Secret Soldier

Hogy csak az enyém legyél Mosolyogva néztem ahogy nevet és abban a pillanatban nem is tudtam volna elképzelni jobb elfoglaltságot, mint hogy vele legyek.  – Van valami az arcomon? – kérdezte kissé megszeppenve. Túl sokáig bámultam..  – Nem, csak elbambultam. – füllentettem. Izumi mosolyogva biccentett majd a füzetében kezdett firkálgatni. Érdeklődve pillantottam a lapokra de Izumi direkt úgy fordította, hogy ne lássam min ügyködik.. Beletörődve a dologba várakozva pillantottam félre. A szobám olyan volt amilyennek az apám megkövetelte. Rendezett és tiszta. Sokan úgy gondolják, hogy unalmasak vagyunk és szürkék. A nagy Uchiha klán makulátlan tagjai akik mindenben tökéletesek és emiatt elérhetetlenek is. Nem tartom magam egocentrikusnak.. önteltnek.. bunkónak.. Sem pedig tökéletesnek. Nem csak magamat, de a klánomat sem tartom tökéletesnek..  – Itachi.. – bökte meg a vállam Izumi, aki nem mellesleg szintén egy Uchiha, de nagyon távoli rokon szóval... Kérdőn néztem az...

Mindig őt figyelem…  Ahogy mozog…  Amikor elmosolyodik…  Amikor izzadtan zihál…  A neve Uchiha Itachi, és én csak távolról csodálhatom őt…  Felsóhajtva néztem az órára ami már délután ötöt mutatott. Általában négy órakor jönnek, és hatkor mennek. De persze ezt sem minden nap. Van amikor a szőke hajú barátja egyedül jön ide. Azt hiszem Deidarának hívják. Akár csak Itachi, ő is szemre való. Azonban a kisugárzásuk miatt én mégis jobban kedvelem Itachit. Bár hűvösnek és távolságtartónak tűnhet, de ha elég tüzetesen megfigyeled, rá jössz, hogy csak félénk. Nem igazán közeledik mások felé. Egyedül sosem jön ide, mindig hoz magával valakit. Legtöbbször a szöszit. Az elején azt hittem hogy egy párt alkotnak, hisz olyan aranyosak voltak együtt, és nagyon oda figyelnek egymásra. De amikor beiratkoztak a konditermünkbe és aláírták a kártyáikat, rájöttem, hogy csak testvérek. Bár nem igazán hasonlítanak egymásra..  – Látod azt a szöszit? – csíptem el a nem messze lévő ...

Nekem ott van a „haza” ahol te vagy.. Akárhányszor gondolom át mindig ugyanott lyukadok ki. Túl sok a kérdőjel.. Hidan felé pillantottam aki a gáztűzhelynél állt és elbambulva nézte a falat amíg várta, hogy lefőjön a kávé. Neki sem lehet könnyű.. Kakuzu ekkor jött ki a mini rendelőjéből és behúzta maga mögött az ajtót majd Hidanhez lépett és hátulról átölelte, most vékonynak tűnő derekát. Hallottam hogy mormog valamit amin Hidan halványan elmosolyodott de még mindig a falat pásztázta. Az ő párosuk túl tökéletes.. Néha vitatkoznak ugyan, de teljes mértékben megbíznak egymásban. Vajon Itachi mikor fog megbízni bennem?.. Bár azok után ami történt Sasorival és Madarával, megértem hogy kételkedik a döntéseimben. Nem gondoltam volna, hogy ilyen labilisak az érzéseim.. És tegnap… Amikor kicsit durvábban viselkedett.. Talán nem biztos az érzéseimben? Furcsa de ha róla, vagy a családomról van szó akkor én egyáltalán nem kételkedem. Szeretem őket, még ha Itachit másként is, de mindannyian f...

Új lappal indítunk.. Két héttel később Álmosan pislogtam Kakashira a konyha asztal felett.. Valahogy az elmúlt napokban egyre többet vagyok itt..  –   Évkönyvek.. – ismételtem fáradtan mire bólintott. Lepillantottam a dobozra a földön.. – És ezt mind holnapra..? – kérdeztem mire ismét csak bólintott.. Gondterhelten sóhajtottam és megdörzsöltem halántékomat.  Összegezve: A kórházi eset után egyszer beszéltem Sasorival telefonon. A barátai úgy döntöttek, hogy kikaparják szerencsétlent a szarból, szóval most elég sokat segítenek neki (hála Konannek aki felhívta Pain figyelmét, hogy Sasori direkt nem kér segítséget a férfi ego miatt..), úgyhogy kezd stabil lábakon állni mind érzelmileg, mind tananyagilag. Ugyan mi már egyszer szakítottunk és megbeszéltük, hogy barátok leszünk, Sasori most arra kért, hogy a nyár folyamán ne beszéljünk egymással.. Szégyellte magát azért amiket csinált, saját magát sem értette igazán és szeretne pár dolgot át gondolni.. Konan szerint ennél ...

Ez az „Üdv itthon” érzés.. Itachi még mindig hadi lábon áll az érzelmei kimutatásával, pedig azt hittem sokkal jobb ebben mint én. Míg én bátortalan vagyok és kicsit nehezebben kapcsolok, addig ő olyan könnyedén mond mindenféle perverz és mocskos dolgot.. Nem mintha ebben hasonlítani szeretnék rá, de azért jó lenne, ha nem jönnék zavarba attól, hogy az érzéseimről beszéljek. Persze tudom, hogy ez fejben dől el. Csak valahogy olyan nehezen tudom meggyőzni magam..  – Figyelsz rám egyáltalán? – kérdezte Hidan mire kifújva a tüdőmben lévő levegőt, bólintottam.  – Részletezted, hogy mennyire utálod Kakuzut, és az utálat legfőbb oka, hogy hiába olyan tahó veled néha nap, te még így is menthetetlenül szereted.  – Remekül összefoglaltad egyetlen mondatban az egy órás szövegelésemet. – morogta az orra alatt. – Butaság pont tőled tanácsot kérnem, de Konan nem ér rám, Itachi meg mindent szexel oldana meg.  – Igen, tudom. – motyogtam. – Hogy lehet egyszerre utálni és szeretni...