Balljós érzelmek 2. rész

 Szívem szerint magamra tetováltam volna, hogy „Ne tölts olyannal egyéjszakást aki aztán simán szembe jöhet veled.” de mivel az a bizonyos egyéjszakás simán szembe jöhet velem egy eseményen, ezért biztos kiszúrná ha ilyesmit tetoválok az alkaromra. Aztán jóízűen röhögne rajtam és hiába bizseregne a kezem hogy megüssem, tök jogosan szórakozna a nyomoromon.
– Mit kuksolsz itt? – lépett be a sátorba Reita egy csomóféle fesztiválos kajával felrakodva. – Csak délután jövünk mi. – pakolt le mellém és lehuppant egy székre. – Egyél bármiből ami megtetszik. – tárta szét a karját a zsákmányolt kajákra mutatva, de nekem nem volt étvágyam. Kyo egy dög vigyorral az arcán köszöntött mikor összefutottunk odakint.
– Rossz a gyomrom, de azért kösz. – utasítottam vissza udvariasan. Reita kissé aggódva kémlelte az arcomat.
– Rosszat ettél? – kérdezte mire elmosolyodtam.
– Úgy is mondhatjuk. – bár két hete volt a buli (és utána elég gyorsan megküzdöttem a szégyennel, legalábbis én úgy éreztem), Kyo csókjainak íze egy olyan gyomorrontáshoz vezetett ami csak akkor bukkan fel, mikor meglátom azt a szörnyeteget.
Újra kinyílt a sátor ajtaja és Uruha lépett be rajta, aki érdeklődve nyomta fel a napszemüvegét a feje tetejére.
– Azt mind meg akarod enni? – meredt Reitára aki felé fordult és vádlón rámordult.
– Eltűntél!
– Rohadt nagy a tömeg, mégis mit vártál? – pakolta le a cuccait de Reita továbbra is duzzogott.
– Mondtam, hogy ne maradj le!
– Úgy rohangáltál a standok közt mint egy energikus kiskölyök. Elfáradtam. – huppant le mellém és fáradtan felsóhajtott. – Aoi az egyik barátjával van ha jól láttam. Képeket készít a tömegről. – osztotta meg velünk az infót. Reita továbbra is morcosan meredt a legjobb barátjára miközben oda se nézve elvett az asztalról valami kaját és enni kezdett. – Kait nem láttátok? – kérdezte de én nemlegesen megingattam a fejem.
Korán ideértünk mert ma ez volt az egyetlen betervezett koncert, de amint végeztünk a lepakolással és az előkészületekkel, szokás szerint még egyszer egyeztettünk a hangmérnökökkel. Visszafelé jövet futottunk bele a Dir en Grey tagjaiba. Kai jóban van velük és bírja a zenéjüket is szóval az egyszerű udvariassági kör mindig elhúzódik kicsit.
– Biztos Kagével lóg. Vagy Kyashival. Tényleg, Kyashi hogy-hogy nem veled lóg Ruki? – fordult felém Reita mire vállat vontam.
– Nem tudom, a buszsofőrrel ment el valamerre, hívtak de nem mentem. – per pillanat nem vagyok valami jó társaság, szóval azt terveztem, hogy üldögélek itt egymagamban és igyekszek úgy létezni, hogy ne fussak össze megint Kyoval.
– Hogy is hívják a fickót? Ő most jött velünk először nem?
– Passz, Kai intézte, valakinek a rokona vagy mi.
– Oh amúgy valaki elhozta a kutyáját. – kapta felém a fejét Reita mire kérdőn vontam fel a szemöldököm.
– Komolyan? – kérdeztem de nem akartam rögtön szidni a kutyus gazdáját, elvégre nem tudhatom, hogy reagál a kutya a hangos zajokra. Koron nem szereti szóval nem is hozom ilyen helyekre. Próbára vinni még belefér, de abból sem csinálunk rendszert.
– Tök egyedül volt kint pórázra kötve. Nem tudom elvitték-e már. – merengett én pedig lelkiismeretes kutya gazdiként felvettem egy kisüveges vizet, meg egy itatósnak alkalmas eldobható tányért és miután megtudtam merre menjek, el is indultam. Reita jól látta, tényleg pórázra kötve, egyedül ücsörgött szegény a tűző napon. Ez már állatkínzás! Odamentem hozzá és mikor meggyőződtem róla, hogy nem harapós, megsimogattam a fejét és letettem elé a tányért amit aztán megtöltöttem vízzel. Úgy ivott mintha az élete múlna rajta.
– Vajon ki lehet a gazdád? – kérdeztem tőle de nem vártam választ. Szétnéztem és jobb híján annyit tehettem, hogy legalább az árnyékba viszem. Fájt a szívem érte de ennél többet nem igen tudtam tenni érte. A kutyus a farkát csóválva nézett fel rám és máris vidámabbnak látszott, hogy ivott egy kicsit és hogy nem a tűző napon kell lennie.
– Chibi-chan a nap hőse! – állt meg mellettem Kyo. A kezei a háta mögött voltak, az állát felszegte és szórakozottan hintázott a lábfején.
– Te tudod, hogy ki a gazdája? – kérdeztem ellenségesen. Hogy jön ő ahhoz, hogy megszóljon amiért nem voltam hajlandó hagyni, hogy hőgutát kapjon egy élőlény!?
– Nincs rajta biléta. – szóval már ő is megnézte. Megnézte és nem segített neki. – Ez már az új kollekciód? – mért végig egy kisebb fintorral az arcán.
– Valami problémád van vele? – kérdeztem ellenségesen mire úgy nézett rám, mintha ez komolyan kérdés lenne.
– Rém egyszerű! Ezt nevezed egyedinek? Ráhúztatok pár vonalat meg összefirkáltad az elejét és kész is?
– Nekem még a firkáim is többet érnek, törődj bele te őskövület.
– Ezt most szíven szúrt volna.. – mélázott az égre tekintve majd ismét rám vigyorgott. – ..ha lenne szívem. – sziporkázott és jót derült azon, hogy egy szívtelen rohadék, szörnyű viccekkel.
– Szíved sosem volt, de az agyad lassan visszatérhetne a vakációról, mert gyanítom a jó ízlésed is ott bujkálhat abban a borsóban.
– Igazán szellemesek a riposztjaid, van még valami a tarsolyodban vagy inkább a csajos kis tatyódban tartogatod őket?
– Arra célozgatsz hogy meleg vagyok, de ha jól emlékszem te kezdeményeztél nálam. Szóval ha én buzi vagyok akkor te is.
– Mi az hogy ha? Úgy nyögtél a farkamtól mint egy pornósztár.
– Azt azért ugye tudod, hogy a pornósztárok csak megjátszák hogy élvezik? – fordultam felé teljes testtel kiélvezve, hogy most igencsak formában vagyok. Kyo is felém fordult és közelebb hajolt az arcomhoz.
– Fogalmam sem volt róla Chibi, tudod én nem vagyok pornós buzi, de ezek szerint te az vagy. Ennyire szarul megy a GazettE? Adjak kölcsön valamennyit?
– Népszerűbbek vagyunk mint ti, seggfej.
– A mi zenénk művészet Chibi, kell egy bizonyos IQ szint, hogy az emberek megértsék, a szarra viszont sok légy rászáll, szóval nem a mennyiség a lényeg. – ez most komolyan le szarozta a zenénket és legyeknek nevezte a rajongóinkat? Ökölbe szorult a kezem amit Kyo is észrevett és mikor visszapillantott a szemimbe egy félmosollyal az arcán várta, hogy visszavágjak.
– Vannak közös rajongóink, akkor hogy is van ez?
– Max közös shippereink vannak de tegyük fel, hogy akadnak közös rajongóink is. Ők mondjuk.. Magas IQ szinttel rendelkező legyek akik attól még a szart is kedvelik? – találgatott mire az üres flakon megreccsent az ujjaim között. – Ahw de cukii, felidegesítettelek?
– Vicces hogy pont te beszél IQ-ról. – erre hangosan felnevetett.
– Ennyi jutott eszedbe? Pedig vártam még valami buzizást vagy ilyesmit.
– Látom tetszik a téma, szóval húzz el oda ahol szívesen látnak és beszélik ki veled a nemi irányultságodat.
– Oh azt már veled kellőképpen kitárgyaltam és arra jutottam nem is zavar ha melegnek titulálnak ha közben egy olyan finom kis segg miatt teszik azt amilyen a tiéd. – mért végig újra amitől egy darab húsnak éreztem magam.
– Undorító vagy. – morogtam felé sértetten de nem foglalkozott vele, hogy megbántott, elvégre kölcsönösen sértegettük egymást, csak most épp ő döfött nagyobbat.
– Múltkor még nem ezt mondtad. Hogy is volt? „Ah! Még! Ott! Igen!” – kínosan néztem körbe hogy hallotta-e valaki Kyo nyögéseit amin ő csak még jobban röhögött.
– Megmondtam hogy egyszeri alkalom volt. – sziszegtem a fogaim között.
– Nem emlékszek ilyesmire. – vigyorgott majd ismét végig mért de ezúttal ráérősen, lassan tette. Mikor újra a szemimhez ért egy újabb félmosolyt villantott felém. – Feszültnek tűnsz. Ellazítsalak?
– Mi az, annyira rosszul megy a DeG-nek, hogy prostitúcióval pótlod a fizetésed?
– Kedves vagyok hogy nedves lehess és így mindkettőnknek élvezetes, vagy nem? – már épp válaszoltam volna mikor kihasználva az alkalmat az ajkaimra hajolt és befurakodott a nyelvével.
A testemben a köztünk lévő szikrák lángra kaptak és égni kezdtek amitől egy pillanatra megroggyantak a térdeim de Kyo körém fonta a karját és elkapott. Zavaromban ellöktem magamtól és zihálva szidtam a testem amiért a vitánk feszültségéből keletkező szikrákat másmilyen lánggá gyújtotta harag helyett. Kyo mosolyogva nézett rám én pedig ekkor vettem észre hogy az ő kezében is rögtönzött itatós tálka és egy bontatlan víz van. Ő is a kutyust jött megitatni akit a gondatlan gazdája otthagyott a napon. Mielőtt bármit mondhattam volna, letette a kutya mellé a vizet meg a tányért, hogy ha valaki arra jár és a meglévő vize már elfogyott akkor újra tölthesse neki. Ezután megragadta a karom és magával húzott a saját sátrukba ami üresen állt.
– Mit művelsz? – kérdeztem de mikor újra szembefordult velem a két keze közé fogta az arcomat és újra megcsókolt. Kapkodva martuk egymás ajkait és dugtuk össze a nyelvünket, hogy érezhessük a köztünk lévő lehengerlő kémiai reakciókat. Mikor levegő híján zihálva elvált tőlem, egyik kezével elvette tőlem az üres flakont és eldobta, mintha csak ezzel jelezné, hogy mást kéne fognom helyette.
– Minek mocskolódjunk egymással mikor helyette mocskos dolgokat is csinálhatunk? – kérdezte Kyo a nyakamra hajolva mire ösztönösen döntöttem hátra a fejem, hogy több teret engedjek neki. Éreztem ahogy jobbjával kicsatolja az övemet és már attól még keményebbnek éreztem magam, hogy ezt egy nyomorult kézzel megtudta tenni, hát még mikor azok a piszkos ujjai becsusszantak a bőröm mentén egyenesen az alsóm alá. Fogalmam sincs mikor nyálazta be az ujjait, talán akkor mikor az elhajított üveg után néztem, de mindenesetre halkan felnyögtem mikor a farpofáim közé csusszanó, nedves ujjak masszírozni kezdték az érzékeny területet.
– Rohadék.. – kapaszkodtam a vállaiba és igyekeztem szabályozni a légzésemet, de ez nem ment valami könnyen.
– Oh szeretnéd keverni a mocskolódást és a mocskos dolgokat? Milyen telhetetlen vagy Chibi-chan.
– Baszdki finomabban! – homorítottam a hátammal mikor erőteljesen belém nyomta egy ujját.
– Lazíts kicsit. – nyögött a fülembe miközben szabad kezét a hátamra simítva ölelt magához. Sejtéseim szerint a vállam felett próbált leskelődni, de nem sok mindent láthatott a nadrágom miatt. A vállába temettem az arcom mikor az ujja bentebb csusszant és finoman tapogatózott kis barátja után, aki szinte sikított a testemben, hogy ő is újfent köszönthesse Kyot.
– Mélyebbre, a hasam felé.. – untam meg a tapogatózást mire mély nevetése csendült fel a fülemnél amibe újfent beleremegtem.
Tudta hol van, megjegyezte.. Eguchi buliján együtt fedeztük fel mit élvez a testem, aztán olyan figyelemben részesítette egész éjjel, mintha sosem akarná elfelejteni hol van a legérzékenyebb pontom. Most mégis úgy tett mintha nem tudná.. Csak azt akarta, hogy kimondjam.
– Jó fiú. – mintha csak a gondolataimat támasztaná alá. Éreztem hogy az arcom lángolni kezd a szavai miatt és mintha csak jutalmazni akarna, egyenesen a prosztatámnak nyomta az ujját és érzékien kezdte el dörzsölgetni.
Felnyögve szorítottam az arcom a vállgödrébe és szorosan lehunyt szemmel próbáltam levetkőzni a szégyenérzetet. A hátamon lévő keze elindult lefelé és csakhamar megéreztem ahogy lentebb tolja a fenekemről a nadrágot és az alsómat is. Így hogy a kezének szabadabb teret adott, felszabadultabban tudta mozgatni bennem az ujját ki és be. Ki és be.. Ki és be.. Minél nedvesebb és lazább lettem odalent annál kevesebbnek éreztem azt az egy ujjat. Várhatnék, hogy észre vegye.. Akkor nem kéne szólnom.. De biztos tudja csak azt akarja, hogy én kérjem. Rohadék.. Hátra nyúlva dugtam fel magamba az egyik ujjam az övé mellé mire meglepetten felkuncogott.
– Ez nagyon dögös. – hörögte és kihúzta a saját ujját majd két kezével széthúzta a farpofáimat mire kihúztam magamból az ujjam és dühösen felemeltem a fejem, hogy a szemébe nézhessek. – Jól van, jól van, túl zavarbaejtő, értem. – csókolt meg majd visszadugta belém az ujját de ezúttal hamar csatlakoztatott hozzá még egyet. Elégedetten nyögtem ajkai közé amin elmosolyodott. Újra a vállába temettem az arcom miközben a kezeimmel a felsőjébe markoltam. A csípőm magától mozdult az ujjai felé, hogy még mélyebben és erősebben érezhessem és ezúttal Kyo torkát nem nevetés hanem hörgés hagyta el. – Kikészítesz basszus. – csatlakoztatta még egy úját amit halk nyögéssel díjaztam. Homlokomat a vállára nyomtam és kissé ködös tekintettel lepillantottam Kyo ölére. Úgy csúcsosodott a nadrágja, hogy attól csak még jobban begerjedtem. Erősebben kapaszkodtam Kyo felsőjébe. Csak hátul ingerel mégis mindjárt elsülök..
Önkéntelenül mozdítottam meg ismét a csípőm de ő ezúttal nem mozgatta a kezét. Mély morgás tört fel belőle miközben remegő lábakkal mozogtam az ujjain. Ebbe fogok belepusztulni..
Rémülten kaptam fel a fejem és hátra pillantottam a sátor bejárata felé mikor meghallottam Kaoru öblös nevetését. Kyo kihúzta belőllem az ujjait majd hirtelen felkapott és fordított a helyzetünkön, hogy az ő háta legyen a sátor bejárata felé. Pár lépéssel a közelben lévő asztalra döntött, rá valami kemény cuccra ami miatt fájdalmasan felhördültem. Lepillantott rám majd felmérte a probléma forrását és megemelve a hátam kiseperte alólam a dolgokat.
– Most meg mit..?
– Maradj csendben. – szólt rám mire dühösen összepréseltem az ajkaimat. Úgy húzott az öléhez mintha tövig bennem lenne de sajnos csak hozzám préselődött a merevedése.. Sajnos? Mi a franc van velem?
Egyik kezével megragadta a tarkóm és a mellkasához húzta a fejem, a másikkal a csípőmre fogott. Mivel a nadrágom még mindig enyhén le volt tolva így nem tudtam teljes terpeszbe tenni a lábaimat így kissé kényelmetlen pozícióba kerültem de mielőtt ennek hangot adhattam volna, a szavamba vágtak.
– Basszus Kyo! – hallatszott egy rémült Shinya ami miatt még inkább behúztam a nyakam és összébb kuporogtam Kyo alatt. A lábaim a csípőjéhez feszültek.
– Épp benne vagyok valamiben, vagy mondhatnám úgy is, hogy valakiben, szóval tegyetek egy szívességet és sétáljatok egyet. Köszi. – hallottam ahogy vigyorog pedig annyira dübörgött a szívem, hogy egészen tompán hallottam a külvilágot de Kyo hangja szinte rezonált bennem, teljesen rá voltam hangolódva.
Mikor ismét magunkra maradtunk dühösen csaptam Kyo mellkasára.
– Barom! Csak fel kellett volna húznom a nadrágom és..
– Olyan merevedésünk van hogy kiszúrta volna a szemüket Chibi. – világosított fel majd mivel nem feleltem, hozzám préselte az ölét mintha csak ezzel adna nyomatékot előbbi szavainak.
– De rá fognak jönni.. A lábam.. Vagyis.. A cipőm..
– Ugyan már, nem fognak rájönni a cipődből. – röhögte el magát én pedig aprókat bólintva győzködtem magam. Nem feltűnő darab szóval nem lesz baj.. Csak ennyit láthattak belőlem mert Kyo eltakart, de biztos nem erre figyeltek szóval..
– Le kéne lépnem. – toltam el magamtól mire kérdőn nézett rám majd lepillantott közénk és újra a szemimbe fúrta a tekintetét. – Le kéne lépnünk. – javítottam mire bólintott és elengedett.
– A kisbuszunk a sátrak mögött van. Jobb nem jut eszembe ami közel lenne. Neked megfelel? – kérdezte miközben igyekeztem rendbe szedni magam.
– Ja, aha. Előre megyek de ha felültetsz.. – emeltem fel a fejem az övem csatolásáról mire Kyo közvetlenül elém lépett és finoman összeérintette az ajkainkat.
– Minden vágyam, hogy felültethesselek.. – kezdte majd ajkai az arcomra siklottak és finoman cirógatták a bőrömet mikor pedig megállt a fülemnél gyengéden bele lehelt az amúgy is elég érzékeny területre. – ..egyenesen a farkamra. – nem kéne hogy ez tetszen basszus. Erőt vettem magamon és elhúztam a fejem, hogy a szemeibe nézhessek.
– Komolyan beszéltem.
– Én is. – mart az ajkaimra ezzel rekesztve belém a szót. Mikor zihálva elváltunk még megnyalta az ajkait és csak utána nyitotta ki a szemeit, hogy rám nézzen. – Minél hamarabb benned akarok lenni. – hörögte az ajkaimra én pedig levegő után kapva sietősen kicsusszantam a karjai közül. Kyo felvont szemöldökkel nézett rám miközben azt nézte, hogy igazgatom a ruháimat.
– Melyik a ti kisbuszotok? – kérdeztem mire odalépett egy hátizsákhoz és kotorászni kezdett benne, miközben lediktálta a rendszámot, majd a kezembe nyomott egy slusszkulcsot.
– Nyugodtan nyomd fel a légkondit, amilyen forró vagy szükségünk lesz rá. – vigyorgott én pedig óvatosan kikémleltem a sátor ajtaján, majd mikor meggyőződtem róla, hogy tiszta a levegő elindultam a sátrak mögötti parkoló felé. Mind a sátrak és a parkoló egy elkerített részen volt ahol a fellépők időzhettek. Miközben a zsebemben forgattam a kulcsot azon merengtem, hogy talán az én józan eszem is világot lát valahol messze tőlem..

3. rész - És honnan tudom, hogy vesztettél?