A két feladó - 1. rész

Ismerős arc

A cipők nyikorgása, a labdák pattogása betöltötte a teret. Ukai edző néha hangosan ordítva osztotta meg velünk észrevételeit a játékunkkal kapcsolatban, de egyébként csak néha lehetett hallani egy-két nevet a csapatok tagjaitól. Kageyama tökéletesen adott fel, Hinata pedig tökéletesen találta el.. csukott szemmel. Edzés után sokszor itt maradnak. Úgy tudom, Hinata megpróbál figyelni arra, hogy hová üti és hogyan Kageyama feladásait. Komolyan, ezek ketten félelmetesek. Ujjaim gyengéden értek a labdához..

– Daichi! – ordítottam mikor feladtam a labdát. Daichi felugrott és átütötte a hálón. Szinte lassítva láttam, ahogy átüti és azt is ahogy vissza érkezik a földre. Hinata átkozódva a földre ütött, mivel már nem érte el a labdát.. A mi csapatunk nyert. Daichi rám mosolygott és felém tartotta kezét amibe egy magabiztos mosollyal bele csaptam. Nishinoya vidáman ugrott a nyakamba, Daichi pedig le pacsizott Asahival is a győzelem örömére. Egy csapat vagyunk. Daichi pedig a kapitányunk.. És a legjobb barátom, akibe szerelmes vagyok…

Olyan két éve tudom hogy meleg vagyok. Már előtte is voltak árulkodó jelek, de nem akartam elfogadni. Elég nehéz beismerni, hogy genetikailag hibásnak születtem.. Legalábbis sokáig így gondoltam, de amikor megismerkedtem Shinohara-sannal és Kou-kunnal, teljesen máshogy kezdtem látni a dolgokat. Shinohara-san egyébként egy meleg bárban dolgozik csaposként, Kou-kun pedig törzsvendég akár csak én.. Megtöröltem az arcomat a törölközőmmel és lehuppantam a földre.

– A vesztesek takarítanak! – jelentettem ki vidáman. Fájdalmas nyögések és beletörődő sóhajok töltötték meg egy pillanat alatt a tornatermet.

– Jól vaaan! És rajt! – ordította Hinata, Kageyama meg meglepetten rohant utána.

– Ez csalás, törpe! – kapta el a vöröst mérgesen.

– Hogy ezek mindenből versenyt csinálnak. – huppant le mellém Daichi.

– Ja.. Fiatalok.. – nevettem.

– Mielőtt elfelejteném.. – kezdte én pedig kérdőn néztem felé. – Pár srác csoportos randira hívott minket. Valami lány suliból jön hat lány. Van kedved jönni? – nézzem végig ahogy elcsavarod egy lány fejét? Kösz, de nem! Hülye Daichi..

- Eh.. Most inkább kihagyom. – nevettem kínosan.

- Tényleg? Kár.. Biztos aranyosak lesznek. – gondolkodott el. Csak ne rúgnál belém még jobban.. Hülye Daichi!!!

– Aaaaaaaaaaah.. – szenvedtem látványosan a pulton feküdve. Shinohara-san bíztatásképp megpaskolta a fejem.

– Jól van, jól van. Add csak ki. – mondta én pedig könnyes szemekkel néztem fel rá.

– Mi van ha tényleg becsajozik? – kérdeztem szomorúan. Erre még nem vagyok kész..

– Akkor hülye. Megverjem neked? – kérdezte Kou-kun aki a körmeit piszkálta éppen.

– NEM! – ordítottam mérgesen.

– Jól van már. Csak egy ötlet volt. Nem érek a drágalátos Daichidhoz. – emelte fel védekezőleg a kezeit.

– Nem akarok egy heteróba szerelmes lenni. Ez nem fair! – duzzogtam. Shinohara-san megint megsimogatta a fejem és mosolyogva nézett rám. Ezen ők már rég túlestek..

– Az élet nem fair.. – sóhajtotta Kou-kun gondterhelten mire felkaptam a fejem.

– Történt valami a dokival? – kérdeztem mire zavartan elfordult.

– Nem tudom.. Van egy nő aki folyton hívogatja..

– Attól félsz, hogy megcsal? – kérdeztem meglepetten. – De hát te is folyton megcsalod. – mondtam mire idegesen csapott rá a pultra.

– Már hogy csalnám meg ha nem is járunk! Egyszer se mondta ki hogy szeret! Tök nyilvánvalónak gondolja, hogy ha hív akkor megyek, de már egy ideje rohadtul nem hív! – mondta mérgesen. – Fenébe! Nyomorult hetero..

– Most akkor nem értem.. Attól félsz hogy megcsal pedig nem is jártok?

– Azzal van a probléma, hogy nővel van. Nem érted? Csak szórakozik velem. – mondta duzzogva.

– Én már azzal is beérném, ha Daichi csak szórakozna velem. – mondtam felsóhajtva.

– Ne mondj ilyet. Biztos lesz valaki aki őszintén szeret. Mindkettőtöknek. – mondta Shinohara-san és elénk tolt egy színes koktélt.

– Ha már itt tartunk. Mi a helyzet a boltos sráccal? – kérdezte Kou-kun. Shinohara-san csak felsóhajtott.

– A múltkor majdnem megcsókoltam de megütött. Azt mondta, hogy hetero.. – mondta egy poharat törölgetve. Mindhárman egyszerre sóhajtottunk fel.

– Ez szívás.. – mondtam a koktél lötyögtetve.

– Az.. – értett egyet Kou-kun és egybe lehúzta a koktélt.. – Shinohara, adj valami erőset.. – nézett rá szomorúan Kou-kun.

– Oké.. – vett elő három kis feles poharat, megtöltötte valamivel majd felénk tolta. – Aztán egy szót se senkinek arról, hogy még kiskorú vagy. – mondta én pedig halkan felnevettem.

– Semmiképp. – bólintottam majd összekoccintottuk a poharakat és egybe lehúztuk az egészet. Az alkohol végig marta a torkomat ami jelen pillanatban rohadt jól esett. Elég ritkán ihatok én is velük, de olyankor mindig megvan az oka..

– Csatlakozhatok? – lépett mellénk egy idősebb fazon. Egész jól tartja magát, ahhoz képest hogy ősz.. Ha nem lenne néhol kicsit ráncos komolyan azt hinném, hogy még csak a huszas éveiben jár..

– Mennyit fizetsz? – tért a lényegre Kou-kun. Nagyon nincs jó kedvében. A végén lehet, hogy tényleg elfogadja a pénzt..

– Az attól függ hogy teljesítesz. – mondta a pasi.

– Oké. De ha fukarkodsz azt nagyon megbánod. – állt fel Kou-kun.

– Azt elhiszem. – mondta a férfi. Kou-kun intett majd ki indult a bárból. A férfi még rám nézett majd elmosolyodott.

– A kölyök velem van. – mondta Shinohara-san egy sokat sejtő mosollyal. A férfi csak biccentett majd Kou-kun után ment.

– Kösz. – motyogtam a számhoz emelve a koktélt.

– Ne bízz a cukros bácsikban. – mondta mosolyogva.

– És a yakuzákban, meg a rendőrökben. – bólintottam majd mindketten felnevettünk. – Szerinted rendben lesz? – kérdeztem Kou-kunra utalva.

– Tud magára vigyázni. És amúgy sem szokta elfogadni a pénzt.

– Tudom. – motyogtam.

– Viszont lassan ideje lenne menned. – nézett az órára én pedig követtem tekintetét. Fél tíz.

– Basszus, holnap röpdogát írunk.. – mondtam fájdalmasan.

– Miből írtok?

– Matek..

– Hát.. Sok sikert.

– Kösz.. Holnap jövök. – álltam fel a pulttól.

– Vigyázz hazafelé.

– Meglesz. – mosolyogtam majd kifelé indultam. Hm?.. Ismerős arc…

– Oikawa? – néztem döbbenten a feladóra aki az ajtó melletti asztalnál ült és egy itallappal próbálta eltakarni az arcát… 

2. rész - Oyasumi