Sziklarejtek árvája 8. rész
Feszengve ültem Sasuke szobájában és a telefonomat bámultam. Valószínűleg arra vártam, hogy kapjak egy hirtelen hívást valakitől, hogy sürgősen oda kell mennem. Itt leginkább egy bizonyos hosszú, szőke hajú egyénre gondolok. Bár az elmúlt egy hetet Deidarával töltöttem, aki nem mellesleg a szobájában gubbasztott zárt ajtók mögött és egészen addig nem volt hajlandó szóba állni velem, amíg úgy nem érezte, hogy most már elmúlt a történtek okozta sokk.. Persze nem múlt el.. Sőt.. A zárkózottsága miatt még inkább ideges lettem, oly annyira, hogy többször is letámadtam miatta Iruka-senseit délutánonként.. A sensei meglepően nyomott volt vagy hogy is szokták mondani.. Lényegében magát hibáztatta azért ami Deidarával történt. Jiraiya minden nap eljött hozzánk és hozott valami rendes kaját, amiből Deidara nem kért.. Eleinte aggódtam, hogy éhezteti magát vagy ilyesmi, de ekkor eszembe jutott, hogy mindig van a szobájában ropi vagy perec amiket jól hallhatóan esténként elrágcsált.. Mert igen.. Nem sokat aludt.. Iruka nem jött el hozzánk, mert nem mert Deidara elé állni, Jiraiya pedig hiába jött, nem nyitotta ki neki az ajtót, mondván, hogy még nem akarja végig hallgatni a lebaszást arról hogy megbaszták. Legalább a humor halvány jelei megmaradtak nála.. Eleinte Sasorit sem engedte be, ahogy Kankurout sem, de végül mi hárman leszereltük a szoba ajtaját és lenyomtunk a torkán pár normális falat kaját.. Vagyis én a nyakába ugrottam és agyon ölelgettem, mondván, ne zárjon ki a szobájából.. Mármint nyíljon meg nekem. Hogy szokták ezt mondani?.. Mindegy, de ezek után Deidara végül is evett valami rendes kaját és esténként velem aludt, szóval a nehezén már túl vagyunk. És ha már a nehéz dolgoknál tartunk..
– Félsz? – huppant le mellém Sasuke aki.. Aki nem tud semmit Deidara esetéről, így azt füllentettem neki, hogy pusztán beijedtem.. Ez eléggé felhúzta és el akart jönni hozzánk, hogy kitekerje a nyakam amiért szórakozok vele, ezért ijedtemben inkább én jöttem el hozzá.. Ha megtudná, hogy Deidara nem is beteg, akkor gyanakodni kezdene.. – Beszari. – reagálta le gúnyosan mosolyogva.
– Nem vagyok beszari! – pattantam fel de amikor a szemeibe néztem.. Kínosan fordultam félre.. Van valami a tekintetében.. Mármint az Uchihák tekintetében úgy általában.. Mintha átlátnának az embereken, vagy épp mintha csúcs ragadozók lennének mi pedig mind-mind az alárendeltjeik, a prédáik lennénk... Olyan határozott és rezdületlen, mint mindig. Hirtelen megfogta a kezem és lerántott az ágyra. Időm sem volt felfogni a történteket. Sasuke a lábaim közé fészkelve magát támaszkodott meg felettem és a szokásos félmosolyával nézett le rám.
– Megmondtam Dobe. Most már nincs menekvés.
– Sasuke ez nagyon furcsa. – próbáltam felülni de mellkasomra nyomva kezét visszalökött az ágyra. Ajkait enyémekre tapasztotta és nyelvét számba fúrva csókolt meg. – Hm.. – nyögtem bele a csókba mikor lökve egyet csípőjén megéreztem már éledező tagját. Elválva tőlem húzta le rólam a pólót majd újra megcsókolt. Kezével felső testemet fedezte fel egyre lentebb haladva. Mikor nadrágomhoz ért kissé elválva tőlem kezdte kikapcsolni övemet. – Ez nem túl gyors? – kérdeztem félve de csak elmosolyodott.
– Ha lassítanék elszaladnál. – vágta rá én pedig kínosan fordítottam el a fejem. Mikor levette rólam a nadrágot már épp a gatyámhoz nyúlt volna de elkaptam kezeit. Kérdőn nézett fel rám.
– Nem fogok egyedül meztelenkedni. – motyogtam égő arccal.. Na most elhiszem hogy vörös vagyok, szinte lángol a fülem... Sasuke felkuncogott és közel hajolva hozzám pilleszárny csókot lehelt ajkaimra.
– Akkor vetkőztess le. – tette kezemet nadrágjára. Eleresztve egy kisebb sóhajt megfogtam övét és kicsatoltam azt. De mielőtt megszabadítottam volna nadrágjától lehúztam róla a pólóját. Mikor újra nadrágjához nyúltam volna megelőzött és lerántotta rólam az utolsó ruhadarabot.
– Te.. – kezdtem zavartan de államnál fogva felemelte fejem hogy újra megcsókolhasson. Akkor mi most tényleg azt foglyuk csinálni? Halál komolyan? Sasuke az éjjeli szekrényéhez nyúlt és a fiókban kezdett kotorászni majd kivett egy üveg síkosítót.
– Húzd fel a lábaidat. – vezette egyik kezemet combomhoz mire úgy tettem ahogy kérte. Ez annyira kínos.. Sasuke a síkosítóval benedvesített lent majd lassan kezdett felnyomni bennem egy ujjat. Ezt legközelebb tuti magamnak csinálom.. Rohadtul kínos.. – Nagyon szorítasz, próbálj kicsit lazítani. – mondta miközben felém hajolt.
– Muszáj ezt..?
– Ha nem akarod hogy fájjon akkor igen. – felelte majd megcsókolt. Kezemet hajába túrtam és próbáltam lassítani gyors tempóján. Eleinte küzdött velem de végül egyre lassabbá és szenvedélyesebbé vált. – Naruto! – húzódott el tőlem mikor rájött hogy én irányítom a tempót. Ez kicsit felbosszantotta mert elég mérgesen nézett le rám. Csak elmosolyodtam majd arcára simítottam kezemet.
– Nem fogok elfutni. Szóval lassíts egy kicsit jó? – kérdeztem mire halványan elpirult. Milyen édes.. Nem lehetnék inkább én felül?.. Uhh.. Szinte látom ahogy kipirult arccal fekszik alattam.. Nem is rossz.. Sőt.. Lágyan csókoltam meg, majd mosolyogva néztem fel rá. – Megígérem hogy nem futok el. – meztelenül elfutni elég égő lenne.. Sasuke gyanakvón nézett rám, majd megadóan sóhajtott. Az első győzelmem. Éljen!
– Hol tanultad ezt? Most komolyan..
– Mit? – kérdeztem értetlenül de csak elmosolyodott. Még egy ujja csatlakozott az előzőhöz és most már azokkal tágított. – Ühm.. – szorítottam le szemeimet. Ez fáj.. Sasuke megpuszilta arcomat majd gyengéden újra megcsókolt. Egy kis idő után már megszoktam a dolgot és ezt Sasuke is észre vette, mert letolva magáról a nadrágot illesztette fenekemhez merevedését.
– Szólj ha fáj és abbahagyom. – nézett szemeimbe mire bólintottam. Bejáratomnál éreztem Sasuke forróságát, majd lassan kezdett felnyomulni bennem.
– Várj.. – mondtam leszorított szemekkel miközben vállaiba kapaszkodtam. Sasuke megállt a mozdulatban és várt hogy megszokjam egy kicsit az érzést. Mikor kinyitottam a szemem láttam, hogy szinte már remeg amiért vissza kell fognia magát. Simán tehetné úgy is hogy nem foglalkozik azzal hogy nekem fáj, ő mégis ügyel arra hogy ne bántson. Ez azért jól esik. – Csináld ahogy te szeretnéd. – karoltam át a nyakát és egy halk sóhaj kíséretében megpróbáltam ellazulni.
– Biztos? – kérdésére csak bólintottam.
– Kibírom. – tettem hozzá mire lassan újra megmozdult. Erősen szorítottam le szemeimet és zártam össze ajkaimat. Fáj. Ezt mások hogy bírják ki? Sasuke halkan felnyögött. Már tövig bennem volt. Lüktet.. Érzem. Sasuke egy ideig nem mozdult én pedig lassan megszoktam a feszítő érzést.
– Naruto.. – suttogta nevem majd maga felé fordítva arcomat lassan megcsókolt. Egyik kezét fenekemre simította majd lassan mozogni kezdett.
– Hah.. Ah! – feszültem meg mikor valami furcsa érzés járta át a testem. Mi a fene volt ez? Ahogy Sasuke mozgott újra és újra ezt éreztem. Hangosan nyögdécselve kapaszkodtam Sasukébe miközben ő ütemesen mozgott egyre erősebbeket lökve. – Sasuke.. – húztam le magamhoz egy csókra. Soha többet nem piszkálom Deidarát amiért Sasorival jár…
– Máris kész vagy? Ez gyönyörű. – lelkesedett Mikoto-san. Rajtam kívül még négyen tevékenykedtek a teremben. Én vagyok az egyetlen aki fest. Egy lány képeket rajzol és karikatúrákat készít. Egy idős hölgy kosarat fon, a férje pedig anyagból készít tálakat és vázákat. Ezen kívül még Kana is itt van aki házi készítésű süteményeket árul. Tudtommal csak azért vállalta el, hogy segít mert azt remélte így Itachi közelében lehet. Sajnálom szegényt. Egyáltalán mért akar annyira annak a hülye menyétnek a közelében lenni? Kész kínzás az egész..
– Köszönöm. – motyogtam Mikoto-sannak ő pedig egy új vásznat tett elém. Ez egyre unalmasabb.
– Most mit fogsz festeni? – kérdezte kíváncsian. Unottan ittam a kulacsomból majd megtöröltem a számat.
– Nem tudom. Tarthatok egy kis szünetet?
– Jajj, persze. Ne haragudj. Menj csak. – mosolygott én pedig felálltam és ott hagytam. Nem volt túl sok ember akit érdekelt a dolog. Akik jöttek azok csak süteményt akartak, bár pár ember vett kosarat, és olyan három ember vett egy képet tőlem.
– Szia. – állt meg előttem Konan ezzel megmentve engem az unalomtól.
– Szia. Hát te? – öleltem meg köszönés képp. Konan semmit sem tud a történtekről. Azt mondtuk neki hogy fertőző beteg vagyok és azért nem mentem iskolába. E-miatt persze Naruto is kimaradt a suliból, mondjuk róla azt hitték, hogy lázas..
– Boltban voltam, és eszembe jutott, hogy te meg itt vagy egész nap, szóval hoztam neked… - turkált a szatyrában, majd elővett egy zacskót. – ..fánkot. – fejezte be mondatát én pedig hálásan mosolyogva vettem át a zacskót.
– Köszönöm. – mosolyogtam rá hálásan majd kíváncsian néztem bele a zacskóba. Egy csokis, egy vaníliás és egy epres. – Kérsz? – tartottam felé de csak mosolyogva megrázta a fejét.
– Sietek. Painnel találkozunk délután de addig még rendbe kell tennem a konyhát, meg ki kell mosnom. – sorolta. Na igen. Mivel esőrejteki így egyedül él. Vagyishogy van egy lakótársa aki szintén esőrejteki. Ráadásul egyetemista. De elég visszahúzódó. Ki se megy a szobájából, csak ha nagyon muszáj.
– Értem. De ha már itt vagy, nem nézed meg eddig miket festettem?
– Azt hittem már meg sem kérdezed. – mosolygott vidáman, mire csak a szememet forgattam, hisz miért kellene az én ˝engedélyem˝ ahhoz, hogy megnézzen pár nyilvánosan kitett képet.. Mikor bementünk pár ember a festményeimet nézte. – Ez de jóó.. – lelkesedett Konan. – Hogy tudsz így festeni? – kérdezte oldalba lökve.
– Genetika. Talán. – motyogtam. Konan nem firtatta tovább a dolgot, tekintve, hogy ő is árva, így tudja milyen érzés, ha nem ismeri az ember a szüleit.
– Ezeket te festetted? – kérdezte tőlem az egyik férfi.
– Igen uram. – bólintottam.
– Ezek nagyon jók. – dicsért meg. – Esetleg ha adnék egy képet.. – kezdte félve mire egy barátságos mosolyt festve az arcomra, közbe vágtam...
– Szívesen megfestem. Ma egész nap itt vagyok, úgyhogy akár négy-öt óra múlva végzek is vele.
– Tényleg? Nem gond?
– Egyáltalán nem.
– Köszönöm.. A kép.. – kereste a telefonján, majd felém mutatta. Egy kislány volt rajta az anyukájával és egy kutyával.
– Esetleg nincs meg ez a kép kinyomtatva? – kérdeztem. – Arról könnyebb másolni, és nem merülne le a telefonom.
– Oké, persze. Akkor elszaladok és kinyomtatom. Mindjárt jövök. – sietett el.
– Jó drágán áruljátok.. – mondta Konan egy árcédulát nézve..
– Ha meghalok még drágábbak lesznek. – röhögtem.
– Hn. – helyeselt Itachi.
– Te viszont holtan se érsz semmit. – vágtam rá csípőből.
– Ne már, te kajak érted mit mond? – röhögött Konan majd Itachira nézett és intett. Mivel Kisame és Pain lakótársak így természetesen jól ismerik egymást. Kana-chan hirtelen beállt mellém és Itachi felé fordult.
– Itachi-san.. Izé.. Nem kérsz egy maffint? – tartotta elé a tálcát. Tekintetemmel mérgesen néztem Itachira és azt sugalltam, hogy ha nem vesz el egyet kinyírom. Itachi persze értette a célzást és egy kisebb sóhaj kíséretében elvett egyet, majd kedvesen rá mosolygott Kana-chanra.
– Köszönöm. – tette hozzá. Mindjárt elájulok, most komolyan megköszönte és még mosolygott is??? Kana-chan annyira elalélt hogy égő piros arccal elhabogott egy ˝nincs mit˝ félét, majd elment.
– Tudsz te jó fej is lenni. – nevettem vidáman. Itachi kifejezéstelen arccal harapott bele a sütibe majd tekintete a képekre tévedt.
– Nagyon oda lehet érted. – kuncogott Konan, de Itachi szóra se méltatta..
– Ha Itachi nem lenne impotens egész aranyos pár lennének. Sajnálom szegény Kana-chant, hogy egy ilyen érzéktelen srácba bolondult bele, hozzá tenném, fogalmam sincs hogy miért. – kezdtem, de Konan elfojtott nevetéssel mutogatott Itachi felé, mire oda fordultam. Itachi sötét aurával volt körül véve, homlokán egy aranyos kis ér lüktetett. Megint felhúztam volna? – Ita.. – kezdtem de belegyűrte a számba a mafint és csak hogy nem megfullasztott vele. Pedig még finom is lenne.. Tiltakozva próbáltam eltolni fullasztó kezeit amivel belém tömte az édességet, de rohadtul gyenge vagyok hozzá képest.
– Ha mindent csajt meghúznék akik szerelmet vallanak nekem igencsak meglepődnél te kis gennyláda. Az én nemi életemen ne gúnyolódjon egy kis pöcs akit seggbe raktak és még élvezte is. – morogta idegesen. Észre se vette hogy az egyik ujja becsúszott a számba a süti mellett. Erősen ráharaptam és pont le szartam milyen ocsmányul mutathatok morzsás képpel és kócos hajjal miközben úgy harapom Itachi ujját mint egy kutya.
– Itachi! Deidara! – ordított ránk Mikoto-san, de akkor se eresztettem el. Már éreztem a vasas ízt a számban de az se érdekelt. Esküszöm hogy leharapom az ujját! - Elég legyen! – ordította mérgesen. Éreztem ahogy megpróbálnak szétválasztani minket, de se ő se én nem hagytuk abba. Ő a hajamat tépte és a fejemet ütötte én pedig az ujját harapva vicsorítottam fel rá. Tekintetünk egy pillanatra se szakadt el egymástól.
– Deidara! Itachi! – hallottam meg Kakashi hangját és szemem sarkából láttam ahogy felénk siet. Ijedten elengedtem el Itachi ujját. Konan és a számomra ismeretlen úr pedig végre elengedtek.
– Ti ketten, velem jöttök! Most! – mondta Mikoto-san szikrát szóró szemekkel. Felhúztam menyét anyut… Pár perccel később egy kis irodában ültünk. Itachinak kötés volt az ujján és egy hatalmas tenyérnyom az arcán akár csak nekem. Mikoto-san azt mondta, hogy amíg nem békülünk ki, ne menjünk vissza. Ez így elég necces…
– Hn..
– Mi az hogy az én hibám?! Te kezdted! – támadtam neki idegesen.
– Gondold ezt át még egyszer, szőke kurva. Ki sértegetett kit? – kérdezte dühösen. Egy pillanatra elhallgattam. Impotensnek hívtam és érzéketlennek is. Ha be tudtam volna fejezni a mondandóm a külsejét is szapultam volna meg a szó kincsét..
– Hm.. – fordultam el duzzogva. – Nem mintha te nem bántottál volna meg. Egyáltalán mi ez a szöveg hogy élvezem ha seggbe raknak?!- kérdeztem dühösen mire harsányan felnevetett és lesajnáló pillantásokkal meredt rám.
– Hallottam ahogy sikítozol. – mondta én pedig lefagytam. Ez most miről beszél?
– Mi?
– Épp Kisaménél voltam beteglátogatóban. – küldött felém egy fölényes félmosolyt. A buli napja.. mikor először feküdtem le Sasorival. Teljesen elvörösödtem majd elhúztam a számat. Szóval már az elejétől tudott róla.
– Akkor sem kellett volna így fogalmaznod.. – motyogtam.. – Rendben.. Igazad van. Én kezdtem. De a verekedés a te hibád volt. – kötöttem ki.
– Jó, azt bevállalom. – motyogta mire elmosolyodtam. – Ettől még nem leszünk jóban.
– Tudom. – vigyorogtam.
– Hn..? (Akkor meg mit vigyorogsz?)
– Mert jól esik. – mondtam majd felállva ki mentem az ajtón, hogy vissza menjek festeni. Pár képemet ez idő alatt már el is adták.. Jó tudni.. Egy mérges tekintetet éreztem a hátamban, mire félve pillantottam Kana-chan felé. Jól tippeltem. Elvégre bántottam a hőn szeretett menyétjét. Nem csoda ha haragszik. A telefonom rezegni kezdett a zsebemben, mire előkaptam a készüléket. ˝Este mozi?˝ Elmosolyodtam majd rögtön elküldtem a választ. Sasori a történtek után nem szakított velem. Sőt, még a történteket sem hozta fel. Bár gyakran kiborul ha szóba kerül Kakashi, és néha ok nélkül lesmárol nyilvános helyeken, de összességében semmi sem változott. Kivéve talán még azt, hogy jó ideje nem csináltuk. Mármint oké, elég sok mindenem fájt meg minden.. Meg amúgy elég gáz, hogy még Itachi is több mindent tud arról az estéről amire én rohadtul nem emlékszem, mivel rohadt részeg voltam, de a legutóbbi kettőn már nem voltam bebaszva. Csak megbaszva.. Mik ezek a szójátékok? Kezdek kikészülni saját magamtól. Bár ez nem újdonság.
– Kibékültetek? – lépett mellém Mikoto-san.
– Igen. Nagyon sajnálom a történteket. – hajoltam meg bűnbánóan.
– Ugyan. Ilyenek a kamaszok, nemde? – kérdezte mosolyogva.
– Én tényleg nagyon sajnálom. A harapás azért már elég durva volt.. – ismertem el.
– Ha jól emlékszem máskor is megharaptad már.. – gondolkodott el, mire lefagytam és felidéztem a tavalyi osztálykirándulást.. Meg egy keddi tesi órát.. A szalagavatót.. A kecsapos vajas kenyér esetét.. Meg ott van még amikor… Ez elég sok..
– Niii!! – ugrott a nyakamba hirtelen Naruto mire fulldokló hangot hallatva csapkodtam meg az engem ölelő karokat, így kissé lazított a szorításon én pedig kissé meglepetten néztem fel rá vállam felett. Miért magasabb mint én? Hülye pubertás!
– Oka-san. – lépett mellénk Sasuke is és egy szatyrot adott át Mikoto-sannak.
– Köszönöm Sasuke. – vette át majd Itachihoz lépett. Gondolom az ebédjük.
– Nem lógtok együtt szokatlanul sokat az elmúlt időben? – kérdeztem Sasuke felé fordulva. Ha csinált valamit Narutoval tuti kibelezem. Mocskos Uchiha.
– Hoztam neked szendvicset. – tartott felém egy szatyrot Naruto.
– Figyelemelterelés elfogadva. – vettem át a szatyrot. Jut eszembe, hová tettem a Konantől kapott fánkokat? – Ma későn érek haza. Moziba megyünk Sasorival. – mondtam miközben zsebre dugtam szabad kezemet.
– Mit néztek? – kérdezte kíváncsian semmi rossz szándék nélkül. A másik ami igencsak furcsa hogy úgy egy hete már egyáltalán nem ellenzi a Sasorival való kapcsolatomat. Semmi szúrós megjegyzés vagy fintor, de még csak nem is vádolja Sasorit semmi maffiózós dologgal, mint a kábszerek árulása és a fegyverkereskedelem.. Túl sokat filmet néz..
– Nem tudom. Azt mondtam válasszon ő. – vontam vállat.
– Jó. De holnapra tedd magad szabaddá.
– Oké. De miért?
– Iruka sensei és Jiraiya átjönnek ebédre. – na tessék, nem elfelejtettem?
– Igaz.. Rendben, akkor holnap délelőtt vásárolnom is kell. – gondolkodtam el felsóhajtva.
– Szar lehet hogy te vagy a nő a házban. – szúrta oda Sasuke, aki időközben csatlakozott hozzánk.
– Ha nem akarod hogy a te ujjadat is leharapjam mint a drága bátyádét akkor befogod. – néztem rá gyilkos mosollyal, a tündéri arcocskámon.
– Már megint megharaptad? Neked ez a fétised?
– Ha nem dugná a számba az ujját nem harapnám meg. – na itt mindketten lefagytak. – Ez félre érthető volt.. – esett le majd megváltoztattam mondandómat. – Ha nem provokálna nem harapnám meg.
– De miért dugta az ujját a szádba?! – kérdezte Naruto talán kicsit hangosabban mint kellett volna.
– Épp egy maffinnal próbált megfullasztani. – vontam vállat mintha ez tök természetes lenne.
– Nem akarom tudni a részleteket. – állította le a kitörni készülő vitát Sasuke. Ilyenkor általában én elmesélem mi történt, mire Sasuke a bátyja pártját fogja, Naruto pedig az enyémet így ők ketten úgy egy hétre elfoglalják magukat. Tényleg nem értem mi történhetett velük… Minden estre jobb ha nem vitatkoznak hülyeségeken.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése