A két feladó 2. rész

Oyasumi

Sugawara gyanúsan méregetett majd gondterhelten felsóhajtva leült elém.

– Mit keresel itt Oikawa-san? – kérdezte és mosolyt erőltetett az arcára. Letettem az itallapot és az asztalra könyökölve hajoltam hozzá közelebb..

– Sugawara.. lehetséges, hogy te..? – kérdeztem és persze tudta mi is a mondat vége..

– Igen. Meleg vagyok. – mondta ki kerek perec. Az információ villámként hasított rajtam végig. Szóval tényleg meleg.. Kínosan nevettem és hátra dőltem a széken.

– Értem, szóval tényleg.. – mondtam mintha épp azt mondta volna szereti a kiskutyákat és nem azt ismerte volna el hogy meleg..

– Oikawa-san. Mit keresel itt? – kérdezte újból.

– Én nem vagyok homo. – hárítottam rögtön.

– Tudom. Pont ezért kérdezem hogy mit keresel itt? – mondta komoran. Meg se fordult a fejében hogy esetleg én is homokos vagyok?

– Hm? Nem is tudom. Csak láttam hogy bejössz a meleg negyedbe és ezért követtelek.. – vontam vállat. – Nem mindennap derül ki az ellenfeledről, hogy meleg. – kijelentésemre hangosan felsóhajtott.

– Figyelj, megtennéd, hogy nem mondod el senkinek? – kérdezte amin elvigyorodtam.

– De ugye tudod, hogy a hallgatásom nincs ingyen? – kérdeztem és szinte éreztem ahogy ördög szarvakat növesztek. Sugawara megtörten hajtotta le a fejét..

– Hát persze.. Nem is értem miért hittem, hogy talán kedves leszel. – motyogta csak magának, majd felemelte a fejét és karba tett kézzel nézett rám. – Jól van, mit akarsz? A csapatomat nem árulom el, szóval ha ilyesmire kérsz akkor inkább derüljön ki hogy homoszexuális vagyok.

– Nyugi erről szó sincs. Anélkül is letudunk titeket győzni.

– Akkor meg mit akarsz? – kérdezte ellenségesen.

– Had aludjak nálatok. – mondtam. Ha tekintettel ölni lehetne most tényleg meghalnék Sugawara pillantásától..

– Miért?

– Mert bizonyos okok miatt nem tudok haza menni, hotel szobára meg nem költök.

– És miért nem egy barátodhoz mész?

– Jogos a kérdés, de Iwa-chan azt mondta hogy dögöljek meg mikor elmondtam hogy miért nem tudok haza menni és rám csapta a telefont.. – mondtam gondterhelten. Sugawara arckifejezése kicsit megenyhült, majd bólintott.

– Rendben. De akkor titokban tartod a dolgot ugye?

– Persze. – bólintottam.

A vendég futonon ülve nézelődtem Sugawara szobájában. Az idefelé vezető úton egy szót sem szólt hozzám, akármit mondtam neki úgyhogy egy idő után feladtam. Az anyukája kedvesen fogadott, egyáltalán nem zavarta a hirtelen vendég. Az apukája is kedves volt. Mondjuk vele alig két mondatot váltottam. Aztán amíg elmentem fürödni, Sugawara leterítette a vendég ágyat. A szobája egyébként egész takaros. Egy kisebb íróasztal, egy könyves polc, egy ágy és egy szekrény. A könyvespolcon egy tv és úgy ennyi az egész, de mégis elég hangulatos. Az ajtó kinyílt és Sugawara lépett be rajta törölközővel a nyakában. A pizsamája egy rövid ujjú pólóból és egy nadrágból állt. Szó nélkül leült az ágyára és a haját törölgette. Az ölembe ejtettem a labdát amit eddig dobáltam és úgy néztem fel rá.

– Becsukhatod a tévét ha akarod. – mondta csak úgy mellékesen.

– Inkább beszélgessünk. – mondtam vidáman.

– Minek? – kérdezte ellenségesen. Miért utál ennyire???

– Jó akkor kibővítem a kérésemet. Legyél velem kedves. – mondtam megpörgetve kezeim között a labdát.

– Beengedtelek a szobámba és adtam neked alvós pólót meg nadrágot, ráadásul hagyom hogy itt aludj. Szerintem már így is baromi kedves vagyok. – mondta és ott a pont..

– Mikor jöttél rá, hogy a fiúkat szereted? – kérdeztem felnézve rá. Sugawara elfintorodott majd félre pillantott és felsóhajtott. Feladta.

– Két éve. Gimnázium első évének végén.

– Akkor még nem is olyan rég. – másztam a futon közepére és vele szemben ülve lepasszoltam neki a labdát. Hátrébb mászott az ágyán és nekidőlve a falnak vissza passzolta a röplabdát. – És melyik srácba vagy szerelmes a csapatodból? – kérdeztem visszaütve a labdát.

– Semmi közöd hozzá.

– Szóval tényleg tetszik neked az egyik.. Öhm.. Esetleg a hosszú hajú? Az ászotok?

– Asahi-sannak hívják, és nem talált.

– Akkor Tobio-chan? Bár kétlem, de nem tudom hogy milyen típust preferálsz. Szóval ő az?

– Nem..

– Akkor már tudom ki az. A kopasz gyerek.

– Nem.

– És a kapitány? – na erre már nem passzolta vissza a labdát. – Szóval ő az. Daichi, ugye? – mondtam mosolyogva. Suga halványan elpirult és dacosan elfordította a fejét. – Tudja?

– Persze. Odamentem a legjobb barátomhoz, hogy szerelmes vagyok belé. – mondta szarkasztikusan.

– És mit mondott? – kérdeztem mosolyogva, holott értettem a szarkazmusát. Sugawara a fejemhez vágta a labdát.

– Azt hogy ő hetero és utána soha többé nem beszélgettünk. Vége.

– Elég lehangoló mese. – mondtam ő pedig szomorúan húzta fel a térdeit hogy azon támaszthassa meg a homlokát.

– Miért? A tiéd jobb? – terelte el magáról a témát.

– Hmm.. Volt egyszer egy srác, aki nagyon jó képű volt, de tényleg nagyon jó képű volt..

– Ezt a részt ugorjuk át.. – vágott közbe.

– Szóval ez a nagyon jó képű srác, összejött egy lánnyal, aztán még egyel és még egyel. Három barátnője volt, különböző iskolákból. Egyik este egy randiról ment haza a barátnőjével de a lakása előtt a másik barátnője várta. Hangos vitába kezdtek mikor is megjelent a harmadik barátnő. Senki nem hibáztatta a srácot, csak egymást tépték, mire a srác ott hagyta őket és majdnem az utcán kellett aludnia. Vége. – meséltem el a mai délutánomat röviden.

– Mekkora seggfej vagy. – mondta Sugawara. – Ettől tényleg jobb kedvem lett.

– Miért lett jobb kedved attól, hogy seggfejnek hívtál engem? – kérdeztem sértetten.

– Nem attól van jó kedvem hogy seggfejnek hívtalak, azt mindig megteszem ha szóba kerülsz. – mondta én pedig döbbenten néztem rá. – Attól lett jó kedvem hogy holnap kikaparják a szemed.

– Kétlem. Max két pofon kapok.

– Miért pont kettőt?

– Mert hárman vannak. Azt akarják majd hogy válasszak közülük, így a két dobott könnyes szemmel pofon vág egyszer.

– Aztán ne lepődj meg ha máshogy lesz.

– Ha megvernek majd eljövök ide és te meg vigasztalsz. – mondtam vidáman. Megint csak gyilkos aurával nézett rám. Ijesztő..

– Miért tennék én ilyet?

– Én azt hittem, hogy a melegek kedvesek, de te nem vagy az. – mondtam mire ördögien elmosolyodott.

– Üdv a valóságban. – röhögött ki. Csendben figyeltem ahogy újra megtörli nedves haját. Ő is feladó, akárcsak én. Tobio valószínűleg elnyomja majd.. Sőt.. talán már meg is történt. És ha ez igaz, akkor keveset fog játszani a meccseken. Bizonyos értelemben még hasonlítunk is, ha félretesszük a nemi beállítottságokat..

– Hé.. – hívtam fel magamra figyelmét. Unottan fordult felém. – Miért pont Daichi? – kérdeztem amin kicsit meglepődött. Első reakcióként hozzám vágta a törölközőjét amit elkaptam a levegőben mielőtt az arcomba csapódott volna. Suga halkan felsóhajtott.

– Nem tudom.. Mikor kilencedikben osztálytársak lettünk és elmentünk a röplabda klubhoz, Daichival és Asahival, mind a hárman lelkesek voltunk. De nem volt edzőnk, a felügyelő tanár meg ránk se nyitotta az ajtót, nem érdekelte a csapat. A felsőbb évesek pedig egyáltalán nem segítettek. Nem csak nekünk nem, hanem egymásnak sem. Sosem maradtak tovább gyakorolni. Aztán Daichi a kezébe vette a dolgokat. Első évesek voltunk de úgy beszélt mint egy végzős. Ő edzett minket. Hárman kitaláltuk az edzésterveket és gyakoroltunk. De ez is kevés volt. Elvesztettünk egy mecset, mire a felsőbb évesek kiléptek a klubból. Asahi és én is Daichi miatt maradtunk, mert tudtuk, hogy ő nem fogja hagyni, hogy vége legyen a Karasuno-nak. Elég menő volt.. – mondta elgondolkodva.

– Tehát Daichi hozta fel a csapatot huh? – kérdeztem szinte csak magamtól. Szóval ezért tisztelik őt annyira. Tényleg jó vezér, de nem túl kiemelkedő. Úgy őszintén, hármuk közül egyikük sem túl kiemelkedő. Tobio meg a törpe viszont nagyot dobnak a csapaton. Legalábbis amit eddig láttam. Bár a liberojuk sem semmi. – De még mindig nem értem. Daichi megmentette számodra a röplabdát és ezért belezúgtál? Ez nem hála?

– Nem várom el, hogy olyan nőcsábász mint te megértse. Elvégre még sosem voltál szerelemes, nem igaz? – kérdezte. Még egy pont Sugawarának. Eddig kettő null..

– Majd annak is eljön az ideje. Eddig csak olyan érzéseim voltak, hogy ˝de megfektetném˝. Bár gondolom a szerelem is ezzel kezdődik, nem? – kérdeztem ő pedig piros arccal vágta hozzám a párnáját.

– Te aztán szeretsz dobálózni. – dobtam vissza a párnát. – Szóval te is fantáziálsz Daichiról, mi? – kezdek egyenlíteni. Kettő-egy. Sugawara felállt az ágyról és lecsukta a villanyt, ezzel jelezve hogy vége a beszélgetésnek. Hallottam ahogy bebújik az ágyba így én is úgy tettem. – Oyasumi! – mondtam de nem válaszolt. Hát mindegy.. Akkor jó éjszakát magamnak..

3. rész - Ez meg mit keres itt?