nagyon örülök neki.

– Értem.. Akkor holnap találkozunk Mikoto-san.

– Igen. És nagyon köszönöm. Visz hall.

– Visz hall.. – tettem le a telefont. Ilyenek ezek a gazdagok. Csak úgy rendeznek egy adománygyűjtő rendezvényt, mert megtehetik.. Fantasztikus..

Hétfő

– Biztos vagy benne? – kérdezte Kankurou a tanári előtt állva. Iruka többször is megkért, hogy beszéljek Kakashival.. Csak azzal a feltétellel egyeztem bele, ha maga Iruka is jelen lesz. Kankurou a legjobb barátom, de ezt nem akarom előtte megvitatni..

– Ne aggódj. Iruka sensei mindjárt jön. Nem leszek egyedül. – mondtam az órámra pillantva. – Nyugodtan menj haza. Majd írok facebookon. – mondtam mire Kankurou hangosan felsóhajtott.

– Azt hiszed nem vettem észre hogy szó szerint be vagy szarva Kakashitól? Mindig elsőként távozol a teremből osztályfőnöki óra után, ha meglátod a folyosón elmész a másik irányba és ha csak véletlenül rád néz teljesen elsápadsz. Lehet hogy erősnek mutatod magad és azt mondod hogy semmi bajod, de én ezt nem veszem be.. Talán testileg nem is de lelkileg annál inkább hatással volt rád.

– Csak menj haza és bízz bennem jó? – néztem rá fáradtan. – Iruka sensei ott lesz velem. Jól lehordom Kakashi senseit ő meg engem aztán minden megy tovább. – mondtam ő pedig még egy ideig fürkészett, majd végül felsóhajtott és leült a közeli padra. Hitetlenkedve felnevettem. Épp hogy befejeztem, mikor Iruka feljött a lépcsőn. Meg könnyebbülten elmosolyodott mikor meglátott.

– Deidara-kun. Örülök hogy itt vagy.

– Én viszont nem, szóval siethetnénk. – motyogtam elfordítva a fejem.. Semmi kedvem ehhez az egészhez.

– Gondoltam. – mondta és kinyitva az ajtót előre engedett. A tanáriban már nem volt senki, legalábbis nekem így tűnt. A tanári szoba három teremből állt amiket ajtók választottak el egymástól. Iruka bepillantott a jobb oldali ajtón de gondolom nem látott senkit mert fejével biccentett, hogy a másik szoba felé menjek. Én azonban nem mozdultam. A gondolatra, hogy Kakashi abban a szobában van.. Iruka megfogta a vállam. – Menjünk. – mosolygott rám kedvesen, de még ez se tudott igazán megnyugtatni. Hagytam hogy ő menjen előre, majd követtem. Kakashi az egyik számítógép előtt ült. Gondolom az elektronikus naplóba írta be a jegyeket.. Érkezésünkre felnézett. Egy pillanatra felcsillant a szeme majd a megbánás váltotta fel.. Felállt az asztaltól én pedig akaratlanul hátráltam egy lépést. Kakashi megállt a mozdulatban és inkább leült az egyik négyszemélyes asztalhoz. Iruka a vállamra tette a kezét, majd mi is oda mentünk Kakashihoz. Én ültem Kakashival szemben, Iruka pedig mellettünk..

– Először is, engedd meg, hogy bocsánatot kérjek a viselkedésemért. Nem volt helyes amit tettem. Iruka elmondta, hogy ellenezted hogy feljelentsenek, és hogy részben magadat is hibásnak érzed a történtek miatt.. – mondta én pedig rosszallón néztem Irukára. – Öhm.. Iruka.. – nézett rá Kakashi mire Iruka bocsánatkérően pillantott rám, majd felállt. Most szívatsz… Mikor távozni készült elkaptam a karját.

– Nem erről volt szó. – emlékeztettem. Kicsit talán jobban kétségbe estem mint kellett volna de nem érdekel..

– Vannak a dolgok amiket csak négyszemközt tudtok megbeszélni. Ne aggódj, megígérte hogy nem tesz semmit. – húzta el a kezét szorításomból. Felálltam és utána mentem mire hirtelen szembefordult velem. – Ne légy gyerekes Deidara-kun. Mindkettőtöknek fontos ez a beszélgetés. Egyszer túl kell rajta esnetek, és jobb minél hamarabb. – mondta és kilépett az ajtón majd becsukta azt.

– Mit ígértél neki? – kérdeztem Kakashit aki csak sóhajtva intett hogy üljek vissza. Én azonban nem mozdultam.

– Deidara, ülj le. – mondta és a hangja csak épp hogy megemelkedett mire összerezzentem. – Ne haragudj.. Kérlek ülj le, rendben? Van pár dolog amiről beszélni szeretnék… Nem foglak bántani, megígérem. – mondta és könyörgő tekintete miatt úgy éreztem igazat mond. Lassan közelebb mentem és kihúzva a széket leültem vele szemben. Kerültem a tekintetét, viszont éreztem magamon ahogy újra és újra végig mér. Szinte éreztem ujjait csípőmbe fúródni, marcangoló ajkait nyakamon és számon.. Megfogtam a kezem hogy ezzel kicsit kontroláljam a hirtelen jött remegést. Kakashi halkan felsóhajtott. – Szerelmes vagyok beléd. – mondta határozottan mire összerezzentem. Tudtam róla.. Épp ezért nem értem miért mondja el újra.. – Mikor Iruka elmondta, hogy mit mondtál, miért nem teszel feljelentést.. kicsit boldog voltam.. Mert miután.. az történt, te átgondoltad a dolgokat és rájöttél mit éreztem.. Szóval köszönöm, hogy nem vitted a hokage elé az ügyet. Viszont ezzel megint csak azt mutattad, hogy valamennyire törődsz velem, ami miatt ez..

– Ne értse félre. – vágtam közbe. – Nem érzek maga iránt semmit és nem is fogok. Iruka senseire való tekintettel nem csináltam ebből nagy ügyet. Iruka sensei szereti önt. És annak ellenére hogy maga csak egy utolsó perverz, igenis jó tanár. Nekem ez az utolsó évem és utána elmegyek innen. Szóval rohadtul nem érdekel hogy maga itt marad-e vagy sem. – mondtam a kezemet szorongatva.

– Nézz a szemembe és úgy mond hogy nem érzel irántam semmit. – mondta én pedig össze szorítottam az ajkaimat és nehezen felé fordultam. A fekete szemei mintha a lelkemig láttak volna.

– Nem érzek maga iránt semmit. – mondtam végig szemeibe nézve.

– Értem.. – mondta lehunyva szemeit. Megkönnyebbülten fújtam ki a tüdőmben rekedt levegőt. – Csakhogy ezt nem tudom elfogadni. – mondta én pedig döbbentem kaptam felé a fejem de már késő volt. Az asztalon támaszkodva hajolt közelebb hozzám és megfogva nyakkendőmet húzott magához, hogy birtokba vehesse ajkaimat. Nyelvét számba fúrta én pedig gondolkodás nélkül haraptam rá. Elhúzódva kissé nézett szemeimbe. –  Az egyetlen dolog amit bánok hogy durva voltam veled. De ha tehetném, újra magam alá gyűrnélek.

– Ha ez előfordulna akkor gondolkodás nélkül mennék a Hokagéhez. – mondtam szikrát szóró szemekkel mire elmosolyodott. Elengedte nyakkendőmet és visszaült.

– Ha meguntad a vöröst tudod hol találsz. – mondta én pedig gondolkodás nélkül hagytam ott. Iruka kérdőn kapta fel a fejét mikor kiléptem az ajtón. Dühösen néztem rá és idegesen hagytam el a tanárit. Kankurou felpattant a padról és felém sietett.

– Mi történt? – kérdezte de leintettem. Besiettem a wc-be, halottam hogy követett.

– Ki mennél egy kicsit? – kérdeztem a csap fölé hajolva. Kankurou egy pillanatig hezitált de végül csendben elhagyta a mosdót én pedig zihálva estem a térdeimre.. Mi a francért izgultam fel?..

12. rész - Mikor Narutonak eljár a szája