Secret Soldier

040 – Deidara Az infúziós tasakon megcsillant a fény, mikor a lenyugvó nap besütött a szoba ablakán. Ez egy másik szoba. Világosabb színei vannak. Hol vagyok? Még mindig olyan nehéz a testem… A szemem! Ijedten kaptam oda a kezem, az ujjaim eleinte kissé érzéketlenek voltak így furcsa volt a puha anyag tapintása. Ez egy szemfedő? – Magadhoz tértél? – a hangja hallatán belém mart a szokásos félelem, és megremegve engedtem le a kezem. – Jobban érzed magad? – a kérdést cselekvés követte, mikor a homlokomra simította a kezét. – Már nem tüzel a homlokod, ez jó. – Sikeresen túl vagy az életveszélyen. – hallottam meg Hidan vidám hangját. – Mondj valamit, hogy biztos lehessek benne, magadnál vagy. – lépett az infúziós állvány mellé ezzel eltakarva az ablak felől érkező napfényt. – A szemem…? – a hangom rekedt volt és erőtlen, de Hidan elmosolyodott. – Még mindig nagyon piros volt a jobb szemed, ezért mikor a sebeidet kezeltem vagy infúziót kötöttem át, lefedtem neked kötszerrel, hogy ne zavarja...

Varjú – Itachi Arra ébredtem, hogy levegő után kapkod és nyöszörög álmában. Szőke haja az arcához tapadt, remegett, de izzadt. Felülve tettem a homlokára a kezem, hogy felmérjem mennyire lehet magas a láza, de hiába éreztem a tűzforró bőrét, mert a szemem sarkából észrevettem, hogy a világos árnyalatokban valami sötét szakítja meg a normálist. A fehér takarón egy kisebb vérfolt éktelenkedett. Óvatosan lefejtegettem a lábáról a takarót, a combján a kötés is véres volt. A telefonomért kaptam és azonnal felhívtam Kakuzut, de nem vette fel. Dühösen tárcsáztam újra és kikelve az ágyból felkapcsoltam a villanyt. – Dr. Kakuzu nincs jelen, Hidan nővér a szolgálatodra áll főnikém. – a morcos hangja ellenére egész higgadtan beszélt. Talán szépet álmodott, míg én rémálomra ébredtem. – Átszakadt a varrat. – Lehetetlen. – mormogta magabiztosan. – Ne most bizonygasd, hogy a pasid vérprofi! Deidara combja vérzik, a láza az egekben, szóval pislogd ki a csipát a szemedből és ne vitatkozz velem! – miköz...

Ahogy az üdítőmet szürcsöltem a bátyámra meredve, egészen úgy éreztem magam mint azokban a tini filmekben a főszereplő csaj barátnője aki megtudott valami durvát a főszereplőről és most duzzog, amiért nem magától a lánytól hallotta. – Ne nézz rám így. – nevetett fel a bátyám én pedig felsóhajtva toltam félre az üdítőt. – Miért pont Rei? – kérdeztem bár valójában nem zavart, csak nem igazán értettem, hogy az én válogatós, pánszexuális bátyám hogy kötött ki a kis kanapé burgonyánk mellett. – Nem tudom. Beszélgettünk aztán.. Még többet beszélgettünk és megtetszett. – Mond ki hogy megkívántad, előttem nem ciki. – mosolygott de nem javította ki magát. – Hát.. Gondolom kiborultál.. Tudod ki miatt. – nincsenek sokan körülöttünk, de nem kockáztatom Miyavi nevét. Reitáét simán, ajánlom is, hogy vállalja fel a tesómat mint a párját ha eljön az ideje. – Reitával mi még nem csináltunk semmit, csak randizunk. – ahogy megfeszültek a vállai éreztem hogy mennyire kellemetlen neki a téma. – Nekem elmon...