Secret Soldier

Ismerős arc A cipők nyikorgása, a labdák pattogása betöltötte a teret. Ukai edző néha hangosan ordítva osztotta meg velünk észrevételeit a játékunkkal kapcsolatban, de egyébként csak néha lehetett hallani egy-két nevet a csapatok tagjaitól. Kageyama tökéletesen adott fel, Hinata pedig tökéletesen találta el.. csukott szemmel. Edzés után sokszor itt maradnak. Úgy tudom, Hinata megpróbál figyelni arra, hogy hová üti és hogyan Kageyama feladásait. Komolyan, ezek ketten félelmetesek. Ujjaim gyengéden értek a labdához.. – Daichi! – ordítottam mikor feladtam a labdát. Daichi felugrott és átütötte a hálón. Szinte lassítva láttam, ahogy átüti és azt is ahogy vissza érkezik a földre. Hinata átkozódva a földre ütött, mivel már nem érte el a labdát.. A mi csapatunk nyert. Daichi rám mosolygott és felém tartotta kezét amibe egy magabiztos mosollyal bele csaptam. Nishinoya vidáman ugrott a nyakamba, Daichi pedig le pacsizott Asahival is a győzelem örömére. Egy csapat vagyunk. Daichi pedig a kapitá...

A Kakashi ügy folytatódik.. Mi a francért izgultam fel??? Ha egy ˝családi˝ ebéden mindenki kínosan feszengve nézi a tányérját az vagy azért van, mert 1. ők nem egy család, 2. a szakács nagyon elrontotta az ételt de senki sem mer szólni neki, nehogy megbántsák. Mivel mi gyakorlatilag olyanok vagyunk egymásnak mint egy család, ezért valószínűleg a második. Felemeltem a kanalam és megkóstoltam a curryt. Finom.. Akkor ez azt jelenti, hogy Kakashiról van szó.. – Deidara-kun, nagyon finom a curry. – mosolygott Iruka megpróbálva oldani a hangulatot. – Örülök, hogy ízlik. – feleltem majd újra beállt a kínos csend. – Öhm.. Naruto, találtál magadnak egy barátnőt? Úgy hallottam hogy mostanában nem jársz el nagyon a barátaiddal, mégsem vagy itthon.. – nézett az említettre Iruka. – Mi?.. Ja, hogy az.. Igen.. Összejöttem valakivel.. – És hogy hívják? – Saiko Manaka. – motyogta az ételt piszkálva. Csoda hogy megjegyezte a nevet… – És kedves lány? Hova valósi? – na erre már nem t...

Első találkozás halpofával.. Hm.. Az íróasztalomnál ülve olvasgattam az e-mailjeimet miközben Sasori kint telefonált. Fene tudja ki hívogatja este tizenegykor.. „Kölyök! Hallottam hogy elmentél egy adománygyűjtő foglalkozásra és képeket festettél. Igazán büszke vagyok rád. Lassan azért meglátogathatnál minket itt Szikla rejtekben. Üdvözlettel: Oonoki.” „Oonoki papus! Miért úgy köszönsz mindig hogy Kölyök? Üdv: Deidara.” Mosolyogva néztem ahogy pár pillanaton belül újabb üzenetem érkezik. Már megint későig dolgozik, mi? „Mert egy kölyök vagy!” „Nem vagyok kölyök. Maga túl öreg 😝 ” „Na várj csak, megmutatom mire képes ez az öreg! Ne szemtelenkedj!” „Azt hiszem már tudom honnan örököltem a lobbanékonyságomat 😄 ” „Mert mindig a rossz tulajdonságokat veszed át. Na de lassan tényleg ide tolhatnád a képed. Mást se hallok a két lököttől, minthogy „Deidara így, Deidara úgy”. ” „Na persze! Tudom hogy a papusnak hiányzom a legjobban! 😍 ” – Kivel beszélsz ennyire? – jött ...

Romantikus mozi.. És egyéb kínos dolgok.. Soha többet nem hagyom hogy Sasori válasszon filmet… A számat rágva néztem ahogy a nő elbújik az asztal alatt. Milyen béna. Tuti ott fogják először keresni.. – ÁÁÁ! – sikított fel a nő amin csak a szememet forgattam. Mondtam, hogy ott fogják először keresni... Sasorira pillantottam, akinek láthatólag lekötötte figyelmét a horror film. Baromi jó.. Én meg mindjárt szívinfarktust kapok.. Ahjj, utálom a horror filmeket. Lélekromboló baromságok. Kurotsuchi is oda van ezekért a dolgokért, Akatsuchi pedig egyáltalán nem fél de nem is igazán érdekli a vérengzés. Körül pillantva láttam ahogy pár srác röhögve figyeli ahogy szétmarcangolják a nőt. Barmok.. Mellettük nem sokkal el egy szerelmespár ült. A lány a fiúhoz bújt és mikor nagyon ijesztőnek gondolta a filmet a vállába temette az arcát hogy ne lásson semmit. A srác igazán élvezte a helyzetet. Igazából az összes pár ezt csinálta. Kivéve az egyik ahol pont hogy a lány volt az aki nem félt. Ez azért...

Sasuke és Naruto.. Mi van ezzel a kettővel?   Feszengve ültem Sasuke szobájában és a telefonomat bámultam. Valószínűleg arra vártam, hogy kapjak egy hirtelen hívást valakitől, hogy sürgősen oda kell mennem. Itt leginkább egy bizonyos hosszú, szőke hajú egyénre gondolok. Bár az elmúlt egy hetet Deidarával töltöttem, aki nem mellesleg a szobájában gubbasztott zárt ajtók mögött és egészen addig nem volt hajlandó szóba állni velem, amíg úgy nem érezte, hogy most már elmúlt a történtek okozta sokk.. Persze nem múlt el.. Sőt.. A zárkózottsága miatt még inkább ideges lettem, oly annyira, hogy többször is letámadtam miatta Iruka-senseit délutánonként.. A sensei meglepően nyomott volt vagy hogy is szokták mondani.. Lényegében magát hibáztatta azért ami Deidarával történt. Jiraiya minden nap eljött hozzánk és hozott valami rendes kaját, amiből Deidara nem kért.. Eleinte aggódtam, hogy éhezteti magát vagy ilyesmi, de ekkor eszembe jutott, hogy mindig van a szobájában ropi vagy perec amik...