Az örökség 10. rész
Erwin
– Impotens vagyok. – miután
kimondtam még sokáig éreztem a visszhangját. Levira pillantottam de ő csak a
szemöldökét ráncolva nézett vissza rám. Szólásra nyitottam a számat de nem
tudtam mit mondjak.
Valójában túl sok mindent akartam
mondani, de féltem rázúdítani. Pedig el akartam neki mondani mennyire gyönyörű
volt ahogy kitárulkozott előttem. Egyáltalán nem ódzkodtam tőle, hogy az ajkaim
közé vegyem és annak ellenére, hogy nem állt fel a farkam, élveztem a számban
érezni a lüktető vágyát, hallani a hangját, ahogy a nevemet ismételgette. Még
ha nem is a megszokott értelemben élveztük együtt, de ez nem változtat azon,
hogy jól éreztem magam vele és szívesen folytatnám tovább.
– Miért nem mondtad el? –
kérdezte végül és éreztem ahogy ellazul. A mellkasomnak vetette a hátát és már
a kezemet sem szorította olyan erősen. Rám pillantott és a válaszomat várta.
– Nyilvánvalóvá tetted, hogy csak
testiséget akarsz. Ez is rendben van.. – simítottam végig a tagján, de már
kezdett teljesen lelohadni.
Nem állította le a kezem de azért
oda pillantott.
– Nem értem.. – motyogta aztán
újra rám nézett. – Miért csinálod ha te nem is..? – nem fejezte be de nem is
kellett. Gyengéden arcon csókoltam és a mellkasán lévő kezemet lesimítottam az
oldalán, hogy a combja belső részére térve, ott simogathassam tovább. Lehunyta
a szemét és összeszorította az ajkait. – Erwin..
– Én is élvezem. – szakítottam
félbe mielőtt arra kért volna, hogy hagyjam abba. Újra kinyitotta a szemeit és
kutakodón figyelte arcomat. Erőteljesebben kezdtem masszírozni a péniszét,
másik kezemmel pedig a combjába markolva nagyobb terpeszbe húztam a lábát. A
mellkasomnak feszült a háta és újra lepillantott tevékenykedő kezeimre. –
Eszméletlenül dögös vagy. – leheltem a fülébe mire nyögve hátra döntötte a
fejét a vállamra.
Élvezettel fogadtam, hogy a másik
lábát is nagyobb terpeszbe rakta, teljes hozzáférést kínálva nekem. Ahogy
oldalra fordította a fejét a vállamon, ajkai a nyakamat súrolták. Elégedetten
felsóhajtottam mikor végig futtatta a bőrömön és mikor egyik kezével felnyúlva
maga felé döntötte a fejemet, meglepetten nyögtem fel.
Megharapta a fülem.
Mikor fogai elengedték a bőröm,
éreztem a leheletét a fülkagylómnál.
– Elmondhattad volna. – dorgált
meg finoman.
– El kellett volna mondanom.. –
értettem egyet mire az előbb még harapott területet ezúttal gyengéden csókolta
meg.
– Vetkőzz le teljesen. –
gyorsítottam a kezemmel halk nyögést váltva ki belőle. Kezd újra keményedni. –
Erwin! – enyhe felszólító él csendült a hangjában mégis gyengédség érződött
belőle.
Levi megértette, hogy nem akarom
levenni a nadrágomat és bár pillanatnyilag elengedte az ügyet, mikor újra
megharapott, éreztem, hogy később visszatérünk rá.
A kezeit hátra tette és végig
simított a hasamon, lassan kitapogatva az izmaimat. Újra hátra döntötte a fejét
és felsóhajtott miközben lefelé kezdte simítani a kezeit az oldalamon, de
mielőtt kínos terepre érkezett volna, irányt váltott és felfelé haladt.
A simogató ujjaiba belebizsereg a
testem, de alsó tájékon semmi.. Vetkőzzek le? Mi értelme lenne? Csak elrontanék
vele mindent.
– Lassíts! – kapott hirtelen a
csuklóm után és a levegőt kapkodva feszül hozzám. Ahol felhevült bőre
találkozik a mellkasommal, izzadni kezd. Lehajolva a nyakába csókolok, de
ahelyett, hogy eleget téve a kérésének lassítanék, csak még tovább fokozom a
gyönyörét és a másik kezemmel is dolgozni kezdek rajta. Levi teste megrándul és
remegni kezdenek a lábai a kezeivel pedig belém kapaszkodik. – Erwin! – szól
rám de már nem igazán lehet érteni belőle, hogy sürget vagy épp megálljra
szólít fel. A nevemet nyögve élvez el és zihálva fordítja felém a fejét hogy a
mellkasomnak döntse az arcát.
Felemelem a kezem amin végig
folyik a spermája. Levi oldalra nyúl a papírzsebkendőért de mielőtt elérhetné
újra köré fonom az ujjaimat és a meleg, síkos ondóval simítok rajta végig. Levi
keze lehanyatlik a mozdulatban és elkapja a felkarom.
– Elég már! – a nyögésbe fulladó
válasza másra enged következtetni, de miközben tovább simogatom, halántékon
csókolva megkérdezem:
– Abba hagyjam? – kissé dühösen
pillantott rám amin elmosolyodtam. – Akkor mi legyen Levi? Folytassuk? –
gyengéd puszit nyomott az ajkaimra, de mielőtt beleegyezésnek vehettem volna,
elhúzta a kezem és feltérdelt. Itt fog hagyni..
Köré akartam fonni a karjaimat,
hogy magamhoz öleljem, de alighogy elkaphattam volna, megfordult az ölelésben
és velem szemben helyezkedett el. Meglepetten néztem fel rá miközben kezei közé
fogta arcomat és újra megcsókolt. Gyengéden, már-már kedveskedőn.
– Levi.. – leheltem ajaki közé, ő
pedig újra megcsókolt és ezúttal a nyelvét is átdugta a számba. Határozottan
mégis szeretettel csúsztatta le a kigombolt ingem a vállaimról és félre dobta.
Elhúzódtam tőle mikor a nadrágomhoz ért. – Nem fog felállni.. – ismételtem a
szemeibe nézve, hogy lássa, komolyan beszéltem.
– Attól még érzékeny, nem? – a
szemöldökömet ráncolva próbáltam értelmezni a kérdést. Persze, hogy érzékeny,
mégis csak egy nemi szervről van szó. – Szeretnélek megérinteni. Látni..
Teljesen.. – várakozón nézett rám. Látni.. Egy nyugvó farok minden csak nem vágykeltő.
Fordított esetben én..
Látni szeretném őt és megérinteni
akkor is ha tudom, hogy nem áll fel neki. De rettegnék, hogy ráerőltetem magam,
hogy nem élvezi, hogy csak én élvezem.. A szemibe néztem és ahogy a szemöldökét
ráncolja, ahogy bár határozottan a tudtomra adta mit szeretne, de fél a
választól, fél hogy elutasítom.
Mégis.. A gondolat, hogy egy
ilyen helyzetben a farkam semmit sem reagál.. Francos férfi büszkeség!
– Szeretném kitapasztalni, hogy
én hogy tudok neked örömet okozni. – ült le a sarkára a lábaim között és úgy
nézett rám. – Szeretnék csinálni is valamit, nem csak.. – nem fejezte be,
helyette úgy nézett rám, hogy „tudod te, felesleges lenne kimondani”. És ettől
sem tűnik úgy, mintha szégyellős lenne. Egyszerűen csak nem mond ki valamit ami
egyértelmű. Ezen elmosolyodtam ő pedig oldalra biccentette a fejét. – Erwin?
– A bőröd a bőrömön.. Az elakadó
lélegzeteid.. A csókjaink, az ízed, a gyönyöröd. – az arcára simítottam a
tisztábbik kezem ami nem volt nedves az élvezetének bizonyítékától. – Ahogy a
nevemet mondod, ahogy olyan sokféleképpen mondtad az imént. – közelebb hajoltam
hozzá és közelebb vontam magamhoz, hogy forrón megcsókolhassam. – Gyönyörű
vagy.. Dögös és gyönyörű.
– Erwin..
– Ne azzal törődj ami nem reagál
semmire. – döntöttem össze a homlokunkat és elmosolyodtam. – Ölelj át és
csókolj meg. – kissé csüggedten nézett rám de aztán a nyakam köré fonta a
karjait és közelebb mászott hozzám. Úgy helyezkedtem, hogy az ölembe tudjon
ülni és újra a merevedésére kulcsoltam az ujjaimat.
***
Alig egy órával később a nappaliban
ültünk. Ő teát ivott én pedig a látszat kedvéért a kezemben tartottam egy bögre
kávét, de egy kortyot sem ittam belőle. Még éreztem a számban Levi ízét és nem
akartam elnyomni semmivel.
Levi felém fordította a fejét és
kissé vádlón meredt rám, ami miatt megint úgy éreztem, hogy kiolvasta a perverz
gondolataimat a fejemből, de a mosolyom láttán inkább elengedte a haragot és
visszafordult a bögréjéhez.
Tisztaságmániás lévén alig
élvezhettem ki, ahogy a karomban piheg, mert mikor eléggé lenyugtatta a
szívverését, engedélyt kért a fürdőszoba használatára. Mikor azt mondtam neki,
hogy bármikor nyugodtan használhatja, nem tiltakozott bár kissé mintha
kellemetlenül érezte volna magát miatta. Mindenesetre bólintott majd első körben
a konyhába ment amit nem tudtam mire vélni de mikor utána mentem, láttam, hogy
a kiömlött kávét és a teát takarítja fel éppen. Az asztalon volt egy áttetsző
védőterítő is, így az alatta lévő tökéletesen tiszta maradt.. Csak ezután ment
el tusolni és meglepően gyorsan végzett, mintha nem akarna sokáig zavarni. Amikor
az órára néztem megértettem, hogy a buszt szeretné elérni, de mikor arra
kértem, hogy maradjon.. Talán csak sajnálatból de maradt.
– Mit értesz komoly kapcsolat
alatt? – törte meg hirtelen a csendet és ezzel együtt a gondolataimat.
– Szokványos dolgokat. – a
szemöldökét ráncolva fordult felém.
– Nem vagyunk épp szokványosak. –
biztos vagyok benne, hogy nem a farkam használhatatlanságára utal, egy kicsit
mégis rosszul esik.
– Valóban nem. – értettem egyet
és bár mosolyogtam, a hangom tárgyilagosan csengett. – Zavar téged? – kérdeztem
mert hiába kértem már beutalót az urológiára, hogy minél hamarabb megoldhassam
ezt a problémát, tudni akartam mennyiben befolyásolja ami alakul köztünk.
– Nem igazán. Ha egyikünk nő
lenne, akkor is nehéz lenne a társadalmi különbség miatt, de ez a kettő együtt
és Eren lelki biztonsága, az én családom.. – merengett hangosan, bár az arcából
ítélve nincs hozzászokva ahhoz, hogy ezeket hangosan is kimondja. Viszont a
felsorolásból hiányzott hogy impotens vagyok.. Rémeket láttam ott ahol nem
volt? Vagy épp a saját démonom miatt nem vettem észre a fontosabbakat amiket
felsorolt?
Egy gond leesett a szívemről, de újak
telepedtek rá.
Egyáltalán nem zavar, hogy más az
anyagi hátterünk, nem látom őt kevesebbnek vagy magamat többnek emiatt, de mivel
ő máshogy élt eddig, ezért máshogy is látja a dolgokat.
– Nem szégyellem, hogy egy
férfival akarok együtt lenni, főleg mivel te vagy az a férfi. – jelentettem ki
és az arcát fürkésztem ami egyszerre mutatott érdeklődést és zavartságot. – A társadalmi
helyzetünk mindössze annyi, hogy nekem könnyebb, mert jó hátszelem volt, de ezen
felül semmi lényeges.
– Ez a tea olyan minőség amit
soha nem engedhettem meg magamnak és egyszerre imádom az ízét és utálom, amiért
az otthonit már nem élvezem annyira.
– Akkor vidd haza. – vágtam rá de
a gyilkos tekintetéből rájöttem, hibáztam. – Várj egy percet. – kértem mielőtt
leszedné a fejem és végig gondoltam a hallottakat. A baj csak az volt, hogy nem
értettem hol hibáztam. – Rendben, tényleg nagy a szakadék, nem értem mit mondtam
rosszul. Ha túl drága de te szereted akkor megveszem én. Ez csak..
– Tea? – kérdezte keserűen.
Megbántottam, ráadásul egy általa kedvelt italt hozva fel példának.
– Különleges vagy számomra, ezért
nem sajnálok tőled semmit sem.
– Tényleg nem érted ugye? – arra kérni,
hogy magyarázza el, de olyan szomorú arccal bámult a kezei közt lévő bögrére,
hogy elhallgattam. Persze tudom, hogy ez nem a teáról szól, mégsem látok mást
csak.. a teás bögrét tartó Levit. Nem értem mi a baj ezzel. Szeretném ha az
életem része lenne és annyi teát veszek neki amennyit csak akar, akár fürödhet
is benne, csak mosolyogjon.
– Erwin..
– Kezdődik a hóember építés! –
ordította el magát Hanji a bejárati ajtó felől, gondolom épp az imént tépte fel
az ajtót. Levi felsóhajtott és felállt.
– Majd később folytatjuk. –
elkaptam a karját de nem nézett rám ezért a nevén szólítottam. Dacosan meredt
maga elé ezért újra kimondtam a nevét.
– Csipkedjétek magatokat! –
harsant Hanji hangja.
– Levi. – végre felém fordult így
láthatta, hogy én is aggódom. Hogy érteni akarom őt, vele akarok lenni, nem
akarom megbántani, nem akarom így lezárni ezt a beszélgetést.
Hanji léptei hallatszottak a
folyosón így Levi elhúzta a kezét de aztán gyorsan az arcomra simított vele és
gyengéden megcsókolt.
Elhúzódott és elindult a konyha
felé, Hanji mellett azonban nem tudott elmenni szó nélkül. Ugyanis mikor belépett
a nappaliba, hódarás kabátban amiről jócskán potyogott le róla a parkettára
is.. Leviból előtört a tisztaságmániája és szúrósan mérte végig Hanjit, de a
feje nem mozgott csak a szeme szkennelt.
– Végig csöpögtetted a padlót. –
jegyezte meg hűvösen de Hanji úgy döntött most csak a szavakra figyel.
– A hó nem csöpög. – felelte mire
finoman megérintettem a homlokom. Szándékosan húzza Levit..
– A hó, megolvad.. Szóval amit
magad után hagysz, az víz.. – Hanji erre úgy csücsöríteni kezdett ami számomra
roppant bájossá tette, de Levi ezt jelenleg nem így látta.
– De a csizmámat levettem, ezért
hol a dicséret?
– A fogason hagytad, ahová a
kabátot kellett volna tenned. – vágta rá Levi ám ekkor két latyakos csizma
csattogott végig a folyosón, két kipirult arcú kisgyerekkel. Levi arca
elsötétült, Eren pedig megállt előtte, felnézett rá és felkiáltott.
– Kérek kakaót! – mondta de mivel
Levi még enyhe sokk hatás alatt állt, Eren elgondolkodott. – Kérünk. –
javította ki és Arminra nézett és vissza Levira. – Kérünk szépen. – módosított megint
de ekkor jutott eszébe, hogy valami fontosat mindkét módosításnál kifelejtett
így sietve hozzátette. – Kakaót! Kérünk szépen. – bólintott.
Levi felsóhajtott és megdörzsölte
az orrnyergét. Melléjük léptem és mosolyogva néztem Erenre miközben hallottam,
hogy Hanji a nevetésével küszködik.
Levi leguggolt Erenhez és mélyen
a szemébe nézett.
– A cipőt az ajtóban le kell
venni Eren. Nézd csak milyen koszt hagytatok magatok után. – mutatott a
lábnyomokra. Eren követte a tekintetével, de úgy döntött az nem olyan fontos
mint a kakaó, így csak vállat vont. Majd a biztonság kedvéért újra vállat vont
ezúttal látványosabban.
– Sietek. – felelte mire Hanjiból
kitört a nevetés. Én is mosolyogtam de láttam, hogy Levi szíve szerint megvonná
Erentől a kakaót, de viaskodott magában, hogy mit tegyen.
– A rosszak nem kapnak kakaót. –
mondtam ki helyette kegyetlenül. Eren nagy zöld szemeivel rám nézett, majd újra
Levira, aztán a lábnyomokra.
– De.. Kakaó.. – motyogta és
egészen egy pillanatig azt hittem hisztizni fog és követelni, de Armin elkapta
a kezét, ezzel magára vonva Eren figyelmét.
– Armin. – mondta Eren aztán újra
a lábnyomokra nézett. – Jó leszek. – ígérte felnézve rám. – Kaphatunk kakaót? –
Levira néztem mert nekem is nehezemre esett megvonni tőlük bármilyen ételt és
ahogy láttam ezzel ő is így volt.
– Megígéred, hogy többet nem
teszed tönkre Levi munkáját és szépen leveszed a cipőd az ajtóban? – kérdeztem leguggolva
melléjük. Eren határozottan bólintott.
– És hol a bocsánat? – kérdezte a
térdére támaszkodva Hanji mire Levi szeme dühösen megvillant.
– Tőled sem hallottam. – szűrte a
fogai közt. Ez csak egy kis hó, de Levi tisztaságmániája nem ismer határokat.
Végül Hanji térdepelve kért
bocsánatot, a két kisgyerek pedig lesütött szemmel ismételte utána.
Megjegyzések
Jól esik, hogy még mindig itt vagy és hogy ki tudsz itt kapcsolódni, kiszakadni egy kicsit a mindennapokból.
Nem lehetek elég hálás amiért évek óta itt vagy és támogatsz. <3 Szóval nagyon szépen köszönöm! <3
Megjegyzés küldése