Secret Soldier

Varjú – Itachi A Shizen legfelső emeltén volt az irodám. Csendes, nyugodt, letisztult, tágas és mégis sötét. Sok volt az ablak, de mindegyikben sötétített üveg volt. Az elődömnek durva migrénes fejfájásai voltak, de mikor átvettem tőle a vezetést, ezt a részét az irodának egyáltalán nem változtattam meg. Részben azért, mert olykor nekem is nagyon fájt a fejem, másrészről pedig azért, mert illett a gyászos hangulatomhoz. – Uram, az öccse van itt. – jelentette Konan de mielőtt bármit mondhattam volna, Sasuke kikerülte őt és beengedte magát. – Szarul nézel ki. – a hangjában volt némi aggodalom, amit palástolni próbált és az arcvonásait is igyekezett kőszerűvé tenni, de csúfosan elbukott. – Nem aludtam jól. – feleltem bár ez az elmúlt éveim bármelyik napjáról elmondható volt. Olyan régóta karikásak a szemeim, hogy már nem is emlékszem, milyen volt az arcom nélkülük. – Szokatlan, hogy ilyen korán meglátogatsz. Baj van? – felálltam a kanapéról ő pedig közelebb lépett hozzám. – Lenne pár kérd...

Varjú – Itachi Rémálma volt. Deidarának rémálma volt. Óvatosan végigsimítottam az egyik ujjammal az egyik remegő szemöldökét, ami miatt még jobban összekuporodott. Azt reméltem, ha megérintem majd kisimulnak a vonásai és ellazul de csak még görcsösebbé vált. Ennek ellenére nem tudtam megállni, hogy újra próbálkozzam, ezúttal kiugró arccsontját simítottam végig és a füle mögé tűrtem egy tincset. A keze megremegett a takarón, egy pillanatra erősebben markolta meg az anyagot. Kissé csalódottan húztam el a kezem és felültem az ágyban. A hűvös levegő jóleső borzongással töltött el, a nyitott ablak előtt meglibbent a függöny, felfedve egy pillanatra a hold fényét. Felálltam és a szekrényhez lépve kivettem belőle egy melegítő alsót majd belebújtam és az ablakhoz lépve elhúztam a sötétítő függönyt így a hold bevilágított a szobába. A fény megvilágította az arcát, a vonásai lassan kisimultak és egy nyugodtabb, mélyebb levegővételt vett. Egy kém, aki fél a sötétben. Érdekes srác. Felidéztem az e...